welcome to montreal!

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:40

Hamiskás mosoly kúszik az arcomra, ahogy épp fejtegetni kezdi, miért is nem szereti az ilyen rendezvényeket. Pedig igazán élvezetesek, leakasztani egy pasit magának pedig nem a világvége. Szerintem érzi ő is, hogy lazán, szinte csuklóból tudnék választ találni neki és még csak nehezemre sem esik.
- Nem a korosodókra gondoltam... - pillantok le az ujjára, amit nem messze emel el a számtól. Tényleg elhallgattam volna ezt most, de ne így. Nekem csak ne mutogasson, okés? Kicsit talán kétségekkel pillantok el ismét a fülbevalók felé. Most tényleg kérjek segítséget? Végül csak hagyom, hogy belecsordogáljon az én ügyembe. Az üvegasztalhoz indulok, ahol lepillantva ott pihen egymás mellett a két fülbevaló. Az egyik még mindig hatalmas, míg a másik inkább csak hosszúkás és elegánsabb. Mindkettő illik, csak...
- Hasonlóak, de nem tudom melyik menne egy pazar gyöngysor nyakékhez. - mivel sem meleg nem vagyok, sem pedig semmi ilyen ábrándjaim nincsenek, így méltán esik nehezemre döntenem és igazából csak zavar, hogy még mindig itt vagyok. De talán jutok dűlőre, szeretnék.
Murphy rendesen dolgozik, hogy mit ne mondjak. Előbb szimplán ez a találkozás itt, most meg hogy nem szabadulunk egykönnyen. Már zúgolódnak mögöttünk páran, az eladó pedig megmakacsolja magát egy kissé. Egészen addig történik ez, amíg én nem unom meg a helyzetet és támaszkodom a pultra.
- Csapja hozzá ehhez azt a kettőt. - teszem le az általam választott ékszert a pultra és ellentmondást nem tűrő pillantással firtatom a reakciót. Nem is mernek tiltakozni, így 354,10 Eurora egészül ki az előbb is csinos kis összeg. A kártyámon van annyi szerencsére, hisz ha már apa rákényszerített arra, hogy szerezzek lóvét Kennynél, akkor ő bőségesen jutalmazott meg. Néha nem értem ezen lépéseit, mint ha azt akarná megmutatni, hogy vannak igazán nem kényelmes helyzetek is az életben és... szóval elég nehezen tud ilyenekre ránevelni, mert nem érdekelnek. Felnyalábolom az egész zacskót, ahogy kiadják a kezembe és sarkon fordulok.
- Csak nem marad itt másnak... - kiveszem az én ajándékomat a zacskóból, hogy a többi tartalmat így egyben nyújthassam át neki immár odakint.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:40

Közel fél órás ismeretségünk okán már meg sem lep, hogy nem tud csak úgy szó nélkül elmenni a kérdés felett, de ezt most éppenséggel nem veszem magamra. A szerelmi életemnek annyi eltt, mikor Párizsba költöztünk, erről már valószínűleg hallott pár pletykát, simán ki tudom nézni a kis rajongótáborából, hogy elhintették neki, ezért vagyok ilyen mufurc.
- Ha hallgatsz rám, akkor egy gyöngysor mellé a kevesebb több. - segítek a választásban neki azután, hogy egy pillantást vetettem a két kiszemelt darabra. Nem mondom, hogy megkedveltem, de kevésbé nézek rá ferde szemmel, mint eddig bármikor tettem. Furcsa hozzáállás tőlem.. Az meg pláne nem megszokott, hogy ilyen bánásmódban részesülök. Nem az van, hogy nem tudok fizetni, de még ha elő is forudlna ez az eset, akkor isbiztosítaniuk kellene a lehetőséget, hogy másnap visszajöjjek érte. Komolyan, karácsony előtt? Nincs ennek a nőnek szíve? Körbeudvarol, hogy elővehesse a láncot és mindenképp el akarja adni? Az már nem is számít, hogy ki veszi meg... Egy kicsit kiborulok az esettől, mire Lio közbelép és szó szerint megmenti a napot. Egy hitetlenkedő pillantást vetek felé, aztán egy gúnyos mosolyt villantok a nőre, aki láthatólag tiltakozna, ha merne. Azt nem igazán értem, miért hajlandó Lionel a többszörösét ott hagyni az üzletben, vagy hogy egyáltalán miért segít, se megvárom, míg távozunk, csak aztán támadom le vele.
- Mintha azt mondtad volna, hogy nem teszel szívességet, ha nem származik belőle hasznod.. - pillantok rá gyanakvóan az üzlet előtt, még mielőtt elvenném tőle a zacskót az ékszerekkel. Tudom, megtenné egy szimpla köszönöm is, de nem értem őt.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:40

Ez esetben eldőlni látszik a kérdés. Nem nevezném kimondottan rá hallgatásnak, inkább csak megpróbálom mindkettő fülbevalót elképzelni azzal a gyöngysorral és hogy őszinte legyek, tényleg a kevesebb több. Pár perc, amíg kiveszik nekem és már állhatunk be a sorba. Ez a helyiség még mindig nyüzsög, talán csak még többen jöttek, amióta itt vagyunk. De nem csodálkozom, karácsonykor mindenki megőrül. Tudom mit csinálok legközelebb, már nyáron meglesz mindenki ajándéka és ezzel le is tudom a felhajtást. Hogy mennyire gyűlölöm én a karácsonyt...
De kész cirkusz ez az egymásra licitálás is, már csak azért is nyílik a bicska a zsebemben, hogy mennyire pofátlan az eladó. De ha ő az, akkor én is az leszek. Legrosszabb esetben most ugrott egy kis zsebpénzem, ez van. De ezt valahogy nem akarom ennyiben hagyni. Csak tudjuk le, érjünk ki, nyomasztó ez a bolt. A sok csilivili baszás és társai... Mindjárt jobban esik a friss levegő. Olyra pillantok, ahogy felteszi a kérdését. Szórakozott mosoly ül ki az arcomra, ahogy átadom neki a zacskót. Tudtam, hogy valamit fog kérdezni, mondani, bármi.
- Az a nyaklánc a te nyakadba való, ez nyilvánvalóvá vált a tükörben is. Senki másnak nem állna ennyire jól, nekem pedig feldobtad vele a napom. Csak ennyi. - kabátom belső zsebébe teszem az újonnan megvett fülbevalót, csak utána húzom fel a cipzárt.
- Én pedig most léptem, ezer dolgom van még. - igazából nincs, csak nem tudok mit kezdeni a helyzettel és nem is akarom, hogy bármiféle megjegyzéseket tegyen erre. Csak őszinte voltam, örüljön. Gyors köszönés és már fordulok is sarkon.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:41

Meglepődve, de annál nagyobb elégedettséggel veszem tudomásul, hogy hallgat rám, mikor az ékszerek között kell választania. Valószínűleg csak idő kérdése, hogy magától is rá jött volna - jobb esetben -, hogyha nem akar a megajándékozottból egy bazári majmot csinálni, akkor a megoldás ott van az orra előtt. De a kezdőlökést azért magaménak tudom be.
Kifelé menet még mindig örülök a tanácsomnak, és annak is, hogy megkímélt egy kellemetlen hercehurcától az eladókkal éééés utána valószínűleg a biztonságiakkal is. A diadalittas arckifjezés akkor tűnik csak el az arcomról, mikor az övén megjelenik a mosoly. Naná, biztos vagyok benne, hogy van hátsó szándéka... De erre... Most bókol nekem? Egy kicsit megilletődve hallgatom, pislogok egy nagyot, de nem szólok közbe. Teljesen azt hittem, hogy minden csak a színjáték része volt, ezért is nem tulajdonítottam neki jelentőséget, csak belementem a játékba. Most viszont már nem bámulják minden mozdulatunkat árgus szemekkel..
- Kösz, Lio.. - villantom rá régóta az első legőszintébb mosolyomat, de még mielőtt bármit mondhatnék, már sarkon is fordult és öles léptekkel indul meg. - Hé, várj, nem beszéltük meg, hogy... - hova utaljam a pénzt... Befejezni már nem tudom, mert eltűnik a forgatagban. Nincs más megoldás, holnap be kell mennem a suliba. Nem akarok adósa maradni.