welcome to montreal!

Tárgy: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:18

to Lio hmm

Az utóbbi időben nem volt szokásom sem korán kelni, sem iskolába járni, ma mégis az első óra előtt már az öltözőben voltam, hogy levegyem az izzadt ruhákat, visszabújjak a kedvenc krémszínű pulcsimba, hátha ezt a napot kibírom ezek között a falak között. Hiányzott az edzés, bűntudatom van miatta. Mikor még otthon laktunk, minden nap a páston találtak rám, alig lehetett onnan leimádkozni. Mióta viszont Párizsba költöztünk, cirka fél éve eléggé elhanyagoltam a felkészülést, ami meg is látszik a technikámon. De azért ott még nem tartok, hogy elismerjem, anyámnak igaza volt...
A csaphoz lépve gondosan lemosom magamról az izzadtságot, felfrissítem az arcomat és hatalmas sóhajjal indulok vissza a szekrényem felé, hogy felöltözzek. A kikészített ruháimat viszont nem találom. Szórakozott vagyok, biztosan csak elfelejtettem, a szekrényemet kinyitva viszont feltűnik, hogy ott sincs. Vizsgálgatom a pad alatt, a másik sorban, hátha csak figyelmetlen vagyok, de abszolút semmi. Még a komplett felszerelésemnek is nyoma veszett, ami nem kis pánikra ad okot, tekintve, hogy lassan becsengetnek. A szekrényem tárva-nyitva, a többi zárva, hiába próbálok meg kinyitni minden egyes lakatot, hiába ráncigálom őket egyre csak erősebben. A végén már csak fújtatva csapok egyet a hozzám legközelebb esőre, és a csizmámban és ahogy vagyok, a fehérneműmben indulok meg felfelé. Most átkozom, hogy az összes többi sportfoglalkozás a nap végén van, kérni sem tudok ruhát senkitől. A folyosóra érve azonnal megcsap a hűvös levegő, összefonom a karjaimat a mellkasom előtt és úgy teszek, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne végigsétálni a folyosón a zsibongóig egy falat ruhában. Mintha a strandon lennél, Oly... Ott sem látnak többet, a különbség csak annyi, hogy most mindenki más fel van öltözve, ráadásul mindjárt itt a karácsony... Ha mázlim van, az öcsémbe pont nem fogok belefutni, az nagyon elfuserált lenne. Persze az első dolgom a szekrényéhez vezet, hátha találok valami ruhát, de miért is lenne kiismerhető a kódját illetően?
Ismét csak fújtatok egyet, mikor meghallom, hogy valaki a hátam mögött fütyül egyet. Tényleg, ez lenne a szint 18 évesen?
- Nagyon gyorsan pakold el azt a telefont! Ha bármit meglátok ebből a neten, olyan pert sózok a nyakatokba, hogy a dédunokátok is fizetni fogja... - indulok tovább, már teljesen fel vagyok pörögve. Ezért valaki felelni fog. Még nem tudom ki, de ha kell melltartóban járok utána.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:18

/Trágár szavakat tartalmazhat/
A szünetben mindig történik valami, hallani valamit, amik többnyire untatnak. Különösen az utolsó évem alatt érzem azt, hogy én már eléggé kiöregedtem ebből a rítusból. Régen jó volt menőnek lenni, amikor Tintinnel direkt cukkoltuk a lányokat, húztuk az agyukat... meglett az eredménye hisz azóta is akadnak olyan fanpicsák, akik egy szóra képesek epekedve ugrani.
Mostanság inkább tölteném az időt iskolán kívül, igazából bárhol csak nem itt. De ezt már fél lábbal is ki kell bírnom, ha az elmúlt évekkel könnyedén megesett ez. De ez az év más, az év vége pedig vészjóslóan araszol felénk. Még mindig fogalmam sincs arról, mit csinálhatnék magammal a suli után, így egy kissé para a dolog. De hát...
Épp egy másik tankönyvet veszek ki a szekrényemből, amikor hangokat hallok a zsibongó felől. Vagyis tőlem nem is olyan messze, még a folyosó Oly öhm... egy szál fehérneműben lépdes végig a... öhm... izé... miért visel ennyire nagyon de nagyon nem snassz fehérneműt? Annyira nem ezt néztem ki belőle és most... A szemöldökeim a homlokom közepére szaladnak, tökéletesen mutatva azt, mennyire meglep a látvány, de közben kaján mosoly kúszik az arcomra. Bevállalós kislány, valami fogadást teljesít? Bár nem úgy tűnik, mint ha zavarná, hogy néhányan rá cöccentek. Intek felé, mielőtt még belépne a helyiségbe a még több diák közé. Visszarakom a könyvet a szekrénybe és csak elindulok hozzá. Lassan, kiélvezve a látványt, a mosolyom pedig nem rejtem cseppet sem el.
- Nahát, ez a császárné új ruhája? - kérdezem pimaszul, egyben utalva arra a mesére is, amikor jól lóvá tették az uralkodót a furfangos szabói.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:19

Ahhoz már hozzászoktam, hogy sokan figyelnek, odahaza szenzációnak számított minden alkalom, mikor valami rossz fát tettünk a tűzre. Itt kisebb a felhajtás körülöttünk, de ez nem jelenti, hogy vágyom vissza a régit. Mégis megkapom, valakinek még meg kell majd köszönnöm, hogy ilyen rendes és törődik azzal, hogy ne szenvedjek hiányt a botrányokból.
Csak képzelődöm, vagy tényleg egyre többen vannak? Mintha minden lépésem után egyre többen lennének a folyosón. Próbálok a hajam mögé bújni az áthatóan bámuló tekintetek elől és gyorsítani a lépteimen, de egyelőre azon agyalok, honnan a fenéből tudnék én ruhát szerezni, mikor látszólag mindenki elég jól mulat rajtam.
- Ne most, jó? Pláne, ha a te kezed is benne van... - sóhajtok fel, és még szorosabban vonom magam köré a karjaimat. Még így sem sikerül túl sok mindent eltakarni a testemből. Végig se merek nézni magamon, de azt látom, hogy Lionel kocsányon lógó szemei és a vigyora is ott játszik az arcán. És én még azt hittem tegnap este, hogy ő egészen normális is tud lenni...
Nem úgy terveztem, hogy az egész iskolának mutogatni fogom magam. Kikerülöm őt és folytatom a menetelést, igazából már nem is tudom, hová tartok... A titkárságra, az igazgatóhoz? Beköpni valakit azért, mert lenyúlta a ruháimat és... Na de kit árulnék egyáltalán be?

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:19

Oké, nincs vicces kedvében. Ahogy látom teljesen meg van zavarodva de nem csak megzavarodva, hanem kétségbe esve. Mint ha nem tudná eldönteni, mitévő legyen, hová rakja ezt a sok marhát, akik csak gyülekeznek. Alighanem nekem is kellemetlen lenne egy ilyen szituáció, nem is tudom mit csinálnék hirtelen. Bár lehet csak nevetnék egy jót magamon, de én kicsit sem vagyok szemérmes. Míg ő... úgy fest nagyon. Lehet többet be sem jön a suliba.
- Menjetek a dolgotokra. - szögezem le fennhangon a többieknek, miközben visszalépek a szekrényemhez. Nincs jobb ötletem, mint elővenni a pulcsit belőle - pedig a kabáton is elgondolkozok - és a lány után indulok. Nem nevetek, egy picit talán mosolygok az esetlen léptein. Nem nehéz így beérni, hogy aztán a hátára terítsem a pulcsit, megfogjam a vállát egyben sarkallva arra őt, hogy álljon meg.
- Nem szeretem, ha valakivel ennyire kibasznak. Nem tudom mi történt, de jó lenne, ha nem fáznál meg. - vetek egy pillantást a többiek felé, majd csak karon ragadom őt, ahogy meghallom a csengőt. Az az áldott csengő, aminek hatására a diákok fel fognak szívódni és ha eddig nem jött tanár, ide már ez után sem fog. Szarok én most az órára.
- Hol a ruhád?

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:19

Ha ez otthon történik velem, mindenki fejvesztve menekült volna az utamból, de íme látszik, hogy sikerült bemutatkoznom itt.. Valószínűleg nincs túl nagy nevem, zon kívül, hogy én vagyok az új lógós diák.. Lio pimasz megjegyzése meg csak olaj a tűzre. Azt se tudom, hol álljak neki a keresésnek, még az iskolában is vannak olyan termek és folyosók, ahol sosem voltam, valószínűleg egy örökkévalóság lenne megtalálni. Egy fokkal tényleg jobb ötlet lenne, ha a diri irodájába megyek, legalább abban biztos lehetek, hogy nem botlok úton-útfélen vizslató szempárokba, ha leszámítjuk az igazgatónő valószínűleg egyszerre meglepett és bosszús arcát.
Még hallom, ahogy a hátam mögött egy ismerős hang rendre inti őket, de még mindig igyekszem elszivárogni. Talán a megszégyenültség az oka annak, hogy mégse megy olyan gyorsan, ahogy szeretném. Aztán megérzem a vállamon a puha anyagot, bárkitől jön is, szinte utána kapok.
- Újabb szívesség? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet, de végül nem irtatom. Jobban szükségem van most valami ruhadarabra, minthogy kötözködjek vele.. - Jahh.. Annak én is örülnék.. - sóhajtok nagyot és első nekifutásra csak magam elé húzom a pulcsit, amit kaptam tőle. Nem igazán nézek a szemébe, igyekszem nem tudomást venni a vigyoráról sem, ami még mindig ott virít a képén. A pulcsi viszont étségtelenül jókor jön, még mielőtt a mellbimbóim is átlátszanának a melltartó vékony anyagán.
- Úgy nézek ki, mint aki tudja, hol a ruhája? - emelem fel a hangom. Nem neki szánom, de még egy ilyen hülye kérdést szánt szándékkal se tudna feltenni. - Még a vívófelszerelésem is eltűnt, a ruháim, a kabátom, a sapkám.. Minden. - magyarázom aztán egy kicsit kétségbeesve. Pedig én csak suliba akartam jönni, erre tessék. Na ez biztos nem történt volna meg, ha ma is inkább a zenélő fickót hallgatom.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:19

/Trágár szavakat tartalmazhat/
Sokan lépnek le az órákra, ami talán könnyít Oly helyzetén. Én csak figyelem a lányt, egy idő után már rám annyira jellemző vigyorom és szórakozottságom jelei sincsenek meg. Persze nem érzem át a helyzetet, de most nem leszek tahó, nem nevetem ki. Eleresztem a fülem mellett a megjegyzését.
- Nem... mondtam már, utálom, ha valaki olyannal basznak ki, aki csak úgy rosszkor volt rossz helyen. Mivel nem jársz be, biztos nem akasztottad össze az agancsod senkivel sem. - vonom le a következtetést nagy komoly tekintettel, de a vigyor szüntelenül kezd visszatérni. Kis méregzsák, akit most sikerült kellően felhergelni. Vajon ha én is beszállnék a hergelésbe, nekem esne? Jól szórakozok ezen, de egy hasonló eset kezd kibontakozni a fejemben. Lehetséges, hogy ő is úgy járhatott mint Sue?
- Van néhány tippem, hol lehet... És örülj, hogy téged nem csalogattak le az alagsorba. - némi infót megszellőztetek neki, de hogy őszinte legyek, fogalmam sincs hol az a ruha és a készlet. Bizonyára azok a kis picsák is tudják, hogy egy vívószett az drága tud lenni.
- Nem is mondtad, hogy vívsz.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:20

Méghogy utálja, ahhoz képest mindig ott van, ha történik valami. Lefogadom, hogy a tegnap esti eset sem volt egyedi. Vagy talán csak most mindennek a rossz oldalát látom, az érdmének csak azt az oldalát, hogy valaki könyörtelenül gúnyt akar űzni belőlem. Nem igazán emlékszem, hogy bárkinek is keresztbe tettem volna, így elég nehéz kiindulópontot találnom, de úgy tűnik hasonlóan gondolkodunk az ügyben.
- Nem is nagyon beszélek senkivel, leszámítva az öcsémet, meg téged.. Szóval hacsak nem te voltál... - vetek rá egy nagyon szúrós pillantást - Akkor ötletem sincs. Pascal szeret szívatni, de ez azért neki is tabu... - sóhajtok nagyot, aztán végre felengedek annyira, hogy belebújjak az imént kapott pulcsiba. Már teljesen mindegy, körülbelül mindent láttak, amit láthattak..
- Leszel szíves kevésbé bámulni.. - szólok aztán rá, mert mikor összeszedem magam, hogy ismét ránézzek, legszívesebben lekevernék neki egy pofont. Csak moderálom magam, mármint a helyzethez képest.
- Mi? Az alagsorba? Ott hogy látott volna az iskola zöme majdnem pucéran? - forgatom meg a szemeimet. Látom, hogy nem érti a helyzetet, ezért segítek neki kiigazodni a szálakon. - Itt pontosan az volt a cél, hogy ne legyen más lehetőségem.. Az összes öltöző szekrény zárva volt, ami nem, az meg üres... Esélyem se volt ruhát szerezni.. - tűröm fel a pulcsi ujját, mivel elég hosszú. Menet közben az illata is megcsap, nem a frissen mosott öblítőé, sokkal inkább parfüm. Nem is rossz parfüm, pillanatok alatt beleivódik az orromba.
- Nem szoktam hencegni vele.. - pedig lenne rá okom. Bár ezt csak magamban teszem hozzá. Azt sem reklámozom, hogy lovagolni járok. Senki sem áll olyan közel hozzám, hogy ilyen behatóan tudja a programjaimat, én meg kifejezetten próbálok nem barátkozni.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:20

Elég dacosan viselkedik, ami azt illeti. Pedig csak megvigyorogtam, hogy itt flangál egy szál fehérneműben. Nem hogy örülne neki, vegye elismerésnek. De hát túl nagy elvárásaim vannak ezek szerint vele szemben és vissza kell vennem az arcomból. Értem. Vagyis nem, vagyis nem akarok változtatni a hozzáállásomon.
- Miért lettem volna én? Spontán szórakozásból? Kösz, azért megválogatom a módszereimet és az indokolatlanul hogyan alázzunk meg lányokat nincs a szórakozásaim között. - ezzel pedig ezt a részét lezártnak is tekintem. Most komolyan, mi a francért akarok így neki segíteni?
- Ah kár, pedig már épp belőttem volna a méreteidet is. - továbbra is csipkelődős kedvemben vagyok és az a vigyor sem törlődik le egyhamar az arcomról. Élvezem a helyzet magasságát, igen.
- Az most mindegy, hogy mi a cél éppen... csak abból indulok ki, hogy az is féltékenységből volt. Tudod... tegnap bármelyik kis picsa láthatott minket akár. - részletesebben kifejtem a véleményem, szembefordulok vele egészen, miközben komótosan igazgatom meg a pulcsit rajta, amibe immár rendesen belebújik. Épp ideje volt. Bár valami lábbeli nem ártana neki.
- Márpedig amíg nincs alany, se a dirihez nem tudsz bemenni, sem a ruháidat nem kapod vissza és nem találjuk meg. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik kiscsajnál van.
Picit eltűnődve nézek rá. Nem néztem volna ki belőle, hogy vív, pedig azért az alkata lássuk be kicsit alacsony termete ellenére formás mégis erős, mint ha valamit végezne. De nem hiszem, hogy ez pusztán a vívástól lenne...
- Milyen kár. Talán ha tudnák, hogy ne packázzanak veled, a ruháid is meglennének.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:20

Nem vagyok épp humoromnál, de nem úgy látszik, mintha venné a lapot, az hogy továbbra is vigyorog, kezd tényleg tenyérbemászó lenni..
- Miért ne te lettél volna? Mert tegnap véletlenül volt egy jó pillanatod? - forgatom meg a szemeimet. Nem bízom benne, és ez rosszul is esik azok után, hogy tegnap kisegített, és most is ő volt az egyetlen, akinek a segítségére számíthattam, mégis tudom, hogy mekkora bajkeverő hírében áll. Akár az is lehet, hogy így keveri a maga malmára a vizet.
- Lekésted.. - húzom gúnyos vigyorra a szám, de közben a hideg is rázni kezd. Naná, mert egy szál pulcsiban vagyok december közepén.
- Ezt nem mondod komolyan? - szalad a szemöldököm a homlokom közepéig és közben a vállam is megrázom, hogy ő csak ne igazgassa rajtam a pulcsit. Nem érdekel, hogy az övé, most ez az egyetlen, ami egy kicsi kis önbizalmat is ad ahhoz, hogy a vigyorgó képébe tudjak nézni mindenféle pironkodás nélkül. - Ugyan mit láthattak volna? - forgatom a szemeimet. Egy hülye kis színjáték volt az egész, ahol mindketten mosolyogtunk, semmi több...
A radiátorhoz megyek, muszáj egy kicsit megmelegednem, érzem, ahogy a combomonis végigfut a libabőr. A pulcsi nem sokat segít, pláne, hogy milyen fázós vagyok. Ha lehetne egymásra vennék három kabátot, mielőtt kimegyek a fagyba..
- Szóval valamelyiknél picsánál lesz a háremedből... Klassz. Megnevelhetnéd őket.. Ha nem, akkor én fogom.. - ülök fel egy pillanatra a radiátor tetejére, a pulcsi elég hosszú ahhoz, hogy a fenekem alá tudjam gyűrni. Nem kényelmes, de így legalább a talpam nem éri a hideg járólapot. Csukott szemmel melegszem pár percig, aztán azt veszem észre, hogy még mindig itt van.
- Kösz a tippet, mindjárt megyek és megkeresem a cuccom.. Te menj csak órára, nem akarok még egy szívességgel tartozni. Jut eszembe, a bankszámlaszámodat majd küldd el... Nem szeretek tartozni - teszem még hozzá. Talán kicsit túl flegma vagyok, de mikor azt mondják nehéz beilleszkedni az új környezetbe, nem pont erre gondolok. Mögöttem az ablak van, a fejem hátradöntöm és reménykedem, hogy nem került fel a kis esetem a youtube-ra meg a snapchatre. Anyámék nagyon kiakadnának.. Klasz, még a mobilom sincs nálam, hogy egyáltalán meg tudjam nézni, mennyire lettem közröhej tárgya.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:20

Nem válaszolok a kérdésére. Ezt döntse el ő maga, nekem nem áll szándékomban minden esetben jófejnek és úriembernek tűnni. Hisz nincs fehér és fekete, csak maszatos valami. A másik okom pedig pusztán az, hogy egyszerűen nincs közöm hozzá. Ha nincs közöm hozzá, miért is magyarázkodjak? Majd rájön... vagy nem.
Na az a vigyor már tetszik, látom azért kezd magára találni ebben a kiszolgáltatott helyzetben. A tegnapi kezdeti dacos oldala sejlik fel előttem, akkor volt utoljára ilyen. Hisz aztán csak játszottunk és valljuk be a végére teljesen lefegyvereztem őt.
- Meg tudnám saccolni. - vonok végül vállat. Láttam én már annyi lányt közelről, hogy meg tudjam nézni. De ha mást nem, lazán letaperolnám itt is - más kérdés, hogy akkor biztosan egy csattanós pofonnal leszek gazdagabb.
- Nos... elárulok neked valamit. Amikor korábban történt az a hasonló incidens, igazából akkor sem történt semmi a tornateremben. Beszélgettünk csak mi ketten. - ezzel pedig csak alátámasztom azt, hogy igen is volt már annak is alapja, hogy együtt láttak minket. Más nem is kell ezeknek a kis libáknak.
- Neveld meg őket, mit bánom. Sue is csak esküdözött, hogy majd móresre tanítja őket, én meg pont leszarom. - tényleg nem érdekel egyik sem. A lényeg, hogy hamarosan elhúzhatok innét, ők pedig hamar a múlt részeivé válnak csupán. Tekintetemmel követem, ahogy a radiátorhoz sétál, majd felhuppan rá. Szó mi szó, nincs túl sok minden rajta és noha van fűtés, ez a helyiség is elég nagy. Aztán csak gondolok egyet, magyarázása közben fordulok sarkon. Na nem szívtam fel magam rajta egyáltalán, csak eszembe jut, hogy akad egy kabátom is. Szóval azt ide hozom, ne csak a radiátoron raboskodjon. Pillanatokkal később már ismét ott állok előtte, a kabátot pedig felé nyújtom.
- Tudod mi a véleményem az órákról... Nem akarsz inkább hazamenni? Nem hiszem, hogy így szeretnéd végigülni a fejtágításokat.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:20

Nem tudok elsiklani a tegnap esti találkozásunk felett. Más közegben teljesen másképp viselkedett, én meg tévesen azt a következtetést vontam le, hogy rosszul ítéltem meg. Most saját magamat vonom kétségbe, de ez csak tovább bosszant. Ugyan miért kellene kétségbe vonnom az ítéletemet, mikor itt a bizonyíték, hogy pont annyira cinikus, mint azt elsőre sejtettem.
- A találgatásokat megtarthatod magadnak.. - nyilván nem vagyok rá kíváncsi. Nem véletlenül takartam magam az összes tagommal. Nem szeretek mások előtt meztelenkedni, strandra is ritkán járok, mert nem szeretem, ha bámulnak, sőt botrányt se akarok. A mai valószínűleg az elkövetkező 10 év strandélményét tette ki.
- Szóval voltaképp ennek az egésznek te vagy az oka? - szűröm le a lényeget a mondandójából. Fantasztikus, hogy miatta szívják a véremet, megjegyzem teljesen feleslegesen.. De még mindig én vagyok az új lány, nem igazán ismertettem meg magam az osztállyal sem, nemhogy az iskola többi diákjával. Ha így lenne, nem kezdtek volna velem. Elég fájdalmas bosszút tudok állni..
- Nem szeretem, ha csorba esik a hírnevemen.. Tudod, ez afféle becsületbeli ügy. Nem tudom, ki kezdett ki velem, de nagyon rosszul tette.. - jobb híján rá villantom a tekintetemet, aztán hagyom, hogy a radiátor kezdetleges melege átjárja a fázó tagjaimat. Nem különösebben érdekel, hogy a legapróbb jelét sem mutatja, hogy érdekelné ez az egész helyzet, ha miattam szívatnák egymást a férfiak, valószínűleg én is csak vállat rándítanék.
Egész egyszerűen azt hiszem, hogy megsértődött valamin, ami elhagyta a számat, de nem iparkodtam elnézést kérni, ami a szívemen az a számon elvet vallom, bár leginkább akkor, ha sérelmezek valamit. Azt pedig a lehető legnagyobb mértékben rosszallom, hogy lenyúlták a ruháimat. Pár perc múlva viszont egy kabátot nyújt felém. Meglepődök, de szó nélkül elfogadom és a csupasz lábaimra terítem. Mindent egybevetve kezdek egyre inkább átmelegedni, és nehezemre esik bevallani, de ezt nem a radiátornak köszönhetem a javaslata viszont megakadályoz abban, hogy szót is adhassak ennek.
- Valószínűleg feltűnt, hogy elég alulöltözött vagyok. Elárulnád, mégis hogy jutnék haza anélkül, hogy ne látná fél Párizs a hátsómat és ne fagynék meg közben? Várom a tippeket.. - intek felé nagyvonalúan. Néha gondolkodhatna, mielőtt megszólal.. Bár tény, hogy fantasztikusan mutatnék a csipkebugyimmal a metrón.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:20

Oh, hát mégsem tetszene neki, ha kitalálnám a méreteit? Milyen szemérmes. Igazából azt talán bírom benne, hogy ennyire ellenkezik, hogy nem akar lépten-nyomon inkább a nyakamba mászni. Bevallom ez egy kicsit új nekem és azt sugallja ezzel, hogy leszarja mennyi pénzem van. Nagyszerű, akkor nem kell azzal számolnom, hogy egy igazi érdekember. Hisz eddig sem önszántából sodródott ide hozzám így vagy úgy.
- Ümm... mondhatni igen. Most táblázzam fel a homlokom, hogy ne közelíts? Nem tehetek róla, hogy azok a kis picsák mindenkit kipécéznek aki szerintük potenciális esélyes nőnemű. - a fejem ingatom, igazából feleannyira sem érdekel a dolog mint mutatom. De Olyt most egy picit sajnálom. Még ha annyival intézik el mint Suet, hogy lezárják egy picit, vagy amíg meg nem találják. na de hogy így megalázni valakit az egész suli előtt...
- Én nem foglak abban meggátolni, hogy elejét vedd a dolognak. - részemről pedig nagyjából ennyi az együttműködés ezügyben. Igazából már engem is rohadtul irritálnak azok a kiscsajok, de nem tudok velük mit kezdeni. Csak úgy vannak.
Viszont tudok tenni mást, valami jobbat és aminek akár ő is a hasznát veszi. A kabátomnak például. Nem is löki el, hogy neki nem kell. Csak figyelem ahogy beburkolja a lábát is vele.
- Nem is mondtam, hogy a metrón kell hazamenni. Gondoltam kocsival kényelmesebb. - igen, ezt veheti úgy, hogy felajánlottam neki, hazafuvarozom. Csekély segítség tudom, de jobb ötletem nincs. Szerintem ruhára vadászni így teljességgel esélytelen.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:21

Nem igazán tudom elhinni, hogy az a Lionel, aki könynedén felméri a helyzetet és kabátot meg pulcsit ad, hogy meg ne fázzak és az a Lionel, aki pofátlanul végigméri a testem minden kilátszó négyzetcentijét egy és ugyanaz a személy. Vagy inkább csak nem akarom elhinni, mert elkezdtem megkedvelni?! Egy biztos, a méreteimre való célozgatásáért nem rajongok, pedig kinézem belőle, hogy nem kellene sokat gondolkodnia, hogy rávágja a 75/c-t. De azért örülök, hogy megkímél a pirulástól.
- Mondjuk, ha választanál mondjuk közülük egyet, akkor a többi leszállna rólad, meg az összes potenciális jelöltedről is.. - vetek fel neki egy nem túl bonyolult alternatívát, hátha egyedül nem tudta összerakni a képet. Semmi gond, itt vagyok és segítek. Legalábbis amíg a kabátja melegét élvezhetem. Nem telik bele két perc, és már nem is vacogok alatta, mindjárt más színben látom a világot.
- Klassz, mert neked is szerepet szánok benne, nem is akármilyet. - azt hiszem itt nem arra van szükség, hogy egyszemélyes bosszúhadjáratot hirdessek ellenük. Túl nagy gyengepontjukra jöttem rá épp. Lio. Én lennék a legostobább ember a világon, ha nem használnám fel ellenük.
- Hol a csapda? Ez már a sokadik szívesség.. Ha így akarod leszedni a melltartót meg a bugyit is rólam akkor... - rázom meg a fejem lemondóan. Nem én tehetek róla, hogy egyszer ilyen, egyszer meg olyan. Mikor hihetek neki, hogy csupán csak jófej és mikor kell attól tartanom, hogy ő lesz a következő, aki csúfos tréfát űz velem?
- Akkor figyelmeztetlek, hogy ez nem a legjobb taktika, és emlékeztetlek, hogy vívok, amit még nem tudsz, hogy judoztam is.. Ciki, ha egy lány levisz a földre, nem?! - nem hazudok, csak egy kicsit ferdítek a valóságon. Tényleg judoztam, két hétig, még nyolc évesen. Aztán valaki úgy belecsimpaszkodott a hajamba edzésen, hogy megmondtam anyámnak, hogy soha többet nem megyek. Így jött a vívás az életembe. De szerencsére ő erről mit sem tud.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:21

Persze, akkor jönne el a világvège, ha nekem még választanom is kellene közülük. Először a nevetés tör ki rajtam szavai hallatán, aztán csak megeresztek egy fintort.
- miért akarnék egy éretlen kislánnyal összejönni? Nem tudom igazából mit gondolsz rólam, de ez egy eleve halott ötlet. Aztán majd mit csinálnak, szétszedik egymást? - nem gondolta ezt vègig. Lehet valahol kibaszottul jót tesz az egómnak a dolog de nem én kértem, hogy bálványozzanak. De úgy fest rosszabbnál rosszabb ötletei lesznek. Enyhe döbbenet ül ki az arcomra a kijelentésére.
- engem? Meg még mit nem. Maradjunk abban, hogy meglesz a cuccod és kész, az én szerepem itt befejeződik. - erről pedig akár biztosíthatom is.
De azért lássuk be van humorérzéke. Ismèt sikerül megnevettetnie a feltételezésével.
- tudod ha az lenne a célom, akkor csak lekapnám rólad és nem kerìtenèk ekkora feneket ennek. Nem áll szándékomban ilyet tenni. - ezt pedig mondom olyan határozottan, hogy ki is húzom magam. Jaj nézzenek már rá, szőke meg minden. Kis méregzsák.
- szerintem inkább ne fenyegess. - hogy a tettek mezejére lépjek és ne kelljen baszakodni azzal, hogy miképp fog mezìtláb a-ból b-be jutni csao felnyalábolom és már indulok is vele a szekrényekig, ahol aztán lerakom. Felveszem a hátizsákot, nekem gyors kimenetel nem lesz nagy dolog a tatyó pedig lapos, lévén szinte semmit nem szoktam behozni vagy elvinni.
- vedd fel rendesen a kabátot aztán pattanj a hátamra. Kiviszlek.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:21

Ma vagy különösen jó kedve van, vagy a fejébe vette, hogy bármit mondok is kiröhög. Igazság szerint már fel sem húzom magam rajta, egyszer úgyis abba kell hagynia..
- Hogy mit gondolok? Élvezed, hogy miattad marakodnak.. De tudod mit? Én egy cseppet sem élvezem, hogy minden ok nélkül kibasztak velem miattad. Mert rám mertél mosolyogni és épp elfelejtettél pöcs módjára viselkedni.. Amúgy meg ezek mindenhova követnek? Elég szar lehet... - teszem még hozzá. Nem ismerem el hangosan, de abban igaza van, hogy mind éretlen csitri, vagy csak ilyen hatással van a hormonjaikra. Simán kinézem belőlük..
- Lehetnél egy kicsit készségesebb, még nem is tudod, mit forgatok a fejedben. Szerintem tetszene.. - rántok vállat, de egyelőre nem mondok ennél többet, a megfelelő pillanatra várok.
- Oké, ebben az esetben, köszönöm, hogy nem akarsz kihámozni a megmaradt ruháimból.. Meg a tieidből - nevetek én is vele, de csak azért, mert egyetlen szavát se hiszem. Láttam, mennyire végigmért, de bízom abban, hogy nem egy iskolában kezdene velem... És hogy nem is a kocsijában. Egyébként meg tényleg meg tudom védeni magam.
- Miért, tán rád.... - ijesztettem. Meglepettségemben a torkomon ragad a szó, ahogy felkap. Hirtelen, minden előjel nélkül, én meg attól tartok, hogy leejt, de mégse. Oké, ez azért elég szexi.. A mondatomat már nem is folytatom, inkább a vállába kapaszkodom és befogom a szám, mielőtt méltatlankodni kezdenék, hogy tudok járni a lábaimon.
Megvárom, míg a szekrénynél felveszi a táskáját, és meg is csillan a szemem, mikor a farzsebénél látom kidudorodni a telefonját. Alig várom, hogy az eljöjjön az én időm.
Egyetlen zokszó nélkül veszem fel a kabátját, az is leér bőven a combom közepéig, az ujjait szintén felhúzom, hogy a kezem kilátsszon belőle, aztán a hajamat kihúzom a kabát alól. Csak egy nagyot ugrok, a nyaka előtt összekulcsolom a kezeimet, a lábaimmal automatikusan átfogom a derekát, a hajam pedig akaratlanul is arcon csapja.
- Bocsi. Ha ezt most látnák, biztosan nem csak a ruháimat nyúlták volna le... - nevetgélek immár a hátán csüngve. Simán elképzelem, hogy nekiesnek ollóval a hosszú hajamnak például.. Na azzal borítanának csak ki igazán.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:24

- Hát bocs, hogy nem vagyok nulla-huszonnégyben pöcsfej. - dörmögöm egyből vissza neki bosszúsan. Na ne már, hogy kapásból ez legyen és így vélekedjen rólam. Lehet amúgy tényleg egy pöcs vagyok, de arról igazán nem tehetek, amilyen helyzet kialakult. Nem is hiszem, hogy igazán tudnék mit tenni. És legyen akármilyen mulatságos ez a helyzet, nem örülök zsigerből én sem, hogy ennyire bekorlátoznak azok a kis fúriák. Abban igaza van, hogy talán egy mindenhova jön utánam, ha nem is vettek annyira nyíltan részt a mindennapjaimban. Vajon hol vagy melyik az amelyik ennyire fanatikus és köp a többinek? És mi motivál tizenéveseket erre? Nincs jobb dolguk, biztos unatkoznak. Azt tudom, hogy csapatba verődve mászkálnak sokszor az udvaron, folyosókon és sosem mernek odajönni hozzám.
- Az én fejembe ne is forgass be semmit. De tudod mit? Mondd el, meglássuk, benne vagyok-e. - kíváncsivá tesz komolyan ez a fejtegetés. A francba is, szerintem tud manipulálni, ha csak ilyen félszavakkal felcsigázza a kíváncsiságomat. Nem is tudom igazából mi az abszurdabb, hogy mi most így beszélgetünk itt, vagy maga a helyzet amibe belecsöppentünk. Mert mint Sue esetén, most is felütötte a fejét a kis csitrik féltékenysége.
Mindenesetre innét el, minél gyorsabban el, mert nem tudom mégis mennyi idő telt el az órából és mennyi van a következő szünetig. Ne a legnépesebb helyen vitassunk meg bárminemű világleigázó - akarom mondani egyszemélyes - bosszúhadjáratot.
Megvárom, amíg nekikészül, a hátamat fordítom felé és egyenesen lenyújtom a kezeimet, hogy amikor nekirugaszkodjak, picit meg tudjam tolni. Egy szava sem lehet, mert ahogy megtolom a fenekét, azt a kabátomon keresztül teszem és így nem minősül tapinak.
- Oké, kész? - kérdezem, miközben egyenesedek fel, meg miközben persze megcsap a haja, ahogy még helyezkedik. Én csak a térdei alá nyúlok, hogy tartást adjak neki. Érzem, ahogy a telefon folyamatosan a kabátnak ütközik. Vagy neki. Nem is tudom. Elindulok kifelé, a bejáratig teljesen megszokottan. Nem nehéz ő, csak ahogy nyitom az ajtót, minden egyes szőrszálam az égnek mered amit a hideg levegő ér. Oké, póló nem volt a legjobb ötlet. De látom is a kocsit. A zsebembe túrok, előhalászom a kocsikulcsot, hogy aztán még messziről nyissam a zárat. Az egyetlen talán amire igazán büszke vagyok, az ez a masina. Meg is állok mellette, hogy kinyissam az anyósülés felőli ajtót majd megfordulok. Dobja csak be magát. És már sietek is a túloldalra, hogy beüljek és indítsam a motort, fűtést akarok. Csukom az ajtót.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:25

A kifakadásom után egyből csitulnak az indulataim, ahogy az lenni is szokott. Ritkán fordul csak elő, hogy a bosszúság felülkerekedik rajtam, ez nem az az eset. Most viszont azzal nézek szembe, hogy ő dörren rám morcosan, ami engem késztet vigyorgásra. Nem is olyan jó, ha a fagyi visszanyal, ugye?!
- Pedig olykor nem árt, ha forgatsz benne valamit.. - csipkelődök továbbra is nevetgélve, de nem szándékozom kihúzni a gyufát, elvégre amilyen gyorsan kaptam a kabátot, olyan gyorsan veheti el. A pulcsit talán nem rángatná le rólam, de ebben sem lehetek teljességgel biztos. - Mit mondanál, ha lenne egy tervem, amivel mindketten jól járunk, te egy időre talán lekoptatod őket, én visszakapom a cuccaimat és alig pár perc alatt kivitelezhető? - kérdezek rá aztán még mindig elég sejtelmesen ahhoz, hogy ne tudja, miről van szó, de szomjazza az információt. Ilyen ajánlattal csak nem találják meg minden nap, hátha rákap még mielőtt pontosan tisztáznám, mire is gondolok.
- Ne használd ki a helyzetet, Thibodeaux! - szólok rá azért, mikor megérzem, hogy olyan helyen jár a keze, ahol alap esetben nem kellene. FIcánkolok egy kicsit a hátán, míg megtalálom a helyem, aztán csak hümmentek egyet, hogy én ennél felkészültebben már nem is várhatnám a kinti hideget.
A kinti levegőváltozás nem kímél egyikünket sem, összerezzenek, ahogy a lábamra fut a libabőr, de azt is megérzem, hogy egy kicsit élesebben szívja be a levegőt, mint az imént. Naná, hogy ő is fázik. És itt kínálkozik az alkalom, hogy mikor letesz, egy ügyes mozdulattal kihúzzam a farzsebéből a telefonját. Tudom, hogy nincs sok időm, így úgy teszek, mint aki nekimegy hátulról, mert nagyon sietős a hideg elől elbújni egy még ugyancsak hideg autóba, de ő is megindul a vezetőülés felé, így van pár másodpercem, hogy megpróbáljam feloldani. Hamvába holt ötletnek bizonyul, nem ismerem annyira, hogy a többezer lehetőség közül kitaláljam, így átveszem a telefont abba a kezembe, amit nehezebben lát, a lábaimat pedig felhúzom az ülésre, a kabátja alá. Alig várom, hogy a fűtés elinduljon, de nekem addig így is megteszi. A sokadik próbálkozás után a telefon letilt, fantasztikus kísérlet volt próbára tennia pinkódját.. Gratulálok magamnak..

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:25

- Ó ha tudnád, mi mindent szoktam. - tekintetem élesen az övébe fúrom sokat sejtetős mosollyal. Csak egy picit játszom, ha már ő is így teszi velem. Aztán gondoljon erről az apró megnyilvánulásról amit csak szeretne. Szinte biztos vagyok benne, hogy mire következtet, ha mondja, ha nem mondja. Igazából néha egészen szórakoztató teljesen megjátszani egy helyzetet, egészen más képet adni magamról, mint amilyen valójában vagyok. Valahol sokszor itt mutatkozik meg az, hogy ki miképp áll hozzám.
- Azt, hogy kíváncsian várom az ötletedet. - nem megyek bele látatlanul semmibe, hallani szeretném mi az a hatalmas terv, mivel tudnánk mégis mindketten kijönni jól egy ilyen helyzetből? Miért gondoljam mégis azt, hogy ebből nekem is hasznom származik, nem pedig hátrányom?
Pofátlanságom határtalan, pedig most igazán viselkedek.
- Megemelni sem szabad téged? Nőj kicsit nagyobbra és akkor nem fogok megtámasztást adni a fenekednek. - sandítok félig-meddig rá. Így már egészen kiesik a látószögemből ahhoz, hogy teljesen láthassam az arcát. Végül csak sarkallom magam arra, hogy kivigyem.
Oké, ez nem volt jó ötlet. Pár pillanatig csak a tenyereimet dörzsölöm össze, mint ha ettől bármit is melegednék... de majd a kocsi megoldja. A piros belsőtől már egészen melengető hangulatom támad. Egészen addig, amíg meg nem látom, Oly mit művel. Azonnal a telefonom után kapok, amit persze le merem fogadni, hogy esze ágában sincs odaadni. Mégis minek neki a telefonom? Háklis vagyok arra, ha valaki engedély nélkül, kérdezés nélkül piszkálja. De ha nem hagyja magát, hát én sem. Lefogom az egyik karját, majd megragadom a másikat, hogy lejjebb tudjam húzni. De ettől csak én kerülök egészen fölé.
- Add már vissza. Ha ez a pokolian jó terved, akkor most mondom, baromság.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:25

Már meg sem kellene lepődnöm a válaszán, a reggeli reakciója is elég árulkodó volt, hogy csaknem maradéktalanul meg tudjam ítélni, mi minden fordulhat meg a fejében. Talán egy egész kicsit zavarba is jövök a megjegyzésétől, de egészen jól palástolom, legalábbis remélem.
- Nem gondoltál még arra, hogy ha csak egyszer túlfeszíted náluk a húrt, az betesz ? - vetem fel immár a hátán lógva. Naná, én nőttem kicsire, véletlenül se ő az égimeszelő. Oké, az átlagnál talán alacsonyabb vagyok, de így szinte bármikor, kérdés nélkül vehetek fel magassarkút. Más kérdés, hogy nem sűrűn élek ezzel a lehetőséggel. De úgy tűnik megéri, mert ha valamelyik Louboutinom esett volna áldozatul nekik, azt nem úsznák meg egy olyan kis átveréssel, mint amit tervezek.
- Ne szídd a magasságom, inkább örülj, hogy pofon nélkül tapizhattál le.. - forgatom meg a szemeimet, de nem láthatja, mert a szám túl közel van a füléhez. Pont ezért nem is beszélek túl hangosan. Amilyen goromba tud lenni olykor, még a nyakamba varrná, hogy meg akarom süketíteni a magas hangommal.
Természetesen kihasználom a lehetőséget, mindaddig várom az egy perces tiltás végét, míg rá nem jön, hogy miben mesterkedem. Elég hamar megtörténik, túl hamar ahhoz, hogy érdemben tegyek valamit az ügyemért.
- Ne, ne, ne - tiltakozok, miközben próbálom elhúzni előle a kezem. Feltételezem, hogy pont erre számított, nem adom könnyen a zsákmányt, ha már egyszer megszereztem. A lábaimat húzom közénk akadálynak, ha már a kezeimet sikerült félig lefognia. Tudom, hogy vesztes csatát vívok, de nem szokásom feladni. Azzal megkönnyíteném a dolgát, különben is elég nehezen törődöm bele a vereségbe.
- Nem is tudod, mit akarok, Lio.. - vetem be az utolsó gyenge próbálkozást. Valójában már könnyen lehet, hogy kitalálta. De egy ilyen akcióért igazán megérdemlem, hogy nyilvánosan mérjek azokra a picsákra megsemmisítő vereséget.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:25

Fenyegetőzik, behalok komolyan. Mindjárt lerakom ide a kőre, vagy nem is, az udvaron a koszos burkolatra. Igen, az lesz a legjobb. Tudom, én pimaszkodom vele, de azt folyamatosan elfelejti, hogy helyzetelőnyben vagyok. Nem is nagyon erőlteti magát már, így kifelé menet én is meggondolom magam. Szerencséje. De azért egy valamit muszáj megjegyeznem neki.
- Szerintem inkább örülj, hogy segítek, holott el is sétálhatnék. - ha miattam van a dolog, ha nem, igazán tehetnék úgy mint az esetek többségében. Szarnék az egész helyzetre, teljesen rá hagyva a megoldást. Akkor aztán lennének itt bajok.
Arra azonban egyáltalán nem számítok, hogy még a telefonom is lenyúlja, de még tiltakozik is. Nem habozok rá vetni magam és azzal sem finomkodok, hogy kicsit bevetek termeti és erőfölényben igen csak elhúzó előnyömet. Lefogom a kezeit, az pedig ha tetszik neki ha nem, el is fogom venni azt a telefont. Az eszközt tartó kezét már egészen közel húzom, amikor befeszíti közénk a lábait. Hé, nem ér ennyire erőlködni. Eleresztem a másik kezét és a combjára fogok, hogy mégis csak eltoljam magamtól a lábát. Nem kell az ide, minek, nyújtsa ki szépen. Hallom, amit mond, mégis visszaszerzem tőle a telefont - furcsa is lenne, ha nem sikerülne.
- Mégis mi a fenének kell ez neked? - épp felold a tiltás, amire így bepötyögöm a megfelelő kódot. Nem is olyan rossz dolog egyedi kódolást tenni a telefonra.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:26

Csak egy halk hümmentéssel díjazom a kikívánkozó legőszintébb mondatomat. Úgyis tudja, hogy örülök neki, hogy itt maradt, és nem kell még ki tudja mennyi ideig parádéznom fehérneműben a többiek előtt. Nem fogok ennek külön hangot is adni. Hangosan nem ismerném el olyan lelkesen, mint amennyire kapva-kaptam az alkalmon, hogy lelépjek vele. Most legalább van egy nagyon jó indokom a lógásra. Neki meg... Hát nem tűnik nagyon kétségbeesettnek, amiért pár órával megtoldottam a hiányzásait.
Azt bezzeg zokon veszi, hogy hozzálátok az ötletelésemet megvalósítani és ehhez pont a telefonjára van szükségem. Alig van pár másodpercem, mielőtt rájönne, hogy elvettem, majdnemcsak elloptam tőle, de fel is bőszül annyira, hogy fölém kerekedjen. Én fokozatonsan csúszok lefelé az ülésen az erőlködéstől, de magamhoz képest elég sokáig kitartok, de persze előre borítékolható a vereségem. A fejem koppan egyet az ablakon, a jobb lábam az ölében köt ki, a sípcsontom beverem a kormányba. De azért egy hatalmas kabátban jóval nehezebb mozogni, mint neki egy szál pólóban. Mihelyt a fűtés beindul, lehámozom magamról a kabátját és amint újra elrendeztem magam az ülésen a lábamra is borítom.
- Csak ki akartam borítani őket egy kicsit. Egy közös kép eléggé kiakasztaná őket, ahhoz, hogy holnapra visszakerüljön minden cuccom... Elvégre vesztettek.. - morgom az orrom alatt. Naná, innentől kezdve már nem érzem magam annyira nyeregben, de általában túl akaratos vagyok ahhoz, hogy csak úgy feladjam. Most sem teszem, viszont keserű szájízzel ismerem el, hogy ez az első eset, mikor én fogok szívességet kérni, és már így is sok van a számlámon.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:26

Túlságosan is el vagyok foglalva azzal, hogy feloldjam a telefont mint hogy épp azt figyelgessem, ahogy nekiáll levedleni. Alighanem most igazán nem is tudnék rajta mi újdonságot felfedezni hacsak nem mindazt teljes testközelből, amit jó pár percig már volt lehetőségem alaposan szemügyre venni. Így csak hallgatom, amit mond, miközben próbálom elképzelni, mégis miféle képre gondolt...
- Mert gondolod, hogy nem vettem volna észre ahogy épp lősz egy képet rólunk, ahogy épp vezetek, ezt meg elküldöd nekik? - azért nem most jöttem le a falvédőről, sejtem, mit akar, csak még nem látom az értelmét. De komolyan, mégis hogy függ össze a kép, mi meg azok a kis csitrik? Egy ilyen képpel csak megnehezíti azt, hogy visszaszerezzem a cuccait. Végül csak kérdőn pillantok felé, de nem tudom sehogy sem megkerülni azt, hogy végig ne nézzek szórakozott tekintettel a komplett öltözetén. Vagyis az enyémen. Viccesen est benne, mindjárt eltűnik a ruha alatt.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:26

- Annak jóval nagyobb az esélye, minthogy rá tudlak beszélni egy közös képre, amit aztán kiposztolsz... - sóhajtok nagyot. Na jó, én akartam posztolni az ő instájáról, csakhogy ebben elég nagy gátló tényező volt, hogy már a telefonjának a kódolása megállított. Nem gondoltam át ezt az akciót lépésről lépésre, fennakadtam az első buktatón. De eddig nem úgy ismertem meg, mint aki olyan nagy örömmel tenne eleget azoknak a szívességeknek, amiket nem ő maga talált ki, így nem sok értelmét láttam volna előtte megvitatni vele ezt az egészet, most viszont kénytelen leszek, ha ragaszkodok az elképzelésemhez. Márpedig én ragaszkodó típus vagyok.
- Teljesen logikus, amit mondok.. Meglátják a képet, azt hiszik, hogy kedvelsz és csak rásegítettek a dolgokra kettőnk között. Ettől kezdve próbálnak majd a kedvedben járni, és te ugyebár nagyon szeretnéd, ha a cuccaim visszakerülnének hozzám. - adok hangok végül a magyarázatomnak. Egy frászt szeretné, még mindig vigyorogva méreget, így kénytelen vagyok tovább fészkelődni, teljesen felé fordulok, vacakolok egy sort a pulcsi ujjával, mert még mindig túl hosszú, aztán igyekszem bevetni a legszebb nézésemet. Nem mintha abban reménykednék, hogy be is válik..

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:26

Közös kép, amit kiposztolok, a milyen közös kép, ahogy épp bepózerolunk, vagy épp bekukkantok a pulcsi alá? Ah, azt biztos nem engedné, hisz most is a ruhát igazgatja, hogy a lehető legkevesebbet lássak belőle. Milyen kár érte. Mindegy is, akkor csak hazaviszem. Épp csak hogy indítanám a motort, mikor bepucsít itt nekem. Most ezt csak én látom vagy tényleg befordul?
- Mert mit szeretnél, dobjam le én is a pólót, te meg a melltartót és majd lövünk egy szelfit? Vagy hogy tervezted? Mert máshogy aligha fognak lekopni. Meg milyen már, meglátja valaki és elkezdi terjeszteni, hogy mi a kocsiban szexeltünk a suli udvarán... - bár a gondolat is csábító, ellenére egy ilyennek biztosan nem lennék. De kinézem belőle, hogy semmi ilyenre nem gondolt, sőt, én gondolom túl a dolgokat. Nos... én nem fogom vissza legalább a hormonjaimat. De a fantázia csak fantázia marad, ez pedig itt a realitás. Ismerek sok olyan csajt, aki az én kedvemért meg is tenné, őket ezért is nem veszem nagyjából semmire. Ki tudja még kinek mennyire kaphatóak.

Tárgy: Re: accidents happen - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:26

Akaratlanul is képet társítok a mondandójához, a pólóját vizsgálgatom, a számat összeszorítom. Egész addig nem is olyan rossz az ötlet, míg ki nem esik a szálán, hogy én is vetkőznék. Meg a francokat. Így is többet látott már a kelleténél, de csak azért nem leszek ideges, mert emlékeztetem magam, hogy a bikinim is ennyit takar, csak kevésbé csipkés.
- Dehogy is.. Nem pornót akarok forgatni.. - lököm meg a vállát tettetett felháborodással. Bár valószínűleg neki az az ötlet jobban tetszene. - Különben meg nem látná senki, hogy a suli udvarán vagyunk... - forgatom a szemeimet. Inkább tartom komikusnak az elképzelést, mint felháborítónak, de azt hiszem ő elég komolyan gondolta, így nagyon gyorsan elhatárolódok a témától. - Lőhetnénk szelfit mondjuk ruhában? Sokkal több, mint amit ők valaha megtehetnek. Pláne, hogy én a kocsidban ülök.. - világítok rá a tényre. Nem hiszem, hogy mindegyiknek felajánlotta volna, hogy hazafuvarozza őket. Vagy épp innen jött a kocsiban szexelős pletyka terjesztésének ötlete? Fúj... Inkább nem gondolok bele, hány csajt dönthetett már meg itt, de el is komorodok egy pillanatra.
- Mindegy, elég ha csak hazaviszel... - nyúlok az övért, hogy bekössem magam, majd hazáig kitalálom mivel tudom rávenni, hogy meggondolja magát.

» nomi & theodore • accidents happen