welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Shantelle & Jade
avatar
Igazságügy
Kor :
35
Hozzászólások száma :
74
Reagok száma :
57
Tartózkodási hely :
Montréal, Kanada
Foglalkozás :
Vezető törvényszéki antropológus
Play by :
Jessica Chastain

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Shantelle & Jade Hétf. 5 Nov. 2018 - 23:58
Vissza az elejére Go down
avatar
Igazságügy
Kor :
35
Hozzászólások száma :
74
Reagok száma :
57
Tartózkodási hely :
Montréal, Kanada
Foglalkozás :
Vezető törvényszéki antropológus
Play by :
Jessica Chastain

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shantelle & Jade Kedd 6 Nov. 2018 - 0:03

Shan & Jade

Kevés dolog van, amit nehezebben viselek a tehetetlenség érzésénél. Sőt, szerintem nem is nagyon akad olyan, a türelem ráadásul szintén nem tartozott soha az erényeim közé. Szerettem időben megoldani az ügyeimet, lehetőleg minél hamarabb. Kínosan odafigyeltem arra, hogy minden aprócska részlet stimmeljen, hogy minden kis rejtélyre fényt derítsek, de akadtak olyan esetek, amik túlmutattak rajtam.
A mai napon elégeltem meg véglegesen azt, hogy nem haladunk semmire. Nem voltam én rendőr, nem is akartam az lenni soha. Én tudós embernek vallottam magam, aki a tényekre alapoz mindig, és nem hisz túlzottan a megérzésekben, vagy a véletlenekben. Jó, azért akadtak kivételek, de általában inkább tényleg erre támaszkodtam. Amikor azonban valaki gátat vetett a munkámnak, azt nagyon nehezen viseltem, és hiába nem az én tisztem volt, szokásomhoz híven mégis elindultam a rossz úton. Jobban mondva olyan szempontból volt rossz, hogy semmi keresnivalóm nem volt rajta, hiszen amint azt már említettem, nem vagyok zsaru.
Ebből kifolyólag nem rendeltem magamhoz az illetőt, akivel nagyon szerettem volna beszélni. Helyette én mentem az ő háza tájára, szerencsére nem voltak afféle problémáim, hogy a nem hazai pályán ne legyek magabiztos. Nagyszerűen feltaláltam én magam idegen környezetben is, de hála istennek nem egyszer fordultam már meg a bíróságon is, valamint ügyvédi irodákban egyaránt. Igaz, hogy nem mindig tartottam be a jól neveltség szabályait, de ez egyszer legalább nem ugráltattam azt, akitől én akartam szívességet kérni. Vagy legalábbis valami olyasmit, ráadásul jogom sem lett volna behívni a saját irodámba, hiába lett volna roppant kényelmes.
Gondolataimból a szemem előtt kirajzolódó névtábla zökkentett ki. Már kértem útbaigazítást, mert korábban az irodában sohasem jártam, csupán a bíróságon fordultunk meg egyszerre. Ez azonban más eset volt, és bizonyos szinten szívességet akartam, bizonyos szinten meg ultimátumot adni. Meg akartam oldani ezt az ügyet, mégpedig úgy, ahogyan a lehető legjobbnak gondoltam. Mielőtt tovább hezitáltam volna, már kopogtattam is az ajtón, és türelmesen megvártam, hogy bebocsátást nyerjek. Amint ez megtörtént, már nyitottam is ki.
- Üdv, Miss Delaney! – léptem be határozottan, vállammal ügyesen zárva be magam mögött a bejáratot. – Köszönöm, hogy szánt rám egy kis időt ma! – azzal az asztalhoz masíroztam, és már nyújtottam is üdvözlésre a kezemet. Határozott kézfogásom volt, de nem először találkoztunk, szóval ezzel biztosan nem leptem meg. Annyira távolságtartó sem szerettem volna lenni egyébként, de profin akartam ezt levezényelni, nem hagyva választási lehetőséget. Az a fene nagy céltudatosság ugyebár.
- Nem baj, ha leülök? – kicsit előre szaladtam az udvariassági körök terén, de ennek ellenére mégsem ültem le engedély nélkül, mint ahogyan máskor tettem volna, másnál. Ujjaim között egyébként egy aktát szorongattam féltőn, szürke tekintetem pedig az ő kékjeit kereste.

 
Vissza az elejére Go down
avatar
Igazságügy
Kor :
29
Hozzászólások száma :
28
Reagok száma :
23
Tartózkodási hely :
M
Foglalkozás :
ügyvéd
Play by :
Teya Salat

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shantelle & Jade Szer. 7 Nov. 2018 - 11:46
A napok telnek. Egyesek szerint számolgatnom kellene a lelkiismeretemmel. Miért védek bűnözőket ha szolgálom a törvényt? Mert a világ így működik, nem tud máshogy. Az ellenőrzött alvilág biztosabb, mellesleg nagyobb bevétel az országnak. Kormányunk mit hisz, miért nem hathatós a Mexikóból beáramló kábítószer elleni küzdelme az Egyesült Államoknak? Mert a saját hasznukat lefölözik belőle, a többi pedig..sallang. Mutogatás kifelé. Nem több. Nem szüntetik meg, mert nem akarják megszüntetni.
Én is teszek különbséget gyilkos és gyilkos, bűnöző és bűnöző között, de mindegyik a legjobb tudásomat kapja, mert ez ilyen. Ezt nem lehet másképp, nem lehet félgőzzel. Talán hibbant vagyok, vagy furcsa értékrendem van, de az apám mindig azt mondogatta, hogy egy embert ezernyi ok rávihet arra, hogy úgy cselekedjen ahogy. Értsük, ha valaki lelövi a szomszédját, mert az bántotta, meglopta, megerőszakolta a feleségét, az revans. Persze, jöhetnek az emberi jogok lobbijai, hogy az életét nincs joga elvenni, de milyen élet marad annak, aki a világban marad és bántották? Ebben kell élnie, léteznie nap mint nap. És én, mellettük állok. Hiszek a revansban, talán kicsit ókori a szemet szemért elv és nem is azt támogatom, de én is vágynám a halálát annak, aki bánt és kitörölhetetlen, begyógyíthatatlan nyomot hagy bennem.
Becsukom az aktát, már egymást kergetik a fejemben a gondolatok, az érvek és az ellenérvek. Jelenleg vizsgálati fogságban van, tehát annyit tehetek, hogy mindig kifelé koppintok a bottal, hogy ne szurkálják őt agyon a hülye kérdések tömkelegével. Meg kell vádolnia az ügyésznek, vagy nincs oka benntartani. Az alap jelentés szerint marihuánával kereskedett. Nos ez így nem fedi a valóságot. Mert muffinokat sütött belőle. A fickó egy egyszerű pék és hibázott. Nem nála kell keresni a megoldást, hanem valamelyik beosztottjánál. Persze az ügyész szája most örömmámorban habzik. Végre megvannak, végre lebuktathatja a helyi gondot. Pék úr összeomlott, már megígért mindent, de a kérdésekre nem tud válaszolni, sehogyan sem. Lévén nem tudja, mik a válaszok. És ezt annak a pöcsnek is el kellene fogadnia. Részemről ez az ügy igazából a pert sem érné meg, de én beperelném őket már csak a körülmények miatt is. Mindig határokat feszegetek, de mint mondtam mindent az ügyfelekért. Egyszerűen sajnálom. Okozott néhány kellemes órát pár környékbelinek saját akaratán kívül. Ez még nem bűn. Mint egy házibuliban ekit keverni a puncsba. Feldobta a hangulatot.
Kávéért sétálok, ettől nem tudok szabadulni, mármint a ténytől, hogy saját kávéfőzőm legyen. Érthetetlen, hogy egy ilyen helyen hogy tudnak alapból ennyire szar kávét főzni. Így viszont a tökéletes pillanataimat legalább nem ronthatják el a vizezett fekete löttyükkel. Az első korty egy lágy cirógatás, a második már a színtiszta élvezet. A harmadik meg...
Kopognak, kelletlenül nyögök fel. Be kell szereznem egy Ne zavarj táblát. - Szabad! - mert hát nem felnőttes kiszólni, hogy most nem vagyok itt. Egyébként még lehet fontos is. Érdeklődő tekintettel szuggerálom az ajtót, csak adja az ég, hogy ne az a sötét Estelle jöjjön be, hogy már megint elkevert valamit az archívban és egyébként se találja meg amit kértem tőle. Mert ha így van, rettenet szar pillanatot választott. A kávém után csak az ébredésem a szentebb. Viszont nem, nem titkolom a meglepettségem mikor meglátom a belépőt. Nahát, talán a nap mégis tartogat valami meglepetést. Lerakom a kávém, majd máskor édes, most dolgom van.
- Miss Sorensen! - állok fel, ajkaimon mosoly játszik - Micsoda meglepetés itt látni. - ez nem hazugság, valóban meglepett a jelenlétével. És ez nem udvariassági kör lesz, gondolom nem azt szeretné tudni, hogy hová járok fodrászhoz. - Magára mindig. - nem mintha egyébként mondanék nemet neki, nem először találkozunk már és mindig is örömmel töltött el az olyan nők léte, akik nem szerencsétlen kitartott picsák. Fogadom a kézfogást, ismét megerősít. Határozott. Tökös. Olyan, aki nem véletlenül tölti be azt a posztot, amit. Hja, a lányoknak mindig kettős energiabefektetés kell ha ki akarnak lépni abból a kategóriából, hogy, "megfektethető". Na ezért nem szűrtem össze a levet soha senkivel, aki itt dolgozik, vagy egyáltalán ügyvéd, bíró, vagy bármi hasonló. A magánéletem is szent dolog, egy Jurassic Parkra elég elektromos kerítéssel körbevéve.
- Dehogy baj. - vonom fel a szemöldököm, amikor sikerül az aktát is észrevennem a kezében. Tehát történt valami, szeretne valamit. Hjó, tökéletes én is szeretem ha a közepébe vágnak rögtön és mentesítjük egymást attól, hogy amúgy hol vásároltál be tegnap és de tetszik a ruhád. Az nem ide való. Én is leülök. Mert könnyebb, noha kicsit tárgyalás illatú így, de a napernyős asztalkám az erkélyemen pihenget, szóval a koktélozást hagyjuk máskorra.
- Mit hozott nekem, Miss Sorensen? - vágjunk akkor a közepébe - Hőn remélem a segítségemet kéri, nem pedig valami morális alapokról szeretne társalogni bármelyik ügyfelemet érintően. - mert volt már erre példa. Igaz nem vele, de volt. Azért jöttek, hogy ezt és ezt én hogy védhettem bíróságon. Sokan még mindig azt hiszik, hogy védőügyvédnek lenni valami kéjmámor. Valami, ami nem érint meg, hisz bűnözőkkel nem bánhatunk kedvesen. Nos, erről nekem megint más a véleményem. Mint mondtam, a rendszert kellene figyelni.
Vissza az elejére Go down
avatar
Igazságügy
Kor :
35
Hozzászólások száma :
74
Reagok száma :
57
Tartózkodási hely :
Montréal, Kanada
Foglalkozás :
Vezető törvényszéki antropológus
Play by :
Jessica Chastain

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shantelle & Jade Hétf. 12 Nov. 2018 - 23:11

Shan & Jade

Nem akartam én túlontúl sok időt eltölteni itt, amúgy sem kedveltem különösebben az ügyvédeket. Oké, akihez ma érkeztem, azzal nem volt semmi bajom, de általánosságban nem jöttem ki velük túl jól. Mindig próbálták hátráltatni a munkámat, ugyebár az ügyfeleikért bármit alapon. Nem rajongtam ezért különösebben, és szerintem ez érthető is. Azt hiszem, hogy Ericnek általában még jobban meggyűlt velük a baja, de ez már igazán nem az én gondom volt.
Amint beléptem, a kávé illata egyből megcsapta az orromat, és összerántotta a gyomromat. Én sem ittam már reggel óta, de most nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy ez elvonja a figyelmemet. Feltett szándékom volt, hogy végig vigyem azt, amiért érkeztem, és nem szándékoztam engedni a terveimből. Az valahogy amúgy sem ment nekem soha, még olyankor sem, amikor kellett volna a saját érdekemben.
- Pedig én… - el kellett gondolkoznom, hogy igazat mondok-e, de úgy volt. – Kértem időpontot. – jelentettem ki végül magabiztosan. Néha én is elég szétszórt tudok lenni, ha teljesen belemerülök a teendőimbe, de ebben most teljesen biztos voltam, mivel nem akartam csak úgy rátörni. Az, hogy a titkárnő nem adta át az üzenetet, már nem az én hibám volt. Direkt azért érkeztem most, mert a naptárja szerint erre az időre nem volt semmi különösebb elfoglaltsága, és ez nekem tökéletesen meg is felelt.
- Köszönöm! – biccentettem felé, miközben helyet foglaltam. Kis híján a nyelvembe haraptam, hogy ne javítsam ki, amiért másodszor is Miss megszólítást használt a Dr. helyett, de mégis ellenálltam a kísértésnek. Nem akartam most akadékoskodni, amikor ilyen fontos ügyben jöttem hozzá, de általában ilyenkor kijavítottam az embereket. Utáltam ezt a megbélyegzést, amikor férjnél voltam, akkor a Mrs., most újra a Miss. Ezek annyira változók, de a doktori címem legalább örök, és csak az enyém, nem kell hozzá egy kiegészítő, példának okáért egy férj.
- Nos, ahogy vesszük. – még mindig a kezemben tartottam a mappát, de már készültem lerakni az asztal lapjára. – Valószínűleg mondhatjuk, hogy is-is, csak nem feltétlenül olyan téren, ahogy ön gondolja. – legalábbis a morális alapokra vonatkozóan nem voltam biztos abban, hogy egyre gondolunk, de valóban érintette az egyik ügyfelét. – Egyébként valóban a segítségét szeretném kérni, és érinti az egyik ügyfelét. – ismertem be komolyan.
- Van egy hullám… - kezdtem bele, bár ez azt hiszem, hogy számára is nyilvánvaló volt. – És el akarom kapni azt, aki a kezeim alá juttatta szegény nőt. – rosszallóan megráztam a fejemet. – Ha minden igaz, akkor az egyik ügyfelének köze lehet hozzá. Nem tudom, hogy csak közvetve, vagy ő is bűnrészes, de nem is lényeges. Viszont tudnia kell, hogy ki tette ezt. – határozottan beszéltem, mint amikor órát tartok az egyetemen. Nem ellene szólt, nem kioktatni akartam, egyszerűen csak ilyen voltam, amikor dolgozom.
- És nekem szükségem van erre a névre… - tettem még hozzá, mintha ez nem lett volna már amúgy is egyértelmű.
 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Shantelle & Jade
Vissza az elejére Go down
 
Shantelle & Jade
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie-
Ugrás: