welcome to montreal!

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:35

Oly

Gyűlölöm a karácsonyi készülődést. Az utcákat ellepik a vásárlók az évben mindennél nagyobb hada, a boltok zsúfolásig tele vannak és sok helyen még akár verekedni is képesek az ajándékokért. Még jó, hogy egy ékszerboltban már nem érzi mindenki tehetősnek magát és kevésbé tapadnak az üvegvitrinekre. Én épp két fülbevaló között őrlődök, vajon anya melyiknek örülne jobban. Az egyik elegáns, hosszú, lógós, a másik pedig kis picike, agyon rakott kristályokkal. Igazából ez is lógós, csak nem annyira hosszú, nagy és látványos. A nők ízlésvilága mindig változik, ezt pedig én nem győzöm követni. Bahh, nehéz a választás...
Hosszas nézegetés után felpillantok, ahogy sokadjára csilingel az ajtó fölötti hangulatos csengő. Tudom, hogy nem az szól, hisz egy ilyen boltban az elektronika sokkal megbízhatóbb, de... lám csak, mit keres itt?
- Neked nem a csöves haverodat kellene most hallgatnod? - hatalmas öntelt vigyorral gályázok oda a szöszihez.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:35

Lio

Nyakamon az ünnep, a kedvencem, amit most mégis inkább kihagynék. Készülődés, ajándékok, ilyenkor már legalább halvány elképzelésem van arról, hogy ki mit fog kapni. Mármint általában. Most túl későn álltam neki gondolkodni, de azt a fejembe vettem, hogy ha gyalog kell is mennem, a karácsonyt apáékkal töltöm. Ennek megfelelően pedig nekik is vásárolok ajándékot. Na meg Pascalnak. Őt sosem hagyom ki, de az ajándékaim rendszerint csak az idegeit tépik. Ilyen egy jó tesó. De ott a másik is. Rég láttam a bátyámat, a nejét, a fiát, ráadásul legalább ott úgy is érezném magam, mint aki számít. A sógornőm gyönyörű és kedves, a nyaklánc, amit már a kirakatból is csodáltam, pontosan illene a nyakába. A kis kristályokból kirakott hattyú lágyan megpihen a kis nyaki gödröcskében, én pedig borzasztóan elégedett leszek a választásommal. Van érzékem az ékszerekhez, még ha én magam nem is sokat hordok. A gondolatra viszont, hogy a stílusjegyeimet anyutól lestem el, csak a szemeimet forgatom. Ha nem akarom, akkor is észre veszem magamon a hasonlóságokat.
Az üzletbe nézne tapasztalom, hogy rajtam kívül jónéhányan bajban vannak az ajándékokkal, és mintha az eladó egy kicsit furcsán is méregetne. Talán a fejembe húzott sapka az oka, amit le is kapok a fejemről, aztán gyorsan lesimítom a hajam. A jobbról jövő hang viszont olyannyira meglep, hogy elfelejtek azon aggódni, mikor fognak kitessékelni a boltból arra hivatkozva, hogy én ezt a minőséget nem engedhetem meg magamnak.
- Csinálhatnál úgy néha, mintha nem ismernénk egymást.. Még hálás is lennék.. - szusszanok egyet és a grimaszomat nem is szándékozom leplezni. Sosem váltottam vele egyszerre két mondatnál többet, de bőven elég is volt. Egyébként is tartom magam ahhoz, hogy anyám múló szeszélye hamarosan lecsillapodik és visszaköltözünk apához. Akkor meg minek strapáljam magam a barátkozással? - Különben sem csöves.. - kelek azért az ismeretlen fickó védelmére. Naná, hogy sokan kiszúrták miért gubbasztok olyan sokat a metró aluljáróban. Bár abban nem vagyok teljesen biztos, hogy nem egy hajléktalan művészért rajongok, de ezt aligha kötném Lio orrára.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:36

Elégedettséggel töltenek el a szavai. Ezek szerint kellően zavarom őt a jelenlétemmel, jobban is talán mint gondoltam. Tudom ki ő, hallottam a családjáról, de igazából annyira nem ismerem. Mégis annyira jól tud esni, amikor csak úgy szívhatom valaki vérét, aki szemmel láthatóan hozza a várt reakciókat is.
- Tudod az már szívesség lenne, nem szeretek szívességet tenni másoknak... - hajolok egy picikét közelebb hozzá.
- Különben is még téged is olyan csövesnek gondolnak mint a barátocskádat, ezzel a szereléssel. - teszem hozzá halkan. Vetek egy pillantást arra a blokkra, ahova az imént nézett. Vajon melyik ékszer érdekli ennyire?
- Úgy láttam, neked is kell innét valami... szóval még jót is tesz a jelenlétem az itt tartózkodásodnak. Hová lett az igényesebb éned? - azért szokott olyan lenni, hogy ad magára, elvégre a szülei nem szegények.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:36

Próbálom ignorálni, mintha ott sem lenne, de nem könnyíti meg a helyzetemet a folyamatos dumálása. Tényleg ennyire nehéz lenne átnéznie rajtam és folytatni a tanakodást vagy bármi legyen is, amit csinált mielőtt még felfedezett engem?!
- Igen, nagyjából erre számítottam, isten ments, hogy bármi olyat tegyél, amiből nem származik hasznod.. - fordulok el tőle, mert észreveszem az ékszerek között idebent is a kis hattyúkat, a kristályok pedig csak úgy kápráztatják az ember szemeit. A boltról anyám ékszeres dobozkája jut eszembe, kislányként mindig csodáltam, most már tudom, hogy minden darabját apától kapta, én pedig nagyapától kaptam hasonlóakat. A tizenhetedik születésnapomon a bátyám ajándékozott meg egy hatalmas vízkék kristálynyaklánccal és alkalom ugyan nem volt még, amire felvehettem volna, de mind közül az a kedvencem.
- Sosem nézek úgy ki, mint egy csöves.. - állítom le mielőtt még fel kellene emelnem a hangom, hogy méltón tükrözze a sértettségemet. Nem akarom, hogy az egész bolt minket figyeljen.
- Majd, ha stílustanácsokra van szükségem, feltétlenül szólni fogok. - forgatom meg a szemeimet, aztán sarkon fordulok, hogy az eladónő segítségét kérjem. Első nekifutásra ő is csak végignéz rajtam, amitől aztán felmegy bennem a pumpa egyetlen pillanat alatt.
- Mi baja mindenkinek a ruháimmal? Aki nem talpig Gucciban jár, az nem vásárolhat itt? - szalad ki a számon és nagyon remélem, hogy nem érkezik rá válasz csak mindenki mélyen magába néz. Sznob népség.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:36

Most mondhatnám, hogy "hé kislány baromira nincs igazad ebben..." mert hát persze igaza van, én általában arra játszom, kivel milyen az ismertségem, hogy mennyire tudok én jól kijönni. De hát ilyen az élet, Tintin és társasága mellett ez teljesen természetessé vált.
De akkor játszom másképp, szeretem húzni olykor a lányok idegeit, tesztelni őket meddig bírják. És most épp ilyen kedvem van, hogy Olyn ezt most kipróbáljam. Sosem voltunk túlzottan sem jóban, sem rosszban, én pedig iszonyatosan unatkozom most. De tényleg, egy pillanatra el is feledkezek a fülbevalókról. Ráér az, nem? Ha kell, holnap is ugyanúgy vissza tudok jönni értük, csak el kell rakatnom. Elégedett mosoly csúszik az arcomra szavai hallatán. Áh, szóval nem szeretné nagydobra verni.
- Soha ne mondd, hogy soha... - már csak azért is belekötök. A felajánlására pedig színpadiasan biccentek felé.
- Tudod, pedig leköteleznél. Kezdeném azzal, hogy fesd be a hajad más színűre. Mert ennél jobban nem is világíthatnál. - nem hagyom abba a pofátlan beszólásokat, de ő csak nem hagy engem kibontakozni. Ott hagy. Mi az, hogy ott hagy? Ah... egy újabb nőszemély, aki nem tudja kikkel hogy packázzon. De nem ráz le ilyen könnyen. csak hallgatom a felszólalását. Na mi az, kellően felbosszantottam volna? Önkéntelenül is elégedett mosoly kúszik az arcomra és odaállok mögé.
- A Gucci nem is áll jól mindenkinek. A kisasszony velem van, csak tanácsot akart kérni, hogy melyik nyakláncot válassza ott a kirakatban. - mutogatok arra vissza, ahol épp megpillantottam.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:36

Ha lenne az utca túloldalán egy hasonló üzlet, erre hajazó kínálattal, már abban a pillanatban kifordultam volna az ajtón, hogy megláttam, de mivel nincs, így felül kell kerekednem a tényen, hogy bizony egy légtérben tartózkodunk. Ennek pedig legfőképp azért nem örülök, mert osztálytársam lévén pontosan tisztában van azzal, hogy mostanában elég híján vagyok az órai jelenléttel. És naná, hogy nincs kedvem magyarázkodni neki, és annak se örülnék, ha a körülöttünk lévő sok ember valóban csavargónak könyvelne el.
- Egyéb bölcs mondás? - motyogom az orrom alatt a szemeimet forgatva. - Ismétlem, majd szólok, ha érdekel a véleményed.. - nyomatékosítom, hogy még az ő képességeivel is fel tudja dolgozni az infót. Pedig én aztán iskolapéldája vagyok annak az embernek, aki utálja magát ismételgetni. Meg különben is ez az ötlet a hajfestéssel.. A hajam természetesen, anyámtól örököltem és habár mostanság nem túl fényes vele a kapcsolatom, azért lázadásból nem vállalnék egy feketét vagy vöröset. A jó ég áldja meg, a hajam úgy jó, ahogy van. Még jó, hogy otthagyom, hogy nem kell vele foglalkoznom a kelleténél többet és nem bosszant tovább feleslegesen. De mégis.. Ilyen a mesében sincs, komolyan. Mindig ilyen levakarhatatlan volt?!
- Nem, nem vagyok vele, nem is leszek vele, nem is akarom ismerni.. - intézem a nő felé a szavaimat, aki megrökönyödve figyeli a kifakadásomat, aztán egy másik vevő kérdését kezdi megválaszolni. - Te meg leszel szíves a magad dolgával foglalkozni, nekem van szám, hogy megkérdezzem, ami érdekel, de időm nincs a te hülyeségeidre. Szóval, hacsak nem szeretnél te is egy fuksziaszínű kristálynyakláncot, akkor hess.. - adom ki magamból a mérgem, de csakhamar rájövök, hogy magam alatt vágom a fát. Mégis ki venne komolyan egy olyan produkció után, amit az előbb lejtettem?

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:37

Nem tudja azt a mosolyt letörölni az arcomról a magyarázkodásával, aztán pedig egyenesen elkönyvelhetem sikernek a megjelenésemet: a boltos menekülőre fogja. Nem tudom amúgy miért vagyok most ennyire genyó vele, egyszerűen csak rühellem a vásárlást és ez most kihozta belőlem a fene nagy unatkozást.
Igyekszem komolyságot erőltetni az arcomra, ahogy így felém fordul. Szövegelni kezd nekem, de csak azt éri el vele, hogy - de őszintén próbálkozom - amint érzem a nevetés első késztetését, egyre kevésbé tudok komoly fejet is vágni hozzá. Végül csak szembe röhögöm.
- Hogy a mi van a mivel? Ki szeretne még fukszia színű kristályláncot? Tán te? Milyen gyönyörűen nézne ki a sapkádhoz, de igazán... - nem tudom véka alá rejteni szórakozottságomat, pedig én megpróbáltam. Pedig ez a helyzet annyira abszurd...
- Na, muti, mit akartál venni, amikor bejöttél ide.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:37

Most, hogy minden bizonnyal az eladó összes felém táplált reményét elkergettem jó messzire, magamon és Lion is felváltva mérgelődöm. Miatta azért, mert fogalmam sincs mi ez a fene nagy érdeklődés, magam miatt meg mert szemmel láthatóan kihozta belőlem a legrosszabb énemet. Mostanság a kedvességet mutatnom amúgy is elég nagy kihívást jelent. Pláne ha a másik szánt szándékkal tolakodik be az aurámba.
- Pedig menne a bőrtónusodhoz.. - szusszanok egyet az arcát fixírozva. Nyilván nem mondok igazat, fogalmam sincs erről az egészről, de annyira nem is érdekelt soha, hogy mélyebben beleássam magam.
- Miért érdekel annyira? Meg akarod venni előlem, vagy csak közölni akarod, hogy neked nem tetszik? - eszemben sincs előtte kikérni az ékszert. Na nem mintha egyébként most épp komolyan venne bármelyik eladó is. Bezzeg, ha blézerben meg magassarkúban topognék be, mint az előbb az a kis vöröske, akkor rám is hárman ugranának, hogy miben segíthetnek. Ez több, mint bosszantó.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:37

A bőrtónusomhooz? Ezt most hogy érti? Őszinte meglepettséggel szalad a szemöldököm a homlokom közepéig, ahogy a lányra pillantok. Tudom, a nők és a színek kapcsolata egészen szerteágazó. Számon tartanak ők még olyan árnyalatokat is, amik között talán én már nem is tudnék különbséget tenni. Nagyon sok férfi színvak, vagy színtévesztő. Én ugyan remekül látom a színeket, de valahogy az árnyalatnyi színkülönbségeket nem igazán tudnám észrevenni.
- Nem, egyszerűen csak kíváncsi vagyok. Nem vall rád, hogy különféle csecsebecséket nézegess. Vagy valakinek veszed? - elvégre karácsony van, vagy mi a szösz. Nem vagyok én sem a végletekig köcsög másokkal, ha arról van szó. Épp ezért ütöm meg most a normálisabb hangnemet is.
- Tényleg túl sokat lógsz akörül a fura fazon körül... pedig engem túlszárnyalni lógásban...

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:37

Az, hogy a biztonsági őr is egyre többször néz felém, nagyon rossz ómen. Őszintén, azért mert az ember lánya télvíz idején sapkát hord, utcagyerek is lesz egyből? Na ugye, hogy nem. Nem is értem ezt a fene nagy ellenségeskedést, meg a zsigeri ellenállást, mintha rám nézve valóban egy utolsó senkit látnának az eladók. Pedig ezt csak Lionel fantasztikus felkonferálásának köszönhetem, semmi másnak.
- Naná, mert nem vagyok nőből és nem szeretem az ékszereket.. - mutatom fel az ujjamat, ahol ott csillog egy kis köves gyűrű. Nem a jeggyűrű helyén, még mielőtt félreértené a helyzetet. Nem értem, hogy abból hogy nem aggatom tele magam bizsuval, hogy vonhatja le azt a téves következést, hogy nem is szeretem. - És természetesen ismersz annyira, hogy tudd mi vall rám.. - kötök bele minden félmondatába, pedig feltűnik, hogy a hangja már kevésbé cinikus, mint az elején. - De eltaláltad, másnak lesz.. - ismerem el végül, nem mintha ezzel előrébb lenne, hacsak nem tudja betéve a családfámat. Ennyire elvetemült még ő sem lehet, pedig belőle aztán elég sok mindent kinézek. Például azt is, hogy nem fogja ejteni a titokzatos srác témát, amíg teljesen az őrületbe nem kerget vele. De abból egyelőre nem eszik, csak csúnyán nézek rá, de a továbbiakban nem kommentálom az esetet. Helyette felfedezek egy újabb hattyús nyakláncot, amit már pechemre ő is láthat, ugyanis az előttünk lévő vitrinben az a legcsillogóbb és talán már egy kicsit hivalkodó darab. A tökéletes.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:37

Jó, tény, tényleg rászálltam. De most ne mondja, hogy egy pillanatig is unatkozik. Legalább nem kell az eladónak magyarázkodnia. És különben is most tök normálisan szólok hozzá. Huncut mosoly kúszik az arcomra, ahogy elém biggyeszti a kis kacsóját, majdnem el is nevetem magam.
- Ezt most úgy mutogatod, mint mikor az újdonsült menyasszonyt eljegyezték és épp fangörcsölnek a barinői. - nem rejtem véka alá szolid véleményem erről. Tudom, hogy ez nem az, de komolyan azok az unalmas vígjátékok és reklámok jutnak eszembe, amiben konkrétan lejátszódik a jelenet és mindenki sikít. Brrr...
- Mint osztálytársam. És minden egyéb mellékes információd hozzám is eljut, amik az órákon és szünetekben engem is megtalálnak. A kelleténél semmivel sem jobban. Tévedsz, ha azt gondolod, szeretem követni azt, mi zajlik kicsi közösségünkben. Hamarosan úgyis mindenki elfelejti a másikat. - vállat vonok. Erről van okom így vélekedni, hisz akárhogy nézzük, egy-két embert leszámítva igazán nem tartok semmiféle kontaktot.
Kicsit olyan, mint ha már nem is itt lenne, ahogy válaszol. Tekintetemmel követem az övét és én is megtalálom könnyedén, mit figyel annyira.
- Szereted a madaras csecsebecséket? No lám...

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:38

Nem, nem szabadulok tőle, de ezt már csak egy hangos, ámde belenyugvó sóhajjal konstatálom. Rosszabb, mint az öcsém, de komolyan. Pascal legalább veszi a lapot és ha az orrára vágom az ajtót, akkor nem zargat. De aligha lenne szerencsés megejteni itt egy hasonló szituációt, pedig azt még én is élvezném. Azt már kevésbé, hogy rendbontásért és károkozásért utána anyám a rendőrörsre jöhetne értem.
- Te mégsem kezdesz toporzékolva visítani, még ilyet.. - tettetett elégedetlenséggel nézek végig rajta, aztán teátrálisan eltartva magamtól a kezem én is szemügyre veszem a gyűrűmet. Csinos darab és a szívemnek nagyon kedves.
- Nem, úgy sem ismersz. Azt tudod, hogy jó vagyok angolból és latinból, a matek nem az erősségem és a művtöri tanárnővel kölcsönösen utáljuk egymást. De ettől még nem ismersz. - kötöm az ebet a karóhoz. Persze sok következtetést vonhat le abból, hogy fél év alatt nem sikerült beilleszkednem, hogy lógok és alapesetben morogva állok az egész ittlétemhez is. Azt már szándékosan nem is jegyzem meg, hogy mekkora ellentmondás van abban, amit mond. Nem szereti követni, de azért képben van, huh?!
- Ez a karácsonyi depressziód vagy már az érettségire gyúrsz? - költői kérdés, igazából nem érdekel a válasza, épp most hagytam magam mögött az egész életemet, már átestem ezen, semmi újat nem tud mondani.
- Kérlek, hát nem teljesen egyértelmű, hogy ez egy hattyú? Hölgyem, ugye, hogy ez itt egy teljesen hiteles hattyú? - fordulok hirtelen a mellettem álló vásárlóhoz, aki szemrebbenés nélkül hagy faképnél mire kettőt pisloghatnék. Jön a karácsony.. Az emberek viszont nem fordulnak ki magukból az ünnep miatt. Itt nem.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:38

Ha azt gondolja, hogy ezzel igazából felbosszantani tud, akkor nagyon téved. Én remekül szórakozom amint elképzelem a jelenetet, biztosan roppant férfias viselkedés lenne. Ezt pedig mi sem támasztja alá jobban, mint hamiskásan játszó mosolyom.
Most alaposabban is van lehetőségem figyelemre venni a vonásait, hisz ez a hely olyan kissé, mint ha reflektorral akarnának minden egyes szegletet megvilágítani. Nem igazán szoktam foglalkozni az osztálytársaimmal, pont laza kontaktok miatt. Ő ráadásul új szerzet, gyakorlatilag évkezdéssel jött és nos... igaza van, nem nagyon tudok róla sok mindent. Azért kíváncsi lennék, mit gondol az osztályról. Vagy épp rólam, de feltételezem amilyen nagy érdeklődéssel van bárki felé... legfeljebb annyi maradt meg, hogy én vagyok az a srác, aki folyamatosan beszólogat minden tanárnak és bukásra áll töriből.
- A szüleid elég befolyásos emberek, nem? - azért felteszem a kérdést, mert mint ha azt hallottam volna... persze aztán ki tudja, lehet valaki lódít.
Vetek egy pillantást az előttünk felsorakoztatott amúgy szebbnél szebb ékszerekre. Talán egyszerűbb lenne csak úgy lelépni, vagy mi jobb, megvenni amiért jöttem és lelépni.
- Csak nincs kedvem érettségizni. - zárom rövidre a témát. Kevésbé szórakoztató, ha én beszélek magamról, mint teszem azt fordítva történik. Inkább terelem a szót az ékszerre. Kicsit visszabillen az általam felállított rend, amire ő érdekesen próbál kiugrani. de csak próbál. Felkuncogok a próbálkozására.
- Ne próbálkozz a színészkedéssel, jó? Nem biztos, hogy menne.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:38

Hiábavaló minden próbálkozásom, hogy finoman - avagy kevésbé fnoman - éreztessem vele, hogy igazából nem vagyok vevő a társaságára. Nem csak most, hanem körülbelől soha. De ha már ilyen lelkesen rám erőszakolja magát, akkor ne várja el, hogy kedves legyek. Még a végén ártana a hírnevemnek, ha kiderülne, hogy nem is vagyok olyan magamnak való, amilyennek láttatom magam nyilvános helyeken. Sőt, még a végén barátkozni akarnának velem az osztálytársak. Brrr... Nem véletlenül nem állok szóba túl sok emberrel, tartok attól, hogy a nagy ellenkezések közepette még ideszokok és aztán hogy hisztizném ki, hogy költözzünk vissza apához?!
- Aha, témánál vagyunk... - forgatom meg a szemeimet. Itt tényleg csak ez számít? A név, a vagyon, a siker és a csillogás? - Honnan jöttél rá? Kóstoltad a Victoire Cuvée-t? - vonom fel a szemöldökömet kérdőn, de már szinte meg sem kottyan. Annak odahaza volt igazán nagy visszhangja, mikor kiderült, hogy apám hirtelen ötlettől vezérelve nevezett el rólam egy pezsgőfajtát. Naiv mód azt hittem, hogy itt nem fognak majd erről sutyorogni.
- Te szegény. Az összes többi végzős valószínűleg vígan és dalolva fogja hányingerig passzírozni a tudást a fejébe, hogy átmenjen a teszteken... - szisszenek fel. Ilyeneken még nem stesszelek, leginkább azért, mert nem is itt szeretnék vizsgázni, sőt igazából nagyon jól megvagyok én érettségi nélkül is. A szüleim ide vagy oda, egyetemre se akarok menni.
Szúrós szemmel nézek rá, ha menne a szemmel verés, akkor már biztosan kínlódna fájdalmában, ehelyett viszont nem csak mosolyog, de fel is kuncog. Egész addig nem esik le, hogy rajtam nevet, míg meg nem szólal.
- Előbb a ruhatáram, most a képességeim.. Van még valami, amit le tudsz szólni? Tedd meg most, vagy hallgass örökre.. - fordulok vissza a vitrin felé, majd le is guggolok, hogy az alsó sort is szemügyre vehessem. Azt gyorsan sikerül megállapítanom, hogy van jónéhány olyan darab is, amit még én is drágának tartok.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:38

Szóval talált süllyedt. Bár úgy gondolom, hogy gazdagabb körökben nehezen marad titokban, ha valaki oda tartozik. De amúgy sem nehéz kitalálni, ki a drága papa, mert a neve ismerősen csengett. Nem vagyok egy nagy pezsgőrajongó, hogy tudjam, melyik jófajta italt honnét és milyen márkából kelljen beszerezni. Meg hát Kennyvel rengeteget beszélgetünk akár piákról, vagy bármi másról.
- Azt nem tudtam, hogy rólad is nevezhettek el pezsgőt. De igen, a pezsgő elég beszédes, tudod... ahogy a családneved is rólad. Vajon mit árul még el? Azon kívül, hogy nem szeretsz suliba járni... - vonom fel egy kissé őszinte kíváncsisággal a szemöldököm. Na nem mint ha ő annyira le akarna érettségizni, be sem jár. Lehet, hogy már a félév után beközlik, hogy bocs, ennyi volt, elhiányozta a maximális óraszámot és ezért évet kell ismételnie. Ha nincs szerencsém a törivel, sajnos nekem is.
- Bagoly mondja... - igazán csipkelődő ami azt illeti, neki sem kell bemutatni az iróniát és a visszadumálás fogalmát. De ez tetszik, szeretek kötözködni.
- Mitől élvezetes az, ha most azonnal elmondok mindent? Majd szép sorjában. Tudod mit? Ha legközelebb bejössz órára, majd ezzel kezdem. Elmondom a napi megjegyzéseimet neked. - válaszolok neki öntelt vigyorral. De végül csak tekintetemmel követem őt, ahogy leguggol. a lenti ékszerekhez. Intek az egyik eladónak aki épp erre néz, mire hozzánk sétál.
- Szeretnénk megnézni ezeket az ékszereket, kinyitná? - előveszem a mézesmázos mosolyom is hozzá és csak hátrébb állok, hogy cselekedhessen. Mindjárt elfordítja a speciális kör alakú zárat és nyitja az üvegajtót. Csak hogy lássa, kivel van dolga...

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:38

Hamar észreveszem magamon, hogy a kényelmetlenség jeleit produkálom, mint minden esetben, mikor a családom szóba jön. Az apám híres és sikeres, anyám se nagyon marad le mögötte, de a nevét talán nem ismerik a felső tízezer sznobjai. Örülök neki, hogy én kimaradok a partik sokaságából és csak olykor kell megjelennem apa oldalán és bájologni, ha már névadója lettem egy felkapott pezsgőfajtának.
- Amíg te azon gondolkodsz, mit szűrsz még le a nevemből, én inkább körülnézek... - ejtem le a vállam, de a sóhajt most hanyagolom. Nem is olyan terhes a társasága, vagy csak azért érzem úgy, mert nem riad vissza az undok szájalásomtól?
- Ha az anyám bérelt fel, hogy valamivel csalogass vissza az órákra, akkor el kell keserítselek, nem vagy túl nagy motiváció.. - nézek fel rá, de mivel én már guggolok, így még magasabbnak tűnik, egészen hátra kell hajtanom a fejem, hogy lássam, ahogy épp az ujja köré csavar egy eladót a mosolyával. De szó mi szó, meglep az előzékenysége, el is mosolyodom, főleg akkor mikor az eddig nem látott eladónő készségesen kinyitja a zárat és kedvemre csodálhatom az ékszereket. Félrebiccentett fejjel, lenyűgözve figyelem a kristályt, ami már az imént is felkeltette az érdeklődésemet, mikor a nő is megtalálja, melyikre fáj a fogam. Nem tudom, hogy az áhitatos tekintetem árult-e el, vagy csak ez a munkája és ráérzett, de a reakciója riasztó volt.
- Óh, a Winter Collection legmutatósabb darabja, a múlt héten érkezett, ez az utolsó belőle.. Karácsonyi ajándék, születésnap, esetleg évforduló? - kezdi automatikusan a szöveget, aztán olyan hirtelen vált fordulatot, mintha direkt rombolná le az illúzióinkat. Kikerekedett szemekkel nézek Lionel felé, hogy vajon ő is hallotta-e, amit én. omolyan egy párnak néz minket? Hol volt ez a nő az elmúlt húsz percben, amíg tőlünk zengett az üzlet?!

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:39

Micsoda védekező technika. Ezek szerint nem szeret valamiért a családjáról beszélni, vagy úgy összességében ennyire titokzatos? Hisz suliba sem jár be, senkivel nem oszt meg semmit, még azzal sem akitől az esetleges dolgozatok miatt érdeklődik. Gyanítom megbukni ő sem szeretne... Épp ezért nem is reflektálok semmi olyan megjegyzésére elsőre, ami azonnal cáfolatot kapna pontosan emiatt. Inkább leszólítok valakit, hogy nyissa ki azt a vitrint. Értem én, hogy drágák a portékák, de akkor csipogózzák be ezeket, vagy valami. Tiszta macera, hogy mindig kell valaki, aki segítsen és ott álljon, amíg nem végzünk és döntünk, kell-e valami innen.
Nem veszem magamra, hogy ennyire összeboronál minket, mi több, roppant mód élvezem azt, hogy teljesen hidegen hagyja az embereket az iménti jelenetünk. Vagy talán arra gondolt, épp azért megy a civakodás, mert nem tudunk megegyezni.
- Karácsonyi ajándék lesz. - vágom rá kis rájátszással. Nem cáfolom meg a nőt, nem kezdek el rögvest és azonnal tiltakozni. Ő kiveszi az ékszert a vitrinből és a kezembe adja.
- Szeretné esetleg a nyakába is adni?

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:39

Ez a bolt fantasztikus. Már a kirakatban beleszerettem abba a láncba, tudom, hogy tökéletesen passzolna sógornőmhöz és kiemelné a nyakának kecses ívét is, de ez.. Ezt nem neki tervezték, ahhoz túl hivalkodó, túl látványos. A kristályok a csiszolásnak köszönhetően ezer felé szikráznak. Beleszerettem, tényleg. Szerelem ez első látásra, innen elég kellemetlen visszazuhanni a földre. Márpedig ez történik. Akkor nyúlik csak meg látványosan a képem, mikor meglátom Lio továbbra is töretlen mosolyát, ahogy közli, bizony karácsonyi ajándékokat válogatunk. És még csak nem is hazudik. De külön-külön. Én az én családomnak, ő meg gondolom a sajátjának, vagy a barátnőjének, a fene se tudja. Persze arcomon a meglepettség csak addig látszik, míg az eladónő kiveszi a helyéről a láncot és átadja a kamukirálynak. Neki valószínűleg mégcsak nem is tetszik.
- Igen, Lio.. Szeretnéd? - eresztek meg felé egy negédes mosolyt, de az agyvizem forr. Ha ő így, hát én is így. Még hogy nem lennék jó színésznőnek...

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:39

Na mi az, talán kezdi élvezni ezt a játékot? Mert én most igazán jól szórakozom az eladó tudatlanságát, azon amit hisz rólunk és úgy a szituáción. Az előbb még mondhatni meg akart ölni a tekintetével, most pedig meglepetten néz fel, majd mint aki tudja a dolgát, belemegy a játékba. Elveszem az ékszert a nőtől, hogy alaposabban is szemügyre vehessem. Szó mi szó, szép darab, de nekem egy kissé csicsás. Mondjuk nem is nekem kell hordanom.
Gondolkozás nélkül kapcsolom szét, majd ahogy a lány felegyenesedik, már emelem is elé. Minden egyes mozdulatom megkomponált, ahogy elé emelem, ahogy könnyed mozdulattal a nyakához illesztem, majd összekapcsolom. De nem hagyom ennyiben, elsimítom a tincseit az útból és a kabátját is jobban szétnyitom a nyakánál, mielőtt befordítom az eladó felé, aki készségesen kerített egy tükröt. Egészen közel hajolok a füléhez.
- Mint ha csak neked találták volna ki. - és ezzel voltaképpen nem is gazudok, mert még én is elnézegetem a tükörben. Pazarul áll rajta.
- Kár lenne másnak itt hagyni.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:39

Figyelem a mozdulatait, ahogy aprólékos pontossággal vizslatja végig az ékszert, de úgy látom nem talál benne kivetnivalót, ezt pedig máris sikernek könyvelem el. Igyekszem a legelragadóbb mosolyomat villantani rá, nem is olyan nehéz, mint elsőre hittem, hisz a reakciója tényleg megmosolyogtat, csak egy picit kell rájátszanom. Nem is tudom, mikor mosolyogtam ennyit utoljára, már feltételeztem, hogy csak grimaszra tudnám húzni a számat, úgyhogy külön örömmel tölt el, hogy az ellenkezője került ki. Nem mellékesen az alakításom tökéletes.
A hajamat felemelem, míg összekapcsolja a láncot, utána pedig ő kezdi igazgatni, mintha már nem először csinálna ilyet. Nagyon elrontani nem tudja a hajam, míg nem kócol össze, azt pedig a sapkám már megtette korábban, úgyhogy nem is aggódom. A kabátomat is kijjebb gombolja és mire kettőt pislogok már meg is forat a tengelyem körül, hogy szembe találhassam magam a tükörképemmel.
Első nekifutásra a szavam is elakad, és nem javul a helyzet akkor sem, mikor megérintem a láncot. Elég súlyos, köszönhetően a köveknek és a foglalatnak, de minden grammért megéri.
- Lenyűgöző, ugye? - keresem meg a tükörben Lio tekintetét, de ehhez hátrébb kell hajtanom a fejem. Észre sem vettem, hogy milyen közel áll a hátam mögött, az egész úgy néz ki, mintha ösztönösen dőlnék a vállának. Na jó, ez az egy nem indokolja a színésznői képességeimet. - Igen, azt hiszem ez a végszó...
Elképzelem apa arcát, mikor megtudja, hova ment el ez a sok pénz. Ő úgy tartja, hogy ékszert nem szokás venni, azt kapják a nők. Nem véletlenül van anyámnak egy egész arzenálja otthon. Gyanítom a feléről azt se tudja, mire kapta, és egyáltalán nem is hordta. És itt a bökkenő? Mégis hova vennék én fel egy ilyen darabot?

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:39

A kezeimet a vállán felejtem, ahogy a űnődöm a tükörből visszapillantó lányon. Tényleg jól áll neki a medál, ahogy illeszkedik a nyakához, jobban lehrzőségem van mindezt szemügyre venni. Eddig suliban ritkán találkoztunk vagy egyáltalán nem hisz mindketten szeretjük megkerülni azt. Most is csak heccből kezdtem szívni a vérét, mégis így csak nézve a teljes képet egészen más jár a fejemben. Miért nem szereti ő az ékszereket ha egyszer jól állnak neki? Miért gondolom azt olykor, hogy teljesen száműzi azt az életmódot amit kapott? Pedig jól állna neki. Valami frappánsat, vicceset akarok mondani a kérdésére, de nem jut semmi az eszembe.
- Bámulatosan kiemeli a nyakad kecses ívét. - pillantok le rá, ahogy kissé hozzám simul miközben felnéz. Semmi gúnyos nincs a szavaim mögött, ahogy a mosolyom is őszinte. Nem tulajdonítok ennek nagy jelentőséget, de... az eladó krákogása töri meg a pillanatot, amikor észreveszem, mennyire elbambulok. Az az ékszer túl jó.
- Visszük. - nézek vègül ismét a nőre majd egy picit eltávolodok Olytól.
- Tudod már mire fogod először felvenni? Vagyis nem tudom, ez neked lesz?

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:39

Szerencsére nem kell emlékeztetnem magam, hogy ez csak egy színjáték a részünkről. bár annak elég jó. Pillanatokon belül beleéltem magam a szerepbe, hagytam hogy elterelje a gondolataimat és ha a végén én leszek ennek a csodás láncnak a tulajdonosa, akkor megérte.
- Kösz, Lio - halkulok el egy szempillantás alatt. Van valami a hangjában, ami zavarba hoz, valószínűleg bele is pirulok kissé, így sietősen a hajam mögé rejtem az arcom, míg leveszi a nyakamból. De még utána sem fordulok felé azonnal, előbb rendezem a vonásaimat, sokkal egyszerűbb úgy, hogy már nem látja minden mozzanatomat a tükörből.
- Kérem csomagolja be - adom át az eladónőnek, amint Lio sikeresen levette a nyakamból. Igazából tudom, hogyha eltűnik a pult mögé, akkor a színjáték is tovaszáll, talán ez zavar a legjobban, de nem akadályozom meg benne. Ugyan mivel tehetném?!
- Nem.. tudom.. - ismerem be akadozva és már ki is ül az arcomra a megszokott grimasz. - Anyámnak valszínűleg még fantasztikusabban állna, mint nekem. Pont olyan mint én, csak... gyönyörű.. - mosolyodom el egy pillanatra hosszú idő óta először, mikor anyámra gondolok. - De most épp elég viharos a kapcsolatunk ahhoz, hogy ilyen ajándékot kapjon tőlem.. Nálam viszont nagyvalószínűséggel örök időkre porosodásra lenne ítélve. - húzom el a számat csalódottan. A fene se tudja, miért kezdek nyíltan beszélni, de be nem áll a szám. Talán azért, mert épp az imént derült ki, hogy nem is annyira borzasztó személy, mint amilyennek első ránázésre tűnik?! Minden bizonnyal..
- Még azt a hattyús kristályt is csomagolja kérem, a kirakatból. - szólok a nőnek, aki épp gondosan helyezi bársonydobozva az ékszert. A sógornőmnek tetszeni fog. - Na és te mit is keresel itt? - kapok aztán észbe, hisz ez egy női ékszerüzlet. Történetesen ki tudom találni, hogy ő is ajándékozni készül.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:40

A nő már el is emeli a tükröt így én a lánc kikapcsolásával kezdek foglalatoskodni. Oly már a haját is előre húzza, motiválva arra, hogy segítsek neki kikapcsolni. Jobb is így, mint ha elakadna, kifordulna, bármi. Az ilyen ékszerek tartósságában annyira nem bízok, bár ki tudja, nekem csak egy karkötőm van, azt sem hordom.
Tekintetemmel követem az eladó mozdulatait, igazából nem is nagyon tudom mit mondjak most neki. Én sem vagyok az az alkalmakra járós, bár hogy őszinte legyek néha élvezem a lányok hadát olyankor. Ismernek már mint a rossz pénzt, nem egy áldott jófiú vagyok.
- talán többet kellene ilyenekre menned, ha a nyakék ennyire jól áll, biztos nem lehet gond a ruhával semi. Ha anyukád szép... - akkor bizonyára te is az tudsz lenni. Csak ezt már nem teszem hozzá. Inkább elpillantok a fiókk felé, ahol a fülbevalókat nézegettem.
- anyának kellene valami fülbevalót, de nem tudom. Kettő között nem tudok dönteni. - vonok vállat egy kissé tanácstalanul.
- Hölgyem, óhajt még valamit? - visszatér az eladó az elrakott ékszerekkel, kérdőn pillant ránk, hogy akkor most odafáradunk a kasszához avagy sem.

Tárgy: Re: first attack - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 03:40

Jókedvűen fordulok felé, most hogy sokkal többet költöttem, mint amennyit eredetileg terveztem. Nem szokott ennyire feldobni a vásárlás, nem is vagyok az a fajta, akit túl sokáig leköt az ilyesmi.. Hát csak rám kell nézni. Valószínűleg, ha nem hasonlítanék annyira anyámra, a ruhatáramból senki nem mondaná meg, hogy a lánya vagyok.
- Nem igazán vonzz a bájcsevegés és a giccs. De néhány kötelező megjelenésem úgyis lesz.. - rázom meg a fejem. - Mégis mit csinálnék én apám korosodó partnereinek a társaságában? - húzom össze ódzkodva a szemöldökömet. - Ne, meggondoltam magam, vegyük úgy, hogy ezt meg sem kérdeztem... - emelem fel az ujjam, mielőtt még csípőből kiszaladhatna valami válasz a száján.
- Szeretnéd, hogy vessek rájuk egy pillantást, vagy még mindig úgy gondolod, hogy nincs ízlésem?! - vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, de közben somolygok magamban. Van nekem stílusom és érzékem is, nem mellesleg nőből vagyok, de eszem ágában sincs ráerőszakolni a segítségemet. Ha nemet mond sem sértődök meg. Igenis van ízlésem. Egyedi.
- Nem, köszönöm, ennyi lesz. - adok választ aztán az eladónőnek, mire közli az összeget. A szemeim egy kicsit kikerekednek a 277,98 Euro hallatán, de végül átnyújtom a kártyámat neki.
- Hölgyem, itt valami probléma lesz, a kártyája lejárt a múlt hónap végén.. - húzza el a száját a nő a pult túloldalán, én meg rettentően kellemetlenül érzem magam. Nincs nálam elég készpénz, hogy kifizessem, csoda is lenne, ha metrón ilyen vastagon közlekednék..
- Semmi gond, ha kapok egy számlaszámot, már el is utalom.. - veszem a kezembe a telefonomat, hogy utalást indítsak az üzlet részére, de a nő nem túl segítőkész. Még csak elrakatni sem hagyja a két nyakláncot. Mintha hidegen hagyná, hogy mára már a bank is bezárt, hogy pénzt tudjak felvenni ott. Nem hiszek a fülemnek, mikor a sorban mögöttem álló nő viszont bejelenti, hogy ő elvinné a nyakéket. Na nem, az már az enyém.