welcome to montreal!

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:50

+18

Sokáig csak lehunyom a szemeimet,beszívom mélyen az illatát, hallgatom szívverését, amely legalább annyira zakatol még, mint az enyém. Most kenyérre is lehetne engem kenni, de nem verem nagy dobra. Tudom, ha kinyitnám a szemeimet, akkor csak elkezdene velem forogni a világ. A pia, a buli, meg ez a légyott rátette a bélyegét az esti számlára. Csak szorosabban ölelem át a derekát, fejemet a melleire döntöm. Mmmm, mennyire puha és és... bassza meg, elfelejtettem. Mégis kénytelen vagyok elereszteni, hogy kicsit lejjebb csusszannak. Elégedetlen sóhaj szakad föl belőlem, ahogy kicsusszanok bensőjéből, de attól a vacaktól meg kell szabaduljak. Sokkal jobban érzem magam, amint az óvszer a földön landol. Vissza is helyezkedek az iménti pozícióba és csak lehunyom a szemeimet. Szarok arra, hogy elseje van és hamarosan hajnalba fordul az éjszaka, csak aludni akarok.
Az ablakon beszűrődő fény kezdi el baszkurálni a szemeimet. Nem tudom hány óra, azt sem, hogy mennyit pihentünk, csak hogy kegyetlenül szúr ez a hirtelen jött világosság. A fejemre húzom a takarót, még egy picit akarok maradni. De tényleg csak egy icipicit... Nagyot sóhajtok, ahogy realizálódik bennem, hogy voltaképpen nem is aludtam egyedül. Olympe még mindig alattam, a szőke tincsei pedig az arcom csiklandozzál. Fölpillantok rá hunyorogva, majd odébb fújom a hajszálait. Kényelmes még így, legalább addig meg sem akarok mozdulni, amíg fel nem ébred. Aztán... aztán még nem tudom mi a forgatókönyv.
Egyelőre csak magamban kell helyre tennem, mégis mi történt. Csak egy szex volt, na és? Nincs semmi mögöttes tartalma, csak jó fej akartam lenni, amiért szülinapja van. De mégis a pokolba is, szőke... és az osztálytársam... és így is úgy gerjedtem rá, mint ha szikrát kaptam volna csak. Mit fogok neki mégis mondani, ha kinyitja azokat a.... észvesztően zöld szemeit, amikkel épp rám pillant?

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:50

Halkan szuszogva billentem fejem oldalra, most először van időm megnézni a szobát, de nem köti le a figyelmemet túlzottan a berendezés, se a plafon, de megszólalni nem akarok. Vétek lenne megtörni a békés csendet, amit csak kettőnk egyre nyugvó szuszogása szakít félbe, szinte egybecseng. A mellkasom lassabban emelkedik, feje a mellemen pihen közben, békés, nem ficereg az ölelésemben, de szükségem is van erre. Csak egy egész rövid időre távolodik el tőlem, de mire észbe kapok, mire fázni kezdene a hasam, már újra betakar a bőre, én meg jólesően mosolyodom el és a haját simogatva, félig őt ölelve szenderedek lassan mély álomba. Az éjszaka hátralevő részében nyugodt végig nyugodt és boldog vagyok. Álmomban is őt ölelem, nem kényelmetlen, hogy lábaim között fekszik, de azon lepődöm meg leginkább, hogy egyáltalán nem nehéz. Hajnalban talán önkéntelenül nyomom talpam lábszárának, hogy egy kicsit megmelengessem fázós végtagomat. Ő jó meleg, a testem többi része egy pillanatig se fázik, inkább ő melegít, mint a takaró, de egy pillanatig se bánom. Inkább csak ölelem, reggel is, mikor először megrándulnak a szemhéjaim és hunyorogva elfordítom a fejemet az irritáló világosságtól. Ujjaim automatikusan kezdik cirógatni, először fel sem tűnik nekem, csak mikor meglátom, hogy éppúgy ébren van, mint én. Ajkaim mosolyra húzódnak, csillogó szemekkel nézek rá, eszemben sincs még mindig elengedni.
- Jó reggelt.. - suttogok kicsit rekedt hangon, közben végigsimítom arcának ívét, a borostája szúrja a kezem, de nagyon szexi vele. Rég volt már, hogy férfi mellett ébredtem, de az legalább a pasim volt, akkor a helyén tudtam kezelni a helyzetet. Na de most?

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:51

Nem számítok rá, hogy hirtelenjében találkozok a tekintetével. Nem készültem fel arra, hogy majd mondjak valamit, mégis mit mondjak? De nem sugároznak azok a szemek haragot, sem csalódottságot, a végtelenbe csillognak és... számít ő valamire? Elmosolyodik. Tekintetem ajkaira kúszik, eszembe juttatva az összes forró csókját, melyet tőle kaptam az éjszaka folyamán. Azok az ajkak. Bűnbe ejtenek, azt sugallják, kívánjam újra és újra. Enyhe bizsergés fut végig rajtam már pusztán az emlékek felderengésére is. Az az éjszaka úgy volt fullasztó és mámoros, ahogy alakult. Italtól spiccesen, a vágy hevében. Most mégis más tükröződik rajta.
- Te is ébren? - kérdezem kurtán. Ajkaim kiszáradnak a bizonytalanságtól. Mégis mit mondjak neki? Legszívesebben végigsimítanék rajta, adnék egy újabb csókot, ismét szívesen kívánnám őt meg, de most ő maga is egészen máshogy viszonyul hozzám. Hogy mondjam neki, hogy akkor most inkább menjünk haza?
- Nem fáj a fejed? - témát váltok, közben egészen felnyomom magam. Nem maradhatok itt, így, rajta. Lelépek az ágyról, a ruhámat kezdem keresgélni. Az alsóm kerül terítékre először, majd a zoknijaimat vadászom. Az egyik az ágy alatt, a másik mellette nem messze. Amellett pedig az óvszer. Csak reflexből ragadom meg és emelem fel, hogy kidobjam, amikor feltűnik valami. Akaratlanul is felröhögök, ahogy meglátom, hogy ez kettő. Akkor azért volt annyira tompa érzés... Viszont amitől elkerekednek a szemeim, az nem tetszik. A szám széle megrezzen. Ez most itt történik velem?
- Uhm... mondd, hogy szedsz valamit.

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:51

Nem tudom, hogy mit is várok, várok-e egyáltalán valamit. De biztos, hogy az éjszaka minden pillanatára emlékszem, még az illatát is átitta a bőröm, érzem az orromban és nem tudok tőle szabadulni. Nem is akarok. Csak mosolygok, megcirógatom, ahogy felsandít rám, szívesen fognám arcát két kezem közé és húznám fel egy jó reggelt csókra magamhoz, de nem teszem. Nem merem, bizonytalan vagyok, mert amint közelebb hajolnék, észreveszem, hogy elhúzódik és teljesen el is távolodik tőlem.
- Ühümm... - meg őt az észrevételében, hogy valóban nem csal a szeme és ébren vagyok, de rosszul esik, hogy csak így se szó se beszéd kibújik mellőlem. - Nem, jól van a fejem. A tiéd fáj? - hunyorogva keresgél a padlón szétszórt ruháink között, én viszont egyáltalán nem tudok arra koncentrálni, hogy kezdjek öltözködni. Egyszerűen csak nem megy. Magam elé húzom a takarót, úgy ülök fel az ágyon, most zavar a meztelenségem, pedig már mindent látott, de kiszolgáltatottnak érezném magam az anyag takarása nélkül. Még így is, ha már itt tartunk. Rosszat sejtek, a mosoly pillanatok alatt hervad le az arcomról, ahogy felrémlik bennem, hogy mi van, ha ő is pont olyan, mint a többi korabeli srác, akinek dicsőség ágyba vinni a lányokat és egész addig foglalkoznak is velük, míg meg nem kapták. Nagyot nyelek, a torkom teljesen kiszárad, nem igazán tudok megszólalni, csak nézek utána szomorú szemekkel, de tudom, hogy én vagyok a bolond, amiért más reakcióra számítottam, ehelyett kaptam egy közönyös Liot, akit nem tudok hova tenni.
- Ühm.. Nem, miért? Védekeztünk.. - sóhajtok nagyot és hátratúrom a hajam. Igyekszem közönyt erőltetni a hangomba, de nem megy, nem tudom megjátszani. Kiütközik rajtam a megbántottság és az hogy rosszul esik a viselkedése, pedig egyáltalán nem áll szándékomban az orrára kötni.

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:51

Nem tudok arra figyelni, hogy mit szól az eltávolodásomhoz. Valahogy most nem tud érdekelni, hogy megbántom, a lelkébe taposok. Tudja jól, milyen vagyok, ismer, a megérzései nem véletlenül nem csaltak eddig és tartotta magát tőlem messze. Jól is tette, de tegnap jó arc akartam csak lenni. Ennyi.
- Nem, nekem sem annyira. Inkább csak a kevés alvás.. - motyogom, keresésbe kezdek, ezt a szobát még igazán fel kell térképeznem. Eszembe jut, hogy pedig Tintinnel mennyiszer vettük az egész házat birtokba, játszottunk az összes helyiségben felfedezőset, elbújtunk és még mondhatnám. Most annyira idegennek és ridegnek tűnik az egész helyiség. Odakint biztos ezren döglenek, kétlem, hogy bárki ilyenkor már fent lézengene, legfeljebb tolja zombi módra és arra sem fog emlékezni, hogy látott engem vagy épp őt. Nem tudom mi lenne jó, látványosan eltűnni innét, vagy mindenki tudta nélkül.
- Az remek. - veszem tudomásul a tényt és még egyszer meglóbálom azt a szart. Most már undorodok tőle, gusztustalan, a kukába is hajítom.
- Csak mert ez tök üres, kiszakadt mindkettő... - nem kertelek, azonnal a tényre világítok. Idegesen kapok a nadrágom után, a kezem megremeg, ahogy felhúzom. Talán kicsit több erő is szorul a mozdulatba, az anyag pedig megadva magát pillanatok alatt rajtam. Valamit tenni kell, elmém lázasan zakatolni kezd. Végül felnyalábolom az inget, amin észreveszem, nem igazán fogom tudni összegombolni. Az ágyra támaszkodok, vele szemben. Az arcom idegesen rezdül, szemeimben inkább kétségbeesettség játszik.
- Mi van, ha most mégis sikerült...?

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:51

Naiv vagyok, ostoba hülye tyúk, amiért azt vártam, hogy a reggel majd úgy ér mellette, hogy a közös estét folytatjuk. Annyira naiv vagyok, amiért pillanatokon belül sikerült megkedveltetnie magát velem. Nem volt tapló, egész este, sőt előtte se, a bálon is új arcát mutatta meg, én meg bedőltem neki. Ennél jobban nem is érezhetném magam becsapva, egy kicsit talán megalázva. Elvégre nem kellett sok, hogy lecsússzon rólam a bugyi. Mégis mit gondoltam? Mi lesz reggel? Mi lesz utána? Talán legjobb lenne elfelejteni ezt az egészet, eltűnni innen, akkor nem lenne kínos a helyzet, nem kellene magyarázkodnom, ha úgy tennénk, mintha nem lett volna egyáltalán semmi közünk egymáshoz. Elvégre, senki sem látott minket, aki meg mégis, az mind részeg volt.
A lányok!
Egy kicsit ideges leszek, egyáltalán nem azért, mert ő keveset aludt, hanem mert nekem be kell majd számolnom arról, hogy bármi is volt köztünk ebben a szobában, nagy az esély rá, hogy ez itt is marad. Ez miért önt el pánikkal? Miért érzem úgy magam, mint egy szégyentelen nő?
- Mivan? Ez tuti? - kapom oda a fejem hirtelen. Az efféle mozdulatokat talán kerülnöm kellene. Ugyan a fejem nem fáj, de megszédülök, a nyakam is roppan egyet, odakapok gyorsan és ujjbegyeimmel masszírozni kezdem. Nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem, de Lio tekintete és minden mozdulata arról árulkodik, hogy gáz van. Nagyon nagy gáz.
- Nem, nem, nem! - csúszok hátrébb az ágyon, mintha elmenekülhetnék, de már nem tehetek semmit. Semmit az ég világon, csak nézhetem az arcát, ami semmi jóval nem kecsegtet. - Nem leszek terhes! - szögezem le, még mielőtt ő mondaná ki. Nekem valahogy könnyebben jön a számra a szó, de a gondolatot én se viselem jobban. Pattannék fel az ágyból, vinném magammal a takarót, de rajta támaszkodik, úgyhogy egyszerűen csak otthagyom az ágyon. Meztelenül sietek el az ajtóig, ahol a ruhám fehérlik a földön, utána nyúlok és most átkozom magam, amiért egy ilyen vékony semmiben jöttem, amit könnyű lehámozni rólam, de felvenni már nem gyerekjáték. Főleg akkor nem, ha remeg a kezem a kétségbeeséstől. Én nem leszek terhes! Nem lehetek. A gondolatára is hányinger fog el, nemhogy még a tényre, hogy ez valóban meg is történhet... A ruhát nehezen húzom magamra, de legalább már nem vagyok teljesen meztelen. A bugyimat keresem, nem találom sehol, hagyom a csudába... csak a cipőimet látom az ajtó mellett félrerúgva. Ha most felvenném őket, első dolgom lenne hanyatt esni bennük, így csak kezembe veszem mindkettőt a sarkuknál fogva. Nem tudom, hogy a táskámat keressem-e meg hamarabb, vagy a lányokat. Valamit ki kell találnunk. Rohadtul nincs szükségem egy terhességre is.

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:51

Bólogatni kezdek hevesen a kérdésére. Nem, vicceltem, ez pedig itt egy kibaszott nagy átverő show. Mindjárt meg is kérdezhetné, amúgy hol a kandi kamera? Még ha így is lenne, én lennék megkönnyebbülve talán a legjobban. Bosszantó a helyzet, hogy lehettünk ennyire figyelmetlenek? De mégis mitől lyukadt ki így mindkét gumi? Komolyan, mint ha büntetni akarna valaki, ekkora véletlen nem lehet.
De én nem akarok ilyen tortúrán átesni. Nem akarok tőle semmit, nem érzem úgy, hogy most mert lefeküdtünk egymással, tennem kellene bármit is. Pedig még egyszer ágyba vinném és újra és újra. Még mindig jobb erre gondolni, mint a jelenlegi tényre, hogy cselekednünk kellene, amíg még lehet. Sürgősen robog ő is ki az ágyból, kapkodja össze a ruhát, és míg a ruhájával szerencsétlenkedik, addig én azt a néhány darab gombot próbálom a helyére passzírozni. A csudába is, hogy nézek így ki?
Követem őt ki a szobából, a cipőjéért nyúl, de nem veszi fel. Én azonban belebújok a sajátomba, várnia kell rám, de sebaj. Értem, hogy rohanni akar, de az a két perc már semmin nem oszt és nem szoroz. A torkom elszorul, mondanék valamit, szívesebben dühöngenék, de nem tudok semmit szólni. Csak a kabátomat keresem meg valahol odalent, amiben a kocsikulcs van. Az sem érdekel, ha még bejelezne a mérő, kocsival fogom őt a kórházba vinni, vagy oda, ahol épp rendel egy szerencsétlen nőgyógyász.
Nem szólok semmit, némán indítom a kocsit, a motor felbőg, kikanyarodok az útra. Nincs bennem semmi udvarias gesztus, nem nyitottam ajtót, nem is fogok a kórházban sem neki, csupán csak meredek magam elé. Mégis mit fog szólni a faterom hozzá? Ha valaki kiszúr minket itt, vagy a patikában, ha valaki megneszeli, hogy majd valakitől fülest kap. Úgy ódzkodom az egésztől, mint ha csak tűzbe kellene nyúlnom. Teljesen passzív vagyok egészen a pillanatig. De legalább nem hagyom szarban! De tényleg, megtehettem volna, hogy magára hagyom a problémájával, oldja meg, ő mászott bele. Túl lelkis vagyok ahhoz, hogy ne érdekeljen a fejlemény. Én nem akarok egy porontyot egy olyan csajtól, akivel együtt sem vagyok és nem is tervezem.
- Remélem be nem kell veled mennem. - teszem a fintorgó grimasszal árnyalt megjegyzést, ahogy rá pillantok a parkolóban. Odabent a folyosó szinte kihalt, igazából az egész városban érződik az elseje hangulat. Vánszorgó autók, emberek, néha egy-egy jókedvű részeg. Arról nem is beszélve, hogy minden tele szeméttel, hányással és még sorolhatnám.

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:52

Lio

Nem akarom megvárni, de a nyomomba szegődik. Többek nem tűntek még el, nem akarom, hogy együtt lássanak minket, csak jó messzire akarok eltűnni, mielőtt ráveszem magam, hogy üljek be a nőgyógyászhoz egy tablettáért, amire rámehet az egész szezonom. A hírnevem. A karrierem. Minden, amiért eddig dolgoztam, amit eddig megálmodtam. Csak abban vagyok biztos, hogy nem akarok gyereket, úgy nagyjából az elkövetkezendő 20 évben biztos. Pláne nem egy ilyen seggfejtől, akinek másra nem kellek, csak összegyűrni a lepedőt. Pokolian fáj a tudat.. Az egész.. Minden. Alig tudok értelmesen gondolkozni, pedig ha le akarnám rázni mondanom kéne valamit. Bármit. Talán a lányokat kellene megkeresnem, vagy inkább felhívni anyát. Ha eddig azt hitte csalódott bennem, akkor majd magának csalódna igazán, amiért alábecsült. Nem túlzás, hogy teljesen magamba vagyok roskadva.. Aztán eszembe jut, hogy a mai nap ünnep. Mi a fészkes fenéért kellett épp ma születnem, mikor alig járnak buszok, a metró is ritkán jön, és amúgy is taxival jöttem, fogalmam sincs, hol vagyok. Már veszem a telefonom, hogy hívjak egyet, mikor Lio jelenik meg kocsikulccsal a kezében, muszáj bevitetnem magam a kórházba, ez a leggyorsabb módja. Még egy szívességbe meg nem fog belehalni. Valószínűleg ő is pont valami hasonlót gondolhat, mert szó nékül indul meg. Nem kell megkérdeznem hová. Közben a telefonomon már a netet bújom, támpontot keresve, információmorzsákat gyűjtögetve, hogy mi vár rám. Hogy mit fog művelni a szervezetemmel az a bogyó, amivel biztosra mehetünk. Csak rá kell pillantanom, hogy tudjam, nem akarok tőle gyereket. Soha.
- Nem kell, innentől megoldom! Hazamehetsz.. - nézek rá, a hangom gúnyosan cseng, így palástolom, hogy a némasága mennyire a lelkembe gázolt. Aztán meg se várom a választ, szállok is ki, itt már kénytelen vagyok felvenni a cipőimet, húzkodom a kabátomat, hogy minél kevesebb látszódjon belőlem, és észre se veszem közben, hogy a kelleténél jóval erősebben vágom be magam utána kocsi ajtaját. Ideges vagyok, ki fogok borulni. Hajamat az arcomba húzom, a sminkem eléggé el van kenődve ahhoz, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy híres vagyok. Merthogy a szerelésem önmagában is elég feltűnő most. De csak igyekszem úgy menni, mintha nem érezném, hogy minden tekintet rám szegeződik, mintha nem tudnám pontosan, hogy mit gondolnak rólam. Ráadásul a fiatal doki, akinek el kell mondanom, mennyire elcseszett vagyok, cseppet se segít a helyzeten. Igyekszem, nagyon igyekszem megőrizni a méltóságomat, de már akkor padlót foghat az álla, mikor meg se próbálom leplezni, hogy nincs rajtam bugyi. Igen, tudom, lapozzunk.. Én csak egy receptet akarok, próbálok alkudozni is, hogy ha minden rendben van, visszajövök, és akkor majd megvizsgálhat, mert most nem igazán vagyok olyan állapotban.... De minden hiába. Ha akarom a bogyót, akkor túl kell lennem rajta. De kíméletes és gyorsan végez. Én meg utána a szemébe se merek nézni. Gyűlölöm magam, amiért ezen kell keresztülmennem, de hála istennek csak egy kósza pillantást vet a dátumra, és nem mondja, hogy boldog születésnapot, csak a kezembe adja a receptet, én meg már ott sem vagyok. Őt köti az orvosi titoktartás, azt nagyon jól tudom. De mi van a patikusokkal? Ha meglátják a nevem.... Ez kész rémálom. És csak fokozódik, mikor meglátom, hogy Lio végig kint várt rám.

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:52

"Nem kell, innentől megoldom! Hazamehetsz.." - visszhangzanak a lány szavai a fülemben egyre és egyre hangosabban. Kicsit sikerül kizökkennem abból a tompaságból, ami egész úton jelen volt. Nem szóltam egy szót sem, nem volt egy jó szavam sem, de nem kaptam idegrohamot sem tőle. Talán csak nem jutottak még el a tények az agyamig, csak jól esett igazán belesüppedni a tudatlanság mocsarába és úgy tenni, mint aki épp csak rutinból jön a kórházba. Az utat becsukott szemmel is tudnám, ha arról lenne szó. Most annyira jó lenne megszólalni, vagy zenét kapcsolni, de kezeim ólom súlyúak, a kormányról leszakadni sem bírnak. Szégyen vagy sem, béklyóként tekeredik rám a tehetetlenség vagy inkább a tenni nem akarás láthatatlan leple.
- Én... - bekísérlek, ha az számít valamit. - kezdenék neki, mikor rám bassza a kocsi ajtaját. Akkor kondul csak igazán a fejemben vissza a hang és egy pillanat alatt eresztem el a kormányt, hogy ujjaim görcsösen ránduljanak össze a levegőben. Hé, a kocsim! Mégis ki mondta, hogy baszd be a kocsi ajtaját magad után? Ártott az neked valamit? Szemöldököm rosszallóan ugrik össze, ahogy dühös tekintettel nézek utána. De már élek, eleven vagyok és most oda szólnék neki bármit, azt is, hogy legközelebb esetleg mondja azt, hogy nem, ha egyszer nem. Nem az én hibám, hogy most ilyen szar kedve lett miattam, az pedig pusztán a sors gúnyos játéka velünk, hogy kétszeres védelem mellett is itt kell most lennünk. A kormányra csapok vagy kettőt mérgemben, majd azzal a lendülettel simítok is végig a bőr anyagon. Nem akartalak ám bántani, kicsi hercegnőm, csak ez a fruska...
El akartam menni, most már tényleg, hisz pont leszarta, hogy én bemennék-e vele vagy sem. Mert annyira nem vagyok köcsög, hogy minden szó nélkül lelépjek és úgy tegyek, mint akit nem érdekel cseppet sem az eredmény. Hát hogy a viharba ne érdekelne? Végtére is engem érint. Szóval hiába a kulcs az indítóban, nem fordítom el. Nem megyek sehova, megvárom annak a kicseszett vizsgálatnak a végét. Mi több, nem megvárom, kiszállok a kocsiból és bemegyek. A váró üres, alig vannak, de fogalmam sincs, hogy melyik teremben van ő egyáltalán. A rohadt életbe, nem akartam sosem itt lenni. Soha! Fiatal vagyok én mindenféle felelősséghez. A váró kijárathoz eső legközelebbi pontján támaszkodok neki a falnak és kezdek el jószerével malmozni. Vagy a telefonomat bújni, addig is elterelem a gondolataimat, miközben a kibaszott "Boldog új évet!" köszöntésekre válaszoljak és lájkoljam őket. Kit érdekel ez a telibecseszett nap, amikor az is lehet, hogy egy év múlva ilyenkorra már kölyköm lesz?
Mégis bizonytalan sóhaj hagyja el a szám, amikor ismét megpillantom őt. Az arca rezdül, amikor meglát, gondolhatom mennyire nem vágyik a társaságomra. Lopva körbepillantok afelé a néhány ember felé, akik itt gubbasztanak. Azt hiszem, hogy mindkettőnknek szörnyen kellemetlen lenne, ha ez az egész kiderülne.
- Na? - érdeklődöm serényen, miközben mellé lépek. Nem érdekel, mi van, megkeressük az első patikát és majd kiváltjuk azt a valamit. Vagyis gondolom valamit, hisz ott a recept a kezében. Nem tudok mit kezdeni a kezeimmel, annyira útban vannak most. Inkább csak zsebre dugom, mielőtt még a hátához érinteném, hogy kifelé tereljem. Jobb a melegen, ruhaanyag alatt. A cipzárom nyakig húzva, semmi szükség rá, hogy bárki lássa megtépázott ingemet. Az is a kibaszott éjszakára emlékeztet. Még nem döntöttem el, hogy áldjam, vagy átkozzam érte magunkat, őt, vagy az egész estét.
- Kiváltod? - a kocsi felé lépek ismét, most persze eszembe jut ajtót nyitni neki. De csak hogy el ne slisszanjon. Neki sincs más választása, ezt nagyon jól tudja, hogy sokkal hamarabb túllennénk az egészen. Amint beülök a kocsiba, indítok ismét. Azért egy megjegyzést megengedek magamnak.
- Azért örülnék, ha a kocsit nem rongálnád, nem vétett semmit ellened. - mert imádom és tudja, hogy imádom a kocsimat. Tudja azt is, hogy mennyire rettegek attól, ha megbukom, elveszik tőlem. Vagy nem ő tudja? Másnak mondtam? Tintin biztosan tudja. De ez most nem lényeg.
Nincs messze egy patika innét, öt perc alatt a kis utcára fordulok, hogy aztán megálljak előtte. Egy pillanatra ismét megkövülök, de csak mert tőrként hasít belém a tudat, hogy a patikában lehetnek akár ismerős arcok is.
- Te mész be? Mert én biztos nem. De megvárlak. Apám kinyírna...

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:53

Nem tudom, hova is menjek, csak visz a lábam, ki a rendelőből, a pult elé, ahol megint rosszalló pillantásokat kapok csak. A cuccom akár a kurváké, tudom én azt anélkül is, hogy bárki a szememre vetné. Senki nem tud rólam semmit, mégis mindenki ítélkezdve pillant végig rajtam, biztosan kiskorúnak néznek, és nem is tévednek akkorát, tegnap még az voltam... Tegnap még minden más volt. Mégis mi a francért kellett elmennem abba a buliba? Miért engedték a lányok? És miért nem tértem észhez még időben? Hittem neki, szép szavak se kellettek, elég volt a pia és a túlfűtött hangulat. A gyomrom megremeg, a lábaim is, ahogy a vékony sarkakon billegek, és tudom, hogy nem sokáig fogom bírni. A következő ajtót fel is tépem, látom rajta a jelet, hogy a női mosdó, és csak remélem, hogy senki sem tartózkodik odabent. Nem bírnám, kapkodva veszem a levegőt, nagy kortyokban nyelem, de csak minden sokkal rosszabb lesz ettől, a kézmosóig támogatom el magam, a tükörbe nézve konstatálom, milyen pocsék látványt is nyújtok, aztán megerednek a könnyeim. Milyen ostoba vagyok, hogy mindent kockára tettem egy éjszakáért, amiről nagyon gyorsan kiderült, hogy tényleg csak szex volt és semmi más.. Minden illúzióm elszállt Lioval kapcsolatban, amibe pár korty pezsgő, meg még ki tudja minek a hatása alatt ringattam magam.
Megtörve kapaszkodok a fehér mosdótálba, fölé görnyedve bukna ki belőlem a gyomrom tartalma, ha lenne benne valami. De nincs, így csak ott pihegek, vergődök, mint egy partra vetett hal. Pont úgy is érzem magam. Ha a fekete szemem nem lenne eléggé elkenődve, a bőgésem rátesz még egy lapáttal, így csak kezembe veszek pár papírtörlőt, benedvesítem és addig maszálom, míg a nagyját el nem tudom tűntetni a szemeim környékéről. De a friss és hűs érzés még a csutakolás ellenére is annyira jól esik, hogy aztán az egész arcomat alaposan átmosom. Szipogok még párat, aztán dühösen a csempére csapva kezdem összeszedni magam. Én okoztam ezt magamnak, voltam már nagyobb szarban is, hát majd ebből is kimászok.. Még ha tudnék magamnak hazudni.. Ennél még a japán ellenfelemmel is könnyebben megbarátkoznék. Könnyebben, mint a gondolattal, hogy egy éjszaka miatt dobtam el magamtól a szezont, annál meg pláne, hogy mi van, ha tényleg teherbe estem. A doki alaposan kikérdezett a mentstruációmról, annak a rendszerességéről, felhívta a figyelmemet a tabletta esetleges mellékhatásaira és javasolta is, hogy talán a következő pár napban kerüljem el az iskolát is. Be kell vennem a bogyót, és minél hamarabb teszem, annál biztosabb a hatása. Csak azért lépek ki aztán a mosdó ajtaján, hogy aztán szembe találjam magam Lioval.
Ez meg mi a jó életet keres itt? Hazaküldtem. Legalább most az egyszer tehetné azt, amit mondok, mennyivel egyszerűbb lenne a dolgom. Csak kikerülöm, nem akarok ránézni, hozzáérni se. Meg se szólalok, csak egyenesen megyek kifelé, nincs kedvem beszámolni neki arról, hogy mennyire megalázó volt beleülni abba a székbe, hogy a doki - tudva a tényeket - megvizsgálhasson. Ennél már csak akkor érezném magam pocsékabbul, ha tudna minderről. De így se túl felemelő érzés. Elmennék a kocsija mellett, ha nem fáznék baromira, de tél van, én meg bugyi nélkül kis szoknyában addig sem flangálnék, míg taxi ér értem. Különben is kinyitja nekem az ajtót, még ha kelletlenül is...
- Van jobb ötleted? Mert akkor hallgatlak... - még ilyen marhaságot kérdezni. Biztos azért hagytam magam megvizsgálni, hogy nézegessem ezt a nyomorult papírt. Csodálkozik, hogy ingerült vagyok, ha nem csak megfordulnak az ostoba gondolatok a fejében, hanem ki is mondja őket?!
- Püföljelek inkább téged? - kérdezem meg fojtott hangon, aztán visszamászok a telefonomba. - Ha eddig kussoltál, igazán megtehetnéd most is... - morgok egyet az orrom alatt. Ki a francot érdekel a kocsija, úgy mégis? A testemről van szó! Már tudom a gyógyszer nevét, amit ki kell váltanom, hirtelenjében nem is érdekel más, csak a mellékhatásai, a kimutathatósága.... Nem bukhatok meg egyetlen doppingteszten sem miatta. Nem láthatják az orvosok, hogy mennyire felborultak a hormonjaim. Vége lenne a karrieremnek még mielőtt igazán elkezdődött volna, mielőtt tényleg az élmezőnybe kerülve bizonyítatnám, hogy ott a helyem a legjobbak között. Egy doppingbotrány után darabjaira hullana minden.
- Én? - nézek rá hitetlenkedve. Ezt most tényleg komolyan gondolja, vagy csak hagyja kiesni a száján a szavakat, bele se gondolva, hogy idiótaságokat beszél? - Szerinted mégis mennyi idő összerakni nekik ezt a hajat, ezt az arcot, meg azt a nevet, ami a recepten van? Szerinted holnap hány bulvárlap fog csámcsogni rajta? Szerinted mennyi idő, míg valamelyik velünk bulizónak eljár a szája? - sorolom egy szuszra, mennyi buktató van ebben az egészben és már tartom is felé a receptet. Ha nem akarná, hogy bevegyem, nem játszana taxisofőrt, hanem hazament volna dögleni. Ergó, kénytelen lesz bemenni és kiváltani, én már így is túl sokat kockáztatok..

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:53

Nem válaszol. És komolyan ennél idegesítőbb nincs is, mikor megkerül, levegőnek néz - komolyan mint valami kibaszott csótány a falon - és elsétál mellettem. Mégis hová? Hová szeretne messzire jutni nélkülem, a kocsim nélkül? Minden nélkül. Ebben a lenge öltözetben különben is felfázik csak, alulról szellőzik is ahogy észrevettem. A bugyiról teljesen megfeledkezek, hogy azzal kellene kezdeni valamit, ha Tintin jó arc lesz, úgyis eltünteti. Már én is mosdattam őt ki lánnyal kapcsolatban, ezt az igazán apróságot megtehetné, hogy kibassza a kukába. Vagy ha nem ő, akkor a takarítószolgálat, akiket oda rendelnek. Mindegy is, ez már nem az én bajom.
- Nem, nincs. Nem voltam még ilyen helyzetben. - és tényleg nem. Amióta csak igazán férfiként érezhetem magam és az első nő elvette a szüzességem évekkel ezelőtt, akit ágyba vittem, csak gumival védekezem. Eddig a statisztika nem hagyott cserben, erre most az egyszer mégis kibaszik velem. Legszívesebben csak felrúgnék valamit...
- Még az is jobb, igen. - megemelem a hangom, ahogy felé fordulok. Hülyeségeket tud ő is beszélni, meg dirigálni. Kuss, mi az hogy kuss? Nem fogok elhallgatni, tegnap érdekes még egészen hallani akarta a hangom, mindent, a halandzsát, amit lefolytattam, a sóhajaimat, a nyögéseimet, mindent. Csak most hisztis picsa, hogy nem vagyok partner egészen a továbbiakban. De mutasson már még egy valakit, aki elkísérné ide, meg is várná és még nagyvonalúan haza is kísérné. Mert a legtöbbje biztos fejét fogva menekülne.
Leparkolok a patika előtt, a papírkáját fürkészem. Nem tetszik neki, hogy én sem akarok bemenni. De ha valaki, hát ő igazán átérezhetné, hogy én sem akarok kockáztatni.
- Szerintem? Semennyi. Nem hiszem, hogy annyira követik a sporteseményeket. Az átlag ember ha épp nem férfi, nem is néz sportcsatornát, az olimpiára meg szerintem még nem is mentél. Vagy tévedek? - csak ömlik a számból a szó. Mert nem tetszik amit mond, könnyedén cáfolok rá. Nincs akkora felhangja a vívásnak, mint mondjuk egy úszásnak, aminél már egy karlendítés változtatásával új úszásnemet találnak ki. Mert oda is fosni kell a pozíciókat ám...
- Oké... megoldom. Add ide... - nincs idegzetem hozzá, most hogy ilyen hisztis. De nem a patikába megyek, nem ám, hanem egy épp erre szambázó kölyköt csípek el. Egy kis pénztöbbletért pedig szívesen bevállalja a recept kiváltását is. Helyes, már csak várni kell. Nem is mozdulok el onnan, amíg a kezembe nem kaparinthatom a kis dobozkát. Az agyam eldobom, egy darab tablettáért ennyi csomagolást... mindegy, gyorsan ülök is vissza és az ölébe ejtem a gyógyszert.
- Remélem ezzel elintézzük ezt és pontot teszünk az ügy végére.

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:53

Annyira nem akarom hallani a hangját, mégis megragad a fejemben. Nem volt még ilyen helyzetben? Csúcs... Meglepődne, ha azt mondom, hogy én sem?! Alighanem... Nem ő itt az áldozat, hiába húzza a száját, hiába félti annyira az autóját, mikor az én életemmel szórakozunk éppen. Ez fel se tűnik neki? Persze, hogy nem, egy pillanatra, pontosabban egy éjszakára megfeledkeztem arról, hogy micsoda egoista faszfej valójában. Magával törődik, biztosra akar menni, ettől megint csak epeíz keveredik a számba. Szép végszó lenne, ha összehánynám az autóját, talán megértené. Vagy csak a hajamnál fogva cibálna ki belőle.
- Az átlag ember nem olyan seggfej, mint te.. Miért ne nézhetne sportcsatornát? Miért ne tudhatná, hogy ki vagyok? - meredek rá, egyre jobban felpaprikázom magam. Nem is tudom, miért kiabálok igazán, azért, mert vissza akarok vágni neki, amiért lebecsüli a híremet, vagy az egész eddig történtek feszültségét vezetem le így rajta. De jól esik, nagyon is jól esik. Szívesen dörgölném az orra alá, hogy a báli képem is megjelenik a januári sportrovatban, vagy hogy kvalifikáltam magam nem csak az EB-re, hanem a nyári VB-re is, de nem tartom rá méltónak, hogy egyáltalán tudja... Ha pedig így haladok, az olimpia sincs olyan messze. Vagy ha a mostani helyzetemet nézzük, az is lehet, hogy elérhetetlen távolságba kerül. - Mert téged aztán rohadtul ismer mindenki... Másra nem is emlékeznek, csak rád... - inkább mondaná azt, hogy ciki bemenni neki a patikába esemény utáni bogyót venni a csajnak, aki még csak nem is a csaja, de aggódik, hogy felcsinálta. De végül nem kell kikecmeregnem a kocsiból, fel se nézek csak érzem, hogy kikapja a papírt a kezemből, és csukódik is az ajtó. Én meg közben keresek valamit, ami legalább megnyugtatna a gyógyszer kapcsán, de aligha találok. Véleményeket meg inkább nem akarok olvasni azok alapján, hogy a doki annyit mondott róla, hogy mindenkinél másképp hat. Csak azt remélem, hogy nem viseli meg annyira szervezetemet. Sportoló vagyok és teljesen egészséges, ennek számítania kellene. Legalább most hasznát vehetném az élet más területés is a kemény munkámnak.
Hamar meg is érkezik, az ölemben landok a dobozka, én meg kissé remegő kezekkel cserélem fel a helyét a telefonommal. Kinyitom a dobozt, amiben egyetlen pirula van és egy méretes tájékoztató. A nagy részét valószínűleg megtaláltam a neten, de ez az az eset, amikor nem vehetem be anélkül, hogy minden apró betűjét át ne olvastam volna. Nem azért, mert akkor tudni fogom, hogy pontosan milyen folyamatok zajlanak le bennem és még csak okosabb se leszek, ha végigolvasom az összetevőit is, de a lelkem nyugodtabb lesz. Most nagy szükségem van rá, így ráérősen kezdem olvasgatni, a homlokom olykor ráncba szalad, mikor olyan üti meg a szemeimet a betegtájékoztatóban, ami egy cseppet sem tetszik.
- Hazavinnél? - kérdezem, de nem pillantok fel a sorok közül. Van olyan bekezdés, amit többször is át kell rágnom, annyira zaklatott vagyok, hogy alig értem meg. De ennyit igazán megtehet, aztán elfelejthetjük egymást örökre.

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:53

- Mert én is nézek sportot. Egyáltalán miért feltételezel rólam dolgokat, ha nem is ismersz? - pillanatok alatt kapom fel a vizet. A gyomorideg és a bosszússág, az egy merő félelem, amely egészen átjár ezt váltja ki belőlem. Tudok kötekedni, most pedig tudnék sokszorosan is, mert pattanásig feszül bennem a rossz érzés. Kellett egyáltalán ennek így történnie? Ha nem riszálja magát úgy előttem, ha nem viszonozza a csókom, akkor nem hangolódok annyira rá. Nem vittem volna az ágyba, ha nem kívántam volna így meg. Most már kár nyalogatni a sebeinket, épp ezért sértő kissé az, hogy úgy áll az egészhez, mint ha minden csak az én hibám lenne és ezért rajtam csattan a haragja. Érzem én, hogy így van, miért lenne ő másabb nő, mint a többi?
- Igen, engem rohadtul ismernek a tévéből! - kikérem magamnak a feltételezést, hogy ne ismernének. Akkor talán nem lett volna annyira szar gyerekkorom, ha nem csináljuk végig azt a sorozatot. De álljunk meg egy pillanatra, ezt mondtam is neki a bálon. Ennyire nem is érdekli semmi, akkor miért kellettem itt annyira neki? A kék köd, ami a bosszússágomból fakad teljesen átjárja az elmém, csak azt látom, hogy ő mennyire jól akar kijönni a helyzetből. Meg sem érdemli, hogy mégis elveszem tőle azt a receptet, kiszállok a kocsiból és lebonyolítom a kiváltást a kis alkuval. Ő is jól jár, mi is jól járunk.
Mégis ahogy beülök a kocsiba, elfog a szorongás. Mi van, ha későn veszi be? Mi van, ha ez az egész hiábavaló és bekapta a legyet? Idegesen szemezek a gyógyszerrel és vele. Van itt valami ital, amivel be tudná venni? Venni kellett volna, beugrani bármiért, biztos van valami a patikában.
- Na? Beveszed? - pillantok rá kérdőn, megkerülve az ő kérdését. Nem akarok addig elindulni, amíg a saját szememmel nem látom ezt. De tényleg, mit kell ezen olvasni? Majd elolvassa otthon. Látom, ahogy megremeg a keze, látom ahogy bizonytalanul olvassa a lapot. Most mégis mit kellene csinálnom?
- Hozzak valamit inni hozzá?

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:53

Minek is vagyok még itt? Minek is vitatkozok össze vele megint, mikor legszívesebben csak itthagynám, és nem is nagyon akarnék vele többet találkozni.. Akkor meg minek? Kell a gyógyszer, persze, ezt mindketten tudjuk, de képtelen vagyok rávenni magam, hogy megmozduljak érte. Annyira biztos vagyok abban, hogy egy kedves mosolyú anyuka állna ott a pultnál, segítőkész lenne, nem értené a zavaromat, a tagjaimból sütő szégyent, aztán ő is csak megbélyegezne, mikor meglátná a papíron, hogy miért is vagyok itt január első napján. Jól indítom az évet, semmi kétség. Pedig még csak pár óra telt el belőle, máris akkora bajban vagyok, mint még soha. Semmi másban nem vagyok biztos, csak hogy kell a gyógyszer, a lehető leghamarabb. Nem érdekel, hogy Lionelt mennyien látták a tévében, hogy be kéne ismernem, igaza van és őt még könnyebben felismernék, mint engem. De még mielőtt pánikba esnék, meg is indul. Hééé, ki mondta, hogy hagyjon egyedül a gondolataimmal? Nem tudom melyik a jobb, látni rajta a feszültséget vagy az, ha hagy belefulladni a kétségbeesésbe és a gondolatba, hogy mi van ha...?
- Igen, beveszem.. - vágom rá türelmetlenül és azt várom, hogy induljon. Egészen biztos, hogy addig nem nyelek le semmit, amíg át nem tanulmányoztam mi is ez. Miért nincs ráírva csupa nagy betűvel, hogy az olyan hülye picsák is beszedhetik, akik egy egész szezont kockáztatnak éppen? Senki nem gondolt arra, hogy valaki nem csak a mellékhatásokra, hanem az egyéb élettani következményekre is kíváncsi lesz? Nem ír sokkal többet, mint amit a neten is megtudtam, itt-ott bővebb csak.
- Hazavinnél? - nyomatékosítom a kérdésemet. Nem akarok itt maradni, otthon majd egy pohár víz kíséretében lenyelem a bogyót és várom a hatást. Azt a hatást, amit még a doki se tudott pontosan megmondani, egyáltalán mikorra lehet becsülni. Fantasztikus napjaim lesznek. - Lio, hazaviszel, vagy hívjak egy taxit? - meredek rá, a hangomat is felemelem és szusszanva veszem kezembe a telefonomat, hogy tényleg hívjak egy fuvart, ha már ő teljesen hasznavehetetlen. Mégis mit vár, hogy itt a belváros kellős közepén fogom bevenni? És mi van, ha rosszul leszek tőle? Mármint a gyógyszertől, tőle már így is forog a gyomrom.

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:53

Beveszi... de mikor? Este, holnap, holnapután? Sokkal nyugodtabb lennék, ha látnám is. Látni akarom, azt, ahogyan a lehetőség miszerint ennyire korán szülők legyünk, kisétáljon az ablakon, el a végtelenbe, az éterbe. Annyira jó lenne, ha már nem ezzel kellene foglalkoznunk. Ha már nem kellene semmivel sem foglalkoznunk, sem egymással, sem mással. Terhes nekem is most a jelenléte, mert látom a passzivitását, sugárzik belőle a gyűlölet felém. Most tényleg ennyire utál? Én védekeztem, az már más kérdés, hogy ez mennyire csesződött el. Mert nagyon, én is tudom. De ne csináljon már mártírt magából, mert akkor én fogok itt vonat elé ugrani.
Erősen markolom a kormányt, készen arra, hogy ha bevette a gyógyszert, elinduljak. Haza fogom vinni, szó se róla. Aztán én magam is haza fogok menni, talán veszek egy kiadós forró fürdőt, kialszom az éjszakát és megpróbálok visszarázódni a mindennapi életbe. Nem kell, hogy állandóan ezen járjon az eszem, nem kell, hogy befolyásolják a napok a hangulatomat. Nem akarok minden pillanatban rágörcsölni, hogy mi van, ha mégis összejött egy baba? Valószínűleg bevállalnám, mert így neveltek. De nem érzem, hogy szükségünk lenne erre most. Annyira előttünk az élet, én pedig fogalmam sincs, mihez fogok majd kezdeni magammal. Nem szeretném azt, hogy meghatározza az életemet egy bőgő büdös pelenkás csomag. Nem szeretnék idő előtt felelősséget vállalni, mikor még saját magamért sem biztos mindig vállalnám. Egyszerűen minden mellettem szól és ellene. A világ ma összeesküdött ellenem.
Bosszús sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy továbbra is megmakacsolja magát. Nem szeretné bevenni azt az átkozott tablettát, én pedig még frusztráltabbá válok. De látom rajta, hogy kész azt a taxit is hívni. Kelletlenül fordítom el a kulcsot az indítóban, a motor pedig felbőg. Haza viszem, mert úgy érzem, hogy ennyivel jövök neki. Legalább ne nehezítsük meg ennél is jobban a saját helyzetünket.
A ház előtt leállva azonban nem tágítok. A kocsi már némán áll, amikor kicsatolom az övet és felé fordulok.
- Megkérhetlek legalább arra, hogy előttem vedd be? - pillantok rá őszintén és várakozóan. Én tényleg udvarias akarok lenni, próbálom szép szóval rávenni, hogy vegye már be azt a tablettát. Gondolni sem akarok rá, sem a következményekre. Az már az ő harca lesz, utólag is lehet ebből okos. Én viszont nyugodt akarok lenni. Kiszállok én is a kocsiból, követem befelé, ha rábólint, ha ellenkezik. Egyszerűen csak ideges vagyok...

Tárgy: Re: happy new year party - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:54

Igenis szükségét érzem annak, hogy ... Hogy felelősen döntsek, tudjam mit csinálok, olyan válaszokat akarok látni a papíron, amiket senkitől nem kaphatok meg. Erre nem vagyok felkészülve, egyik lehetőségre se, arra meg pláne nem, hogy bevegyem ezt a tablettát. Pedig tudom, hogy be kell és be is fogom. Már a tájékoztató első mondata azzal fogad, hogy 72 órám van rá, de minél később jut a szervezetbe annál bizonytalanabb, hogy fejti ki a hatását. Hogy kifejti-e egyáltalán. Fogynak a perceim, de még eléggé határon belül vagyok, csak egy kicsit akarok megnyugodni. Mellette viszont nem tudok. A jelenléte is frusztrál, nyomaszt, hogy várakozón néz rám, ezt igazán meg tudnám tenni közönség nélkül is. Amúgy se túl felemelő érzés ez a reggel a tegnapi éjszaka után. Jobb lenne azt is elfelejteni és úgy tenni, mintha semmi közünk se lenne egymáshoz. Merthogy nincs is.
De végül veszi a lapot, nem kell taxit hívnom, bújhatom tovább a papírt és a netet. Nem figyelek arra, hogy hol járunk éppen, hozott már haza, így pontosan tudja, merre is lakom. Akkor veszem csak észre, hogy megérkeztünk és már a motor sem zúg alattunk, mikor az övének a csattanását hallom. Nem óhajtok neki köszönetet mondani, csak felnyalábolom a cipőmet, amit idő közben megint lerúgtam a lábamról, és belfelé indulok. Nem szándékozom előtte bevenni, bízhatna bennem annyira, hogy nem vagyok annyira hülye, hogy gyereket akarjak tőle, de nem.. Én megint csak becsapom az ajtót, de annak csak egyszer kéne csattannia, biztos lehetek benne, hogy követ. Ó, naná, előtte.. De hirtelen szembefordulok bele, ott a feljárónkon nézünk farkasszemet, amíg ki nem pattintom a kis tablettát a fóliából, a számba helyezem és indulatból lenyelem. Folyadék nem is kell, bár nehezen csúszik le, nem igazán van más választása. Az első utam amúgy is a konyhába vezet majd, hogy igyak..
- Remélem kurva boldog vagy. Nem a te szervezeteddel szórakozol... - préselem ki a szavakat nagy nehezen magamból, aztán a nyelvem kinyújtom felé, megmutatom neki, hogy üres a szám, valóban lenyeltem, aztán a dobozt hozzávágom a mellkasához. Lepattan róla, nem is nézem hova, csak legyen annyi esze, hogy összeszedi, mert én már ott se vagyok. Ha nem teljesen hülye, akkor ő is hamar eltűnik.

» Happy New Year - Pí & Claire
» I'll call you when the party's over