welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Gabriel & Sutton | bargains and catastrophes
avatar
Civil
Kor :
29
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
• Montréal •
Foglalkozás :
• event organizer •
Play by :
• Candice King •

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Gabriel & Sutton | bargains and catastrophes Kedd 04 Dec. 2018, 21:32
***
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
29
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
• Montréal •
Foglalkozás :
• event organizer •
Play by :
• Candice King •

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gabriel & Sutton | bargains and catastrophes Kedd 04 Dec. 2018, 21:33

Gabriel and Sutton
I don't think you can paint me. There is no color for all the shades of chaos in me. ◊ ◊ ◊


Nagy lehetőségnek indult. Egy olyan fiatal vállalkozónak, aki még ennyire a pályája elején jár, mint én, és ennyire szüksége van arra, hogy végre befusson, és nevet szerezzen rendezvényszervezőként, ez több is annál, egy vissza nem térő alkalom. Egy nagy céges buli, amely valójában felölel több kiadót is, sok régi és új munkatárssal, egy ízléses esemény, amely méltóképpen üdvözli az új vezetőséget, és búcsúztatja a régit. Amivel azt akarjuk sugallni, hogy a változás jó és szükséges. Már napok óta ezen dolgozom, ami eléggé a kárára ment a Lily-vel töltendő időmnek, mázli, hogy apám manapság már zokszó nélkül vállalja, hogy felügyel rá, amikor épp dolgozom. Nem volt ez mindig így. Tulajdonképpen még mindig hatalmas szakadék tátong közöttünk, amelyet teljesen áthidalni talán már sosem leszünk képesek. Túl sok keserűség, családi tragédia, ellentét húzódik közöttünk. De ha az unokahúgomra nézek, néha felébred bennem a remény, hogy talán általa, az iránta érzett szeretetünk által még képesek leszünk valamelyest rendbe hozni a dolgainkat.

De kanyarodjunk vissza a partihoz, mert isten látja lelkem, tényleg sok munkát fektettem bele, terveztem és szerveztem, hogy kitegyek magamért. És az utolsó fél órát leszámítva szerintem minden tökéletesen is működött. Úgy éreztem, a hangulat kiváló, az ünnepi falatkák és az ital is megfelelő mennyiségben fogy, és még a megbízóm is elégedettnek tűnt. Már amennyire én ezt meg tudtam állapítani. Aztán szinte a pillanat tört része alatt váratlanul minden tönkrement. Kiderült, hogy az egyik hangfal nem volt megfelelőképpen rögzítve, és nem tudom egész pontosan, mi is történt, mert abban a pillanatban nem voltam ott, és sajnos nem láttam a jelenetet, de az egyik pincérem állítólag kicsit felöntött a garatra, összebalhézott valakivel, nekiesett az állványnak, a zenei berendezést is magával rántva, és az a kisebbik baj, hogy ezzel anyagi károkat okozott. A nagyobb gond az, hogy az egyik vendég hölgy is megsérült, konkrétan betört az orra, talán az egyik karja is eltört. Nem volt túl jó állapotban, amikor a mentők elvitték, és elég valószínű, hogy a megbízóm, Gabriel Helms számlájára írják majd az ő kórházi ellátását, talán még a plasztikai beavatkozás árát is. Órák, napok fáradtságos munkája, igyekezete, és az egész egy katasztrófába torkollik. Kész szerencsétlenségnek érzem magamat jelenleg. Ennek ellenére végig azon voltam, hogy profiként viselkedjek, mentsem a menthetőt, megnyugtassam a vendégeket, intézzem a mentőt, aztán a feltakarítást, de még így is érzem, nem fogom zsebre tenni azt, amit ezért Helmstől kaphatok. Az egy dolog, hogy a károkat talán fél élet lesz megtérítenem, az viszont tény, hogy ha ennek híre megy, valószínűleg lehúzhatom a rolót. Helms együttműködése nélkül nem fogom tudni elsimítani a helyzetet, szóval meglehetősen izgulva, az ujjaimat tördelve keresem meg őt, miután a partinak vége, és már csak a takarítók munkálkodnak a helyszínen.

- Mr. Helms, tudnánk most váltani néhány szót? - kezdek bele a beszédbe óvatosan. - Az utolsó vendég is távozott. Úgy értesültem, Miss Rhodest még vizsgálják... El sem tudja képzelni, mennyire sajnálom a történteket. Esküszöm, hogy amint tudom, megtérítek minden kárt – fogadkozom, ám a végén nagyot nyelek. Nem véletlenül került bele a mondatomba az „amint tudom” rész is, mivel – bár még nem tudhatom pontosan, mekkora kárt is okoztunk – de jelenleg kétlem, hogy lenne annyi pénz a számlámon, hogy ezt még ma maradéktalanul kitisztázhassam.

szószám: 000 Üzenet: 000

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
39
Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Lap-, és könyvkiadó
Play by :
Luke Evans

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gabriel & Sutton | bargains and catastrophes Pént. 07 Dec. 2018, 15:54

Sutton & Gabriel
Ha Jézus most köztünk lenne, biztos lenne egy dolog, ami nem szeretne lenni - keresztény.
Implikál: maga után von, következtet.
Implikáció: logikai művelet.
Kijelentéslogika: Kijelentés alatt olyan mondatot értünk, amelyről egyértelműen eldönthető, hogy igaz vagy hamis. Gyakran kijelentésekből a "ha . . . akkor" kötőszavak (logikai alapműveletek) felhasználásával úgynevezett összetett állításokat képezünk, melyeknek igazságértékét a bennük szereplő kijelentések igazságértéke határozza meg. A kijelentéslogika segítségével az állítások igazságértékeit matematikai formalizálással meg tudjuk adni.

Ha az est bizonyos momentumait alapul vevő, személyes implikációim gyöngyök lennének, akkor mostanra egész takaros kis füzérem lenne belőlük és már csak azt kellene eldöntenem, hogy kit akasszak fel vele. A helyszín biztonsági szobájában ülök ingujjra vetkőzve a bérbeadó megbízottjával, aki az akcentust leszámítva egész jól beszéli az angolt - így képez köztem, és biztonsági kamerákat kezelő úriember között kommunikációs hidat; A telefonon felzavart ügyvédem javasolta ezt, gázsiját tekintve rendkívül szolgálatkészen, ameddig a parkolóból ide vezető utat megtettem, miután búcsút intettem egy magánklinika mentőautójának, mely gyomrában Miss Rhodessal távozott. A klinikát, illetve annak felbecsülhetetlen értékű plasztikai sebészét az egyik szerkesztőm javasolta, Kanada legjobbjaként hivatkozva az úriemberre, ameddig én pamlagra fektetett, jégtömlővel betakart sérült mellett térdeltem. Itt illenék megjegyeznem, hogy fogalmam sincs ki ez a Miss Rhodes.
A betoppanó rendezvényszervező a gondolatfolyam közepén, azaz bőven az ítélethozatalom előtt toppan be, amit mindenki döntsön el magának, hogy mennyire szerencsés időpont. Mindenesetre a helyiséget túl aprónak, a jelenlévők számát pedig túl soknak találom, így a nyitott ajtóban álló felé olyan mozdulatot teszek, mely egyszerre utasít egy hátra arcot, illetve invitálást a közvetlenül szemközti, berendezése alapján társalgónak, szolgálati pihenőnek vélt terembe.
- Óhajt helyet foglalni, Miss Lenihan? - Felajánlás, hisz egyrészt ha utasítom rá azzal kihangsúlyozom a főnök-alkalmazott viszonyt, mely egyébként helytálló lenne az alkalmi szerződés jegyében, és őszintén szólva nem szeretném tovább idegesíteni. A lányom miatt tudom, hogy a körömrágós feszültségnek jót tesz, ha hagyjuk, hogy a fel-alá járkálással egy kisebb árkot homorítson a parkettába. A magam részéről helyet foglalok, elkerülendő a fölé-tornyosulás intézményét, amit később persze gátlástalanul előveszek a munkakapcsolat nyomatékosításával együtt, ha nem jutunk dűlőre ebben az ügyben. Igyekszem normálisan hozzáállni mindaddig, amíg nem akar hülyének nézni, vagy akár a felelősséget hárítani. Nem dőlök hátra a fotelban, karokat a térdeken nyugtatva, aprókat gesztikuláló kezekkel dőlök kicsit előre, le sem véve a tekintetemet a nőről.
- Ameddig nem tudok pontos összeget, szívem szerint nem tárgyalnék pénzről, viszont akad addig más, kellemetlen társalgási témánk, ha nem bánja. - Nem kérdés volt. - Profi munkát ígért nekem Miss Lenihan, mind szóban, mind pedig írásban, és úgy érzem megszegte a szavát. Tudom, csak az nem hibázik aki nem dolgozik, mégsem vonatkoztathatok el jelen fiaskó és aközött, hogy egyébként pazar partit hozott össze. - Gondolom én a mosolygós arcokból, mert a francia kuruttyolásból nehezen szűrök le bármit is.
- Egy ember komolyan megsérült ma este, Miss Lenihan, és az imént megtekintett videófelvételek alapján úgy vélem, hogy ez az egész elkerülhető lett volna. Tisztában vagyok vele, hogy nem személyesen ön mulasztott azzal a rögzítéssel a hangfalaknál, mint ahogy azt sem feltételezem, hogy tudomása lett volna a pincér felelőtlen munkamoráljáról, viszont ezek az emberek az ön alkalmazottai. Megtehetném, hogy személyesen őket vonom felelősségre, hisz önnek nincs több bűne, mint az, hogy rosszul választ munkatársakat, de ezzel az erővel akár szervezhettem volna én is a rendezvényt, nem gondolja? - Egyébként sem lenne értelme, hisz az emberi tényezőnek emberi mulasztásai vannak, az alkoholistáknak pedig ritkán adatik meg a felismerés, hogy segítségre szorulnak. Ha kigolyózom ezt a kettőt, rögtön akad a helyükre harminc ugyanilyen. Mórusz Tamás gondolatára építve amondó vagyok, hogy nem a rosszul nevelt nép az én célpontom, hanem a király (ez esetben királynő), aki megengedi a népének, hogy rosszul nevelt legyen. Ha valakit feljelentek, hát az ő lesz.
- Szépen megkérem, hogy konkretizálja a kártérítés ön szerint reális és hatékony menetét, mert a... hogy is mondta ...az "amint tudom" időintervallummal nem vagyok megelégedve. - Becsődölteti a céget, megvádolja valamelyik vendégemet vagy akár engem nemi erőszakkal - nem véletlenül van nyitva a társalgó ajtaja, a kamerák ellenére is - és akkor mehet az oda-vissza pereskedés. Utána pedig megvádolnak gyilkossággal. Őszintén szólva akármennyit is kóstáljon majd ez az este, nem fogom megérezni egyáltalán - de mások hülyeségéért nem vagyok hajlandó fizetni.
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
29
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
• Montréal •
Foglalkozás :
• event organizer •
Play by :
• Candice King •

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gabriel & Sutton | bargains and catastrophes Hétf. 10 Dec. 2018, 01:50

Gabriel and Sutton
I don't think you can paint me. There is no color for all the shades of chaos in me. ◊ ◊ ◊


Kétségtelenül az ítélet miatt izgulva – mit izgulva? Rettegve, remegve, pánikolva! - indulok a megbízóm felkutatására. Az alkalmazottak a biztonsági szoba felé irányítanak, mert mint kiderült, Helms a biztonsági felelőssel épp a felvételeket nézi át, a történteket vizsgálja. Egyel több ok az aggodalomra, bár én enélkül is tisztában vagyok vele, hogy a balesetért elsősorban én vagyok a felelős. Ám ettől függetlenül is igyekszem a lehető leginkább összeszedettnek és magabiztosnak látszani, amikor megszólítom a férfit, bár közben végig csak annyi kattog a fejemben: katasztrófa, kész katasztrófa. Az egyik legjobb parti lehetett volna, amit valaha szerveztem, ehelyett viszont valaki kórházba került, mert nem végeztem jól a munkámat. Apró biccentéssel veszem tudomásul, hogy Helms a szemközti helyiségben akarja megejteni a nagy beszélgetést, és szótlanul hátrálni kezdek, míg végül újra szemben nem találom magamat vele.
- Nem, köszönöm. Inkább állnék, ha nem gond – felelem azonnal a felajánlásra. Képtelen lennék most nyugodtan ücsörögni, az álldogálást is épp hogy elviselem fel-alá mászkálás, vagy egy helyben ugrálás nélkül. Figyelmesen hallgatom, amikor beszélni kezd, és minden pillanatban azt várom, hogy most fog elnyelni a föld, hisz egyértelműen igaza van, minden egyes szavával egyet kell értenem, jogosan csalódott a munkámban. Ettől viszont egyre inkább csak azt érzem, hogy nekem ezzel lőttek, mert ekkora hibát mégis hogy tudnék helyrehozni, elsimítani a helyzetet, vagy megtéríteni a károkat, amikor néha arra is alig telik, hogy a gyereknek megvegyem, amire szüksége van? Az egyre növekvő belső feszültségtől harapdálni kezdem az alsó ajkam. Rossz szokás, de jelenleg fel sem tűnik, hogy ismét ezt teszem. Ha tudatában lennék, nyilván leállnék vele, hisz messze nem a profizmusomat tükrözi.

- Teljesen igaza van, Mr. Helms. Vállalok minden felelősséget. Ahogy mondta, profi munkát ígértem, és több pontban is hibáztam. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire sajnálom a történteket. - Szólalok meg, miután ő elhallgat, mert először is tudnia kell, hogy eszem ágában sincs hárítani, és mást okolni. Két mulasztást is vétettem, és ezek együttese okozta a szerencsétlenséget. Nem lenne semmi értelme ujjal mutogatnom. Rendezvényszervezőként pontosan ez a feladatom, hogy minden apró részletre odafigyeljek.
- Először is szeretném, ha tudná, hogy szándékomban áll visszafizetni a keletkezett kárt az utolsó centig, és azon felül is mindent megteszek, hogy ezt békésen meg tudjuk oldani – utalok itt arra, mennyire hálás lennék, ha a történtekből kifolyólag nem lehetetlenítené el semmilyen módon, hogy a szakmámban maradhassak. Hisz a felfordulás miatti szóbeszédeket talán még túlélheti a karrierem, de egy Gabriel Helms féle befolyásos férfi könnyedén változtathat ezen, ha úgy tartja kedve. - Viszont... el kell mondanom őszintén, hogy jelenleg valószínűleg a töredékével sem rendelkezem annak a pénznek, amire majd végül ez az összeg rúg – lépegetek kicsivel közelebb, de még olyan távolságba, hogy kényelmesen felnézhessen rám a székből, ahol korábban helyet foglalt, és közben ismét az ujjaimat tördelem.

- De kész vagyok megállapodást kötni részletfizetésről, olyan feltételek mellett, amelyek remélhetőleg mindkettőnknek megfelelnek – teszem aztán hozzá kissé idegesen. Jelen pillanatban sajnos ez a legjobb, amit fel tudok ajánlani a számára. Nem arról van szó, hogy nem akarnám megtéríteni a károkat, vagy kifizetni annak a szerencsétlen nőnek a kórházi számláját. Sőt! Mást sem szeretnék jobban, mint ezt mielőbb kitisztázni, de nincs miből, és jól tudom, hogy kölcsönt kérni vagy felvenni sem tudnék, szóval jelenleg Mr. Helms megértése és jóindulata az egyetlen, amiben reménykedhetek.

szószám: 000 Üzenet: 000

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
39
Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Lap-, és könyvkiadó
Play by :
Luke Evans

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gabriel & Sutton | bargains and catastrophes Pént. 21 Dec. 2018, 10:01

Sutton & Gabriel
Ha Jézus most köztünk lenne, biztos lenne egy dolog, ami nem szeretne lenni - keresztény.
Fiatal éveimből néhány azzal telt, hogy másokat figyeltem a visszapillantó tükrén keresztül, némán, és próbáltam kitalálni szimplán az arcjátékból, hogy mi járhat a fejükben. Ezen önnön szórakoztatásra történő minisikerekhez nagyban hozzájárult az is, hogy az utasaim javarészt társasági emberek voltak, akik számára elképzelhetetlen volt csendben lenni öt percig vagy akár egy órán át - s mivel az utazásból hiányzott a limuzinokra jellemző szeparáltság, illetve az arra való lehetőség... Ha ezt Miss Lenihan tudná, aligha pazarolna arra energiát, hogy leplezni próbálja a stresszhatást ami éri - nyitott könyv számomra az arca, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a gondolatai közé is belátnék, csupán az idegbaj az ami szinte már-már tapintható.
- Nem haragszom, kisasszony. Csalódott vagyok. - Azon pedig a sajnálat nem segít, de egyértelműen elnézőbb a hozzáállásom, amiért az övé nagyon is megbánó: ha érdektelenség sütne belőle, egy szempillantás alatt tönkretenném. Minden esetre az igazat mondom, tényleg nem vagyok haragos, de még csak ideges sem: ahonnan én jövök, ott megoldjuk a problémát és nem dédelgetjük a kredenc polcán, hogy legyen miért ingerkedni amikor csak szembe ötlik; Jelen fejmosásra azért van szükség, mert abból talán tanul Lenihanék lánya és legközelebb már odafigyel - nem hiába mondják, hogy az ördög a részletekben lakozik.
Figyelmesen hallgatom a szavait, hiszen a magam részéről elmondtam amit szerettem volna, és egy ideje megszokottá vált számomra, hogy nem kell beérnem csupán a szavakba öntéssel, de amit akarok azt meg is kapom.
- Talán nem kell kihangsúlyoznom, hogy nincs alkupozícióban, kisasszony. - Zakóm belső zsebében megcsörren a mobilom, én pedig előbb elnézést kérek beszélgetőpartneremtől, csak azután nyomom meg a zöld ikont a kijelzőm, és nyitom meg a kommunikációs csatornát a hívó féllel. Az est folyamán most először rogynak meg a vállaim a gondok súlya alatt - nem mintha mi ketten (én és a rólam kialakított kép) ne bírnánk el egy újabb botrányt - és úgy teszem le a telefont az ügyvédemmel a túlvégen, hogy tegye amit kell.
- Ráharapott a sajtó a dologra. - Osztom meg az értesülésemet a rendezvényszervezővel is, miközben a mobiltelefont  akkurátus odafigyeléssel teszem le az előttem lévő, kopott dohányzóasztalra. Olyan bulvár még úgy sem keringett rólam, miszerint valamelyik partin próbáltam megölni valamelyik vendégemet - és Miss Rhodessal még csak jegyesek sem vagyunk, nemhogy házasok, hogy levadászni igyekeznék - és bár meglettem volna enélkül, engem kevésbé fog rosszul érinteni a dolog, mint Miss Lenihant.
- Nem tudom mennyi tapasztalata van az így kialakult helyzetekkel.. - De a sajátom alapján azt mondanám, hogy le lehet fizetni a világon bárkit, akkor sem garantálható, hogy valamelyik vendég vagy alkalmazott nem kezd el beszélni. És ugye minél jobban titkolózunk, annál inkább lesznek kíváncsiak a firkászok - én a magam részéről a lovak közé dobnám a gyeplőt, ahogy mindig is kivéve ha a lányomról van szó; A rossz sajtó rólam lepereg, de Miss Lenihan karrierjének betenne főleg, ha a mai este után nem alkalmazom, illetve a partiról megjelenő cikkben egyáltalán nem említem, mintegy elégedetlenségem abszolút jeleként. Rezegni kezd a mobil, a sötét képernyőt pedig fény árasztja el egy felugró ablakkal - az sms egy összeget közöl, ami bizony öt számjegyű.
- 12.000 amerikai dollár a kórházi számla végösszege, kisasszony. - Akkor most szeretném hallani a részletfizetési ütemtervet, és annak mindkettőnknek megfelelő feltételeit.


 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Gabriel & Sutton | bargains and catastrophes
Vissza az elejére Go down
 
Gabriel & Sutton | bargains and catastrophes
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie-
Ugrás: