welcome to montreal!

Brie & Jordan

Mindenki, akivel életedben találkozol,
azt mutatja meg, hogy te ki vagy.

A tánc mindig is fontos része volt az életemnek és ez a továbbiakban is szeretném ha így maradna. Viszont az egyetem mellett, bármennyire is fáj, de nem fogok tudni annyi időt szánni rá, hogy a versenyzés is beleférjen. Így kénytelen vagyok lemondani róla és megmaradni a hobbi szintű művelésénél. Viszont addig ameddig ezt készen nem álok bejelenteni a nagyvilágnak addig bele adok mindent, hiszen a lehető legtöbb versenyre még szeretnék eljutni és szeretném is azokat megnyerni. Ezért is van az, hogy a próbatermen kívül szinte nem is lehet megtalálni, de a mai az egy különleges nap. Ma ugyanis találkozóm van azzal a sráccal akivel a múltkor megismerkedtem a doktornő rendelőjében. Hogy őszinte legyek, nem is számítottam rá, hogy tényleg fel fog hívni, de úgy fest kíváncsi rám, legalábbis azt hiszem. Mindenesetre iszonyatosan örültem amikor végre felhívott. A nap további részében egy levakarhatatlan mosollyal az arcomon mászkáltam le s fől a házban, ami még apának is feltűnt, pedig az már tényleg nagy szó. Most pedig úgy készülődöm mintha magával az elnökkel találkoznék. Belebújtam az egyik kedvenc fehér ejtett vállú ruhámba, a hajamat laza hullámokba rendeztem és egy szolid leheletnyi sminket is az arcomra tettem. Meg se tudnám mondani, hogy a versenyeken kívül ilyesmire mikor volt utoljára alkalom, de ma jól érzem magam és úgy is akarok kinézni. Ami nem feltétlenül jelenti azt Jordan számára is azt fogja jelenteni a mai találka amit én gondolok. Hiszen szerény személyem hajlamos beleélni magát olyan dolgokba amelyek sokszor nem úgy alakulnak ahogyan azt én szeretném és talán ez a mostani is egy ilyen alkalom. De ennek ellenére én mégis bizakodom és ha mást nem is, de egy barátot talán szerezhetek magamnak. Viszont ha nem indulok el időben, akkor ezt soha nem fogom kideríteni. Azért pedig piszkosul pipa lennék saját magamra. Úgyhogy egy rövid kocsikázás után a megbeszélt helyen vártam, hogy Jordan megérkezzen és végül kezdetét vehesse a városnéző korutunk.
- Hé, Jordan! - kiáltottam oda neki egy elmaradhatatlan mosoly kíséretében, miközben egy visszafogott integetéssel próbáltam felhívni magamra a figyelmét.
Hogy őszinte legyek fogalmam sincs mit gondoljak a mai napról, de abban biztos vagyok, hogy ha csak nem történik valami természeti katasztrófa, akkor ez a közelmúltam eddigi legjobb napja már most. Szuper az idő, jó a kedvem és még társaságom is van akivel egész jól elbeszélgettem eddig.
- Készen állsz a városnézésre? - kíváncsiskodtam jókedvűen, miközben a közelembe érkező srác arcának minden rezdülését tanulmányoztam.

Zene ||

|| Viselet || @

Sabrine & Jordan

first day with you

Ma jó napom van. És ez az arcomra is rá van festve jó nagy betükkel. Dúdolok, méghozzá egy kedvenc számomat, s a mai nagy tervre gondolok. Sőt már el is terveztem mindent, hogy miket akarok első sorból megnézni. Fel is hívtam Sabrine-t, hogy mikor találkozzunk, legfőképpen hogy hol kellene. És hogy kényelmesen öltözzön. Úgy neki is jobb lesz. Remélem nem magassarkúban jön majd. Fájni fog majd a lába. Egy zöldes halász nadrág és egy hasonló színű póló került rám. Utóbbin egy New York felirat. A cipőm meg sport, szóval kényelmesbe. Nálam ez a kényelmes. A nénikém még csodálkozott is a jókedvemen, érdeklődött, hogy mit csomagoljon ennivalót vagy bármi mást, ami esetleg őszerinte kellhet.
Nem kell semmi, majd veszek valamit valahol. Lehet ebédelni hívom... Még nem tudom hogyan lesz. Azt sem tudom, hogy milyen hosszú túrázás lesz mindez. A programoktól és helyektől függően lesz ami lesz. Ha elfáradunk, akkor megpihenünk valahol. Annyi jó szórakozási lehetőség van, hogy kár elhalasztani őket. Telefon, pénztárca eltéve. Gördeszka nem kell. Kitettem a lábam a házból, majd futni kezdtem. Nem akartam késni, holott még rengeteg időm volt a találkozásig. Sőt, több mint fél óra. A vigyorom még csak szélesedett a képemen. Az utcanévtáblákat és az épületeket figyelve hamar a kijelölt helyen voltam. Késni sem késtem és alig néztem körül, már a nevemet is hallottam. Irányba fordultam és meg is láttam az ismerős arcot.
Vissza fogott vigyorral léptem mellé.
- Halihó. - kérdésére ez a vigyor csak még jobban kiszélesedett. Majdnem hogy nevetés lett belőle.
- Nem is tudod mennyire. De... Szóval van valami program terv, vagy csak rögtönzött irányadó leszel? És amúgy mizujs? Hogy vagy? - sok- sok kérdés, de ez vagyok én... szeretek mindent tudni. Főleg egy olyan lányról, aki a rokonomhoz jár. És mindent tudni akarok. Róla, a városról, a családjáról… de mindent szép sorjában. Nem kapkodunk. Legalábbis nekem nem szokásom.
- Remélem nem ettél semmit, mert olvastam, hogy van erre valami jó kajás hely, megnézhetnénk. Mit szólsz? - érdeklődve pillantottam rá és ha még nem éhes, akkor mehetünk tovább, de ha farkaséhes, akkor benézhetünk. Én fizetek, hiszen ha rám szánja az idejét, hogy körbe nézünk a városba, akkor ennyit csak megteszek. És szívesen megtenném máskor is, nem csak most. Úriember, nem lehet csak vénember.

✤

Brie & Jordan

Mindenki, akivel életedben találkozol,
azt mutatja meg, hogy te ki vagy.

Mosolíogtam mint a vadalma és ha most látna valamelyik ismerősöm akkor mindenbizonnyal azt mondaná, hogy még az a maradék eszem is elment ami volt. De nem zavart, tulajdonképpen ma semmi sem zavart, hiszen jól éreztem magam a bőrömben. Kevés ilyen alakom van, de ma úgy fest ilyen napnak nézünk elébe és alighanem erről Jordan tehet.
- Tulajdonképpen ez tőled is függ. Mármint attól, hogy igazából mit szeretnél látni a városból. - feleltem az iménti kérdésáradat egy részére.
Hogy vagyok? Őszintén? régen voltam már ennyire jól és erről a barátnőim és a családom tudna is mesélni, ugyan úgy ahogyan azt a nagynénje is megtehetné, ha nem kötné az orvosi titoktartás. De most őszintén? Mit vár tőlem? Áradozzak róla, hogy mennyire fantasztikusan éreztem magam már csak attól is, hogy felhívott és megbeszéltük ezt a találkát? Végül is tudja, hogy hibbant vagyok valamilyen szinten ha a nénikéjéhez járok, de azért azt hiszem az már neki is sok lenne. Úgyhogy alighanem megmaradok inkább a versenyzős táncolós témánál, az legalább egy olyan dolog amiről szabadon tudok csacsogni akármennyit.
- A hétvégén lesz egy versenyem és arra próbálok most amennyit csak tudok. De amúgy minden rendben van amióta hazajött a bátyám. Na és veled? Hogy haladsz a beilleszkedéssel? - kérdeztem kíváncsian
Tényleg érdekel, hogy mi a helyzet vele, hiszen nem olyan régen érkezett ide és nem lehet könnyű megtalálnia a helyét. Én mindig is itt éltem, de mégis nehezen találom a helyem még akkor is ha nekem mindig is kikövezett utam volt a világban. De lehet, hogy pontosan az volt a probléma velem és az életemmel, hogy nem nekem kellett felfedeznem és megtalálnom ki is vagyok, és ki szeretnék majd lenni a való életben.
- Hogy őszinte legyek, ma még nem ettem semmit. Úgyhogy egészen csábítóan hagzik az ajánlat. - mondtam mosolyogva, majd egy gombnyomással be is zártam az autót és odasétáltam mellé.
Amikor végre elindultunk az első uticélunk felé folyamatosan az kattogott a fejemben, hogy mennyire szeretném Őt megismerni és mennyire más Ő mint a többi srác akikkel eddig összehozott a sors. Benne valahogy megvan az a megnyugtató lazaság és az a fajta érettség is ami első pillantásra látszik valakin még akkor is, ha nem beszéltél vele kettő mondatnál többet. Kitudja, talán ez az ami annyira megfogott benne és ami miatt ennyire kíváncsi vagyok a miértekre és hogyanokra.
- Na és miért pont az itteni egyetem? Na nem mintha bánnám, hogy itt vagy, mert nem. Csupán kíváncsi vagyok. - csacsogtam kissé szégyenlősen, miközben rá pillantottam és egy kóza hajtincset a füle mögé tessékeltem.

Zene ||

|| Viselet || @

Sabrine & Jordan

first day with you

- Hogy mit szeretnék látni? - kérdeztem gondolkodást imitálva, holott rettentő egyszerű válasszal hozakodtam elő.
- Kezdjük a közelben lévő kedvenc helyeiddel. - válaszoltam meg végül a dolgot, hiszen azokról csak könnyebben magyaráz. Rosszul tudom? Ha igen, akkor tervet váltunk, nem ügy. Az hogy mi is a helyzet vele, amikor magyarázni kezd, a tekintetem rajta marad. Figyelek szavaira, a hangjának lejtésére, hogy mennyire fontos dolgok vannak készülőben.
- Hétvégén? Elszabad menni megnézni? - érdeklődtem meg, de ha nem a válasza, akkor nem firtatom tovább ezt a táncmegnézést.
- A szomszédaim nevét már tudom. Peter és Mich. Túl közeli barátok, azt hiszem házasok, legalábbis a postájuk alapján. Tegnap mi kaptuk meg a leveleiket. - újságolom el a tegnapi nap fénypontját. Mert kicsit ciki volt, hogy két férfi ott smacizott az ajtóban, mikor elvették a levelet tőlem. Azt hiszem ők azok, akiknek nem szabad soha hátat fordítani sehol. De viccet félre téve…
- Elég klassz város, már amennyit felfedeztem. A boltos csajtól a mellettem lévő csajig, mindenki totál kedves. - húztam vigyorra a számat, a leányzó mellettem meg had piruljon. Főleg úgy, hogy ma még nem evett.
- Akkor a legközelebbi kajás helyen leparkolunk, én is kicsit kajás vagyok. - egymás mellett baktattunk az utcán, tekintetem a táblákon és az épületeken volt, de a fülem a társaságomon. Meg néha a tekintetem is rávándorol, hogy elcsípjek róla/belőle valamit. Figyelem az arcának vonásait, miközben beszél, ahogy mosolyog, kutatok minden mást irányába. Kérdése azonban pont hogy meg lep, holott számítottam rá.
A gyerekkori álmom sosem volt titok és ezt most is büszkén hangoztatom. Főleg, hogy mi okból jöttem ide.
- Itt van terápiásoktatás. Tudod gyerekkori álmom, hogy beteg öregeken, meg a drown szindrómás gyerekek körül segíthessek állatokkal. Főleg mikor látsz egy boldog mosolyt is, na az felemelő élmény. Főleg ha tudod mennyire magába forduló az adott személy, nem beszél, semmit nem mutat ki magából. - magyarázom lelkesen, hiszen tisztára felüdülök már csak attól is, hogy beszélhetek róla. Ő vajon mit gondol erről? Lenézi az ilyesmit, vagy támogató ebben?

✤

Brie & Jordan

Mindenki, akivel életedben találkozol,
azt mutatja meg, hogy te ki vagy.

Meglepett Jordan válasza, hogy első körben azokat a helyeket szeretné látni amik az én kedvenceim. Kár, hogy ha a városban vagyok akkor ritkán jut alkalmam városnézésre és csak úgy kedvtelésből császkálni. Mindezek ellenére azért akadnak olyan helyek ahová nyugodt szívvel elviszem és megmutatom milyen ist az itteni élet, az itteni közösség.
- Ez esetben meg kell látogatnunk a kedvenc kávézómat. Egyszerűen isteni a kávéjuk és a sütik amiket árulnak hihetetlenek. Amikor eszed olyan mintha minden falattal a mennybe repítenének. - áradoztam az egyik kedvenc helyemről amit még két évvel ezelőtt fedeztem fel hála Julie-nak.
- Bocsánat, azt hiszem egy kicist elragadtattam magam. - kértem bocsánatot kicsit zavarba jőve.
Miközben azt ecseteltem, hogy mennyire el vagyok mostanában foglalva, láttam, hogy folyamatosan engem figyelt és ez eszméletlenül jólesett és felvillanyozott. Ritkán találkozni olyan srácokkal akik tényleg odafigyelnek egy lányra amikor az mond valamit és nem csak a csinos pofikát látják. Jordan ezek szerint ritkább mint a fehér holló és remélhetőleg ezt nem csak az elfogultságom miatt látom így.
- Igen. Kivételesen most itt a városban lesz és nem mérföldekkel távolabb. Ha tényleg érdekel akkor örülnék neki ha eljönnél. Felíratlak a vendégeim közé és akkor biztos lesz helyed ahonnan láthatod is az egészet. - csicseregtem lelkesen, miközben alig tudtam visszafogni magam, hogy ne ugorjak ki a bőrömből.
Nem gondoltam volna, hogy Jordan az versenyekre járós típus lenne, főleg nem tánc versenyre, de ezek szerint tévedtem ami ebben az esetben igazán jó érzéssel tölt el.
- Na abból elég kínos szituk tudnak kialakulni, főleg ha nem voltál felkészülve rá. - kuncogtam ahogy elképzeltem az adott szituációt.
Érdekes dolog a melegek és a többi LMBTQ személyiségekkel szemben támasztott nézetek. Van aki egyenesen utálja őket, vannak akiket hidegen hagynak addig ameddig nem látja őket és vannak azok akik olyanok, mint Én is akit nem zavar ki kihez vonzódik. Én úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie és csakis magának tartozik elszámolással. Mi sem szabhatjuk meg, hogy kibe szeretünk bele, akkor másonak miért akarnák megszabni? Na jó nem azt mondom, hogy én nem lepődtem volna meg, ha kiderül a szomszédaimról, hogy melegek, de végső soron akkor is az Ő döntésük.
- Akkor ezek szerint sikerült kicsípned a város két legrendesebb egyénjét. Te kis mázlista. - mosolyogtam mint a vadalma és reménykedte benne, hogy sikerült nem zavarba jönnöm a rejtett bóktól.
- Körülbelül két saroknyira van egy szuper kis hely. Az öcsém folyamatosan arról a helyről áradozik. - csicseregtem, csakúgy mint a séta további részében.
Nagyon jól érzem magam Jordan társaságában és ez meg is látszik rajtam. Folyamatosan mosolygok és fecsegek, pedig ez nem igazán jellemző rám. Egyedül a testvéreim és a csajok azok akik képesek kimozdítani a letargiából, úgyhogy Jordan ebből a szempontból is különleges. Mint ahogy abban is, hogy miért ezt az iskolát választotta. Meglepett amikor kiderült, hogy terápiás oktatást tanul. Bár a nénikéjéből kiindulva azt hiszem volt kitől örökölnie a motivációját. Nagyon szép dolog, hogy ilyen hivatást vállal magának és az ahogyan beszél róla, csak méginkább igazolja azt mennyire jó ember is ő valójában. Igazi átéléssel, mármár rajongással beszél a terveiről és ez teljesen elvarázsol.
- Ez igazán szép terv és hivatás. Jó tudni, hogy ennyire lelkiismeretes és segítőkész emberek még léteznek. - pillantottam rá támogatóan.
- Na és milyen állatokkal foglalkoznál? Kutyák? Lovak? - kíváncsiskodtam, miközben a szemeimet le sem vettem az atcáról.

Zene ||

|| Viselet || @

Sabrine & Jordan

first day with you

Áradozik a sütemény kínálatról mely a kedvenc helyén foglal helyet, így aztán örömmel teszem be a lábam arra a helyre. Az arcom csupa derű, főleg hogy a hölgyemény jókedve is rám ragadt. Szóval ez a nap remélem semmilyen módon nem lesz ratyi. Ne üssön be a krakh, mert nem tudom mit csinálok akkor. Az meg hogy felír a vendégei közé, az egy csillagos ötös dolog, az első sorból nézhetek egy táncelőadást. Még sosem volt részem ilyesmiben, így két kézzel ragaszkodok ahhoz, hogy elmenjek. Nem volt részem…naná hogy nem volt, hiszen ahol eddig éltem, ott csak „parasztmunkák” folytak. Minden lehetőséget megragadok, hogy csak egy kicsit kikerüljek abból a közegből. Még ha csak pár órára is. Az ilyesmi meg remek kikapcsolódás lehet, ami jól jön, ráadásul fel is tölthet. A kínos szitukról ennyit, elég volt ez az egy erre az évre. Kerülném őket messziről, ha nekik ez így oké, akkor nekem is. A város két legszuperebb nőjét is sikerült felcsípnem ráadásul Sabrine a rejtett utalást is értelmezte. Amiért megint csak jár egy széles vigyor.
- Köszönöm. - Brie büszke erre a dologra velem kapcsolatban, ráadásul támogatást is kaptam. Megint kaptam egy jó pontot, mondtam hogy ezt a napot semmi sem fogja elbaszarintani. Tyű de ronda a szám.
- Lovakkal. Otthon is sokat foglalkoztam velük. Azt hiszem ebben ők a tökéletes alanyok… meg a törpemalacok. - igen, jártam már olyan kórházban, ahol malacokat simogattak. Az állatok pedig tiszták voltak, okosak és rendkívül bújósak.
- Az egészség számomra az, amikor egy ember harmóniában, kiegyensúlyozottan él önmagával, a környezetével, és meg tudja oldani a rá eső feladatokat anélkül, hogy nehézségnek élné meg. És egy D-s beteg elvonul a világ elől, amiért segítenék…meg úgy mindenki másnak is, akinek szüksége van rá. - magyaráztam, észre sem vettem, hogy le se vette a tekintetét rólam, de amikor láttam a szembe jövő bicajost, csak akkor ragadtam meg a csaj karját és finoman húztam rajta magam felé, hogy elkerüljünk egy frontális ütközést. Biztosan nem történt volna baj, de szeretem megelőzni a dolgokat.
- Bocs. - eresztem el végül, s lesek a hapek után vissza, hogy miért nem tudott csengetni. Na nem mintha problémám volt ezzel, de ha nem vagyok itt…
- Említetted az öcsédet... no meg a bátyádat, csak hárman vagytok tesók? - kérdezem meg végül, miközben a figyelmem is ismét visszakanyarodik Sabrine-re.

✤

Brie & Jordan

Mindenki, akivel életedben találkozol,
azt mutatja meg, hogy te ki vagy.

Elég sok dolgot megéltem már ez alatt a tizenkilenc év alatt ahhoz, hogy tudjam azokat a pillanatokat meg kell ragadni amelyek boldoggá tesznek. Számomra a mai nap is egy ilyen pillanat. Jordan jelenléte különös jókedvvel tölt el és amikro még a versenyem iránt is érdeklődést mitat, az már csak hab a tortán. Így alighanem a nap további részében is úgy fogok vigyorogni, mint a vad alma. De hogy őszinte legyek nem zavar ha ezért furán fognak nézni rám, és amúgy is kit érdekel mások mit gondolnak. Nem igazam van? Bárcsak az év többi napján is ezt gondolnám és nem érezném azt, hogy mindenkinek meg kell felelnem ahhoz, hogy boldog legyek, pedig nem ettől leszek az. Sokkal inkább azoktól a dolgoktól és személyektől akik képesek megnevettetni és nem csak a gazdag lányt látják bennem hanem azt is, hogy valójában mekkora szívem van és mennyi mindent kellett már elviselnem az élettől.
- De most komolyan. Ritka az olyan akinek ennyire komoly és önzetlen álmokat dédelget. - mosolygok rá kedvesen.
Bevallom töredelmesen, hogy én sosem éretem magamban késztetést hasonló hivatás irányába. Az eszem meg lenne hozzá, hogy akár az orvosira is járjak, de tudom, hogy nekem nem ott van a helyem. Mi ebbe az életbe nőttünk bele és ez azért mindenen rajtahagyta már a nyomát. Nem véletlen az sem, hogy az öcsém mit csinál, meg az sem, hogy Lio mit tanul. Csoda lett volna ha én nem valami hasonlót választok. Még akkor is ha Lionel-t a hideg is kirázza gondolattól, hogy a színművészetire fogok járni.
- Ezek szerint vannak lovaitok? - érdeklődöm kíváncsian, meglepettségemet cseppet sem palástolva.
Nem tudom mire számítottam, vagy mit gondoltam amikor a családját elképzeltem, vagy azt, hogy honnan is jöhetett valójában, de az biztos, hogy lovak nem szerepeltek benne. Abban majdnem teljesen biztos voltam, hogy nem egy átlagos nagyvárosi srác, hiszen ez látszik rajta. Na nem külsőben, sokkal inkább viselkedésben és személyiségben különbözik az itteniektől.
- A törpemalacok? - kuncogtam jókedvűen, hiszen soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom hallani, hogy egy malac jó terápiás állatnak és nem csak azért tartja valaki őket, hogy aztán majd feldolgozza a húsáért.
Érdekes dolgokra világít rá Jordan ami k eddig még soha nem fordultak meg a fejemben és ebből is látszik, hogy mennyire különbözünk. Ami alapvetően nem probléma és ha igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást akkor akár még jót is jelenthet a számunkra. Úgy hallgattam minden szavát amely elhagyta az ajkait, hogy totálisan megfeledkeztem arról, hogy a világon más is létezik rajtunk kívül. Talán emiatt is nem vettem észre a felénk közeledő bicajost, akivel valószínűleg elég csúnyán össze is ütköztem volna, ha Jordan nem ránt el még időben az útból, ezzel is megőrizve a biztonságomat és a testi épségemet.
- Te jó ég! Köszönöm. - pihegtem tágra nyílét szemekkel, mint egy riadt őzike aki az imént menekült meg a vadász karmai közül.
Még percekig úgy kalapált a szívem, hogy azt hittem ott helyben kiugrik a mellkasomból. Soha nem gondoltam volna, hogy egy kerékpárral közlekedő ember enynire megtud majd ijeszteni, de mégis csak sikerült. Nagyon örülök neki, hogy Jordan itt volt és megmentett. Mindazonáltal, ha Ő nincs itt akkor ez az egész meg sem történik, hiszen akkor valószínűleg napestig a próbateremben lennék gyakorolva a versenyre.
- Hidd el ez már így is több mint amivel a szüleim képesek megbírkózni. Lionel, Simon és én vagyunk a valaha volt legkülönbözőbb személyiségek akik képesek úgy egymás vérét szívni, hogy közben ölnénk is a másikért. - ecsetelem lelkesen a testvéreimhez fűződő kapcsolatomat, miközben eszembe jut,hogy rákérdezek az Ő családjára is.
- Na és neked van testvéred? - kérdezek rá kíváncsian, hiszen még soha nem említette. Na nem mintha olyan sok alkalmunk lett volna beszélgetni erről, de ettől függetlenül érdekel és amúgyis a család fontos még akkor is ha sokszor nem érdemlik meg a törődést.

Zene ||

|| Viselet || @

Sabrine & Jordan

first day with you

Az álmaim aprók, sok mindent bele lehet ölni és sokakon segíthet. Az elért célért megtenni bármit meglehet, mégis sokat kell tenni érte. De az akadályokat majd lassan megmászom, elérem a dolgokat és a csúcson lehetek. Persze ezt nem egy év leforgása alatt, hiszen ide több kell, egy kis fejbeli tanuláshoz. Tapasztalat is kell az állatokhoz. Hogy érj hozzá, hogy szólítsd meg….
- Apámnak vannak állatai. Lovardavezető…ugyan vannak kedvenc lovai, amikhez csak ő ért, de mondhatni, hogy én is foglalkoztam velük a ganépucoláson túl. - mosolyodom el, hiszen meg is lovagoltam közülük egyet-kettőt, és bármilyen veszélyesek is lehetnek, meg sok munka van velük, attól még imádom őket. Bárki bármit is mondjon róluk.
- Igen. Malacok. Vagy disznók. Nem nőnek meg 200 kg súlyra, csak 30 kg-sak mondhatni…mondjuk könnyen elhíznak…Tiszták és jól neveltek. El se hinnéd mi mindenre meg lehet őket tanítani. - mesélem neki mindezt, sőt, akad sok minden a farmon odahaza és még mennyi mindent tudnék mesélni. De ahhoz látnia kellene őket, hiszen a képzeleterő becsaphat és az se mindegy, hogy látott-e már kopasz tengerimalacot vagy fecskehasú mangalicát. De mindegy. Az se bíztos, hogy érdekli mindez, szóval egyelőre hagyom is.
A biciklis malőr gyorsan lezajlik, Brie alig hiszi el, hogy ez megtörténhet vele. Én sem hiszem el, hogy az ittenieknek ilyen sietős dolguk van állandóan. Elhiszem hogy megijedt, én sem számítottam rá. A köszönetét fogadom, aztán mehetünk is tovább, s ha jól látom akkor közeledünk a helyhez, amit a hölgy mutatni akart.
- Nekem? Tesóm? Egyke vagyok. De hogy neked 2 fiú tesód! Nehéz lehet fiúkkal. - nem mintha én tudnám, hiszen még tesóm sincs, ráadásul nekem még senki sem mondta, hogy nehéz velem. De biztos mindenki megtartja magának. Ez van.
- Akkor együtt éltek még a szülőkkel is, mi? - nem mintha az ilyesmi gáz lenne, mert én is még a családi házban éldegélek az ősökkel, vagyis ha nem itt lennék, akkor ott. Mondjuk nem is baj, amig saját munkám, megélhetőségem nincs, addig nem is lehet elköltözni sehová.
- Vannak terveid a jövőre nézve? - érdeklődőm, hiszen igen, jó lenne tudni, hogy így pszichológus mellett, van e valami terve, hiszen a tánc is remek dolog, főleg ha tovább képzi magát. Nagyjából 6 csaj jön szembe velünk, térdszoknya, annál fölöttibb szoknya, ahogy elmennek mellettünk, nem nézek utánuk. Csak nevetgélnek, beszélgetnek. S ez furcsa lehet Brie-nek, hisz telán megszokhatta, hogy ahány fiú, annyian néznek meg csajokat. Én más vagyok, jelenleg Sabrina-val vagyok, nem vagyok meleg, de illetlenség, ha társaságban van az ember, akkor másra figyel...

✤

Brie & Jordan

Mindenki, akivel életedben találkozol,
azt mutatja meg, hogy te ki vagy.

Soha, eddigi életemben nem gondoltam, hogy valaha olyan srác kerül majd az utamba aki enynire nyiltan beszél az álmairól, vágyairól és az eddigi életéről. Ezért is vagyok annyira hálás a sorsnak, hogy az utamba küldte Jordan-t. Kedves, vicces és nyílt ami mind, mind olyan tulajdonságok amelyek nagyszerű emberré teszik.
- Biztos izgalmas lehetett egy olyan helyen felnőni ahol annyi csodás állat között mozoghattál. Bevallom őszintén, én még sose lovagoltam, sőt mi több szerintem öt méternél közelebbről még csak nem is láttam élő lovat. - jöttem zavarba a végére.
Töredelmesen bevallom még soha életemben nem voltam egy farmon sem és abban sem vagyok teljes mértékig biztos, hogy valaha szeretnék e eljutni egy olyan helyre, de azt tisztelem, hogy Ő képes ennyire lelkesedni egy-egy ilyen fajta állathoz. Én sokkal inkább szeretnék megmaradni a kutyáknál, macskáknál és az egyéb cuki kis szőrmókoknál.
- Érdekesen hangzik, bár én nem igazán tudok ennyire lelkesedni az ilyen állatokért. - szégyelltem egy pillanatra magam.
De aztán a bicajos kis malőr szépen elterelte a figyelmem az egész témáról amivel előtte foglalatoskodtunk. Amit őszintén szólva egy pillanatig sem bánok, de azért ezt a majdnem balesetet is kihagytam volna az életemből. A szívem még akkor is úgy kalapált, mint egy őrült amikor már egy számomra is természetesebb témát kezdtünk el boncolgatni.
- Igazából nekem nem tűnik annak. Imádom mind a kettejüket és tulajdonképpen Lio-val meg olyan mintha ikrek lennénk. Mindent tudunk a másikról és folyamatosan egymás fülét rágjuk. Egy időben még a táncpartnerem is Ő volt, csak aztán Ő abbahagyta és nekem meg váltanom kellett. De neked biztos fura lehet. Én nem tudnám elképzelni nélkülük az életemet. Teljesen egyedül érezném magam, de persze lehet, hogy ez csak az én butaságom.Te nem érezted magad soha egyedül? - pillantottam rá kérdőn.
Tényleg érdekel, hogy egyolyan ember akinek soha nem volt testvére az, hogyan vélekedik erről, mert én minden bizonnyal megbolondulnék az unalomtól és a depressziós hajlamaimnak köszönhetően már régesrégen valamelyik közeli temetőben feküdnék. Lio és Simike is rengeteget segített nekem az évek alatt és ha ők nem lennének akkor biztosra veszem, hogy már én sem lennék.
- Az öcsém, Ő egyértelmű, hogy otthon lakik, hiszen még csak 15 éves. Én még nem gondolkoztam rajta, hogy lenne e értelmeelköltözni otthonról. Ami a bátyámat illeti, Ő jelenleg kétlaki életet él és fogalmam sincs róla mihez akar kezdeni. Most jött haza nem olyan régen L.A-ből és egyenlőre élvezi a kényeztetést amivel elhalmozzuk. - mondtam mosolyogva, ahogy megjelent a lelki szemeim előtt az első reggel amit Lio hosszú idő után végre itthon töltött.
Hogy vannak e terveim a jövőre nézve? Hát ami azt illeti mindig akadnak terveim, az már egy másik dolog, hogy mi az ami meg is valósul belőlük. Mikor kicsi voltam az volt a tervem, hogy hercegnő leszek. Hát ez mint szemmel látható eddig még nem jött össze. De hogy a musical szinésznői álmaim miként fognak alakulni az majd kiderül ha eljutunk odáig.
- Tervek mindig akadnak. - mosolyodom el és ez a mosoly ami kiült az arcomra, csak méginkább kiszélesedik amikor a mellettünk elsétáló lányokra Jordan még csak egy pillantást sem vet.
Világéletemben megvolt az a kisugárzásom amivel fel tudtam kelteni egy fiú érdeklődését magam iránt, viszont még egy alakalommal sem fordult elő velem olyasmi mint most. Tény, hogy a férfiak mindig azzal mentegetik magukat, hogy hűséget fogadnak egy adott lánynak/nőnek és nem vakságot, de ez a más ányokkal szemben tanúsított közönyössége igazán megmelengette a szívem. Talán mégiscsak lehetne ebből a dologból kettőnk között több is, mint barátság!?
- Azt hiszem ez lesz a Thibodeaux városnéző túra első megállója. - csicseregtem izgatottan ahogy megérkeztünk az öcsém által istenített kajáldába.
- Kint üljunk le vagy szeretnél esetleg inkább bemenni? - kérdeztem kíváncsian, mert amennyire most jó idő van, szerintem simán leülhetünk idekint is és beszélgetés közben élvezhetjük a napsugarainak kényeztető melegségét.

Zene ||

|| Viselet || @

Sabrine & Jordan

first day with you

Izgalmas és mókás a dolog, aki nem ilyen helyen nő fel, az nem is tudja milyen a gyerekkor. De ezt persze senki fejéhez nem vághatom hozzá, nemigaz?
Ha valakit nem lehet elrángatni ilyen helyre, akkor az az odújából sem fog előmászni. De ez ilyen, minden csak idő kérdése. Az meg hogy ők sokan testvérek és szeretik is egymást, ráadásul hiányérzetük is van egymás nélkül…kérdésére kisebb mosoly kúszik ajkaimra.
- De. Néha kissé vágyom egy testvérre. Egy öcsire, vagy húgira, akit bevédhetek, vagy egy bátyóra, egy nővérre, akire felnézhetek. De ez ilyen, ezt dobta a gép. Elfogadtam már. - tenni meg nem tehetek ellene, hiszen nem szólhatok egy szót se a szüleimnek ilyesmiről.
- De amúgy részben jó is ám. Nem kell várakozni a fürdőszobára órákat. - nevetem el magam, hiszen pillanatok alatt be lehet jutni így, hogy nem kell sorban állni. Meg nincs olyan, hogy megettem a gabonapelyhét, meg levágtam a babájának aranyló fürtjeit. Legalább az ilyenekből kimaradtam. Hogy ez jó-e vagy rossz? Hát a fene se tudja.
Hallgatom a testvéreiről szóló dolgokat, az öcse elég fiatal, 15 éves. Otthon lakik, a bátya me most jött vissza. Jó dolog lehet, ha az embernek két testvére is van és semmire se cserélné el.
Az első megállóhoz megérkezve végig nézek az épületen, majd a lányra nézek. Szavaira elmosolyodom.
- Maradjunk kint. Élvezzük ki, hogy remek az idő. - a kinti asztalokat figyeltem, majd újra Brie-re pillantok.
- Hova tegyük le magunkat? Melyik szimpatikus? - érdeklődőm, hiszen szinte pang idekint minden. Bent akad mozgás, de még korán van egy ilyen helyre jönni. Ha kiválasztotta a helyet, akkor kihúzom a széket neki, hogy letudjon ülni, majd magam is helyet foglalok vele szembe. A pincérnő int, hogy mindjárt érkezik közénk.
És valóban, mire szóra nyitnám a szám, már meg is jelenik. A kezembe veszem az étlapot és átnyújtom az asztaltársaságomnak, hogy amit szeretne, azt csak rendelje. Majd én következem utána úgyis. Én már tudom mit eszek, ha létezik errefelé olyan étel, akkor le is csapok rá.

✤

Brie & Jordan

Mindenki, akivel életedben találkozol,
azt mutatja meg, hogy te ki vagy.

Teljes figyelmemmel Jordanra koncentrálok és mindarra amit mond. Igazán jó hallani, hogy belőle is jó testvér lett volna, ha annak idején a sorsa másként alakul. Habár én soha nem voltam egyke, de ennek ellenére is mindig tudtam, hogy ha családot fogok alapítani, akkor egynél több gyerkőcre vágyom majd. Szeretném biztonságban tudni Őket és arra is gondolok, hogy ha ne adja isten velem és az apukájukkal valami történne, akkor Ők minden esetben ott álljanak majd egymás mellett és ezáltal mindig számíthassanak a másikra.
- Végülis, minden rosszban van valami jó is. - nevettem hangosan amikor elő hozakodott a fürdőszoba témával.
Emlékszem, hogy egy-egy utazás alkalmával mennyire vicces szituk tudtak kialakulni amikor a testvéreim és én egy lakosztályon osztoztunk, amihez persze csak egy fürdő tartozott. Kész közelharcot kellett vívnunk azért, hogy elsőként bejuthassunk és belekezdhessünk a készülődésbe.
- Szuper - lelkesedtem fel egyből amikor közölte, hogy inkább kint maradna.
Imádom a napsütést és a meleget, így nem volt kérdés, hogy én melyik opciónak fogok jobban örülni. Abban persze nem lehettem biztos, hogy Jordan számára mi a kézenfekvőbb, de talán még több közös van bennünk mint elsőre sejtettem.
- Mit szólnál ahhoz az asztalhoz? - mutattam az egyik kissé félreeső, de mégis napos asztalka felé.
Ahogy az asztalhoz léptünk, meglepett Jordan udvariassága. Utoljára nem is tudom mikor fordult elő velem, hogy valaki kihúzta nekem a széket egy vendéglőben. Tényleg kezdem azt érezni, hogy akinek sikerül elcsavarnia ennek a srácnak a fejét az egy igazán nagy mázlista.
- Két Beagel szendvicset szeretnék és egy Cappucinot kókusztejjel. - adtam le a rendelésemet majd mosolyogva nyújtottam oda a pincér lánynak a kezemben lévő étlepot.
Miután Jordan is sikeresen leadta a rendelését már csak annyi volt a dolgunk, hogy ameddig meg nem érkeznek a finomabbnál finomabb ételek addig élvezzük a napsütést és egymás társaságát. Ebből kiindulva pedig több beszédtéma is eszembe jutott, mégmielőtt beállna a kínos csend, ami mindent tönkre tud tenni.
- Na és mesélj egy kicist magadról. Én már annyit jártattam a számat és közben rólad meg alig esett szó. - mosolygom kedvesen, miközben kíváncsian fürkészem az arcát.

Zene ||

|| Viselet || @

Sabrine & Jordan

first day with you

A kiválasztott asztalhoz letelepedtünk, s úgy tűnik a kint lét jó döntés volt mindkettőnk számára. A lány is szereti a jó időt, így kint üdültünk a levegőn. A rendelés a lány részéről hamar megtörtént, s elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet a rendelése. De aztán a saját rendelésemet kezdtem el szajkózni.
- Sonkás sajtos tojásos melegszendvicset kérnék és egy Sonkás halasat. Meg egy kólát. - figyelem a nő írását, majd Brie-re pillantottam.
- Milyen süteményt ennél? - ha kért valamilyent, akkor azt írattattam fel a jegyzetek közé, megköszöntem a hölgy itt létét és segítségét, végül a szemben ülő hölgyre pillantottam. Mesélni magamról? Az én unalmas életemről? Hát ez csodás lesz. Komolyan nem értem, hogy valakit miért érdekelne az én életem.
- Hát… Albertában születtem, és igazából onnan is érkeztem ide a nagy Montreal-ba. Ha azt vesszük akkor egy farmon nőttem fel és állatok vettek körbe részben. Trágyáztam, etettem és persze az új életek világra jöttével foglalkoztam. Apám zsokéoktató és lovardát vezet. Anyám meg ételkritikus, aki gyűlöli az állatokat. Szóval összeillenek remekül… - megmosolyogtam magam ezen a kis szösszeneten, majd Brie arcára tekintettem.
- Szeretem az állatokat, de ez a korábbi motivációimnál már ki is derült… - vakartam meg a tarkómat, kissé zavarban voltam, hogy pont magamról kellett mesélnem. Valahogy nehezen jönnek ilyenkor a szavak, de ha rám kíváncsi, akkor őszintének kell lennem. Mert nem hazudtolom meg önmagam. Soha. Közben kiérkeztek a rendeléseink, egy nagy mosollyal köszöntem meg mindkettőnk nevében.
- Óh és szeretek nagyokat kirándulni. Hegyekben, erdőkben, vagy épp más városokban. Ha úgy érsz rá, eljössz velem túrázni? - teszek fel egy ártatlan kérdést. Végig nézek a melegszendvicsen és meg kell, hogy mondjam, hogy máris megéheztem. Nagyon jól néz ki annyi szent. Remélem az íze is megfelelő lesz. Bár az ilyet nem lehet elrontani.
- Jó étvágyat. - a kezembe veszem a szendvicset és beleharapok. Hát mennyei. Legközelebb is idejövök reggelizni. Meg is van a kedvenc helyem. Összerágom, s lenyelem, a tekintetem ismét a lányra összpontosul.
- Köszönöm, hogy megmutattad ezt a helyet. Minden reggel itt eszek. - mert állati jól összedobták ezt az egyszerűnek vélt ételt. Na nem mintha a nagynéném nem főzne jól, meg egy rántottát én is összedobok...meg mást is, ha úgy alakul... de ha épp sietek és útba esik a hely, akkor megejtem a reggelit is. Talán elvitelre is készítenek.

✤

Brie & Jordan

Mindenki, akivel életedben találkozol,
azt mutatja meg, hogy te ki vagy.

Meglepően kellemes idő volt ma, így nem is volt kérdés, hogy szeretnék e kint maradni. Imádom amikor süt a nap, csicseregnek a madarak és finom ételek illata száll a levegőben. Arról már nem is beszélve, hogy a társaságom sem utolsó. Jordan egy különleges személy és jól esik az Ő "szemüvegén" keresztül látni egy kicsit a világot. Főleg azért mert nem mindenről ugyanolyan a véleményünk és így alkalmunk adódik majd ráébreszteni a másikat adott esetben, arra, hogy mi is az amit másként kellene gondolnia vagy tennie.
- Köszönöm, de nem kérek. Ennyi minden azt hiszem elég lesz reggelire. - mondtam mosolyogva, és miután a pincérnő távozott már csak Jordan története kötötte le minden figyelmem. A születésétől kezdve a családi hátterén keresztül, egészen mostanáig. Sokan a mi családunkra mondják, hogy érdekes, holott az Ő szülei mindenbizonnyal érdekesebbek. Nem tudom, hogy én egy tőlem annyivel másabb emberrel képes lennék e annyi időt leélni mint ahogyan azt Ők tették és teszik még ma is.
Ahogy megérkezett a reggelink, és kedvesen meg is köszöntük, a pincérünk pedig újra távozott, az első dolgom az volt, hogy kortyoltam egyet a forró kókusztejes Cappucino-ból. Szükségem volt már rá, a szervezetem sóvárgott azért a parányi koffeinért és nem azért mert unatkoztam volna, hanem azért mert hulla fáradtnak éreztem magam a sok gyakorlás miatt.
- Ez nagyon jól hangzik és szívesen elmegyek veled. Már az idejét sem tudnám megmondani, mikor voltam túrázni. - válaszoltam mosolyogva, miközben belenéztem azokba az igéző szemeibe.
- Jó étvágyat! Jaj ugyan már. Arról nem is beszélve, hogy az öcsémé az érdem, Ő áradozik állandóan erről a helyről a videóiban. - feleltem kicsit bűnbánóan.
Végtére is ha rajtam múlna akkor nem is tudnám, hogy ez a hely létezik. Na nem azért mert derrogál itt ennem, hanem azért, mert nem igazán vagyok az a felfedezős típus, ha csak nincs rá különleges okom.
- Amúgy arra gondoltam, persze csak ha van hozzá kedved, hogy a városban császkálás után beülheténk mondjuk moziba. De akár hozzánk is elmehetünk ha van kedved. Van egy moziszobánk, meg egy hatalmas medence is ha érdekel. - pislantottam rá a Cappucino-s bögrém mögül és reménykedtem benne, hogy végül valamelyik opció csak elnyeri a tetszését.

Zene ||

|| Viselet || @

Sabrine & Jordan

first day with you

Nem tudom, hogy jelenleg melyik dolognak örültem legjobban. Az, hogy tényleg tök jó a kaja, vagy annak, hogy mindezt, mármint az étkezést egy csaj társaságában teszem. Egy nem is akármilyen csaj táraságában. Aki ráadásul eljönne velem túrázni. Húh, akkor majd ki kell fogni egy jó időt, meg összeszervezni mindent. Húh, de nem is élem még bele magam ebbe. Ráérünk. Ráadásul tényleg ki kell fogni a jó időt. Ahogy beszélni kezd a mozizásról a fejemet is megemelem, még a kajálni is teljesen elfelejtek. Úgy bámulok rá, mint aki tök idegen nyelven kezdett el nekem magyarázni.
- Moziba? Húh, de régen moziztam már… úgy 10 évvel ezelőtt. Először is meg utoljára… - döbbenetem hatalmas, nem hittem volna hogy egy ilyen ötlettel érkezik majd.
- Moziszoba? - töröltem meg a számat, majd a lányra pillantottam, miközben a bögréje mögül kukkolt rám. Ez tényleg hirtelen jött, nem is számítottam rá. Végül is, miért ne mondanék rá igent? Nem akad dolgom ma, ráadásul ennek a napnak így kell kifutnia… semmittevéssel.
- Jó. Rendben. Mozizzunk. - adtam be a derekam a dolognak, na mintha annyira könyörögni kellett volna. Újra beleharaptam az ételembe, s rágás és nyelés után szólaltam meg ismét.
- Megettük, aztán megnézzük mi a kínálat, és te választasz… - döntöm el lényegében az egészet, noha neki is lehet beleszólása ebbe az egészbe. Közben a mosolyom is előkerül, ott van a képemen. Eszembe jutott volna nekem is a mozis téma, de hogy most azonnal? Nem, csak kicsit később, mikor már kicsámborogtuk magunkat. Az ételt hamar eltüntetem a tányérról, majd ha Brie is befejezte, csak akkor lépek be az épületbe annyira, hogy fizetni tudjak, ezek után meg már újra a lány mellett lépkedek. A telefonomat elővéve a napi mozit keresem elő és az időpontokat, meg hogy majd két helyet foglaljak le.
- Nos? - adom neki a telefont, hogy válogasson kedvére. Van egy vígjáték, 2 horror, 2 akciófilm, meg 3 animált családi. Nekem mindegyik nagyon bejön, szóval amit választ, hát azt fogjuk megnézni. Felőlem délutánira is mehetünk, vagy esti mozira.
- Délután, este, mindegyik megfelel, ha neked is. Ma ez ilyen nap… - vigyorgok rá, hogy válaszon kedvére. Utána lefoglalom és ráérünk még császkálni a városban, vagy beülhetünk valahová és dumálhatunk ott. Vagy ha egy mindjárt kezdetét vevő mozira szeretne, akkor már mehetünk oda is.

✤

Brie & Jordan

Mindenki, akivel életedben találkozol,
azt mutatja meg, hogy te ki vagy.

Messzemenőkig ez az eddigi legjobb első randi, amiben részem van. Az esetek túlnyomó részében eddig olyan srácokkal volt dolgom, akiket már ezer éve ismerek az életem valamely területéről. De Jordan teljesen más eset, vele az lehetek, aki valójában vagyok. Ő nem könyvelt el úgy, hogy én vagyok a kattant Sabrine, aki csak egy a nagynénje betegei közül.
Viszont a reakciója, amit a mozis ajánlatom kiváltott belőle, egy icipicit meglepett. Azt hittem, hogy egy jó ötlet lehet, a mozizás, de ezek szerint tévedtem. Vagy nem tudom, elég érdekes volt a reakciója, úgyhogy inkább csak vártam és titokban azért reménykedtem benne, hogy nem rontottam el végérvényesen a mai napunkat.
- Sűrűn nekem sincs rá lehetőségem, de amikor igen akkor azokat a pillanatokat szeretem kihasználni. – mosolyogtam rá kedvesen, majd mielőtt újra megszólalhatnék inkább újra beleharapok a reggelimbe.
- Igazából a szüleim ötlete volt a moziszoba, de elég hasznos tud lenni, mikor az emberre rátör a depressziós hangulat és legszívesebben elbújna a világ elől. – sütöttem le a tekintetem, majd egy újabb kortyot tettem a magamévá a mennyei italomból.
- Szuper! Lófráljunk még egy kicsit. Úgyis van egy pár hely, amit még szeretnék megmutatni neked. Aztán pedig útba ejtjük a mozit, rendben? – mosolyogtam rá immáron jókedvűen és új reményekkel telve.
Relatíve gyorsan eltüntettük a reggelink maradék részét és miután Jordan elment fizetni, sietős léptekkel indultam meg a napfénynek hála előmerészkedett emberek áradatába, hogy ott várjam meg a túrapartnerem.
A mozifilmek között válogatva sok minden lejátszódott a fejemben, a lehetséges végkimeneteleket figyelembevéve és végül arra jutottam, hogy a 3 lehetséges opció közül végképp nem tudtam már választani. A vígjáték jót tenne a lelkünknek és a rekeszizmainknak, viszont a horrorfilm megadna azt a rizikófaktort, ami miatt az adrenalinszintünk megugrik és akár oda is bújhatnék mellé, még az akció filmben talán Ő sem érezné annyira gúsba kötve magát legalábbis, ha a testvéreimből indulok ki és amúgyis kíváncsivá tesz a film, hiszen az nem múlik el nyomtalanul az ember életéből ha két fiú és azok haverjai között nő fel.
- Na jó. Leszűkítettem a listát erre, erre és erre. Most már válassz Te. – böktem a címek irányába, miközben átadtam neki a telefonját.
- Szerintem valamelyik koraesti időpontot foglaljuk le, mert van még bőven látnivaló, amit megmutatnék neked. – Mosolyogtam rá sokat sejtetően, hiszen még csak most kezdődik a túra igazán.
Miután Jordan kiválasztotta, hogy melyik filmre üljünk be végül és sikerült a telefonját is mélyen a zsebébe süllyesztenie, elindultunk csatangolni a városba és próbáltam neki minden olyan helyet megmutatni, amit egy átlagos városnéző túra alkalmával nem valószínű, hogy látott volna. A mozi előtt viszont még muszáj volt őt elvinnem arra a helyre, amit akár csukott szemmel is megtalálnék és ahol bármikor végig járnám ugyanúgy csukott szemmel. Minden négyzetmilliméterét úgy ismerem már, mint a tenyeremet és amit, ha egyszer elveszítek akkor az olyan lesz, mintha a szívem egy darabját tépnék ki.
- Gyere csak! – szóltam oda neki, majd mielőtt meggondolhattam volna mit teszek, megragadtam a kezét és úgy húztam magammal.
- Ez az épület a második otthonom. Van amikor napi 10-12 órát is itt töltök és gyakorlok. – fecsegtem tovább, miközben még mindig a kezét fogva húztam Őt magam után.
- Jó estét. Joseph! – köszöntem oda az idős biztonságiőrnek, aki már annyiszor látott ennél furább időpontokban is az épületben lófrálni, hogy már meg sem lepődött rajta.
- Jó estét, Miss Thibodeaux! – pillantott oda, majd gyanakvóan végig mérte Jordan-t, de végül csak visszafordult a rejtvény újságjához és ismételten azzal kezdett el foglalkozni.
A hatalmas lépcsősoron feljutva és jobbra a második hatalmas tömörfa ajtón belépve ott álltunk a lakkozott keményfa padlón, amit nap mint nap koptatok már évek óta. a terem tükröződő felületein meg-meg csillant a lámpák fény én pedig miután elengedtem Jordan kezét a terem közepéhez sétáltam, megfordultam és csillogó szemekkel, mosolygósan néztem rá. Pont úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki végre megkapja azt amire mindig is vágyott. majd végül csak annyit tudtam mondani, hogy:
- Hát ez volna az én világom. – mosolyogtam széttárt kezekkel, miközben elindultam vissza hozzá, aki most már szintén az én piciny kis világom része.

Zene ||

|| Viselet || @

Sabrine & Jordan

first day with you

Egy mozi. Mozi ráadásul egy lánnyal. Ezt nevezem én egy nagy napnak. Nem számítottam erre a fordulatra, de ha már így összejött, akkor ne hagyjuk veszni. De ez a moziszoba nem hagy nyugodni…biztos jó dolog lehet…ennek majd későbbre adok egy esélyt. Fizetés után már válogatás jött, s Brie se könnyítette meg a dolgomat, most nekem kellene választanom…
- Jó, akkor a horror lesz, ha neked is megfelel. - ha helyesel, akkor már foglalom is le a helyet, a jegyeket. És ahogy Brie is mondta egy későbbi időpontot foglalok. Nekem okés a későbbi horrorozás is. Csak pár pillanatot vesz el a mobil tőlem, hogy a lánnyal foglalkozzam, s mehettünk is tovább a barangolásunk további színhelyeire. Aztán olyan is történt, ami eddig még soha sem az éveim alatt. Sabrine megragadta a kezem és magával rántott. Meglepett a dolog, de ellenkezés nélkül adtam meg neki magam és lépkedtem mögötte, mellette, ahogy épp értem. Az épületbe belépve szájtátva bámultam körül, az öreg úrnak biccentettem, hiszen az ámulat tovább folytatódott. Szóval ez Brie második otthona? Amikor eleresztett utána pillantottam, ahogy megfordult felém és szavai közben elmosolyodtam. Körülnéztem és csak vigyorogtam, mint a tejbetök.
- Sabrine…ez a hely meseszép. - szóval megértem, hogy részben itt létezik, részben meg otthon. Itt aztán megéri a dolgokat erőltetni, hiszen itt az én kedvem is megjönne mindenhez. Szóval megértem, hogy megakarta mutatni.
- Mond csak? Ácsorogsz ott, vagy mutatsz is valamit? - érdeklődtem tőle heccelve kicsit, majd közelebb is léptem hozzá ezzel együtt. A kezemet nyújtottam neki, s a mosolyom is megnyúlt.
- Felkérhetem egy táncra, hölgyem? - míg az egyik kezem Brie felé nyúlt, a másikat a hátam mögé, majd kissé meg is hajoltam, hogy udvariasabb formában kérjem fel a lányt egy táncra. Persze visszautasíthat, nem lesz gondom azzal sem. De egy kis közös tánc még engem is feldobna még ennél jobban is akár. Csak rá ne lépjek a lábára, mondjuk annyira még nem rozsdásodtam be… azt hiszem. Utoljára a sulibálban táncoltam, bár az sem mostanában volt, talán két éve? Akkor sem voltam a legjobb, de ha kinevet Brie hát kinevet, nem sértődök meg.
- És mond csak, később merre sodor az élet, hogy tovább tanulj? - érdeklődöm meg azért, mert gondolom én, hogy nem marad egy helyben. Világot láthatna, megtanulhatná a különböző országok táncmozdulatait... vagy ennyire előre még nem gondolkodott? Vagy én gondolom túl a jövőjét?

✤

Brie & Jordan

Mindenki, akivel életedben találkozol,
azt mutatja meg, hogy te ki vagy.

Hogy őszinte legyek, nem voltak túl nagy elvárásaim a mai nappal kapcsolatban, de annak örülök, hogy jól alakulnak a dolgok. Így annyira nem zavar az sem, hogy a mai gyakorlás kimaradt és alighanem a táncpartnerem is örül neki, hiszen állítása szerint egy hajcsár vagyok. Ami mondjuk furán hangozhat az én esetemben, de ennek ellenére mégsem annyira nem hazugság, hiszen tenni kell azért, hogy a várt eredményt elérjük. Nem igaz?
A mozizás ötlete abszolút csak hasraütés szerűen jött és fogalmam sem volt arról, hogy adnak e mostanában bármilyen jónak igérkező filmet. De az amire Jordan választása esett elég igéretesnek hangzik és ha mégsem nyerné el a tetszésem még akkor is ott van az az opció, hogy az egész film alatt szorongatom majd a kezét és egy-egy ilyesztő jelenetnél odabújok hozzá.
- Persze. - mosolyogtam rá kedvesen.
Számomra minden fontos helyre elcibáltam magammal és ez alól a második legfontosabb sem lehet kivétel. Így amikor a hatalmas próbateremben álltunk kíváncsian mértem Őt végig, hiszen nem volt még csak egy halvány elképzelésem se arró, hogy mi járhat a fejében.
- Ugye? Egyszerűen imádok itt lenni. Az embernek egyből olyan érzése rámad itt amikor belép az ajtón, mintha egy csodavilágba toppanna be. - áradozom tovább lelkesen, miközben körbefuttatom a tekintetem az ódon falakon.
Elkalandozott gondolataimból Jordan rántott vissza amikor elkezdett hozzám beszélni. Akaratlanul is mosoly kúszott az arcomra amikor felkért táncolni és pontosan úgy viselkedett ahogyan annak idején is viselkedhettek a nemesek amikor felkértek táncra egy-egy úrihölgyet. Természetesen nem mondhattam nemet erre az igencsak kedves invitálásra és nem csak azért mert egyre inkább úgy érzem, hogy vonzódom hozzá, hanem azért is mert a társastánc egyik fontos szabálya, hogy semmiféle esetben nem illik elutsítani egy felkérést.
- Örömmel táncolok Önnel. - feleltem mosolyogva, miközben úgy tettem, mintha egy nagy abroncsos ruhát meglibbentve pukedliznék.
Mégmielőtt azonban elkezdhettünk volna táncolni, elindítottam a telefonomon az egyik kedvenc zenémet, ami hála a bluetooth csodájának a falakra erősített hangszórókból kezdett el szólni.
A zongora lassú dallama úgy lengte körbe a termet, mintha puha takaró lenne és arra készült volna, hogy óvón körbeöleljen minket. Hagytam, hogy Jordan vezessen, hiszen nem szerettem volna a határait feszegetni és egyébként sem egy versenyen vagyunk, csupán "randizunk", legalábbis azt hiszem, hogy randizunk. A zene kellemes ütemére lassúztunk, miközben Ő egy újabb kérdéssel lepett meg.
- Egyenlőre maradok a városban, és megpróbálkozom majd bejutni a a színművészetin belül is a musical szakra. Bár a bátyám és a legjobb barátnőm szerint is én vagyok a világ legnagyobb idiótája amiért nem a táncművészetire jelentkeztem. Főleg úgy, hogy minden egyetemre felvettek ahová jelentkeztem, még a Juilliard-ra is, bár ezt nem tudja senki, rajtad kívül. - pillantottam fel rá kicsit elpirulva.

Zene ||

|| Viselet || @

» Brie & Jordan × You're my Kryptonite!
» Homecoming - Brie & Lio
» trip to maui | brie × oli