A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
Épp egy tárgyalást bonyolítok le pár ügyféllel, elhívtam Őket vacsorázni és gondoltam nekik is jót tesz, ha megismerik egymást és a munkáik. No meg egy könyvkiadás nem két fillér, ha belevesszük a marketinget is, így elég hosszúra kezd nyúlni az este. Igaz, eleve későn találkoztam velük, csak kilenc fele, de bőven a főétel evésében és a desszerten való gondolkodásban vagyunk, mikor megcsörren a telefonom. Amy... mi a francot akar ilyen késő este?! Jó rendben, tény és való hogy bedobtam az ajtóján a telefonszámom legutóbb, miután felébredtem a kávétól és rájöttem az amúgy nem árt, sőt, megírta az övét (azért beszélni túlzás lett volna, nem is bántam nem keresett eddig). Akkor miért most? Nem is igen akarom felvenni a telefont, de valahogy mégis rászánom magam, mert gondolom nem hívna ha nem lenne fontos. -Mondd... - Hangom nem épp vidám, bár nálam nincs akkora háttérzaj mint nála, hol a fenébe lehet ami ilyen hangos? A két ügyfelem is érdeklődve néz rám, hogy miért lett ilyen fancsali pofám, mikor eddig egészen vidám voltam? De hát Ők nem tudják amit én, hogy micsoda egy lehetetlen boszorka hívott. Komolyan mondom, ha nem lenne Rhyd húga... Még a szám is megtörlöm a szalvétában, bár nem tudom miért érzem úgy hosszú lesz. Egyelőre még ülök, bár... lehet jobb is.
[You must be registered and logged in to see this image.] Jelen pillanatban már nem tudnám megmondani, hogy akadtam össze az egyik régi osztálytársammal vagy, hogy miként kerültem egy vad buli kellős közepére. Azt tudom, hogy az utóbbi pár napban padlón voltam, szarul éreztem magam és vágytam már arra, hogy végre valaki olyannal fussak össze, aki nem engem hibáztat a világon mindenért. Eve kapóra jött, de arra már egyáltalán nem emlékszem, hogyan jutottunk el az egyik belvárosi klubba, mint ahogy azt sem tudnám megmondani, hogy pontosan mennyit ittam. Rengeteget. Ez a legőszintébb válasz már, csak ha az előttem sorakozó poharak mennyiségét is nézem. Ami viszont aggasztó, hogy elhagytam a táskámat, Eve eltűnt -gondolom becserkészett magának valakit-, én pedig fogalmam sincs, hogyan fogok hazajutni, tekintve, hogy forog velem a föld és tíz centis magassarkú van rajtam. Esélytelen, hogy ebbe hazajussak anélkül, hogy kitörném a nyakam. Apropó. Most így hirtelen azt se tudnám megmondani, merre induljak el, hogy a bérlakásomban kössek ki. Hosszas töprengés után és a telefonom névjegyeit nézegetve -hála az égnek a telefon a farmerom zsebében volt, nem a táskámban-, arra a következtetésre jutok, hogy kénytelen leszek annak a személynek szólni, hogy segítsen rajtam, akivel kapcsolatban megfogadtam, hogy elkerülöm. Másra viszont nem számíthatok. Rhyd ugye elvonult a külvilágtól, Eve nem veszi fel a telefont -talán eltette láb alól a hasfelmetsző-, és senki más nem jut eszembe, akit hívhatnék. Végül nagy nehezen megindulok a hátsó kijárat felé és már közben indítom is a hívást, amire meglepő módon érkezik válasz. Hirtelen nem is tudom mit mondjak, mert arra számítottam, hogy nem fogja felvenni. -Öhm.. Szia Cameron... Amy vagyok. Tudod, a barátod idegesítő húga.- makogok össze-vissza, majd kuncogni kezdek, amiért nem sikerül az ajtó kilincsét harmadjára se megfogni. Gratulálok Amy. Remekül csinálod.-Nem tudnál eljönni értem? Asszem a barátnőm elvitte a táskámat és hát... kicsit becsíptem, szóval... - és itt függőben hagyom a mondatot, miközben kilépek végre a hűs sikátorba. Mégis, mivel érhetném el, hogy értem jöjjön? Rühell, ez egyértelmű szóval mindjárt közli, hogy húzzak a fenébe és kész. Közben feltűnik, hogy pár méterre tőlem néhány rossz arcú fazon ácsorog, akik közül az egyik oda is szól valami csinibabás szöveget, így jobbnak látom, ha visszamegyek a klubba egy "hülye bunkók" elmorgása közben. Basszus. Le fogom tépni Eve fejét, amiért így itt hagyott...
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
-Tudom. - Elmentettem a számát de valami fura oknál fogna nem a "ne vedd fel 6" elnevezést kapta. Mert ugye vannak ilyen számaim, mi tagadás. Bár kezd feltűnni, hogy eléggé... szét van csúszva a hangja, még kuncog is, pedig igazából nem vicces hogy ilyenkor hív, meg hogy egyáltalán hív akkor sem ha egyetértünk abban idegesítő. -Részeg vagy?! - Nem, ez nem a becsípett állapot, ha hallaná magát Ő is rájönne, mert én józanul értem amit össze akar hozni nem épp kecsesen. Vágok is egy fejet, hogy komolyan, nincs senki, senki?! Elég sok mindent elmond ez róla... igaz, fordított esetben én is Rhydet akartam volna hívni, aki nem tudna segíteni, Amynél meg nem gond ha szétcsúszva lát mert hol érdekli nem? Így is utál, jobban nem fog. Szóval arra jutok jah, én leszek a tökéletes alany erre. Inni ittam egy pohár bort, de az belefér még, amúgy sem terveztem többet. Félő Amy szagától is be fogok állni. Közben azt is hallom valamit morog a telefonba, bár nem értem mit. Ha Ő nem is hallja magát artikulációs gondokkal küzd. -Ch... Hol vagy? Odamegyek... - Sóhajtom, hogy ennyit erről. Fogom is a fejem, majd ha mondja melyik klub akkor megjegyzem. Nem ismerem, de az internet majd megmondja hova kell mennem. -Gondolom húsz percen belül ott vagyok, lehetőség szerint ne igyál többet, jó? - Az kéne még, így is esélyes hányni fog. Vagy ha nem, akkor teszünk róla, Rhyd meg is verne ha rájönne hagytam hányás nélkül aludni menni. Aztán bontom a vonalat és sűrű elnézést kérek az ügyfeleimtől, hogy nem tudok maradni de bízzák rám a számlát, fogyasszanak még, rendelek nekik. A pincérnek meg is hagyom hogy én óhajtok fizetni, de el kell mennem, így kifizetem amit eddig fogyasztottunk és veszek még egy-egy desszertet és egy üveg bort nekik, remélve elég kárpótlás lesz. Aztán már kocsiba is ülök és miután kikerestem a címet beütöm a GPS-be. Nos... ebben a bárban sem voltam még, de azt hiszem okkal. Leparkolok és úgy döntök hiába hívnám nem biztos meghallja, így inkább bemegyek és elkezdem keresni ezt a nőszemélyt, bár a pultnál keresem először. Kétlem szót fogadott valahogy...
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem igazán tűnik úgy, mintha örülne annak, hogy hívtam, de hát mégis mi másért adta volna meg a számát? Gondoltam azért, hogy baj esetén keressem, nem? Vicces, de rajta kívül nem sok ember van jelenleg, akire számíthatok. Barátnőm se sok van, aki még itt él, aki meg itt van elrángatott ebbe a buliba és most jól itt is hagyott. Azért vannak a jó barátok, nem? Szóval igen. Az a nevetséges helyzet állt elő, hogy csakis Cameronra számíthatok, viszont valahol mélyen tudom, hogy akármennyire is utál engem, segíteni fog. Ha másért nem, Rhyd miatt biztosan és bár aljas dolognak tűnhet kihasználni azt, hogy a bátyám jóbarátja, nem tudok most mást tenni. Szóval, az a "Tudom", amivel reagál, egészen érezhetően utal arra, hogy igen, utál, mint állat, de nincs képe cserben hagyni. A kérdése mondjuk eléggé meglep ezen elmélkedések közepette. -Öhm...asszem... kicsit.- nyögöm a telefonba majd elröhögöm magam. Hát mégis, mi a fenéért hívnám másért? Nincs meg a táskám, oké de, ha józan lennék, már rég elindultam volna haza gyalog, aztán ennyi. Viszont a csili vili miniruhámban, a tűsarkúmban, részegen... nos, nem igazán akarok így elindulni és arra sem vágyom, hogy megerőszakoljanak, szóval ja. Akkor már inkább Cameron. -A Stereoban vagyok a belvárosban.- adom a gyors választ és mivel ebből arra következtetek, hogy értem jön, inkább nem állok neki poénkodni vagy húzni az agyát, mert még a végén közli, hogy akkor oldjam meg egyedül a problémámat és még Ő is magamra hagy. Szóval, csak összepréselem ajkaimat és bólogatok a telefonnak, mintha ezt Cameron láthatná. Erre rádöbbenve aztán meg is szólalok. -Rendben. És Cameron...- szólok még bele, majd megvárom, míg jelentkezik, mert az is lehet, hogy egyből le is teszi a telefont de, ha nem így történik, akkor még gyorsan hozzáteszem.-Köszönöm, hogy értem jössz.- rágcsálom ajkaimat kissé szégyenkezve, de aztán amint letesszük a telefont, ide-oda kezdek pislogni, hogy mégis mit csinálhatnék itt húsz percig úgy, hogy ne fárasszon közben senki. Inni már tényleg nem akarok, de a táncparkett felé nézve úgy döntök, hogy abból nem lehet baj, ha addig is táncolok. Legalább égetem a zsírt meg az alkoholt, nem? Így aztán egy szál magamban bevonulok a tömegbe és átadva magam a zenének riszálni kezdek jókedvűen, ami meglepően jól megy a részegségemhez képest. A végén már odáig jutok, hogy lekapom a magassarkút és kezeimben fogva, mezítláb lejtek a tánctér közepén. Annyira gáz csak nem lehetek, ha a körülöttem lévő pasik mind csorgatják a nyálukat, nem? Nem is figyelem, mennyi idő telhet el vagy, hogy Cameron megérkezik-e, mert rohadtul nem látom a bejáratot a tömegből, így végül úgy vagyok vele, hogy majd megtalál Ő, ha ideért. Az arany színű flitteres miniruhámban szerintem elég feltűnő jelenség lehetek...
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
Fogom a fejem, hogy jesszus, képes részegen felhívni? Ráadásul nem pofátlanabb indokkal minthogy vigyem haza... És ez a vihogás... betiltanám hogy a nők túl sokat ihassanak, dobhártya károsító. De nincs mit tenni, ha muszáj hát muszáj, mégsem hagyhatom magára mert Rhyd kicsinál. Bár van egy leheletnyi esélye, hogy nem is fog emlékezni arra hívott de... ahh, késő benne van a híváslistájában, szörnyű. Jobb híján belemegyek, hogy leszek a taxija. -Megkeresem. - Stereo... ez valami csajosabb hely lesz mert gőzöm sincs melyik, bár van egy pár és rég nem vagyok már akkora parti arc. -Hm? - Kezdem el rendezni magam míg megszólít. Arra már nem is mondok semmit hogy megköszöni, akkor talán nem taccs részeg, haladás. Miután elintéztem mindent és oda is találtam úgy döntök bennt kezdem el keresni ezt a nőt, mert erős kétségeim vannak afelől meg fogja hallani hogy hívom avagy ki tud-e jönni egyedül. Bár ahogy meglátom a tömegben reflektorként villogni ebben a ruhában, ahogy majd szét esik olyan laza táncot nyomat elhúzom a szám. Kár volt aggódnom. Igyekszem nem felszívni magam, hogyha ennyire jól elvan minek is kellek én ide, közben odamegyek, pár tag nem is igen örvend ennek, lévén azt hiszik be akarom nyúlni a potenciális csaj-jelöltjük estére. -Remélem kibuliztad magad, mert nem terveztem maradni. Szóval ha még mindig kell a fuvar gyere... - Sóhajtom, hogy megfogtam a felkarját, de nem erősen, épp annyira hogy figyeljen és ne essen el. Ki tudja eldől-e ha leáll a tánccal? A részeg emberek, főleg a részeg nők, bármire képesek, ami abszurd egy józannak. Pár pasas persze ferdén néz, hogy vinném a műsort, de pont nem érdekel, keressenek más megbámulni valót amondó vagyok. Amúgy is kilógok talpig öltönyben, ez nem vitás, a biztonsági is szerintem gyanúsnak tart mi a jó fenéért jöttem én be.
[You must be registered and logged in to see this image.] Azért jó dolog tudni, hogy akármennyire sem szívlel, mégis képes értem eljönni, akárhol is legyen épp. És még csak le sem tol a telefonba, amiért zavartam, amiért berúgtam vagy amiért egyáltalán eszembe jutott, hogy Őt hívjam. Bár van egy olyan érzésem, hogy kapni fogok még ezért, de az már legyen a holnapi gondom. Jelenleg inkább azon vagyok, hogy megvárjam amíg ideér, aztán pedig hányás nélkül túléljem az éjszakát. Annak érdekében viszont, hogy az alkohol kicsit ürüljön a szervezetemből, inkább neki állok táncolni, amibe annyira belefeledkezek, hogy észre sem veszem, mikor Cameron megjelenik, csak amikor épp felé fordulva lejtek épp. A mozdulatsorom megreked abban a pillanatban, mert basszus... öltönyben van és komolyan mondom, kenterbe veri bármelyik James Bondot. Hirtelen még azt is elfelejtem, hogy kell járni, úgyhogy ha nem fogná a karomat, valószínűleg pofára is esnék, de így sikerül megtalálnom az egyensúlyt a vállába kapaszkodva. -Hű de kicsípted magad. Jól nézel ki.- vigyorgok fel rá, aztán felfogom, hogy már menni is akar, de ú basszus, annyira jó [You must be registered and logged in to see this link.] következik, hogy képtelen lennék most azonnal elindulni. Jobb ötlet híján elhatározom, hogy megpróbálom ezt a kicsit morcos Cameront feldobni. -Ú, ú, ú. Légyszi légyszi, csak ezt az egy zenét várjuk még meg. Két perc az egész. Sőt. Akár táncolhatnál is velem. Legyél már egy kicsit újra egyetemista, Cameron. Légysziiii.- könyörgök neki mosolyogva, miközben a nyakkendőjét megmarkolva és a csípőmet riszálva tancikálok ezer wattos vigyorral az arcomon. Meg van rá az esély, hogy erre holnap nem is fogok emlékezni, de akkor tuti, hogy fejbe lövöm magam ha ez a hülye fejem épp ezt a "Cameron öltönyben" látványt fogja kiszelektálni a fejemből. -Nem halsz bele, ha egyszer végre táncolsz velem.- lesek fel rá továbbra is mosolyogva, hiszen ilyesmire valahogy soha nem került sor, pedig volt, hogy együtt buliztunk. Na jó, igazából miután a húgaként skatulyázott be, már nem is akartam annyira a közelében lenni. Pocsék érzés volt.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
-Egy tárgyalás közepén voltam... - Mondom fapofával, mert próbálom elnyomni, hogy baromira nem jókor hívott, nem mintha bármikor örülne az ember annak hogy "héj, mindjárt hányok a vodkától, vigyé' má' haza". A zene cseppet sem érdekel, nem vagyok bulizós hangulatban valami lehetetlen okból kifolyólag. -Részeg vagy... - Nézek rajta végig komolyan, bár azt kár lenne tagadni hogy szexi ebben a ruhában és noha kicsit szét van csúszva azért nem totálisan. -Hogy "végre" táncolok veled? - Kérdezek vissza míg játszik a nyakkendőmmel és látom mások is mutogatnak hajrá, hajrá de csak a szemem forgatom. Mennyi esélye van hogy hiszti nélkül elvihetem? Kevés... egy számot kibírok. De mielőtt elszakadna tőlem vagy elesne vagy bármi megfogom a derekát és nem túl lelkesen de elkezdem mozgatni a csípőm. -Amúgy csak úgy felvilágosítanálak ki nem állhattál mikor egyetemista voltam, kétlem azt akarnád újra... - Nézek félre mert vagy hozzám se szólt vagy hörcsög volt ugye. Kicsi és agresszív. De ha most nem esik el és nem hány le azt hiszem sikerként könyvelhetem el a dolgot. Azért próbálom nem nagyon nézni ahogy táncol mert hát látványnak nem utolsó. Oké, eddig nem is nagyon nézegettem logikus okokból de nem is találkoztunk jó ideje, ez talán némi mentségként szolgál. Avagy szerencse mert Rhyd nem örülne ha úgy néznék a húgára? Valószínű, de szerencsére Amy utál tehát ha mást nem fordítva ez a veszély nem áll fenn...
[You must be registered and logged in to see this image.] Igyekszem nem kihallani a rosszallást a hangjából, amiért megzavartam egy tárgyalás közepette, de attól még érzékelem. A legszarabb időpontban hívtam, de ki másnak szólhattam volna? Rá kellett döbbennem, hogy ez az arrogáns szépfiú az egyetlen személy jelenleg az életemben, akire számíthatok. Szívás, mi? Tudom, hogy nem élhetek ezzel vissza és nem is fogok többé ilyet tenni, de most nem volt más választásom. Ő pedig eljött értem, ami mélyen legbelül megmelengeti a pici lelkemet. Azt sugallja, hogy talán fontos vagyok neki, pedig tudom jól, hogy csakis és kizárólag Rhyd miatt van itt. -Sajnálom. Mindkettőt. Így alakult...- sóhajtom kissé szégyenkezve, mert ha valamire nem vágytam, az az, hogy Cam részegen lásson. Erre mindig kínosan ügyeltem régen is, ha együtt buliztunk valahol egy társasággal. Aztán mondjuk rájöttem, hogy úgysem vesz észre, de ettől függetlenül igyekeztem jól viselkedni. Nem kellett volna ezt ma sem elfelejtenem. -Ühüm. Bár megértem, hogy mindig átnéztél rajtam. Miért akartál volna olyasvalakivel táncolni, aki olyan, mintha a kishúgod lenne?- teszem fel a költői kérdést gyengéd mosollyal az arcomon, bár ez mindig is fájó pont volt számomra. Ezért is mosolygok, hogy ne lássa rajtam, milyen rosszul esett, amikor egyszer fültanúja voltam, hogy épp erről beszélnek a bátyámmal. Bármi másnak jobban örültem volna, mint annak, hogy a húgaként tekint rám. -Ez nem igaz. Sosem utáltalak vagy ilyesmi. Azt utáltam inkább, hogy minden más lánnyal foglalkoztál, csak velem nem.- motyogom halkan, mert közben minden apró szőrszál égnek meredezik rajtam, ahogy átkarolja a derekamat. Elképesztően kellemes érzés és talán fel is ébreszt bennem valami nagyon régen és nagyon mélye elnyomott érzést. Bekúszik az orromba az arcszeszének illata és érzékelem a melegséget, ami felém árad a testéből. Úgy tűnik, az alkohol kiélezi az ilyen érzékeket, na meg az önbizalomra is jó hatással van, mert az iménti mondatot amúgy soha a büdös életbe nem mondtam volna ki. Mint ahogy nem is simulnék készségesen hozzá, miközben lassan ringatózunk a zene dallamára. -Tudod, kamaszként beléd voltam ám zúgva, de ezt sosem mondanám el amúgy.- kuncogom, miközben arcom a nyakába temetem és lehunyom a szemeimet. Utólag tudatosul csak bennem, hogy épp most mondtam ezt el neki, de nagyon remélem, hogy vagy nem értette, vagy nem hallotta, vagy tökre nem érdekli. Basszus. Ez a nyamvadt zene, a pia meg a simulás miket ki nem hoz belőlem? El tudnék így aludni, annyira kellemes érzés hozzábújni.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
-Aha... sajnálod mi? Legalább annyira hogy úgy gyere el bulizni a végén nekem könyörögj vigyelek haza... - Veszek egy mély levegőt ebben az áporodott, oxigénhiányos teremben, hogy aztán kifújjam minden rossz érzéssel együtt. Sajna csak a kifújás sikeredik, jobb kedvem nem lesz, maradjunk annyiban. Aztán jön azzal végre táncolhatnék vele, amit nagy nehezen és nem szívesen teszek meg, de csakis azért mert tudom amúgy jönne a hiszti meg a rinya. Rhyd miatt vagyok itt, nem másért és amúgy is... noha amúgy jól néz ki mégiscsak el van ázva szóval... áh hagyjuk! -Ebben igazad van. - Hagyom rá, mert jah, valahol tényleg ez volt, Rhyd kishúga, fiatal volt, legalább is az én szememben mindig sokkal fiatalabb mint a barátnői. Mentségemre legyen mondva hogy a legjobb barátom kishúgára naná én is úgy tekintek, sokkal egyszerűbb. Ha megfektettem volna és dobom Rhyd kiherél. Aztán felszalad a szemöldököm érzésem szerint a homlokom tetejére és csak kamillázom rá. Mivan?! Lehet nagy a zaj, de jelenleg közel van és a részegek nem tudnak suttogni, most épp normál hangerőn "motyog". -Pardon? Mi van? Sosem szóltál hozzám vagy ha mégis beszóltál és a fejemhez vágtál valamit, mit hittél, erre bukom? Persze hogy kioktattalak és kerültelek. A legjobb barátom lökött kishúga voltál mindig is. - Nem, nem gondolom hogy finomabban kéne fogalmaznom, mert részeg, azt sem tudja mit beszél... ha azt akarta volna foglalkozzam vele akkor mondjuk lehetett volna jó fej is, nem? Lehet egy tapló vagyok, de a taplók is csípik a kedvességet. Aztán jön a wtf rész, hogy szórakozik velem?! -Belém... szerelmes? Szívatsz engem vagy mi van?! - Mondom a füléhez közel, mert bújik a nyakamba. Egyik kezem automatikusan siklik fel a hátára, a bőre szinte izzik az érintésem alatt. Ahh... gyönyörű... - Te totál berúgtál... amúgy kamaszként minden csaj belém volt zúgva, szóval újat így se mondtál. - Jó nem mind, de a java, a többiek Rhydbe, de hát nála igazából én maradtam ergo logikus. Lehet ezért utált, mert a bátyja barátjába belezúgni gáz, evidens. Minden esetre noha neki belassul minden gondolom, nekem nem, tehát a számnak lassan vége és jön a következő, meg tegyük hozzá ez nem is lassúzó szám ami ment mi mégis leragadtunk itt. Sebaj. - Menjünk haza. - Remélem jön, noha ki kéne józanítani... vegyek neki valami gyors kaját? Mi a francot csináljak vele? Tejjel nem itathatom meg...
[You must be registered and logged in to see this image.] A szememet forgatom szavai hallatán, hiszen nem is értem, mit gondol. Azt hiszi, hogy direkt ilyen tervekkel indultam el bulizni, hogy majd jól berúgok és felhívom, hogy vigyen haza? -Nem volt kötelező eljönnöd értem. Mondhattad volna azt is, hogy nem jössz...-dünnyögöm, hiszen tényleg, senki az ég világon nem fogott fegyvert a fejéhez, mint ahogy akkor sem, amikor szinte fujjogva közölte a bátyámmal, hogy olyan vagyok, mintha a húga lennék. Mindezt persze olyan undorral, mintha tényleg azzal gyanusították volna meg, hogy valaha is ráfanyarodna a testvérére. -Te jó ég! Épp igazat adtál valamiben? Jól érzed magad?- vizsgálgatom megjátszott aggodalommal, majd elnevetem magam, de ahogy a régi sérelmek szóba kerülnek, egyre inkább elmúlik a jó kedvem. Olyan, mintha felnyitott volna egy sebet és most megforgatna benne egy kést ezzel "a legjobb barátom lökött kishúga voltál mindig is" dumával. -Pontosan emiatt viselkedtem úgy, mert egyszer hallottam, ahogy ezt undorodva elmondod a bátyámnak. Minek lettem volna utána aranyos veled?- vonok vállat, majd sóhajtok egy nagyot és próbálom valamicskét összeszedni magam, de sem az elfogyasztott alkohol, sem a régi sérelmek nem hagyják, nem beszélve arról, hogy teljesen eltereli a figyelmem a Cameronnal való tánc. Talán, ezek kombója miatt hozom végül a tudtára a féltett kis titkomat, ami pont olyan hatást vált ki belőle, mint amire számítottam. -Felejtsd el, amit mondtam.- rázom meg a fejem, mert legszívesebben most visszatekerném ezt a beszélgetést és törölném az egészet.-Látod? Épp emiatt nem foglalkoztam veled. Már akkor is el voltál szállva magadtól és nem akartam, hogy tudd, hogy én is beálltam a többi csitri sorába, aki epekedik érted. Inkább azt akartam, hogy azt hidd, hogy utállak.- vágom oda kelletlenül, majd ahogy véget ér a szám, elhúzódom tőle és felpillantok rá, mikor közli, menjünk haza. -Szörnyű, hogy mennyire puhapöcs lettél. Régen simán buliztál volna még... - morgom, majd egy nagy, fáradt sóhaj kíséretében elindulok a kijárat felé, de azért még az első pár lépésnél Cam vállába markolok a stabilitás érdekében. Utána megemberelem magam és emelt fővel sétálok tovább, hátha megmarad még egy kevés a büszkeségemből. -Akkor most hazaviszel és betakargatsz? - állok meg végül a járdánál lévő lámpaoszlopnál, amit két kezemmel megfogok és hol balra, hol jobbra dőlök ki vigyorogva, vagy épp megkerülöm az egészet, mintha csak táncolnék. Kibaszottul szédülök, úgyhogy inkább meg állok, bár ez csak úgy jön össze, hogy Cameronnak csapódik röhögve. -Most tök olyan, mintha a testőröm lennél vagy mi.- nevetem el magam, ahogy végig nézek rajta, bár igazából a fél karomat adnám azért, hogy egy ilyen pasi vigyázzon rám a nap huszonnégy órájában.-Melyik a te kocsid? - pillantok a parkoló felé, miközben lerúgom magamról a magassarkúimat, hogy aztán mezítláb táncikáljak a kocsik között. Most rohadt jól érzem magam.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
-Jah és hagyjalak itt, ki tudva hazatalálsz-e?! - Komolyan azt hiszi ez opció volt?! Hol él ez a nő? -Ha-ha... Valószínű csak részegen vagy képes olyat mondani amivel egyetértek. - Közlöm oda negédesen, mert nem vagyok humoromnál. Vele mondjuk amúgy sem szoktam, valahogy egymás agyára megyünk teljesen. Ezen az se segít, hogy nekem valóban Ő Rhyd KICSI húga, az is marad, miért is kéne másképp nézni rá? -Egy: minek hallgatóztál. Kettő: Ki az a hülye aki kikezd a legjobb barátja húgával? Nekem is olyan voltál mint egy kishúg... gondolom az ilyen, most is az agyamra tudsz menni! - Egyke lévén fogalmam sincs milyen egy testvér, de mindig is így képzeltem ilyen lehetne. Azzal a különbséggel, hogy valahogy úgy gondoltam ha lenne tesóm az megértene és noha marjuk egymást totál megért és tudja milyen szar otthon, ergo sosem lettem volna ilyen egyedül. Amynek fogalma sincs mennyire jó dolog van neki Rhyd és a többiek. Rhyd se fogta fel most... nem is értem. Ahogy azt sem hogy komolyan beközli belém volt zúgva? MI a fene lelte, taccs részeg lehet. -Simán elhitetted, ügyes vagy, légy büszke magadra! Amúgy sem kezdenék ki veled, Rhyd húga vagy! - Ennél többet nem is kell mondanom szerintem, a hatalmas egom meg nem tagadom. Ebben nőttem fel, ezt tanították, számomra ez alap, akkor is ha sokszor amúgy terhes volt. Most meg épp az terhes, hogy totál részeg és jobb lenne ha hazavinném, főleg mert ezt kérte, nem azt bulizzunk pirkadatig. -Amikor bébiszitter pozícióban jövök valahogy nem a buli hajt Amy. - Juttatom eszébe Ő hívott és azért hogy hazajusson egyben. De kivételesen nem veszem magamra a sértegetését, hát nem józan. Bár józanul is ezt mondta volna vélhetőleg, mindegy is. Főleg mert megindul, és noha Ő elengedne pár lépés után én határozottan karolom át a derekát, hogy véletlen se essen el vagy rángassa vissza valami hasonlóan jó állapotban lévő tag. -Ha akarod... De előbb inkább egyél és zuhanyozz... persze ha egyből kidőlsz az ágyba akkor rád dobok egy pokrócot. - Mert jó fej vagyok és figyelmes, adott. Kinn is csak azért engedem el, hogy kikeressem a zsebemből a kocsikulcsot, akkor látom forog a lámpa körül mint valami dilis. Hajj, de hosszú lesz az este. Józanul nem olyan buli nézni más részegségét, rá kell jöjjek. Mennék érte leszedjem vagy összeszedjem, nézőpont kérdése erre mondhatni felkenődik rám. Meg is fogom, hátha nem zakózik el. -Mert most az is vagyok... ingyen és bérmentve, de majd behajtom Rhyden. - Terelgetem finoman de határozottan a kocsim felé. -Az a Chevrolet az... ne vedd le a cipőd, ki tudja mibe lépsz bele... ahh... - Fogom a fejem, mert amilyen mázlim van üvegbe lép, vérmérgezést kap és Rhyd kinyír. Szégyen lenne... De inkább csak lemondóan sóhajtok és pittyegés kíséretével nyitom a kocsit, hogy tudja melyikbe szambázzon bele. - Te fogsz a sírba vinni... még hogy szerelmes voltál belém... frászt... - Morgom az orrom alatt és inkább megyek nyitni neki az ajtót, mert most nem nézek ki belőle sokat valahogy. Lehet a másikba akar majd beszállni, csodás lenne az is!
[You must be registered and logged in to see this image.] Bárgyú mosollyal az ajkaimon veszem tudomásul, hogy Cameron bizony nem hagyott volna magamra, még akkor sem, ha amúgy rohadtul lett volna más dolga, mint engem pesztrálgatni. Akármilyen ellentét is feszül köztünk, azért jó tudni, hogy számíthatok rá és ugyanez igaz visszafelé is. Mondjuk nem akkor, amikor ilyen állapotban vagyok, de biztos, hogy én sem hagynám cserben még akkor sem, ha tisztában vagyok vele, hogy csak Rhyd miatt van itt. -Akkor mostantól mindig részegnek kell lennem ahoz, hogy végre jól kijöjjünk egymással?- kuncogok, mert bár szívesen meghoznám ezt az áldozatot, azért mégsem akarok totál alkesz lenni. Valahogy mostanra berögződött, hogy mi csak ölni tudjuk egymást, hiszen az egész kamaszkorom ebből állt. Most meg már képtelenek vagyunk úgy meglenni egymás mellett, hogy ne végződne beszólogatással. -Akkor jobb, ha rájössz végre, hogy nem vagy a bátyám. Az ég világon semmi közünk nincs egymáshoz, Cam.- vágom oda szemet forgatva, mert bár jól esik, hogy most is itt van és pesztrálgat, a gondolat, hogy ezt is azért teszi, mert a húgaként tekint rám, egészen elszomorít. Nem akarom, hogy a húgaként tekintsen rám. -Ja, lehet színésznőnek kellett volna lennem.- morgom a bajszom alatt, mikor pedig kinyilvánítja, hogy nem kezdene ki velem, felmegy bennem a pumpa. Ennyivel rosszabb lennék én, mint a többi kis liba, akiket valaha is kitüntetett a figyelmével? Hiába ez a "Rhyd a bátyád, ő meg a legjobb barátom" duma. Szerintem simán csak nem tetszek neki. Ez van. -Hát vedd tudomásul, én sem kezdenék ki veled soha!- vágom a képébe dühösen, pedig hát valójában... De. Sőt. Mikor még bele voltam zúgva mindig elképzeltem, hogy később majd összejövünk és egy család leszünk. Aztán leléptem és ez elfelejtődött. -Pedig, ha itt vagy nem eshet bajom, nem? Kicsit elengedhetnéd magad.- vonok vállat, majd hálásan felpillantok rá ahogy átkarolja a derekam. Igazából tök jó fej dolog tőle, hogy itt van és alkalom adtán -ha nem lesz ilyen majom-, meg is köszönöm majd neki. Tényleg sokat jelent, hogy tudom, ő itt van nekem, ha bajban lennék. -Zuhanyozni is segítesz majd?- kúszik buja mosoly az arcomra, de természetesen cseppet sem gondolom komolyan. Oké, nem lenne ellenemre, de mivel letisztáztuk, hogy nem érdeklem, most már szabadon húzhatom az agyát, nem? Aztán a lámpaoszlop körüli táncikálásom végén neki koccanok és a testőrömnek nevezem, ami ellen nem is ellenkezik. Sőt, olyannyira komolyan veszi a feladatát, hogy még a lábam miatt is aggódik. -Ugyanmár! Még az sem fájna annyira, mint ebben a magassarkúban lenni. Az első pár óra jó, de most már nem bírom... - dünnyögöm séta közben, ahogy megcélzom a kocsiját és részegség ide vagy oda, azért van még annyi eszem, hogy a lábam elé nézzek. A morgását hallva, csak csendben, sunyin mosolyogva figyelem. Nem gondoltam, hogy ez a vallomás majd ennyire meglepi, bár most, hogy már valamicskét józanodtam, kezdem magam totál hülyén érezni. Minek mondtam ezt el neki? -Ezzel most jól feladtam a leckét, mi?- vigyorodok el, majd megállok a kocsiajtóban és felé fordulok, bár így meglepően közel van hozzám, úgyhogy legalább megint szemügyre vehetem, milyen jól áll neki az öltöny. -Miért olyan hihetetlen ez? Akkor is jóképű voltál és igazság szerint, még a kis szócsatáink is tetszettek. Egyedül azt volt rossz nézni, hogy minden libával enyelegtél. Még szép, hogy úgy tettem, mintha utálnálak. Utáltalak is részben...- vonok vállat, majd elmosolyodok és nyomok egy puszit az arcára, hogy aztán behuppanjak a kocsiba és kényelembe helyezzem magam. Ma már úgysem tudok gázabbat csinálni, mint hogy színt vallottam neki. -Jean! Kérem, vigyen haza!- csatolom be az övet, majd vigyorogva várom, hogy elinduljunk.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
- Meglehet, bár nem csípem az alkoholistákat se, szóóóóval... - Maradjunk annyiban hogy mi nem passzolunk és fogadjuk el. Ettől független most én lettem az ügyeletes bátyja, legalább kipróbálhatom magam így is mi? Hurrá... - Senki bátyja nem vagyok, tudom. - Majdnem a képébe vágom nem vagyok én senkinek a semmije, elengedem. Minek veszekedjek vele ha részeg? Mindegy, Rhyd miatt vagyok itt, Rhydnek talán vagyok valakije, ilyetén módon meg kellenek a jó pontok. Bár Amy kapcsán néha elgondolkodom tényleg ennyire kellenek azok a rohadt jó pontok?! -Ki tudja, lehet. - Csóválom a fejem a színésznőségre, semmi sem lehetetlen, elég nagy dráma királynő a csaj, ezt pedig komálják a film iparban. De hogy szerelmes volt belém az azért elég meredek. Főleg mert mennyire utált mindig is, látványosan, nem olyan "ó kezd már ki velem végre ezért kicsit genya vagyok veled" stílusban. Avagy túltolta, ugye. - Tudom. Mondj újat... - Horkanok fel, mert szerinte én egy üresfejű szoknyapecér vagyok akinek mindegy is ki jön szembe csak legyen melle... na hát emiatt se kedvelem, kikérem magamnak hogy ennyire függő és igénytelen nem vagyok. Mégsem hajítom ki a szemétbe röhögve másszon ki ahogy tud és jusson haza ahogy tud, hanem terelgetem kifele a kocsihoz. -Pont azért nem fogom elengedni magam hogy ne essen bajod... - Most vagy rá figyelek vagy bulizom és mindenki másra. Férfiból vagyok, a kettő egyszerre nem megy. Szóval hazaviszem, bedugom az ágyba és csá. Igaz, ha nem akarom széthányjon mindent lehet ennie kéne és szerintem egy zuhany se ártana neki, de utóbbi kapcsán akaratlan végignézek rajta ebben a ruhában, de csak félrenézek morgolódva, ami nemet jelent. Koncentrálni próbálok arra egyben vigyem haza de valahogy nem akar nekem ebben partner lenni és csupa olyan dolgot csinál, hogy érzem a zsigereimben meg fogom szívni. Murphy. -Akkor minek vetted fel egyáltalán? Vennél kényelmes darabot... - Sóhajtom, komolyan nem értem a csajokat. Minek vesz meg egy olyan cipőt avagy inkább tart meg ami csak pár óráig jó? Vagy minek ebben megy táncolni? Komolyan érthetetlen, inkább nyitom a kocsit. -Fel. - Morgom ezt is oda, mert nem szoktam én nőket pesztrálni. Avagy én is el vagyok ázva rendesen és akkor tök más. Józanul nem buli. -Nem azért hihetetlen mert velem lenne a baj, teljesen logikus mindenkinek tetszettem, csak olyan elemi szinten megvető vagy, hogy nem fér össze a kettő. Vagy mazochista vagy, az még lehet. - Emelem a tekintetem az égre erre érzem megcsókolja az arcom. Mire felfogom mit csinált már hajtogatja be magát nem túl kecsesen az autóba, bár Ő tuti úgy érzi minden simán megy neki. Inkább beülök a vezető ülésre és megnézem bekötötte-e magát.- Jean mi? - Sóhajtok ahogy indítom a kocsit.-És nem minden libával enyelegtem csak amelyik tetszett. Ez fontos különbség. - Teszem hozzá míg kitolatok, mert utálom hogy úgy állít be mint aki nem válogat.
[You must be registered and logged in to see this image.] -Szerintem az én esetemben mindegy, hogy alkoholista vagyok vagy sem. Így se úgy se tudsz elviselni.- vonok vállat nemtörődöm ábrázattal, mintha tényleg nem érdekelne, pedig én sose akartam rosszban lenni vele. Egyszerűen csak a sértett kamasz énem így tudta elfogadni azt, hogy hiába vagyok belezúgva, sosem fog rám nőként tekinteni. -Nem úgy értettem, Cameron... - sóhajtom, ahogy rájövök, hogy ez a "nem vagy a bátyám" talán egy kicsit rosszul is eshetett neki. -Ettől még fontos vagy nekem is, hiszen gyerekkorom óta ismerlek.- motyogom zavaromban, mert megint csak az van, hogy nem akartam megbántani, mégis sikerült. Mindig ez volt és most is ez van. Régen talán bántani is akartam a megjegyzéseimmel, de most már nem. -Különben is. Ne forgasd ki a szavaimat. Tudom, hogy azt gondolod, hogy most is undokoskodni akarok minden egyes szavammal, de nem így van.- hívom fel rá a figyelmét, bár nem csoda, ha a régi viselkedésem után mindig azt várja, hogy mikor támadom egy-egy szavammal. -Mondjak újat? Meglepően lenyugodtál azóta. Egy nőt se láttam nálad, pedig a szomszédod vagyok pár hete.- lesek rá szemtelen vigyorral, de tény, hogy ez a Cameron, már nem az a Cameron. Most is engem pesztrálgat ahelyett, hogy fogna magának valami nőt vagy legalább bulizna. Erre fel is hívom a figyelmét, de az érvelése végül is helytálló és elképesztően jól esik. -Oké, ez jogos és hálás vagyok érte. De tényleg.- mosolyodok el, mert tényleg - még, ha nem is érzi vagy nem hiszi el-, nagyon jól esik, hogy értem jött és vigyáz rám. Persze, biztos hazajutottam volna egyedül is valahogy, de azért nő létemre nem szerettem volna egyedül kóvályogni egész éjjel. Cam mellett már nem aggódok, mert biztonságban érzem magam vele. Ez mindig is így volt. A zuhanyzós téma hallatán végig néz rajtam -annyira nem vagyok részeg, hogy ezt ne vegyem észre-, majd inkább félre fordul morogva. Oké. Most már biztos vagyok benne, hogy nem jövök be neki. Se most se akkor régen. Szívás. -Azért, mert edzőcipővel hülyén nézne ki ez a ruha. Ehez ez kell és amúgy is sokkal formásabb benne az ember lába.- adok egy rövid magyarázatot, hogy miért is jó a magassarkú, bár ugyanennyi érvet fel tudnék hozni ellene is. Mindegy. Ez nézett ki jól. -Megvető? Nem vetettelek meg soha. Ha pasi lennék, valószínűleg én is éltem volna a lehetőségekkel. Felvilágosítalak, leginkább féltékeny voltam, ezért piszkáltalak. Meg talán azért, hogy észre vegyél, de mindegy is. Ez már rég volt.- teszek is hessegető mozdulatokat a kezemmel mintha tényleg elsöpörném a témát, majd egy gyors arcra puszi után, kuncogva beülök a kocsiba. Édes, hogy így kibukott ezen, pedig én azt hittem, hogy mindig is nyilvánvaló volt, hogy oda vagyok érte. Még az anyámnak is leesett akkoriban. -Egy szóval sem mondtam, hogy nem lett volna jó at ízlésed. Csinos barátnőim voltak.- vonok vállat, közben kibámulok az ablakon és akaratlanul is felidézem magam előtt azokat az alkalmakat, amikor Janet vagy Karen áradoztak arról, hogy Cameron milyen szuper. Én meg meg akartam mindenkit fojtani. -Volt valaha tartós kapcsolatod? Mert akkoriban nem próbáltad meg egyik lánnyal sem. - fordítom felé a fejem a támlának támasztva és kíváncsian pislogok rá, mert erre valóban kíváncsi vagyok. Az is lehet, hogy volt valami nő hosszabb ideig az életében mostanság, amiről én nem tudok. Változik az ember.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
-Van benne valami... - csóválom a fejem, hogy tény és való egyszerűen hülyét kapunk egymástól. Magam sem értem miért, végső soron nem én kezdtem ezt az utálatot, de hát Amy annyira jó benne hogy nem maradhatok alul, ugye. Főleg mikor annyira kedvesen tudja beközölni nem vagyok én senkije. Igaza van, nem vagyok, ezen már számomra nem szépít hogy aztán jön a "nem úgy értettem" rész. Ha tudná hányszor mondta anyám ezt nekem és annyira tudtam dehogynem érti úgy... mindig úgy értette csak így ki tudta mosni magát. Emiatt sem szólok semmit, mondd amit akar Amy is, inkább ehhez tartom magam. Persze nem hagyom itt ha már eljöttem, Rhyd nem tud eljönni érte, ergo hazaviszem. Az már csak hab a tortán hogy a szomszédom, tehát semeddig nem tart már hazavinnem, én érezném rosszul magam ha itt hagynám, megbántódás ide vagy oda. -Nem akarsz de megteszed, ezért most tapsot vársz? - De csak sóhajtok egyet, hogy hagyjuk már, van ami nem változik, ne erőltessük. Tudom utál, emiatt is furcsa beközli belém volt zúgva. -És? Én aludtam náluk. - Hazudom szemrebbenés nélkül, pedig valóban nem csajoztam mostanság, Rhyd eléggé leköt meg a meló is. Persze nem akarom azt higgye már ne menne ha akarnám, szóval emiatt is hazudok. -Lehetsz is, mert ha összehányod a kocsim Istenre mondom megvárom míg józan leszel és veled takaríttatom ki. - Fenyegetem és még az ujjammal is megintem, hogy vegyen csak komolyan. De érezhetően kevésbé vagyok sértett, már amennyire most érzékelni bírja a hangulatváltozásaim, nem tudom mennyit ivott. Én józan vagyok, így a kis hülye vicceit is elsőre komolyan veszem, de csak szerencsém hogy nem reagál arra megnéztem. Mert nagyon csinos nő lett, de az isten szerelmére az nem változott hogy Rhyd kinyírna. Szóval hülye ötlet lenne bármit is csinálni, erre trenírozom magam, mindketten jobban járunk. -Akkor válassz olyat amiben egy estét is kibírsz. - Biztos van olyan, én nem hiszem el hogy mindegyik magassarkút úgy tervezték hogy széttörje a nők lábát pár óra után... akkor nem hordanák. Örülök nem vagyok nő, komolyan. -Fogalmad sincs akkor mivel keltsd fel egy pasi figyelmét, akkor még nem volt legalább is, ezzel csak azt érted el, hogy azt higgyem szerinted egy ostoba, agyatlan farok vagyok akinek mindegy csak lyuk legyen. Nagyon hízelgő volt. - Velősen megfogalmazva ezt éreztem amellett hogy beképzeltnek és ki tudja még minek gondolt, noha tény, kifelé jóval több magabiztosságot mutattam mindig is mint volt, de enélkül mim maradt volna? Talán Rhyd az egyetlen aki tudja, hogy fele annyira sem vagyok magabiztos mint láttatom. Bár lehet Ő sem, néha elbizonytalanodom. Erre meg megpuszilnak, hát az ember igazodjon ki egy nőn, komolyan! -A csinosság a minimum. - Értek egyet miután beszálltam, némileg csökkentve sértettségem. Amúgy tényleg nagyon csinos barátnői voltak, kár lett volna nem kikezdeni velük. A következő kérdésre egy darabig nem válaszolok, inkább a vezetésre figyelek, de aztán előveszem a nem törődöm stílusom, ai eléggé sajátom, tehát szerintem fel sem fog tűnni neki. -Nem, nem volt, de nem is hiányzik. Jó nekem így. - Igazából valahol tényleg így gondolom, mert szerintem nekem ez nem menne, mint nekik. Mint Ryhdnek, ez a fene nagy szerelem, vagy Amynek is, hát jegyese volt vagy mit vágott a fejemhez tudhatnám alapon. De nem akarok magamról beszélni sokkal könnyebb rá terelni a szót. - Na és te mit ettél az előző pasidon, eljegyzett nem? Gondolom az elég tartós volt. - Másról így hirtelen én sem tudok, aki komolyabb volt neki, bár lehet a suli alatt volt csak hát nem követtem nyomon, miért is tettem volna.
[You must be registered and logged in to see this image.] Igazából az, amilyen viszonyban vagyunk, akár még jópofa csipkelődés is lehetne, csak ez nem az. Olyasmiket vágunk egymás fejéhez kamasz korunk óta, amiről reméljük, hogy a másiknak rosszul esik. De miért? -Sajnálom, jó? Hányszor kérjek bocsánatot? Bocs, ha undok voltam veled meg minden... - sóhajtok egyet fáradtan, hiszen tudom jól, hogy egykor rég ezt én kezdtem el. Sértett, hogy átnéz rajtam és direkt szemét akartam lenni, most meg már akkor is ezt várja tőlem, ha nem is ez a célom. Ma már nem az a tizenéves csitri vagyok, de ahogy észre veszem, ő még mindig annak lát. -Ó, bocsánat. Ez a lehetőség eszembe se jutott. -mosolyodok el, mert szerintem nem az az ott alvós típus, de aztán fene tudja. Minden esetre általában hallom, amikor hazaér. Elég vékonyak azok a nyamvadt falak. -Ne aggódj. Nem fogom összehányni, annyira azért nem vagyok részeg.- forgatom a szememet, mert hányni nem szokásom, bár ezt ő megint csak nem tudhatja. Igazság szerint, ha úgy vesszük nem is ismerjük egymást és ez, csak most tudatosult bennem. -Azok nem olyan csinosak. Amúgy is, a szépségért meg kell szenvedni, de nyugi. Többet járok edzőcipőben, mint magassarkúban. Nem szoktam kínozni magam feleslegesen.- kuncogok, miközben meg is masszírozom kicsit a vádlijaimat, majd oldalra sandítok Camre, ahogy közli velem, hogy nem tudom, mivel kell egy pasi figyelmét felhívni magamra. És persze azt is tudja, hogy mit gondoltam róla akkoriban. Remek. -Sosem gondoltam, hogy ostoba vagy. Sem most, sem akkor.- vágom oda gyorsan, hiszen miért gondoltam volna ezt? Ha ostoba lett volna, akkor nem tudott volna megfektetni egy csomó csajt. Ahoz ész is kell.-Egyszerűen csak nem tetszett, ahogy keresztül gázolsz a csajokon. - mondjuk azt nem mondom, hogy zavart volna, hogy velem nem csinálta ezt meg, mert nem arra vágytam, hogy engem is megfektessen aztán ágyő. Mondjuk nehéz is elmagyarázni felnőtt fejjel, hogy mire vágytunk kamaszként. Nagy szerelemre meg ilyenekre. -Világosíts fel, kérlek. Mivel tudom egy pasi figyelmét felkelteni?- fordulok felé somolyogva, kíváncsian, mintha tényleg nem tudnám. Oké, akkoriban még nem tudtam. Most már azért lenne tippem. Végül abban legalább egyetértünk, hogy ízlése az volt. Egyik csajra se lehetne azt mondani, hogy rondák lettek volna. Szimplán csak üres fejű libák, akik annyit is értek, amennyit kaptak és még meg se sértődtek. Dicsőségnek számított, hogy Cameron őket is kitüntette...a figyelmével. Aztán rákérdezek olyasmire, amire nem is várom, hogy válaszoljon, de meglepő módon elmormog valami olyasmit. -Szóval sosem akadt egy olyan lány se azok közül, akitől többet is szerettél volna?- kíváncsiskodok, mert oké, hogy most úgy van vele, hogy jó egyedül, de akkor is. Az ember, ha szerelmes lesz, akkor hirtelen már nem is tűnik olyan jónak egyedül. Ennyi. A témát azonban gyorsan rám tereli, bár őszintén szólva meglep, hogy egyáltalán emlékszik rá, hogy vőlegényem volt, nem csak pasim. -Így visszagondolva, nem is tudom. Tetszett, hogy tudta, hogy mit akar. Ambíciózus volt és baromi karizmatikus. Hasonló terveink voltak az életben és úgy tűnt hogy jó csapat lennénk. Azt hiszem, közre játszott a rózsaszín köd is.- válaszolom őszintén, miközben meredten bámulom az előttünk haladó kocsi hátsólámpáit majd sóhajtok egy nagyot, mielőtt a pocsékabb részhez érnék.-Aztan ez a rózsaszín köd felszállt, amikor fotókat kerestem a gépén az eljegyzési bulinkra és találtam egy egész mappát, amiben láthattam, hogy milyen kellemesen "szórakozott" a kolléganőjével.- nyelek egy nagyot, majd lepillantok a kezemre, melyen nem rég még ott díszelgett az eljegyzési gyűrű és nem értem, hogy mit csesztem el. Azt hiszem, még pár könnycsepp is készül gyülekezni -na nem amiatt, mert annyira hiányozna az a farok, hanem, mert megalázott-, de még mielőtt ezek kialakulhatnának, megköszörülöm a torkom és visszanyelem őket. -Lehet neked van igazad. Jó az embernek egyedül.- vonok vállat fancsali ábrázattal, mert ezt azért nem épp így gondolom. Most is a sértettség beszél belőlem, hiszen melyik ember ne vágyna arra, hogy szeressék és viszont szeressen?
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
-Tényleg részeg vagy... Nem kell bocsánatot kérned. - Szíve joga utálni és lenézni engem, sosem tiltottam meg senkinek. korán megtanultam nem fog kedvelni mindenki de nem is ez volt soha a cél, csak hogy többen kedveljenek mint utáljanak. Ennyi. -Hát pedig. - Mondom oda félvállról hogy én aludtam csajoknál. Ami amúgy tényleg megesett, de nem mostanság, mégis hallgatok erről. - Helyes, de azért kapsz egy hamburgert. - Az jó lesz, hazafele bemegyek a közeli gyorsétterembe és kérek neki egyet. Biztos ami biztos. Ha véletlen mégis hány, legalább ne a piát hányja ki, az valami borzasztó hogy végigmarja az ember torkát... minek is ittam annyit régen, ha közben meg tudom ez lesz? Rejtély. -Nem, a csinosságért kell esetlegesen megszenvedni, a szépség vagy adott vagy nem. De aki szép az ilyenek nélkül is csinos. Csak úgy mondom. - Anyám ezt belém sulykolta, mert volt pofám én is ezt válaszolni ha valami panaszkodott. Ám abban egyetértek vele, hogy ami szép az könnyebben lesz csinos is, Amy pedig szép lány. Persze ezt így nyíltan nem mondom, csak utalok rá, aztán vagy összerakja vagy nem, nekem mindegy. -Ó akkor csak mondani szeretted a szinonimáit, értem, értem. Ma is megérte felkelnem. - Szerintem mi nem tartjuk valami okosnak egymást. Avagy a tetteink, ha mondjuk nem is a másik felfogó képességét szidjuk. Nem ért egyet azzal amit gondolok és csinálok és ez kölcsönös. A csajok meg... -Mind tudta nem az igazit keresem, az összes. Aki nem az mégiscsak ostoba volt, tehát végső soron miért is az én hibám? Adtam nekik pár kellemes éjszakát, annyival több tapasztalatuk lett nekik is és nekem is. - Amit mai napig tartok, mert egyszerűen ha valaki jobban közeledne lelépek. Nekem az nem kell, meg hát nem is gondolom az találná amit keres. Megkímélem a csalódástól. -Hát ezzel jó úton haladsz. - Nézek végig rajta egy pillanatra, jelezve a ruha amúgy jó pont. De nem mondok többet, mert valószínű kinőtte az akkori énjét, meg hát ahogy ki is tér a következő témára, neki volt komoly kapcsolata, ergo már azóta rájött. De hogy nekem kell azt mondom is, már komoly kapcsolat. -Ó, volt olyan aki többet akart, én nem akartam. - Félreértés ne essék, környékeztek már meg, de leléptem. Ha kellett meg is bántottam a csajt csak hogy hagyjon békén. Ekkor kaptam meg joggal Rhydtől, hogy köcsög voltam. Sosem tagadtam. Inkább faggatom Őt, mindenki jobban jár. -Ettől a ködtől óvjon engem az Isten. - Aztán elhúzom a szám és sóhajtok vele. Szóval félrekefélt az ipse, na az rohadék dolog, én legalább előbb szakítok aztán megyek tovább, tisztább, nincs veszekedés. Bár ha eljegyezte tényleg egy rohadék. - Figyelj Amy, a vőlegényed egy kis pöcs volt, azt hitte ha kirakatba tesz téged mert szép vagy és határozott akkor a család békén hagyja és nyugodtan nőzhet. Vannak ilyen pasik, az hogy otthagytad Neki nagyobb érvágás mint hiszed, oda a tökéletes imidzse. Nem a Te hibád, hogy idióta, egyszerűen rosszul választottál, az emberek többsége elcseszi a választást, kevesen olyan szerencsések mint Rhyd volt, de látod még Őt is veri a sors. Ha egyedül vagy nincs ilyen, ez tény. - Francnak kell a veszteség érzése? Ha az ember folyamatos elutasítás kap nem hiányzik neki még egy, bár egy ekkora pofon sem jobb mint amit Amy vagy Rhyd kapott. Sóhajtok és inkább bekanyarodom az autós kiszolgálóba, megkérdem jó lesz-e a sima sajtburger vagy akar valami mást is, én ugye vacsoráról jöttem nem vagyok éhes. Szóval amit kér bemondom a csajnak aztán ha megkaptam a papírzacskót odaadom neki. Nem vagyok finnyás arra hogy a kocsiban egyen, szóval hajrá, úgy is van még jó tíz perc mire hazaérünk.
[You must be registered and logged in to see this image.] -Annyira már nem is vagyok részeg.- dünnyögöm, de aztán annyiban is hagyom a dolgot, azzal kapcsolatban még végképp nem vitatkozok, hogy vegyen nekem hamburgert. Igazság szerint, majd éhen halok. -Ez nem rossz ötlet. Jól esne most egy hamburger.- sóhajtok fáradtan, mert mostanra már inkább abban a fázisban vagyok, amikor az ember pillanatok alatt el tudna aludni. Valamiért az ital mindig ezt okozza. Előbb felpörget, aztán rosszul érzed magad, végül alszol egy jót. Viszont, nem akarok bekómálni, amíg haza nem érünk, úgyhogy igyekszem ébren tartani magam. Mondjuk ebben Cam is segít a szépséggel kapcsolatos elméletével, mert valamiért az az érzésem, hogy ezt a mondatot nekem célozta. -Ez igaz, de azért még azt is lehet fokozni, biztos, ami biztos.- vigyorodok el, de inkább nem akarok azon ujjongni itt a kocsiban most, hogy ezek szerint úgy gondolja, hogy nekem már nem kell ilyesmikkel kínoznom magam, mert alapból szép vagyok. Már, ha jól értelmeztem, amit mondott, mert az is lehet, hogy csak ezt a következtetést szerettem volna levonni belőle. -Választékosan kell beszélni, igen.- vigyorgok rá. -Amúgy meg ne csinálj úgy, mintha valaha is érdekelt volna, hogy mit gondolok rólad. Magasról tojtál rám, meg a véleményemre is.- legyintek egyet, mert ebben teljesen biztos vagyok. Nem érdekelte őt cseppet sem, hogy milyennek látom vagy gondolom. -Tudták, de attól még reménykedtek abban, hogy majd nekik sikerül megfogni maguknak téged. De lényegében igazad van. Ostobák voltak, mert te előre közölted velük, hogy mit akarsz.- értek vele egyet, hiszen lényegében tényleg fair játékot játszott. Én is ostoba voltam, hogy épp érte kellett epekednem, mikor tudtam jól, hogy milyen. Fiatalság, bolondság. -Szóval tetszik a ruhám?- kúszik pimasz vigyor az arcomra, ahogy végig néz rajtam és ez a megnyilvánulása egy kicsit segít is a sérült egómon. Na jó. Talán ez a ruha segített abban, hogy észre vegye, nem vagyok már az a kislány, aki voltam. Csúnya is lenne, ha az maradtam volna. -Nem értem. Más egy durva pofára esés után lesz ilyen de, ha neked nem volt komolyabb kapcsolatod soha, akkor miért döntöttél úgy, hogy nem is akarsz? Nem volt ezek szerint rossz tapasztalatod. Simán eldöntötted, hogy nem lenne jó és kész?- faggatom tovább, hiszen ezek szerint nem csalódott, nem verték át vagy ilyesmi. Ez a hozzáállás akkor lenne érthető, ha már megégette volna magát, de nem volt ilyen. -A rózsaszín ködtől nem lehet elmenekülni. Csak úgy jön. Egyszer talán te is azon kapod majd magad, hogy már ott van. Hiába is próbálod elkerülni. Beülsz egy kávéra vagy jön egy új kolléga és csak azt veszed észre, hogy mást se akarsz, mint vele lenni. Ez nem úgy megy, hogy akarod vagy sem. - hívom fel erre a figyelmét, hiszen a szerelem minden, csak nem előre eltervezett dolog. Olyan, mint a pia. Váratlanul fejbe ver aztán, mire észbe kapsz, már alig állsz a labadon. Mikor rám terelődik a szó és Derekre, simán elmondom neki, hogy mi volt, hiszen miért is titkolnám? Történt már ilyen mással is, viszont az, amit mond és ahogy reagál, elképesztően jól esik. Halványan vigyorgok, ahogy beszél, egészen addig, amíg szóba nem kerül Rhyd. -Köszönöm Cameron. Ez sokat jelent nekem, bár az ember ilyenkor úgyis úgy gondolja, hogy ő cseszett el valamit, még akkor is, ha tényleg egyértelmű, hogy nem.- sóhajtom, hiszen tudom jól, hogy én szívemet, lelkemet beleadtam. Nem léptem félre, tiszteltem és szerettem azt a rohadékot...mindegy is, mert ahogy Rhyd szóba kerül, már inkább az ő helyzetén kezdek agyalni. -Hidd el, ha megkérdeznéd tőle, hogy visszatekerné e az időt és inkább elkerülné Breet, ha tudná előre, hogy ez lesz, azt válaszolná, hogy nem. Akkor is ezt választaná, mert megérte. Csodás szerelem volt az övék.- motyogom elgondolkodva, mert mindig is egy igazi tündérmesének láttam azt, ami köztük volt. Azt mondjuk, hogy őt is elvette tőle a sors vagy Isten vagy akárki, már szemét dolognak tartom, főleg úgy, hogy anyuékat is elveszítettük nem sokkal előtte. -Van, hogy megéri a fájdalom Cameron, mert anélkül boldogság és jó dolgok sincsenek. Ha egyszer megnyílsz végre valakinek, majd rájössz. Én sem dobnám el azt, ami Derekkel volt, mert jó volt és sokat is tanultam belőle.- mondom őszintén, bár már kezdem nagyon okosnak érezni magam, hogy itt bölcselkedek neki a kocsiban, de hála az égnek odaérünk a hamburgereshez, ami aztán teljesen elvonja a figyelmem. -Te vagy az én hősöm. Köszönöm!- veszem el mosolyogva a papírzacskót és már esek is neki a kajámnak. Persze, nem úgy, mint egy disznó, csak jóízűen falatozok. Tényleg kellett már ez és el is tüntetem elég gyorsan, hogy aztán elégedetten süppedjek bele az ülésbe. Persze, nem akarok elaludni, úgyhogy erőszakkal igyekszem ébren maradni. Le is húzom az ablakot, hátha a friss levegő ébren tart majd, bár szerintem, csak a hajamat kócolja össze.-Úgy tűnik, a végén majd még elég jól el fogunk tudni beszélgetni.- sandítok rá, ahogy az ablaknál könyökölök és basszus...ahogy ott ül öltönyben a volánnál, muszáj vagyok elismerni, hogy még mindig rohadt jó pasi.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
-Gondoltam. - Igazából nem, de az csak jó jel ha éhes, szóval tuti fog kapni. De azt nem akarom még aludjon így beszéltetem, próbálom, mert elég fura hogy nem magától löki a sódert hanem nekem kell noszogatni. Ha belelendül és felébred akkor viszont nem lesz gond. Addig is előadom neki anyám elméletét a szépségről hátha leköti. -Nem mondtam nem lehet, csak nem muszáj. - Szerintem senki fia nem mondja hogy egy szép nő ne lehetne szebb. Ahogy elnézem ez kicsit feldobta, hm, nem hittem volna fel fogja. -Egy idő után igen. Az elején még érdekelt, hát a legjobb barátom húga vagy. - Az elején még tényleg érdekelt de a sok szekálás után úgy voltam elég otthon ezt hallgatni nem hiányzik Amytől is, ergo ignoráltam, ahogy mindenki mást is aki így viselkedett velem. Aztán csak lesek, hogy Amy igazat ad nekem? Ráadásul ilyen témában, minthogy a csajok tudták mire vállalkoznak? Mi történt? Tuti a pia teszi, szóval nem is mondok semmit, kiélvezem a pillanat varázsát nem szidva vagyok. -Lehet. - Mondom a ruhára, hogy tetszik, mert tetszik, hogy ne tetszene? De ezt így nem fogom neki mondani, tartom magam ahhoz hogy Ő tabu volt és az is maradt, tehát semmi flörtölés, avagy annak látszó megnyilvánulás. Ami viszont a komoly kapcsolatokat illeti, nem akarom megmondani miért döntöttem így mert akkor nagyon sok mindent kéne magamról mondani, amit persze nem akarok. Nem vagyok büszke a hátteremre akkor sem ha anyám és apám híres. Vagy pont azért. Látva hogy Ők is csak kirakatban házasok és engem is lepasszoltak amikor tudtak meg egymást, valahogy nem az él a fejemben nekem kellene ez. -Tudom. Meg így kényelmes, akkor minek erőltessek valamit amire nem is vágyom? Ez valami hülye elvárás, nem kérek belőle. - Mondom sóhajtva, hogy terhes a téma, beszéljünk róla vagy valami másról, ezt a véleményen letudom ennyivel. -Aham. Hát, ha eddig nem volt ilyen szerintem nem is lesz. - Nem hiszek benne menne. Ehhez hajlam is kell, vagy mittom' én. De hogy teljesen megfeledkezzem magamról egy csaj miatt nekem nonszensz. Ennél én zárkózottabb vagyok. Ami persze nem jelenti ne gondolnám Amy ostoba mert megtörtént vele, a csávó egyértelműen egy kis pöcs és ezt meg is mondom. Ahogy azt is hogy az élet szar szerelem szempontból, Rhyd az élő bizonyíték rá. -Hát mert akartad és és azt hiszed Ő is akarta és fájna bevallani igazából szart rád meg az érzéseidre. Ne foglalkozz vele, ha nem látod könnyebben elfelejted. - Magyarázom neki hogy szerintem semmi baj vele, mindenkivel megesik. Igaz én nem szerelmi tapasztalatról beszéltem hanem úgy általában a foglalkozzunk egymással érzésről, de mindegy is, érteni fogja mit akarok. Gondolom. -Jah, de rossz látnom ennyire megviseli. Fogalmam sincs hogy segítsek azon túl, hogy látogatom meg vele vagyok. - Sóhajtom, kivételesen nem magas lóról, hanem tanácstalanul. Nekem Ő a családom de mivel nem tudom milyen az fogalmam sincs hogy segítsek és eléggé sok fejtörést okoz a dolog. -Ha megnyílsz sincs semmi jó, akkor minek? - Vetem oda már kissé elegem van érzéssel, mert ha az ember csak azt tapasztalja minden rossz amit csinál beleun. Francnak van kedve próbálkozni a végtelenségig, inkább elvagyok magamban, teljesen jó. Szeretek magam lenni a látszat ellenére, foglalkozhatok a saját dolgaimmal. Inkább veszek neki kaját, az majd lefoglalja, addig se akar pesztrálni. Hagyom enni, addig csöndben vagyok, így is mire végez nagyjából meg is érkezünk. -Jah, biztos a pia teszi, mire felérünk újra veszekszünk majd ne izgulj! - Horkanok fel, pár perc és meg is érkezünk, a parkolóba leteszem a kocsit, felnyitom neki az egyik kukát hogy oda kidobhatja a szemetet és haladok vele a lifthez, majd elkísérem az ajtójáig. -Na, menni fog innen már, hogy érzed? - Mert ha azt mondja nem maradok, de ha megoldja, akkor megyek a saját lakásomra hogy eltegyem magam holnapra. Valóban józanabbnak tűnik, azért is kérdeztem rá hogy érzi.
[You must be registered and logged in to see this image.] Kedves tőle, hogy kaját akar nekem szerezni, úgyhogy nem is ellenkezem. Mint ahogy azzal kapcsolatban sem vitatkozom, hogy nem muszáj még ilyen szarságokkal szenvedni, mint a magassarkú, ha valaki amúgy is csinos. Igazából kezdem sejteni, hogy ezt már tényleg rám érti, hogy ne kínlódjak magassarkúval, mert anélkül is jól nézek ki. Vagyis, azt hiszem, valami ilyesmit próbál a tudtomra adni és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól tőle ezt hallani, még ha elég burkoltan is hozza tudomásomra. -Ne aggódj, már most nem azt gondolom rólad, mint akkoriban. Tök rendes voltál velem a múltkor is, amikor kizártam magam és most is. Igazából jelen pillanatban, csak rád számíthatok.- húzom el szomorkásan a számat, de nem azért, mert annyira bánnám, hogy Tőle kell segítséget kérnem, hanem azért, mert nincs senki más.-Viszont szeretném, ha tudnád, hogy te is nyugodtan szólhatsz, ha baj van és esetleg Rhyd lökött kishúga tud tenni érted valamit.- vigyorodok el, mert bár kevés olyan helyzetet tudok elképzelni, amikor kisegíthetném, de akkor is szívesen tenném.-Egész jól tudok főzni, például.-teszem még hozzá, hogy tudja, ennyiben legalább a rendelkezésére állhatok. Arra, hogy a ruhám csak "lehet", hogy tetszik neki, az ajkamba harapva vigyorgok és figyelem az arcát. Szóval tetszik neki a ruha. Valamiért ez elégedettséggel tölt el, hiszen Cameronnak jó ízlése van, ergo, ha bejön neki, akkor valószínűleg tényleg nem rossz. Nekem már épp elég ahoz, hogy jobban érezzem magam. -Hát jó. Igazából a te dolgod, de szerintem nem jó örökké egyedül lenni.-vonok vállat, hiszen Ő tudja, hogy neki mi a jó, bár én akkor sem szívesen látnám, hogy megvénülne agglegény, feleség meg minden nélkül. Valahogy most kezdek csak rájönni, hogy Cam egyáltalán nem olyan, mint amilyennek régen hittem. Csajozott, igen, de valamiért mégis elég zárkózott és talán épp ezért nem állt össze komolyan senkivel, hogy ne is kelljen megnyílnia senkinek. Húha. Kezdek józanodni. -Reményeim szerint, soha többé nem fogom látni. Egy ideig még próbált hívni, üzeneteket hagyott meg ilyenek, de azt sem tudja, hogy hol vagyok, szóval...- és itt függőben hagyom a mondatot, mert egyértelmű, hogy Dereket nem fogom többé látni. Igaz, egy darabig hiányzott és néha még most is hiányzik, de nem leszek olyan hülye, hogy visszamenjek hozzá.-Az biztos, hogy soha nem mennék vissza hozzá. Jobbat érdemlek annál, hogy valaki megcsaljon.- motyogom magam elé, bár ezt leginkább saját magamnak címeztem szerintem, mintha épp tudatosítani akarnám magamban, hogy ez így van. De tény, én mindent megtettem azért, hogy működjön, szóval olyat érdemlek, aki ugyanígy tenne. -Őszintén szólva én se tudom, hogy mit tehetnék. Amikor bent voltam nála, majd, hogy nem elzavart azzal a jeligével, hogy éljem az életem, de szerintem csak nem akarja, hogy így lássam. Mindig ő volt az erősebb, a nagy tesó. Biztos szégyelli, hogy most nem az, de senki se tud örökké erős maradni. Ez bárkit megviselt volna.- szomorodok el, hiszen minden vágyam, hogy segítsek Rhyden, de jelenleg inkább, csak tiszteletben tartom, amit kért, hogy hagyjam békén. Téved azonban, ha azt hiszi, hogy ez örökké így lesz. Időt adtam neki, hogy gyógyuljon, de előbb vagy utóbb elkezdek majd a nyakára járni, hogy kizökkentsem ebből az állapotból. -Nem tudhatod, Cameron. Jó, ha van valaki, akivel megoszthatod az érzéseidet, a gondjaidat, a boldogságodat...ha valakiben megbízhatsz.- mosolyodok el.-Tudom, nem vagyunk akkora nagy haverok, de bennem megbízhatsz. Sosem akarnálak hátba szúrni, hiszen régóta az életünk része vagy. Szóval, ha történik valami... fizuemelést kapsz, filozofikus hangulatod lesz vagy csak szimplán letoj egy galamb az utcán, nekem nyugodtan elmesélheted.- vigyorodok el, hiszen ha mást nem is akar tőlem, a barátja még mindig lehetek. Már, csak azért is, mert az egyetlen jó barátja épp pocsékabbul van, mint bármelyikőnk. Cameronnak is kell valaki, akivel lóghat néha, de elfogadom, ha úgy van vele, hogy az ne épp én legyek. -Ne is mondd. Már hiányzik, hogy a porig alázz valamivel vagy felhívd rá a figyelmem, hogy mekkora szar ember vagyok.- nevetem el magam kínomban, de valójában tényleg elég rosszul esett mindaz, amiket az elmúlt két alkalommal a fejemhez vágott. Nem, mintha nem érdemelném meg, hogy undok legyen velem azok után, hogy régen én is az voltam, de figyelembe vehetné, hogy eltelt közben vagy tizenkét év. Miután kidobom a szemetet besétálok vele a liftbe, majd az ajtóm előtt megállunk, bár nem igazán tudom, hogy mit csináljak vagy mondjak. -Azt hiszem igen, rendben leszek.- mosolygok fel rá, de közben azért háttal az ajtónak támaszkodok, még mielőtt felborulnék. Aztán valami hülye ötlettől vezérelve közelebb lépek hozzá és megölelem. Nem tudom, talán hiányzik, hogy valakit megölelhessek vagy szimplán, csak így akarom tudatni vele, hogy hálás vagyok a segítségéért. -Köszönöm, hogy vigyáztál rám, haza hoztál meg még hambit is vettél nekem.- kuncogok a mellkasába, majd elhúzódok tőle és már fordulok is az ajtóhoz, hogy aztán a küszöbnél lévő léchez, ami tökre lötyög leguggoljak, felszedjem a helyéről és elő vegyem a pótkulcsom, hiszen a táskám Evenél maradt. -Bejössz kicsit? Van itthon borom és most már nem kell pesztrálgatnod senkit. Vagy fáradt vagy?- pillantok rá hátra, ahogy kinyitom az ajtót és igazság szerint, mivel mostanra már teljesen felébredtem, örülnék a társaságnak.-Amúgy is arról volt szó, hogy betakargatsz, nem?- nevetem el magam, mert természetesen viccelek. Isten ments, hogy ő takargasson be, mintha tényleg a húga lennék. Viszont dumálni dumálnék még vele szívesen és talán rá is ráfér.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
-Hát ha vigasztal a dolog én is csak Rád, szóval... - Nézek rá, hogy nincs egyedül ezzel. Rhydet nem hívhatom ha van valami, maximum Amyt. Mert hiába van papíron családom és nem is messze, attól még soha a büdös életbe fel nem hívnám őket. Amyt jóval hamarabb, nem mintha okot adnám rá bármiért is kelljen. -Jól van, bár megszoktam egyedül oldjam meg a gondjaim szóval nem kell félned sűrűn hívogatnálak. - Mármint nevezze férfiú büszkeségnek vagy akárminek de ez tény akart lenni, nem vagyok a telefonálós típus. -Hm... az megfontolandó, én rendelek kaját ugye. - Ha nagyon kiéhezek egy kis házi főztre majd átkopogok adjon. Persze nem hiszem, de ha éhen készülök halni cukor helyett ezt kérek. Menet közben meg úgy fest vagy jobban részegedik vagy józanodik, de olyanokat kérdez... próbálok is kitérni a válaszadás elől, lévén nem akarok felelni se reagálni erre az egyedüllétre. Inkább beszéltetem a jegyeséről, legálisan szidhatja. -Addig jó, de ha ez van hozd át hozzám elküldöm Kenyába melegedni, Rhyd most szerencsétlen nem igen alkalmas erre. Avagy de lehet, végül is bokszol vagy mit csinál. - Vigyorodom el, hogy leverné a csávót ha én nem vagyok elég a feladatra, nem tudom mekkora a tag. -Pontosan, ne is add alább! - Hagyom rá bólogatva, avagy egyet értve, mert egy ilyen pasas után kár sírni, találna normálisabbat. Már elvileg de nekem vagy egy becsípődésem hogy nincs olyan, hogy normális kapcsolat. Rhyd miatt azonban talán okkal vagyok pesszimista nem tudván mi kéne neki. -Ja engem is elküldött a p.csába, csak közöltem egyik nővér se tetszik. Inkább azt hiszi baja van és senki sem érti meg. Engem is kioktatott fogalmam sincs mi baja, pedig a gyász tök normál tüneteit produkálja, de mikor mondtam neki leteremtett, hogy én vagyok a hülye. Nem tudom mi a baja, mintha azt akarná bolondnak higgyem és zárassam be örökre vagy nem tudom. - Sóhajtok, mert nem tudok mihez kezdeni az első látogatásom végével Eleinte jónak tűnt minden aztán... elvesztettem a fonalat. -De ne hagyd békén, halálra unja benn magát odabenn, látogassad. - Győzködöm Amyt tegye amit én, Rhyd csak remete akar lenni miközben utálja az egészet... ki érti. Arra csak felhorkanok hogy a galambleszarástól a bármiig megoszthatom Amyvel, igazából mindig tudok mindenfélét mesélni bárkinek, hallgatóságom akad, de nem mondom neki, ne vegye úgy hogy mindegy is nekem. De attól hogy valakivel napi szinten beszélek akár nem jelenti hagyom is hogy megismerjen. Felületesen rengeteg ember vesz körül, Ő is ide tartozik, de nem kívánom senkivel szorosabbra venni ezt. Jó nekem így. De ha ezt így kimondanám több kérdést szülne benne mint akarnám így hallgatok és csak vezetek. -Hát látod, vennél példát rólam, maga vagyok a tökély, csak még nem jöttél rá, hogy guruként tekints rám, de majd talán másnapra a másnaposság nyomorában megvilágosodsz! - Nevetek vele, mert jah, szerintem nem egy szar döntést hozott, de már lecsesztem érte, én túlléptem rajta. Jó ez az este se valami bölcs és megfontolt cselekedetsor vége lett, főleg mert lelépett a barátnője a táskájával asszem' vagy mit magyarázott a telefonba, de lásson csodát, még csak fel sem hozom most. Annyi viszont szent nem kérek bocsánatot azért amiket mondtam, mert mindig okkal mondok ilyeneket. Akkor és ott helyesnek véltem amit mondok, ha nem cáfolt meg eléggé az Ő baja. Sosem visszázok, nem az én sportom. Felérve a lakásához rákérdezek aztán meglesz-e vagy mi a szösz, bólogatok is mikor közli meg. Arra nem számítok megölel, elég sután ölelem vissza, hogy wow, mi lelt csajszi, de ráfogom a piára. -Nincs mit. De ne csináljunk belőle rendszert mert elvesztem az ügyfeleim. - Simogatom meg a hátát, remélve nem most hányja le a cipőm, olyan filmbeli jelenet lenne nagyon is. -Komolyan borozni akarsz kisanyám, miután leittad magad talán... vodkával? Nehéz megmondani mi párolog belőled! - Nevetek, hogy na ne már, kész a csaj. -Pfff... csak ha ettél és lefürödtél, csak az evést pipáltad ki. - Jegyzem meg, de vállat rántok és bemegyek utána, betéve az ajtót magam mögött. -De ha rám hallgatsz max én borozom Te már nem vagy holnap csak kómázni fogsz az ágyban és akkor hiába hívsz adjak neked reggelit meg hasonló "véletlen" nem fogok ráérni, hm? - Vigyorgok, hogy nagykislány, azt csinál amit akar, de most egészen kijózanodott talán, biztos jó ötlet? Ellenben kibújok a cipőmből és kilazítom a nyakkendőm hogy levegyem és a zakóm is felakasztom, ahh sokkal jobb, ki is ropogtatom a vállaim. Csípem az öltönyöket de már jól esett levenni. -Amúgy hol is éltél a hülye csávóddal? Mennyire tetszett ott, leszámítva az ürgét. - Én is laktam ezer fele, ha nem is tudja, érdekel Ő merre járt meg miért pont arra.
[You must be registered and logged in to see this image.]Ő is, csak rám számíthat. Nem tehetek róla, de ezen vigyorogni kezdek, mert hát ki a fene gondolta volna, hogy majd végül így alakul az életünk azok után, hogy régen állandóan fúrtuk egymást. -Jó, hát egyértelmű, hogy mosdót szerelni nem engem kell hívni, de például hasonló helyzetben szívesen segítelek. Vagy mondjuk, ha nem tudsz lerázni egy csajt, csak szólj nekem.- kacsintok rá mosolyogva és esküszöm, alig tudom elhinni, hogy most ilyen jól elvagyunk. Bár ő is jóval kedvesebb, mint a múltkor volt. Talán, tényleg részegnek kell lennem, ha a közelébe kerülök, hogy ne akarjuk megölni egymást. -Fúj? Nem is eszel rendes házi kosztot?- költözik undor az arcomra, ahogy belegondolok, hogy mindig csak rendelt kaját tud enni.-Na jó, akkor ezt megbeszéltük. Innentől kezdve úgy főzök, hogy neked is bőven elég legyen. Van olyan kaja, amit ki nem állhatsz?- érdeklődöm, hiszen akkor olyat evidens, hogy nem fogok neki hozni, de amúgy bátran megkínálom bármelyik kajámmal, mert jól főzök, minden beképzeltség nélkül. Senki sem panaszkodott még rá. -Hát te még mindig közelebb vagy, mint Rhyd, de biztos szívesen elgyepálná ő is. Ettől függetlenül nem tartok attól, hogy megjelenne itt az a pöcs. Szerintem jól el van azóta is a kolléganőjével, csak a kis lelkét akarja nyugtatni azzal, hogy megpróbál bocsánatot kérni tőlem.- vonok vállat, hiszen Dereket, ha annyira érdekeltem volna, akkor nem csalt volna meg. Nem vagyok és nem is voltam olyan fontos neki, hogy miattam elutazzon Kanadába és megkeressen. Belőle ilyet nem néznék ki. -Nem fogom.- mosolygok fel rá, mert nagyon jól esik, hogy ő sem gondol annyira viperának, hogy ezt érdemeljem. Annyira talán jó embernek tart, hogy megérdemeljek olyasvalakit, aki nem lép félre az első adandó alkalommal. Az a baj, hogy ezt nem nagyon lehet előre tudni. -Nem gondoltam volna, hogy téged is elküldött.- csodálkozok el őszintén, mert azt hittem, hogy talán Cameron szót tud vele érteni, de ezek szerint nem. Rhydet tényleg teljesen kifordította a gyász, ha már a legjobb haverját is elküldi a fenébe, mert az oké, hogy nekem ezt mondta. Megérdemeltem igazából, de Cam? Ő nem.-Eszemben sincs feladni, csak adtam egy kis időt neki, hogy azt gondolja, hogy feladtam. Tervezem, hogy majd újra lecsapok.- vigyorgok Camre, mert azért nem szó szerint kell venni, amit mondok. Nem akarok én erőszakos lenni Rhyddel vagy ilyesmi, de meg fogom látogatni újra és újra, hogy lássa, hogy vannak még, akiknek szükségük van rá. Legalább ketten biztos, hogy vagyunk, de szerintem a kollégái közt is akadnak olyanok, akiknek hiányzik. -Csak el ne szállj magadtól, szépfiú. Annyira azért te sem vagy tökéletes. Senki sem az.- figyelmeztetem vigyorogva, de valójában mindig is csíptem ezt a magabiztos, nagyképű Camet, még akkor is, ha úgy sejtettem, hogy rájátszik picit. Senki ép eszű ember nem gondolja magát tökéletesnek, mert tudja, hogy olyan nincs. Aztán valami őrült ötlettől vezérelve megölelem, ahogy a lakásom ajtajában ácsorgunk, Ő pedig érzem, hogy nem nagyon tudja hirtelen, hogy mihez kezdjen ezzel, de végül átölel. Elképesztően jó érzés hozzábújni és érezni az arcszesze illatát, mondjuk ezt tök józanul tuti, hogy nem csináltam volna meg. -Nem fogok, ígérem. Nem élek vissza a jóindulatoddal.- dünnyögöm a mellkasába, ahogy megsimogatja a hátam, majd elhúzódok tőle, mikor már kezdem túlon túl jól érezni magam ott. Még mindig iszonyúan jó pasi. Jó ízlésem volt nekem kamaszkoromban. -Jesszus, dehogy. Neked ajánlottam fel a bort, én ma már nem iszok.- kuncogok, de elég vicces, ahogy kiborul a gondolatra, hogy majd én még borozgatni akarnék. Isten őrizz. Örülök, hogy most már vagyok valahogy és talán már nem is fogom leégetni magam a nap végéig. Vagy ki tudja. Közben besétálunk a lakásba, ahol újra ledobom magamról a cipőimet, hogy aztán azért a bizonyos borért elinduljak és már azzal a kezemben térjek vissza a nappaliba.-Ne aggódj. Meg lesz a tusolás is, már csak azért is, hogy tényleg betakargathass.- kúszik szemtelen mosoly az arcomra, majd a szavai hallatán megtorpanok és fájdalmas arccal rábámulok. -Szóval, ha holnap felhívnálak, hogy éhen fogok halni, ha nem hozol nekem valamit enni, nem segítenél rajtam?- hökkenek meg, de ez mind, csak színészkedés, mert úgy sejtem, hogy valójában nem így lenne. Akkor sem hagyna cserben, hiszen most is képes volt ott hagyni egy találkozót miattam. Csendben figyelem, ahogy kényelembe helyezi magát, bár esküszöm megfordul a fejemben, hogy talán mindjárt az inget is ledobja magáról, így inkább a borral kezdek foglalatoskodni, ami nem igazán akarja megadni magát nekem.-Na jó, ezt inkább rád bízom.-nyújtom át neki az üveget benne a dugóhúzóval, majd elsétálok egy pohárért és egy üveg hideg vízért, amit magamnak szánok, majd azokkal huppanok le a kanapéra és biccentek neki is, hogy kövessen nyugodtan. -Svájcban. Igazából remek hely és az ottani munkám is szuper volt, de annyira köré épült az ottani életem, hogy képtelen lennék visszamenni. Alapból, csak miatta mentem oda, így már nincs, ami ott tartson.- vonok vállat, hiszen akárhogy is nézzük, akárhol is voltam egyetemen, akkor is ez az otthonom. Itt voltam gyerek, kamasz majd fiatal felnőtt is, úgyhogy egyértelmű volt, hogy jobb, ha haza jövök. -Na és te? Jártál valamerre az évek során?-lesek rá kíváncsian, mert tényleg érdekelne, hogy vajon végig itthon volt ezidáig, vagy azért elment világot látni talán. Rhyddel nem igazán beszéltünk Cameronról, mert én sosem akartam, hogy rájöjjön, hogy bele vagyok zúgva, ő meg úgy gondolta, hogy utálom a haverját. Pedig, elég sokszor rá akartam kérdezni, hogy mi a helyzet vele.-Valami rágcsálni valót nem kérsz? Vagy enni esetleg? Van még a hűtőben a mai menüből.- jut eszembe, bár tekintve, hogy vacsoráról jött el értem, talán nem éhes, a bort viszont kiérdemelte. Vigyázott rám, nem ivott... de most már semmi akadálya.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
//Ez a gif xD// -Nem? De ha eldugul a WC csak hívhatlak. - Vigyorodom el, mert az olyan gyönyörű meló, amiatt simán áthívnám. Azaz nem mondanám miért csak mikor a mosdóban áll mutatnám a problémát. -Megoldom, de vésztartaléknak jó leszel, ha minden kötél szakad megkapod a dilis tyúkokat. - Mert ha én se bírom lekoptatni akkor ott valami nem százas. -Mi fúj? Mindig is azt ettem mi van vele? - Nézek rá hogy azt is valaki főzi nem csak csinálódik az éterben. Attól hogy rendelt még lehet jó. Az én családomban amúgy se főzött soha senki, nekem ez a megszokott. - Őőő... nem kell Amy, tényleg megszoktam. De amúgy a gombás kajákat annyira nem szeretem. - Ha már kérdezte, de érezni nekem ez furcsa és nem igen tudom hová tenni. Rosszul nem esik persze csak nem vártam el felajánlja. -De minek? Úgy se bocsájtod meg.... de tudd ha felbukkan, elég annyit mondanod Ő a volt vőlegényed és sosem jön vissza. - Legyintek, hogy vegye elintézettnek ha megesne. Persze Rhydhez is küldheti, mert elég jól megy neki ez az elküldős dolog. -Úgy tűnt annak sem örült hogy megtaláltam, mert mondani sem kell ki kellett nyomoznom. Mindig elfelejti hogy elég ha egy nő érintett a dologban nyert ügyem van. - Horkanok fel, mert persze hogy elküldött, más kérdés nem mentem. Azaz mentem de vissza is. -Ne sajnáld, zaklassad, szerintem nem jó ha egyedül marad ezzel a szarral. - avagy támogatom csapjon le a bátyjára, akár rá is amilyen hülye néha... -Csak azért mondod mert még nem tapasztaltad mennyire tökéletes vagyok. - Adom elő nagyzolva, mintha mi sem lenne természetesebb, amúgy meg tudom sok hibám van, talán túl sok is, amiatt se akarok senkit magamnak. Az meg hogy az ajtóban állva megölel szintén olyan dolog, hogy wtf?! Mi történik? Jó oké, most részegen hangoztatta nem utál, de azért ez mégsem a várt fordulat. -Helyes, mert beszórom a szemetet a levélbedobódon. - Adom elő nagy komolyan, mintha valid fenyegetés lenne, de nem. Max pár tojást dobnék be, olyat már csináltam, ha nem is vele. Aztán csak elenged és még be is invitál, amit miért ne alapon elfogadok. Most tényleg egész jól elbeszélgettünk tehát nincs az rácsapnám az ajtót. - Az más, akkor jöhet! - Nevetek a borra, szerencséje hogy Ő már nem akar inni, rám hozta a frászt hogy na mindjárt folytatja a "bulit". -Aha, jóéjt puszit is kérsz meg esti mesét? - Nevetek, mert azt hiszem viccel. Valahogy nem gondolnám vágyik arra betakarjam vagy úgy velem kapcsolatban bármire is. Ittasan lehet gondol ezt-azt, de csak mert ittas. -Nem. Amúgy is a kisasszony kijelentette a kocsiban, hogy "fúj rendelt kaja" nekem meg más nincs, ergo... éhen fogsz halni ha most berúgsz újra. - Vázolom könyörtelen a keserű igazságot, bár félszegen vigyorgok. Amúgy tényleg nem tudnék más kaját hozni, ebben nem hazudok. - Aszondod' ez férfi munka? Na adjad. - Kérem el a bort és a nyitót, miután akkor se végez mire levetkőzöm. Már nem teljesen, csak kényelmesre. Leülök mellé míg kinyitom a bort, aztán töltök magamnak, de hagyom kicsit szellőzni, közben kérdezem hol is lakott. -Hm, akkor annyira nem kötődsz már hozzá. Svájc amúgy valóban nem rossz, szépek a hegyek. - Nagyjából azt és pár várost láttam belőle. Bár Svájcban nem is voltunk sokat. -Mostanában nem, azaz kimentem Marseille-be két hónapra pár éve de annyi. Élvezem hogy itthon vagyok. - Nem kell folyton utazni, pakolni, rohanni, nekem teljesen jó ez a nyugi. Az egyetemi évek óta nem vágytam útra kelni, szerintem már nem is fogok. -Vacsoráról jöttem, nem vagyok éhes. Ha az lettem volna vettem volna magamnak kaját mikor neked, de kössz. - Emelem magamhoz a bort, jelezve ez elég, mert noha egy pohár bort ittam de már ihatok még egyet. Ebbe is beleiszok, jól esik lelazulni hogy nincs már se munka se aggódás egyben hazahozom-e a csajt.
[You must be registered and logged in to see this image.]//Igazi Amy, ugye? XD// A WC szó hallatán egy pillanatra elkomorodok, de aztán röhögni kezdek, mert van egy olyan érzésem, hogy most direkt húzza az agyam. Hát legyen. -Hívj csak. A WC-k a szakterületem.- röhögök, de aztán felajánlom, hogy akár a lerázhatatlan csajokkal kapcsolatban is segítek neki, vagy épp hozok neki kaját, de igazi konok pasi, mert mindenre rögtön az az első szava, hogy minden szuper, megoldja, nem kell segíteni semmiben. -Jellegtelen kaják. Úgy csinálják, hogy minden embernek jó legyen. Ne legyen se sós, se sótlan, se semmilyen. Hidd el, hogy a házi koszt sokkal jobb, ráadásul így is mindig annyit főzök, hogy három napig azt eszem utána. Legalább nem kell kidobnom semmit.- vonok vállat, hiszen tényleg szívesen adok neki a kajámból, ha úgy van. A bátyám legjobb barátja, én is ismerem gyerekkorom óta és a szomszédomban lakik. Miért ne gondoskodnék arról, hogy jó kaját egyen? És lehetőleg ne legyen benne gomba. -Szuper. Azt én kifejezetten utálom.- vigyorodok el, mert így legalább nem is kell nagyon agyalnom azon, hogy mi is az, amit Cam nem enne meg szívesen, ha már kaját akarok neki vinni. -Lehet ő úgy gondolja, hogy ha annyira hülye voltam, hogy nem jöttem rá megcsal, akkor annyira hülye is vagyok, hogy megbocsássak neki.- mosolyodok el szégyenkezve, mert leginkább ez az, ami kicsinál idegileg, hogy hogy a fenébe nem vettem észre? -De ugye azért nem nyírnád ki? Mármint, nem őt féltem, csak nem szeretném, ha sittre kerülnél.- nevetem el magam, bár éppenséggel olyan mindegy lenne, hogy ide hordanám neki a kaját vagy a börtönbe, nem? Na jó, ez nem vicces. Nem akarnám, hogy Cam bajba kerüljön miattam. -Szóval elcsábítottál valakit, hogy megtudd merre van Rhyd?- vonom fel a szemöldököm, de annyira mondjuk nem is lep ez meg. Láttam Camet akcióban még régen. Nehéz neki ellenállni, ez tény. -Zaklatni fogom de, ha örökre kitagad a családból, akkor rajtad állok majd bosszút.- mosolyodok el, de igazság szerint azzal a makacs Rhyddel, akivel legutóbb találkoztam, nem nagyon tudom, hogy mit kezdjek. A fejébe vett most valamit és nem tágít attól, pedig én is és Cameron is tudja, hogy nincs baja, nem kellene ott lennie. -Inkább nem is szeretném megtapasztalni. Még a végén te is rájönnél, hogy én is az vagyok, két tökéletes ember meg nehezen fér meg egymás mellett.- röhögök, de az igazság az, hogy én már régen is tökéletes pasinak láttam. Nem véletlenül voltam belezúgva ugyebár... -Na ne! Egy tökéletes pasi nem csinálna ilyet.- cukkolom, hiszen tényleg nem akarom elhinni, hogy bedobálná a szemetet hozzám. Főleg nem most, hogy kezdünk egészen normálisan el lenni egymással. Semmi sértegetés, semmi gonoszkodás. Kicsit olyan érzésem van, mintha ez a vihar előtti csend lenne, de nagyon remélem, hogy szimplán csak kezdünk jól kijönni egymással. Annyira, hogy még a bort is elfogadja tőlem. Mi ez, ha nem totális béke? -Ó, igen. Mindenképp kérek egy Cameron-féle jó éjt puszit, de az esti meséhez már nagy vagyok szerintem.- kuncogok és a jó éjt puszin kicsit tényleg elgondolkozok. Anno el is képzeltem párszor, de az más helyzet volt és amúgy is, Rhyd legjobb barátja. Kamaszként ez nem érdekelt, de most nem akarnám megkockáztatni, hogy miattam elveszítse Őt. Szüksége van rá, most meg pláne. -Ez igaz, de talán szükség helyzetben megenném, vagy hozatnék veled hamburgert. Annyit azért megtennél, hogy megments, nem?- lesek rá mosolyogva, majd mivel a borral nem jutok dűlőre, átadom neki, hátha boldogul vele. Mondjuk nem is kérdéses, hogy simán kinyitja, de mentségemre szóljon, nekem azért nem ment valószínűleg, mert még spicces vagyok. -Igen, egy erős férfi kellett hozzá, látod, akit Cameronnak hívnak és maga a tökély.- csóválom a fejem nevetve, ahogy visszautalok a korábbi szavaira, majd iszok is pár kortyot én is a vízemből, amíg ő tölt magának bort. Svájcról kezd érdeklődni, vagyis inkább az életemről, hogy milyen volt ott, én pedig őszintén válaszolok is. Meglep, hogy egyáltalán érdekli ez. -Franciaország is gyönyörű. Igazából rengeteg szép hely van és egy időben tervben is volt, hogy mindent megnézek, amit csak lehet.- gondolkodok el picit, hiszen hiába utaztunk sokat a szüleimmel, a felére már nem emlékszem, mert még gyerek voltam. Újra meg kell látogatnom azokat a helyeket, de jobban örülnék, ha ebben Rhyd is részt venne. -Igaz. Amúgy is vigyázni kell az alakodra.- pillantok végig rajta, de tisztában vagyok vele, hogy Cameron vigyáz is rá, tehát sosem fog pocakot növeszteni. Régen is adott magára, jól nézett ki most meg pláne. -Amúgy mi volt az első gondolatod, amikor megláttad a nevem a telefonodon?- kérdezem somolyogva, hiszen szívesen ott lettem volna, amikor ma este felhívtam, ő pedig szembesült a ténnyel, hogy Én keresem. Csodálkozom, hogy egyáltalán felvette.
Kezdőlap 
