Ismerettségünk öt évvel ezelőttre nyúlik vissza. A csapatomba kerültél a cégnél, te voltál az egyik legígéretesebb kezdő grafikus, aki már akkor némi konkurenciaként jelent meg számomra a színen. Persze mivel cégen belül egy a cél, nem igazán tekintettem rád akként, mellesleg rendesen elterelted a figyelmem egy idő után az ilyesfajta aggályaimról. Talán te voltál az egyetlen, aki vette a bátorságot és megpróbált megkörnyékezni, a többiek két okból sem tették: Az egyik, hogy a férjem is a cégnél dolgozott, igaz, csak elvétve tartózkodott bent, másrészt pedig nem túloznék, ha azt mondanám, sokan még a "sosem tudom, mire gondolhat" mosolyomtól is lefagytak egy pillanat alatt. Te, Scott, valahogy kivívtad magadnak a figyelmet, habár egy ideig egész sikeresen hárítottalak, végül a nyomtatószobában engedtünk a kísértésnek. Alkalom alkalmat követett, mígnem rendszeres, együtt töltött, lopott percek váltották egymást. Talán már egymásba is szerettünk a végére, igaz, sosem mondtuk, mivel jól tudtuk, ez az egész sosem teljesedhet ki úgy igazán.
Négy évvel ezelőtt vége szakadt a kalandnak, ugyanis egyik napról a másikra felszívódtam a cégtől, a városból, tulajdonképpen mindenhonnan. Próbáltál elérni, de sikertelenül. A bátyám, Patrick (a cég vezetője), nem tudom, mit mondhatott nektek a munkahelyen, de ha jól sejtem, mindenki úgy tudja, hogy a férjemmel elmentünk pihenni, aztán szőrén-szálán eltűntünk a térképről.
Négy év. Hosszú idő. Talán már el is felejtettél. Élted tovább az életed. Ki tudja, talán már feleséged, esetleg gyerekeid is vannak? Úgy hallottam, te lettél a kreatív vezető a Be Inspired reklámügynökségnél. Ki tudja, talán újra kollégák leszünk majd? Azt mondjuk nem tudom, hogy fogom túltenni magam rajta, hogy te állsz a ranglétra magasabb fokán, ha úgy adódna. A hatásos belépők mindig is jól mentek nekem, így bizonyos, hogy meglepetésként ér majd, ha megjelenek a cégnél, mintha mi sem történt volna. Titokzatos vagyok, mint mindig, de egy biztos: Még mindig a férfi szívekkel való játszadozás az egyik kedvenc időtöltésem...
// Szép kis történet, aminek még közel sincs vége. Az előtörténetem olvasása
erősen ajánlott, ott bővebben kifejtem, hogy Dia miért is lépett le anno, és mi is történt azóta. Megannyi izgalmas játékot tartogat a jelen és a jövő, igazából azt rád bíznám, hogy mi történt a négy év alatt Scottal, de az "kőbe van vésve", hogy előléptették, mert így ha Dia visszamegy a céghez (ez még sok minden függvénye), akkor nagyon jó szituk alakulhatnak ki. A play by-t nagyon szeretném, ha maradna, ha kétségeid lennének, csak less rá
erre itt. Nem szeretnék semmit sem írásba adni, hogy szerelmi szál lesz-e belőle vagy csak vonzalom, avagy már az idő teljesen megváltoztatott mindent, ezeket bízzuk a játéktérre. Patrickkel is adott a plotolás lehetősége, szóval attól ne félj, hogy hoppon maradsz, mellesleg egyet ígérhetek: Tuti nem tűnök el!
Cserébe viszont ugyanezt várom. Nagyon-nagyon várlak, gyere mihamarabb!
//
Kezdőlap 
