welcome to montreal!

Tárgy: eden ✗ liam ⇝ halloween night Szomb. 09 Nov. 2019, 21:08

Szereplők: Eden de Saint-Pierre és Liam Callister
Helyszín: egyetem kampusza

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Szomb. 09 Nov. 2019, 21:16

Eden & Liam

Hogy miben vagyok a világon a legeslegjobb? Bizonyára abban, amikor otthon ülök, rajzolgatok, a füles a fülemben, hallgatom a depis zenéimet és nem reagálok egyáltalán a külvilágra. Meglepő módon ma is ezt terveztem. Már lezuhanyoztam, az ágyamban feküdtem egy rajztömbbel a kezemben, amikor a szobatársam megelégelte az állandó negativitásom – szerinte negativitás, szerintem személyiség – és követelte, hogy menjek vele abba a bugyuta halloweeni buliba. Ez az egész odáig fajult, hogy most itt állok az egyetemi kampusz közepén este nyolc órakor, minionnak öltözve és egy csomó részeg ember vesz engem körbe. Gyűlölöm az alkoholt és a részegeket is és most ezt kell majd bámulnom egész este. Majd valahogy lelépek, úgyis benevezett minket valami akadályversenybe. Hátha nem egy csapatba kerülünk és akkor fejfájásra hivatkozva leléphetek és lemoshatom magamról ezt a nevetséges sárga bőrfestéket. Ja mert persze azt sem hagyta, hogy gót legyek, felvettem volna a szekrényemből valamit és ráfogom. A hajam már ígyis be van festve hozzá sötétre. Gimi után elegem lett a szőkéből és miután kikaptuk az érettségi bizonyítványt egyből egy fodrászatban kötöttem ki. Míg az osztálytársaim lerészegedéssel ünnepelték az életünk egyik fontos fordulópontját, én addig egy új hajjal.
A welcome drinket nemes egyszerűséggel a földre öntöm, míg a műanyag poharat, amiben kaptam a kukába dobom. Nincsen szükségem nekem erre. Miután megvolt a köszöntő és a bájolgás – még én is beszélgettem két emberrel a szobatársamnak hála – egy csaj lép a színpadra, bizonyára valami szervező. Mindenesetre elég fontoskodónak tűnik ahhoz, hogy ne legyen szimpatikus. Először üdvözöl mindenkit, majd az este további pontjairól beszél. A játékkal fogunk kezdeni, aminek keretein belül beosztanak minket nyolc fős csapatokba, a klikkeket próbálják szétrobbantani, hogy ismerkedhessünk egymással és a játék abban a percben kezdődik, amint összeálltak a csapatok.
- A tizenkettes csapat tagjai – szólal meg a lány a színpadon, akinek elképesztően sokat mutató és véres jelmeze van ma – Farrah Williams, Hailey Johnson, Eric Moriarty, Liam Callister – a nevem hallatán egy gyors mosolyt azért elengedek és a már említett tagok mellé viszem a sárga testem. A többiek jelmeze fényévekkel különb az enyémnél. Most kicsit úgy érzem, mintha egy gyerekzsúrra jöttem volna, nem egy egyetemi halloweeni buliba. Eggyel több indok, hogy minél hamarabb el akarjak tűnni innen.
- ...és Eden de Saint-Pierre – fejezi be a lány, mire megáll bennem az ütő. Az este folyamán most először örülök neki, hogy sárgára van festve a fejem, hiszen így nem láthatja a csapatunk többi tagja, hogy annyira elfehéredtem, hogy az ájulás sem áll tőlem messze.
- El kell ugranom mosdóba – mondom gyorsan és már iszkolnék is el a helyszínről, amikor a csapatunkból az egyik srác, azt hiszem Isaac-nek hívják, ragadja meg a karomat és ránt vissza.
- Nem mehetsz sehová, Callister, most fogunk kezdeni. Tartsd vissza! – elég szigorúan néz rám és eléggé berezelek a sráctól, így csak tág szemekkel pislogok vissza rá, s egy másodpercre sikerül megfeledkezni az igazi problémámról.
- Itt van Eden, induljunk! – kiált fel Farrah, de én háttal állok neki, így hátha nem vesz észre. Jelmezben vagyunk, Eden meg talán szemüveges és nem lát el az arcomig, hogy felismerjen. A hangomat meg majd elváltoztatom. Talán a nevemet sem hallotta...

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Hétf. 11 Nov. 2019, 13:38

liam + eden

Elérkeztem az életem azon szakaszára amikor már sikeresen kiléptem egy másikból, egy sokkal rosszabból, de most már élvezhetem a lehetőségeket. És ezt a lezárulást mivel lehetne megpecsételni? Nos, a hajvágás, festés a nőknél mindig is azt fejezte ki, hogy túllépett saját határain és megpróbál a lehető legjobb verziójává válni.
Jelenleg én is ezen a fázison esek át, ma reggel valamiféle agymenés törhetett rám mert a helyett, hogy az óráimra mennék inkább elmentem fodrászhoz. Búcsút intettem barna majdnem fenekem alá érő hajamnak és újult frizurával, így talán újult erővel jöttem ki onnan immáron derékközépig érő platinaszőke hajjal. Megbolondultam volna? Talán, de most már kit érdekel? Viszont a szobatársam és egyben itteni legjobb barátnőm Stacy már nem ezen a véleményen volt, mint én. Mikor meglátott kikelt önmagából és elkezdett velem veszekedni, mintha az anyám lenne.
Fura érzés volt „veszekedni” valakivel, mert mi apával nem szoktunk civakodni, mindig megbeszéltük a dolgokat és pontosítva azt kell elmondanom, hogy a mi kapcsolatunk inkább volt olyan, hogy próbáltam minél kevésbé hasonlítani anyámra így engedelmeskedtem. De Stacy más tészta volt, mindig is, így mikor visszatértem a fészekbe úgy viselkedett ahogy az anyám tette volna. Az őrjöngő 30 perc után ugyanennyi álmélkodás is követte, amiben azt ecsetelte, hogy Ő is ilyet szeretne. Felnevettem, majd bontva a beszélgetést elkezdtem kikeresni a saját kezűleg készített Halloween-i jelmezemet, és elkezdtem készülődni.
Legtöbbször nem adom ilyenre a fejemet, de az új hajhoz új élet is dukál így elhatároztam, hogy jól fogom érezni ma este magam és elmegyek a buliba. Legjobban azt vártam, hogy új emberekkel ismerkedhessek meg és lehetőség szerint randevúra hívjanak. De nem reménykedtem. Míg én éneklősre véve a figurát készülődtem addig Stacy az ágyán röhögve nézte, ahogyan jelmezeimhez tartozó tőgyeim össze vissza mozognak. Szőke hajam felső részét két szarv szerűbe fogtam össze, a többit laza hullámokba sütöttem majd miután sminkem is elkészült nekivághattunk a dolgoknak.
Odaérve elvettem a pultról egy alkoholmentes italt és vártam a sorsomra. Kicsit fellélegeztem mikor beosztottak minket egy csoportba, majd elköszönve szobatársamtól mentem a kijelölt társaimhoz. Mikor jobban szemügyre vettem őket megijedtem, mert mindenki szexi vagy félelmetes volt én pedig itt álltam tehénnek öltözve. Szó szerint. Ekkor viszont megpillantottam egy sárga fiút, minionnak öltözve.
- Eden! Neked mióta lett szőke a hajad? – hitetlenkedik az egyik ismerősebb idegen, kezei közé fogja egyik tincsemet és jobban szemügyre veszi. Aprót lendítek fejemen ezzel kihúzva a tincsemet, és két lépést hátrálok majd válaszra nyitom ajkaimat.
- Délelőtt óta, és mielőtt megkérdeznéd, igen, végleges. De ne velem törődjünk, kezdjük el ezt a kincskeresést. Kinél van a térkép? – kérdezek körbe, de mivel mindenki a közelben van nem kell hangosan beszélnem. Viszont a minion még mindig távol állt, így felé vettem az irányt nem törődve a válasszal, ami addig érkezhetett. Megkocogtatom vállát, és elönt egy fura érzés, mintha ismerném a srácot. Ha megfordul akkor rámosolyogva nyújtom felé kezemet, ha nem akkor elé lépek, hogy szemébe nézhessek.
- Szia, Eden vagyok. Te… Liam. Micsoda meglepetés. – tudom, hogy sose lesz már közöttünk semmi de attól mindig is kedvelni fogom. Legyüröm a feszültséget és átölelem, nekem örökkévalóságig tart de csak pár másodpercig valójában. Elhúzódok, majd lesütöm a tekintetemet. – Látom csak ketten vettük aranyosra a figurát. A többiek ágybabújásra öltöztek. Lehet az is a cél. Nem fogok ám rád akaszkodni, ne félj, ha van kedved csatlakozz a kereséshez én örülnék neki. – mosolygok, majd mikor elmegyek mellette megérintem a karját, de nem tulajdonítok neki sok jelentőséget, odamegyek a többiekhez és elkérem a térképet, hogy irányíthassak. Legalább lefoglalom a gondolataimat.

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Szomb. 16 Nov. 2019, 22:01

Eden & Liam

Eden de Saint-Pierre nagy hatással volt az életemre. A lány a művésztáborból, a gyönyörű francia leányzó, aki nagyon rövid időn belül sikeresen felborította az életemet. A mai napig nem sikerült elfelejtenem őt és a szégyent, amit akkor éreztem, amikor leléptem a táborból. Apa alkoholizmusa akkor vágott a tetőfokára és nem hagyhattam anyát és a testvéremet vele. Ott kellett lennem velük, még ha nem is tudtam olyan sokat segíteni rajtuk, ahogyan magamon sem. Mindössze lélekben támogathattam őket, ami nem volt elég, de egyszerűen szörnyen éreztem magam amiatt, hogy én jól szórakozom a táborban, míg ők a poklok poklát élik meg. Több száz kilométerre tőlük festegettem és Edennel voltam, eszembe se jutottak az otthoniak, míg a testvérem zokogva fel nem hívott. Az első gépre felültem és hazautaztam, hogy támogatni tudjam őket a jelenlétemmel, mert szükségük volt rám. Ahogyan Edennek is szüksége lett volna rám. Ugyan szörnyűség, ami otthon történt, de ez nem jelenti azt, hogy nem tájékoztathattam volna erről a lányt. Szólnom kellett volna és megpróbálni tartani a kapcsolatot. Ehelyett minden kötelet elvágtam.
Most pedig itt vagyunk Montreal szívében, egy egyetemen és újra összehoz minket a sors. Láttam már többször is, egyszer összefutottunk egy buliban, aminek nem lett a legjobb vége és most újra itt vagyunk. Annyira rövid azaz idő, amit békében sikerült együtt töltenünk, ám mégis olyan, mintha mindig is ismertem volna a lányt. Lehetséges ilyet mondani? Valószínűleg igen, hiszen olyan mély érzelmek alakultak ki ezen idő alatt, amelyet nem lehet szavakba önteni.
Farrah hangja hamar eljut hozzám, miszerint Eden szőke lett. A szemeim elkerekednek, habár nem merek odanézni. Hogy lehetek ennyire beszari, nyámnyila alak? Tudtommal felnőtt férfi vagyok, ám abba is beleremeg a lábam, hogy Eden a közelembe van, pedig még meg sme pillantottam. Legszívesebben behúznék egyet a szobatársamnak, amiért kirángatott a koliból, de még azt sem merném megtenni. Csak a szám nagy.
Rázkódni kezd a testem, amikor pici ujjak kocogtatják meg a vállamat. Csak a minion sminkben reménykedem, ám nem sokáig hiszen megfordulva a lány rögtön felismer. Hangleejtéséből kiindulva nem repdes az örömtől, hogy én is itt vagyok, de ez ellen már nem tudunk mit tenni. A csapatunk úgysem hagyná, hogy bármelyikünk is lelépjen.
- Szia Eden, valóban nagy meglepetés – bólintok. Nem, nem olyan nagy. Egy egyetemre járunk, az lenne a csoda, ha sosem találkoznánk. Mondjuk elég nagy ez a hely ahhoz, hogy elkerüljük egymást, ám futólag úgyis összefutnánk valamikor.
Nagyon meglepődöm a lány ölelésén, sokkal lazábbnak tűnik nálam. Talán őt már nem is érdekli a múlt vagy csak szimplán felnőttesebben kezeli ezt, mint én. – Mondjuk ebben a tehén jelmezben van valami furán szexi – mosolyodom el, s próbálom felvenni vele a lépést. A lány tőgyeire mutatok és halkan elneetem magam. Ötletes és vicces egyszerre.
- Ha már idáig kimerészkedtem a négy fal közül, akkor nem kellene lelépni, nemde? – sóhajtok az egyik sráchoz sétálok, akinek nem tudom a nevét és kikapom a kezéből a térképet. – Na induljunk – adom ki az utasítást és elindulok a kampusz déli része felé.

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Vas. 08 Dec. 2019, 18:21

liam + eden

Amikor észrevettem, hogy Liam lelépett pár nappal a tábor vége előtt akkor nagyon kiakadtam, napokig sírtam és nem tudtam semmit sem kezdeni magammal, enni is alig ettem és festeni sem festettem olyan sokat. Aztán amikor felültem a repülőgépre, akkor egész végig filmet néztem és bőgtem rajta ezzel elnyerve a legborzalmasabb útitárs címet. Már akkor éreztem, hogy valami nincs rendben mert már napok óta nem hívtak a szüleim, nem kérdezték meg két percenként, hogy milyen a tábor.
Utána mint derült égből villámcsapás jött a hidegzuhany, hogy apámat elhagyta anyám és soha többé nem fog visszajönni. Apa teljesen maga alá került én pedig nem tudtam mitévő legyek, láttam rajta azt az undort, amit akkor érez mikor rám néz. Megborzongtam a nézésétől, és akkor döntöttem el, hogy bár kiköpött anyám vagyok mégsem fogom követni az ő útját. Ekkor mindent feladtam ami festészettel kapcsolatos, majd elkezdtem aziránt érdeklődni, amit apám szeret.
És ez a szőke haj egy újabb változást hozott az életembe, mert így egy másik szakasztól is megtudtam szabadulni. Mióta elköltöztünk Franciaországból és Kanadában kezdtünk új életet minden boldogabbnak tűnik, és megtudtunk barátkozni a szituációval ami Liam és közöttem alakult ki. De ez a mostani este lehetőséget ad arra, hogy kirúgjak a hámból és újabb ismerősöket szerezhessek az egyetemről, s nos ki is tudja? Lehet találkozok valakivel, aki szívesen elvinne randizni.
Kicsit késve érkezek meg a csapatomhoz, majd mindenkit körbe üdvözlök és meglepetésemre ott van az a srác, akit bár nem akarok, mégis teljes szívemből szeretek. Próbálok lazának tűnni, és habár belülről majd szét vet az ideg úgy viselkedek vele mint akivel minden rendben. Jól vagyok, leszek. De a szívem mélyén örülök, hogy Ő is itt van.
-Ugye? Ha jól viselkedsz megfoghatod az egyik tőgyemet. – jobb kezemet a tarkóm mögé helyezem, csípőmet kicsit megbillentem és bepózolok. Felnevetek a helyzeten, majd aprón megérintem a karját és folytatom mondandómat. – A te minion jelmezed se semmi, nagyon elüt az itteniektől. Tetszik. – mosolygok rá, majd visszatérek a csapat többi részéhez és meglepettségemre Liam is csatlakozik hozzánk.
-Helyes döntés! – lelkesedem, majd követem Őt egészen addig a fiúig, akinél a térkép van. Mikor kikapja a kezéből akkor aprót kuncogok, és máris mellette termek, hogy én is láthassam azt. – A többieket annyira nem érdekli ez az egész szerintem, de én szeretném minél hamarabb megtalálni az édességet, szóval amiben csak tudok segítek neked és akkor hamarabb szabadulhatsz innen. – halványan elhúzom a szám, és közelebb hajolva hozzá kezdem elolvasni az első verset.
-Hm… ott ahol bánatod elsírhatod, leled meg legbiztosabb barátod? Ki írta ezt? – húzom fel a szemöldökömet, majd körbe pillantok keresgélve a körülöttünk lévő helyek között. És hirtelen megpillantom. – A sóhajok hídjánál lévő szobor! Oda kell mennünk szerintem. – megérintem a karját ezzel jelezve az irányt, majd ha ő is egyetért akkor elindulok vele a helyszínhez.
-Amúgy hogy vagy? A múltkori buli és vakrandi óta nem találkoztunk. – szeretnék többször találkozni vele, barátokká válni de a szerelmi történetünk túl szomorú ahhoz, hogy bármikor is elfelejtsük azt. – Köszönettel tartozok neked, amúgy… a múltkori mély beszélgetésünk után, a vakrandi után, újból elkezdtem festeni. Azt hiszem sikerült lezárni egy fájó pontot, habár az apámnak nem akarom elmondani… tudod mióta anya elhagyott minket azóta próbálok nem hasonlítani rá. Nem akarok csalódást okozni neki.

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Szomb. 11 Jan. 2020, 22:05

Eden & Liam

Sosem voltam nagy partizós ember és nem látom, hogy ez a jövőben változna. A bátyám örökölte ezeket a géneket apánktól, de ő sem olyan súlyos eset. Nekem tényleg az a legjobb program bármelyik estére, ha otthon a kollégiumi szobámba befészkelve magam rajzolgathatok és zenét hallgathatok. Lehet picit lelombozónak tűnik, de ez tényleg egy olyan dolog, amit szeretek csinálni. Jól tudom, hogy a lány, akit próbáltam elkerülni és most mégis itt van a csapatomban egyetért velem vagy legalábbis volt az életének egy olyan szakasza, amikor ő is így vallott erről. Tudtommal már nem gyakorolja a művészetét, pedig annyira tehetséges volt. Nagy a tippem, hogy én vagyok az egyik oka ennek, s ha máson nem is tudnék segíteni a kapcsolatunkban, akkor legalább a hobbija iránti szeretetét visszahoznám.
Igazság szerint egy dolog lep meg jobban annál, hogy Eden de Saint-Pierre a csapattársam lett ezen a mai hűvös estén, még pedig, hogy a lány felhőtlenül kedves velem. Meg mertem volna esküdni rá, ha egy ilyen történik inkább fordul sarkon, mintsem velem kelljen együttműködnie. Az ő hozzáállása sokkal jobb, mint az enyém. Valahogy most nem érzem magam túl felnőttnek és átgondoltnak Eden mellett, ám mindent megteszek, hogy hasonlóan jól álljak a lányhoz, mint ő hozzám. Elvégre is nekem nincs okom haragudni rá és tovább kelteni a feszültséget. Én bántottam meg őt és nem fordítva.
- Még sosem mondott ilyet nekem senki, de ez esetben igyekszem jól viselkedni, hogy megfoghassam az egyik tőgyedet - elnevetem magam. Egyszerűen olyan abszurdnak hangzik, hogy ilyet mondok bárkinek is, pláne neki. Ennek ellenére tetszik a tudat, hogy tudunk úgy beszélni egymással, hogy közben ne akarjuk a szavainkkal még jobban megbántani a másikat. - Valóban, habár szerintem nekem van itt a legegyszerűbb jelmezem - mutatok magamra. Nem tartott sokáig felvenni a kantáros nadrágot és a felsőt. Nagy fejtörést sem igényelt, az arcom és a kezeim sárgára mázolása is maximum tizenöt-húsz percet vett igénybe.
- Honnan veszed, hogy édesség a főnyeremény? Szerintem inkább alkohol és a többieket ez hajtja. Amúgy meg érdekli ez őket, mást nem a nyeremény hajtja a kedélyeket - mondatom közepette bújom a térképet és útnak indulok. Nem tudom, hogy merre, de jobbnak érzem, mint egy helyben állni.
Hallgatom Edent, ahogy felolvassa az első rejtvényt, de nem sokat fogok fel belőle. Fogalmam sincs, hogy mit jelenthet és amúgy is úgy érzem, ha összeszedném magam sem tudnék többet hozzátenni a versenyhez jelenleg. Itt vagyok és figyelek. Ez minden teljesítményem, ám a lánynak jobban pörögnek az agytekervényei, mint nekem, így rögtön elő is áll egy lehetséges megoldással.
- Ennyiből te hogy jöttél rá erre? - kérdezem összehúzott szemöldökkel, habár nem vagyok benne biztos, hogy tudni akarom a választ. Hülyének érezném magam tőle. Amúgy meg ha valaki részeg hogyan tudja ezt a játékot teljesíteni? Körbenézve pedig nem egy-két ilyen ember nevezett a versenyre.
- Csak a szokásos otthon ülős, rajzolgatós mindennapok - rántom meg a vállam. Kissé szánalmasan hangzik mindez, de valóban ennyi az életem. - Ne köszönj meg te nekem semmit, viszont annak rendkívül örülök, hogy újra elkezdtél rajzolni. Ez hatalmas előrelépés, Eden. Gratulálok!
Tiszta szívemből beszélek a lányhoz és kívül-belül vigyorgok az információ hallatán. Szinte fel sem tűnik, hogy elérünk a sóhajok hidjához, így túl hirtelen toppanok meg.
- Hogyan tovább? - érdeklődöm, mivel be kell látnom, hogy nem fogok tudni semmi értelmeset hozzátenni ehhez a játékhoz.

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Vas. 19 Jan. 2020, 16:57

liam + eden

Az egyetemi területen megrendezett első bulim borzasztóra sikeredett, apa tanársegédje próbált rám mászni és felinvitálni szobára, viszont minden ellenkezésem hiábavaló volt annyi pia után és nem sok esélyem maradt egészen addig míg meg nem érkezett a herceg, Liam, és kimentett. Amiért természetesen hálás voltam, örültem, de végül is kudarcba fulladt az este mert veszekedni kezdtünk és minden sérelem felszínre került.
Ott azt hittem mindent lezártunk és soha többé nem kell együtt időt töltenünk, de a következő pillanatban már egy vakrandi keretén belül találkoztunk újra és az már jobban sikerült. Legalábbis nem kiabáltunk hülyeségeket egymásnak, nem bántódott meg senki és még én is jobban éreztem magam utána. Talán ennek köszönhető, hogy másnap amint időm engedte fogtam magam és elmentem a legközelebbi írószer boltba, hogy megvegyek mindent amire szükségem van.
Az volt az első alkalom, hogy újból festeni, rajzolni kezdtem és műalkotásom első állomása az volt, hogy lerajzoltam azt a fiút akinek mindent köszönhetek. Hiába próbálok túllépni rajta és tudom, hogy ezt kéne tennem, újból randira menjek srácokkal, de erre még szükségem volt. Befejeztem a rajzomat és az volt a tervem, hogy elégetem ezzel megszabadulok a rossz időktől, de helyette megtartottam és elraktam a füzetembe. Így mindig ott lehet velem, a szívem egy kis darabja.
-Látod? Ez a buli tele van lehetőségekkel és új dolgokkal. De én sem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom bárkinek is, nem hogy neked. Te… - elharapom a mondat végét, hiszen nem szeretném elmondani neki, hogy még mindig különleges számomra. De jelenleg egy játék miatt vagyok itt és szeretném kiélvezni minden percét, talán új embereket is megismerhetnék és talán valaki több is lehetne. – Néha az egyszerűség sokkal többet jelent, legalábbis az én felfogásomban. – vállat vonok, lazán, mintha nem lenne ez olyan nagy ügy. Mintha két jó barát lennénk akik jól érzik magukat egymás társaságában, és akik között soha semmilyen intim kapcsolat nem volt.
Cseppet sem érzem magam kellemetlenül, áh, dehogy…
-Reménykedem benne, mert eltudnék most fogadni egy nagy zacskó savanyú kukac gumicukrot, bár nem tudom, hogy annyira nem egészséges. Tőlem jöhet hozzá vodka is, bár nem bírom az alkoholt… - vállat vonok, és közben végig nézek a társaságon, akik között vannak olyanok is akik már nem szomjasok, már nagyon nem és egymásba gabalyodtak. – Talán az after party nyújtotta lehetőségeket várják már a csapattársaim. Legalábbis a zebra rámászott az elefántra. – kuncogok, de közben a térképet és az első nyomot olvasgatom már. Nem kenyerem az ítélkezés, én amúgy sem tehetem meg hiszen alig pár nap ismeretség után lefeküdtem Liammel a táborban. Amiről amúgy nem tehetek, mert mindig éreztem valamilyen különleges kapcsolatot közöttünk.
-A szobatársam régen sokat járt oda, ha egy srác miatt sírt vagy kesergett. És én is voltam már ott, meg még egy csomó másik lány. Az amolyan női biztonsági zóna. – vállat vonok, részemről már le is zártam ezt a részét a beszélgetésnek és amilyen gyorsan csak tudok megyek a szobor irányába. Közben próbálom nógatni a csapatot, hogy igyekezzenek, ne maradjanak le mert nem akarok túlságosan sokáig kettesben maradni a sráccal.
-Az nem túl sok, de nem is borzalmas. Szerintem én valami netflixes sorozatot néznék látástól vakulásig és közben valami gyors kaját tömnék magamba. – útközben megosztom vele azt a tényt is, hogy újból elkezdtem festeni amit neki köszönhetek. – Köszönöm, köszönöm. Amúgy a legelső festményemet majd átviszem neked mégiscsak hálával tartozom amiért voltál kedves és elindítottál ezen az úton. – megsimogatom a karját és édes mosollyal arcomon bólintok hálásan.
Mikor odaérünk a szoborhoz egy asztalt látok amin annyi pici pohár van ahányan egy csapatban vagyunk, odalépek hozzá többiekkel a nyomomban és felolvasom a következő feladatot. Mindegyik pohárban átlátszó folyadék van, valószínűleg alkoholos is így nem kell sokat gondolkodni mi a következő feladat.
-Azt hiszem innunk kell. – vállat vonok, majd erre mindenki elveszi a neki szánt poharat mire meglátom, hogy mindegyik pohárnak az alján van valami szó. – Gyorsan! Ha mindenki megitta fordítsátok fel és találjuk ki merre kell tovább menni. – mivel tudom, hogy Liam nem iszik így meg se kérdezem, hogy kéri e, egyenesen az egyik srác kezébe nyomom majd fintorogva én is letolom a sajátomat. – Még mindig borzasztó az íze. – fordulok Liam felé, majd engedem, hogy a többiek kirakják a rejtvényt és megindulhassunk a következő helyszínre.
-Amúgy szerintem hamarosan végzünk, gyorsan haladunk és mivel a buli fontosabb így hamar megunják ezért rövidített kincskeresés lesz. Legalább nem kell sokáig itt lenned, nem? – tudom, hogy kényelmetlen neki ez a szituáció, én sem élvezem különösebben de azért jó érzés még mindig vele lenni. Mire visszanézek a társaságra páran már elindultak az egyik irányban, ketten pedig vad smárolásba kezdtek amit nem én fogok megzavarni. – Azért így én is szívesen eltölteném az estémet. – halkan jegyzem meg, nem szeretnék rámenősnek tűnni. Követni kezdem a csapatot, majd nagy nehezen utolérve őket az egyik srác odajön és magához húz. Ugyanaz akinek az előbb odaadtam a shot alkoholt, talán már most a fejébe szállhatott.

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Szer. 22 Jan. 2020, 19:48

Eden & Liam

Egy pici öröm azért ott fészkel bennem valahol mélyen. Nem lehet véletlen, hogy Eden és én ma este is összefutunk. Ez a harmadik alkalom rövid időn belül, hogy ugyanoda fújt minket a szél. Először az a buli, ahová eredetileg az ikertestvérem miatt mentem. Már nem is tudom, hogy milyen indokkal, de biztosra veszem, hogy nem jókedvemből voltam ott. Aztán a vakrandi, amit a szobatársaink hoztak össze nekünk. Habár valószínűnek tartom, hogy azt maguk miatt csinálták, hiszen azon az este eléggé egy hullámhosszon voltak, még ha mi Edennel annyira nem is. Tudtommal elég sokat találkozgatnak, de nem verik nagydobra az egészet. Aztán most ez a fránya halloween parti, ahol úgy nézek ki, mint egy nagyra nőtt citrom. Legszívesebben hidegzuhany alá állnék és lemosnám magamról az összes festéket, hogy ne nézzek ki ennyire bugyután a lány előtt.
Kicsit kezdem úgy érezni, hogy ez egy utolsó esély még akkor is, ha kínosnak érzem valamennyire a szituációt. Végülis hogyne érezném gáznak? Itt vagyunk körülvéve egy csomó emberrel, akik alig tudnak megállni a lábukon. Ha Eden nem lenne itt, én akkor is rosszul érezném magam, hiszen feszélyezve vagyok az alkoholmámorban úszó emberektől. Ezt is természetesen az apámnak köszönhetem, mint az összes többi szorongásomat. Nem értem, hogy a testvérem hogyan lett olyan... normális.
- Akkor nem fogsz máglyán elégetni, ha véletlenül felhozom az este folyamán, hogy milyen formásak azok a tőgyök? - kérdezem egyik szemöldökömet felhúzva. Kezd kicsit elszaladni velem a ló úgy érzem, ideje visszafognom magam és felhagyni az ilyen gáz dumákkal. Ezzel nem csak Eden előtt égethetem be magam, hanem bárki előtt, aki meghallja. Aztán hirtelen már mindenki tudni fogja, hogy ki az a Liam Callister. Oh és nem azért, mert olyan jófej a srác! - Ezzel egyet kell értenem - mosolygok rá és örülök, hogy a sárga festéktől nem látszik, hogy pírban van az arcom az előző megszólalásomnak köszönhetően. Kell neki pár perc, hogy elmúljon.
- Szerintem egyáltalán nem egészséges, de az alkohol sem az, úgyhogy mindegy. Egyébként meg képtelen vagyok elképzelni, hogy milyen íze lehet a vodkába áztatott savanyú gumicukornak - húzom el a számat. Alapból úgy gondolom, hogyha gumicukor, akkor legyen édes. Az alkoholtól meg undorodom, így a kettő kombinációja számomra felér egy kisebb traumával. - Elég fura egy páros - nevetem el magam és visszafordulok Eden felé, miután jól megnéztem magamnak a smároló párt. Úgy érzem, hogy őket elvesztettük, de nem igazán érdekel. Én is a térképet kezdem bújni a lánnyal együtt vagy legalábbis úgy teszek, mivel cseppet sem érdekel a játék. A csapatunk is kezd szétszéledni, ha Eden nem lenne itt, akkor már én is rég leléptem volna aludni.
- Aha - erre nem kívánok többet felelni, hiszen beugrik valami. Mi van, ha miattam ment oda? Egyáltalán miért kell a nőknek ilyet csinálniuk? Kész vicc! Ha valaki magányosan akar szenvedni és sajnáltatni magát, akkor ott van a szobája. Biztos nem mennék egy ilyen helyre nyavalyogni.
- Nehogy nekem add az első festményedet! Annak kellene lennie a szimbólumnak, hogy talpra tudsz állni és újra el tudod kezdeni. Az ilyet nem szokás csak úgy elajándékozni!
Pláne nem olyan embereknek, mint én is vagyok. Egyszer már sikerült rendesen megbántanom, talán többször is akaratomon kívül. Rosszul érezném magam, ha nekem adná az első elkészült művét még akkor is, ha ez egy kiváltság.
- Honnan veszed, hogy nem ittam volna meg? Ha azt nézzük a vakrandin is lehúztam veled pár tequillát. Azt mondjuk nem mondanám, hogy jólesett és ízlett - nevetem el magam. Megbotlásnak érzem, hogy akkor ittam alkoholt, de az embernek tovább kell lépnie. Nem félhetek örökké az ital hatásaitól csak azért, mert az apám halálra itta magát. Talán ha ezt a félelmem leküzdeném, akkor minden más is rendeződne az életemben. Mondjuk még nem érzem késznek magam erre.
- Konkrétan már csapatunk nincs. Az a két ember, aki itt maradt velünk is mindjárt kidobják a taccsot. Te csinálod egyedül az egész kincskeresést és azon sem lepődnék meg, ha a többi csapat is már rég széthullott volna - rántom meg a vállam. Már nem is akarok visszamenni a koliba és aludni. Itt akarok maradni Edennel, de nincs az a pénz, hogy ezt hangosan kimondjam előtte.
Csak bólintok a következő kijelentésére, mert nem tiszta, hogy pontosan mire mondja és nem akarok belemenni még jobban. Ekkor viszont a csapatunkból az egyik srác, aki az imént húzta le a shotot Eden felé közelít. Magához húzza a lányt és mindenféle figyelmeztetés nélkül akarja lekapni a lányt. Ez az a pillanat, amikor felmegy bennem a pumpa, hiszen nem akarom ezt végignézni. A másodperc töredékéig elgondolkozom rajta, hogy lelépek, de Eden nem az a lány, aki csak úgy leállna egy részeg ismeretlen sráccal, így muszáj közbeavatkoznom. Odalépek hozzájuk és amennyi erő van a vézna testemben az összeset összegyűjtöm és nagy nehezen leszedem a srácot, akit azt hiszem Ericnek hívnak, a lányról.
- Te mégis mi a fenét képzelsz magadról?

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Vas. 26 Jan. 2020, 16:20

liam + eden

Pár évvel ezelőtt mikor találkoztunk a művészetek táborában akkor egyből megtetszett nekem a srác, a mosolya, a szomorkás arckifejezése, ami mindig eltűnt mikor rám nézett, a kicsit laza stílusa, mind egy tökéletes egész létrejöttét segítették elő, akibe egy szempillantás alatt bele lehet szeretni. Már pontosan nem is tudom miként ismerkedtünk meg közelebbről, olyan spontán módon történt, de mintha az rémlene, hogy büntetés közben gabalyodtunk egymásba.
Azután már csak pörögtek az események, éjszakai találkozók, szobák elhagyása azért, hogy hajnalig nézzük a csillagokat és beszélgessünk, néha a tóba is bementünk viháncolva úszkálni, máskor pedig felmásztunk a fákra és néztük a pislákoló tábortüzet és a felügyelőket, ahogyan megtervezik a másnapi teendőket. Majd jöttek a komolyabb percek, mikor bátortalanul csókoltuk meg egymást először, majd egyre mohóbban és nem kell nagyon szépíteni a dolgokat, egyik vonta maga után a másikat. És bár mondhatnám, hogy megbántam mindent, amit odaadtam neki ezzel hazugságot állítanék, mert nem bánom. Nem így képzeltem el az is igaz, többre számítottam vagy legalábbis folytatásra, de nem bánom, hogy megtettem.
Most pedig újból egymásra hangolódunk egy kincskeresés alkalmával, pedig azt hittem mi már nem tudunk normálisan viselkedni egymás jelenlétében. De mindig tanul az ember, és ez most kellemes meglepetés számomra, mert bár érzem a fizikai feszültséget, azért hiányzott az, hogy beszélgessek vele.
-Becsület szavamra megígérem, hogy nem fogsz pofont kapni erre a kijelentésedre és amúgy is egyet kell értenem veled, mert ezek a tőgyek nem semmik. – megérintem az egyik, megpöckölve a tetejét, ami játékosan megremeg jelmezemen. Kiszakad belőlem egy apró nevetés, és ez nem feltétlenül a tehén jelmeznek köszönhető, hanem annak is, hogy Liam így vicceskedik itt körülöttem. Talán ez az új helyzet neki is megkönnyebbülést hoz, pont, mint nekem és így akár barátok is lehetnénk vagy valami olyasmi. – Örömmel hallom. – nyugtázom beszélgetésünk ezen részét, majd a csapatunkhoz szegődve próbálok a lehető leghamarabb a rejtvények végére érni és megszerezni a zsákmányt. Szeretném magamba tömni a világ összes gumicukrát, de mivel erre nincs lehetőségem így megelégszem a kincskeresői gumicukorral is.
-Nagyon jó íze van, de tényleg. Mondjuk, ha jól emlékszem te nem szeretted már a táborban sem a savanyú gumicukrot szóval neked nem ízlene. De édesből is meglehet ám csinálni, de arra is emlékszem, hogy nem kedveled az alkoholt. – én nagyon szeretem azokat a párosításokat, melyek alapjáraton nem mennek együtt. Talán emiatt ragaszkodtam ennyire görcsösen hozzá, mármint Liamhez, mert mi annyira különbözőek vagyunk mégis volt bennünk valami különleges, édes, amikor együtt voltunk. – A való életben milyen fura lény származna a frigyükből. – inkább nem gondolok bele mivé válhatna a kicsi. Most úgyis sokkal fontosabb dolgom van, muszáj tovább nyomnom a csapatot, hogy megoldjuk a feladatot, még mielőtt mindenki itt hagyna minket kettesben. Bár lehet akkor már Liam sem maradna, hanem lelépne abban úgyis profi.
Nem fogok sokat beszélni arról, hogy miért ismerem a lányok sírós helyét, de egy időben rengeteg jártam oda. Főleg az első bulim után mikor a történtek miatt napokig szarul éreztem magamat és apa segéde állandóan bocsánatot akart kérni tőlem, hívogatott, ajándékot küldött, de nem értett a célzásból egészen addig míg nem szóltam róla apának. Meg Liam miatt is voltam ott, de erről nem fogok neki mesélni, nincs hozzá semmi köze, hogy mi kellett ahhoz, hogy túllegyek rajta.
-Nem akarom csak úgy elajándékozni. Olyannak akarom adni, aki megérdemli és az én szememben Te vagy az a személy. Apámnak nem adhatom, mert már megnyugodott, hogy nem vagyok olyan, mint az anyám és mindig vele leszek. Meg amúgy is… a festmény rád emlékeztet, ez a legkevesebb, amit megtehetek. – nem érdekel mennyire ellenkezik én akkor is neki fogom adni. Meg amúgy is, nem fog elküldeni, ha a szobája elé beállítok egy hatalmas festménnyel. Ennyire nem szívtelen, hogy egy cipekedő nőt elküldjön. Legalábbis nem tudom róla elképzelni ezt a megnyilvánulást.
-Liam… ne haragudj, de tudom, hogy nem ittad volna meg. És nem szerettelek volna kényelmetlen helyzetbe hozni így inkább elintéztem a dolgot. Nem fogok rád erőltetni semmi olyat, amit ne akarnál. Ez az egész nem arról szól. Remélem, nem haragszol. – tényleg csak a jó szándék vezérelt és az, hogy kelljen magyarázkodnia a többiek előtt. Nekem meg amúgy sem ártott, majd holnap rosszabbul fogom magam érezni, de az most abszolút nem érdekel. Az jobban számít, hogy Liammel tudunk normális emberek módjára is beszélgetni, időt tölteni. Ez pedig megnyugtatja a lelkemet a sok szomorúság és bántás után.
-Most miért vagy ennyire negatív? Tudod milyen jó lesz, ha megtaláljuk végre a kincset? Lesz valami édességünk, és mi van akkor, ha a többiek már nincsenek itt? Több marad nekünk! Felmegyünk majd a szobámra vagy valami semleges helyre és megesszük az összeset. Elfelezem veled a dolgot, ha ennyire szeretnéd. – nyelvet öltök rá, majd tovább indulok a térképpel a kezemben.
Mostanában nem igazán érdekeltek a srácok, sőt Liam óta nem igazán randiztam vagy engedtem közel magamhoz valakit, ami egészen eddig nem zavart, de itt vagyok 20 évesen és nem sok dolgot tapasztaltam meg. Mondjuk az furán érint, hogy az egyik csapattársam, Eric a nyakamba borul és szeretne többet is tőlem, egyik részem sem kívánja alkoholos leheletét érezni vagy büdös száját megcsókolni. Ne csókolgasson engem senki olyan, aki nem méltó arra! Már épp ékességén szeretném rúgni mikor Liam lép hozzánk, ellökve tőlem a srácot ezzel már másodjára megvédve egy ilyen helyzetben. Eric hangos morgással arrébb húzódik, majd szólásra nyitja száját.
-Hé, haver, mondhattad volna, hogy a te csajod. Akkor nem próbálkozok. – megadóan felemeli a kezeit majd két lépést hátrál, majd mikor odaér a másik csajhoz karon ragadja Őt és eltűnnek. Szeretnék utána kiáltani, hogy nem vagyok a barátnője, de nincs erőm ellenkezni, ha ezzel letudtam magamról rázni akkor higgye ezt.
-Úgy látszik ketten maradtunk a kincskeresésre… - fordulok a fiúhoz, aki még mindig milliméterben mérhető távolságra van tőlem, karja az enyémhez ér, sőt még a teste legnagyobb része is érintkezik az enyémmel. A szívem jobban dobban, majd kicsit megköszörülöm a torkomat. – Köszönöm, hogy megmentettél, megint… Mivel már nincs csapatunk nem muszáj itt maradnod… csak ha van kedved velem lenni.

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Kedd 04 Feb. 2020, 18:00

Eden & Liam

Sosem éreztem magam annyira szabadnak, mint abban a táborban, ahol megismerkedtem Edennel. Minden annyira más volt, tőlem szokatlan. Megláttam ezt a csodálatos lányt, aki már az első pillanattól fogva elbűvölt és csak rá tudtam gondolni. Rengeteg más csinos lánnyal találkoztam már életem során, de ő volt az egyetlen, aki le tudta kötni a figyelmem. Ehhez közrejátszhatott a közös érdeklődésünk a művészetek iránt. Volt végre valaki az ellenkező nemből, aki pontosan tudta, szerette és értette azokat a dolgokat, amiket én is. Plusz piros pont volt, hogy nem akart elrángatni minden este sunyiban iszogatni a többi táborlakóval, mivel az ott eléggé elterjedt szokás volt. Inkább hagyta, hogy azt csináljunk, amit én szeretnék és az éjszakai randevúk egyre komolyabbá fordultak. Egy idő után már mindennap kiszöktünk a saját kis házikónkból sötétedés után, hogy egymással lehessünk. Ez persze egy idő után a művészet rovására ment, mert nem nagyon bírtam nappal ébren maradni és valami maradandót alkotni, ami miatt alapjáraton eléggé húznám a számat, de akkor egy pillanatra sem érdekelt.
- Ha nem baj, hogy kérdem, akkor elmondanád, hogy honnan szerezted ezt a jelmezt? Jövőre én is valami hasonlót szeretnék - nevetek fel. Én már nem néznék ki olyan szexisen tehéntőgyekkel, mint Eden, de a poén kedvéért szívesen felvenném. Persze csak akkor, ha nem szoknya társulna hozzá. Az már nekem is sok lenne. Főleg, hogy nem vagyok valami bevállalós, poénkodós srác, aki mindig a társaság középpontja. Az inkább az ikertestvéremre a jellemző.
- Milyen jó a memóriád! - csodálkozom el és egy kissé el is szégyellem magam egyszerre, mert én valószínűleg nem emlékeznék ilyenekre vele kapcsolatban. Erre csak annyit tudnék védekezni, hogy férfiból vagyok és én vagyok a legönzőbb, akit a hátán hordott a föld. Talán ez így mind nem igaz, mert vannak dolgok, amiket sosem fogok elfelejteni. A lopott csókok, a közös emlékek a mai napig megmelengetik a szívemet. - Szerintem valami torzszülött lenne, mondjuk egy vérfarkas! Mondjuk azok meg menők - ennél nagyobb beleéléssel nem is mondhatnám ki ezt az egyszerű állítást. Egész életemben odavoltam a fantasy-ért. Kiskoromban még álmodoztam is róla, hogy egyszer kiderül majd, hogy léteznek természetfeletti lények és majd egy leszek közülük. Csak aztán megkomolyodtam és rájöttem, hogy ez az egész csak kitaláció.
- Rendben, akkor elfogadom a festményed és csak hogy tudd, rendkívül hálás és büszke vagyok miatta egyszerre. Azért remélem tisztában vagy vele, hogy nem érdemlem meg, mivel én is közrejátszottam abban, hogy szakíts a művészeteddel egy időre. Apád meg idővel úgyis rá fog jönni, hogy mindez csak szünet volt.
Valóban fájdalmas lehet az apjának tudni, hogy a lánya inkább az édesanyjára ütött, de ez egy olyan dolog, amit nem szabad elnyomni. Büszkén kell mindent csinálni, amit szeretünk. Lehet, hogy hasonlítunk másokra a cselekedeteink szempontjából vagy külsőre, de attól teljesen más emberek vagyunk.
- Tényleg nem ittam volna meg - rántom meg a vállam. Biztosan el fog jönni az életemben az a nap, amikor már nem fogok tartani az alkohol ártó erejétől és néha napján képes leszek meginni pár dolgot. Az viszont, hogy lerészegedjek a félelmeim között van. Akárhányszor erre gondolok megjelenik előttem apám beesett arca, aki simán kinézett vagy tíz évvel idősebbnek csak a sok pia miatt, amit megivott. Sosem szeretnék ilyenné válni.
- Mi? Én negatív? Már ne haragudj kedves Eden, de egy minion jelmezben járkálok sárgára festve és nem sírok attól, hogy milyen hülyén nézek ki. Ez minden csak nem negatív, s ami az édességet illeti, ám legyen - nevetek fel jóízűen. Be kell vallanom kicsit meglep, hogy Eden még szívesen lógna velem a kincskeresés után is, de ezzel együtt örülök is neki nagyon. Ez valami újnak lenne a kezdete?
Eric cselekedete dühöt ébreszt bennem, de szerencsére lelép ahelyett, hogy kötözködni kezdene. Legszívesebben utána kiabálnék és elhitetném vele, hogy Eden valóban a barátnőm, de ezt nem tehetem. Biztosan nem örülne neki a lány és még egy cselekedetem menne a rovásomra a lány szemében. Ma este már minden annyira jól alakul, nem akarom a hülyeségeimmel elrontani, ám mégis rólam van szó. Még semmit sem sikerült simán véghez vinnem.
- Igen, ketten - sóhajtok és kiráz a hideg, amikor realizálódik bennem, hogy milyen közel állok a lányhoz. A szívem hatalmasat dobban és szinte meg sem hallom a bugyuta kijelentését, hogy hazamehetek, ha nem szeretnék vele lenni. Élvezi ezt a kincskeresést és én még sosem vágytam ennyire más társaságára, mint most az övére. Kicsit felé fordulok és egyenesen a lány szemeibe nézve kezdek közelíteni az arcához. Egy apró, gyors, ám mégis érzelmes csókot nyomok ajkaira. Pár másodpercen belül elhúzódom tőle figyelve a reakcióját, hogy engedi, hogy folytassam vagy hamarosan találkozik az arcom a tenyerével.

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Kedd 04 Feb. 2020, 19:50

liam + eden

Voltak alkalmak mikor megpróbáltam tovább lépni Liamen és valahogy betemetni azt az űrt, amit hagyott bennem, de sosem sikerült. Lehet azért, mert nem zártuk le teljesen a történetünket és mindig ott motoszkált a fejemben a remény, a lehetőség arra, hogy mi ketten újból összejövünk vagy valami hasonló.
De az utolsó találkozásunk óta már lezártam magamban ezt a fejezetet, szerintem sikeresen magam mögött hagytam ezt a részét az életemnek és most már tudok úgy gondolni a fiúra, mint egy sima barátra. Általában ilyenkor szokott jönni az a rész, hogy ha elengedünk valamit akkor visszatér hozzánk, ha a miénk volt, de én nem akarok ilyenekre gondolni. Emiatt is jöttem ma el erre a kincskeresésre, reméltem, hogy sikerül majd valakivel összemelegedni, aki mondjuk elhív randira, de itt is egymásba botlunk és egymás társaságát élvezzük.
-Ne nevess ki, de a saját kezemmel csináltam a jelmezemet, ne kérdezd milyen agymenés vitt rá erre de megtettem. Amúgy nem volt nagyon nehéz, három hét alatt sikerült megcsinálnom. Az ötlet meg a Paula pudingos reklámból jött. – meséltem el jelmezem történetét, szerintem igazán vicces így a gondolat miatt is halkan nevetek saját hülyeségemen. Viszont az jó jel, ha olyan jól sikerült megcsinálnom, hogy nem mondanák meg első ránézésre, hogy saját készitésű.
Szívem szerint elmondanám neki, hogy akik fontosak számunkra azokról minden apró információt próbálunk megjegyezni, de jobbnak találtam azt, hogy inkább ne tegyem így csak megvonom a vállamat megjegyzésére. Nagyon sok mindent megjegyeztem róla, amit már rég el kellett volna felejtenem, mert amúgy haszontalan infó a saját életemre nézve, de nem tudok megszabadulni azoktól az emlékektől, amelyek hozzá kötnek.
-Te meg a vérfarkasaid… a táborban is mindig felhoztad őket. Ez valami fétis nálad? – mosolyogva mondom ezeket, megbántani természetesen nem szeretném mert túlságosan fontos számomra. Amúgy jó érzéssel tölt el az, hogy ketten próbáljuk megtalálni a kincset és közben elbeszélgetünk mintha most találkoztunk volna először. – Nagyobb részben az apám miatt hagytam abba a festést és nem miattad, kis részben játszottál te közre. És az én felfogásomban te érdemled meg a legjobban az első, visszatérő festményemet és erről nem vagyok hajlandó tovább vitatkozni. A tiéd és kész, ha tetszik, ha nem, bár, ha nem akkor inkább add vissza és ne dobd ki.
Hiába próbál csomót keresni a kákán ismerem már annyira jól, hogy tudjam nem fogja meginni a felé nyújtott alkoholt így inkább elkerültem a kellemetlen, magyarázkodó helyzetet és inkább másnak adtam oda. Én magam nem szoktam sokat alkoholizálni, de néha napján jól esik ettől függetlenül tiszteletben tartom, ha valaki nem akar élni ilyen szerekkel.
-Te bizony! Tudod, mit? Megörökítem az utókor számára ezt a napot, hogy te sárgában vagy és bolondot űzöl magadból. Majd születésnapodon ezzel tapétázom ki a szobádat. – nevetek vele, szinte harmóniában fűződnek a hangjaink és ez valahol rémisztő mégis megnyugtató. Végre tudunk normális emberek módjára is viselkedni egymás társaságában.
Miután sikerült Ericet lerázni rólunk kissé elszontyolodok amiért már nem fogunk tudni a kincskeresés végére jutni és eszembe jut az is, hogy mi van akkor, ha nincs is kincs mert úgyis tudják, hogy mindenki megunja és nem jutnak el a végéig? Csalódottságot érzek ugyanakkor örülök a lehetőségnek, mert így alkalmam nyílt Liammel beszélgetni és barátokká válni. Már nem zavar az sem, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz és hogy simán összeér a karunk. Érzem a bizsergést, de ezt a hidegnek is betudhatom. Kérdőn nézek a srácra mikor megtorpan majd velem szembe fordul, szeretném megkérdezni tőle, hogy mi történt, de még mielőtt bármilyen hangot is kiadhatnék meleg ajkait érzem a sajátomon, de még mielőtt bármit is reagálhatnék már el is húzódik tőlem. Csalódottan nézek rá, majd eltéve minden gondolatomat arról, hogy milyen jó, hogy újra barátok vagyunk és a remény már elmúlt, húzódok közelebb hozzá és most én csókolom meg. Lágyan kóstolgatom ajkait és ha csak nem lép el tőlem akkor én nem fogom abbahagyni, óvatosan becézgetem ajkait, közben karjaimat a nyaka köré fonom ezzel közelebb húzva magamhoz. Amennyiben nem szakította még mindig meg a csókót egy idő után én húzódok el és nézek fel rá.
-Szeretnéd … máshol folytatni?

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Szer. 19 Feb. 2020, 16:41

Eden & Liam

Mindenki életében bekövetkezik az a nagy elsöprő első szerelem, ami sosem múlik el igazán. Nekem azt hiszem Eden az. Kezdetben a táborban nem is értettem, hogy ez a lány miért mutat érdeklődést irántam, aki nem igazán beszélt senkivel és akinek csúnya feketére van festve az eredeti szőke lobonca, hogy még véletlenül se hasonlítson az apja tincseire. Én, aki mindig a háttérben maradtam és már ott sem beszéltem senkivel, mindössze az ikertestvéremmel tartottam a kapcsolatot telefonon, s ami mindig veszekedésbe torkollott. A tábor elején az ebédek nagy részében a bátyámmal beszéltem telefonon és nem egyszer kiabáltam a készülékbe, ezzel mindenkinek megmutatva, hogy fura vagyok. Néhányan még tartottak is tőlem, mert azt hitték ez az agresszivitás rájuk is ki fog hatni. Az emberek nagy ívben elkerültek, mindössze Eden volt az, aki normálisan, sőt inkább kedvesen viselkedett velem.
- Csak te lehetsz ennyire aranyosan elvetemült, hogy a Paula pudingos reklámból nyersz ihletet – nevetek fel. Az ilyen megszólalásaiból tudom, hogy igenis hasonlítunk egymásra. Ugyanolyan elvont művészlélek, mint én, ám van köztünk különbség. Én sokkal inkább magamba forduló típus vagyok, míg ő azért nem rémiszti el az embereket maga körül. Hát hogyan is tudná őket elzavarni egy ennyire bájos pofival? Senki sem lenne képes haragudni rá.
- Akkora fétisem van a vérfarkasok iránt, hogy képes voltam végignézni a Teen olfot és a Vámpírnaplókat. Jó gáz vagyok, mi? – mosolyodom el féloldalasan. Nem nagyon szoktam hangoztatni, hogy néhány éve tini drámákat néztem szabadidőmben a rajzolás mellett, mert vérfarkasok voltak benne. Nem tudom, hogy mi ez az imádat a félig ember, félig állat lények iránt. Fura? Azt hiszem igen. – Tetszik, szeretném! Nagyon hálás vagyok érte és nem fogom hagyni, hogy még egyszer abbahagyd a festést. Egy ilyen tehetség nem veszhet el.
Mindig is csodálattal tekintettem a stílusára, ahogy megfogja a földi anyagot és papírra veti azt. A kifinomult vonalak, a színek keveréke. Én sosem voltam képes úgy bánni a festékkel mint ő. Inkább maradtam mindig a sima fekete-fehér alkotásoknál.
- Nem vagyok valami modellalkat és őszintén szeretném elfelejteni, hogy úgy nézek ki, mint egy napos csibe, de legyen. Engedélyt adok arra, hogy lefess, de mivel már nem nagyon bírom elviselni a festéket és konkrétan olyan helyeken is viszketek tőle, ahol nincs festék, így arra kérlek, hogy inkább készíts rólam egy fotót – hátrálni kezdek tőle és pár méterre megállva befeszítek, mint valami testépítő. – Most vagy soha – sóhajtok fel egy halk nevetés kíséretében.
Teljesen elmegy a kedvem a kincskereséstől, hála Ericnek. Nem hiszem el, hogy ennyivel még mindig képes valaki lehozni az életről. Mindössze csak bepróbálkozott Edennél, nem valami kultúrált módon, de ezt tette. Talán a lány még élvezte is volna az új kalandot, de én nem bírom ezt nézni. A düh nem múlik, ahogy Eric elfordul tőlünk és más irányba halad. Miért vagyok ennyire elcseszett? Csak egy napra lehetnék normális!
- Te szeretnéd? – kérdezem sejtelmesen, hiszen nem akarok egyből belemenni. Legszívesebben felkiáltanék, hogy igen, szeretném, hiszen Edenről van szó. A lányról, akit sosem leszek képes elengedni.

Tárgy: Re: eden ✗ liam ⇝ halloween night Szomb. 22 Feb. 2020, 22:29

liam + eden

Liam számomra olyan mint egy tiltott gyümölcs vagy tárgy, mindig ott van a fejedben, mindig vágysz rá és lopott pillantásokkal próbálsz többet kapni belőle, de sosem lehet a tiéd. Legalábbis az enyém már nem és azon még sosem gondolkodtam el mennyire ki leszek borulva, ha egyszer barátnője lesz. Aztán lehet egyszerűbb dolgom lenne, mert ha tudnám, hogy foglalt nem lenne bennem a remény aprócska lángja és nem akarnék minden percben vele lenni.
-Tudod milyen finom az az édesség? Mióta láttam a reklámot és vettem, hogy meglegyen élőben a boci azóta rá vagyok kattanva. Majd ha feljössz egyszer kapsz belőle, felvásároltam az összeset. – öltök rá nyelvet kicsit jobban bezsongva a pudingtól, mit kellene. Túl sok benne a cukor, úgy gondolom. Talán nem kéne gumicukrot ennem még ma meg alkoholt, mert lehet nem bírná el kicsiny kis testem. Mondjuk ha összeesnék legalább Liam a karjaiban tarthatna és úgy vihetne fel a szobámig, de ez csak hülye elmélkedés. Nem leszek rosszul, erős független nő vagyok, akinek nincs szüksége fiúra. – Jövőre segíthetek neked megcsinálni a jelmezedet. Szeretnéd? – mosolygok rá szélesen. Ha szeretné akár együtt is kitalálhatunk valamit, amivel viccesebbé tennénk ezt a bugyuta ünnepet. Ha már csak egy fokkal élvezhetőbb lenne, már az is jobb lenne. Majd felvetem neki.
-Isteneeem, tényleg nagyon gáz vagy. Én lemaradtam a Vámpírnaplóknál, még a Teen Wolfot nem kezdtem el. Jó? A szobatársam meg van őrülve értük, főleg a Dylan O’brien srácért, tényleg olyan jó szerepe van, mint mondja? – érdeklődöm. Valahogy az első évadnál tovább nem jutottam a sorozattal, számomra túl gagyi volt, de lehet ha újból rávenném magam sokkal jobban tetszene, mint pár évvel ezelőtt. – Ha gondolod megnézhetjük együtt, beavathatsz a miértekbe. Nem kötelező, csak ha már valakivel meg kell néznem akkor inkább veled. Te csak a vérfarkasokra csorgatnád a nyálad. – nem pedig félmeztelen pasikra. Meghagyná nekem ezt a tisztelet. – Bolond, zavarba hozol. Te sokkal tehetségesebb vagy nálam, imádtam minden festményedet. Az egyikről a másolat a szobámban lóg. – emlékszem a táborban készített képére, egy magányos gitárosról aki a világ ellen küzd. Minden fekete és fehér, szürke, nem sokan szeretik az ilyen jellegű festményeket, de én imádtam. Viszont sosem mertem elkérni így inkább lefényképeztem és kinyomtattam, most pedig bekeretezve lóg a fejem fölött.
-Szuper. Adj még egy kis vadmacska feelinget, mert attól jobb lesz a kép. Az-az. Majd felsőkre nyomtatom és mindenkinek eladok belőle jó pénzért, kaphatsz belőle százalékot. Jó? – öltök rá nyelvet, miközben előkapom tőgyeim közül a telefonomat és képeket készítek a srácról. Olyan jó újból egymás társaságát élvezni, szóval észre se veszem, ahogyan Eric próbál közeledni.
Nekem túlságosan pökhendi a srác, nem bírnék vele semmilyen módon egybe keveredni de nem is kell. Liam úgy ment meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne és éppen hálálkodni akarnék mikor megcsókol. A szívem az ég fölött táncikál, szeretném megérinteni mindenhol, ajkaival játszadozni órákon keresztül és csak úgy összegabalyodva lenni.
-Igen. – karján simítok végig, majd összekulcsolom ujjainkat és elkezdem a koli szobám irányába terelgetni magunkat. Útközben rengeteg ember megy el mellettünk a másik irányba, mindenki piától ittas és jelmezben van, párba is akadtak már sokan, így nem tűnünk ki a tömegből. Mikor beérünk az épületbe akkor szorosan bújok hozzá, a liftben pedig, ha engedi óvatosan megcsókolom de remélem, hogy Ő is érzi, amit én és visszacsókol. Megérintem az arcát csók közben, majd mikor megérkezünk az emeletre megyek egyből a szobámba és kinyitom az ajtót. Csak ketten vagyunk, így bármi lehet. Mikor beljebb megyek felkapcsolom a fényeket a szobába, így félhomály van. Sejtelmes mégis romantikus. Elmosolyodok majd felé fordulok.
-Érezd otthon magad… - mosolyodom el.

Eden & Liam

Nem akartam kijönni ma este, mert azt hittem, hogy ennek az egésznek olyan vége lesz, amit megbánok. Egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy Eden fényt hoz majd az estémbe, ráadásul mindenféle kellemetlenkedés nélkül. A legutóbbi találkozásunkkor még én is képes voltam lehúzni a tequilákat egymás után és nem éreztem valami jól magam. Tudniillik, ha valaki nem iszik, annak egy-két shot is csúnyán meg tud ütni, nem még öt-hat. Legalább mertem őszintén beszélni és a koliba visszaérve rgtön kidobtam a taccsot. Nem emlékszem a beszélgetés minden részletére, de biztosra veszem, hogy nem volt olyan könnyed, mint a mai este.
- Kijelenthetjük, hogy Paula megszállott lettél – nevetek fel. – Szívesen megkóstolnám, ha ténylegesen édes, mint amilyennek az édességeknek kell lenniük – továbbra is mosolygok. Egyszer a testvérem hozott Norvégiából csokikat, mert valami cserediák programmal pár hetet kint töltött. Valamiért ezek a skandinávok úgy gondolják, hogy a csoki és a cukor akkor finom, ha sós. Konkrétan kifordult a számból. Gyűlöltem, nincs is rá jobb szó.
- Jövőre is jönni akarsz? – kérdezem összehúzott szemöldökkel. – Miért? Mindenki részeg és nem is tudjuk rendesen véghez vinni a kincskeresést, amiért jöttél – rázom a fejem lemondóan. Nem látom túl sok értelmét újra visszajönni erre a rendezvényre, de ha lenne valami ehhez hasonló, s ahol nem az alkoholé a főszerep, akkor szívesen visszanézek Edennel. Akár még gagyi jelmezben is, mert nem számít, hogy mit viselek, ha vele vagyok.
- Na jó, most figyelj, Eden. A Teen Wolf egy kötelező vérfarkasos remekmű. Az első két évad még gagyibb valóban, de utána beindul. Dylan O’Brien pedig elviszi a hátán a sorozatot, pedig ő marad ember csak végig. Nagyon vicces a karaktere – nevetek fel, ahogy arra gondolok, hogy a színész Stiles Stilinski szerepében szerencsétlenkedik. – Jó, megnézhetjük. Én benne vagyok – általában fordítva szokott lenni és a lányok veszik rá a fiúkat, hogy hülye teen dramakat nézzenek. A mi esetünkben ez másképp van, de egy percig sem tagadom, hogy kicsit fura tudok lenni.
- Melyikről van másolat a szobádban? – kérdezek vissza túlságosan gyorsan. Miért van ez a szobájában? Ez túl sok kérdést vet fel bennem hirtelen, amiktől csak hevesen kezd dobogni a szívem. – Ha gondolod, megkereshetem neked az eredetit.
- Ezt nem terjesztheted, pénzért sem! – tiltakozom, s hadonászni kezdek a kezemmel, mint egy őrült. Nem, nem azért pózoltam be ilyen szexisen neki, hogy terjessze. Csak azt akarom, hogy egy jót derüljön rajtam. Mindig feldob, ha másokat jobb kedvre deríthetek, főleg őt, de erre nem kerül túl gyakran sor. Általában én vagyok az, aki mások kedvét lehúzza a folytonos mély depressziójával.
- Sárga lett a szád – mosolyodom el gyengéden, miután elválunk egymástól. Megfogom Eden csuklóját és közelebb húzom magamhoz, hogy érezhessem a teste melegét. Már régebben el kellett volna határoznom magam erre a lépésre, hiszen a legutóbbi két találkozásunkkor is láthattam, hogy nem feledett el még teljesen. Gyáva voltam és nem mertem kockáztatni. – Uh végre meglátom a koli szobád – szólalok meg kissé pajkosan, hiszen nem akarom, hogy teljesen komollyá változzon a szituáció. Azt hiszem még nem készültem fel a teljes lelkizésre, mindent kis lépésekben sorjában.
Lágyan csókolok vissza a liftben, s sunyi módon kinyitom a szemem, hogy a felvonó tükrében egy másodpercre megpillanthassam magunkat. A világ legcsodálatosabb nője a legszerencsétlenebb férfi oldalán. Vicces kombináció.
- Rendben – mosolyodom el és lehuppanok az ágyra. Eden ágyára.

liam + eden

-Mert nagyon jó, tényleg. – mintha kisgyerek lennék annyira rákaptam a puding ízére. – Édes, nagyon is, szóval nem kell félned ettől. – nevetek fel vele együtt. Olyan természetesen érzem magam mellette, nem kell megjátszanom magam, mert Liam nem ítélkezik felettem. Elfogadott akkor mikor volt még fogszabályzóm a tábor alatt és talán ennél kisebb cicim volt, bár most sem túlságosan nagyok. Tökéletes mellette minden. Jó a kedvem, mindig tudunk valamiről beszélgetni és nevetni, ez pedig nagyon fontos. Főleg, a jelenlegi körülményekhez képest.
-Ha úgy alakulna és lenne párom, akkor igen. Miért ne? – vállat vonok és mélyen a szemébe nézek. – Tudod miért? A lehetőségért, hogy beöltözzek és valami kreatívat csináljak a hetek alatt. A végcél nem érdekel, a társaság és a lehetőség fontos nekem. És a mostani társaságom tökéletes. – mosolyodom el, majd egy sárgára fújt hajtincset simítok el homlokából. Szeretek vele lenni az az igazság.
És ha lenne lehetőségem akkor nagyon szívesen beöltöznék újra, eljönnék erre a hülyeségre csak azért, hogy élményt szerezzek egy számomra kedves személlyel. Liam pedig mind közül a legkedvesebb a szívemnek. Próbáltam rengetegszer elszakadni tőle, főleg az elmúlt időben de valamiért újból és újból összesodor minket az élet szele. Nem tudjuk elengedni egymást, és szerintem ezt Ő is érzi, most már.
-Ha nem ismernélek, akkor azt mondanám bele vagyok zúgva a srácba. Talán így lenne? Valamit el akarsz nekem mondani Liam? – húzom fel játékosan a szemöldökömet, majd nagy nehezen beadom a derekamat és megfogom nézni a sorozatot. De kizárólag vele, ha már szenvednem kell akkor legyen hozzá megfelelő társaságom. – Csak szólok, sorozatnézés közben rengeteg finomságot eszek, szóval fel kell tankolnod majd belőlük. – öltök rá nyelvet.
-Majd egyszer meglátod. Ha jó kisfiú leszel. – nem tudom miért mondtam el neki, miért akartam, hogy tudjon arról mennyire megérintette műve a lelkivilágomat. Ő maga a lelkivilágom közepe és a mostani beszélgetésünkből az jön le, hogy Ő is szeret velem lenni. Pont annyira, mint én vele. És akarok vele lenni, szívesen aludnék vele egy ágyban vagy simítanám meg meleg bőrét. De ki kell vernem ezt a fejemből, mert mi már rég nem vagyunk olyan szinten egymásnak ítélve. Legalábbis most úgy érzem, hogy nem akar velem lenni úgy. – Annak nagyon örülnék. Nem kell neked? – csillognak a szemeim.
A szexi képet még fel fogom használni egyszer, mikor a legkevésbé sem számít rá. Lehet majd kitapétázom a szobáját vagy a ballagásán csinálok belőle egy molinót és azzal fogok járkálni. Meg fogom valahogyan viccelni azt biztos. Nem hagyom elveszni.
A történtek miatt a szívem nagyon dobog, egyre hevesebben és csak mosolyogni tudok. Fültől fülig érnek az ajkaim, és amint közelebb húz magához egy ütemet is kihagy a szívem, mert érzem az övének dobbanását. Olyan fura. Mégis borzasztó mód természetes és illő.
Mikor beérünk a koliszobába hálát adok, hogy nincs itt a szobatársam majd leveszem a fejemről a sapkát és figyelem az ágyamon ülő srácot. Nem akarok többet tőle, csak ezt a pillanatot kiélvezni ameddig csak lehet. Előveszem a laptopomat majd felütöm a netflixet és megkeresem a Teen Wolfot, majd előkapok két pudingot a hűtőből és odanyújtom neki, majd csatlakozok az ágyon ülőhöz.
-Nem bánnád, ha csak ezt néznénk? – fordulok felé, majd ha azt mondja, hogy szívesen nézi akkor hátra dőlök az ágyamon, idővel pedig egyre közelebb húzódnék a sráchoz, már-már a mellkasán pihentetve fejemet. Majd elaludnék.

Eden & Liam

Ez az este semmilyen szempontból sem úgy alakult, mint ahogyan én azt terveztem. Azt már teljesen elengedtem, hogy Halloween estéjén is a szobámban rajzolgassak, mint máskor. A szobatársam szeret keresztbe húzni a terveimnek, amire ő sokszor csak úgy hivatkozik, mint az unalmas fekete-fehér életem. Valóban nem élek a legaktívabb életet, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném. Egyedül mindig Eden hiányzott, hiszen ő meg tud érteni minden szempontból. S talán ezzel az estével minden megváltozott. A lánnyal a kezdeti feszültség eltűnt és egy olyan dolgot is meg mertem lépni, amelyet már régesrég meg kellett volna. Abban a buliban, ahová a bátyám miatt mentem el. A vakrandinak már meg sem kellett volna történnie.
- Reméljük, hogy ez így lesz – biztatóan mosolygok Edenre. Meguntam már a folytonos kerülgetést és nem azt mondom, hogy ma vagy holnap, de mindenképpen lesz vele egy komoly beszélgetésem, ami bizonyos szempontból valószínűleg fájdalmas lesz, de nem számít. – Örülök, hogy így vélekedsz erről – boldognak érzem magam, ahogy eltűri azt a rakoncátlan tincset az arcomból, s közben engem néz. Azt hittem, hogy már sosem leszek ilyen közel Edenhez, s ha mégis, akkor nem fogok ekkora biztonságot érezni. Olyan, mintha kezdene helyreállni a világ rendje, s ehhez mindössze egyetlen este kellett.
- Azért nem csak abba a srácba vagyok belezúgva a sorozatból. Van másik két szerelmem is onnan, de ezt majd idővel megtudod – kacsintok rá. – Addig nem zavar amíg kapok belőle – rántom meg a vállam. Edenhez hasonlóan én is szeretek nassolni film és sorozatnézés közben, s ez az utóbbi időben egyre inkább meglátszik a hasamon.
- De én mindig jó kisfiú vagyok – tiltakozom egyből. Ez többnyire igaz, mivel nem dohányzom, nem fogyasztok alkoholt és egyéb más szereket. Többnyire csak a szobámban ülök és rajzolok, míg a háttérben megy valami csendes, melankólikus zene vagy egy film vagy sorozat. Sosem vittem túlzásba az élet habzsolását hiába most vagyok fiatal. Apám és a testvérem azt hiszem mindenki helyett megtolják az életet a Callister klánban.
Furcsa Eden koliszobájában lenni. Nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok ide, de kellemes csalódást okoz nekem ez az egész szituáció. Nyugodtabb vagyok, kevésbé érzem magam koravénnek az este és szerencsére erről nem egyedül a hülye jelmezem tehet. Eden mindig is bearanyozta a mindennapjaimat, amikor a része volt azoknak.
- Na végre teret adunk a vérfarkas imádatomnak – szólalok meg izgatottan, majd végignézem, ahogy Eden a hűtőhöz sétálva kivesz két pudingot a cuki tehén jelmezében és a kezembe nyomja. Lefekszek az ágyára mellé, karjaink súrolják egymást, de nem akarok túl tolakodó lenni. A percek, órák múlásával a lány egyre közelebb kúszik hozzám, míg végül a fejét a mellkasomon pihentetve éri el az álom.

» liam & eden - fool's gold
» Wilhelmina & Giselle - Ladie's Night