Valamilyen járvány felüthette a fejét a tanárok körében amiért halmoznak minket feladatokkal, tesztekkel és mindenfélével aminek következtében nem igazán van időnk társasági életet élni. Az elmúlt időszakban többet görnyedtem a gépem előtt különböző belső terveket készítve egy kitalált lakásnak, mint a telefonomon, hogy nézegessem a követett celebek instáját. Mindig fontos volt számomra a tanulás, de most, hogy ennyi van igazán nehezemre esik koncentrálni bármire is. Főleg, hogy három hónap is eltelt Halloween óta, elmúlt egy karácsony, és új esztendőbe léptünk már de Liammel azóta sem találkoztunk face-to-face. Viszont állandóan üzengetünk egymásnak, hol smsben, hol pedig a messengert használva de a téli szünidő alatt mikor mi hazamentünk a nagyihoz Franciaországba még e-mailt is váltottunk. Nagyon fura ez az egész. Most viszont a fürdőszobában állok már másfél órája és próbálok valami normális fejet varázsolni, eltűntetni a karikákat a szemem alól, mert találkozunk. Vagyis átmegyek hozzá a koliszobába, mert valamilyen csoda folytán sikerült egy projektre beosztani minket. Isteni közbeavatkozás? Biztosan. A ruhámat már sikerült nagy nehezen eldöntenem, nem akartam túlzásba vinni hiszen csak tanulni fogunk meg a projektet csinálni, hogy minél hamarabb túllegyünk rajta. Miután felkötöttem a hajamat és természetes kinézetet utánzó sminket vittem fel arcomra befújom magamat a kedvenc parfümömmel majd felöltöm a ruhámat. Indulásra készen vagyok, felteszem a fejhallgatómat is, hogy ameddig átsétálok a mi épületünktől az övékébe addig se kelljen a saját gondolataimmal foglalkozni. Már a tegnapi nap folyamán voltam boltban és vettem pár dolgot, ami segíthet a dolgunkban, van édesség nálam meg sajtot popcorn is meg minden féle chips, amit megeszek majd, de akad itt színespapír, mindenféle eszköz azért, hogy megtudjuk csinálni a makettet. Hatra beszéltük meg a találkozót, ami azért fura mert azt gondolná az ember hamarabb neki akarunk látni, meg nekem a 6 óra inkább randevú és találkozók idősávjába tartozik. De ez nem ez. Kategorikusan nem, még csak borotválkozni sem borotválkoztam, nem mintha szüksége lenne de akkor is. Csak két barát, akik újra egymásra találtak és hiába csókolóztak minyonnak és tehénnek öltözve, nincs köztük semmi több. Ugye? Mikor megérkezem kettő rövidet és kettő hosszút koppintok ajtajára és várom, hogy kinyissa azt. Arcomon hatalmas mosoly lesz amint meglátom és ha engedi gyorsan megölelem, két puszi kíséretével. -Remélem pontos voltam, mint mindig. – mondom neki és követem a szobájába, miután beinvitál. Gyorsan körbelesek, majd elkezdem levetni magamról a ruhámat, amit a szobaajtóra felszerelt fogasra akasztok fel. – Hoztam pár finomságot, van nálam édes és savanyú gumicukor is, meg a kedvenc pudingod. De van sós is, ha arra vágynál.
Kezdőlap 
