Elit Kor : 19 Hozzászólások száma : 41 Reagok száma : 24 Tartózkodási hely : ϡ Mont-Ré-Ál! Foglalkozás : ϡ diák Play by : ϡ Timothée Chalamet  | Tárgy: ◖team simonel × régmúlt sötét árnyai, áh dehogy Szomb. 19 Dec. 2020, 15:35 | |
|
Elit Kor : 19 Hozzászólások száma : 41 Reagok száma : 24 Tartózkodási hely : ϡ Mont-Ré-Ál! Foglalkozás : ϡ diák Play by : ϡ Timothée Chalamet | Tárgy: Re: ◖team simonel × régmúlt sötét árnyai, áh dehogy Szomb. 19 Dec. 2020, 15:42 | team simonel   A garázsban kezdtem el kotorászni. Az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy oda tették el vagy rejtették el előlem. Hogy ne hangoskodjak vele, ne a házunk falát rugdossam, ne is a rózsabokrokat célozzam meg vele, a szomszédba se kerüljön át igazából, mert baj lenne belőle. Sőt mi több, ne labdázzak a házba, a konyhába, a szobákba, igazából egyáltalán ne is jusson eszembe használni, mert a végén valami értéktelent szét török ami vélhetőleg pont üvegből van. De most nem volt itthon anya, sem apa így nem tilthatták meg, hogy labdázhassak. Csak előtte meg kellett keresnem. Lehet, hogy jobb lett volna kilesni, hogy hová rejtik el még mielőtt elmennek otthonról, a legutóbbi labdázáskor amikor elkaptak. De sebaj. Megpróbálok úgy tekinteni erre, mintha egy kincset keresnék és akkor kevésbé lesz idegesítő, ha a garázsból máshová is el kellene mennem. Mit tudom én, a szüleim szobájába, ahol több mint valószínű felforgatnám az összes szekrényt, a labdámért. Mert ez az én labdám! Rajta van vagyis inkább volt, most már alig látszik a kedvenc labdarúgóm aláírása. Titok, hogy ki az! A lényeg, hogy most már nagyon úgysem látszik a fekete filccel irt név. Én meg úgy vagyok vele, elég a fénykép ami majd évek múltán is erre fog emlékeztetni. Szóval nem verem nagy dobra, ha már nem látszik. Szerintem a szüleim úgyis szereznének nekem egy újabb aláírást tőle, ha szépen néznék rájuk vagy bárki más a családból, aki elég bátor az ilyesmihez. Megtaláltam. Szinte éreztem, hogy a garázsba kell jönni és apa itteni csavarhúzós szögekkel teli szekrényében kell keresgélnem, nyilván ez lett volna az utolsó hely ahová benéztem volna, mert miért tennék ide alapon elkerüli a figyelmem. De most már megvolt. Teljes királyság. A többi nem lényeg. Jóformán be se csuktam a szekrényt, már rohantam is ki a kertünkbe. Nem akartam, hogy bárki meglásson a labdával, ezért a lehető legfigyelmesebben próbáltam elszökni a kíváncsi szemek elől. Szerintem sikerült is. Mert senki sem kezdte el kiabálni a nevem, egyfajta hé kölyök mit művelsz módon. Igazából nem kerestek, amiből nekem egyáltalán nem lett semmi gondom. Addig se forgatják a szemüket, ha megint rájönnek, hogy újdonatúj mániámnak élek. A focizásnak. Egyedül persze rossz, itt sajnos nincsenek az osztálytársaim akikkel simán egy focicsapatot kiteszünk. Akarom mondani kettőt, ha hagyjuk a lányokat is érvényesülni. Általában meg szoktuk, mert kellenek a plusz emberek és az igazságosság kedvéért őket se hagyhatjuk ki a rosszból. Ha már büntetnek minket, akkor büntessék nyugodtan a lányokat is. Nem hiába hallom a tanár szájából az egy mindenkiért mindenki egyért mondatot. Igen ám, csak az van, hogy: szeretek az ég felé rúgni. Minél magasabbra sikerül annál jobb. Kivéve most, mert bár a ház mellett vagyok, nem az a célom, hogy a falat rúgjam vagy mint most betaláljak a nyitott ablakon. Pedig ezt sikerült elérni. Ha jól nézem, pont Lionel szobájába került a labdám. Csodás. Remélem nem találtam el a fejét.
× |
|
