welcome to montreal!

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:39

Oly

Nem gondoltam én egy percig sem félvállról azt az ötletet, hogy viszek neki valamit. Egyfelől borzasztóan megkönnyebbültem a hírt olvasva, másfelől viszont egy kicsit talán tahó voltam és ezt a csöndszünet is remekül konstatálja. Vagy csak az agyára mentek a hormonok és egy valóságos hisztis picsa lett. Mindezt mégsem firtatom, amikor a boltban a csokikat és a gumicukrokat nézegetem. Nem tudom melyiket vegyem meg, hisz azt sem tudom mit szeret vagy épp mit nem. Mi van, ha esetleg allergiás valamire? Mondjuk a mogyoróra... vagy úgy összességében a csokira. De szar lehet annak, aki így járt. Megfosztva lenni a világ legjobb ételeitől, amelyeket emberi kéz valaha elkészített.
Fél óra keresgélés után végül egy nagyobb zacskóval dobódok be a kocsiba, az anyósülésre ejtem a szatyrot és tartalmát. A vajkaramella előre lendülve borul ki előre a bőr ülésre, a többit még a titok rejti. Igazából mindenből vettem egyet, amiről úgy gondolom, hogy esetleg szeretné. A kedvenc gumicukrom, egy kóla formájú, amely természetesen kóla ízesítésű és citromsavkristályokkal van behintve, egy tábla robbanócukros csokoládé az exxxtra nagy méretben, a vajkaramella, egy kis pehelycukor epres ízesítésben és pez cukor vagy négy féle ízesítésben és egy Hello Kittys adagolóval. Szó se róla, kitettem magamért.
Az ajtóban egy darabig ácsoroghatok, ahol aztán végül nem is ő enged be. Az anyja, akinél most alaposan benyalom magam azzal, hogy a lánya osztálytársa vagyok és segíteni akarok neki a tananyag pótlásában. Nem tudom mennyire avatta őt be a pici lánya, de bizonyára rájött, hogy be nem jött az órákra. Nem is okolom érte. Elég csak ha eltájol, merre menjek, én pedig az emeletre veszem az irányt. A lépcsőfokokat kettesével szelem, míg megállok annál a fehér ajtónál, amely elvileg az ő szobája. Nem tudom, hogy számít-e rám, azzal viszont tisztában vagyok, hogy holnap sem fog bejönni suliba. Csak látni akarom, hogy minden rendben van-e, nem kell ezt semerre sem túlgondolni.
Bekopogok. Várok, amíg nem hallok valamit. Azt is el tudom képzelni, hogy kiszól, nem akar senkit látni. De azért én átalkodok pofátlan lenni és bedugni az orrom azon az ajtón.

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:40

Napok óta nem csinálok semmit, nem futja igazán az erőmből edzésre, és a doki is inkább azt mondta, hogy pihenjek. Részemről pedig nem is hajtom túl magam. Olyannyira nem, hogy a leckék pótlására már nem jut időm a sok sorozattól. Idejét se tudom, mikor ültem végig kettőnél több részt együltő helyemben, de nem esik jól mocorogni. Semmit se esik jól napokig... A megváltást várom, aztán vasárnap reggelre úgy érzem, hogy inkább meghalni készülök. Hozzá vagyok szokva, hogy a ciklusom pontosan érkezik és szinte fájdalommentesen startol el, ehhez mérten nem is vagyok felkészülve azokra a görcsökre, amikkel ébredek. A délelőttöt végigszenvedem, ki se dugom az orrom a szobámból, anyának azt mondtam, hogy hánytam és beteg vagyok, igazából ő is hallhatta, hogy tényleg hányok, csak azt nem tudta, hogy a bogyótól voltam rosszul napokig, ami teljesen összekuszálta a hormonjaimat. Nem tudom, hogy belemagyarázott-e valamit, vagy sem, én minden esetre nem szóltam neki semmit. Épp elég megaláztatáson estem át nagyon rövid idő alatt, nincs szükségem arra, hogy itthon is elítélő pillantások fogadjanak.
Délután azonban mégis kezembe veszem a telefonomat és írok egy üzenetet Lionak, ha már megígértem, hogy szólok neki, nem vágom át. Láthatja, hogy értékelem, hogy nem zaklatott minden egyes nap ugyanazzal az istenverte kérdéssel, amit nélküle is óránként tettem fel a testemnek. Na? Mikor akar már megjönni?
- Hagyjál már, Pascal... - szólok ki fojtott hangon, mikor kopogást hallok. Anya szokása, hogy egy koppanás után kénye-kedve szerint jár-kel a szobámban, egész biztos vagyok benne, hogy csak az ikrem lehet, akire egyáltalán nem vagyok kíváncsi. Komolyan, minek az embernek ellenség, ha van egy öccse, aki simán ráérez azokra a pillanatokra, amikor nagyon békén kellene hagynia az embert?
- Mi a francot keresel te itt? - hűlök el egy pillanat alatt, ahogy még mindig az ágyamban fekve, de az ajtó felé fordulva szembesülök Lioval. De tényleg, minek jött ide? A saját szemével akarja látni azt is hogy megjött?

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:40

Nem csalódom benne, ahogy nem túl boldog kedvében fogad. Szinte angyali vigyor ül ki az arcomra és a választ eleresztve a fülem mellett beljebb lépek. Vélhetőleg kérdése felér egy nemleges válasszal, miszerint takarodjak innét, legalább a szobájából, a szeme elől, mindenhonnét. De ő is tudja, hogy ez fizikailag lehetetlen lesz, amikor már bejön a suliba, amikor naponta össze fogunk futni és bármennyire is el szeretnénk kerülni a találkozást, azt egyszerűen nem tudjuk megtenni. Hacsak nem iratkozik ki és megy át máshová. Új hely, új arcok, tiszta lap és idegenek. Nem hiszem, hogy ő vágyna erre, legalábbis az ősszel történtekből ezt vontam le. Bár nem is tudom, lehet csak egyszerűen leszarná, mi a nagy harci helyzet.
- Hoztam neked ezt és azt. - becsukom magam mögött az ajtót, gondosan ügyelve arra, hogy innét tényleg nem jut ki semmi. Az anyja reakciójából ítélve senki nem lett semmibe se beavatva. Helyes, nálunk sem. Mondjuk nem tudom, érdekelné-e egyikőjüket is, hogy éppen mekkora szarban voltam. De már nem vagyok, túllendültünk rajta azzal, hogy ennek a jelen pillanatban szeszélyesnek tűnő nőszemélynek megjött a menstruációja. Nem értek hozzá, igazából nem is érdekel, a lényeg az, hogy valamit nem kell tovább ragoznunk.
- Sorozatoztál? - kérdezem, könnyed mozdulattal ejtem le mellé a szatyrot és megállok az ágya mellett. Milyen nagy és milyen kényelmes. Te pedig azonnal hűtsd le magad, most lettél túl egy rizikós eseten, ne akarj még egyszer balhét! Szusszanok egyet, kifújom a meleg levegőt és vetek egy pillantást a tévére. Még ez is érdekesebbnek tűnik, mint hogy csöndben legyünk hosszú perceken keresztül. Mint a kelletlen társaság, aki kínjában már inkább a tévét kapcsolgatja a vendégségben.
- Te sem szóltál, igaz?

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:40

A történtek után Lio nagyjából az utolsó utáni ember, akit szívesen látnék a szobámban. Ez az én zugom, mást se szívesen engedek ide, erre bepofátlankodik. Anya biztos szíves örömest engedte be, ahogy elkottyintotta neki, hogy az osztálytársam. Nyilván azt hiszi, hogy fél év alatt sikerült összeszednem végre egy barátot magamnak, de nem is tévedhetne nagyobbat... Tényleg annyira nehéz lenne annyiban hagyni vagy lezárni annyival, hogy mindketten örülünk annak, hogy megjött? Tökre tudok egyedül is szenvedni, nem kell hozzá se asszisztens, se közönség.
- Nem kértem semmit... - vágom rá a nyilvánvalót. Ő is tudja, hogy nem kértem tőle semmit, akkor meg mégis minek jött? Megnézni, szimulálok-e? Hát, láthatja, hogy a lábaim szorosan fel vannak húzva a hasamhoz, közte csak egy párna van, én meg pizsamában vagyok. Egész nap abban voltam. Remek.. Csak felhúzom magamra a takarót is, bár így is meleg van a szobában, annyira sokáig biztos nem fogom tudni elviselni..
- Téged tényleg ennyire nem érdekel, hogy nem akarlak látni? - kérdezek rá hitetlenkedő pillantással. Az, hogy egyáltalán ide jött, felkérte magát hozzám és még be is jött a szobámba. Egyszerre meg főleg olyan sok, hogy a hangomat se tudom felemelni. Nem is szabad, anyám egyből levágná, hogy nem a matekleckét beszéljük meg. De még azt se vitatnám meg vele, hogy sorozatoztam-e. És ha igen? Leül velem megnézni az American Horror Story új évadát és örülünk együtt, hogy nem csinált fel? Elég abszurd elképzelés. Még akkor se kínálom hellyel, mikor mellém ejt egy táska valamit.. Valami.. Édességet? Ez komoly? Úgy érzem magam, mint egy idióta páros még idiótább tagja, aki csokit kap, ha megjön neki, ezen egészen fel is húzom magam, bár most különösen lobbanékony vagyok. Nem vehetek be fájdalomcsillapítót és ez nem is egy egyszerű fejfájás, amit egy kiadós alvás elmulaszthat.
- Nem hát... Szerinted itt állnál most, ha szóltam volna? - vágok értetlen arcot. Komolyan azt hiszi, hogy az anyám annyira hülye, hogy ha beavattam volna a részletekbe meg a gyengélkedésem okaiba, akkor felengedte volna hozzám? Talán azt kellett volna... Akkor ő penderítette volna ki a küszöbről és most nem kellene nekem szenvednem vele. Se előtte.

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:41

Csak tanácstalanul pislogok rá. oké, említette, hogy nem kell neki semmi és sajnálatra sincs szüksége, de mégis csak jelentkezett és eloszlatta ezzel az én kételyeimet. Nem szándékoztam semmivel sem jobban megszerettetni magam vele, elvégre így is kellően utálhat már. Nem is tudom mi kellemetlenebb, a közöny, vagy ez a grimasz, ami azonnal kiül az arcára, amint meglát engem. Nem túl fényes a helyzet. De nem én lennék, ha most felmérve az erőviszonyokat sarkon fordulnék és adios.
Várok valami kirohanást, ezzel a tudattal lépem át a küszöböt. Nem törődöm vele, körbepillantok a szobában, tekintetem pedig megakad a tévén. Ah, tényleg sorozatozik. Nem is rossz, túlnyomó többségben dominál a fehér, de még mindig jobb a helyzet, mint ha minden tiszta rózsaszín lenne. Na mindegy, nem tisztem megítélni ezt. A szatyor mellette landol.
- Azért gondoltam jól jön. Nem akartam üres kézzel jönni, ha már elhoztam egy fontos papírt. - képzelem mennyire fontos neki egy matek dolgozat, ha nagy piros bélyegként ott éktelenkedik rajta egy egyes. Mi tagadás, ez meglepett, amikor kézbe kaptam a lapot. Azt hittem, ő, aki töriből annyira stréber, hogy már előre hozottan leérettségizett és be sem kell így járnia, bukásra áll matekból. Hol érdekelnek engem az osztálytársaim jegyei? Szóval jah, ez most új volt. Elő is halászom a farzsebemből, ahová csúsztattam a lapot, miután kiszálltam a kocsiból.
- A tanár azt üzeni, hogy kapd össze magad, mert menthetetlenül meg fog buktatni. - közönyös a hangom, ahogy a tekintetem is. Nem fogom most emiatt kiröhögni, mert én is szarul állok sok más tantárgyból. Ellenben a megjegyzést már nem tudom csak olyan könnyedén lenyelni.
- Oké, rájöttem közben. Akkor az öcséd sem kezet fogott volna velem. - mert amúgy egész jó arcnak tűnik a testvére. Nem hasonlítanak egymásra annyira mint az ikrek többsége, de jellemileg sem egyformák, ezt már észrevettem. Elsőre fel sem tűnt volna, hogy ők ketten testvérek.
- Szóval jah... nem megy a matek? - még mindig csak az ágy mellett szobrozok. Igazából nem tudom eldönteni, maradjak-e még egy percig is. Megéri? Annyira ridegen viselkedik. Oké, ezt valahol értem, ő talán másra gondolt, amikor elcsábított egy hete. De nem mondhatja, hogy mérhetetlenül kihasználtam. Ami történt, kölcsönös volt és máig nem tudom hogy történt. De egy biztos, eddig egyedüli szőkeként igen csak egyedi esetnek számít...

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:41

Nem zavartatom magam, amiért nem találja a helyét, látom rajta, hogy csak bizonytalanul ácsorog, de én nem fogom neki kényelmesebbé tenni a szituációt, merthogy nekem sem az. Egyáltalán nem. Sőt, leginkább elfelejteném azt is, hogy mi történt köztünk. Sokkal könnyebb lenne kibírnom mellette az összes órát, ha nem vagyok olyan hülye, hogy összefekszem vele. De megcsináltam magamnak a bulit, van egy fél évem, és mivel az előzőben már ellógtam a maximális hiányzásaim nagy részét - most ezúton is gratulálok magamnak - csak abban reménykedek, hogy most ő akar majd többet iskolán kívül tartózkodni.
- Egyáltalán minek jöttél? - csúszik ki a számon, naná, hogy félbeszakítom, pedig a választ is egyből mondaná. Szúrós szemmel méregetem, ahogy előveszi a dolgozatomat, ismerem a papírt, naná hogy, az én füzetemből való, rózsaszín margó van rajta és cakkos a széle. Lusta voltam a dolgozat végén lecsipkézni róla, vagy az is lehet, hogy attól tartottam, hogy eleve veszett ügy lévén a tanár előtt tépném cafatokra az egészet. Nem akartam ezért is az igazgatónál kikötni, túl sokszor kerül nála napirendre a nevem úgyis.
- Klassz, ráért volna, nem kellett volna fáradoznod ezzel. Meg azzal se.. - bökök a zacskó felé, amiből tudom, hogy úgysem ehetek egy falatot sem. Nem csak azért, mert tőle van és a büszkeségem ezt diktálja, hanem mert egy hete az edzőterem közelébe se tudtam menni, szinte már látom a combjaimon, hogy növésnek indultak. Ha nem sportolnék, valószínűleg pikkpakk felszaladnának rám a kilók. Pedig a családban mindenkinek olyan jó a genetikája, én mégis honnan a frászból örökölhettem ezt?! Anya mindig olyan pazarul néz ki... - Amúgy sincs benne semmi meglepetés... - forgatom a szemeimet, de azért nyúlok a dolgozatom felé. Ennyi idő alatt már biztos tanulmányozhatta is, hogy mennyire vagyok hülye a matekhoz. Komolyan, jöhet még valami?
- Mit vártál? Hogy Pascal majd bemos neked? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet és először eljtek meg egy halvány mosolyt. Mondjuk azt én is szívesen megnéztem volna, de ezt neki nem kell tudnia. Elvégre én voltam a hülye, ő meg nem ígért semmit. Tudnom kellett volna, hogy csak ennyiről szólt az egész és nem a lelkemre venni.. De én valahogy másképp vagyok programozva, nem tudok csak úgy lapozni és úgy tenni, mintha mindennapos eset lenne az életemben.
- És? Szerintem nem vagyok vele egyedül... - vonok vállat, naná, hogy felhozza, pedig ez nyilvánvaló, azok után, hogy a dolgozatomra a tanár akkora egyest írt, hogy lelóg a papírról. De persze, cifrázzuk még, nem vagyok eléggé megalázva, és nem görcsöl be a hasam úgy, mintha a méhem eltévesztette volna az idősíkot és épp szüléshez készülődne. A hasamra szorított párna se megoldás a végtelenségig, de tartom magam az elhatározásomhoz, ebben makacs vagyok, még akkor is, ha emiatt Lio pontosan látja, hogy mennyire fáj. Még talán azt is kiokoskodhatja, hogy egyáltalán nem ehhez vagyok szokva.

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:41

Felvonom a szemöldököm a flegmázását látva. Oké, oké, abszurd a helyzet de nem tettem most semmi olyat, amiért ezt kell produkálja. Mi lesz mostantól, majd a suliban is ezt játsszuk? Látványosan fog utálni? Mert akkor már most borítékolható, hogy kitudódik ez meg az. Vagyis mondhatni az egész éjszaka, ami kettőnk közül inkább neki kellemetlen, mint nekem. Én tovább lépnék egy vállrándítással. Tudom, hogy mennyire élvezte, én pedig annál is jobban. Forró egy éjszaka volt, amit furcsa mód bármikor megismételnék, ha úgy adódna. Különös ez a vonzódás, de betudom annak, hogy elég frissek az emlékek. De amit művelt... na mindegy, nem a legtapasztaltabb volt. De mégis volt benne valami.... valami... semmi.
- Várható volt, hogy ez is egyes lesz? - először fordul meg a fejemben, hogy amilyen ramatyul állok töriből, ő így matekból, ha nem jobban. Nehéz elképzelni róla, akinek lételeme a taktika, az előre gondolkozás és a lépések kimenetelének a kalkulálása. Mert egy vérbeli sportoló így tesz, mérlegel minden tudását bevetve, nem csak a fizikálisat.
- Igen, azt. Ugyan sámlira kellett volna állnia. - tudom, páratlan a humorérzékem, ha valakit ekézni tesz és az sem szent, hogy azt a bizonyos illetőt a tulajdon házában sértegetem burkoltan. Igazából nincs vele bajom, de nem is én lennék. Kicsit úgy érzem, hogy oldódna a helyzet... látom megvillanni azt a mosolyt a szája szegletében. Tekintetem pedig egyenesen megakad az ajkain. Nyelek egy aprót, szembesülök a tudattal, hogy akár most is szívesen csókolnám.
- Nem akarsz bevenni valamit, ami enyhítené? Nem festesz valami emberi színben. A húgom is úgy csinálja...

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:42

Naná, hogy várható volt. Jó reggelt, semmilyen reál tárgyból nem vagyok jó. Nehéz eldönteni, hogy a fizikát vagy a matekot utálom-e jobban, de előbbiből legalább be tudtam lőni magam egy bombabiztos közepes szintre, kémiából szintúgy, pedig az még tetszene is, ha nem kellene mindent pontosan átszámolni benne.. A kísérleteket szeretem, azok izgalmasak, bár legutóbb majdnem meggyulladt a hajam vége. Azt hittem infarktust fogok kapni ott a helyszínen.
- Nem vagyok jó matekból. Na és?! Majd kijavítom.. - aha persze. Ezt még én se hiszem el, nem hogy ő. De igazából hihet, amit akar. Csak valahol máshol tegye, mielőtt tényleg begurulok, amiért sokkal több kényes infó van a birtokában rólam, mint kellene. Nem is az öcsémnek kellene bemosni neki, talán attól jobban lennék, ha pofonvágnám. Már csak azért is, mert cikizi az öcsémet. Amit nekem lehet, azt másnak nem.. Akármilyen is a kapcsolatunk, akkor is a testvérem, és valószínűleg ő is így tekint rám. Ha teljesen biztos nem is vagyok benne, hogy tényleg képen törölné ezt a majmot, de elég nagy esélyt látok rá.
- Elég lett volna bokánrúgnia, már sorba is álltál volna pofonért... - vetek rá egy gúnyos pillantást, aztán visszafordítom a tekintetem a sorozat felé, amit éppen nézek. De még mindig frusztrál a jelenléte, a képernyőn meg épp készül elcsattanni egy csók. Pánikszerűen veszem a kezembe a távkapcsolót, hogy kinyomjam az egészet a picsába. Nem hiszem el, hogy még ez a nyamvadt műsor is ilyen lehetetlen helyzetbe hoz.
- Nem akarsz valahol máshol okoskodni? Ez az én házam, az én szobám, te meg csak úgy idepofátlankodtál ezzel.... - lebegtetem meg a kezemben a dolgozatot, amiről amúgy tudtam, hogy egyes lesz, és ehhez neki se kell nagy ész, hogy összerakja. Erre idejön jópofizni, és még csak ki se dobhatom, mert anya úgyis megneszelné... Jézusom, mi van akkor, ha megkéri, hogy maradjon vacsorára? Mi van akkor, ha beszélgetni akar vele? Meg velem.... Ő meg én egy asztalnál? Na az ki van csukva.
- Nem vehetek. A húgodról biztos nem hiszi azt senki, hogy doppingol... De mivel így is elég szar lesz az eredményem a tabletta miatt, inkább nem rontanám tovább a helyzetet.. - magyarázom aztán. Talán nem árt, ha tudja, hogy nincsenek mazochista hajlamaim, csak épp próbálom menteni a menthetőt, ha már ilyen szépen összejött nekünk egy majdnem gyerek.

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:42

Ezt most úgy mondja, mint ha most kiröhögtem volna őt vagy bármi gúnyos megjegyzést tettem volna a matekjára, a jegyeire, a tanulására vagy épp rá. Nyugi Lio, ne vedd magadra, csak hisztis. Kell pár másodperc amíg lehunyom a szemem, végül csak megvonom a vállam. Csak lazán, hanyagul. Igazából kurvára böki a csőröm, hogy most neki van úgymond lépéselőnye és nem vagyok pöcs amiért nincs jól. De tényleg, elég csak rá nézni és komplett véleményt alkothatok arról, hogy mi lenne, ha most felkelne innét.
Folyamatosan bosszant a megnyilvánulásával, hogy még azt a kicseszett papírt is csak meglobogtatja előttem köszönet helyett, mint ha valami megbocsájthatatlant mondtam volna. Kezd a tököm tele lenni a viselkedésével, és és... nem bírom befogni a pofám. Miért is tennék így, ha pont a hatalmas pofámról vagyok híres?
- Ha ennyire zavar, akkor miért nem épp magadat pofoztad fel két korty pezsgő között és miközben riszáltad magad nekem? Hm? - ezt már nem tudom szó nélkül hagyni. Egyszerűen nem, amikor úgy tesz, mint ha minden csak és kizárólag az én hibám lenne. Jó, hogy nem mondja azt, hogy be is drogoztam és mindent öntudatán kívül - vagyis akarata ellenére - tett. Na ne csinálja már, ne tagadja azt, ami megtörtént, a nyilvánvalót, azt, hogy ő is akarta. Mert ő is legalább annyira vágyott rám, mint amennyire engem feltüzelt. Tekintetem egy pillanatra megakad a tévéképernyőn, amikor hirtelen kezdi el a távirányítót vadul nyomkodni. De hamar vissza pillantok rá a kérdés hevében, válaszra várva, miközben tekintetem valósággal izzik. Nem érdekel igazából már az sem, amit válaszol, köpök a bogyóra. Köpök arra a doppingos faszságra, egyszerűen csak zavar, hogy úgy tesz, mint ha semmi sem történt volna akkor és nem akartuk volna mindketten.
- Egy valamit árulj el, mégis mi a lószart csináljak, hogy egy picit is jobban érezd magad? Mert azt aláírom, szarul oldottuk meg azt a védekezést. De ne csinálj már úgy, mint ha megerőszakoltalak volna. Baszki, te is akartad, nem történt volna semmi, ha nem simulsz hozzám és táncolsz nekem. Csak nekem. - kezem meglendül, mutogatok hevesen magamra a végére.

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:42

Zavar, hogyne zavarna? Nem csak az, hogy itt van, hanem a helyzetünk is. Van egy csomó érvem arra, miért kéne most rögtön eltakarodnia innen, de egyelőre még nem sorakoztattam fel őket. Azt hiszem muszáj lesz annak érdekében, hogy eltűnjön végre és hagyjon csendben szenvedni... Vagy nem is olyan csendben...
- Csak táncoltunk... Ennek az egésznek egyáltalán nem kellett volna megtörténnie.. - meredek rá szigorú pillantással. Nem, még így sem bántam meg az éjszakát, vagy legalábbis annyira nem, hogy valóban meg nem történtté akarnám tenni. De nem fogom neki bevallani, hogy én reggel ott folytattam volna, ahol éjszaka abbahagytuk, hogy ilyen fogadtatásra vágytam és igazából egyáltalán nem számoltam azzal, hogy csak ágyba akar vinni. Túl jól csinálta, túl könnyen megkedveltette magát velem, nem is tudom, hogy őt utálom-e jobban ezért vagy magamat, amiért bedőltem neki.. De ha meg csak erről szólt, akkor minek van itt. Vagy ha nem erről, akkor mint viselkedik olyan bunkón? Nem igazodok ki rajta, nem hagyja, így kénytelen vagyok saját ítéletet hozni, abban meg semmi jó se lesz neki. De nekem se, ha felhúzom őt. Már előre látom rajta, hogy ki fog tőrni belőle minden, pattanok is az ágyból, még mindig mellette áll, így könnyen, de sietős léptekkel igyekszem oda hozzá, hogy befogjam a száját. Úgy, ahogy vagyok, nyuszis pizsamában magasodok kissé fölé, és nyomatékosan, a tenyeremet a szájára szorítom, jelezve, hogy itt az alkalom, hogy bekussoljon, ha nem akarja, hogy anyám olyan szavakra jöjjön be hozzánk, mint a "megerőszakoltalak".
- Nem csinálok úgy! - vágok a szavába fojtott hangon, nem tudom, hogy akarta-e még folytatni. Persze abban igaza van, hogy csak neki táncoltam, hogy tetszett amit láttam, és igen, akartam is. De most mégis pocsékult érzem magam, ezen pedig nem segít, hogy itt van. Látszólag kettőnk közül nem én vagyok az, aki a helyén tudja kezelni a dolgokat és hamar túllendül rajtuk. Más biztos áldaná ezért, én meg tiszta ideg vagyok, mert az osztálytársam, mert még fél év hátra van a suliból, és mert én nem tudok úgy nézni rá, mintha meg se történt volna. Ahhoz kell még egy kis idő, hogy úgy tudjak tenni, mintha normális lenne.. Vaagy sok idő.. Nem tudom, sosem volt még egy éjszakás kalandom, és nem véletlenül.
- Segíteni akarsz? Oké, akkor hagyj békén. Már nincs vész, nem vagyok terhes. Te is megnyugodhatsz, én nem szólok senkinek, te se szólsz senkinek. El van felejtve az egész. - valamivel nyugodtabb vagyok, de még mindig nem tudom, hogy a bánatban fogom kiverni a fejemből. Aztán rájövök, hogy elég csak visszaemlékeznem a reggelre és el is megy a kedvem tőle.. - Nem kell hoznod a leckét, meg a dolgozatokat, meg édességet.. Nem kell semmi, csak hagyj... - amúgy se jegyzetel, csodálom, ha füzete van, vagy ugyanabba ír mindent. Nem is érdekes. Nem akarok tőle semmit.

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:42

Csak táncoltunk. Jól van, szerinte csak táncoltunk. Pedig nem csak táncoltunk, kóstolgattuk egymást, bizony. Nem lett volna kötelező szóba elegyednünk, pedig mi nagyon is jól éreztük magunkat egymás társaságában. Értetlen grimasz ül ki az arcomra egy pillanatra, végül csak a szemöldököm rándul meg és mindennek nyoma sem marad. Megnézném én, hogy milyen az, amikor csak táncolunk. Mert éreztem ott valami mást, amikor nem akart ellépni tőlem, pedig egyszer befejeztem a táncot, amikor folytatta és kacéran mosolygott. Már szívesen jutottam volna akkor közelebb hozzá, de még vártam. Talán egy második alkalmat, ami az ölembe hullott. Tagadhatatlan, most pedig már magam előtt is kár arról hazudoznom, hogy vonz a szőke. Vonz, nem ereszt, rám pillant és felüti fejét a vágy. De nem ígérhetek neki semmit, amit talán ő gondolt volna. Többet, mennyivel többet, mit?
Csoda hát, hogy kiakaszt és egyszerűen ki kell mondanom, mi sérti ennyire a férfiúi büszkeségem? Nem válogatom meg a szavaimat, sem a hangerőt, amivel nagyon jól tudom, hogy kiprovokálhatnék tőle egy pofont is. Ő mégsem így tesz. Hamar rájön, hogy nem hagyom egyhamar abba ezt a viselkedést, de amikor felpattan, nem lépek hátrébb. Kész vagyok a pofont is fogadni, de meglep, ahogy előttem terem és kezeit a számra tapasztja. Miért? Miért nem képelt fel? Pedig annyira hisztis és... a szavai halkak, visszafogottak, a tekintete mégis lángol. Bilincsként ejtik foglyul sötét szemeimet. Vonásaim is egy fokkal lágyabbá válnak, hezitálok. Mit lépjek? Csak úgy forduljak sarkon és takarodjak el? Ez minden vágya.
Ujjaim lassan fonódnak kézfejére, hogy elhúzzam azt a szám elől. Nem fogok hangoskodni, nem kell aggódnia. De nem eresztem el egyhamar a kezét, ahogy tekintetem sem az övét. Merengek, gondolkozok, ismét felsejlik a kérdés, mit lépjek?
- Tényleg elfelejted? - én nem is akarom. Valamiért különleges volt az az este, talán mert nem kaptam meg azonnal, talán mert tettem érte, hogy az enyém lehessen. Megízlelni hódításom eredményét egészen megrészegítő, a mámor is sokkal édesebb általa.
Eleresztem lassan a kezét, úgy veszem ölbe, mint holmi könnyed babát és ültetem vissza az ágyra. Nem kell, hogy megerőltesse magát - semmilyen téren.
- Nem mondta a doki, hogy ne törd magad fölöslegesen? - most már hátrébb lépek, vetek még rá egy pillantást, tudatosítom magamban a helyzetet, ő tényleg semmiben nem lenne benne, ha nem kapna meg egy bizonyos valamit. Tipikus nő, tipikus... álmodozó. Mert az, akinek nem lennék én önmagában elég. Az egy hete reggel elég nyilvánvalóvá vált, hogy felcsillant benne valami. Talán remény? Remény mire? Ránk? Nem, én nem az embere vagyok ezen a téren. De jó volt, kétségtelenül imádtam minden pillanatát annak az estének, amikor nekem adta magát.
Nem köszönök el, hisz úgyis fogunk találkozni. A suliban lehetetlen, hogy elkerüljük egymást. Csak sarkon fordulok, angolosan óhajtok távozni, ha már így áll a helyzet. Az anyjának elég egy jó indok, az öccse készült épp valahová. Nem is lenne olyan rossz elslisszolni.

Tárgy: Re: get out - l x o Szomb. 14 Nov. 2020, 02:42

Már nem tudom, hogy megérdemlem-e a viselkedését, a jó oldalát vagy a rosszat vagy mindkettőt. Össze vagyok zavarodva, pedig nagyon is tisztán kellene látnom, hogy mit akarok. Első nekifutásra mondjuk azt, hogy ne rontsa itt a levegőt, aztán utána jöhet az összes többi nyavalya, amivel meg kell birkóznom. Sokkal könnyebben lerendezem magammal is, ha nincs itt, nem aggodalmaskodik és még csak eszébe se jut édességet hozni. Tényleg, el ne felejtsem kiszórni az összeset a kukába...
Azt már utólag belétom, hogy nagy ötlet volna befogni a száját, de így legalább biztosíthattam magam afelől, hogy nem beszél össze hülyeségeket és nem rontja tovább a helyzetünket. Mármint a helyzetemet, nincs olyan, hogy helyzetünk. Ennél nyilvánvalóbban nem is tudta volna a tudtomra hozni. Csakhát.. Nem tudom megmondani, hogy miért fáj ez annyira, azt se, hogy miért engedtem magamhoz olyan közel, hogy egyáltalán fájhasson. Miért bánt engem, én miért bántom őt. El kellett volna mennünk egymás mellett és kész.
Nem akarom elhúzni a kezem a szájáról, mégis megteszem és reménykedek, hogy érti a célzásomat. Kiabálásnak nyoma sincs, egy kicsit megkönnyebbülök, de egyáltalán nem tetszik, hogy ilyen mélyen a lelkembe fúródó pillantással mered rám. Fogalmam sincs mit láthat rajtam, fájdalmat biztosan, mert a hasam még most is görcsöl, de a fizikai nyomain túl talán mást is, szomorúságot, tanácstalanságot.. Utálatot biztosan nem, pedig mennyire egyszerű dolgom lenne, ha csak úgy egyszerűen tudnám utálni.
Arca mintha megváltozna, de nem vagyok biztos benne, hogy én mit láthatok rajta, mintha meglepődne egy kicsit. Mit gondolt, hogy erre akarok majd emlékezni egész életemben?! De nem válaszolok, csak szorosan összepréselem a számat. Nem akarom ismételni magam, és hazudni se fogok neki, sokkal jobb az, ha nem mondok semmit. Őt se erősítem meg a hitében és magamnak se hazudok többet a kelleténél. Miért nem lehet minden egyszerű?! Talán nem is vár választ, tudja ő magától is.. Vagy ha nem, akkor érzi. Ha pedig mégse, akkor tényleg nincs miről tovább beszélnünk. Mégis marad és a karjába vesz, hogy visszahuppanhassak az ágyra. Ez az ácsorgás nem volt túlságosan megerőltető, de nem akarom kiosztani még ezért is, sokat kaptunk ma már egymástól, ezzel mindkettőnket megkímélem. De azért az világos, hogy nem sokszor volt még dolga menstruáló nőkkel... És inkább ez csal mosolyt az arcomra, mint maga a gesztusa.
- Nem töröm, pihenek, ahogy mondta.. Még amúgy is vissza kell mennem hozzá, amikor... - már nem vérzek. - ... szóval ha vége.. - rántok vállat. Nem akarok ilyenekről beszélni neki, de tényleg biztosra akarok menni, hogy nem leszek terhes, nem töröm derékba egyikünk életét se azzal, hogy nem vizsgáltatom meg magam újra. Bár szerintem elég makacs terhességnek kellene lennie, ha ezek után bármi maradna belőle. Már ha lenne minek maradnia.. Ah, már megint hülyeségeken jár az eszem, nincs minek maradnia. De azért mégis tartom magam a szavamhoz és visszamegyek majd, rendesen, felelősségteljesen és lesz rajtam bugyi is, kikerülve ezzel hogy életem legkínosabb élményét megismételjem.
- Hé Lio... - szólok utána, mikor sarkon fordul. Már majdnem kicsúszik a számon a köszönöm, aztán csak megrázom a fejem, mielőtt eszembe jutna, hogy ki is mondjam. - Egy szót se, Tintinnek se... - húzom magamra a takarót végül és visszakapcsolom a tévét. Nem is olyan nagy baj, hogy ennyire fáj, legalább egy pár napig elkerülhetem.