welcome to montreal!

...

Doktor Peverell & Raquel

Benjamin & Raquel

Doctor, please!

Egy újabb hányós reggellel indítottam. Rosszul voltam, olyan szinten, hogy vagy egy órát bent kuksoltam a mosdóban. Szerencsére a bátyám már rég nem volt otthon, így nem láthatta nyúzott arcberendezésem. Nem láthat meg ilyen állapotban. Nem tudhatja meg, hogy terhes vagyok. Legalábbis még nem. Sokáig úgysem maradhat titokban… talán meg kellene szöknöm. Marhaság. Ilyen hülyeség hogy juthat az eszembe?
Szabadnapot vettem ki és elővarázsoltam a bőröndöm legaljából a laptopomat. Kerestem a város nőgyógyászát, valakit aki a közelben van. Valaki, aki még nem az én orvosom.
Tulajdonképpen már évek óta szedtem a fogamzásgátlótablettáim, még azelőtt abba kellett hagyjam, hogy Lucassal összetalálkoztam volna. Hányingerem volt tőle és szar érzéseim voltak. Mióta abbahagytam jó minden. Erre tessék… terhes vagyok. Marha vagyok. Kicsit több mint egy éve nem voltam a nőgyógyászomnál. Magán nőgyógyászom volt amúgy. Lefoglalt a munkám, lefoglalt minden magam körül. Még ő írta fel a tablettákat, biztos, ami biztos alapon. Nem jöttem össze senkivel, jól megvoltam fiúk nélkül. Elég volt az, amit műveltek körülöttem a munkám során. De nem ám az unalmas civilek, áh, nem. Erre pár hét alatt felfordul a világom…
Szembe futott velem egy név és telefonszám is. Peverell doki… egy cetlit kerestem tollal, hogy felírjam a nevet és a számát. Majd töröltem az előzményeket, kinyomtam a gépet és eltettem vissza.
Lezuhanyoztam, végül felöltöztem kényelmesbe és leléptem. Buszra szálltam és a kórház közelébe kértem jegyet. A naptár szerint kedd van és mire beérek hát már remélem, hogy ő is bent lesz. Óh csak tudnám, hogy kezdjek neki… és ha kinyögöm, hogy nem akarom a babát? Tudom, hogy illegális lenne a dolog, de nem állok készen rá. Nagyon nem, majd talán valamikor 5 év múlva, nem csak egy futó kalandból… de hiú ábránd mindez. Megtörtént, kész.
A buszról leszállva megkörnyékeztem a kórházépületet, kissé feszélyezve éreztem magam, mikor beléptem. A térképet megnézve útba igazítottam magam, nem kértem a portástól, recepcióstól segítséget. A folyosók ismeretlenek voltak, ahogy az emberek is. Max ha ők ismertek fel a munkám miatt. Elértem a doki irodáját, de előtte még körülnéztem oda kint. Olvastam a kétszárnyú ajtón kicsivel odébb: szülészet. Nagyot nyeltem, majd közelebb mentem. Páran már toporogtak a váróban, férfiak voltak, páran már a gyermeküket nézhették.
Egy kisebb mosollyal vándoroltam vissza a doktor rendelőjéhez, hogy bekopogtassak. De erőt kell vennem ahhoz, nem megy az ilyen gyorsan. Ám alighogy kopogtathattam volna az ajtó nyílt ki és egy nagyobb pocakkal rendelkező hölgy állt velem szemben.
- Öhm, elnézést. - léptem félre, közben a pocakját néztem végig, míg el nem tűnt a szemem elől. Másnak cuki, nekem ijesztő…
- Elnézést doktor úr. - pillantottam bentebb a rendelőbe.
- Tudna rám szánni egy percet? - óvatosan tettem fel a kérdést, s ha beljebb engedett, csak akkor folytattam. Hisz mi van, ha elhajt, mert csak azokkal foglalkozik, akik mindig is idejártak hozzá?

Öltözet

✤

Tárgy: Re: Benjamin & Raquel Vas. 18 Aug. 2019, 23:20

Ben & Raq

Minden osztálynak más a pörgése, a ritmusa, már persze ha nem a sürgősségiről van szó, mert ott bizony ne áll meg az élet. A napokban kicsit több pácienst vizsgáltam meg, mint szoktam. Úgy fest sokan szeretik a bébit karácsonyra időzíteni, hogy esetleg már az ünnepekre a fa alatt gőgicséljen. Sokan azonban picit elszámolják és ünnepek közé vagy még messzebbre esnek. Mindenesetre sok a mindennapos kismama. Ebből kiindulva alighanem mozgalmas karácsonyi szezonnak nézek idén is elébe. Nem baj, a karácsonyt most már nem fogom senkinek sem adni, eddig lehetett velem alkudozni, hogy lehessen velem cserélni, de most már a családommal tölteném, ha lehet. Épp elég volt az a kálvária, ami az elmúlt években kísérte végig a mindennapjaimat.
Az újság mellett döntök, végignyálazom a nap eseményeit, később talán lesz időm jobban is beleolvasni. Gondolataimból és a lapról ajtókopogás hoz vissza. Egy új páciens, vagy tán másvalaki lenne? Nem kell sokat találgatnom, hogy miféle szándékkal érkezett, amint felteszi a kérdését. Nem rémlik az arca, bár nem tudom ki ő, nem leszek az az orvos aki a másikra hárítja. Ahhoz túl lelkiismeretes vagyok.
Gondosan összehajtom az újságot és csak előre támaszkodok. Illendő köszönni, főleg ha első alkalmas páciens, nem? Hisz nekem sem szándékom elijeszteni az újabb kismamákat. Ha most nem kapják meg a kellő bizalmat, akkor kihez forduljanak igazán bizalommal az első alkalommal?
- Önnek is szép napot. Miben segíthetek? - amikor felteszem ezt a kérdést, néha eszembe jut, hogy a boltban az eladó is ugyanezt mondja, amikor elugrok bevásárolni Emmával vagy épp a komplett családdal. Tudom, talán egy kissé közröhej tárgya is egyben, de amikor egy új személy érkezik hozzám, olyan mintha mindent teljesen tiszta lappal kezdenénk. Nem tudok róla valószínűleg semmit, mi több, egyelőre megnézni sem tudom, hogy szerepel-e a listámon.
- Benjamin Peverell, önben kit tisztelhetek? - ha már utána nézni nem tudok, akkor megkérdezem, hogy hívják. Nincs ellenemre egy vizsgálat, ha arra kerülne sor, de úgy lépett be hozzám, hogy se nem köszönt és be sem mutatkozott. Azt hiszem vagy zavarodott, vagy egyszerűen nem szándékozta egyiket sem. Én mindenesetre egy félmosoly kíséretében a kezem nyújtom felé, hátha talán kicsit magára ismer, hogy attól függetlenül mert egy rendelőbe jött, a társadalmi normák itt is működnek.
- Tudja, akkor talán könnyebb kikeresnem az adatait a regisztrációjával. - ismét visszaülök a székbe, hogy az egérrel gyorsan be is hozzam az ablakot. Nem húznám sokáig az időt, ha nem gond, mert mára bőséges mennyiségű páciensem iratkozott be.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Tárgy: Re: Benjamin & Raquel Szomb. 24 Aug. 2019, 10:45

Benjamin & Raquel

Doctor, please!

A doktor úr szimpatikus eddig, vajon elfogad, vagy elküld? Ezt majd mindjárt kiderítem. Beljebb lépek.
- Szép napot. - üdvözlőm, majd kezdem is a bemutatkozást. - Szerintem még nem ismerjük egymást, először vagyok itt… bizonyos okok miatt a magán nőgyógyászomhoz most nem mehetek. Beteg… - szomorodom el, mintha tényleg így lenne a dolog. - Raquel Moreau. - mutatkozom be végül, miközben közelebb lépek és a férfi arcát kezdem el böngészni. Olyan ideges vagyok, kissé parázok is…talán jobb ha az elején kezdjük, vagy ha gépelni szeretne és felakar venni a betegei közé, akkor túleshetünk rajta. A születési dátumom kell jobb esetben, meg anyám neve, meg telefonszám. És a címem, ahol lakom, meg email cím. Legalábbis a magán dokim ezeket kérte el. Ha Peverell dokinak is kell, akkor diktálni kezdem. Utána meg a problémámat kezdem el mondani. El kellene vetetnem a gyereket, de félek…gyilkos lennék, nem?
- Pár napja kellett volna megjönnie a menszeszemnek, voltam meleg fürdős helyen is, de a terhességi teszt pozitívat mutatott ki. Tudja, pár napja abba hagytam a fogamzásgátlóim szedését, mert rosszul voltam tőle. De ennyi idő alatt nem ürülhetett ki a szervezetemből teljesen, nem? - na jó ez aztán a nyitás, de jó ha tudja ezt is. Ha kell, akkor a tabletta nevét is előhalászom a táska mélyéből, kimondani lehetettlenség. Az eseményutáni tabletta… olyant nem használtam, ugyanis első dolog volt. Nem gondoltam, hogy kelleni fog majd. Az meg hogy pár hete, vagy napja… jobb ha így adom elő, talán jobban járok…
- Négy tesztet csináltam egymást követő napokon és pozitívak lettek, elképzelhető, hogy valóban…terhes vagyok? Csak egy alkalomról volt szó… lehet hogy a teszt téved? Lehetséges doktor úr? - nah igen és abban a hittben éltem, hogy a tabletta hatása kitart és most mégis kiderült, hogy nem.
- Ha nem okoz problémát, megnézne? - egyáltalán vissza utasíthat? Megteheti. Akkor elmegyek más orvoshoz. De ha talál valamit? Valami tényleg embrió szerűt? Mit kellene tennem? A félelem ugyanúgy ott marad, akárhogy döntök.

Öltözet

✤

Tárgy: Re: Benjamin & Raquel Vas. 25 Aug. 2019, 16:54

Ben & Raq

A kötelességem meghallgatni akkor is egy pácienst, ha be van hozzám jelentkezve és akkor is, ha épp nincs vagy még nincs. A nagy harci helyzet az, hogy olyan szabályra és hitre esküdtem fel, ami számomra szent és sérthetetlen és az előrébb való, hogy foglalkozzak a problémával, mint a saját időpontfoglalásommal. Így sikerült a saját húgomra is rátalálni, ami pusztán vakszerencse volt.
A neve valóban nem cseng ismerősen, de egy mosolyt megeresztek felé. Akkor ő két időpontos között egy besurranó, ez esetben pedig egy új nyilvántartást kell megnyitnom. A nevét máris beírom mielőtt elfeledkeznék róla és várakozóan rá pillantok, hogy akkor akár folytathatná is.
- Ez esetben kérném a többi adatát is, hogy minél hamarabb bevihessem a rendszerbe és megkezdjem a vizsgálatot. - már gyorsan is jár a kezem, ahogy diktálni kezdi az neveket, számokat, mindent ami számít.
- Később hozza be a korábbi leleteit, mondjuk a legutolsó vizsgálatról, ha van olyan. Nem gond, ha most anélkül vizsgálom meg, de szeretnék egy egészségügyi előéletet is látni. Ha pedig nincs, akkor később nézhetünk időpontot egy teljes körű vizsgálathoz és akkor jobban átlátom a helyzetét.
Csak hallgatom a "panaszt és egyre jobban ráncolom a szemöldököm. Akkor márpedig minden úgy fest, hogy tényleg állapotos. Az is megfontolandó, hogy milyen gyógyszere van, hogy szedi, miképp jöhetett ez szóba és mióta is állapotos.
- Akkor megkérdezhetném, hogy mi a gyógyszere neve, az elmúlt időszakban minden nap a megfelelően elírt módon szedte be? Azt hiszem szükséges lesz egy vizsgálat is. A paraván mögött le tud vetkőzni, majd pedig kérem helyezkedjen el a vizsgálószékben. - ezzel pedig egyelőre ott is hagyom a számítógépet és előkészülök a vizsgálathoz, letörlöm az asztalt, húzok gumikesztyűt, majd várok rá.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Tárgy: Re: Benjamin & Raquel Kedd 27 Aug. 2019, 14:03

Benjamin & Raquel

Doctor, please!

A férfi is ugyanannyi adatot kér, mint az előző dokim, megkapja mindet, azon nem múlik. A keze gyorsan jár, a gépen pillanatok alatt felkerül az összes adatom.
Kellenek neki információk. Papírokat szeretne. Orvosi leleteket.
- Holnap ugyanekkor ráér? Amikor jó önnek is. Ma megyek egy vérvételre, az eredményt holnap kapom meg. - a beutalóm ott lapul a táskámban, szerencse hogy időpontot kértem sürgősségivel. De nem kell körbe kikiáltoznom. Ha más papír is kell, akkor azok is könnyedén meglesznek. Az előző dokimtól is könnyedén kikérhetem a papírokat, talán nem kérdezősködik majd annyit.
- A gyógyszerem lassan 4 éve szedem, mindennap időre pontosan. Nem voltak napok, hogy kihagyjam, minden pipáltam a napokat is. Ráadásul ébresztőt is állítottam be ezzel kapcsolatban. A hűtőmre is ki van írva. Nem felejtettem el soha. Most hagytam abba, talán ha 2 hete van. Rossz volt a közérzetem, hányingerem volt, amikor abbahagytam a szedést, mintha kicseréltek volna. - a táskámból elővadászom a dobozt és átnyújtom neki. A legdrágább gyógyszer, mindenki dicséri, aki kézhez kapja, vényköteles.
- Eddig soha semmi gond nem volt vele. - egészítem ki, majd a paraván mögé megyek, hogy eleget tegyen a doki kérésének, levetkőzőm alulról csupaszra, majd felülök a vizsgáló székbe. Jó, igaz! Kicsit nagyot mondtam ezzel a pár nappal, hiszen hónapok ót kimaradt a bogyó szedése, de akkor meg le lennék cseszve, hogy nem tudok olyasmit, hogy védekezni kell, ha szexszel az ember leánya. De nem számítottam arra, hogy Lucas megfektet. Ha tudtam volna, hogy mire készül…valamilyen mód történt volna védekezés. De túl gyors volt minden, nem maradt idő semmire. Szegény férfi meg azt hitte, hogy védekezve csinálta.
Szét rakom megfelelő mód a lábam, hogy körültudjon nézni a doki, kicsit feszengek, de pár másodperc alatt lágyítok magamon. Csak mondja azt, hogy semmit nem talál és a teszt hazudott. Annyira jó lenne, de ez csak egy hiú ábránd. Ha hazudnának a tesztek, akkor nem lenne hányingerem és már rég megjött volna a piros betüs dolgom is. De már döntöttem, ha valóban terhes vagyok, abortuszt kérek. Nem tudom megtartani. Az anyagi dolgaim rendben vannak, de a munkám mégis csak előrébb való, mint egy gyerek. Könyörtelen vagyok? Nem...képtelen lennék kimondani a végitéletet. Hiszen egy új élet csörgedezik bennem, akinek az anyja leszek hónapok múlva.

Öltözet

✤

Ben & Raq

Néha úgy érzem, hogy értek a nők nyelvé, hisz számtalannal volt már dolgom pályafutásom során, azt az eszmefuttatást azonban mind a mai napig nem tudtam megfejteni, hogy miért halogatják a vizsgálatot. Hisz akkor már mindegy, hogy mit mutat ki az eredmény, az események megtörténtek és jobb ezzel minél előbb szembesülni. Legalábbis én így képzelném el, ha valami történne velem, ne adj isten esélyes, hogy gyerekem születik, minél előbb tudni akarnám és persze mérlegelni, hogy akkor most mi legyen. Persze bármennyiszer azzal érkeznek hozzám, hogy abortuszt szeretnének, elégedetlen grimaszra görbül a szám. Hiába, tudom, hogy az ő döntésük, mégsem tetszik. Beleszólni azonban a legkevésbé sem tudok. Nem változtathatom meg senki véleményét és nem tagadhatom meg tőlük az orvosi segítséget, mert sosem tudhatom, hogy mi áll épp a hátterében. Pusztán arra nem alapozhatok, hogy tudom, mennyire nehéz tud lenni egy gyerekvállalás, ha egyszerűen nem akar összejönni.
Vetnem kell egy pillantást a naptáramra, hogy meg tudjam mondani, holnap megfelel-e a vizsgálat. Nem mondanám, hogy lyukak tátonganak rajta, de egy tisztességes időn belül mindenkire sort tudok keríteni. Ahhoz pedig, hogy alaposan megvizsgáljam, szövetmintát vegyek és a többi, hogy bevihessem mindenével a rendszerbe, nem elég egy fél órás lyuk.
- Esetleg a hét vége felé valamikor? Mondjuk péntek délután fél három? - akkor már e tudnám sűríteni őt, hogy tényleg mindent letisztázzunk. Ha pácienst veszek át, akkor szeretek mindent megtudni róla, hogy minden információ birtokában mondhassak eredményeket. Hiába, csak a maximalizmus teszi. Ez egy ilyen esetben elengedhetetlen, mert nem mindegy mit diagnosztizálok.
Elveszem a gyógyszert, elég csak egy pillantást vetnem a dobozára, hogy tudjam, tényleg egy hatásos darab. De akkor mégis mi lehet a baj?
- És azt mondja, hogy nem tervezett a terhesség? Biztosan beszedte minden áldott nap? Ez itt a kezemben tényleg nem olcsó és elég kicsi az esélye, hogy ne hasson. Vagy volt beteg a szedés abbahagyása előtt? Szedett antibiotikumot? Ha igen, az megmagyarázná, miért vált mégis hatástalanná a hatóanyaga. - pillanatnyilag nem tudok másra következtetni, mint erre, vagy hogy a páciens valamit elhallgat előlem. De az már lelke rajta, nekem azzal kell foglalkoznom, hogy most teherbe esett-e, vagy sem.
Ahogy elhelyezkedik a vizsgálóasztalon, kesztyűt húzok és nekilátok a vizsgálatnak. Kapcsolok monitort is, hátha esetleg hamarabb pillantom meg azt, amit meg kell egy kis ultrahangos segítséggel. Nyomok zselét a hasára, alaposan átmozgatom a felületen a műszert is. De hamarjában felállítom a diagnózist, amiben nem vagyok biztos, hogy tetszene neki.
- Van segítsége, ha esetleg mégis állapotos lenne? - ez az első kérdés, amit felteszek. Meg kell győződjek arról, hogy jó kezekben van-e ő és a baba is, ha úgy adódna.
- Azt kell megállapítsam, hogy a teszt nem hazudott. Valóban terhes és nagyjából a hetedik hétnél jár.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

» Gentlemen's play - Benjamin & Rhydian
» Claire & Raquel
» Raquel lakása - Képek