welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Jude x Marle
avatar
Középiskolás
Kor :
17
Hozzászólások száma :
14
Reagok száma :
6
Play by :
kiernan shipka

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Jude x Marle Hétf. 14 Jan. 2019, 14:18

...egy iskola utáni délutánon, Adermanék nappalijában
Vissza az elejére Go down
avatar
Középiskolás
Kor :
17
Hozzászólások száma :
14
Reagok száma :
6
Play by :
kiernan shipka

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jude x Marle Hétf. 14 Jan. 2019, 14:18

Jude
Nem jártak nála gyakran.
Egyszer az Amélie nevű lány, amikor még barátok voltak, de akkor sem azért, mert azok voltak. Sőt, Marle nem tartotta a barátjának, nem tartotta igazán semmilyének. Néhai padtársának. Annak, aki rajta kívül még zoknit cserélt testnevelésórára, ezt pedig - és mást talán nem is - becsülte benne, mert visszataszítónak találta, hogy a többiek nem. De ezt leszámítva nem különösen tartotta se nagyra, se kicsire, nem tartotta semmire és semmilyének.
Amélie-n kívül pedig még az a fiú párszor, aki udvarolt neki. De hát az meg magától értetődő, hogy az ember néha kénytelen meghívni azt a bizonyos valakit, aki elméletileg a szerelme. Úgyhogy mondhatjuk, hogy ő valamiféle kivétel volt Marlenak, és érdekes módon nem is tartotta számon. Most már szakítottak, és járni sem volt vele érdemes, csak úgy unalomból vagy szeszélyből tette talán, úgyhogy úgy tett, mintha soha nem járt volna itt.
Így tehát egyáltalán nem jártak nála gyakran.
Most mégis rákényszerült, hogy áthívja magához egyik iskolatársát, mert nem szerette volna a könyvtárban megoldani a feladatot, átmenni valaki házába pedig végképp nem szándékozott. Igazából amikor beosztották őket szűk kétfős csoportjukba, gondolkozás nélkül rávágta, hogy másnap délután jöjjenek át hozzá, és majd ott megcsinálják a kiselőadást. A diasort, meg a gyűjtést, meg mindent.
És hát most volt az a másnap délután.
Az apja sofőrje az iskola előtt parkolt a szürkén fénylő Rolls Royce-al. Nem jöttek érte minden nap, ellenezte a dolgot, mert szeretett sétálni egy darabig, aztán ha úgy döntött mégis taxit fogni, és azzal menni hazáig. Jobban érezte magát egy ismeretlen sofőr társaságában, volt benne valami leheletnyi veszély, és halálos nyugalom, amiért nem tudhatja ki ül a volán mögött, de aki a volán mögött ül se tudhatja, hogy ki ő. A veszélyes az előbbi volt, a nyugalmas az utóbbi. Az apja sofőrje meg mindig leste minden rezdülését, mezítelennek érezte magát a közelében.
- Gyere, hazavisznek minket! - pillantott Jude-ra, akivel az imént sétált ki az iskola kapuján. Nem kellett sokáig keringeniük a parkolóban, rögtön szemébe tűnt az autó.
- Szép napot kisasszony. A táskádat? - pattant ki a kocsiból a bajszos sofőr, a kezét nyújtotta a csomagjaiért.
- Neked is, Henri. Hagyd csak, köszönöm. Ma átjön egy osztálytársam, de azt hiszem apa mondta neked. Jude Devillers - mutatott a fiúra, mire a bajszos udvariasan bólintott.
- Uram - mondta, majd kinyitotta nekik a kocsiajtót, és engedte, hogy beüljenek.

Marle nem akart sokat beszélni a hazaúton. Henri kíváncsiskodva pislantgatott felé a visszapillantó tükörből, nem állhatta ezt az egészet. Azt figyelte olyan nagyon, hogy vajon mi lehet közte és Jude között, tudta jól. Úgyhogy csak csöndesen nézett kifele az ablakon.
Mikor aztán végre megérkeztek, és nyílt a kocsiajtó, Marle kivetette magát, és intett a fiúnak is.
- Gyere!
Felvezette őt az alacsonyan eső kőlépcsőn, amit az előkert ölelt körbe két oldalról.
- Ne haragudj, Henri előtt nem szeretek sokat beszélni - szabadkozott, noha maga sem tudta miért. Sosem szabadkozott, nem érezte, hogy bárkinek is kellene. S most mégis, nem akarta Jude-ot kényelmetlen helyzetbe hozni, mert örült, hogy ő lett a csoporttársa. Persze az önálló feladatnak jobban örült volna, de Jude a lehető legjobb volt, akit beoszthattak mellé. Nem volt idegesítő, nem tűnt butának, és ami a legszebb, hogy nem Dusty volt. Valójában mostanában mindenkire enyhébben tekintett, csak azért, mert nem Dusty.
Belépett a magas, lekerekített boltozatú bejárati ajtón. Odabent kellemes meleg és otthonillat fogadta. Az előszobában levetette a kabátját, felrakta egy vállfára, és Jude-nak is nyújtott egyet, aztán a vállfákat szépet felakasztotta a helyükre. Levette a cipőjét, és egy kényelmes, puha mamuszba bújtatta a lábát, Jude elé pedig egy hasonló párt tolt oda, pár számmal nagyobbat a sajátjánál.
- Tessék! Kérsz esetleg inni valamit? Vagy enni? - kérdezte tétován, miközben megindult a nappali irányába, és ha kért valamit, akkor gyorsan beugrott a konyhába, hogy megadja neki. - A nappaliban üljünk le, ott lesz helyünk megcsinálni mindent. A szüleim még jó darabig nem jönnek haza, a bejárónőnk pedig szabadságon van, úgyhogy nem zavar minket senkit.
Vissza az elejére Go down
 
Jude x Marle
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Villák :: Adermanék-
Ugrás: