welcome to montreal!

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:27

Csak felnevetek a mondandóján. Még én lennék meglepve, ha ebbe lazán belement volna. Hisz úgy takargatja magát, mint ha ő lenne Jeanne d'Arc az orleansi szűz. De engem igazán szórakoztat ez, mint ha nem láttam volna még hasonlót, vagy úgy egyáltalán ilyet, vagy nem is tudom. De nem tudom belőle kinézni, hogy ő az lennem annál sokkal karakánabbnak tűnik. Vagy a franc tudja.
Indítom most már tényleg a kocsit, gázt adok ahogy bekötöm én is magam. Nem tudom mi lenne jobb, erre az ötletre bármit mondani, ennyi biztos, hogy nem lesz elég a kis csitriknek.
- Ugye te sem gondolod, hogy ezzel beérik? Ők nagyon tapadósak és mint vetted észre semmi sem szent nekik. Egy fotózkodós képen, hogy a kocsiban pucsítasz, nem fognak szétrebbenni. Ide merészebb kép kell. - vonok végül vállat. Nem megyek túl gyorsan, igazából várom, hogy győzzön meg valamivel, mert tetszik ez a visszavágós hozzáállás. De eddig semmi értelmét nem látom annak, amit tesz.
- Ilyen könnyen feladod?

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:27

Nem vagyok túl lelkes, mikor a gondoaltaimban megjelenik a kép, ahogy Lio épp vadul kefél valakit a kocsiban, talán azon az ülésen, ahol most én is ülök.. De túl sok választásom nincs, így inkább maradok. Velem nem fog kikezdeni, de ezt is csak onnan tudom, hogy ha akart volna, már rég megtehette volna. Számtalan alkalommal.
- Merészebb? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet. Elgondolkodom, hogy vajon az ő szemszögéből mi lehet a merészség fogalma, hisz az én olvasatomban ma minden kétséget kizáróan átléptem egy határt. Többet nem óhajtok, de talán még feszegethetem egy kicsit.
- Én soha nem adom fel... - jelentem ki aztán, hátha egy életre megjegyzi. - Állj félre! - kérem tőle aztán. Van egy tervem, elég jó és talán elég merész. - Állj már félre! Most! Mi lesz már? - nyomatékosítom, mielőtt még meggondolnám magam. Ha több időm van rágódni rajta, biztos rávilágítok a dolog buktatóira, de így nem sok lehetőséget hagyok magamnak. Még le sem parkolt, már ki is csattintom a biztonsági övet és ahogy érzem, hogy az autó megállt alattunk, már fordulok is át, egyenesen az ölébe.
- Jövő héten kvalifikációs tornám van, elég egyedi a vívófelszerelésem, addig nem tudok újat rendelni. Szóval használd ki a helyzetet, legyen hiteles, és fotózz... - adok neki zöld utat. Fel akarom használni őt, hogy visszakapjam a cuccom, de elég világos, hogy ő sokkal jobban átlátja a helyzetet, jobban ismeri kivel állok szemben, mint én magam, lévén, hogy éppen őérte rajonganak. - De nem szexelünk a kocsiban. Meg máshol se! - teszem aztán hozzá, mielőtt még nagyon messzire szaladna a fantáziája. Arról volt szó, hogy feszegetem a határaimat, nem arról, hogy keresztülgázolok rajtuk.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:27

Csak nem felébresztettem az alvó oroszlánt? Vagyis a másikat, mert az oroszlán önmagában én vagyok. Most mégis alig leplezett félmosollyal veszem tudomásul, hogy visszakérdez, tehát elgondolkozik. Pedig már azt hittem nyomok valami zenét, hazadobom és szia puszi, ennyi volt a nagy visszavágás. Ehelyett épp az egyik kereszteződésnél hirtelen szólal meg, én pedig csak felvont szemöldökkel rá sandítok. A legközelebbi hely ahova le tudok állni, egy taxisoknak fenntartott hely. Az utca nem is olyan forgalmas csak hirtelen kell letennem a kocsit és mire kapcsolnék bármit is, ő már az ölemben csücsül. Hoppá, mégis csak eléggé bevállalós?
- Szóval mindent a cuccaidért... - elégedett és egyben kihívó tekintettel pillantok rá, de arra már nem is igazán figyelek, amit mond utána. Hol nem szarom én le mit akar és mit nem, nem fogom a kocsiban megerőszakolni. Oldom a telefont, a kamerára nyomok, de már ösztönösen ragadom meg a saját pulcsim és húzom le magamhoz egy mohó csókra. Ha az kell neki, hogy működjön a terve, én nem fogok az útjába állni, mi több, készségesen teszek neki eleget. Azt azonban nem mondta, hogy mennyire lehetek csak pofátlan, így a nyelvem sem átalkodom átdugni az ő szájába, miközben pár fotót sikerül kattintanom. Kicsit talán elragad a lendület, egy biztos, nem én fogom megszakítani a csókot ha már így alakult és a szabad kezem is óhatatlanul emelkedik a combja fölé, hogy az ujjaimmal épp csak érintve a bőrét végigsimítsak rajta.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:28

Ilyen az, ha az ember sportfelszerelése személyre szabott és nem vigyáz rá. Mondjuk ki számított arra, hogy kipécéznek maguknak azok a kis Lio-imádók? Egy biztos, ha a tervem beválik, és holnapra visszaszerzem a cuccom, nem fogom őrizetlenül hagyni.
Még ellenkeznék, hogy azért mindent nem vállalok be érte, de egy cseppnyi mérlegelés után ez tűnik a legjárhatóbb megoldásnak. Ami őt illeti, még csak úgy sem kell tennie, mint aki nagyon megerőlteti magát. Csak egy pillanatra lepem meg, aztán már kap is a lehetőségen.
Míg előveszi a telefonját, én hátratúrom a hajam, aztán már csak azt veszem észre, hogy magához ránt és a szája az enyémen van. Egyik kezem a tarkójára csúsztatom, másikkal a mellkasán támaszkodok meg és viszonzom a csókját. Meg kell hagyni, nem veszi félvállról a feladatot, így a hitelesség csak rajtam áll, én pedig nem vagyok rest egy pillanatra messzire hajítani a gátlásaimat, beletúrni a hajába és utat engedni a nyelvének. Önkéntelenül, de még a csípőm is belemozdul a heves csókolózásba. Elég jól csinálja ahhoz, hogy bele is feledkezzek egy rövid időre, de mindemellett azt remélem, hogy használható képeket is csinál. Akkor tolom csak el magamtól, mikor már azt érzem, hogy nem csak cirógatja a combomat. A levegőt szaporán veszem, egy pillanatra nézek csak rá, aztán újra kiveszem a telefont a kezéből, hogy megnézzem mit sikerült összehoznia. Csak azután mászok vissza a helyemre, hogy találok egész fülledtet, ami a célomnak megfelel. Valóban így néztünk ki közben?
Meg sem kérdezem, csak fellépek az insta fiókjába és már posztolom is a képet. Aláírás: xoxo #olympelamoureux #bitchiwantmyclothesback

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:28

Oké, ez engem is meglep egy picit. Tény, pofátlan vagyok és elég gátlástalan ahhoz, hogy többet is kiköveteljek, mint amennyiben megállapodtunk szemrebbenés nélkül. Tény az is, hogy számítottam arra, hogy valahogy majd fel tudom piszkálni azt a bevállalósságát. Ugyan már, a lányok mind tudnak egytől egyig bevállalósak lenni, csak tudni kell megfelelően motiválni őket. És persze az is tény, hogy el kell ismerjem, annak ellenére, hogy szőke, tud úgy csókolni, hogy elfeledkezzek kissé magamról és ne csak cirógassam a combját, de alaposan meg is markoljam. nem tehetek róla, kibaszottul élveztem. Ha egy picit is tovább marad az ölemben és ficánkol tovább, akkor esküszöm vissza sem eresztem a másik ülésre. Márpedig ez nagy dolog tőlem, mert ezt a kocsit még minden elé rendeltem. Itt nem fog semmi maszatolás sem történni. És most sem történik.
Ő zihál, én is mélyeket szívok a levegőből, hogy kitisztítsam a fejem. Egy picit jobbam rámozdultam a kelleténél. Nem tudom eldönteni, hogy azzal, hogy kiszállt az ölemből, megváltást hozott-e vagy sem. Is-is. Ez pedig nem tetszik. A visszapillantóban találkozok a saját pillantásommal. Kissé hirtelen ér az arckifejezésem, így csak rá pillantok. Kíváncsian megnyalom a szám szélét, oda hajolok, hogy lássam mit csinál a telefonnal. Le se szarom, hogy mennyire szalonképes a kép, minél kevésbé, annál jobb.
- Túl élethű lett. - jegyzem meg kaján vigyorral, de meg kell állapítsam, hogy nem mi játszottunk ennyire jól meg, hanem egyszerűen ennyire adta magát a helyzet. És ami jó, az jó. A telefonomért nyúlok, nem kell az neki, de a kezével együtt húzom és most pofátlan leszek de követelek egy ráadást is, mindenféle pózerkodás nélkül.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:28

Nagyon elégedetten nézegetem a végeredményt előbb csak a galériában, a képek között, utána már online. A vigyort nem lehet letörölni a képemről, édes a bosszú, borzasztóan jó érzés megkapni azt, amit mindegyik akar és az orruk alá is dörgölni. Tudom, hogy fognak pletykálni, mindig van, aki elkezdi, de ez addig nem érdekel, míg a cuccomat visszakapom. Jól ídőzítettem és az aláírás sem lehetne ennél egyértelműbb. Én nem tudom ki a címzettje, de ő biztosan magára ismer és most alighanem tajtékzik.
Nem emelem rá a szemem, csak a perifériáról látom, hogy közelebb hajol, hogy ő is vessen rá egy pillantást. Csak hümmögök egyet, egyetértek vele, valóban meghaladja a kép a várakozásaimat. És úgy látszik ezt mások is észrevették, mert elkezdenek szálingózni az üzenetek. Egyet még épp elkapok: Szép fogás haver?! Vagy valami ilyesmi állt benne, én meg egy kicsit mintha elpirulnék. De hogy inkább az üzenettől, mint az iménti csóktól, ez még nekem is furcsa.
A következő pillanatban már a telefonjáért nyúl, nekem pedig már nincs okom arra, hogy ne adjam vissza neki. Csak abban bízhatok, hogy nem törli a képet, amint kiszállok majd a kocsijából és így tényleg eljut annak a picsának, hogy ha ő így, akkor én is így. Arra viszont nem vagyok felkészülve, hogy a telefon helyett a kezemet fogja meg és addig húz, amíg újra meg nem tud csókolni. Hezitálok egy kicsit, ennek már semmi tétje nincs, se fotó, se címzett. Mégis spontán visszacsókolok. Még mindig jó, még mindig élvezem. Visszanyúlok a tarkójára, másik tenyerem arcára simul és hagyom, hogy nyelveink összegabalyodjanak. Rég csókolóztam már, ez majdnem kárpótol az utóbbi félévért. De csak majdnem, úgyhogy elhúzódom tőle másodszor is.
- Ezt hívják úgy, hogy köszönöm... - szólalok meg aztán, még mielőtt azt hinné, hogy ennek lesz folytatása. - A következőért pofont adok.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:34

Nem most fogok válaszolni a hozzászólásokra, nem most fogom megnézegetni milyen hirtelen válik népszerűvé. Noha a legtöbb felületen fent vagyok, annyira leszarom, hogy ott miféle harcok zajlanak a népszerűségért. Szerintem ha valaki élőben nem tudja azt elérni amit az online közösségi oldalakon, az valahol végtelenül szegény lelkivilággal rendelkezhet.
Épp ezért amikor a kezembe kerül a telefon, azt csak a zsebembe csúsztatom és inkább a lánnyal foglalkozok. Nem randi, még csak azt sem mondhatjuk, hogy annyira vonzódnánk egymáshoz. Csak egy csók volt a hecc kedvéért és most ismét megcsókolom mert jól esett. Mert meglepett, hogy ennyire felvillanyozott azzal a csókjával, noha teljesen spontán volt a helyzet és igen csak rásegített az, hogy ficereg az ölemben. Már pedig ha valakire igaz, hogy sokszor megy inkább a farka után, az én vagyok hatványozottan is. Pedig szőke... és másodszor sem okoz csalódást, nem ellenkezik, tenyere az arcomra simul, a másik a hajamba túr, mint valami kibaszottul jól megkomponált jelenet, amiből csak többet és többet akarnék. De elhúzódik. Még picit bennem a lüktetés, ösztönszerűen hajolok ismét közelebb hozzá, tekintetem az övébe fúrom, de tudom, nem viccel. Így csak hamis mosollyal dőlök ismét neki a háttámlának.
- Nem vagy már szűz igaz? - kipillantok az oldalsó visszapillantón az útra, nem jön épp senki. Kezem már a kormányon, ismét indítok és kikanyarodok a kocsival az útra.
- Merre laksz amúgy? Mert csak elindultam valamerre...

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:35

Ösztönös, azt hiszem ez a legjobb magyarázat arra, ami történik. Nem sokat gondolkozom közben, de talán jobb is, mert a végén arra jutnék, hogy mégsem volt ez annyira jó ötlet nyílt színen szemérmetlenül az ölébe mászni. Meg úgy egyáltalán... A szám még bizsereg a csók nyomán, és egy kicsit el is vagyok képedve, hogy mennyire jól esett. Hogy milyen szinkronban mozogtak az ajkaink. Nehezemre esik, de elhúzódom tőle, és nagyot nyelek. Az első pillantásom azonnal a szájára téved, mintha egy kicsit meg lenne duzzadva a hevességünktől, de eszköszöm ez csak vonzóbbá teszi. A szemeiben is hasonló szenvedélyt látok, de nem tágítok. Közel hajol, én pedig szinte már készítem is a tenyeremet. Azt mondtam, hogy pofon járna érte, de az imént már járt az arcán, nem biztos, hogy reflexszerűen ütném meg. Elárulnám magam.
- Nem valószínű, hogy erre a kérdésre bármikor választ kapsz... - mondom aztán. Egy kicsit berekedtem, köhintek, hogy visszanyerjem az eredeti hangszínem. Zavar, hogy az imént percekre emlékeztet.
- Jó felé indultál. Egyenesen át a következő kereszteződésen, aztán balra és az utolsó utcánál jobbra. Nem fogod eltéveszteni.. - na azt garantálom. Anyámnak elég elegáns stílusa van, ez pedig kiterjed a házra is. Remélem, hogy csak béreljük, nagyobb aggodalomra adna okot, ha kiderülne, hogy már a nevén is van.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:35

Szóval jól sejtettem. Legalábbis a reakciójából arra következtetek, hogy tényleg nem az. Vagy csak még mindig az iménti fülledt helyzet lenne az oka? A mosolyom annál nagyobb, ha csak belegondolok, mennyire lázba tudtam őt is hozni, ha csak egy pillanatra is. Az eddig mindig teljes érdektelenséget mutató Oly kicsit elengedte magát. Vajon tényleg ennyit számít neki az, hogy meglegyen a cucca? Mennyire képezheti magát, ha ilyen órákra jár? Mondjuk meglátszik rajta.
- Tudod, a Holdon járást is megrendezték. - csak hogy tudassam vele, mit gondolok erről. Hiába tér ki a válasz elől, az eléggé árulkodó tud lenni adott esetben.
Csak figyelek arra, amit mond, nem tájol ő olyan rosszul. Mondjuk ha mond utcanevet, akkor vagy tudom vagy nem. Így tényleg egyszerűbb. Talán könnyebb a helyzet, hogy délelőtt a forgalom nem annyira túlságosan nagy mint csúcsidőben.
- Buli volt? - tovább faggatózok. Tudom, kitérő választ adott, de nem tágítok.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:35

Csendesen ücsörgök mellette a továbbiakban, nem igazán van kedvem beszélgetni, pláne nem a szüzességemről, de továbbra is firtatja. Miért nem lehet csak úgy elengedni a témát? Amúgy se tartozik rám, vagy rajtam kívül bárkire, hogy mikor és kivel veszítettem el. De még ha tartozna, akkor se nagyon tudnék beszélni erről anélkül, hogy zavarba ne jönnék. És Lio előtt nem akarok mostanában paradicsom színt ölteni.
Meg kell állapítanom viszont, hogy jól vezet, egész eddig fel se tűnt, hogy elég magabiztosan ül a volánnál. Mióta van jogsija? Meg ilyen kocsija?! Mindegy, ez már nem tartozik rám, én meg tudom húzni a határt a másik magánszférája előtt. Nem tolom bele a képem kéretlenül.
- Nem... - válaszolok végül csak ennyit az ablakon kibámulva. Nem hazudok, de sokat sem árulok el, sőt még mindig hiheti, hogy az egész ellen tiltakozok, de ha van egy csöpp esze, tud olvasni a jelekből és megfelelő következtetést levonni.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:35

Nem iagzán válaszol. Ezt utálom a lányokban, amikor elhallgatnak. Nem mond semmit, nem reagál semmit, nem tudok én sem mit levonni az egészből és különben is. Miért nem ordítja le a fejem, vagy mond rá valamit, ami mondjuk kamu, vagy egyszerűen csak kezd el kötekedni, veszekedni, bármi. A csönddel én sem tudok mit kezdeni, így marad a vezetés és az út. Már épp nyúlnék a rádióért, hogy ha mást nem, szóljon a zene, amikor válaszol. Kössz, ki vagyok segítve. De várjunk csak, olyan érdekesen mondta ezt a nemet. Most válaszol vagy cáfol? De elég csak rá néznem, tudom, hogy válaszolt. Persze biztos zavarhatja, hogy erről én faggatom. és sajnos olyan vagyok, hogy nem tudom továbbra sem befogni a pofám. Mert kíváncsi vagyok és érdekel. Ahhoz jól csókolt, hogy ennyiben hagyjam. és ahogy befordulok az utcájukba, nem is leszek rest megemlíteni legújabb agyszüleményemet.
- Pasid volt és ott kellett hagyni, igaz? - mióta is jöttek ide? Fél éve? Nagyjából amióta a kocsim is megvan. Hisz az ofő úgy konferálta őt fel mint az új lakó, aki nem ismer itt senkit szinte és legyünk ezért megértőek vele. De tényleg, miért költöztek ide?

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:35

Kezdem magam kellemetlenül érezni mellette. Megkaptam, amit akartam és teljesen biztos vagyok benne, hogy ő is, vagy legalábbis talán nem járok olyan messze az igazságtól. Az a második csók már nem az internet népének szólt, talán az első sem teljesen. De azt hiszem elég nyilvánvalóvá tettem, hogy kerülném a témát. Nem mintha nagyon meghatná, ezért hitetlenkedő pillantást vetek felé. Ennyire nem veszi a lapot, vagy csak szeret mások magánéletében vájkálni? Eddig senki nem szedett ki belőlem ilyen információkat, nem is tervezem, hogy pont neki adom ki magamból.
- Nem vagy te olyan hülye, Lio... Tegyél is úgy, mint aki nem az és fogd fel, hogy nem akarok erről beszélni, se most, se máskor... - dörrenek rá. Hogy találta így fején a szöget? Nem lehet ennyire nyilvánvaló. Még csak nem is volt teljesen publikus a kapcsolatunk Byronnal. Egy egyesületben voltunk, kényes lett volna a szituáció. Bár talán néhányan sejtették, hogy több van köztünk barátságnál. Volt. A folyamatos edzéseket még kibírtuk, az utazásokat is, de mindehhez még a távolság.. Jobb döntés volt elköszönni egymástól, lezárni, mielőtt még igazán elkezdődött volna. Nem beszéltem erről azóta senkivel, csak elzártam magamban, hogy szép lassan majd elfelejtődik.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:36

A lányok nem szeretik, ha nagyon belemászok a magánszférájukba, ezt persze többféleképpen tudnák kifejezni. Lehet pofonnal, vagdalkozással, csapkodással, fenyegetőzéssel, szitokszóval vagy csak hallgatással is. Mindenesetre valamiféleképp nem örülnek neki. Nem számolok másképpen most sem, hisz nagyon belemászok ezzel úgymond az arcába. A kérdés az, hogy melyikféleképpen reagál?
Végül felháborodik. Mint ha lenne egyfajta kérés is a mondandójában, hogy ezzel tényleg hagyjam. Tényleg így beletapostam volna a kis lelki világába? Tényleg ez történt vele? Olykor rá sandítok, míg le nem parkolok a feltételezem házuk elé. Legalábbis ezt a házat gondolnám annak, hogy az övék, hisz egy picit jobban kitűnik a többi körül.
- Jól van, nem kínozlak tovább. De egyet árulj el, nem lenne egyszerűbb csak sodródni az árral? Új élet, új hely, új pasik, tudod... - tudom nem a legjobb duma, de ezzel most már nem vájkálni akarok az életében. De tőlem nem fog olyat hallani, hogy értettem, bocsánat vagy eldugulok mert ő ki mert kelni magából. Szerintem az a baja, hogy szexhiánya van. Attól ilyen hisztisek mind.
- Itt laksz?

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:36

Egy kicsit elegem van abból, hogy mindenki azzal próbál fogást találni rajtam, hogy tudja, hogyan is kellene most éreznem magam, vagy mit kellene csinálnom, hogy sikeresen új életet kezdhesse. Az igazság az, hogy engem erről nem, hogy elfelejtettek megkérdezni, de számításba se vették az életemet. Hiába állítja anyám, hogy a javunkat akarta, mikor ide költöztünk.. Ha egyetemre akartam volna menni, lett volna egy nyaram megszokni a fővárosi életet, de még csak tovább sem akarok tanulni. Nem ott látom magam még négy-öt évig az iskolapadban, sokkal inkább a sportkarrieremre akarok koncentrálni.
- Nem, nem lenne egyszerűbb. Csak idő kérdése, hogy visszamenjek Epernay-be, nem akarok gyökeret ereszteni itt, kalandokra meg még kevésbé van szükségem.. - nézek rá szúrósan. Ezt a beszélgetést - ha nem is ilyen kontextusban - de már lefolytattam a bátyámmal is, aki biztaott, hogy nézzem a dolog jó oldalát. Még mindig nem látom. - Szóval tedd meg azt a szívességet, hogy leszállsz a témáról.. - zárom le a magam részéről. Így is többet osztottam meg vele, mint amennyit akartam mondani bárkinek is az előéletemről.
- Igen, itt. Még.. - veszem le magamról a kabátját, hogy visszaadjam neki. Jó szolgálatot tett, de azt hiszem nyilvánvaló, hogy a pulcsijára még szükségem lesz. - A számlaszámod ne felejtsd el elküldeni.. - emlékeztetem. Tartozom neki párszáz euróval, de a mai után azt hiszem ennyi az egész.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:36

Magam elé emelem a kezeimet megadóan. Okké, én csak egy tippet adtam, bár ha csak belegondolok, biztos ő is átrágta magát a lehetőségein. Azzal sajnos nem lehet mit kezdeni, ha valaki itt - vagyis az új helyén - nem érzi jól magát és gyötri a honvágy. Talán engem is gyötörne, ha nem idevalósi lennék, de lehet csak hamar rájönnék, hogy egyszerűbb felfedezni ezt a várost, mint tocsogni a depresszióban. Brr, belegondolni is rossz, hisz ez a város él, lélegzik, pörög és lüktet. Mint ha csak nekem találták volna ki, soha az életben nem tudnám sem megunni sem leállni róla.
- Oké, oké. Nem kell mindjárt így lefröccsentened a fejem. - ez utóbbit ugyanis tényleg csak jó ötletnek gondoltam. Miért vájkálnék azzal az életében, ha nem tudtam meg vele semmit? Hm? A kabátra pillantok, ami már csak úgy nála volt így is. Hisz elég meleg van a kocsiban.
- Jó, majd elküldöm... de nem fogsz így felfázni? Cipőd sincs. Betolatok, vagy beviszlek az ajtóig...

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:36

Nem terveztem, hogy leteremtem őt, de zsigerből jött a válaszom, túl sokszor ismételtem már el ahhoz az elmúlt fél évben, hogy ne húzzam fel magam rajta. Meg hát tényleg nem vagyok rászorulva a tanácsaira. A szívességére, amit tett, arra igen, arra abszolút és köszönettel is tartozom neki. De végül csak belátja ő is, hogy hiába kerültünk egymáshoz egy gyufaszálnyival közelebb a kelleténél, nem jogosítja fel arra, hogy belepiszmogjon az életébe.
- Csak szóvá tettem, hogy nem a te dolgod.. - jegyzem meg, de belátom, hogy nem finomkodtam közben. Bár aligha hiszem, hogy egy picit is megsértettem volna őt, annál önérzetesebbnek gondolom.
- Nem kell, megoldom. Egy lépés lesz kiszállni a kocsiból, aztán még öt a bejáratig figyeld csak. Ha nem gond, nem egy szál melltartóban tenném meg, a pulcsidat majd visszaadom.. - fordulok és már nyitom is az ajtót. Tény, hogy a szüleim a felső tízezerbe tartoznak, de ennek ellenére nem vagyok olyan elkényeztetett fruska, aki megköveteli, hogy elé fussanak ajtót nyitni. Különben is kellemetlen lenne, ha a történtek után újra cipelne.
- Kösz a kabátot, a fuvart, a képet, ha sietsz, még visszaérhetsz a harmadik órára.. - biztatom, bár van egy olyan sejtésem, hogy ezzel az ürüggyel ma már ő se megy be a többi órára. Mindegy, ez nem az én dolgom, és én meg tudom állni, hogy beleszóljak. Én pedig ezzel a lendülettel ki is pattanok, és az előrelejzésemnek megfelelően öt hatalmas ugrással letudom a távolságot a bejárat és az autó között. Nem vagyok teljesen elveszve egy férfi nélkül sem. Az ajtóból még visszafordulok inteni egyet, de nem várom meg, hogy elhajtson. Jobban félek attól, hogy egy szomszéd is meglátja a kivillanó fehérneműmet.

» nomi & theodore • accidents happen