welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Atlas x Jeff | Dr. and Dr.
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
40
Hozzászólások száma :
8
Reagok száma :
3
Tartózkodási hely :
montreal
Foglalkozás :
etológus
Play by :
hugh dancy

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Atlas x Jeff | Dr. and Dr. Pént. 30 Nov. 2018 - 11:01

to Atlas

Rossz ember lennék? Sofia későn ért haza, már rég aludtam volna, ha a kanapénk kicsit kényelmesebb. Láttam rajta, hogy ivott, nem sokat, de meglátszott. Ki volt öltözve, úgyhogy valakivel találkozhatott, vagy talán csak egy újabb pazar és fényűző eseményre kísérte el a főnökét, kitudja. Nem kérdeztem, ő nem mondta. Köszönt, én is köszöntem és … vége. Rossz, ha nem érdekel, hogy mit csinált? Ha nem is akarom tudni? Valahogy már rég nem érdekel az egész. Nem azért, mert ne szeretném. Két ember nem tud úgy elválni ennyi év után, hogy teljesen közömbösek legyenek. De ez már rég nem az, ami volt. Inkább olyan, mint egy tumor. Ha nem foglalkozol vele, lassan megöl.
A gondolataimból a fülsértően nyikorgó ajtó hangja ránt ki. Biztosan nem hozzám jöttek, egyetlen konzultációm volt mára csak megbeszélve, azt pedig már letudtuk. Fáradtan ráztam meg a fejem, majd felállva a székemről az asztalt megkerülve léptem ki a tanszék folyosójára és indultam az étkező felé, ahol egy öreg kávéfőző kotyogott magányosan, élet-halál harcot vívva minden egyes bekapcsoláskor. Hallottam, ahogy valakinek a cipőtalpa kopog a folyosón, majd az ajtóban megáll.
-Áh, Dr. Cavanaugh! – pillantottam oldalra, bólintva felé halovány mosolyra húzva a szám. Magam sem tudom, hogy pontosan miért ezt a formális megszólítást választottam, mikor lényegében kollégák vagyunk. Két helyen is. – Kávét? – pillantottam rá kíváncsian, és ha kért, akkor neki álltam még egy készítésének. – Jó is, hogy találkozunk, mert terveztelek felkeresni. – beszéltem hozzá tovább, miközben a kávégéppel foglalatoskodtam. – Van egy hallgatóm, aki felkért, hogy legyek a konzultánsa a szakdolgozatánál. Javasoltam neki, hogy keressen fel téged, mert mélyebb ismeretekkel rendelkezel a témában, mint én. – sok mindenhez értek, kiterjedten végeztem kutatásokat, de korántsem álltatom magam azzal, hogy annyit értenék medvefélékhez, mint az, aki lényegében rájuk szakosodott. – Remélem nem gond. – tettem hozzá újfent felé fordulva. Elvégre, végül is ő dönt arról, hogy vállalja-e, vagy sem. Egyes tanárok szeretnek konzultálni, míg mások egyenese a falra másznak tőle. Én személy szerint nem vagyok ellene, de idő híján kénytelen vagyok megválogatni, hogy kiket vállalok. Ha pedig valaki nálam nagyobb segítséget is kaphat, nemcsak tanári, de erkölcsi kötelességemnek is érzem, hogy hozzá irányítsam.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
37
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
állatorvos ~ egyetemi vendégelőadó
Play by :
Travis Fimmel

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Atlas x Jeff | Dr. and Dr. Vas. 2 Dec. 2018 - 11:41

Jeff & Atlas
Isten megteremtette az embert, mert a majomban csalódott. Aztán inkább felhagyott a kísérletezéssel.
Nem igaz az, hogy kerülöm az embereket - pláne, hogy elvállaltam ezt az egyetemi vendégszereplést. Nekem azzal van gondom, ha ezek az emberek beszélnek hozzám; Nem csak itt, de bárhol és bármikor a nap folyamán. Az előadásokon én beszélek általában, és soha nem teszek fel megválaszolandó kérdéseket - ha nyújtják a kezüket, általában előadótársam, az ő tényleges tanáruk szólítja fel a delikvenst, és ő is az aki megválaszolja a kérdést.
Megtorpanok az ajtóban, és bár csábító a gondolat, mégsem fordulok ki rögtön, ahogy érzékelek bent valakit - eme apró, csendes, diákmentes konyhában tartom az ennivalómat én is, és szigorú időbeosztás szerint kell ennem; Másképp nem tenném, hisz a depressziós ember jobbára étvágytalan - a tudatommal eszem, nem azért, mert akarok.
Jeff.
- Dr Cloutier. - Azonosíva, üdvözölve, tudomásul véve - a magam részéről jót beszélgettünk, de ez sajnos nem így működik a mai világban.
- Nem kávézom, köszönöm. - Egy időben persze elképzelni sem tudtam volna a napomat koffein nélkül, de a baleset óta jobb az nekem, ha éber-kómában töltöm az egész napot; Elsétálok a hűtőig, kiszedem a műanyag fedős üvegedényt és a mellé csomagolt evőeszközöket, hogy aztán vidám másfél percet a mikrohullámú sütő előtt rostokoljak. A bejárónőm fia főz rám, mert becsődölt az étterem ahol eddig dolgozott, én meg nem bírom az anyja gondterhelt sóhajait. Napi öt étkezésem így anélkül is biztosítva van, hogy az egyetemi menzára kellene merészkednem, ahol is mindenféle diákok csak úgy leülhetnek mellém , illetve rákényszerülnék a kiszállítást is vállaló éttermek egyhangúságára; A srác nem munkanélküli, az anyja nem sóhajtozik, csend van és tisztaság - azt hiszem ez a win-win intézmény.
- Miért? - Kérdezek vissza, és tényleg csak ennyit, elharapva a többi kikívánkozó szót. Miért, nem tudod az email címem? A folytatás azt ígéri, hogy nem szabadulok meg tőle egy percen belül, szóval...
- Nem bánod, ha közben eszem? - Nem hölgy, nem idegen, a kollegális viszony mondjuk nem tesz minket haverokká, de ennyit szerintem enged az etikett - igazán zokon venném, ha azért nem tudnék enni, mert mások nem ismerik az illemet és pont akkor jön rájuk a szófosás, amikor én táplálkozni szeretnék. A menza után ha kiesik a tanári konyha is, akkor már csak a tető marad - vagy felmondok.
- Nem vállalok diákokat, egyáltalán. - Most viszont retteghetek, hogy mikor ugrik rám valaki azzal, hogy "Dr Cloutier magához irányított, bla bla bla.."
 
Vissza az elejére Go down
 
Atlas x Jeff | Dr. and Dr.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Plateau-Mont-Royal :: Université de Montréal-
Ugrás: