Tárgy: Peach & Pixie - Long way home Pént. 07 Feb. 2020, 23:19
Peach Harrington & Pixie Lafayette helyszín: az én kicsi toyotám, úton hazafelé
Penelope Lafayette
Művész
Kor :
25
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
grafikus, illusztrátor
Play by :
Ana de Armas
Tárgy: Re: Peach & Pixie - Long way home Pént. 07 Feb. 2020, 23:23
to my Peachy baby
[You must be registered and logged in to see this image.]A telefonom csörgésére riadok fel. Meglep hogy még ruhában fekszem az ágyon és kell egy pár pillanat kell hogy összerakjam mi is történt pontosan tegnap este. Miután Peach megint ellógott otthonról, azt hazudtam az anyukájának hogy nálam van. Az apjának is ezt mondtam, merthát mi mást mondhattam volna. Ki tudja hol a viharban kóvályog megint, én meg persze aggódtam érte. Egyből felhívtam hogy mi a helyzet de háromszor csak a hangposta válaszolt. Egyszer felvette, bele is szólt két szót de hallottam rajta hogy részeg. A háttérben férfihangok, női nevetés és dübörgő zene. Hiába próbáltam beszélni hozzá, kideríteni hogy merre van, esélyem se volt... Persze ezután is bombáztam üzenetekkel, meg nyugtatgattam a szüleit hogy naná nálam van, hol máshol lehetne az én drága legeslegjobb barátnőm. Mondanom se kell majd beleőrültem az aggodalomba. Így aludtam el ruhástul az ágyamon, Napoleon hűségesen bújt az oldalamba ahogy minden egyes nap. Mikor magamhoz tértem még mindig a telefont szorongattam, a képernyőn egyetlen szó villogott, egy gyönyörű grimaszolós kép társaságában legjobb barátnőmről. Bitch Azonnal a fülemhez kapom a telefont és belekiabálok. Te hol az Istenbe vagy?! Tudod mennyire aggódtam érted? Apád rajtam keresett, majd anyád akart veled beszélni én meg itt tartottam a hátamat. Miért szöktél el? - a hangom szinte hisztérikus és még rekedt az álmosságtól de tudom hogy ez neki úgysem tűnik fel. Ahogy válaszol egyből felugrom és felnyitva a laptopom rákeresek a legrövidebb útra brossardba. Fél óra kocsival... MÁzli hogy tegnap tankoltam... - Brossardon belül hol? Nem fogok fel alá kocsikázni hogy megtaláljalak Peach - morgok kelletlenül. Pontosan jól tudom hogy igenis ezt tenném. Fel alá furikáznék míg meg nem találom... Míg haza nem hozom hogy megint velem legyen... Napoleon bőszen dorombolva bújt a lábamhoz míg én a Peach álltal megadott utcát kerestem. - Ugye tudod hogy nagyon nagyon nagyon tudlak utálni olykor? - sóhajtom de a kétségbeesett könyörgő hangjának sosem tudtam ellenállni - A google maps fél órát ír... készülődj össze amíg odaérek nem akarok rád várni, oké? Persze megígéri hogy ott lesz, jó kislány lesz, összepakol és miután lerakom beletúrok a hajamba és megpróbálok valami emberi külsőt kölcsönözni magamnak ahogy lekocogok a kis toyotámig. Mázli hogy van jogsim... Vagyis Peach mázlija. A google mapset követve haladok a megadott utcáig egy elég jó villanegyedbe ahol óriási házak állnak gyönyörű zöld gyeppel, oroszlános stukkokkal. Egyszer szívesen lerajzolnám őket de most csak a szélvédőn kilesve keresem a megadott házszámot. Mikor megtalálom elkeseredve konstatálom hogy a lány nem vár odakint így leparkolok és kiszállok. Kissé szégyellem magam a kinyúlt otthoni pulcsimban és leggingsben lépek a magas kétszárnyú ajtóhoz és becsengetek. Másodpercek múlva kirobban és Peach repül a nyakamba. Puha ajkaival egyből összepuszilgatja az arcom az orromat megcsapja a szexszag és az alkohol keserű szaga. Otthon egyből benyomom a zuhany alá. - Nyilván, te dinka. Gyere, menjünk haza - tolom az autóm felé és még belesek. Odabent egy Adonisz áll egy szál alsóban és még odaint nekem mire zavartan visszaintek és megyek is vissza az autómhoz. Peach már elfoglalta a helyét az anyósülésen valószínűleg így csak be kell ülnöm a volán mögé. - Rettentően dühös vagyok rád remélem tudod - mondom neki miközben bekötöm magam - Kösd be magad, addig nem indulok el.
Rohadt ideges lettem mikor anyám elkezdte a hülyeségeit összehordani apámról és az új nőjéről, Vanessáról, pedig alig két órája léptem át a küszöbét és tértem vissza a másik szülőmtől. Mikor ott vagyok anyát szapulják, ha pedig anyánál akkor apa kerül terítékre és sehol nem hagynak nyugtomat. Elegem van. Ezért is nyitottam meg telefonom a tinder applikációt és állítottam át a kilométert a maximumra. Majd mindenkit jobbra húztam egészen addig míg valakivel nem szuper lájkoltuk egymást. Ő volt Peter. A Brossard elit negyedében élő srác, aki érdeklődött irántam és őszintén…erre volt most szükségem. Megírtam neki a címemet majd mikor értem jött anyának bemutatva hagytam el a heti otthonomat és szálltam be az idegen kocsiba. Hogy féltem-e? Nem. A feszültség közöttünk egyből érezhető volt és alig bírtuk kivárni a város szélét, hogy lehúzódva egymás ajkainak essünk nem túl gyengéden. Onnan pedig az események csak úgy pörögtek, egyik percben még csak ketten vagyunk majd egy hatalmas buliban táncolok hiányosabb öltözetben az asztal tetején, végül felmegyünk a szobára. Először ketten, Peterrel majd egy lány is csatlakozik hozzánk… Mélyet sóhajtok és egy újabb adagot kanalazok a mogyoróvajból a zelleremre. Közben a telefonom villogása teljesen kizökkent gondolat menetemből, amiben próbálom felidézni a tegnap estét. Döntésem Tündérkére esik, Őt hívom vissza a többiek közül. Első kérdéseit elengedem a fülem mellett, kérlelem, hogy jöjjön utánam. - Fogalmam sincs… valami gazdag negyed de megosztom veled a helyzetem és úgy könnyebben idetalálsz. – idegesen rágcsálom szám szélét és remélem, hogy azért utánam jön. Bár még sosem volt olyan, hogy ne jött volna és szerintem nem most fogja felvenni a kemény mellényét. – Tudom, de én szeretlek, és kiengesztellek, okés? – nem látja de kiskutya szemekkel nézek a távolba, lebiggyesztett ajkakkal. Érezheti, ismer már annyira, hogy tudja mit csinálok ilyenkor. – Igeeeeeeeeeeen, imádlak! – egyből megörülök és talán már nem is fáj annyira a fejem most, hogy van kivel hazamennem. Míg várok rá Peter is előkerül és nehezen de belátom, hogy ma is iszonyatosan dögösen fest és a tegnapiak után szívesen gabalyodnék újból össze vele. Ujjai testemen járnak végig, én pedig mohón falom ajkait durva táncot lejtve nyelvével. Nem ismerkedek, ha akarok valamit utána megyek. Szeretne hátra dönteni az anyja konyhai pultján és én engedném is, úgyse dugtak még meg ilyen helyzetben, de megérkezik a felmentő seregem a szívem pedig hatalmasat dobban. Látom rajta, hogy haragszik de a megkönnyebbülés is látszik rajta, hogy nem haltam meg. Legalábbis még. Miután befejeztem a puszilgatást egyből az anyósülésre vágódok és felveszem a kedvenc pózomat. Lábaim törökülésben a szék pedig kissé hátra döntve, még jó, hogy az ing elég nagy, hogy mindent eltakarjon hiszen a csipke fehérneműmet emlékként otthagytam. - Igenis főnökasszony! – kezemet homlokomhoz emelem majd szalutálok, mint a seregben szokás és végül bekötöm magam. Telefonom a lábam közé süllyesztem, ujjamat pedig a mogyoróvajba és azt nyalogatom. – Út közben nem állunk meg valahol enni? Meghalok egy kis sajtbureszért kólával. Segg másnapos vagyok. – cseveg vele, mintha mi sem történ volna. Mintha nem mentem volna el otthonról szó nélkül egy idegen csávóra és tűntem el úgy 14 órára. – Milyen volt az estéd? Remélem Anyámék nem idegeltek ki, mert ha igen akkor bocsánatot kérek. – boci szemekkel nézek irányába majd felé tartom mogyoróvajas ujjamat, hogy Ő is egyen, ha kér.
Penelope Lafayette
Művész
Kor :
25
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
grafikus, illusztrátor
Play by :
Ana de Armas
Tárgy: Re: Peach & Pixie - Long way home Szomb. 08 Feb. 2020, 00:08
to my Peachy baby
[You must be registered and logged in to see this image.] Kiengesztel hát persze. Na nem mintha mérges tudnék lenni rá huzamosabb ideig. ÉLetünk első és egyben utolsó összeveszése másodikban történt. Egy egész napot nem beszéltünk egymással, másnap pedig zokogva szaladtunk a másikhoz bősz bocsánatkérések közepette. Az összeveszés oka csupán annyi volt hogy az egyik elvette a másikunk barbiját, kérdezés nélkül. De ki emlékszik már ilyenekre. Az ujjaim idegesen járnak a kormányon ahogy végighaladok a formára vágott fák között a megfelelő címet keresve. Nem érzem magam jól az ilyen környezetekben mégis jóval gyakrabban találom magam kellemetlen helyzetben drága barátnőm miatt mint szeretném. Persze... megmondhatnám neki hogy nem jövök többet érte, oldja meg maga a saját problémáit de.. Nem akarom elszomorítani. És nem is tudnék neki nemet mondani. Nem is jut eszembe semmi olyasmi amire nemet mondanék ha megkérne rá. Mire végre megtalálom a házat a gyomrom teljes görcsben áll és zavartan simítgatom le az alvástól még kócos tincseimet. Ahogy megpillantom Peach ismerős, édes, kissé elgyötört arcát, a megkönnyebbülés forró hulláma önt el akármenynire is próbálok csúnyán nézni rá. Az ajkai puha, meleg foltokat hagynak az arcomon én pedig sóhajtva ülök be a volán mögé. Figyelem ahogy elhelyezkedik, a tekintetem végigsiklik a hosszú combjain. Szeretném olykor olykor végigsimítani. Tudom hogy nem venné rossz néven de mégsem teszem. Csak magamnak okoznék fájdalmat vele. Megvárom hogy bekösse magát és csak utána indítom be a motort. A rádió megszólal mire rögtön lehalkítom és egy gyönyörű y fordulattal veszem hazafelé az utat. A villanegyed lassan elmarad mögöttünk én pedig máris úgy érzem hogy kicsit könnyebben lélegzem. Peach persze csevegni kezd mintha mi sem történt volna az elmúlt napon én pedig morcosan összehúzom a szemöldökömet. - Maximum drive thrun vagyok hajlandó megállni veled a mekinél. Nem akarom hogy lecsukjanak közsemérem sértésért - nézek rá jelentőségteljesen egy pillanatra. Sejtem hogy nincs rajta bugyi. Miért is lenne? - De tudod mit? Meg sem érdemled a sajtburgert! De a kólát sem! Nagyon mérges vagyok rád! - erősítek rá az előbbi szavaimra, hiába tudjuk mindketten hogy a megknnyebbülésem már rég elmosta minden haragomat. TOvább kérdezget és elém emeli az ujját amit beborít a mogyoróvaj. RÁbandzsítok egy pillanatra hogy beazonosítsam mi az majd rásandítok. - Akarom tudni hogy hol járt az ujjad az éjjel? - kérdeztem de a válaszát meg sem várva kinyitottam a szám hogy lenyalhassam az ujjáról a mogyóróvajat. - Az estém milyen is volt... Hm várj csak... Ja igen HALÁLRA aggódtam magam miatatd, azzal telt! Ha ennyire le akarsz lépni otthonról, akár hozzám is jöhettél volna ahelyett hogy lelépsz valami vadidegen csávóhoz! És ha bántott volna?! És ha kiveszi a szerveid és eladja?! Nem vagyok melletted mindig hogy megvédjelek! - végre kiereszthettem a haragomat. Talán egy kicsit... egy kicsit bűntudata lesz és átgondolja hogy érezhettem magam. Persze... fogalma sincs. Fogalma sincs hogy mennyire féltékeny vagyok. Fogalma sincs mennyire aggódtam. Néha úgy érzem mintha nem is ismerne igazán...
Nem szoktam azon gondolkodni mi történhet velem ha ezt vagy azt teszek meg. Az én életfelfogásomban az élet nagyon rövid ideig tart és csak az emlékeink tartanak örökké így minden erőmmel a felejthetetlenségre törekszem. Nem akarok elfelejtve lenni. Ha mar a családom szamara nélkülözhető vagyok, egy tárgy amit jobbra balra küldözgetnek mikor a másikuk megun, egy elfelejtett kacatnak érzem magam. És az vagyok. Púp a hátukon. Rengetegszer sírtam magamat alomba mikor Anyáék meg nem váltak el de megkeserítették egymás életet ott ahol tudták, a külsőség mindig fontosabb volt mint a valóság számukra. Nem csodálom hogy hamarabb mentek szét mintsem én elkezdjek szexelni. Emlékeim szerint meg nem is voltan 16 eves mikor Savyerek bulijában eltűntem az említett sráccal, aki akkor 17-et töltötte, csak azért, hogy testi fájdalmat erezzek amivel dühíthetem szüleimet. De nem érdekelte őket, ahogyan az sem hogy nem védekeztünk, inkább civakodtak egymással tovább. Nem vagyok egyedül, nem szabadna ezt ereznem es amikor Pixie-vel vagyok tényleg nem igénylem a szexet, simogatás vagy a testiséget mert olyankor egésznek érzem magam. Neki van egyedül ilyen hatása ram, nem hiába hiszen a legjobb barátnőmről van szó, az egyetlenről. Ő viszont mindig haragszik rám a bulizás és kufircolás miatt, pedig nem kéné ennyire megviselnie. A mostani mégis más, magam is megijednek ha nem akarnám azt mutatni mennyire laza vagyok. Belül egy roncs, de kit érdekel? - Nem sértek senkit az öltözékemmel, ruha van rajtam az másik kérdés, hogy alatta nincs... de a drive thru olyan gáz. - cicegek fogaim között, de elfogadom érvelését hiszen tényleg nem sok minden fedi meztelen testemet. Sosem zavart, hogy ki látja vagy ki nem, nem vagyok szemérmes egyáltalán. De azt megértem, ha barátnőmnek sok lenne így mutatkozni velem es meg mindig O tesz nekem szívességet. - tudom, hogy mérges vagy ram es meg is érdemlem, mert legalább neked szólhattam volna de abban a pillanatban olyan jó érzés volt megszűnni. - vallat vonok, miközben kezemmel a mogyoróvajas üveg peremen körözök. Lehetett volna nagy baj is a kirándulásomból de nem volt értelme előre görcsölni ezen. Mégis belátom hibámat, hiszen Peter lehetett volna más felfogású es kevésbé kanos. Viszont nekem erre volt igényem, erezni ahogyan valaki erősen markol magához miközben össze vissza csókol es egymást élvezzük. Rengeteg sráccal voltam mar rövid életem során, akadtak lányok is de senkit sem szerettem. Sose. Talán nem is lennek rá képes annyira idegen számomra ez az érzés. - Megmostam ma már, ne aggódj. - amúgy sem járt sehol a kezem, valószínűleg. A lányhoz nem értem hozza mert alig tudtam levakarni magamról, Peter pedig adta alám a dolgokat... nagyot nyelek es összeszorítón ágyéki tájaimon lévő izmaimat az érzés emléke miatt. Azt hiszem én fogom keresni a srácot... Mosolygok mikor lenyalja ujjamról az édességet majd visszahúzom es újabb mozdulattal martom bele es etetem saját magamat, közben az anyai szigor egyik órájába csap át beszélgetésünk es elkezdi kiadni a dühét. Csak bólogatok előre nézve es megint elkönyvelem magamban mekkora szar alak vagyok. Hogy mindenkinek csak bajt hozok. - Ha történt volna valami akkor legalább boldogabb lenne az eletetek. - motyogom magam elé, majd fele fordítom a fejemet. - Nem történt semmi, ettem es ittam, dugtunk es ennyi. Miért kell mindenben a rosszat meglátni? Miért nem hiszel abban, hogy vannak meg normális emberek? - fakadok ki es érzem, ahogyan felmegy bennem a harag mérce.- Nem kell minden percednek rólam szólnia Pixie, nem lehetek az életed közepe. Azért nem mentem hozzad mert ismeretlennek akartam lenni, ha hozzad átjövök arról beszélünk amiről abban a percben nem akartam. - remegnek az ujjaim es megbánom, hogy barátnőmez hívtam fuvarnak. Leveszem róla tekintetemet, majd az ablaknak döntöm a fejemet és lehunyom a szemem. Visszajött a hányinger. - Ne haragudj... nem akartam kifakadni. - mondom őszintén meg mindig a hányingerrel küszködve.
Penelope Lafayette
Művész
Kor :
25
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
grafikus, illusztrátor
Play by :
Ana de Armas
Tárgy: Re: Peach & Pixie - Long way home Csüt. 13 Feb. 2020, 14:57
to my Peachy baby
[You must be registered and logged in to see this image.] Peach mindig úgy érezte hogy egyedül van a világban. hogy nagylány, hogy nincs szüksége segítségre, hogy nincs szüksége senkire. Egyedül nekem volt hely az életében, én voltam az egyetlen aki előtt mert gyenge lenni. Én voltam az egyetlen aki ismerte a gyengeségeit, a szar családi hátterét. Sokszor úgy éreztem én vagyok az egyetlen aki érezteti vele hogy szereti. Apu sokszor az ő apja helyett is apja volt, milliószor loptuk át magunkhoz éjszakára mikor a szülei veszekedtek egymással. A családom része volt mióta csak az eszemet tudom. És most is... hiába próbálja lazának és nemtörődömnek mutatni magát, tudom jól hogy fáj neki. Bármin is vesztek össze megint, nagyon bántotta... - Semmi baj nincs a drive thruval... Otthon megesszük szépen és közben még Napoleont is szeretgetheted. Win-win - sandítottam rá és ismétcsak a meztelen combjaira siklott a tekintetem. Ne... Pixie... Ne nehezítsd meg a saját dolgodat még jobban. Lenyammogom az ujjáról a mogyoróvajat és míg ő tovább nyammig rajta felkanyarodok az autópályára. Így a leggyorsabb. És a lehajtónál útbaesik egy meki is. - Nem lett volna muszáj beszélned róla... csak ott lettél volna velem - sóhajtom összevonva a szemöldököm. Tudom jól hogy volt már lányokkal is. Tudom jól hogy miket szokott cisnálni... én mégis gyáva vagyok. Túlságosan félek hogy elveszítem. Túlságosan félek hogy ő nem viszonozná és utána a barátságunknak is vége lenne. Soha nem tudna rám ugyanúgy nézni... Én még soha nem voltam senkivel. Nemhogy nem jártam senkivel, csókot is összesen talán kettőt vagy hármat kaptam. Egyszer hittem azt hogy szerelmes vagyok, de aztán rájöttem hogy az az érzés ssze sem hasonlítható azzal amit Peach iránt érzek. Itt voltam 21 évesen... És annyi srác próbált már felszedni... Tudtam jól hogy csúnya sem vagyok, sőt... Kifejezetten vonzó a külsőm... Mégis... szűz voltam. Vajon Peach sejtette? Vagy csak azt hitte hogy nem meséltem neki az elsőről? Nem tudtam volna mással lenni. Csak vele. A dühömre csak bólogat amire még mérgesebb leszek. Tudja jól hogy igazam van. Miért kell mégis ezt csinálnia? Hiszen csak vigyázni akarok rá... Aztán... Ő is felcsattan. Először igaz hogy csak motyog valamit az orra alatt mire a szívem fájdalmasan megrezzen. Még hogy boldogabb lenne az életem?! Hol lenne boldogabb?! Éreztem ahogy az állkapcsom megfeszül és a szemeim szúrni kezdenek. Nem lehet az életem közepe? Mégis az...? Ő a napom. A holdam és a csillagaim. Ő volt a mindenem neki pedig fogalma sincs minderről. Elhallgat és lehunyt szemmel dől az üvegnek. Bocsánatot kér tőlem halkan, én viszont érzem hogy legördülnek a könnycseppek az arcomon. Mázli hogy nyílegyenesen megyünk az autópályán. A látásom nagyon homályossá válik. Halkan szipogok egyet és a csuklómmal megtörlöm az arcom. Nem akarom hogy lássa hogy sírok. - De te vagy az életem közepe... tudod jól hogy szeretlek... Te vagy a legfontosabb ember nekem... És borzalmasan aggódtam - a hangom szánalmas módon megremeg az ujjaim elfehérednek a kormányon - Ne tűnj el megint csak így... Nagyon félek hogy elveszítelek Peach... Nélküled belepusztulnék ebbe a sok szarságba - így is majd belepusztulok minden pillanatba amikor nem vagyok vele. Bele sem mertem gondolni egy olyan életbe.
Olyan régóta ismerem Pixie-t, hogy már nem is emlékszem arra milyen volt az élet nélküle vagy, hogy egyáltalán volt-e. Nekem igazából Ő és az apukája jelenti az igazi családomat, meg természetesen az öreg macskája Napoleon, akit imádok nyaggatni hiába tudom mennyire utálja. És Pixie hiába a legfőbb bizalmasom az erős kősziklám, aki mindig visszahoz a földre vannak pillanatok mikor nem akarom megosztani a fájdalmamat, mikor úgy érzem minden rám nehezedik és olyankor üti fel bennem valami a fejét. Akkor változok át ezzé a Peach-e, aki felkapja a kabátját és máris nekiszalad az életnek. Meggondolatlan vagyok és nem érdekel a többiek érzései, nem gondoltam csak magamra tegnap este is. Nem jutott eszembe mennyire fog aggódni miattam a legeslegjobb igaz barinőm. - Jó, de akkor én választok filmet, hogy mit nézzük kajálás közben. És kérek fagylaltot. – karjaimat összefonom mellkasom előtt, mint egy megsértődött óvodás, de azért elégedett is hiszen végül is fagyiit fog kapni. Ujjaimmal a karfán dobolok, miközben magunk mögött hagyjuk az éjszakai bulim helyszínét és magát a srácot is hatalmas hímtaggal. - És az miért lett volna jobb, Pix? Mindig átmegyek, bőgök egy sort neked majd alszunk… minden ilyen alkalommal ezt csináljuk. Másra volt szükségem, arra, hogy ne kérdezze senki meg mi bánt. – mélyet sóhajtok. Elegem van már anyámék civakodásából és ha nem azt hallgatom, akkor néha olyan, mintha Pixie kezdene el felettem anyáskodni. No ma’am, nekem erre bizony nincs szükségem! Vár a két helyen egy-egy anya aki szeret belepofázni a dolgaimba és nincs szükségem egy harmadikra. Csak a barátnőmre, aki eljár velem szórakozni, iszunk együtt és csacsogunk a srácokról majd lekapunk valakit aki olyan kedves és fizeti a fogyasztásunkat. És hé, ha ronda attól még nem kell lefeküdni vele. De Pixie sosem… sosem jött el velem bulizni, nem akarta belevetni magát a sötét éjszakába, a szórakozóhelyek világító fényei közé sem jött be sosem és semmi illegális cuccot nem próbált még ki. Talán még szűz is. De nem tudom, kérdezni pedig nem fogok pedig Ő ott volt az én első alkalmam után, elmondtam neki mennyire kellemetlenül feszítő érzés vette hatalmába testemet, miként hullámoztam a srác alatt aki úgy tolt, mintha az életéért küzdene. Elmeséltem milyen érzés a nyelvét érezni lenti tájaimon, be is mutattam a kezén érzését. De én semmit nem tudtam az Ő szerelmi vagy szexuális életéről. És ez zavart. Úgy éreztem magam, mintha egy apácával lennék ilyenkor, olyan megvetően tudott nézni. - Pixie, te is a legfontosabb vagy számomra de nem, egyszerűen nem lehetek én az életed közepe. Tudom mennyire aggódtál értem, borzasztóan sajnálom. – szabad keze után nyúlok és magamhoz húzom, hogy apró puszit nyomjak rá ezzel esedezve bocsánatáért. – Kérlek, ne sírj egy ilyen gyökér miatt, mint amilyen én is vagyok. Nem úgy gondoltam… csak elegem van már abból, hogy én vagyok mindenkinek a célpontja. – sose gondoltam, hogy a szüleim szerették egymást, csak én tartottam össze őket és mindig minden rajtam csattant. De egyszer majd eltörök, és akkor nem fognak tudni hibáztatni. – Erős csajszi vagy cicám, nem lehet tőled könnyen megszabadulni és amúgy is… tőlem kéne félteni a többieket, tudod milyen pszichopata vagyok. Kérlek, mosolyogj. – megsimítom vállát, miközben egyre közelebb kerülünk a városunkhoz és a mekihez. – Nálad aludjak, most már tényleg? Nem akarok visszamenni a Nőhöz… - forgatom meg a szemeimet, majd kiskutya pofit erőltetve magamra pislogok irányába nagyokat ezzel kérlelve enyhülését.
Penelope Lafayette
Művész
Kor :
25
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
grafikus, illusztrátor
Play by :
Ana de Armas
Tárgy: Re: Peach & Pixie - Long way home Csüt. 13 Feb. 2020, 20:54
to my Peachy baby
[You must be registered and logged in to see this image.] Amit a legjobba szeretek Peachben az az őszintesége. Soha nem hazudott nekem, és tudtam hogy soha nem is fog.Ez egy mély, igaz bizalom volt. És ezért is éreztem olyan borzalmasan amiért én nem voltam vele őszinte. Soha nem mondtam el neki őszintén hogy mit érzek. Soha nem engedtem hogy a féltékenység kijöjjön belőlem pedig a jó ég tudja hányszor sírtam álomba magam miatta. Csak vele akartam lenni. Fájt a hiánya. Fizikailag. Ha csak ott aludt mellettem már olyan boldogsággal töltött el, olyan nyugalommal amit sehol máshol nem ismertem. Ő pedig mit sem sejtett ebből. Ő csak azt tudta hogy mennyire fontos nekem. Hiába tudta hogy szeretem, hisz milliószor elmondtam már neki, fogalma sem volt arról hogy is értem ezt az aprócska de annál erősebb szót hogy szeretem. - Tudom tudom, dupla-karamellásat. És ott a netflix azt nézünk amit csak akarsz - mosolyodok el halványan a durcás arcát látva. Ez az én Peachem. Durcás és másnapos, de nemsokára már hazaérünk, lezuhanyzik és a ruháimban odabújik hozzám míg szemét kaját zabálunk és ostoba sorozatokat nézünk. Ő csak csacsog nekem mindenféléről ami éppen eszébe jut én pedig a hajábal játszom miközben átölelem. Ezekért a pillanatokért élek. Közeledeünk a lehajtóhoz így kicsit beletaposok. Haza akarok érni végre. Azt akarom hogy levegye ezt az inget és az én ruháimban üldögéljen a kanapémon. Ez minden vágyam... Tudom jól hogy mennyire utálja ha eljátszom a harmadik anyját de... néha nem tudom visszafogni magam. Abban reménykedek hogy rám legalább halgat valamelyest. Hisz tudja hogy én csak a javát akarom. Néha bennem van a vágy hogy elmenjek vele én is bulizni. Hogy elengedjem magam, hogy kicsit szórakozzak hogy átéljem vele az élményeket de... félek. Ki tudja részegen mi szaladna ki a számon. Sosem bocsátanám meg magamnak. Így hát én otthon rajzolgatok míg ő éli az életét... meg az enyémet is. A könnyeimre persze odanéz. Mindig megérzi. Megfogja a kezem és érzem ahogy gyengéden megpuszilgatja. Elmosolyodva simítom meg az arcát aztán elhúzom a kezem hogy váltani tudjak ahogy lekanyarodunk a pályáról. - Nem vagy gyökér... Szeretlek. És igenis te vagy az életem közepe! Te vagy a legjobb barátnőm és...nincs senki más az életemben rajtad és apun kívül. Te is tudod... - sóhajtom és ránézek. A kérésére elmosolyodok halványan. Nem tudnék nemet modnani neki. SOha nem tudtam. - De az én pszichopatám vagy - simítom hátra a haját a füle mögé gyengéden és elkanyarodok a meki felé. A távolban már látszik az oszlop rajta a nagy M betűvel. - Tudod hogy bármikor nálam aludhatsz... - mondom megenyhülve. Hamar bekanyarodom a mekihez és két óriási csomag kaját rendelünk. A felét se fogjuk tudni megenni, igaz míg hazaérünk az össze sültkrumpli el fog fogyni. Engedelmesen nyitom a szám akárhányszor Peach az orrom alá dug egy pár szemet. Hamarosan leparkolok a kis négyemeletes társasházak előtt és kikapom a kaját elindulva felfelé mezítlábas barátnőmmel az oldalamon. Napoleon boldog, rekedt nyávogással köszönti és egyből bújik a lábához. Ő is ugyanolyan szerelmes belé mint én.
Ha leakarnék menni a térképről Pixie akkor is követne hűségesen és nem engedné, hogy bármilyen hülyeséget kövessek el felindulásból. Ilyen szempontból Ő mindig is a nyugalom szigetet jelképezte számomra, hiszen ha bajom volt meghallgatott és próbált segíteni mindenben, amiben csak tudott. Mentett már ki a szüleim házából az apjával, tartotta a hátát, ha elszöktem és senkinek nem szóltam de a legjobban mégis azt imádtam benne, hogy olyan vicces és odaadó barátnőm. És jön a másik oldal, az enyém, ahol én egy ostoba ribanc vagyok, aki csak kihasználja a jóságát és a szeretetét, mindig gond van velem, mindig csak a bajt és a bosszúságot okozom a körülöttem lévőknek, de Pixie-t nem tudom elüldözni. Örökké az enyém. - Kijött a kedvenc filmemnek a második része és úgy hallottam az sokkal jobb, mint az előző. Nézzük meg, már csak Noa Centineo miatt is! Imádom Peter Kavinsky karakterét… - ha szerepelhetnék a filmben én tuti gondolkodás nélkül választanám Petert Josh helyett, de Lara Jean oda van a romantikáért, a szerelemért velem ellentétben. Sosem voltam az a romantikus alkat, nem kaptam virágot és nem vittek el vacsorázni hiszen én minden találkozásomkor a desszerttel kezdek és ha nem passzolunk akkor az illető állhat is tovább Isten hírével. De amikor Pixienél voltam valahogy mindig előkerültek az illatosított gyertyák, amiket az ő otthonában imádok égetni, mert megnyugtat. Virág is szokott nálunk lenni az asztalon, és amikor filmezünk mindig egymásba bújva csacsogunk és nevetünk a filmen, amikor pedig alszunk akkor felkapcsolja azt a fura ketyeréjét, amit az Amazonról rendelt és kivetíti az eget a szobájára és mozog. Olyan érdekes, a hangja, amit kiad pedig egyenesen megnyugtató. Pixie megnyugtató. Szeretem. Megropogtatom elgémberedett nyakamat és hálát adok amiért hamarosan hazaérünk és átöltözhetek, mert bár jó illatú az ing mégsem olyan kényelmes, mint a saját vagy Pixie ruhája. Ekkor veszem észre, hogy a szavaimnak súlya van és kiakasztom, pedig nem akartam. Utálom amikor sír, azt pedig még jobban, ha miattam szomorú. - Sajnálom Pixie! Tényleg. Ha szeretnéd leszek az életed közepe és soha de soha többé nem fogok szó nélkül eltűnni, és mindig melletted leszek. Cserkészbecsület szavamat adom. – kisujjamat felé emelem, ha eltudja akkor kapja el és ígérjük meg egymásnak ezt a dolgot. Kezébe úgy simul arcom, mint mikor macska dörgölőzik az emberhez. Még apró doromboló hangot is adok ki hozzá. Már nem haragszik. – Te meg az enyém. – öltöm rá a nyelvemet, majd megörülök, hogy végre megpillanthatom a meki logóját és alig 10 perccel később már kajával a kocsiban suhanunk tovább célállomásig. Út közben többször is a szájába nyomok a sültkrumpliból miközben sajátomat a fagyiba mártogatom és úgy tömöm a számba. Imádom a meleg sós sültkrumpli keveredését a hideg és nagyon édes karamellás fagyimmal. Nem sokan imádják, de én két pofára tudom enni, ahogyan teszem is. Mikor megérkezünk nemesi egyszerűsségel pattanok ki az anyós ülésről és megyek fel a megszokott lakásba. Napoleon már bújik hozzám, én leguggolok hozzá és egyből megvakargatom álla alatt, mire hanyat dobja magát és a pocóját kezdem el simizni. - Ez a macsak egyre bolondabb. – jegyzem meg, majd egyik kezemmel felkapom és tovább haladok a szobája irányába, út közben lepacsizok az apjával, majd mikor beérünk a lányok birodalmába terülök szét az ágyán, mint egy tengeri csillag. – Bűzlök, de nincs kedvem fürödni. Bejössz velem? - kérlelem boci szemekkel, majd ha igent mond elmegyek a fürdőszobájába és elkezdek fürdéshez készülődni. Felkötöm a hajamat, lemosom a sminkemet, legalábbis azt, ami maradt még belőle majd kibújok az ingből és beülök a kádba, majd vizet engedek magamnak. Átkarolom térdeimet és államat rá helyezem miközben engedem a meleg víznek, hogy átjárja a testemet, kitisztítsa az elmémet. - Pixie, mondtam már milyen szerencsés vagyok, hogy vagy nekem?
Penelope Lafayette
Művész
Kor :
25
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
grafikus, illusztrátor
Play by :
Ana de Armas
Tárgy: Re: Peach & Pixie - Long way home Pént. 14 Feb. 2020, 08:05
to my Peachy baby
[You must be registered and logged in to see this image.] - Mmmmhmm... Noah Centineo cuki - mosolygok én is bár kissé hamisnak érzem a szavaim. Nem mozgat meg bennem semmit az a srác. Sem ő sem másik srácok akikért Peach úgy lelkesedik én viszont igyekszem jó képet vágni hozzájuk és vele lelkesedni mindért. Szeretnék a része lenni annak amit szeret. Szeretnék mindenének része lenni mégha úgy is érzem néha hogy kivülálló vagyok. Mintha csak kívülről figyelném magunkat, mintha egy szerepet játszanék... Pedig imádok vele lenni. És az életem háromnegyedét vele töltöm... Mégis annyira furcsa... Mintha nem lehetnék önmagam. A szavaira halványan elmosolyodok és beleakasztom a kisujjam az övébe és az ajkaimhoz húzva a kezét nyomok egy csókot a kisujjkörmére. Ahogy az arcára simítok doromboló hangot is ad hozzá amire elnevetem magam. Mindig tudja mivel vidítson fel. Ismer... Miközben mégsem. - Örökkön örökké... - mosolyogtam szélesen - Jobban működünk ám mint a házasságok 99%-a - bólogatok mosolyogva miközben indexelek és behajtok a mekihez. Annyi nuggetset vettem hogy még Napoleon is tudjon enni belőle egy két falatot, sőt vagyok olyan jófej hogy apunak is vigyek reggelit mielőtt elindul munkába. Hamarosan leparkolunk és elindulunk felfelé. Napoleon hanyatt vágódik egy pillanatra Peach lábánál hogy aztán nyekeregjen egyet mikor a lány felkapja és elindul a szobám felé. Apu épp akkor lép ki a fürdőjéből már teljesen felöltözve, és ad Peachnek, a fogadott lányának egy pacsit. - Korai mekizés? - érdeklődik mire mosolyogva átnyújtok neki egy papírzacskót rajta a srága M betűvel. - Lásd kivel van dolgod - vigyorgok mire nevetve nyom egy puszit a fejem tetejére. - Tudtam hogy jól neveltelek... Minden oké? - halkítja le a hangját és Peach után pillant. Ezek a reggelek majdhogynem megszokottak nálunk. NÉha van egy olyan érzésem hogy apu a fejembe lát és pontosan tudja hogy mit érzek a legjobb barátnőm iránt. Sosem kérdezett rá. Sem erre sem arra hogy mikor hozok haza egy fiút. Csak csendben mellettem van mindenbe és érzem a szeretetét és a támogatását. - Na elrohantam, jók legyetek lányok - ad még egy puszit és még bekiált Peachnek hogy elbúcsúzzon és már ott sincs. A kajászacskókkal követem barátnőmet a szobámba aki elnyúlva az ágyon pihenget. - Persze megyek - mosolygok lerakva az íroasztalra az ennivalót és követem a kis saját különbejáratú fürdőmbe. Leülök a szennyestartóra míg felköti a haját és lemossa a sminkjét. Hamar ledobja előttem az inget mire a szemem végigszalad karcsú alakján. Nem először látom meztelenül és bár az elején mindig zavarba hozott vele mostmár nem zavar. Legalább... így látom. Látok egy két tenyérnyomot a derekát, ahol az a köcsög valószínűleg erősebben fogta meg. Bár ahogy Peachet ismerem, még élvezte is... Ahogy beül a kádba én is felállok és leülök mellé a fürdőszoba szőnyegére. Az állam a fürdőkád peremére támasztom és némán kavargatom az ujjaimmal a gőzölgő vizet. - Minden egyes alkalommal ha másnapos vagy vagy ha kimentelek valahonnan - nevetek halkan - De tudom Peach. Én is szerencsés vagyok hogy vagy nekem. Nélküled kész remete lennék - nevettem halkan felnézve rá. Annyira gyönyörű volt... annyira szerettem volna a karjába bújni... Megérinteni... Végigsimítani az arcán. Elmondani neki hogy szeretem... A gondolataimból Napoleon ránt ki aki odakint nyervog egyet. - Megmossam a hajad? - állok fel és lépek mögé hogy odaüljek a kád szélére
Lehet hülye gondolat de Pixie nekem mindig olyan volt, mint Bella Edwardnak. A saját szám íze szerint kevert heroin, aminek nem tudtam sosem ellenállni. De miért is akarnék? Hiszen jol megvagyunk egymással, olyan mintha egyszerre lenne a legjobb barátnőm és a legkedvesebb bizalmasom, ráadásul ha férfi lenne akkor meg könnyebb is lenne a dolgom, mert szerethetne. Vele mindig minden olyan egyszerű volt, nem játszottam meg magam, nem kellett felvennem a póker arcot mikor rosszul éreztem magam. Ő a mindenem. - Ugye? Megengedném, hogy magáévá tegyen. - fangirlködök és azért elgondolkodom milyen lehetne egy olyan sráccal lenni, mint Ő. - Kérdezhetek egy indiszkrét dolgot? - felé fordulok, szemeim csillognak az izgatottságtól bár tudom, hogy nem fogok egyenes választ kapni rá. Azért elgondolkodom, vajon mikor volt az, hogy nem rólam szólt a barátságunk hanem az ő bajairól? Talán sosem vagy meg a legelején, de az sem mostanában volt. Pedig kiváncsi lennék mi jár a fejében, van-e valaki az életébe akiért odavan és szeretne vele több is lenni, mint barátok. - Van most valaki az életedben? Egy srác akivel randizgatsz vagy...? - próbálom nem bántó hangnemben megközelíteni ezt az egész dolgot. Nem akarok bunkó lenni vele csupán szeretnem ha boldog lenne végre. Ha nem lenne egyedül amikor én nem vagyok vele. - Mert nálunk jó a testi kapcsolat. - nyújtom ki rá a nyelvemet majd hangosat kacagok. Tudom milyen egy elbaszott házasságban élők élete, és én nem szeretnék ilyenben lenni. Én szerelmet akarok vagy valami olyasmit, esetleg egy kevés romantikát, ami felemészti a teljes testemet. Egy olyan szerelmet, ami örökké tart és még azután is. - Hiszel a szerelemben? Mert én nem igazán, közben meg ott motoszkál a fejemben, hogy lehet ismerem már azt akivel összekötöm majd az életemet. Nem hülyeség? Mi van ha már lefeküdtem vele? - nem nézek irányába, kifele bámulok az autó ablakán. Mikor odaérünk hozzájuk úgy járok kelek mintha otthon lennek, jobban tekintem ezt a helyet annak, mint a szüleim bármelyik házát. Itt minden otthonos és kedves, szívmelengető képekkel van tele illetve apró emléktárgyakkal. Talán Pixie családja nem olyan gazdag, mint az enyém, de ez sosem érdekelt mert megis értékesebb az amilye neki van. Az apukája pedig egy áldás, annyiszor hülyültünk együtt, annyiszor nevettünk és akasztottuk ki drága barátnőmet, hogy nem tudnám megszámolni kezemen. Velük biztonságban éreztem magam, mindig. Talán emiatt van az, hogy most is inkább náluk csövezek mintsem hazamenjek a saját szobámba. Nem zavartatom magam előtte, látott már számtalanszor meztelenül így egyszerűen dobom le magamról a ruhámat és mászok be megszabadulni a portól. - Dehogy lennél! Amúgy meg, kötelességemnek érzem kirángatni téged ebből az állapotból. Mostantól minden buliba elrángatlak és nem fogadok el nemleges választ, érted? Muszáj valamit kezdenünk ezzel a helyzettel, nem élhetsz így!!! - kevés vizet pöckölök arcába, majd hevesen bólogatok a hajmosás kérdésére. Utálom magamnak mosni, felesleges erő és idő pocséklásnak érzem. Azt viszont szeretem mikor Ő mossa meg, mindig jól megmasszírozza a fejbőrömet, pont úgy ahogyan most is. Hátrébb csúszok a kádban, hogy kényelmesen elérje fejemet és közben dúdolgatok. Ha elég nagy lenne a kád behúznám magam mellé, mint gyerekkorunkban és hab szobrokat csinálhatnánk. - Hallod... azt hiszem az éjjel egy lány is kavarodott közénk mikor a sráccal... tudod. Eléggé tetszett a dolog. - sóhajtok, majd elgondolkodom ennek a jelentésén közben a hajammal is végzünk így felállok és leöblítem testemet, majd kilépek és megtörlöm magam. Utána kimegyek és Pixie szekrényéhez lépek valami ruhát keresni magamra, végül egy sima felsőt halászok elő cica nacival, vizes hajamat megpödröm majd kontyba rakom. - Valentín-napon leszel a randim?
Penelope Lafayette
Művész
Kor :
25
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
grafikus, illusztrátor
Play by :
Ana de Armas
Tárgy: Re: Peach & Pixie - Long way home Pént. 14 Feb. 2020, 15:59
to my Peachy baby
[You must be registered and logged in to see this image.] - Vannak még közöttünk indiszkrét dolgok? - kérdezek vissza szélesen mosolyogva. Esküszöm többször láttam már meztelenül mint saját magam. Ismerem minden titkát, ismerem a gondolatait. Tudom mikor volt lábatgyantáztatni és mikor én mentem el először nőgyógyászhoz ő volt ott hogy fogja a kezem mert féltem. Ahogy rásandítok látom a csillogó szemeit és nem tudom elnyomni a mosolyomat. ANnyira gyönyörű mikor így néz. Annyira szeretem ezt a tekintetét. Aztán felteszi a kérdését és a mosolyom inkább kínos vigyorba fordul. - Nincs... Nincs senkim. Hisz tudnál róla ha lenne... - nevetek halkan, kissé kínosan. Soha nem volt senkim... Csak ő. Soha nem randizgattam. Persze ő is ott van általában ha megpróbálnak felszedni. Ott volt mikor pár hete a kávézóban a cuki pincérsárc leírta a szalvétámra a számát. Annyira örült nekem... Szegény srácot azóta se hívtam fel. Nem akartam becsapni senkit. És én... vele akartam lenni. Senki mással. - Így van - nevetem el magam én is őszintébben. Talán egy nap majd túlleszek rajta. Talán majd találok valakit akit szerethetek legalább fele annyira mint őt. Vagy majd végignézem ahogy benő a feje lágya. Ahogy talál egy fiút aki annyira szereti őt mint én, és ő is viszontszereti. Ott leszek mellette végig. Együtt fogok vele örülni mikor megkéri a kezét, mellette fogok állni mikor összeházasodnak. Sírni fogok az esküvőjén, és mindenki azt fogja hinni hogy a boldogságtól. És boldog is leszek hogy ő megtalálta azt akit keresett az életben. Belül fogok meghalni... - A szerelemben? Igen hiszek... - felelem magabiztosan. HIszen őt is szeretem. A világ minden szerelmével szeretem őt. - Lehetséges... vagy csak még nem találtad meg azt akivel le akarnád élni az életed... Majd egyszer betoppan az életedbe - mosolygok. Magamat nem veszem bele ebbe. Én már megtaláltam... Vagyis ő talált meg engem, négy évesen a rajzasztal mellett. Miután apu elindul dolgozni én elindulok be Peach után. Hamar elfoglalja a fürdőszobám amit nem bánok. Még Napoleon is követ minket és begömbölyödik a csapba, mint mindig ha a fürdőben vagyunk. Velünk akar lenni. Összeráncolom az orrom ahogy lefröcsköl és utána is csúnyán nézek rá. - Nem vagyok én olyan bulizós... Te is tudod... - fintorogtam de felkeltem és leültem mögé a tusfürdőim mellé. Gyengéden bevizeztem a haját és kedvenc barack illatú smaponommal mosni kezdtem gyengéden. Halkan dudorászik mire elmosolyodok. Annyira szeretem ezeket a pillanatainkat. Csak mi ketten... Olyan békés, olyan idili. - Igazán...? Akkor lehet mostantól lányokra is pályázol? - kérdezem semleges hangon. A szívemen egy újabb repedés. Nem is sejti... Lemosom a haját és figyelem ahogy kiszáll és bent várom meg, lekucorodva az ágyamra az én oldalamra. A másik oldal az övé. Vagy napoleoné. Igaz ő általában a térdhajlatomban vagy a mellkasomhoz kucorodva alszik. - Persze, hova megyünk? Elmehetnénk megint abba a fagyizóba mint tavaly... tudod ahol a nutellás banános shaket ittuk! - vetem fel a hajamat pödörgetve miközben figyelem ahogy belebújik a ruháimba. Sokkal jobban állnak neki mint nekem valaha is fognak. Olyan gyönyörű... Elnyomok egy sóhajt - Befonjam? - bökök a haja felé és ha odaül elém gyengéden szétválasztom a haját és elkezdem összefonni neki. - Ott a távirányító keresd meg addig a filmet - tolom közelebb hozzá a távirányítót a lábammal. Amint végzek a kajával odapakolom magunk elé a mekis zsákmányunkat és adok egy csirkenuggetset Napoleonnak hadd majszoljon azzal a kevés kis fogával ami van neki
- Tudom, hogy nincsenek de erről sosem szoktál velem beszélni. Miért nem? – vajon nem bízik meg bennem? Mindig ez az első gondolatom amikor a szerelmi életére gondolok, hiszen ha igazán megakarná osztani velem megtenné. – Nem kell szégyenlősködnöd előttem Pixie, ahogyan én sem teszem. Nem zavarna ha esetleg másik kapura játszanál… - én aztán nem fogok senki felett ítélkezni. Főleg azok után nem, hogy én magam miket szoktam csinálni egy-egy át mulatott éjszaka alkalmával. Ha a lányokat szeretné elfogadnám, de az is jobb lenne, mert legalább beszélne róla. - Persze, mondanád… de nem létezik, hogy eddig senkid nem volt Pixie. Istennő vagy. – fakadok ki és nemlegesen csóválom a fejemet. Képtelenség, hogy neki ne legyen senkije. Csinos és okos, mindig lehet rá számítani és irtó vicces, bármelyik személy szerencsés lenne, ha ilyen nője lehetne. – Mi lett a pincér sráccal? Felhívtad? – folytatom tovább a témát, mert érdekel. Érdekel, hogy egy ilyen csoda miért nem akar randizni valakivel. Talán aszexuális lenne? De akkor is érzelmileg kötődhetne valakihez de már az is eszembe jutott, hogy fél közel engedni magához bárkit mert nem akarja elveszíteni. Hozzá képest én az ország kurvája címet is elnyerhetném, annyira sok embernek az ágyában fordultam már meg. Egy valamit sosem engedek a partnereimnek, mégpedig az ágyamba bejövetelt, általában én megyek fel hozzájuk vagy kibérelünk egy szobát de volt már olyan, hogy a mosdóban estünk egymásnak, mert nem volt jobb hely. Az ágyam szent hely, és abba csak én meg barátnőm fekhetünk. - És miért? Mit gondolsz szerelemnek? – kérdezősködök, mert én egyáltalán nem hiszek benne. A szüleim példáját látva, akik sosem voltak szerelmesek egymásba nem is gondolnám, hogy létezik. Ha létezne Ők is szerették volna egymást vagy ha már ennyire utálják a másikat akkor legalább engem szeretnének…de nem. Sajog a szívem. – Áh, nem hiszem. Nekem te leszel a szerelmem bébi. Senki más. Ha meg te se találsz senkit akkor összeházasodunk és együtt élünk, macskáinkkal. Mit szólsz? – nevetek fel, majd ujjaim közé szorítom egyik kósza tincsét, de hamar elengedem hiszen megérkezünk a házukhoz. Úgy trappolok végig mintha otthon lennék, az apja olyan mintha az enyém is lenne, ezért nem érzem kényelmetlenül magamat mellettük. A fürdőszobában is rengeteg olyan dolog van, ami hozzám tartozik, a köldökpiercingjeimtől kezdve néhány sminkemig át minden van itt. Néha itt készülök egy-egy randira vagy bulira. - Ezen változtatunk. – hátravetett fejjel és lehunyt szemekkel élveztem, ahogyan mosta a hajamat. A hányingerem is kezdett elvonulni de nem tudnám megmondani miért, talán a mogyoróvaj szívta fel, esetleg a tisztaság teszi ezt, de legalább nem fogok hányni. – Pixie, eddig sem volt bajom a lányokkal. Csak kevésbé keltették fel az érdeklődésemet. A franciaországi kiránduláson tudod, hogy Annabella ágyában ébredtem és nem sakkozni voltunk. – forgatom meg szemeimet. Sosem jelentettem ki heteroságomat, én általában az emberek testébe keresem a tetszőséget, és ha keblekre vágyom akkor azokra hajtok de alapjáraton férfiakon utazok. Vagy ők bennem. Miután végzett hajam megmosásával gyorsan választok magamnak ruhát majd a megszokott oldalamra vetem magam. – Hm… van egy buli meghívásom, de oda nem mehetek pár nélkül. Örülnék, ha eljönnél velem és buliznánk egy kicsit. Az elején azt is eljátszhatjuk, hogy együtt vagyunk, kíváncsi lennék az arcukra. Benne vagy? Előtte elviszlek nutellás palit enni, oké? – pislogok rá nagy boci szemekkel majd csak erőteljesen rángatom fejemet mikor a hajfonásra kerül a sor. Imádom mikor a hajammal babrál addig én a távirányítót veszem kezeim közé és keresem meg az emlegetett filmet. Addig az ágyon lévő telefonom után nyúlok ami egyfolytában pityeg Peter miatt. Mikor megnyitom az üzenetét és egy kép van az álló dákójáról hatalmasat röhögök, majd Pixie felé tartom, hogy Ő is lássa. – Balfék. Azt hiszi ezzel meghozza a kedvem az újbóli találkozáshoz. Ennyire könnyű nőnek látszom? – nevetek, majd elkezdem a kajámat enni, néhány falatot Napoleonnak adva meg barátnőmnek. Mindent nem eszek meg a kajámból, a salátát egytől-egyig kiszedem a maradékot pedig a saját sorrendemnek megfelelően rendezem át. – Apud volt már azóta randin a szomszéddal?
Penelope Lafayette
Művész
Kor :
25
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
grafikus, illusztrátor
Play by :
Ana de Armas
Tárgy: Re: Peach & Pixie - Long way home Hétf. 17 Feb. 2020, 08:40
to my Peachy baby
[You must be registered and logged in to see this image.] - Azért nem mert nincs miről beszélni - sóhajtok egy aprót. Kellemetlen nekem ez a téma és próbálom mindig elkerülni. Ő az egyetlen akit szeretek és félek ez sosem fog megváltozni. De ő ebből mit sem sejt... - Nem játszom semmilyen kapura - nevetem el magam - Egyszerűen csak még nem volt senki aki érdekelt volna.... Senki olyan akit én is érdekeltem. Szóval nincs miről beszélni. Úgyis elmondanám ha lenne valaki... - pillantok rá elmosolyodva. Mit sem szeretnék jobban minthogy én is pasizzak és megbeszélhessem vele ezeket a dolgaimat. Hogy ő is örüljön a boldogságomnak ahogy én szoktam az övének. De nem megy. Megrekedtem és úgy érzem ebből nincsen kiút. Pedig... én szeretnék szeretni valakit. Szeretnék mellette ébredni, szeretnék kézenfogva járni vele, szeretném megcsókolni, szeretnék lefeküdni vele... Hiába nincs fogalmam se arról a pornófilmeken meg Peach elmondásain kívül hogy milyen lehet az... De nem lehet. Mert őt szeretem. És ezért nem tudok mást szeretni. A kifakadására felhorkanok és elnevetem magam. - A szinglik istennője édes... - kuncogok a fejemet csóválva. Jól esik hogy ezt mondja, még ha tudom is hogy nem úgy gondolja... - A pincér srá..? Oh.. A kávézóból? Nem. Nem hívtam. Elkevertem a számát valahova meg... annyira nem is jött be - megvonom a vállam.Tény hogy Peach millió meg egyszer elmondta hogy milyen cuki... És jóképű... és magas. És szerinte látszik hogy mekkora farka van az egyenruháján keresztül. Én... Teljesen leszartam. Semmit nem tudott megmozgani bennem. - Szerelemnek...? Azt gondolom mikor két ember összetartozik. Mikor minden klappol. Ott a vágy, ott vannak az érzelmek és... és a lelkeik összetartoznak... Nyálasan hangzik mi? - nevetem el magam halkan. Én így érzek iránta. Vágyom rá, ktődöm hozzá és tudom hogy hozzá tartozom. - Rendben, oviban már egyszer úgyis feleségül akartalak venni - nevetek fel én is, hiába tudom hogy viccnek szánja. Én fogok megöregedni a macskáimmal. A fürdőszobám jóformán a kettőnké, ahogy a szobám is. Peachnek külön polca van amin a ruhái vannak, na nem mintha nem egy méret lennénk. Igaz ő kicsit vékonyabb és kicsit magasabb mint én, olyan mitn egy modell. Én is vékony vagyok, de kicsit jobban kerekedem itt ott. A kád mellett ülve olyan közel van a lába puha bőre a kezemhez. És tudom ha végigsimítanám se gondolna semmi olyat... Tudom hogy szereti az érintésem. Mégsem teszem meg... Nem akarom magamat kínozni. - TUdom, hogy nem volt, de ki tudja talán majd találsz egy lányt aki tökéletes lesz és minden pasit elfelejtesz utána - mosolygok. BÁr én lehetnék ez a lány. Kár hogy rólam sosem gondolkodna így. Az ágy ismerősen nyekken meg alatta ahogy ledobja magát. Ott a kispárnája és a csapzott plüsselefánt amit még a hatodik szülinapomra kaptam tőle. Nagy levendula lila elefánt. AZóta azzal alszom ha Peach nincs itt. - A palacsintába benne vagyok, de hogy eljátsszuk hogy együtt vagyunk...? Hogy fogsz akkor pasizni az este...? És nem, nem vagyok benne édeshármasban, erről már beszéltünk! -emelem fel a kezem szigorúan, aztán folytatom a hajfonását míg ő a tévével babrál. A telefonja az enyém mellett fekszik az ágyon, és míg az enyém csak néhány munka email miatt villog az övé megállás nélkül pittyeg. Mikor felveszi és felém fordítja egy pillanatra fintorgok egyet. Sosem értettem hogy mi tetszik az embereknek egy hímtagban. Nekem egyáltalán nem vonzó. - Igazi úriember - jegyzem meg cinikusan - És fogsz vele még találkozni? Nekem nem szimpi hogy őszinte legyek - mondom miközben összegumizom a haját. Így az amúgy egyenes haja olyan hullámos lesz mint az enyém. Én is magamhoz veszem a burgerem és a savanyúuborkát komótosan kiszedegetem belőle hogy aztán Peachnek adjam. Szimbiózis. - Mhm, már kétszer is. Egyszer vacsizni voltak, egyszer meg színházban. Hallottam őket odakint sutyorogni a második randi után. Aranyosak voltak... Bár apu még nem mondott semmi - forgatom meg a szemem - Mintha nem tudnám. Remélem összejönnek, akkor lehetne még egy macskánk - vigyorgok megcirógatva Napoleon kerek kis fejét amint az egyik nuggetset majszolja. Hátradőltem a párnáimba és megfogva Peach vállát az ölembe húztam a fejét. Mindig így filmezünk. Én pedig gyengéden cirógatom közben. Így legalább egy kicsit úgy érzem hogy többek lehetünk. - Mikor lesz az a buli? - kérdezem egy pár perc csend után - Elmegyek veled, de csak ha megígéred hogy nem hagysz ott sehol egyedül.
-Ez aljas hazugság Penelope! Nagyon sokszor hívtak már el randizni srácok, néhánynál én magam is ott voltam. – rosszállóan csóválom a fejemet és inkább elengedem a témát, ha eddig nem akart válaszolni rá ezután sem fog. Majd elmondja, ha készen áll én pedig mellette leszek bármi is legyen. Én nem gondolnám magamat a nagyon megállapodó személynek, általában nem érdekelnek az ilyen hosszú távú kapcsolatok, inkább habzsolni akarom az életet és a lehetőségeket. Elvégre, anyámék is hova jutottak? Elváltak, ócsárolják magukat közben meg én szenvedek. Kibaszott jó. -Akkor is egy istennő. Miért, jobb lenne, ha a széttárt lábak istennője lennél, mint én magam? – nyíltan beszélek a szexuális dolgaimról, ha férfival ha nővel voltam mindegy, de nem akarok képmutató lenni. Ha megteszem részegen akkor vállaljam józanon másképp nem tudnék elszámolni a lényemmel. A szüleim is bármikor számon kérnek valamit egyből elmondom az én oldalamat, ha ennyire kíváncsiak akkor azt is elmondom milyen volt. Többnyire élvezetekkel között. – Aham, nekem meg a középső nevem lasagne. Na, mindegy… majd felhívom én, ha te nem akarod. – vállat vonok. Ahogy elnéztem szép nagysággal rendelkezik úgyhogy… Szerelem. Fúj. Nem kell nekem ilyen jellegű kellemetlenség az életembe, elég megbirkóznom a saját kis életemmel és lelkemmel. -Nem tudom. Én nem hiszek benne, túlértékelt. De majd szólj, ha szerelmes vagy mert megnézném milyen. – a rózsaszín felhő kamu. A szerelmes emberek nyálas összebújása és undorítóan csöpögős szavaitól pedig hányni tudnék. Blöe. – Igent mondtam akkor neked, mégsem kaptam meg azóta a gyűrűmet. Hol van? – öltök rá nyelvet. Oviban minden olyan könnyű volt és mindent a fenekünk alá toltak. Úgy szeretnék megint gondtalan lenni, nem foglalkozni a testiségekkel, a gondolatokkal csak játszani akarok egész nap és aludni. Rengeteget. Senki előtt nem vagyok szégyenlős, Pixie mellett pedig nem is tudnék. Olyan régóta van az életemben, hogy olyan, mintha két ikertestvér lennénk. Jó formán mindent együtt éltünk át, az első cicinövekedést majd a mensiket, együtt szoktunk melltartót vásárolni. Elkísért az első intim gyantázásomra, majd meggyőztem, hogy Ő is feküdjön a nő keze alá. Tényleg olyan, mintha az én testem az övé is lenne. -Kétlem. Amúgy semmi olyat nem csináltam a csajjal, inkább Ő volt rám kattanva. Szóval… lehet nekem a kolbász a kedvencem. – felnevetek. Nem mondanék nemet, ha az életemben megjelenne egy különleges személy, de szerintem ez reménytelen eset. – Jaj már, ne légy körülményes Pi. Megfogod a kezemet, én simogatom a derekadat, néha kapsz egy puszit. Csak olyan dolgok, amiket amúgy is csinálni szoktunk. Nem akarom hármasban csinálni… nyugi. – megérintem a felemelt kezét, és megszorítom. – Majd keresünk neked egy tisztes pasit ott, és azt mondjuk nyitott kapcsolatban élünk. De előtte palacsintával tömjük magunkat… úgy ennék most is. – pislogok rá nagyokat, de tudom, hogy nem kaphatok meg mindent. A mai után már így is az adósa vagyok. -Még nem tudom. Nem sokan érték el azt nálam, amit Ő. – az ágyban jó volt. De az elméletem szerint sosem fekszek le ugyanazzal a személlyel többször. Tiszta Barney Stinson csak nőben. Bár, ha jönne velem szembe egy olyan nő, mint Robin azért megfordulnék… - Úúúúúú, szerelmet érzek a levegőben. Annyira örülnék neki, ha végre apud boldog lenne. Tökre megérdemli már, imádom a pasit. – mosolyodok el majd kényelmesen fészkelem magamat az ölébe. Nálunk ezek annyira alapvető érintések, nem szoktunk ezeken fennakadni pedig néhányak szerint túlzásba visszük. De nem gondolom úgy. – Valentín-napon. Nem foglak ott hagyni. – nézek fel rá, majd megpuszilom a combját és tovább nézem Noah Centineo-t. Imádom a pasit, ha most bekopogtatna akkor rávetődnék egyből. – Nem akarunk olyan sütit sütni, mint Lara Jean a filmben? Annyira kívánnék valami édest… meg mit akarsz csinálni egész nap? Fetrengjünk?
Penelope Lafayette
Művész
Kor :
25
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
grafikus, illusztrátor
Play by :
Ana de Armas
Tárgy: Re: Peach & Pixie - Long way home Szomb. 22 Feb. 2020, 19:21
to my Peachy baby
[You must be registered and logged in to see this image.] - A rendes keresztnevem se hallom gyakran a te szádból - mosolygok figyelmen kívül hagyva teljesen azt amit mondott. Nem érdekelnek a randik. Nem érdekelnek a srácok sem. Az istenért... én csak vele akarok lenni, de annyira megnehezíti a dolgomat. Miért nem tudja elfogadni hogy ilyen vagyok? MIért kell mindenkinek olyannak lennie mint ő? - Minek legyen valaminek két istennője? - pillantok rá felvont szemöldökkel. Tudom hogy nem erről beszélt, de én meg bármit megadnék azért hogy témát váltsunk. Nem akarok a szerelmi életemrőlb eszélni... Igazából az övéről se de arról inkább mint a sajátomról. Pláne hogy nekem... ő a szerelmi életem... Semmi más. A szavaira elnevetem magam jóízűen. - Peach Lasagne Harrington. Szerintem jól hangzik... - vigyorgok figyelmen kívül hagyva a modnata másik felét. Amúgy is biztos voltam benne hogy a srácot jobban érdekli Peach csak neki nem merte elkérni a számát. Peach túl elérhetetlennek tűnik néha a szépsége és a magabiztossága miatt. És azok akik velem kezdenek előbb utóbb úgyis rá fognak pályázni. Na nem mintha hibáztatnám őket ezért. - Mindenképpen - mosolyogtam halványan. Tizennyolc éve szerelmes vagyok már belé... Mégsem sejt semmit... Talán nem szeretem eléggé...? - Oh dehogynem megkaptad a gyűrűdet! Gumicukorból volt és másnapra megetted! - nevetek fel ahogy szóba hozza és az ujjaimmal összecsippentem a nyelvét. Persze csak egy pár pillanatra aztán elengedem. Nem akarok neki fájdalmat okozni. Minden egyes anyajegyet ismerünk egymás testén. Ott voltunk egymásnak mikor először megjött, ott voltunk mikor az első nagylányos melltartót vettük meg és ott voltunk minden egyes percben a másiknak. Úgy ismerem a testét mintha a sajátom lenne. Pontosan tudom hol csiklandos, hol érzékeny a bőre, hol fáj neki ha erősebben megnyomom, és hogy hol olvad el, ha valaki hozzáér. - Mmmm, ha te mondod - dünnyögöm megforgatva a szemem. Kolbász kolbász... vajon ha én fiúnak születtem volna, kellenék neki? Annyiszor kívántam már hogy bár lenne egy plusz nyúlvány a lábaim között hogy kelljek Peachnek... Vagy lehet hogy akkor is csak a barát zónában lennék? Ki tudja... - Rendben... De akkor tényleg nem hagyhatsz csak úgy ott a bulin jó? Nagyon kényelmetlen lenne nekem... - húzom el a számat a szemeibe nézve. Nem akarom hogy pasit keressen nekem. Nekem jó ha egy estére elhihetem hogy vele járok. Csak egy estére... - Mmmmhmmm... vettem a célzást Peach - vigyorgok hátrasimítva vizes tincseit puhán, Legszívesebben előrehajolnék és adnék egy puha puszit az ajkaira. De most csak a homlokára kap - Miért mi volt amit annyira elért? Nagy volt a farka? Na és aztán, az számít hoyg használja nem? Ennyi erővel veszek neked valami nagy játékot aztán tessék... Nem tetszik nekem az a srác - morgok halkan a fejemet rázva. CCsak remélni mertem hoyg Peach most az egyszer hallgatni fog rám egy kicsit. - Én is örülnék nekik... APu fülig szerelmes, látszik rajta. Múltkor vitt át neki forraltbort amit főztünk aztán ott is ragadt egy jó órára... - mosolygok szélesen a szemeet forgatba. Annyira aranyosak. Persze nekem még fél elmondani amíg nem komoly de ami látszik az látszik. - Sütizzünk? Nekem jó... Amúgy nem terveztem mára semmit, bár délutánra be kell fejeznem néhány illusztrációt... De azokból nincs sok, majd amíg alszol kicsit befejezem - ismerem, tudom hogy aludni fog délután. Mindig szundizik egyet ha itt van nálam, általában én is befekszem mellé és átölelem hátulról. Olyankor kicsit elképzelem hogy egy pár vagyunk és minden este így alszunk el. - Na kelj fel barackom, süssünk sütit - csapkodom meg a combját játékosan és amint felül felkelek és kibattyogok a csepp konyhánkba. Kipakolok mindent ami csak kellhet és még a rádiót is benyomom hogy táncikálhassunk sütés közben. Amint Peach mellém lép megfogom a kezét és széles vigyorral megpörgetem. Mivel magasabb nálam így nem olyan kecses a mozdulat mint szeretném de... ha mosolyt csal az arcára, már emgérte.
-Nem fogom tovább forszírozni a témát. – zárom le, mert már látom rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát és szavaiból pedig tudom is, hogy nem akar beszélni róla. Nem haragszom, majd kiderül egyszer minden, addig pedig tudok várni de a támogatásomról mindenképp biztosítom. – Miért ne lehetne? Ha ketten vagyunk akkor nagyobb az élvezet is. – ártatlanul meghúzom a vállamat. De inkább nem akarok erről sem beszélni, ezek a témák tényleg furán érintik Őt. Pedig nem értem miért, én a legtermészetesebben beszélek ezekről a dolgokról és nem érzem kellemetlenül magamat, amiért megosztom a tapasztalataimat. -Végül is… szívesen megkóstolnám a barackos-paradicsomos-húsos kaját. Csinálj a születésnapomra, mit szólsz? És ha finom akkor átneveztetem és levédetjük. – a legtöbb lány ismerősöm ki nem állhat és sosem értem miért nem. Laza vagyok, vicces és szeretnek általában az emberek bár az is igaz, hogy inkább a hímnemű egyedek keresik a társaságomat. Túl sok vagyok nekik, mégis bánt, hogy nem sok emberre támaszkodhatok de ahogy mondani szokták, a minőség a fontos nem a mennyiség. És Pixie mindenkinél jobb. Ő életem értelme. -Annyira finom volt. És a Te hibád, azóta vagyok rákattanva a gumicukorra. Szóval, mikor kapom meg a rendes gyűrűmet? – ahogyan ujjaival megszorítja nyelvemet morgó hangot adok ki, mint Napoleon mikor véletlenül meghúzom a farkát. Tudja, hogy szeretem de mégis megkapott már párszor. Pedig több bennünk a hasonlóság, mint gondolná. Mikor elengedi közelebb húzódok hozzá és megnyalom az arcát. Ha háború akkor legyen az. Nem hagyom győzni. Pixie a természetem másik fele, míg én a lobogó tűz vagyok addig Ő a jéghideg víz, ami segít visszatérni a földre és megmaradok annak, ami vagyok. Egy normális lánynak, mellette mindig különlegesnek érzem magam és szeretettnek, nem pedig egy bepottyant gyereknek akit most ide-oda küldözgetnek a szülei. Talán ideje lenne elköltöznöm otthonról. -Nem foglak. Cserkész becsület szavamat adom erről, jó? A legközelebbi programot pedig Te fogod meghatározni, elmehetünk arra az animáció kiállításra, amiről beszéltél. – mikor beadja derekát hálám jeléül összepuszilgatom az arcát, többször is. Mikor hátra simítja egyik vizesebb tincsemet akkor elmosolyodom, néha mintha szerelmesen érintene meg. De ez képtelenség, a legjobb barátnőm, gyakorlatilag a testvérem. -A mérete is rendben volt, meg nagyon jól tudta használni. Nem sűrűn volt még olyan orgazmusom, mint tegnap este. Bár ekkor már lehet a lány is ott volt. – vállat vonok. Nem tudom már kinek köszönhetem, de az biztos, hogy jó volt és kérem még a repetát. – Jó, megpróbálom magamon tartani a bugyit és nem találkozok vele. – megígérem neki, pedig fáj a lelkemnek. Nehéz jó kufircoló társat találni. – Jaj de aranyosak… imádom mikor az idős emberek szerelembe esnek. A nő meg pöpec, szóval szerintem nézhetjük lassan a koszorúslány ruhákat. Te örülnél neki, ha házasodnának? – mosolygok én is szélesen közben a filmet nézem a kajámat minél hamarabb beburkolva. Beleegyezik a sütizésbe és egyből felcsillannak a szemeim, így alig várom, hogy vége legyen a filmnek bármennyire is szeretem Peter Kavinskyt és Lara Jeant, annyira egymásnak vannak teremtve és az a John Ambrose McLaren belerondít a képbe. Borzasztó. -SÜTTTIIIIIIIIIIIIII – nyikkanok meg hangosan, és követem a konyhába legjobb barátnőmet. Út közben visszaírok Peternek, de leteszem az egyik polcra, hogy ne zavarjon bele a programunkba. A zene hatására én is elkezdek táncolni, amikor megpörget akkor hangosan nevetek vele majd én magamhoz pörgetem, úgy mikor a táncosok a férfi karjaiba göngyölődig sál szerüen. Majd felpattanok a pultra, lábamat magam alá húzom és ásítok egyet. – Gondolkodtam amúgy… elfogok költözni a saját lakásomba és akkor nem kell egyik szülőmnél sem élnem. – osztom meg zseniális ötletem és odaadom neki a kért eszközöket a süti készítéshez, míg Ő a többi hozzávalót hozza ki. – Képzeld, még nem is meséltem de úgy néz ki megvan az első kifutós megkeresésem. Nem sokára modellként ismerhetsz meg. Eljössz majd megnézni?
Kezdőlap 
