welcome to montreal!

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

//Igen, tetszik xD//
-Ó van szakterületed? Majd akkor lenn kiírom a faliújságra is, hogy WC gond esetén Leconte kisasszonyt hívják! - Nevetek, mekkora lenne, főleg ha tényleg becsöngetnének hozzá. Ha szemét lesz lehet bejátszom.
-Ha Te mondod... és oké, bár ha konyhamalacot akarsz jelzem csúnyán fogok nézni. - Adom be a derekam kegyesen, bár érezhetően fura főzne nekem is. Inkább nem alapozom erre ha hoz át kaját persze megeszem, de nem számolok vele. Fura is lenne... A gombára is csak bólogatok, hogy van egy közös pontunk de nem mondom, megtartom magamnak, talán hogy ne gondolja meg magát hogy kötözködésnek venné esetleg. A csajoknál sosem tudni.
-Nem Te voltál hülye hanem Ő béna... Ki a fene tartja a gépén az ilyen fotókat. Eleve minek fotókat tartani? Mindegy is. - Ha már megcsalásra adnám a fejem akkor okosan csinálnám, nyomtalanul... bár olyan nincs de törekednék rá. Amy jegyese se a legélesebb kés volt a fiókban.
-Dehogy, annyit kapnék érte mert egy normális emberért. De lehet megverném, ha nem ért a szóból, mert mint tapasztalod szóban is elég jól tudok alázni. - Jó tanáraim voltak, a szüleim nyomába sem érek, tehát a volt hapsija is kétszer meggondolná hogy valaha Amyhez akarjon szólni.
-Nem, csak hoztam a formám. - Elcsábítani sem kell ha eléggé jól bókolok és teszem a szépet. Amúgy is gyűrű volt az ujján, ha jól láttam.
-Ha ki is tagad vissza fog fogadni, ne izgulj. - Érezhetően magabiztosan mondom nem akar az a hülye bátyja egyedül lenni, bár azt nem teljesen értem mit vár, mit gondoljunk vagy tegyünk.
-Óóóóó nézzenek oda! Még a végén kihívásnak fogom venni a dolgot! - Nevetek hogy beszól én nem bírnék mit kezdeni a tökéletességével, nem pedig Ő az enyémmel.
-Pedig tökéletes mozdulatokkal tenném, több lenne mint művészi! - Röhögök, jaj dehogynem dobálnám be a szemetet ha szemét lenne, kicsinyes bosszúim tára végtelen!
-Kétlem Cameron-féle puszit akarsz csajszi. Az esti mesékből meg nem lehet kinőni! - Forgatom a szemem, mert sejtheti ha Cameron-féle jó éjt pusziról van szó akkor nem az arcára vagy a homlokára kapná és nem egyet.
Arra hogy hozatnék valami hamburgert lavírozok a kézfejemmel előtte hogy talán, talán, necces, de komisz vigyorom árulkodó hülyülök. A bort is kinyitom, van rutinom meg el is fáradt már Amy szerintem, nem hibáztatom.
-Ez nem is volt kérdés, nem fogok meglepődni ha legközelebb is bekopogsz akár egy másik pasival is, segítsen ki egy igazi férfi. - Adom elő hetykén és fellengzősen, de vigyorgok, jesszus, az nagyon durva lenne, szerintem rájuk csuknám az ajtót hagyjanak.
-Hova akarnál menni? - Kérdezem aztán már komolyabban, miután Svájc és Franciaország kapcsán felveti lenne amit megnézne még magának.
-Az tökéletes, nem kell rá vigyázni, hova gondolsz?! - Nevetek, mert amúgy néha én is bűnözöm mint mindenki, ez a bor is az lényegében, de valóban figyelek magamra, így nincs gondom ezzel.
-Ahm... nem is tudom. Elképzelni nem tudtam miért hívsz. Főleg ilyen későn. Bár a legutóbbi beszélgetésünk után sejtheted nem voltam feldobva. - Miért hazudnám örültem hív mikor sejtettem a hajam égnek fog állni tőle. Bár ahhoz képest nem is történt katasztrófa, főleg hogy nem üvöltöttük le egymást, egész fura is hogy nyugodtan borozgatok mellette. Mintha nem is utálkozva váltunk volna el legutóbb. Nem mintha nekem ez különös lenne, mondhatni nekem egész otthonossá teszi a hangulatot. Bár Amyvel most kellemes, tehát ennyi zavar van a rendszerben.
-Hogy hogy nem valami másik barátnőd hívtad? Vagy hívtad őket? Mi lett volna ha fel sem veszem, vagy közlöm oldd meg? - Nézek rá érdeklődve, mert elég lutri volt engem hívnia, akkor is ha nem én voltam az első gondolata.

Amélie & Cameron

Sorry, do you wanna be my hero?

[You must be registered and logged in to see this image.]// Hehe Razz

Örülök xD //
Röhögni kezdek, mikor megfenyeget, hogy a WC-vel kapcsolatos szolgálataimról értesíti majd az egész lakóközösséget és az az igazság, hogy ki is nézném belőle, hogy a poén kedvéért ezt megcsinálja.
Na ácsi! Attól, hogy neked felajánlottam a szolgálataimat, még nem érvényes mindenkire!- figyelmeztetem röhögve, bár őszintén szólva nagyon remélem, hogy nem engem fog felhívni, ha tényleg valami probléma lesz a budival nála. Nagy eséllyel többet ártana az én szaktudásom, mint használna.
-Nem konyhamalac lennél, édeske, nyugi. A friss kajából vinnék át neked, nem abból, ami napok óta tengődik a hűtőmben. Minek nézel te engem?- kuncogok, de valóban, soha nem állítanék be hozzá olyasmivel, ami már az is lehet, hogy romlott. Ennyire idióta azért nem vagyok, de mivel kis adagokat nem nagyon tudok főzni, tényleg jó lenne, ha nem kellene mindig kidobálnom a kaja felét. Vagy ez már túl a barátságon kategória lenne? Szerintem nem. A bátyám legjobb haverja és a szomszédom. Pont. Ennyi. Ja meg a kamaszkori szerelmem, de ez most nem számít.
-Na igen. Én se így csináltam volna, ha már mindenképp meg akartam volna csalni.- kuncogok, mert ebbe még bele se gondoltam, hogy igazából Derek egy totál idióta pasi. Nem is értem, minek sunyiskodik az, akinek nem megy. Gondolhatta volna, hogy előbb vagy utóbb megtalálom a képeket, vagy legalább kódolta volna le a gépét, de ilyet meg soha nem csinált. Barom.
-Hű. Vigyázz, Cameron. Kezdesz túlságosan rendes lenni. Képes lennél miattam megverni az exemet?- figyelmeztetem, hiszen a szemétkedős imidzse már így is jócskán megkopott a mai estével, ha pedig még ilyen hősies dologra is képes lenne értem, végképp rá kéne döbbenjek, hogy valójában tök rendes pasi, csak álcázza magát az undokoskodásával. Ahogy én is.
-Mindegy is. Remélem, hogy előbb vagy utóbb megoldódik ez a helyzet és rájön Rhyd, hogy nem ott kellene lennie.- sóhajtok egyet, arra meg inkább nem is reagálok, hogy hozta a formáját a nővérkénél, mert szerintem elég csak elmosolyodnia ahoz, hogy egy nő a segítségére legyen. Valószínűleg, nem is nagyon van olyan, aki képes lenne neki ellenállni, bár elég aljas dolog tőle, hogy ezzel vissza is él.
-Óóóó, vedd csak nyugodtan kihívásnak!- nevetem el magam, hiszen még mindig érvényes, hogy egyáltalán nem ismerjük egymást, ergo nem tudja, nem-e vagyok én is olyan tökéletes, mint ő. Valamikor tizenévvel ezelőtt rengeteg időt töltöttünk együtt, de azóta semmi, már pedig egyikőnk sem ugyanaz, mint régen volt.
-Hát természetes, hogy neked még a szemét dobáló képességed is tökéletes. Nem is értem, hogy mit gondoltam...- kuncogok, bár igazság szerint lenne módja, hogy prímán vigye mindezt véghez, ha mondjuk félpucéran dobálná be a szemetet. Azt még talán szívesen végig is nézném. Amúgy is egyre érdekesebb dolgok kerülnek szóba és esküszöm, baromi szívesen flörtölgetek vele, de amikor a jó éjt pusziját kicsit jobban elkezdjük megvitatni, egy pillanatra elhallgatok, lepillantok a kezemben szorongatott ásványvizes üvegre és elgondolkodva beharapom az ajkam. Régen ölni tudtam volna egy Cameron-féle pusziért és most sem hiszem, hogy rossz lenne.
-Honnan tudod, hogy épp nem arra vágyom?- lesek fel rá végül mosolyogva, csak az a baj, hogy ezt már nem foghatom a piára, mert ő is látja szerintem, hogy egészen kijózanodtam. Nem, ezt már tiszta fejjel mondom, de úgyis azt hiszi majd, hogy hülyéskedek, pedig nem lenne rossz végre kipipálni a bakancslistámon azt a részt, hogy "megcsókolni Cameront". Tizenöt éves korom óta ott van a top háromban még akkor is, ha Rhyd szét rúgná a seggemet érte...szerintem legalábbis.
-Hé, én alapból csak igazi férfiakkal állok szóba. Derek is az volt. Pont ezért ment félre.- hívom fel erre a figyelmét röhögve, ergo, ha felhoznék egy pasit, az valószínűleg olyan lenne, aki ki tud nekem nyitni egy üveg bort.-Maximum akkor fogok ilyesmi miatt átsétálni, ha egyedül leszek és nem sikerült kihúzni a dugót.- mosolygok, majd az utazások felé terelődik a téma, ami úgy tűnik, hogy érdekli is, hiszen tovább érdeklődik. Egy pillanatra eltöprengek látványosan a kérdése hallatán, majd vállat vonok.
-Régi vágyam Olaszországba menni például, de azt is tervezem, hogy bejárom azokat a helyeket, ahol gyerekként a szüleimmel voltunk.- mosolygok lágyan, ahogy felidézem őket magam előtt, majd inkább elhessegetem a képüket, mert még neki állok bőgni, amiért már nincsenek. Nem azt mondom, hogy nem tettem még túl magam rajta, csak vannak helyzetek, amikor szar belegondolni, hogy már nem az életünk részei.-Na és te? Akarsz még utazgatni pár helyre valamikor?- kíváncsiskodok, mert érdekel, hogy melyek azok a helyek, amelyek neki tetszenek. Nem is tudom, hol tudnám őt leginkább elképzelni.
-Hát ezt én nem tudhatom. Lehet, hogy az ing alatt pocakot növesztettél vagy fene tudja...- cukkolom kicsit, mert utoljára körülbelül tizenhét éves korában láthattam szerintem fürdőgatyában, az meg már nem most volt. Mondjuk, már akkor is elég jól nézett ki, azóta pedig szerintem, csak jobb lett. Átsejlik azért valamennyire az ingen, hogy milyen lehet a felsőteste, csak épp nem akarom magamnak megengedni, hogy hosszasabban megbámuljam.
-Hát igen. Nem is reméltem amúgy, hogy felveszed majd, de örülök, hogy félre tetted a múltkori vitánkat.- értek vele egyet és magam sem értem, hogy mit gondoltam, amikor felhívtam. Az tény, hogy akármilyen bunkó is volt a múltkor, benne még mindig sokkal jobban megbízom, mint bárkiben, akit itt régről ismerhetek. Tudom, hogy Rhyd miatt nem keverne bajba, míg a régi barátaimról ezt már annyira nem tudom elmondani.
-Eve az egyetlen, akivel tartom a kapcsolatot, a többi meg ... elég züllöttek még mindig és nem hiszem, hogy haza jutottam volna, szóval, ha nem vetted volna fel a telefont, valószínűleg elbotorkáltam volna haza gyalog...- vonok vállat, de az biztos, hogy pocsék egy séta lett volna tök egyedül a városban. Nem vagyok egy félős nőszemély, de nem szívesen kullogtam volna haza egyedül.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

-Nem vagy elég keresztényi lélek, szomorú... - Röhögök, mert az aztán jó szamaritánus cselekedet lenne mindenki klotyóját pucolni és hasonló.
-A csajoknál sosem tudni, gyanús vagy! - Mosolygok, mert amúgy tényleg. Furcsa hirtelen főzne nekem is legutóbb meg nem hogy megfojtott volna egy kanál vízben de a kanalat is lenyomja a torkomon. Ettől független Amynek adok igazat abban a faszija volt idióta és nem Ő maga ami miatt szétmentek.
-Vagy csak ki vagyok éhezve egy kis bunyóra, ez olyan pasis dolog tudod. - Amúgy persze, hát Amytől senki sem várná el lerendezze a tagot, ennyit megtehetek Rhyd helyett, lehet amúgy is megkérne rá ha tudna róla.
-Ha ott is kell még, akkor sem kell egyedül csinálnia. Mindenki átesik valami agyi zavaron szerintem élete során, más kérdés hogy lép túl rajta. - Vonok vállat jelezve engem nem zavar bevonult, inkább az ahogy tette. Rhyd nem egy magányos farkas.
-Igen? Hah! - Nevetek, na jól van, akkor versenyezzünk ki a tökélyebb, benne vagyok de közel sem tud olyan nagyképű lenni mint én, szóval esélyes hamarabb enged csak fogjam be.
-Én sem. - Replikázom, hogy nem értem én sem hova gondolt ne lenne tökély a genyóságom is. Alap. Mondjuk így hogy csak poénkodunk vele és nem könyvel el egy rohadéknak lényegesen sokat javít a kedélyállapotomon. Bár ez felborul amikor beközli lehet benne lenne egy kis kalandban velem, amire felszaladt szemöldökkel nézek ki a borospohár mögül. Annyira nem lepett meg visszaköpjem teszem azt, mert lenyeltem a bort, de láthatja nézem mennyire hülyül. Valahogy most nem érzem mint az előbb.
-Arra vágysz? - Teszem az ölembe a poharat még érdeklődve nézek rá. Még kihátrálhat, bár nálam él hogy Rhyd kicsinálna érte. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy megkérdezzem, legyezgeti a hiúságom ha akarom ha nem.
-Nem, Derek egy pöcs, aki kis pöcs nem lehet igazi férfi, kikérem a nevünkben! - Jó fej hapsi lévén adok esélyt másoknak is a címre.
-Ahm, értem. Olaszországba megyek úgy egy hónap múlva egy hétre. Ha akarsz jöhetsz, bár ha az agyamra mész elhagylak valahol. - Ha ez ilyen álom neki gyorsan kipipálhatja, megbeszéltem az egyik ügyféllel meglátogatom. Furcsa lesz nem egyedül, közben meg nem, szóval ki tudja. Könnyen ajánlgatom, ami azt illeti, nekem ez nem olyan fontos mint neki úgy hiszem. Andrea pedig tuti nem fog ferdén nézni rám egy nő miatt. Arra nem reagálok hogy a gyerekkori helyekre elmenne, én örülök elfeledhetem azokat az éveket amikor hurcibáltak mindenfele.
-Nem, nem vágyok ilyesmire. - Ergo sejtheti megyek valamiért Olaszországba de nem magamtól találtam ki. Örülök nem kell utaznom, br nem vagyok kimondottan ellene.
Aztán majdnem mondom legutóbb látta nincs hasam, aztán rájövök szerintem nem látott, nem szoktam erre figyelni alapból de nála mérges voltam, kerültem.
-Igen, leszorítót hordok, telente én vagyok a sarki mikulás! - Forgatok szemet nevetve, mert ennél hiúbb vagyok ám, hogy ne legyek pont jó súlyban. Arról nem is beszélve gyerekként anyám egy deka miatt rám szólt, nem is tudom hányszor kijelentette neki nem lesz vézna vagy dagadt gyereke... nem csoda ha belém ivódott mit és mennyit egyek, mennyit mozogjak. Francnak hiányzik hogy megkapjam hogy nézek ki.
-Szerencséd... - És tényleg, gondolkodtam nem veszem fel, de mivel úgy voltam vele csak úgy nem hívna, megtettem mégis. Arra csak forgatom a szemem, hogy hazament volna valahogy ha én lepattintom, ezt Rhydnek nem mondjuk el. Nem gyerek már, de jobb ha ilyenekről nem tud. Főleg mert az a környék egy részeg miniszoknyás csajnak... jó nem miniszoknya ez a flitteres ruha de nem is valami hosszú. Így is ki van most is majd' az egész lába, de csak röviden téved rá a tekintetem, elveszem.

Amélie & Cameron

Sorry, do you wanna be my hero?

[You must be registered and logged in to see this image.]Csak a szememet forgatom a keresztényes megszólalására, hiszen még, csak az kellene nekem, hogy jó tettként wc-t pulcoljak a szomszédságban. Hát, ha ezen függ, hogy a mennybe kerülök-e vagy a pokolba, akkor inkább maradok a pokolnál. Ott legalább nincs hideg.
-Gyanús? Miért akarnék ártani neked? Úgy gondolod, hogy azt érdemelnéd?- vigyorgok rá talán túlságosan bájosan is, már csak azért is, hogy ne tudja eldönteni, hogy vajon most tényleg tartania kellene tőlem avagy sem, bár nagyon remélem, hogy tudja, hogy csak húzom az agyát és hülyéskedek vele.
Mikor azonban Derek megverése kerül szóba és közli, hogy talán bunyóra vágyik, legyintek egyet nevetve. Tipikus pasik, de azért aranyos lenne tőle, ha ezt megtenné. Ezek után már azt kívánom, bár megjelenne itt Derek, hogy Cameron jól elverhesse. Hiszen, amikor szakítottam vele eltörte a csuklómat. Azért még járna neki is egy orrba verés.
-Nem tudom. Rhyd erős és biztos vagyok benne, hogy idővel túl teszi magát ezen. Lehet, hogy most úgy érzi, hogy magányra van szüksége.- ötletelek, hiszen igazság szerint ezt meg is tudnám érteni. Át kell gondolnia az életét most, hogy az, akivel tervezgetett meghalt. Semiképp sem egyszerű ez és biztos, hogy sok mindent le kell magában tisztáznia. Talán, ezért is nem akarja, hogy mi a közelébe legyünk, hogy nyugodtan tudjon gondolkodni. Fene se érti.
-Igen. És készülj fel, hogy végül be fogod majd ismerni, hogy én sokkal tökéletesebb vagyok, mint te. Majd meglátod.- vigyorgok rá szemtelenül, de valójában tudom jól, hogy én fele olyan egomanó se tudok lenni, mint ő. Belőle árad a magabiztosság és az, hogy tisztában van a képességeivel, míg én állandóan kételkedek mindenben. Főleg most, hogy eléggé megtaposta Derek az önbizalmamat. Mondjuk azzal legalább még tisztában vagyok, hogy jól nézek ki, bár Cam közelében már ebben sem annyira, hiszen neki pont, hogy soha nem tetszettem.
Aztán magam sem értem, hogy keveredünk a jó éjt puszitól oda, hogy mire is vágyom igazán, így a kérdése hallatán, csak hosszan rábámulok azon töprengve, hogy mit is válaszoljak erre. Naná, hogy vágyok rá. Kamasz korom óta vágyom rá, de ezt nem közölhetem vele, csak úgy, nem?
-Miért? Ha arra vágynék, számítana?- vonok vállat, miközben hosszasan az arcát bámulom és megmondom őszintén, eljátszok a gondolattal, hogy milyen lehet megcsókolni. Valószínűleg közben az ajkait is megbámulom, majd lányos zavaromban inkább az ásványvizes üvegemet kezdem vakargatni.
-Szóval, aki megcsalja a menyasszonyát, az egy pöcs?- kérdezem kíváncsian, de közben jót mosolygok, bár legszívesebben rákérdeznék, hogy akkor ő nem csalná meg a barátnőjét, ha nem sorolja magát egy csoportba Derekkel? De Camnek ugye nem is kell barátnő, úgyhogy ez rá alapból nem vonatkozik.
Mindez azonban egyáltalán nem érdekel már, amikor Cameron meghív, hogy tartsak vele Olaszországba. MIVAAAAN?
-Ezt most komolyan mondod???- bámulok rá elképedve, mert titkon azt várom, hogy az orrom alá dörgölje, hogy bibibiii én megyek Olaszországba te meg neem, de nem ez történt az imént. Elhívott magával. Megőrülök.-Jézusom, Cameron! Az szuper lenne!- ujjongok, mint egy kisgyerek, miközben azért még mindig arra számítok valahol mélyen, hogy azt mondja "bocs, csak vicceltem" vagy valami de, ha már megbeszéltük, hogy erre vágyom régóta, csak nem szórakozna velem, nem?
-Ú, most annyira megölelnélek.- vigyorgok rá, mint a tejbe tök, de ebből is látszik, hogy megy kifelé belőlem a pia, mert nem rég még kérdés nélkül megöleltem. Mondjuk most az is visszatart, hogy nem akarom ráborítani a bort, bár az meg jó is lehetne, mert akkor megbizonyosodhatnék róla, hogy tényleg nem eresztett pocakot.
-Te vagy a Mikulás? Akkor majd összeírom, hogy mit szeretnék Karácsonyra és átdobom neked a listát.- röhögök, majd mikor arra terelődik a téma, hogy miért épp neki szóltam, őszintén bevallom, hogy rohadtul nincs senki rajta kívül, akitől segítséget kérhettem volna, akármennyire is szánalmasnak tűnök így.
-Most amúgy komolyan gondoltad, hogy utazzak el veled? Én, a legjobb barátod húga, akit ki nem állhatsz?-mosolyodok el, mert ez még mindig hihetetlen számomra, de az biztos, hogy amennyiben tényleg magával vinne, elképesztően jó kislány lennék. Na jó, magunkat ismerve tuti, hogy úgyis összekapnánk valamin, de talán úgy ahogy most el tudunk lenni normálisan, ott is el lennénk.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

-Hát szerinted biztosan! - Nevetek, elfelejtette miket vágott a fejemhez? El is kezdem az Ő mérges, élesebb hangján visszamondani ami eszembe jut.-Öntelt, bunkó, majom, seggfej! - Most nevetek mondjuk, akkor nem tettem, de ez mellékes. Szóval szerintem ha gyanús nekem akkor az annyira nem az ördögtől való.
Rhydian kapcsán húzom a szám.
-Szerintem bőven eleget volt egyedül és egyedül sokkal sötétebb gondolatai vannak az embereknek, mintha valakivel beszél ezekről. - Én emiatt nem értek egyet azzal túl nagy teret lehet neki adni. De most legalább nem nekiesve mondom Amynek, talán így megérti miért voltam mérges. Igazából féltem a bátyját, nagyon is.
A tökéletességén már nevetek, hirtelen de kinyílt a csipája!
-Jaaaa, hogyne, majd leckét is kérek taníts mi? Aaaaaazt lesheted! - Vigyorgok, hogy még mit nem! Nem adom a posztom, ha elveszi mi marad? Kellemetlen lenne! Ahogy azt is ha a magam módján kapna jóéjt puszit, legalább is nekem ez volt a meggyőződésem, de
úgy fest nem viccelt ezzel a "beléd voltam zúgva" dologgal. A tekintetem nem kapom el, könnyedén tartom a szemkontaktust, közben látva a szám is figyeli, hah, sok csaj csinálta nekem ezt már de Amy... hát maradjunk annyiben egyszerre ismerős a helyzet és baromi idegen.
-Nem kéne számítson? - Kérdezek vissza, mert ilyenkor a legjobb kérdéssel felelni mindenre. Igazából neki kell eldöntnie mit akar, mert én nem tudom eldönteni nála. Mintha akarna, de közben meg rohadtul nem. Lehet részegen lett pár nosztalgikus emléke és most ez megzavarta? Avagy én tudom kezelni a kalandokat de Ő? Egyelőre annyiban is hagyom, lógva hagyva a kérdést.
Főleg hogy jegyese is volt, majdnem házas lett... én messze vagyok ettől. De abban egyetértünk szerintem ha már rászánja valaki erre magát akkor ne enyelegjen mással, már ha legalább az egyik fél komolyan gondolja és nem csak kirakatba házasodik.
-Miért nem? - Kérdezek vissza hogyha megcsalnám a menyasszonyom nem lennék pöcs? Szerintem de. Inkább arról kérdezem hol lakott, onnan meg elkanyarodunk hova utazna még és így kötünk ki Olaszországnál ahova meg én megyek és felajánlom elkísérhet. Nem tart semeddig neki is kivenni egy szobát, a többi meg kábé adott. Szóval kortyolok a borból és bólogatok.
-Ühüm. Hát kell foglalni neked szobát, a repjegyet meg úgy veszem hogy akkor neked is és annyi. Az emberek túl szokták gondolni az utazásos dolgokat. - Avagy én aki gyerekként hurcibálva volt nem csinálok belőle nagy ügyet és ha neki ez ekkora dolog jöjjön.
-Ehh, repetázni akarsz? - Nevetek, de nem teszek gesztus no nosza rajta öleljen meg, mert gondolom csak úgy mondja, hogy jelezze örül, noha egyértelmű, fülig ér a szája.
-Annyi hogy engem az egyik ügyfelem hívott, aki csak olaszul beszél, tehát ha oda is jössz velem a családjához akkor max fordítok. - Mert mehet külön, nem vagyunk összenőve, de majd eldönti. Azon hogy pocakom lenne csak forgatom a szemem és közlöm titokban én vagy a mikulás, szóval nevetek emiatt kapni fogok egy csinos kis listát mit szeretne majd karácsonyra.
-Van annyi papír a világom amire kifér minden? - Cukkolom, bár csak addig míg rá nem kérdezek mi a szöszt csinált volna ha nem megyek érte. Igazából ahogy elnézem csomó elő karácsonyi ajándékot kapott tőlem már ma, szóval ejj.
-Hát max ha megint libáskodsz közlöm találkozunk mikor indulunk haza, szóval leszel szíves nem az agyamra menni. De jah, a legjobb barátom húga vagy, azért mondok ilyet, egy idegen csajt tudod mikor vinnék el... - Úúú, na nem, egy hétvégére nem akarnék összezárva lenni valami random csajjal, hamarabb szedek össze ott fel valakit. De Amy más kategória, mégiscsak Rhyd húga... bár lehet most csináltam oltári hülyeséget, már mindegy is. -Amúgy nem kötelező, csak ha akarod, én megyek így is úgy is. - Tehát még meggondolhatja magát, én teljesen jól elvagyok egyedül is, de csak kapok idegbajt attól ha vele megyek el várost nézni meg kajálni.

Amélie & Cameron

Sorry, do you wanna be my hero?

[You must be registered and logged in to see this image.]
A szememet forgatom, ahogy szóba kerül, hogy ő szerinte tőlem mi minden rosszra számíthat, aztán meg még idéz is azon szavaimból, amiket az utóbbi találkozásunkkor a fejéhez vágtam. Azt hiszem, elég durván megsérthettem, ha ilyen jól el tudja ismételni, mert én már nem is nagyon emlékszem ezekre. Dühös voltam és vérig sértett. Naná, hogy a fejéhez vágtam mindent, ami eszembe jutott.
-Vedd számításba, hogy épp dühös voltam. Ezek közül azóta maximum csak az öntelt van érvényben.- vigyorodok el bűnbánó pillantással, mert ha valami, hát ez nagy hiba bennem, hogy dühösen kígyót-békát képes vagyok a másikra mondani, de tíz perccel később, ha már megnyugodtam, egyáltalán nem úgy gondolom.-Te sem a legaranyosabb stílusban beszéltél velem, de mindegy is. Igazság szerint teljesen idegenek voltunk egymásnak és, csak abból indultunk ki, ami tizen éve volt köztünk, de a mai este talán azt bizonyítja, hogy egész jól el tudunk lenni, ha nem esünk egymásnak...- magyarázok, de amikor leesik, hogy egy az egymásnak esés egészen mást jelent, gyorsan hozzáteszem.-Vagyis egymás torkának... szóval érted.- oké, asszem megint sikerül leégetni magam, de már teljesen mindegy a mai este után, nem? Bevallottam, hogy bele voltam zúgva, ennél már semmi sem lehet égőbb.
-Pedig, szívesen adnék neked tippeket, hogyan lehetnél még tökéletesebb.- hízelgek egy kicsit mosolyogva, mert ezzel most egyben be is vallottam, hogy valóban, egész jó pasas ő, csak nem akartam ezt konkrétan kimondani. Így burkoltan sokkal jobb.
Aztán belekezdünk valami fura játékba a jó éjt puszival kapcsolatban, amiből már nem igazán tudom, hogyan mászhatnék ki. Azt hittem, hogy nem tudok még gázabb lenni, de úgy tűnik, hogy sikerül überelni saját magamat.
-Nem tudom. Régen biztosan nem számított. Most számít, ha azt mondom, hogy arra vágyom?-harapom be egy pillanatra alsó ajkamat, mert most konkrétan arról beszélünk burkoltan, hogy akarnám-e, hogy megcsókoljon? Már én se értem és bár a válasz mindenképpen az , hogy igen, érdemes ezt vele tudatnom? Mi van, ha képen röhög és közli, hogy "álmodozz csak kisanyám" vagy valami. Sosem tetszettem neki és ez talán most sincs másképp. A fene se tud rajta kiigazodni. Magamon se, de a gondolatra, hogy Cameron megcsókol, a mélyen bennem éldegélő kamaszkori énem tapsikolva ugrál.
-De, de akkor ezek szerint te sosem tennél ilyet, hogy nehogy egy kalapba kerülj Derekkel?- nézek rá vigyorogva, összeszűkült szemekkel, mert baromi kíváncsi vagyok, hogyan képzeli el magát, ha netán egyszer arra adná a fejét, hogy komolyabban szóba álljon egy nővel. Hűséges típus lenne vagy sem? Mondjuk mind úgy kezdi, aztán ugyanott fejezik be, ahol Derek; a kolléganőjük lábai között.
Mindez mondjuk, már cseppet sem érdekel, amikor konkrétan elhív, hogy menjek vele Olaszországba, mert ezzel egy álmom válna valóra. Az mondjuk, hogy Cameronnal mennék, még én se tudom, hogy dobna vagy rontana a dolgon, de sosem tudjuk meg, ha nem próbáljuk ki, nem? Ez az új mottóm.
-Hát nekem csak egyedül nem lett volna kedvem soha elmenni oda, de veled lehet, hogy egész jó buli lenne. Már, ha ki nem nyírjuk egymást az út során.- nevetem el magam, de nagyon remélem, hogy érzékeli, hogy csak viccelek. Szerintem a mai este után elkönyvelhetjük, hogy tök jól el tudunk dumálni, ha akarunk. Nem mondom, hogy sosem fogunk már összeveszni, de most épp egész kellemes vele lenni.
-Majd meglátod, Mikulás bácsi.- nevetem el magam a kívánság listám kapcsán, majd ahogy visszakanyarodunk az olasz útra és közli, hogy nem menne oda akárkivel, most már végképp biztos vagyok benne, hogy meg akarom ölelni.-Naná, hogy menni akarok és veled legalább biztonságban is érezném magam, szóval nagyon köszönöm, Cam.- mosolygok rá, majd a mosolyt egy vigyor váltja fel, leteszem az áványvizes palackomat és közelebb csúszok hozzá a kanapén, hogy aztán -ügyelve a kezében lévő borra- átöleljem.-Egész aranyos is tudsz lenni, ha akarsz, ugye tudsz róla?- dünnyögöm a vállába, majd felpillantok rá mosolyogva és egy pillanatra megbámulom magamnak, ha már van alkalmam közelről megnézni.-Nahát. Eddig meg voltam róla győződve, hogy kék a szemed, de most már látom, hogy inkább zöld.- pislogok rá, miközben még mindig átölelem a nyakát és rádöbbenek, hogy ez az. Itt van a pillanat, amikor eldönthetjük mindketten, hogy megkapom-e azt a jó éjt puszit vagy sem. Számít-e, ha meg akarom kapni, vagy sem?

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

-Igen, ez így megy? Az öntelttel nem tudok vitatkozni csak a másik hárommal. Alkalmi bunkó vagyok csak. - Vigyorgok. Elég jól megjegyzem ki mivel sérteget, mindig is így volt, bár még mondott rám cifrákat ezeket emeltem ki most, lássa figyelek ám!
-Nem lettünk kevésbé idegenek ugye tudod? És nekem mindig ilyen a stílusom hogyha vitatkozom. - Mondom készülj fel erre fejjel, majd aztán megvakarom az orrom és ezzel elfojtok egy félszeg vigyort. -Aha, aha... - Én nekem eszembe se jutott volna ha nem mondja, amúgy.
-Ó, a tökéletes az tökéletes, nem lehet fokozni, már így is túl jó vagyok neked! - Nevetek, áh, szóval van ami szimpatikus bennem, jó tudni. AZ ilyeneket mindig jó.
Aztán noha Ő lehet a csóknál ragad le, az én fejemben egy csók nem csók, ergo én a szexről beszélgetek vele ha nem is esik le neki. Rég nem találkoztunk, most ment tönkre a jegyessége, szóval ahogy elnézem élvezné az általam nyújtott kötetlen örömöket, bár kimondani nem mondja. De Amynél amúgy is nehéz eldönteni, nekem inkább csak Rhyd az akadály.
-Régen is számított. Miből veszed nem számít? - Ez tényleg érdekelne, mert oké tapló vagyok, de nem annyira levegőnek nézzem vagy igazából nem is tudom pontosan mire utal a "számít" alatt.
-Szerinted miért nincs komoly kapcsolatom? - Ez nem feltétlen válasz a Derekes kérdésére, de olyasmi. Eleve nem gondolkodom menyasszonyban, ergo nehéz lenne megcsalni a csajt. Ha lenne is ennyire komoly kapcsolatom akkor ott valami átkattant nálam, tehát eleve kizárja mást akarnék. Mivel nincs komoly kapcsolatom megcsalni sem tudok senkit. Ha úgy vesszük, nincs közös metszetem a taggal, a kérdés értelmetlen az esetemben.
De lássa próbára teszem a szerencsénk, közlöm jöjjön velem Olaszországba ha akar. Elég lelkesen akar.
-Semmi sem bizonyos, lehet eltemetlek egy olajfa alá... - Bólogatok hogy az könnyen megeshet, van egy olyan érzésem minden kis szaron össze fogunk kapni és mi leszünk a gép pocsék házaspárja. De arra később már "oké, nincs mit" arccal mosolygok hogy velem biztonságban érezné magát. Igaz, ha nem tud olaszul akkor egy vekni kenyérért is eladhatom nem fogja soha megtudni. Nem mintha elakarnám, Rhyd kicsinálna. Elgondolkodom hívjuk el, de aztán elég gyorsan arra jutok nem biztos jót tenne neki. Eleve kiakasztanánk ha összevesznénk, másrészt ki se nagyon engedik egy utazás meg fárasztó. Épp ezen merengek, mikor mellém csúszik és átölel, nézek rá, hogy mi van, be akar cserkészni? Ezt a felajánlás előtt kellett volna nem?
-Ritkán akarok, itt lehet a gond. Érdekember vagyok. Ha elfogyna a pénzem kinn eladhatok pár euróért. - Gonosz mosoly az arcába, a bort meg a lábam között támasztom, ki ne lökje a kezemből, bár úgy tűnt tényleg józan, nem fogja. Szórakozottan mosolyodom el hogy beközli zöldes a szemem, bár érzékelem azt a feszültséget ami egy csókot előz meg. El is időzöm a szemén és az ajkán, de lustán nyitom el a saját szám, lévén a gond továbbra is áll. Avagy nem, ki is fejtem ötletem.
-Akarsz közös titkot Rhydian előtt? - Szerintem érteni fogja mire lyukadok ki, mert én hülye leszek elmondani megfektettem a húgát, de ha Amy akarja én miért ne akarnám? Csinos, épp nem akarom kinyírni szóval... végül is. Persze csak akkor simítok az arcára és ízlelem meg ajkait, adakozva boros útóízű csókkal, ha igent mondott amúgy bólintok és inkább a bort ízlelgetem nem az ajkait. Persze ha hagyja, akkor viszont hamar rá fog jönni mikor hallja letettem a bort az asztalra hogy nem igen akarok itt megállni, úgy csinálja.

Amélie & Cameron

Sorry, do you wanna be my hero?

[You must be registered and logged in to see this image.]+16 ?
Elnevetem magam az "alkalmi bunkó" megnevezésen, de eszemben sincs vitatkozni ezen vele. Talán, a múltkor rossz napja is volt meg én se úgy kezdtem a beszélgetést, mint kellett volna. Nem tudom. A lényeg, hogy most egész jó fej már onnantól kezdve, hogy értem jött. Még táncolt is velem!
-Persze, hogy nem, de talán nem is abból indulunk ki, hogy ki, milyen volt tizenéve.- vonok vállat, hiszen kár is lenne tagadni, hogy a mostani egymáshoz való viszonyulásunkat befolyásolta az, hogy régen folyton szívóztunk egymással. Mondjuk az egymásnak esés ettől függetlenül nem a legjobb és elég zavarbaejtő megjegyzés is. Inkább nem is folytatom, mert már úgyse tudok javítani a helyzeten.
-Túl jó vagy nekem? Egész pontosan mire is vagy túl jó nekem?- szűkítem össze a szemeimet mosolyogva, mert erre baromi kíváncsi vagyok, hiszen semmilyen téren sem az enyém. Túl jó nekem ahhoz, hogy hazahozzon? Vagy, hogy netán kezdjek vele bármit is?-Inkább én vagyok túl jó neked.- vágok vissza a saját szavaival, de igazság szerint én nem tudom úgyse olyan jól előadni, mint ő. Ő el is hiszi ezt magáról, míg én kevésbé.
-Talán abból, hogy levegőnek néztél? De oké, én nem ütöttem meg a mércét, értem én, meg hát amúgy is a kishúgodnak tekintettél vagy mi.- vonok vállat, hiszen fültanúja voltam, hogy ezt mondta, bár sokszor gondolkoztam azon, hogy talán, csak azért mondta ezt, mert épp a bátyámmal beszélt erről? Vagy legalábbis, pozitívabb pillanataimban szerettem ezzel magyarázni azt, hogy körülöttem mindenki mással kikezdett, csak velem nem, holott én voltam a legjobban belezúgva. Ez van. Az ember nem kaphatja meg mindig azt, amit szeretne.
-Oké, ez jogos. Te korrekt pasi vagy, előre közlöd, hogy mi a tényállás.- vigyorodok el, hiszen ennyiből tényleg fair játék, amit játszik. Nem ámítja a csajokat, nem hitegeti őket, hanem előre közli, hogy mit várhatnak tőle.
-Nem tennél olyat, mert a bátyám kinyírna és amúgy is, akkor visszajönnék a túlvilágról és egész életedben szekálnálak. Hidd el, jó lesz ez. Remekül fogjuk érezni magunkat.- vigyorgok rá, mint a jól lakott ovis, mert még mindig nem hiszem el igazán, hogy Olaszországba fogok menni, ráadásul Cameronnal. Vajon, elkísér majd egy pár helyre, amit meg akarok nézni vagy egyedül kell majd mennem? Mindegy is. Ezen ráér akkor gondolkozni, ha már ott leszünk. Most inkább csak megölelem hálám jeléül és élvezem az arcszesze illatát. Azt persze természetesen megvétózza, hogy ő néha rendes is tud lenni, mert felveti, hogy talán hátsó szándékai vannak.
-Pár euró? Kérlek. Én több ezer eurót is megérek. Ha már el akarsz adni, legalább jó árat kérj értem, jó?- kuncogok, de azért nagyon remélem, hogy nem ilyesmi miatt akar magával vinni, mert az elég gáz lenne. Ugyanakkor, mivel Rhyd legjobb barátja, nem is feltétlezem róla, hogy ember vagy szervkereskedő lenne. Akkor a bátyám nem lenne a barátja... asszem.
Mindez azonban tökre nem érdekel már, amikor pár centire vagyok tőle és épp bárgyún mosolygok rá, ő meg feltesz egy olyan kérdést, amire rögtön tudom a választ, csak nem biztos, hogy ki is akarom mondani.
-Mármint azt, hogy kipipálhatod a kishúgát is a listádon? Isten ments, hogy megtudja valaha is, mert vagy az én nyakamat tekerné ki, vagy a tiédet... vagy mindkettő. Nem kell neki mindenről tudnia.- suttogom szemtelen mosollyal az arcomon, majd ahogy az arcomra simítja kezét és megcsókol, már Rhyd rosszalló ábrázata el is tűnik lelki szemeim elől, helyét pedig az ámulás veszi át, hogy most megtörténik az, amiért tizenévvel ezelőtt ölni is tudtam volna. Okkal, mert Cameron csókja baromi kellemes, de hát van is gyakorlata benne valószínűleg.-Egyébként is. Felnőtt emberek vagyunk, nem?- motyogom ajkaiba, miközben egy mozdulattal átemelem egyik lábam a csípőjén és már ülök is az ölébe, hogy aztán úgy csókolhassam tovább finoman beletúrva hajába, egész testemmel hozzásimulva. Bor és menta ízű csókja, valamint arcszeszének illata együttesen egészen bódító kombót képez, így nem is igazán pörög az agyam olyasmiken, amiken kellene. Na jó. Azért megfordul a fejemben a kérdés, hogy okos dolog-e az, amibe belekezdtünk, de őszintén szólva nem érdekel. Minden jogom megvan ahhoz, hogy egy kicsit én is élvezzem az életet, ha pedig ezt épp Cameronnal tehetem meg, az csak hab a tortán. Ezen felbuzdulva pedig finoman be is harapom alsó ajkát, miközben elhúzódok tőle annyira, hogy az ingjét szép lassan elkezdjem kigombolni. Mit szép lassan? Kapkodva, hogy minél előbb simíthassam végig felsőtestét egészen le a hasáig, eltűnődve azon, hogy ezt most vajon álmodom-e és épp a diszkó mosdójában vagy valami más abszurd helyen alszok, vagy tényleg megtörténik?
-Oké, most már elhiszem, hogy nem eresztettél pocakot.- vigyorodom el, ahogy tekintetemmel követem ujjhegyeim útját, melyek lassan visszakúsznak aztán egészen a válláig, hogy aztán letolhassam róla az inget. Persze csak, ha nem tör rá közben a lelkiismeretfurdalás, amiért a legjobb barátja húga ücsörög az ölében, ha pedig ez elmarad, újra visszatérek ajkaihoz és egy jóval forróbb csókban részesítem, mint az imént. Mély, vágyakozó csókban, amire már tizenéve vártam.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

+16 ! xD

-Mindenre, hát egy ennyire tökéletes pasi mint én nagy falat Neked! - Jaj nem hagyom magam csőbe húzni, ahhoz túl sokszor adtam elő tökéletes vagyok. Azon meg csak nevetek, hogy Ő túl jó nekem, na szép.-Hát lehet nem vagy elég rossz kislány nekem valóban túl jó vagy. - Játszom a szavakkal tovább vigyorogva, mert miért ne. Arról már faggatni kezdem mi számít és mi nem, mert nem tudom honnan veszi nem érdekelt volna legalább a tudat mit gondol vagy érez? Más kérdés mit reagálok rá persze.
-Egyszerűbb volt mint mindig veszekedni. Mércét? Rhyd kiherélt volna ha csak rád nézek. Nem mintha akartam volna annyira undok votál sokszor! - Nézek rá, hogy ezt mindig elfelejti, minek szenvedtem volna vele, mikor annyi csaj volt még, aki nem undokoskodott? A mércét maximum kedvességben nem ütötte meg, de mivel Rhyd nekem fontosabb volt mint egy numera valóban nem foglalkoztam a húgával. Ettől én még nem gondolnám nem számított Ő mit akar vagy ilyesmi csak max neki is mondtam volna Rhyd megtiltotta, ennyi.
-Egyszerűbb. - vonok vállat aztán hogy tőlem ne jegygyűrűt várjon senki, csak egy jó estét. Ha konkrétan meg van mondva amúgy is több nő beadja a derekát, mert tud vele kalkulálni.
-HA megtudja. HA. Hívnék egy ördögűzőt, elkergetne és élnék tovább boldogan. Ne fenyegess! - Nevetek, hogy itt győzköd jó lesz az, menjünk, buli lesz! Remélem igen, nem mintha nekem akkora dolog lenne ez az út hogy érvágás legyen ha mégsem, de na... Andrea nem lenne boldog hogy végigpuffogom a látogatást. Azt persze kikéri magának ne csak pár euróért adjam el, na jó.
-Hát jó, bár a szüzekért többet adnak, de majd meglátom mit tehetek! - Sóhajtom patetikusan, mintha legalább is valódi probléma lenne nem szűz és nem tudok érte annyit kérni majd. Az viszont már komoly dilemma lesz hogy mit is akar, mert hát nekem nem okoz lelki törést egy kis szex, már ha nem szólunk Rhydnek. Bár akkor sem a lelkem törne valószínűleg, hanem az orrom, ugye.
-Ó, mert én nem lennék pipa a tieden úgy mondod. - Vigyorgok, mert ismerem az ilyen listázós szöveget ám. Nekem nincs de neki lehet van! Remélem valami híresség mellett virítok mint Chris Hemsworth vagy hasonló. Arra aprókat bólogatok hogy nem kell mindenről Rhyd barátomnak tudnia, szerintem sem. Emiatt is csókolom meg, érzékien és puhán ízlelgetve ajkait. Mikor beszél alig hagyom végigmondani, mert jelzi a tekintetem csak fogja be, nekünk addig jó minél kevesebbet beszélünk. Mikor lendül a lába csak egy pillanatra szalad fel a szemöldököm, aztán már kaján félmosoly uralkodik az arcomon, kezeim a csípőjére fognak, közelebb húzom. Persze ha mozdul akkor egyik tenyerem feljebb is kúszik a hátára, a ruhán szinte áthevül a bőre melege. Már-már nevetek, hogy letépi az inget rólam, majd már simít is. Húha, kiéhezett vadmacskás menetem lesz!
-Ühüm... - Közlöm bőbeszédűen míg hagyom magam kihámozni az ingből, valamint okot adok arra hogy elhiggye nem kishúgként kezelem épp: tenyerem a ruhája alá csúszik a combjánál majd rámarkolok a fenekére. Jaj nagyon remélem tanga van rajta! Fel is túrom azt a ruhát, majd erősebben átkarolom és úgy döntök megkeresem a hálót. Amy nem nehéz lány, most éppen könnyű is felemelni szóval szemem már pásztázza is melyik szoba lesz a nyerő. Avagy ha irányít csak jobb, mert bele akarom fektetni az ágyba hogy a ruhát felfele túrva lehúzzam, eldobva aranyló flitterestül a fenébe.
-A rossz lányok büntetést érdemelnek ugye tudod? - Vigyorgok rá, bár nem tudom mennyit kérdezett anno a csajoktól milyen vagyok az ágyban, de prűd semmiképp. Persze épp most mit értek alatta valószínű nem tudja, csak játékos mosolyom sejteti, hogy nem akarom röviden letudni az estét.

//Amúgy érdekelne a menta honnan jött, persze simán rágózhatott a kocsiban xDDD//

Amélie & Cameron

Sorry, do you wanna be my hero?

[You must be registered and logged in to see this image.]+16!!! pirulo

A szememet forgatom röhögve, ahogy neki áll fényezni magát és azt ecseteli, hogy mennyire tökéletes nekem. Még jó, hogy csak a szomszédom és a bátyám haverja, ezen felül pedig semmit nem terveztem vele soha. Na jó, kamaszként még olyanokról is ábrándoztam, hogy ő lesz a férjem meg ilyen baromságok, de hamar rájöttem, hogy Cam nem az a típus. Nagyon nem az.
-Vigyázz, mert még elalélsz magadtól és vedd tudomásul, elég rossz kislány tudok én lenni, ha akarok. Ma se voltam tipikus jó kislány...- nevetem el magam, mert hát az egy dolog, hogy az ember úgy általánosságban jól viselkedik meg ilyenek, de nem lehet tudni, hogy amúgy mit szokott csinálni. Például ma is egy klubból szedett össze eléggé becsípett állapotban. Ilyet tuti, hogy a jó kislányok nem szoktak csinálni.
-Mindegy. Ha nem lettem volna undok, akkor me Rhyd miatt kerültél volna el messziről. Jobb volt ez így.- legyintek egyet, mert már tényleg teljesen mindegy, hogy mi is volt akkor, hiszen már megtörtént. Közéjük állni meg amúgy sem akartam volna, szóval ez volt a könnyebb verzió. Szemét voltam vele és így biztos volt, hogy sose melegedünk össze.
-Az ördögűzővel nálam nem mennél semmire.- nézek rá magabiztosan, de már rég eldöntöttem, hogy menni fogok és nem fog érdekelni se Rhyd, se senki más. Már, HA megtudja egyáltalán, hiszen amúgy sem érdekli most a külvilág és nem is feltétlenül kellene neki elmondanunk, hogy együtt mentünk el Olaszországba, még akkor is, ha csak egy baráti utazásról lesz szó. Vagy arról, hogy elad, de a szüzes megjegyzésére inkább, már tényleg nem mondok semmit, mert érvelhetnék azzal, hogy legalább tapasztaltabb vagyok, mint egy szűz, de nem hiszem, hogy amellett kampányolnék akkor, hogy adjon el.
-De bizony, a listán vagy.- vigyorgok rá szemtelenül, de aztán már a dumálás helyett inkább a csókjával és az érintéseivel foglalkozom, már csak azért is, mert ő is belém fojtja a szót, bár sosem gondoltam volna, hogy ez valaha meg fog történni. Csoda hát, ha az az első dolgom, hogy leszedjem róla az inget? Kamasz korom óta erről fantáziálok, de azt, amilyen hatással van rám minden érintése, meg se közelítette a fantáziám. Halkan sóhajtok egy kellemeset, majd tovább ízlelgetve ajkait hagyom, hogy könnyedén felkapjon, mint valami pihét. De mit is gondoltam? Jó kondiban van, naná, hogy simán a karjaiba kap.
-A jobb oldali ajtó... vagyis neked bal.- suttogom kuncogva, miközben tarkójára simítom a kezem és végig ízlelgetem nyaka finom bőrét. El se hiszem, hogy ez most tényleg megtörténik és, ha eddig nem is voltam teljesen józan, az tuti, hogy most már az vagyok. Az adrenalin csak úgy dübörög bennem, ahogy a szívem is, miközben attól félek, hogy elégek, olyannyira feltüzelt.
Ahogy az ágyamba kerülünk és leszedi rólam a ruhát, normál esetben talán zavarba kellene jönnöm, hiszen mégis csak Cameronról van szó, de ahogy ránézek és megpillantom arcán a színtiszta vágyat, mindent érzek, csak zavart nem. Akar engem és most semmi más nem érdekel. Ráérek holnap elgondolkozni azon, hogy ez okos lépés volt-e részemről.
-Ó, akkor én nagyon rossz kislány voltam. De ugye nem most jön az a rész, amikor elfenekelsz?- nevetem el magam, miközben kezem már az öltönynadrág gombját kutatja egy újabb csók közben majd, ha az megvan, már simítok is végíg forró, izmos hátán le egészen a fenekéig, hogy aztán ezzel egy időben elkezdjem letolni róla a nadrágot. Oké, Cameron tényleg kibaszottul tökéletes. Még a hátsója is olyan, amiről minden nő álmodik, hogy belemarkolhasson, mert hát ugye mi csajok is szeretjük, ha egy pasinak jó feneke van.
-Most már végképp nem bánom, hogy csak téged tudtalak hívni.- vigyorgok bele a csókba, miközben egész testemmel hozzásimulok, hátha eljut végre az agyamig, hogy Cameronnal hempergek a hálószobámban.

//Igen! Rágózott! XD Ne akadj fenn ilyesmin! XDDD juj

//

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

+18

-Áh csak a jó kislányok telefonálnak biztonságos fuvarért, a rosszak kikötnek valami idegen ágyban egy idegen városban is akár! - Legyintek, hogy nekem ez még belefér kissé ittasan szedtem össze. Persze csak ugratom, arra meg "uggyan" fejjel reagálok hogy elalélnék magamtól.
Arra hogy miért kerültem volna a vállaim vonom meg, mert mindegy valóban, sokat nem oszt szoroz a mostani dolgainkon. Legalább is nem hiszem.
-Pfff dehogynem, szenteltvízzel űzném ki a gonoszságod az ártatlan lányokból akiket megszállnál. Mert csak nem adnád alább, gondolom. - Ne aprózza, ha már kísérteni akar csinálja rendesen! Szerencséje nem szeretek ásni amúgy, lehet tényleg el találnám ásni ha megint úgy felbosszant mint legutóbb.
A lista miatt kinyögök egy "hah" hangot, hogy tudtam, annyira tudtam, de hát lepipálni óhajtom az összes vetélytársam. Ha valamit csinálok jól akarom csinálni, a csajoknak emiatt legalább nem szokott panasza lenni. Talán neki se lesz, a csókjai nem erről árulkodnak ahogy az ingem hamari száműzése sem. Felemelem és viszem amerre mondja, bár a szemem forgatom hogy nők, az irányokkal gondok vannak, de nem babrál ki velem, odatalálok, hogy kikössön az ölemből az ágyban. Persze ha már idehoztam a ruháját kezdetnek eldobom, felesleges darab, a fehérnemű is bőven sok rajta de az egyelőre marad. Persze a nadrágot már szedi le rólam, nem bánom.
-Nem, most jön hogy kikötözlek és hozom az lovaglópálcát a lakásomból! - Fordítom a hasára, hogy ráfeküdve belesúgjam mindezt a fülébe, de csak rácsapok a fenekére egy csattanósat, nem fáj. Elnevetem én is, mert fenekelni nem szoktam, csak ha kérik, van aki attól indul be.
-Ahaha, ezentúl sosem lesz itthon cukor meg tej meg semmi, mi? De előre szólok nálam sincs, inkább azzal gyere hoztál! - Nevetek tovább hogy nekifeszülök hátulról csókolva a nyakát, majd elkezdem a hátát is feltérképezni, a melltartóját meg egy mozdulattal szétkapcsolom. A derekánál direkt elidőzöm mikor odajutok (bár én nem kapkodom mint Ő az ingemmel), míg a kezem a combját simogatja elölről, arra ösztönözve emelje csak el magát, pucsítson ha úgy jobban tetszik, főleg mert kap egy finom harapást a fenekébe. Nem tudom honnan vette nem az esetem, ellenben talán ezt a tévhitét eloszlatom most. Kérdés megfordul-e magától vagy forgassam, avagy mer-e fordulni mert voltam már szégyellős lánnyal, hogy a derekát nem adta csókra. Persze azt nem tudja még rohadtul nem akarok a tárgyra térni de ez a jó benne, ki fogom készíteni arra mérget vehet!

Amélie & Cameron

Sorry, do you wanna be my hero?

[You must be registered and logged in to see this image.]+18 hmm

Nem feltétlenül a "biztonságos" szó az, ami eszembe jut Cameronnal és egy ággyal kapcsolatban, főleg, mert nekem ő olyan, mint Supermannek a kryptonit. Mindig is tetszett, még a múltkor is, amikor totál seggfej volt velem (félig meddig jogosan). Valami mindig volt benne, ami nekem nagyon bejött, akármilyen életmódot is folytatott és ez most is igaz. Annyiból biztonságos, hogy tudom, nem egy erőszaktevő és nem is sorozatgyilkos, úgyhogy még mindig szívesebben hívtam őt, mint egy idegent.
-Ugyan, Ha ezek szerint életemben is jó kislány vagyok, akkor miért akarnék halálom után azokba bújni? Vagy épp én rontanám el őket akkor?- morfondírozok ezen, de mivel nem tervezem feldobni a pacskert és nem is igazán hiszek abban, hogy halálom után megszállhatnék bárkit is, inkább hagyom is ezt a témát a fenébe. Remélem, hogy inkább még életemben őrjíthetem meg Cameront, mert így sokkal poénosabb.
És, ha már az életen filózok, hát most is ezen vagyok épp, hogy éljek. Szabad, egyedülálló, felnőtt nő vagyok. Nem tartozom senkinek magyarázattal vagy hűséggel, így aztán bátran csókolhatom meg végre Cameront, mert ezek szerint már őt sem zavarja annyira, hogy még mindig a legjobb barátja húga vagyok. Főleg, ha után megesküszünk mindketten, hogy ezt soha nem hozzuk Rhyd tudomására, bár lehet, hogy épp ilyesmi kellene ahhoz, hogy végre érdekelje valami és visszatérjen az "élők sorába". Talán, ez felidegesítené annyira, hogy a mostani letargikus énje helyére visszatérjen ő. De mi a fenét agyalok én a bátyámon, amikor álmaim pasija épp leszedi rólam a ruhámat, majd hasra fordít és izgatón a fülembe sutyorog.
-A kikötözésben még benne is lennék.- mormogom ajkamba harapva, majd ahogy Cam a fenekemre vág felszisszenek ugyan, de igazság szerint egyáltalán nem fájdalmas ütésről van szó. Inkább röhögök egy jót én is rajta. -Csak ne menjünk át A szürke ötven árnyalatába, mert az már nem jön be.- kuncogok, majd ahogy azt kezdi ecsetelni, hogy én mivel fogom legközelebb átcsalni vagy épp mi miatt megyek majd át hozzá, tovább nevetek.
-Vagy inkább csak egyenesen a képedve vágom, hogy megkívántalak és kész, nem?- sandítok hátra rá a vállam fölött, mert azt könnyen el tudom képzelni, hogy ilyesmi előfordulhat még velem az életben. Nem hiszem, hogy Cameron bárkinek is csalódást okozott volna valaha az ágyban, a jó dolgokra meg könnyen rá tud kapni az ember. Úgyis itt van a szomszédban és egyikünk se vágyik semmi komolyra. Ő amúgy se, én meg jelenleg nem.
A fehérneműmtől szépen, lassan szabadít meg, miközben csókokkal hinti bőröm, vagy épp a fenekembe harap. Az biztos, hogy ért hozzá, hogyan kell felizgatni egy nőt, úgyhogy a gyengéd noszogatásra már emelem is a fenekem, hogy az alsóneműtől megszabadíthasson, majd megfordulok és egy icipici pironkodás kíséretében várom meg, amíg végig pillant rajtam.
-Tetszik, amit látsz?- duruzsolom mosolyogva, bár elég durva lenne, ha közölné, hogy nem, de ahogy az arcára pillantok nem erre tippelnék. Sőt. Perzselő tekintete láttán, csakis arra tudok gondolni, hogy lehúzzam magamhoz egy forró és heves csókra.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

+18

-Hát persze, nem is lenne más célod azon kívül engem kísérts! Nem láttál elég horrort ezek szerint, adva van a forgatókönyv. - Csóválom a fejem, hogy ezeket az alap "ha megöllek hogy kell visszajönni kísérteni téged" dolgok sem tiszták neki, de hát emiatt is lenne bölcs ha nem menne az agyamra és én nem ásnám el egy fa alá. Vagy mellé. Ilyesmi.
Az egész jó alapozás, hogy szó szerint kikezd velem és generálunk egy közös titkot Rhyd előtt. A közös titkok és a chips összehozza az embereket, ezek brit tudósok által kimutott tények. Ahogy az is tény, hogy érzem mennyire megkívánt, hülye lennék figyelmen kívül hagyni, főleg hogy Rhyd miatt nem nőztem mostanában eleget. Igazából ez az egész Rhydian hibája, alkalomadtán majd felvilágosítom ha hepciáskodna.
Át is viszem a hálóba és megkezdem az őrületbe kergetését, persze szigorúan izgató értelemben ahogy hasra fordítom és sugdosok a fülébe. Nem látja hogy mennyire felszalad a szemöldököm a kikötözés miatt, de hallhatja hogy halkan nevetek.
-Amy, most felizgatni akarsz vagy elvenni a kedvem az egésztől? - Szörnyűlködöm az említett "művön", mert nem bírtam elolvasni... mondjuk azért mert a nyelvezete hanyag és a főszereplő csajt én is csak kínozni tudnám, de hát Amy ezt tényleg nem akarhatja. Inkább noszogatom okosan jöjjön át majd minden ürüggyel, de tetszik a válasza.
-Legjobb! - Harapok a fülére finoman, majd megkezdem felfedező túrám a hátán, hogy lekerült a melltartó, hogy kikapcsoltam leveszi ügyesen. Ellenben a bugyiját nem veszem le, csak végigsimítok rajta alul, húzva az agyát. Azt hagyom forduljon, akartam is volna ha nem teszi magától, de elnézően nevetek kicsit a kérdésre.
-Megerősítést igényelsz? - Nézek rá vigyorogva, majd forrón végiglehelek a szemérmén egyelőre ruha felett ugye, csókot viszont az alhasára kap. Nyelvem a ruha pereme alá siklik, majd csak hogy ne okozzak csalódást az oldalát csókolgatom. Igaz a mellére nem tudom megállni ne simítsak fel, masszírom pár gyöngéd mozdulattal, hogy újra lejjebb csókoljam, épp a combja belső oldalát. Érezni nem hagyom magam arcához húzni, kicsit mellőznie kell az ajkait hintő csókjaim.
-Mit gondolsz... tetszik amit látok? - Rohadékoskodom, ha már el vagyok könyvelve annak ki is akarom érdemelni, szenvedjen picikét!

Amélie & Cameron

Sorry, do you wanna be my hero?

[You must be registered and logged in to see this image.]+18 hmm

Vigyorgok az őt való kísértés gondolatára, mert igazság szerint egész jó buli lenne, de azért, ha lehet inkább élő akarok maradni, azaz igyekszem majd nem tönkretenni az olaszországi utat, nehogy tényleg elásson vagy eladjon.
-Nem vagyok oda a horrorért.- közlöm, de mindez aztán már nem is érdekel, mert valami kisördög belém bújik és úgy döntök, hogy bepróbálkozok Cameronnál. Mindig is tudni akartam, hogy milyen érzés lehet őt megcsókolni, az pedig, hogy egyáltalán nincs ellenére, csak olaj a tűzre. Perceken belül már azon kapom magam, hogy bent vagyunk a hálószobámban, nincs rajtam a ruhám és Cameron ajkai bebarangolják a nyakamat, a tarkómat és a hátamat, miközben már a melltartóm is kicsatolódik.
-Te kezdted.- kuncogok, de aztán az érzésre, ahogy finoman a fülcimpámba harap, a nevetésből inkább egy kéjes sóhaj és némi libabőr lesz, hogy aztán kendőzetlenül közöljem vele, hogy ezek után, ha valamit akarok tőle, csak simán átvonulok hozzá és közlöm majd vele. Nem fogok én hülye indokokkal előállni, hogy cukor kell meg ilyesmi, ezt pedig úgy veszem észre, hogy ő is díjazza. Bár fogalmam sincs, hogy ez jó ötlet-e, de jelenleg nem érdekel.
A noszogatásból, hogy emeljem meg a hátsóm, végül nem lesz bugyi levétel, mint ahogy vártam, de cseppet sem bánom, mert miután megfordulok, Cameron vígan tovább szórakozik velem, amit borzasztóan élvezek. Mondjuk mindig is úgy sejtettem, hogy ő az a típus, aki megadja mindennek a módját.
-Nem, csak hajlamos vagyok hülyeségeket kérdezni, ha zavarban vagyok.- nevetem el magam, majd ahogy a lábaim közé közelít beharapom alsó ajkam, kicsit felhúzom térdeimet és úgy figyelem, hogy mit ügyköd, olykor-olykor belemarkolva a lepedőbe jól eső sóhajtás kíséretében, vagy kidomborítva melleimet, mintha azt akarnám, hogy még ennél is jobban megmarkolhassa őket. Basszus, hogy ezt hányszor elképzeltem már...
-Arra tippelek, hogy igen... Ezek szerint megütöm a mércét.- suttogom vigyorogva, majd finoman beletúrok hajába és dübörgő mellkassal próbálok felkészülni arra, ami következik valószínűleg. Csak azt a nyamvadt bugyit venné már le rólam, vagy tépje szét, azt se bánom. Évek óta várok erre a pillanatra, bár ettől függetlenül semmit sem akarok elkapkodni. Minden pillanatát ki akarom élvezni ennek az éjszakának.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

+18

-Ki asszociál a fenekelésről arra a borzadványra? - Hőbörgök, még hogy én kezdtem, de egyéb nem történik minthogy jobban nekifeszülök hátulról érezze izgalmam a fenekénél és hogy kap egy fülharapdálást. Kicsit tartok is attól fog még ilyeneket benyögni csak hogy molesztáljam így, rosszak a lányok, tapasztalat. Ellenben az tetszik hogy sóhajt, futkos rajta a kellemes borzongás és nyíltan átjön majd ha kell egy kis szex mindenféle ürügy keresése nélkül. Szeretem az egyenes csajokat, de gondolom már rájött. Ahogy arra is ha már megkapok egy nőt nem sietem el, kiélvezem az enyém erre az időre, no meg a hiúságom nem is engedi hogy ne legyen maximálisan elégedett, az előjáték pedig fontos elem. Legalább is ha nem egy mozi mosdójában esek a csajnak, ami most nem áll.
-Zavarban, hm? - Ó, hamar el fog múlni, legalább is ez a terv, ahogy játszom vele ha minden jól megy zavarban is elfelejt majd lenni annyi akarja majd a szexet. Meg engem, persze. Ahogy szórakozom vele élvezve a reakcióit csak elnevetem magam a combján, hogy jön a mércékkel.
-Meg, meg... - Suttogom hallhatóan, kezemben édes kis mellével, majd végignyalok a szemérmén noha ott a ruha. Vigyorom árulkodó ó nem adom meg amit szeretne, ennél én gonoszabb srác vagyok. Azaz megadhatom de nem most, eléggé kíván enélkül is, ellenben ha már kínálta a melleit feljebb mászom hogy az egyik elkapjam és ízlelgessem. Szabad kezem azért nem marad tétlen, leveszem róla a segítségével azt a kellemetlenkedő fehérneműt, de a mellére finoman ráfújok, hogy a hidegre keményedjen csak meg. Annál nagyobb élvezet forró nyelvemmel újra nekiesni, megszívogatni, eljátszani így a másik mellével is, csak aztán hajolni az ajkaihoz, de nem hagyom adjon csókot, elhajolok nevetve. Persze nem a végtelenségig, épp csak párszor, hogy magam támadjam be és toljam le magamról az alsót közben meztelen hozzápréselődve immár, ó, semmi a diszkóban lévő forróság a mostanihoz képest. Végig is simítok párszor az oldalán, mellén, combján és fenekén míg csókolózom vele (hacsak meg nem harap vagy hasonló, mindig benne a bosszú a pakliban). Aztán rájövök a pénztárcám kinn maradt, felakasztottam a táskámmal, de franc gondolta kelleni fog most óvszer... Ahh... kibasztam magammal.
-Mondd hogy tartasz óvszert a fiókban kéztávolságban... - Én igen, a saját szobámban, de kissé más a vérmérsékletünk Amyvel, így inkább kérlelő a hangom okozzon meglepetést, mert különben itt kell hagynom kicsit.

Amélie & Cameron

Sorry, do you wanna be my hero?

[You must be registered and logged in to see this image.]+18 hmm

-Mindenki, aki látta vagy olvasta.- kuncogok, de a jó kedvem alább hagy, amint hozzám préseli magát és, ha nem lenne elég izgató, hogy tökéletesen érzem a hátsómon, hogy milyen kemény, még a fülcimpámmal is szórakozni kezd, amit mindig is imádtam. Vagy nyitott könyv vagyok számára, vagy csak véletlenül ráérzett, bár tekintve, hogy Cameronról van szó, szerintem akármit csinálna, ilyen hatást váltana ki belőlem.
Az is abszolút szexi, ahogy arra ösztönöz, hogy megforduljak, mint ahogy az is, ahogy elhelyezkedik a lábaim között, hogy tovább kínozzon azzal, hogy szó szerint csak kerülgeti a forró kását. Azonban be kell valljam, édes kínzás ez. Bíztam benne, hogy nem az az "essünk túl rajta" típus, hanem az, aki megadja mindennek a módját. Sosem panaszkodott rá senki és szerintem én sem fogok. Az egyetlen veszélye ennek, hogy rákapok majd, mint valami drogra.
-Igen... - lehelem válaszul a kérdésére, bár ahogy már eljutok a válaszig, annyira már nem is a zavarom az, ami leköt, hanem inkább az, ahogy a nyelvével végig simít rajtam alsóneműn keresztül, miközben a melleimet simogatja. Azt hiszem, ha a múltkor azt mondta volna valaki, hogy az ágyamban fogunk kikötni simán pofán röhögtem volna, mert egyértelmű volt számomra, hogy Cameron rühell, erre tessék. Édesen kényeztet, a melleimmel szórakozik, miközben az illata és a teste melege is elbódít. Imádom a testét, így miközben ő tovább kínoz, én bebarangolom kezeimmel minden részét, amit csak elérek. Edzett karjait, az izmos hátát és ó, azt a szexi fenekét se hagyom ki újfent, miközben legszívesebben megcsapkodnám, amiért nem hagyja, hogy megcsókoljam, bár annyira nem bánom, mert legalább már az alsőnemű lekerül rólam. Iszonyú édes, ahogy játszadozik, csak ne kergetne az őrületbe vele, viszont engem sem kell félteni. Amíg ő jót mulat és elhajol előlem újra és újra, én lecsúsztatom közénk a kezem és végig simítok keménységén boxeren keresztül. Te jó ég, megőrülök, ha sokáig szórakozik, mert a bőre szinte éget mindenhol, ahol hozzám ér.
-Ó, hát nem is tudom.- suttogom sunyi vigyorral, hiszen eljött a bosszú ideje, miközben pedig váratom a válaszra, finoman hozzásimulok ölemmel, hogy most egy kicsit ő szenvedjen - nem, mintha nem nyalna vissza a fagyi is egyben-, majd ajkaira tapadok, kezemmel pedig kitapogatom az éjjeli szekrényt és kihúzom a fiókot.-Felkészült lány vagyok én, ne aggódj.- duruzsolom ajkaiba, bár arról, hogy manapság nem járt senki az ágyamban, mindenképp árulkodik a gumi bontatlan doboza, amit most csókolózás közben, a fejem fölött tartva igyekszek kibontani, hogy aztán egy darabot kivéve el is hajítsam a dobozt. Mondjuk nem messzire, mert ki tudja, hány darabra lesz még szükség, de most ez az egy kell, amit ki is bontok és, ha érti a célzást, ahogy a mellkasánál fogva eltolom kicsit, hogy térdeljen fel, akkor már ülő pozícióba is küzdöm magam, hogy fel is húzzam rá a gumit csókokkal hintve közben nyakát és mellkasát is.
-Fogalmad sincs, mióta várok erre.- suttogom ajkaiba vágytól fűtött hangon, ahogy visszadőlök az ágyra magammal húzva őt is.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.

+18

-Hazudni bűn! - Azaz nem hiszem el, ne már, én elolvasni sem bírtam de nonszensz bárkinek ez hamarabb eszébe jusson mint valami pornó vagy hasonló! Persze elterelem a figyelmét, nehogy ilyeneken agyaljon, mérföldekkel jobb vagyok, mint az a csávó a könyvben. Igyekszem is teljesen elvenni az eszét, eldobni mint a ruháink, hogy ne gondolkodjon semmin csak élvezzen mindent. Mert én élvezem ám, tetszik a teste, a reakciói, melle a tenyerem alatt. Végül úgy döntök nem lenn csókolom hanem az említett keblet, cserébe elér legalább ahol szeretne, érezhetően tetszik ahogy fogdos, ha tényleg tetszettem neki régen akkor végre pótolhatja az akkori elmaradást, hm? Én meg kiélvezem a dolgot, ó nagyon is. Főleg akkor nevetek (még) mikor nem hagyom elraboljon egy csókra, az az elégedetlenség, akarás, mindig is hízelgő volt. Persze mikor lenn simít rajtam már én veszek egy mélyebb lélegzetet, bár nem sok oxigén van benne, mert úgy érzem már most elhasználtuk mind. A ruhákat lehámozom magunkról, de hát az óvszer ugye... erre nem szívat? Nevetek a vállába hogy komolyan most adod vissza az előbbit és ezzel? Igaz ahogy hozzám simul belenyögök, nem mondom nem fut át az agyamon hogy hagyom az óvszert, csak egy kicsit és kiélvezem teljes egészben az öle forróságát, de ah, nem akarok gyereket, mindig eszembe juttatom nem kéne, ettől tudok lecsillapodni ne csináljak hülyeséget. De legalább csókot kapok, eltereli a figyelmem kissé, noha érzékelem félig van itt. Látva a szerzett zsákmányt színpadiasan sóhajtok.
-Csak ennyi van itthon? Ez neked felkészült? Hmpf.. - Nézek rá fejem csóválva, mégis vigyorogva, de amúgy elég lesz, nem maradunk itt napokig, gondolom. Ahogy tol megakadok a mozdulatban elvegyem a kis kelléket és hagyom magam. Ahh, hogy így akarja, nekem így is jó, megszoktam rám hagyják. Mivel szabadok a kezeim ne féljen, egyik a mellét másik a fenekét markolássza.
-Ó igen? - Vigyorgok rá mikor visszadőlünk, felsimítok a hajába, megemelem a szemöldökön és szemérmére fektetem nemesebbiknek vallott részem, majd ölelem magamhoz a combját markolva. Csak a derekam mozgatva csúszok rajta, hogy amikor elérem a megfelelő szöget már csak óvatosan előre kelljen tolni a csípőm. Tudom nagyon kíván, kétlem ne lenne zökkenőmentes utam, de nem sietem el, lassan mélyedek el benne, fogaimmal alsó ajkát harapva gyöngéden. Eleinte még nem kapkodok a derekam hullámzásával, húzom az agyát kicsit, bár lehet pont ezt a tempót szereti, mindjárt kiderül melyik a kettő közül.

Amélie & Cameron

Sorry, do you wanna be my hero?

[You must be registered and logged in to see this image.]+18 hmm

A felszólalásán nevetni kezdek, mert végtére is jogos, hogy ezen így kiakad, ugyanakkor nem tehetek róla, hogy én is ott vagyok azon pár millió ember között, aki megnézte vagy olvasta azt a borzalmat.
-Ha valamit elkezdek, szeretem befejezni. Csupán ezért néztem végig.- kuncogok továbbra is de végtére is ki a francot érdekel az a degradált barom, amikor itt van nekem Cameron és épp bebarangolja az egész testemet az érintéseivel vagy a csókjaival? Egy Christian Grey se érne fel vele, akárhogy is erőlködne, bár ebben közre játszik szerintem az is, hogy bele voltam zúgva. Ha úgy tetszik, ő volt az első szerelmem és bár azóta sok idő eltelt, azért a külseje még most sem hagy hidegen. Az már más kérdés, hogy nem tudnánk egymást elviselni pár óránál tovább, de a szex még lehet, hogy remekül működik majd köztünk, nem? Legalább nem sok esélyünk van közben összeveszni.
Már, csak azért sem, mert tökéletesen ráérez a gyengepontjaimra és úgy tanulmányozgat, hogy mi tetszik és mi nem, ahogy minden nő szeretné, hogy figyeljenek rá. A legtöbb pasi, csak saját magával foglalkozik, de Cam meglepő módon a szexben nem ilyen még, ha el is van amúgy szállva magától. Érzékelem, hogy mindenben próbál a kedvemre tenni és szerintem a fejébe vette, hogy kicsinál ma éjjel én pedig hülye lennék ellenállni. Mondjuk azért visszavágok az iménti aljaskodása miatt és egy pillanatra elhitetem vele, hogy neeeeem, itt ugyan egy darab gumi sincs, miközben már bontom is kifelé a dobozt, kárpótlásul pedig kihasználom a helyzetet és én magam helyezem fel rá gyengéd cirógatások kíséretében.
-Elnézést, uraság. Nem voltam rá felkészülve, hogy egyáltalán szükségem lesz rá. Ez is csak biztos, ami biztos alapon van itt.- suttogom kuncogva, majd ahogy visszahelyezkedünk és a súlya gyengéden rám terhelődik, ha lehet, még jobban zakatolni kezd a szívem. Komolyan, nagyon durván vágyom rá és én hülye, ha ma már amúgy is őszinteségi rohamom volt, ki is mondom ezt, ő pedig ugyanolyan meglepetten fogadja, mint a szerelmi vallomásomat. Ajkamba harapva bólogatok, de ahoz már nincs erőm, hogy bármit is mondjak, mert közben finoman az ölemhez simulgat, amitől mindjárt megőrülök. Kezem az arcára simítom, majd tovább csúsztatom és a hajába túrok, miközben ő finoman előre nyomul. A jól eső nyögés után ajkaira tapadok, majd lehunyt szemmel, további jól eső hangokkal jelzem neki, hogy bizony borzasztóan élvezem, amit művel. A gyengéd, lassú tempó őrjítő, mint ahogy az is, ahogy ajkaimat harapdálja, de egyáltalán nem bánom, mert csodás érzés, ahogy mozog.
Gyengéden végig húzom körmeim a hátán, miközben csókjaimmal áttérek a nyakára és ott harapom meg finoman, de azért nem úgy, hogy látszódjon majd. Gyerekesnek tartom, mikor az emberek jelölgetik egymást, viszont a gyengéd harapdálás számomra elég izgató tud lenni. Még nekem is ki kell derítenem mi az, ami neki tetszik és mi az, ami nem.
Mikor a lassabb tempó már végképp kezd megőrjíteni, egy hosszabb csókra invitálom és addig ügyeskedek közben, míg nem én kerülök felülre.
-Most én foglak téged kínozni.- suttogom majd alsó ajkába harapok kacéran és felegyenesedek. Elképesztő látvány, ahogy az ágyamban fekszik, úgyhogy alaposan meg is nézem magamnak végig simítva kockás hasán, mintha csak az eszembe akarnám vésni minden egyes porcikáját, miközben csípőmet finoman ringatni kezdem. Mindez azonban olyan durva élvezetet okoz, hogy képtelen vagyok már a nyögéseimet vagy a kéjes sóhajaimat visszafogni. Az a szemét szomszéd, talán ma visszakapja a durva éjszakákat, amikben nekem volt részem mellettük.

» I'll call you when the party's over