welcome to montreal!

[You must be registered and logged in to see this image.]Szükségem van egy kis kikapcsolódásra. Szükségem van erre az estére. De valahogy bűntudatot érzek amiért én elmehetek szórakozni a haverjaimmal, a másik haverom pedig már nem lehet itt velem. Próbálom kizárni a rossz gondolatokat a fejemből de ahogy végig nézek magamon a tükörben akarva is megjelennek az emlékképek a mezőről. Megrázom a fejemet és egy adag hideg vizet fröcskölők az arcomba próbálva kiűzni a rossz gondolatokat.
- Gyere már Holloway! Ne nézegesd már magad a tükörben. – tör be az egyik bolond, mindkét kezében egy-egy üveg sörrel és akaratlanul is kiszökik belőlem egy fáradt nevetés. Nehezen de elfogadom, hisz már rég volt az amikor alkoholt engedtem a szervezetembe. Miután láttam meghalni a társamat rengetegszer elküldtek pszichiáterhez beszélgetésekre, felmérésekre, hogy megtudják mennyire buggyantam meg agyilag és lelkileg minek következtében arra a döntésre jutottak, hogy nem folytathatom a munkámat. Elküldtek. De még mielőtt viszlát-ot intettünk volna egymásnak elmondták mi szokott egy katona vesztévé válni: az alkoholba fojtják a felgyülemlett feszültséget és elindulnak a lejtőn. Akkor döntöttem úgy, hogy én nem fogok lecsúszni, ihletet merítek a sebeimből és folytatom a tanári munkámat valamint könyvet írok.
De ez még messze van, jelenleg a bulihoz próbálom elő idézni a hangulatomat, ami nehezen megy. Viszont a barátaim itt vannak, mindenki nyitott karral fogadott és próbáltak segíteni amiért igen is hálás vagyok. A múltkori sulis incidens után pedig jól is jön a bulizás, elterelhetem a figyelmemet mindenről ami fájó pont jelenleg. Hazel is… annyira szar ilyennek látni, borzasztó.
Nem fogok rá gondolni. Most minden más fontosabb és inkább a kedvemet javítom fel. Beállok a konyhapultomnál állók sorába és bekapcsolódók a társalgásokba, aminek központi témája a hollétem és a választott hely okára próbálnak rájönni. Az is Hazel-höz köthető, de nem mesélhetek róla. Inkább terelem a témát, mégis elmondok nekik néhány dolgot de csak a legszükségesebbeket. A többiről nem kell tudniuk hiába a legjobb barátaim.
Már lecsúszott pár fele. Nem tudom mikor hagytuk abba és kezdtünk el a bár felé menetelni, de megcsap a hideg szélnek az érzete és picit kijózanodok de csak annyira, hogy mire odaérünk újból ihassak. Hamar beérünk a szórakozóhelyre, talán a biztonságiőr kezébe nyomott pénz is segített a szituáción de az már mellékes. Dübörög a zene, emberek hangos nevetése hallatszik miközben egymásnak feszülnek izzadó testük. Elnevetem magam, rég volt mikor ágyékot odanyomva táncoltam a lányokkal a bugyibejutás céljából. Ezért egyenesen a pult felé veszem az irányt, többiek a lefoglalt asztal felé mennek és én pedig a piáért indulok: mindenkinek shot-okat. Miután megkaptam a tálcányi piámat elindulok a többiek irányába mikor valami agymenésnek következtében neki ütődők egy lánynak és kifolyik a nedű. Hangosan felhorrkantok és mikor már épp mondanám, hogy veheti a következőt felismerem a nőszemélyt.
- Hailey. Szia. – próbálok lelkesnek tűnni majd végig nézek rajta, kicsit több időt szentelve arcán. – Egyedül vagy itt? Mert nem kéne barátok nélkül mászkálnod egy ilyen helyen, veszélyes lehet. Akarsz csatlakozni hozzánk?

Hallin

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Szomb. 09 Nov. 2019, 22:19

Kellin & Hailey

[You must be registered and logged in to see this image.]Péntek este van. Hol máshol tölteném, mint a kedvenc szórakozóhelyemen Montréalban? Az utóbbi időben többet is járok ide, mint kellene, hiszen hétköznapokon is hajlamos vagyok kiszökni, mikor már anyám alszik. Az sem érdekel, ha egyedül kell jönnöm, mert úgyis hozzácsapódok egy társasághoz, akik elszórakoztatnak az este hátralévő részében. A mai nap annyiban másabb, hogy az osztálytársaimmal jöttem. Olyan emberekkel, akikkel több közös témám is van az ivásnál és akik nem tudhatják, hogy mostanság miért is vagyok ennyire mélyen. A legtöbben csak találgatnak, már nem engem kérdeznek, mert rájöttek, hogy nem húzhatnak ki belőlem semmit. Nem kockáztathatok, hogy kiderüljön a kis féltve őrzött titkom, mert azzal nem csak magamnak ártanék.
Hivatalosan a legtöbbünk még be sem jöhetne erre a helyre, de mire nem jó, hogy a nyáron összehaverkodtam a biztonságiőrrel. Nem volt életem legszebb éjszakája, de teljes mértékig megért ennyit. A srác azóta is azt hiszi, hogy egy napon majd ágyba bújok vele, de arra csak várhat. Még a legrészegebb állapotomban sem érnék hozzá, még bottal sem.
- Meghoztam a kövi kört! – tér vissza közénk, Mason és már rakja is le az asztalra az ötven shotot, amit sosem sikerül túl igazságosan elosztani. Mindig többet nyúlok le, mint a többiek, s amikor észreveszik valami nagyon jó kifogást találok ki. – Igyunk Hailey-re, aki nélkül most nem lehetnénk itt! – folytatja, mire felpattanok a helyemről és picit meghajolok az osztálytársaim előtt.
- Tudjátok pár hónap múlva érettségi, de ma én azt mondom, hogy basszunk be! – kiáltok fel, mire a többiekből egy-egy hangos sikoly bukkan elő, amitől elnevetem magam, s mosolyogva emelem fel az első shotot, amit gyorsan le is húzok. A vodka marja a nyelőcsövem, de már annyira hozzászoktam, hogy rögtön még hármat lehúzok utána. Érzem, hogy kezd hatni a pia. Már túl vagyok jó pár felesen és két sörön is. Ma csak inni akarok, nem tudom rávenni magam, hogy a táncparkettre lépjek és idegen fiúk ágyékához dörgöljem a fenekem, hogy aztán az éjszakát együtt töltsük. Megvagyok én az osztálytársaimmal is, talán majd holnap egyedül visszajövök és tartok egy másfajta bulit.
Nem járok már egyenesen, amikor még pár feles után elhatározom, hogy kimegyek cigizni. Sarah mondta, hogy követni fog csak elugrik mosdóba. Míg kint várom legalább elszívok egyet, aztán ha megérkezik lesz indokom rágyújtani még egyre. Ilyen az élet ördögi körforgása.
Nehezen kapom magamra a vékony kabátkámat útközben, párszor még a magassarkú is kifordul a lábam alól. Már majdnem elérem a bejáratot, amikor valaki nekem csapódik és hirtelen nedvességet érzek magamon. Legszívesebben nekiállnék az illetőnek, de nem forog már úgy a nyelvem, hogy hosszú, összefüggő szöveget tudjak alkotni, így csak csúnyán nézve fordulok a pasi felé. Mikor realizálom Kellin arcát nagyot dobban a szívem és hirtelen olyan, mintha minden pia kiment volna belőlem, ami egyszerűen lehetetlen. Ennyi mennyiség nem tud távozni egy pillanat alatt.
- Ööhm... szia Kellin – nagyot nyelek. Szédülni kezdek és nem vagyok benne biztos, hogy ezt az alkohol vagy a férfi közelsége teszi. – Az osztálytársaimmal vagyok, a tanítványaiddal – mondom a lehető leghalkabban. Azt akarom, hogy csak ő hallja, amit mondok. Sarah bármikor felbukkanhat és nem hallhatja meg, hogy tegezem a férfit.
- Amúgy is cigizni indultam – jelentem ki és fordulok is meg, ám hirtelen megbotlok és borulni kezdek.

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Hétf. 11 Nov. 2019, 13:59

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mikor bevetésen voltam akkor nem sok lehetőségünk volt a kikapcsolódásra, legtöbbször csak beszélgettünk és marhultunk a társaimmal de akadtak pillanatok mikor mindenki magába fordult. Olyankor mindig lassabban telt az idő, mintha visszafelé haladnának a számok és sose akart vége lenni a napnak, az volt a legrosszabb mikor borús, esős idő is társult ehhez a kripta hangulathoz.
Az egyetlen szórakozásunk többnyire a focizás volt meg a kártyázás, de én egyikben sem vagyok a legjobb, sőt. Rengetegszer kaptam ki a többiektől, estem hasra a lábaim miatt melyek abszolút nem erre voltak tervezve, de jól éreztem magam. Olyankor senkire és semmire nem gondoltam, ritkán jutottak eszembe az itthon dolgaim, a családom és Ő. Eleinte nehéz volt elengedni mindazt, ami a való világban annyira foglalkoztatott de a sereg megtanította, hogy a legfontosabb az, hogy élhetünk. Hiszen vannak olyanok, akiknek ez a lehetőség már nem adatok meg és ez a szomorú.
És most, hogy itt állok a szórakozás kapuja előtt nehezemre esik belemenni, mégis amint átlépem, olyan mintha mindig is ide tartoztam volna. Testek csiszolódnak egymáshoz, váltva a partnert ritmusra egészen addig míg a megfelelő be nem illeszkedik. Jelenleg nem vágyom erre a testiségre, de lehet pár legurított itóka után másként fogok erről vélekedni. A barátaim nem hagynak szomjan így kicsit szégyenből is de a jelenlegi körért engem küldenek, én pedig vállalom a dolgot. Végül is nem lehet rosszabb, mint bombát hatástalanítani?
Mégis rosszabb, mint egy aknákkal telített mező: szlalomozni a testek között finom piával nem egyszerű, rosszabbul is megy, mint bevetéseken de ez a tompa érzékelés miatt is lehet. Így mikor nekimegyek egy csapat lánynak, jobban mondva A Lánynak, akkor kicsit elbizonytalanodok. Mikor Hailey-vel találom magam szemben instant gombóc keletkezik torkomban, habár próbálok menőnek és lazának mutatkozni előtte belül éget a bűntudat és az esedezés. Amikor eltalált a golyó és beléfúródott a mellkasomba, akkor csak feküdtem ott míg meg nem találtak, a csillagokat bámulva és közben rá gondoltam. Csak vele akartam beszélni, megmagyarázni mindent. Fáj a hangleejtése, habár szavait tisztán értem és tudom mire gondol, a mód amiként tudomásomra adja mégis megsebez. Valószínűleg pont úgy, ahogy én sebeztem meg őt.
- Értem. Hát, akkor jó szórakozást kívánok nektek. – apró mosolyra húzom ajkaimat, majd mennék is tovább az épségben maradt italokkal, amikor is elkezd felém dőlni. Nem gondolkodom a cselekedetemen, reflexszerűen nyúlok utána és húzom vissza magamhoz, sőt, egyenesen szorítom mellkasát az enyémhez. Érzem lehelettét, ahogyan csiklandoz és illatát, ami ugyanúgy elvarázsol. Felfelé emelem tekintetemet, kicsit el időzők a plafonon visszaverődő fényeken majd hirtelen indíttatásból indulok meg az ajtó irányába még mindig fogva a szeretett lányt. Mikor kiérünk a sötét utcába akkor elengedem kezét, majd két lépéssel hátrébb megyek, hogy szemügyre vehessem.
- Ennél kevesebb ruhát nem is tudtál volna felvenni, mi? – félre húzom számat, nemtetszésem jeléül, majd rövid fürtjeimbe túrok. Nem akarok atyáskodónak tűnni, mert ehhez nincs jogom mégis úgy érzem tartozok neki ennyivel. Leveszem sportzakómat és a vállára hajtom, hogy ne az én kontómra fázzon meg. – Tudom, hogy már rég elvagyok ezzel az egésszel késve, de talán jobb később, mint soha. Nem? Izgulok. – kezeimet tördelem, majd remélve, hogy viszonozza pillantásomat nézek mélyen a szemébe és folytatom. – Nagyon de nagyon sajnálom, hogy csak úgy elmentem. És… hiányoztál. – utolsó kiejtett szavam után kettészelem a közöttünk lévő picinyke távolságot és megcsókolom. Annyira hiányzott már és most muszáj, ha ez az utolsó csókunk akkor megérte kockáztatni.

Hallin

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Szomb. 16 Nov. 2019, 21:28

Kellin & Hailey

[You must be registered and logged in to see this image.]Legmélyen jól tudom, hgy elindultam le a a leejtőn, de még sosem mertem kimondani hangosan, s a kimondott szónak súlya van. Míg nem hallom, addig nem hiszem el, hogy ez valóban megtörténik. Minderről egy ember hiánya tehet. Egy olyan emberé, akivel sosem kellett volna közelebbi kapcsolatba bonyolódnom, mivel nem helyes és még a törvény is büntetné, ha kiderülne. Ám ez az ember úgy gondolta, hogy jó ötlet lelépni hosszú hónapokra és kétségben hagyni. Kellin talán maga sem tudta, hogy ezzel a döntésével mekkora kárt tesz bennem. Foghatja arra, hogy csak jót akart, nem kockáztathatta a karrierjét, a lebukás veszélyét, de ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor nem jött volna vissza. Nem láttam volna soha többé, de ő elkövette azt a hibát, hogy visszatért, ráadásul ugyanabba a pozícióba.
Nem tudom biztosra, hogy hová ment. Az iskolában, mind a diákok, mind a tanárok elég pletykások ahhoz, hogy rendes teóriákat építsenek fel. Hallottam már olyat is, hogy Nepálba utazott anyagot gyűjteni az éppen íródó könyvéhez, néhányak szerint halálos beteg és kórházban volt, míg a harmadik legnépszerűbb pletyka az, hogy katonának állt. Az utóbbit tartom a legvalószínűbbnek, de nem lehetek biztos benne míg nem az ő szájából hallom és eddig még nem volt alkalmam érdeklődni efelől. Inkább kerültem, mintsem beszélgetésbe kezdjek vele, amikor jól tudom, hogy ez lenne a legmegfelelőbb lépés.
Ha tudtam volna, hogy Kellin is feltűnik ma este ezen a szórakozóhelyen, akkor nem tettem volna be a lábam, pláne nem az osztálytársaimmal. Jól ismerem a többieket, ha meglátják a szeretett irodalom tanárukat, akkor nem fogják megállni, hogy ne kezdjenek el a férfival cseverészni és meghívni őt egy italra. Ittasan pedig feloldódnak a gátlások és eléggé hülye vagyok mostanában anélkül is, hogy egy ilyen szituációba kerüljek.
Nem tudok válaszolni neki, hiszen hirtelen előtör rajtam az idegesség és az alkohol szörnyű hatása. Szinte nem is észlelem, ahogy Kellin megragad és kivisz a friss levegőre. Kell néhány másodperc mire tudatosulnak bennem a történtek és felfogom, hogy mi történt az imént. Talán ha nem lennék ilyen pocsék állapotban még értékelni is tudnám, hogy segít nekem, de most ez egyszerűen nem megy. Csak arra tudok gondolni, hogy itt hagyott és a részegségem még fel is erősíti a bennem zajló érzelmeket.
- Szerintem neked ahhoz semmi közöd – vágok vissza. A kinti levegő meghozza a hatását és a szédülésem kezd alábbhagyni, aminek következtében már képes vagyok összefüggő mondatokat összerakni. Azt persze nem állítanám, hogy sokkal jobban is érzem magam, de minden kis lépés haladás. – Egyébként meg nem hiszem, hogy a mai világban a crop top és a mély dekoltázs alulöltözöttséget jelentene – forgatom meg a szemeimet. A legtöbb lányt szinte már csak fehérnemű fedi, semmit sem hagynak a képzeletre, ami szörnyű tud lenni, ám nem vagyok szent, hiszen én is jelentem már meg úgy szórakozóhelyen. Konkrétabban pontosan itt. Most mégis örülök, hogy befedi meztelen vállaimat a zakójával, mint egy igazi úriember. Kár, hogy ez az éne feledésbe merült, amikor szó nélkül lelépett.
- Tényleg elkést... – már éppen készülnék egy kisebb hegyi beszédre, amikor a szeretett férfi eltünteti a köztünk lévő távolságot és megcsókol. Az agyam legszívesebben tiltakozna és elhúzódna, de egyszerűen képtelen vagyok ellenállni neki. Tudom, hogy ez nem helyes, amit most teszünk, ez sosem volt helyes. Nem mélyítjük el a csókot és nem is húzódik hosszúra, ám rövidsége ellenére tele van érzelmekkel. A megbánás és a hiány uralja főként.
- Ugye tudod, hogy ezt nem kellett volna? – kérdezem még az ajkaiba suttogva, ám pár másodperc elteltével hátrébb lépek és lecsúszok a fal mellén. Kellin zakója lecsúszik a vállamon, aminek következtében újra megérzem a hűvös levegőt mezítelen bőrömön. – Bárki megláthat itt és nem szép, hogy játszadozol velem...

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Vas. 08 Dec. 2019, 18:50

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elmentem a családomhoz a kiutazásom előtti hétvégén, hogy még utoljára egy közös ebédet ehessek velük mielőtt ki tudja mennyi időre elhagyom őket. Minden testvérem ott volt, a legkisebb húgom a párjával, a bátyám a feleségével a két csöppségükkel és az első gyermekét váró nővérem. Végig nagyon izgultam, ami miatt párszor meg is szóltak a fivéreim hiszen nem tudták elképzelni mi bajom lehet.
Feszengtem a bőrömben és egészen addig fajult, hogy ebéd közben mondtam el mindenkinek aminek következtében mindenki elnémult, a kanalak abbahagyták a csörömpölést és az első ember aki megszólalt az az apám volt. Értetlenkedve méregettek én pedig egy ideig nem is bírtam a szemükbe nézni, csak hallgattam az óbégatásukat, a jajveszékelésüket és nem tetszésüket. Majd a nagyapám volt az első aki egyszerűen azt mondta, hogy büszke rám. Mindenki elnémult, és csak néztek, anya borzasztóan sírt majd hirtelen mindenki a nyakamba borult. Alig bírtam megállni a sírást, de sikerült, utána pedig elindultam a nagybetűs életbe.
Most pedig itt vagyok a diszkó kellős közepén, a tanítványaim közül párral már találkoztam, van néhány velem egykorú is akik táncolnak és a haverjaim is itt vannak, jól érzik magukat. Én mégis szívesebben lennék a többi katona társam között, ahol nem volt sem laptop, wifi vagy bármilyen más elektronikai eszköz mégis csodálatosan éreztük magunkat. Itt mégsem érzem jól magam, ennyi ember között meg főleg nem és szívesen elfutnék innen, de megígértem, hogy nem megyek el.
Épp egy újabb körrel ajándékoznám meg magunkat mikor meglátom azt a lányt, aki mindennél fontosabb volt számomra mielőtt elmentem volna. Az érzelmeim azóta sem változtak, csak azok után amin keresztülmentem nem akarok valakire rátelepedni a problémáimmal, jelenleg a pszichiáter a legjobb barátom. De mégis mikor megpillantom akkor nem tudok ellenállni neki így egyből megszólítom, és szívesen beszélnék vele de megbotlik az alkoholittas állapota miatt.
-Jogos az álláspontod, de akkor is… - mikor már kint vagyunk, kettesben, akkor nem tudom elengedni szó nélkül öltözékét pedig már nincs jogom számonkérni rajta semmit. Túlságosan óvni akarom, és még mindig szeretem ahhoz, hogy elengedjem így öltözve. – Attól függ kinek akarsz tetszeni, mert ha egy utolsó mihaszna embernek akkor igazad van, legyél te is olyan, mint a többi liba. – vállat vonok, zsebre teszem a kezemet. Mégis levetem a zakómat, hogy fedetlen vállait eltakarjam, mert nem szeretném, ha megfázna. Ameddig beszél és józanodik addig le sem veszem róla szemeimet, tetőtől talpig felmérem és csak mosolygok rajta. Még mindig ott van az a lány, akit nagyon szeretek.
Talán emiatt nem tudok uralkodni magamon és egyből megcsókolom puha ajkait, magamhoz húzom és szorosan fogom nehogy elmenjen, de hamar elszakadunk egymástól, amit morgással nyugtázok.
-Miért nem? Nem akartad? – mikor lecsúszik a fal mentén akkor le jön a válláról zakóm, így leguggolok elé, hogy megigazíthassam azt. Mikor újból takarja valami vállát akkor állánál fogva megemelem arcát, hogy szemébe nézhessek. – Nem játszadozom veled Hailey, sosem akartam. Ne haragudj, hogy egy szó nélkül elmentem de nem volt más választásom. Tudom, mindig van választás de ez mégsem olyan. – hüvelykujjával megsimogatom az arcát, és nem érdekelve, hogy ki láthat vagy ki nem újból megcsókolom. Remélem ez most több ideig tart, nem fogunk olyan hamar elválni így ameddig csak engedi apró csókokat adok ajkaira, néha mohón falva azokat. – Mi történt veled Hai?

Hallin

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Szomb. 11 Jan. 2020, 21:23

Kellin & Hailey

[You must be registered and logged in to see this image.]Mindig élvezi az ember, ha tetszik valakinek, ha valaki körberajongja és megtesz érte dolgokat. Természetesen mi sem tenné izgalmasabbá az ilyen szituációkat, minthogy ez az egész törvénybe ütközik és hatalmas probléma is kialakulhat belőle. Ilyen a viszonyom Kellinnel vagyis ilyen volt. Egy olyasvalamibe kezdtünk bele mi ketten, amelyet már az elején csírájával el kellett volna folytani. Az még természetes dolognak számít, hogy van egy fiatal, frissen végzett tanár, aki nem mellesleg még vonzó is és a diákoknak megakad rajta a szeme. Az addig még oké, hogy beszélnek róla a szünetben és kislányos vigyorral figyelik minden egyes lépését. A mi esetünk sajnos nem merült ki soha ennyiben. A kezdetekkor én is így tettem a többi osztálytársammal együtt, legalábbis a lány és a homoszexuális szekcióval. Éreztem, hogy Kellinnek - aki akkor még Mr. Holloway volt számomra is - nem vagyok közömbös és ezután az események pörögtek és mire észbe kaptam már egy pár alkottunk. A folytonos bújkálás és félelem mindennapos lett az életemben. Egészen addig az ominózus napig, hogy a férfi lelépett.
Az utóbbi hónapokban szó szerint alkoholba fojtottam a bánatom, amit a mai estén is folytatni kívántam, ám most azt kívánom bár inkább maradtam volna otthon. Kellin felbukkanása a szórakozóhelyen egyszerre lep meg és nem ad okot csodálkozásra. Egy pici féltékenység is felötlik bennem, hiszen azt sem zárhatom ki az eshetőségek közül, hogy talán a társaságában ott várja egy gyönyörű nő, akit minden kockázat nélkül szerethet. Egy nő, akivel minden könnyebb lehet és aki határozottan nem én vagyok. Velem akkor sem lenne könnyű dolga, ha felvállalhatnánk a viszonyunkat. Hisztis vagyok és sokszor túlságosan elengedem magam.
Annak ellenére is fázom, hogy rajtam van a szeretett férfi zakója. Ez egy jel is lehet, hogy kezd kimenni az alkohol az szervezetemből. Kellin jelenléte józanító hatású a számomra, pedig pont az ellenkezőjét szerettem volna elérni.
- Ha te egy utolsó mihaszna embernek vallod magad, akkor igen - kissé felemelem a hangom. Ahogy ő is mondja, valóban nincsen joga beleszólni abba, hogy mi van rajtam. Ezt a kiváltságát elveszítette, amikor itt hagyott. Még egy rendes szakítást sem adott meg nekem. Most pedig itt van és nagyon olyan, mintha érdekelném. Ugyanolyan pöcs, mint a többi férfi és talán még részeg is. - De igazából már nem számít.
Legszívesebben hozzátenném, hogy már ő maga nem számít nekem, de egyszerűen képtelen vagyok rá, nem tudok a szemébe hazudni és úgyis rögtön tudná, hogy nem igaz, amit mondok. Sosem fog megszűnni a szeretetem iránta, hiszen ő az első, aki elnyerte a szerelmemet.
Okos ötletnek tartom, hogy hamar elszakadtam ajkaitól még akkor is, ha ez fizikai fájdalommal jár számomra. Legszívesebben átölelném és nem engedném el. Sokkal jobb lenne, mint összetörten, magamat keresve guggolni Kellin előtt a város egyik leghíresebb szórakozóhelyénél, ahonnan bármelyik pillanatban kijöhet valamelyik osztálytársam dohányozni. Ami azt illeti Sarah, akivel elindultam talán itt keres valahol.
- Te is tudod, hogy akartam, de ennek már vége. Te tetted a pontot a mondat végére a tetteddel. Azzal, hogy leléptél - ingerült vagyok. Hallatszik a hangomon és legszívesebben felpofoznám a férfit, de nem merem. Nem tudom, hogy azzal milyen érzelmeket váltanék ki belőle és jobb is így. - Akkor ha nem játszadozol és még szeretsz, mondd el, hogy miért mentél el és ne gyere a hülye, felszínes kifogásokkal.
Újabb csókkal ostromol, s rögtön visszacsókolok, hiszen olyan természetesnek és helyesnek tűnik mindez, ám rövid időn belül megint sikerül ellenállnom. Ez túl veszélyes ilyen nyílt helyen plusz most inkább tartalékra kellene raknunk magunkat.
- Bajba kerülhetsz - sóhajtok és közben oldalra tekintek, hogy felmérjem a körülöttünk lévő embereket, de nem látok egyelőre ismerős arcot vagy sziluettet. - Hogy mi történt velem? Velem semmi sem történt. Azt csinálom, amit a többi velem egyidős és eljövök bulizni péntek este és berúgok. Ebben mi olyan különleges és említésre méltó?

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Vas. 19 Jan. 2020, 15:47

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor eljöttem a seregből rengeteg jó tanácsot kaptam azoktól az ex katonáktól, akik elveszítették önmagukat és bajtársukat egy misszió során. Egyesek arra esküdöztek, hogy a terápia nagyon sokat tud segíteni, mások azt állították a család közelsége és szeretete gyógyító hatású de mindenki egyetértett abban, hogy nem szabad most semmilyen változásba belefognom. Muszáj a megszokott dolgokat keresnem körülöttem, az emberek legyenek ugyanazok és ha tudok és van esélyem rá akkor térjek vissza eredeti munkámhoz, ha képes vagyok rá.
Nem mondanám, hogy százszázalékig biztos vagyok a döntésemben miszerint vissza kéne mennem tanítani, de fejet hajtok azon a tippen, hogy az állandóság, a jól megszokott környezet segít valamennyit az állapotomon. A bomba robbanásnak a zaja kevésbé visszahangzik a fülemben mikor lefekszek aludni, és mikor behunyom szemeimet nem érzek belülről felmardosó bűntudatot és félelmet amit akkor éreztem mikor rajtunk ütöttek. Talán akkor sem remegtem ennyire mikor megvettem a jegyemet Szíriába, mint aznap este. Olyan volt a körülöttem lévő környezet mintha tűzijátékokat gyújtanánk meg minden felől.
Csak másnap vettem észre micsoda pusztítást végeztek, végeztünk. De akkor már késő volt.
Lehunyom szemeimet és mély levegőt veszek, benntartom majd szépen lassan kifújom és mielőtt újabb lélegzetet vennék tartom a levegőtlenség állapotát. Bevált technika arra, hogy megszabaduljak a félelemtől és a pánikrohamtól, ami fokozatosan szokott rám törni.
Még szerencse, hogy sikerült stabilizálnom magam mert különben észre se vettem volna a mellettem elhaladó Hailey-t. Még nem vagyok képes elengedni őt, mert szükségem van azokra az érzésekre amiket Ő váltott ki belőlem. Szépen lassan, de elkezdenek mozogni bennem a megporosodott pillangók, és újból érzem azt a vágyat, amit azelőtt éreztem utoljára, hogy elmentem volna.
- Áuch. Nem mondom, kaptam már sokkal jobb bókot is mint ez, de ha te azt akarod akkor lehetek az is. -nyugodt hangnemben válaszolok neki, hiába emeli fel a hangját velem szemben. Nem róhatom fel neki, hogy miért viselkedik így hiszen én voltam az aki se szó se beszéd nélkül ültem fel arra a repülőre, és hagytam el kettőnket. Nem akarok atyáskodni felette de még mindig nagyon fontos számomra, még ha nem hiszi el. – Ahogyan én sem számítok már neked, mi?
Kis bántódottság érződik hangomban, de ez mit sem számít, hiszen megcsókolhatom, ameddig csak engedi bár nem élvezhetem túl sokáig ajkainak selymes érintését. Legszívesebben felkapnám és elmennék vele a lakásomig, hogy egymáshoz bújhassunk, majd kicsivel később elmondhatnám neki, hogy hol is voltam.
- Igen, leléptem, de attól még nem állítanám, hogy mindennek vége közöttünk. Mondhatom, hogy sajnálom az egészet, ami így is van de biztosan találnál benne valamit ami miatt nem hinnél nekem és még jobban eltaszítanál magadtól. – bennem is feljebb megy a pompa, viszont minden erőmmel azon vagyok, hogy visszaszorítsak mindent mielőtt zöld monstrummá, azaz Hulk-á válnék a felgyülemlett stressz miatt. – Hihetetlen vagy Hailey. Tudom nagyon jól, hogy válaszokat akarsz, és meg is fogod őket kapni de nem most, jó? Szeretném végre jól érezni magam, kicsit gondtalannak érezni magamat és elfelejteni azt a sok szart amin átmentem az elmúlt hónapokban Szíriában. Túl sokat kérek? Mert lehet, de nem azért mentem életeket menteni és megpróbálni valami jót is cselekedni az életemben, hogy utána én legyek a legszemetebb pasi a világon. – válaszom második részét a csók után mondom el neki, mégis ingerültté válok pedig az előbb szerelemittasan dobogott a szívem. Most mégis frusztráció járja át az egész testemet, ökölbe szorítottam kezemet és ajkam belső részét kezdem el harapni. A terapeutám szerint fizikális fájdalom okozásával próbálom enyhíteni a belülről érkező fájdalmat és szenvedést.
- Leszarom, hogy bajba kerülhetek. – felállok mellőle, megnagyobbítom kettőnk között a távolságot, ezzel próbálva a kedvére tenni majd további mondandóját szótlanul hallgatom és csak bólogatok. – Semmi, tényleg. Végülis nem én fogok kibukni az iskolából ezzel szégyent hozva a családomra és elbaszva a jövőmet. – soha nem beszéltem csúnyán, valahogy ez nem én voltam legalábbis mostanáig nem. Most mégis kiejtem ezeket a szavakat, viszont a megkönnyebbülés szele csak nem érkezik. – Tudod mit? Ez… itt mind nem éri meg. – rá majd magamra mutatok és valamilyen belső hang hatására fordulok sarkon, hogy bemenjek és leigyam magam a sárga földig.

Hallin

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Szer. 22 Jan. 2020, 19:11

Kellin & Hailey

[You must be registered and logged in to see this image.]Talán a sors akarta, hogy idejöjjek ma este, pedig nagyon úgy érzem, hogy életem egyik legrosszabb döntése volt. Ha most otthon lennék, akkor valószínűleg a szüleim sem aggódnák halálra magukat, hogy hová szöktem ki megint és miért van minden reggel elképesztően büdös alkoholszagom. Kezd annyira elfajulni otthon a dolog ezzel kapcsolatban, hogy úgy érzem egy-két dobásom maradt és anyáék valamit kezdeni fognak velem. Valami olyat, ami nem fog nekem tetszeni és tiltakozni fogok ellene. Az utóbbi időszakban folyamatosan szemet hunynak a lázadásom felett, de kezd olyan mértékben elfajulni a dolog, hogy már én is kezdem bevallani, hogy hamarosan talán segítségre lesz szükségem. Pont azon a vékony jégen táncolok éppen, ami bármikor beszakadhat alattam, s ezzel tönkretenne mindent.
Ha nem lennék itt ma este, akkor nem futottam volna össze Kellinnel és sosem látott volna a megtört, lecsúszott verziómban. Minden a pillanaton múlik. Ha ez lenne az első találkozásunk, akkor simán elsétálna mellettem. Nem pazarolna arra időt, hogy kihozzon a klubból, hogy megcsókoljon és próbálja rendbe hozni a kapcsolatunkat. Akkor kapcsolat sem létezne.
- Ne haragudj, nem vagy mihaszna ember - sóhajtok. Akármennyire is haragszom Kellinre, ezt nem mondhatja el magáról. Arra szentelte az életét, hogy tinédzsereket tanítson, tudást adjon át nekik. Amit ő csinál azzal megad egy olyan műveltséget, amivel mindenkinek rendelkeznie kellene. - Számítasz csak úgy érzem, mintha egy ezer darabra tört vázát próbálnék megragasztani és félek, hogy megvágom magam.
Kezdek igazán magamhoz térni. Túl sok sérelmet és szenvedést okozott nekem ez a férfi. Olyanokat, amelyeket pár pillanatra el is felejtetik velem a sok jót is, amit átéltünk együtt. Az izgalmat, az újdonság varázsát, a szenvedélyt és sajnos a bujkálást is. Az utóbbi az első időszakban izgalmas volt, ám ahogy komolyodott a kapcsolatunk, úgy beláttuk, hogy ez sokkal veszélyesebb, mint gondoltuk.
- Ha te úgy gondolod, hogy leléptél és ez nem a vég, akkor miért nem szóltál? Miért nem üzentél közben? Nem kellett volna folyamatosan, mindössze egy magyarázatot kellett volna adnod! - újra megemelem a hangom, ám mivel már tisztább a fejem, így a gondolkodásom is higgadtabb és hamar visszatérek a normális hangnememre még akkor is, ha legszívesebben ordítanék és sírnék. - Miért nem tudsz most válaszokat adni? - a hangom megcsuklik és érzem, ahogy egy könnycsepp legördül az arcomon, de még időben odanyúlok és letörlöm. Csak reménykedni tudok, hogy nem látta meg. Amúgy is sugárzik rólam a gyengeség. Ezzel az egésszel, amit tettem az utóbbi hónapokban nem csak magamat romboltam, talán az emberi kapcsolataimat is. Néhány barátommal már nem is beszélek, mert próbáltak jó útra terelni és én inkább elvágtam minden fonalat. Már nem is köszönünk egymásnak és mindez Kellin miatt. Pontosabban amiatt, hogy elment.
Amint feláll, én is felállok. Kicsit ugyan még megszédülök a hirtelen jött pozíció váltástól, de nem olyan vészes, mint percekkel ezelőtt. Kezdek jobban lenni, fizikálisan legalábbis.
- Nem fogom elbaszni a jövőmet - megtörten válaszolok, hiszen tudom, hogy igaza van. Ha így folytatom, akkor nem fogok egyetemre menni és pláne nem lesz belőlem tisztességes ember ilyen hozzáállással. - Ha most visszamész a barátaidhoz a klubba, akkor egy szemmel sem fogsz különb viselkedést produkálni. Ugyanúgy leiszod majd magad, ahogy én is teszem mióta elmentél.
Utánamegyek és a vállára rakom a kezem, reménykedve, hogy így le tudom lassítani egy kicsit.
- A zakódat vidd magaddal, ha tényleg itt akarsz hagyni és nem felindultságból teszed - a szívem zakatol, ahogy leveszem magamról a ruhadarabot és Kellin felé nyújtom. Minden fájdalom és reménytelenség ellenére szeretném, hogy maradjon. Csak egy magyarázatot szeretnék és talán utána el tudnánk dönteni, hogy mi a helyes. Az éremnek viszont két oldala van, szóval bármikor itt is hagyhat. Én nem dönthetek helyette és eléggé feldúltnak látom most ahhoz, hogy lelépjen.

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Vas. 26 Jan. 2020, 15:32

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mióta járok a terapeutámhoz könnyebb feldolgoznom bizonyos történéseket, de még nem mondanám magamnak százázalékig nyugodtnak vagy megbízhatónak. Miután rajtunk ütöttek és valamilyen furcsa módon sikerült túlélnem rengeteg bajtársammal ellentétben, akkor már tudtam, hogy ezek után nem lesz velem minden rendben. Utána jött a fekete leves, mert megtaláltam a legjobb barátom holttestét és utolsó szavait karjaimban mondta el. A feleségének üzent, Lisának, akivel még mindig nem vettem fel a kapcsolatot, ennyire önző vagyok, hogy megakarom tartani magamnak a fájdalmat, amivel már nem tudok aludni az utóbbi időben. Bár tudom, hogy a fiatal feleségnek sokkal jobban fáj, mint nekem az elvesztése, mégsem tudok szembe nézni vele, nem tudok támogatás nyújtani hiszen nekem is nagy szükségem lenne rá.
Minden pillanat, amit egyedül töltök kínszenvedés, mégis rosszul érzem magamat itt is, ahol emberek körül vagyok. Bár lehet teljesen más okból irtózok ettől a helytől, nem szeretem az egymásnak simuló testeket, főleg nem ilyen körülmények között és úgy, hogy akár egy diákom is rám mászhat. De, akit szeretnék, hogy rám másszon nem teszi.
-Nem úgy hangzott az előbb. – vállat vonok. Ha nem tart mihaszna embernek akkor miért nem tud annak örülni, hogy újra látjuk egymást? Ilyenkor kéne eszembe jutnia, hogy nem mindenki élte át ugyanazt, amit én, nem tudják értékelni a pillanatot és egymást ahogyan én sem tudom Ők, min mentek keresztül mióta elmentem. Nem ítélkezhetek Hailey felett. Nem kéne, de nem tudok ellenállni. – Annyi különbséggel Hailey, hogy nem egyedül kell összeragasztanod ezt a vázát. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked… sosem az volt a célom, hogy téged bántsalak tetteimmel. – ha szeretné, ha tényleg igazán szeretné én lennék a társa ebben a komplikált puzzle kirakásában, fognám a kezét, tartanám a ragasztót vagy szereznék ragtapaszt, ha erre lenne szüksége. Csak mondania kéne. Vagy talán nekem.
A terapeutám elmondta, hogy mire számíthatok ettől a nőtől, hogy kérdéseket tesz fel és válaszokat fog követelni, de abban egyetértett velem, hogy jelenleg én ezek megadására nem vagyok képes hiszen magamban sem tisztáztam az ezekhez fűződő érzéseket. Először magamban kell megbékélnem, hogy tudjak másoknak megnyílni. A szüleim is válaszokat követelnek, de valamiért nem tudom megadni nekik viszont Ők megértették, hogy jelenleg nem tudok erről beszélni főleg azután, hogy elolvasták a korházi jelentésemet és elsőként ugrottak a nyakamba, zokogva, és hálát adva amiért sikeresen visszakaptak.
-Nem tudok mindent megválaszolni Hailey. Szeretnék, tényleg. De csak annyit tudok most mondani, hogy nem ez a vége a kapcsolatunknak és tudom, szólnom kellett volna vagy üzennem, de akkor nem erre voltam tekintettel. – próbálom húzni az időt, mert nem akarok magyarázkodni. Tényleg nem, most az egyszer szeretnék kevesebb dolgot hanggal elmagyarázni és többet a tetteimmel, de hiába próbálkozok a velem szemben álló, félig ülő részeg hölgy nem igazán akar segíteni benne. – Az Isten szerelmére. A seregben voltam, oké? Elmentem törleszteni, mert a bűntudat, a hazugság már kezdett felemészteni belülről. És… majdnem ott maradtam, ezért akarok helyrehozni azt, amit lehet. – érzem rajta a szomorúságot, s bár próbál gyorsan minden nyomot eltűntetni látom, amint legördül a könnycsepp és bár minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy ne nyúljak arcához és simogassam meg, nehezemre esik ellenállni a sírásának.
Sokszor hallottam már a katonáknál jelentkező stresszről és megnövekedett agresszivitásról, én azt hittem nekem nem lesz ezzel problémám, de mégis azzal küszködök és jelen pillanatban a másik énem, ez a mérhetetlen dühből álló kezd felül kerekedni rajtam ezért is szeretném minél hamarabb elhagyni a szeretett nőszemélyt, mert nem akarom megbántani lelkileg…vagy rosszabb esetben testileg.
-Nem úgy tűnik Hails! Nézz már magadra és arra, amit jelenleg csinálsz. Szerinted ez normális? Egy ilyen tróger miatt, mint én, így bánkódni? – tudom minden gondjának, lecsúszásának én vagyok az okozója, de egy nőnek nem szabad ennyire elengednie magát egyetlen férfi miatt sem. Főleg, ha ki akar törni otthonról és elmenni innen messziről. – Arra nem gondoltál, hogy azért iszok, hogy ne halljam a bombák visszhangját a fülembe? Hogy ne lássam a meghalt barátomnak a tekintetét? Hogy ne emlékezzek egy percre arra milyen nyomorultul érzem magam amiért én élek és Ő nem? Vagy éppenséggel azért iszok, hogy annyira berúgjak, hogy hónapok óta végre egyszer tudjak aludni rendesen.
Ezeket még nem mondtam így ki senkinek, de most kijött belőlem és úgy érzem a mellkasom könnyebbnek érződik. Talán a gondozómnak is elkéne ezeket mondanom, mert felírna valamilyen gyógyszert és lehet jobban érezném magamat. Kevésbé élőnek, de jól lehetnék végre.
-Hogy tudnálak itt hagyni téged? Nem tudod mennyire nehezemre esett akkor mikor elmentem. – mikor vállamra rakja a kezét megfogom és megsimogatom egy kicsit. Utána lassan fordulok meg hozzá és visszaadom rá a zakómat. – Nem akarok veszekedni Hails, ma nem. Kérlek, utána mindent megmagyarázok de próbáljunk valami mást csinálni ma este.

Hallin

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Kedd 04 Feb. 2020, 16:59

Kellin & Hailey

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem így képzeltem el Kellinnel az első találkozásunkat. Sokkal inkább azt hittem, hogy majd közös megállapodás alapján összefutunk egy olyan helyen, ahol nem találkozhatunk ismerősökkel és két felnőtt ember módjára megbeszéljük, hogy éppen mi a helyzet velünk és elmondja, hogy miért lépett le szó nélkül. Ehelyett egy számomra eléggé abszurd szituációba keveredtünk a város egyik leghíresebb, legzsúfoltabb szórakozóhelye előtt, ahol igazából bárki megláthat minket. Nem mondom, ha máshol találkoztunk volna, akkor kevésbé lenne fájdalmas ez a beszélgetés, de mindenesetre nem lenne alkohol a szervezetünkben és sokkal épebben meg tudnánk állapodni. Meg akkor talán rá is készültem volna az egészre és nyilván akkor kevesebb vita lenne, de így nem gondolkozom. Mindössze kimondom mindig az első dolgot, ami eszembe jut még ha az nem is éppen helytálló vagy szép.
Bevallom, hogy egyre jobban aggódom, hogy valaki meglát minket. Akár Kellin haverjai közül is, hiszen nem hiszem, hogy velem dicsekedett volna előttük. Látszik rajtunk még az a néhány év korkülönbség és biztosra veszem, hogy nem lennék a szívük csücske.
- Valóban nem egyedül kell, de hogyan tudnál úgy segíteni, ha arra képtelen vagy, hogy rendesen megnyílj nekem? - teszem fel a kérdést, ami már elég régóta böki az oldalamat. Mióta elment elég sok dolgot átgondoltam kettőnkkel kapcsolatban. Az is megfordult a fejemben, hogy vajon ismerem-e én őt ténylegesen. Vajon az a sok szeretlek és összebújás valódi volt? Akkor nagyon is úgy éreztem, de most annyi minden kérdőjeleződött meg bennem, hogy semmit sem tudok biztosra állítani.
- Ha meg szeretnéd válaszolni a kérdéseimet, akkor mi akadályoz meg? - egyre inkább megtört a hangom. Nem tudtam, hogy van ennél lejjebb, de ezek szerint mégis. Össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy mit kellene tennem. Valószínűleg sokkal több áll az egész jelenség mögött, mint amit én el tudok képzelni vagy meg tudok érteni jelenleg. Talán Kellin életében történt valami és nem olyan állapotban van a lelke, hogy beszélni tudjon, de nem értem, hogy előttem miért lát gátakat. - A seregben? - csak ennyit tudok mondani. Ledöbbenek. Nem gondoltam, hogy az utóbbi időszakban bulizni volt és minden este más lányt rángatott haza, de ez sem fordult meg a fejemben. Miért akarna bárki is a seregbe menni? Megszakad a szívem a hír hallatán és még szomorúbbá tesz hallani, hogy a szeretett férfi kishíján haza sem jött.
Kezdem összeszedni magam belülről és átlátni Kellin helyzetét is. Most már nem gondolom azt, hogy ő a hibás mindenért és én csak egy áldozat vagyok, aki rosszkor volt rossz helyen. Be kell látnom, hogy nem mindig én vagyok középen és nem mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy én akarom. Ilyen szempontból még elég gyerekesnek tartom a felfogásom, de tényleg dolgozom rajta.
- Miért ne lenne normális tizennyolc évesen bulizni és berúgni? - tárom szét a karom, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, viszont azt se mondja nekem senki, hogy ez nem teljesen hétköznapi. Ennyi idősen az emberek szeretnek kirúgni a hámból és partizni. Én sem teszek mást csak éppen engem a szomorúság hajt. - Nem vagy tróger - sóhajtok fel. Egy pillanatra sem tudnám rossz jelzőkkel illetni a férfit még a legrosszabb napjaimon sem, amikor végtelenül haragszom rá.
- Hogy gondolhattam volna bármi mély dologra, ha konkrétan nulla információval rendelkezem?
Ott állok mellette remegő lábakkal és olyan érzésem van, mintha ez az egész élet-halálra menne. Mintha ha ez rosszul sülne el, akkor csak a kegyetlen üresség maradna. A magány, amit képtelen lennék feldolgozni.
- Rendben - nagyot nyelek, mert nem vagyok benne biztos, hogy bármit tudnék még csinálni ma. - Mit szeretnél? - kérdezem és elkapom a kezét, hogy picit közelebb húzzam magamhoz és szorosan átöleljem.

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Kedd 04 Feb. 2020, 20:36

[You must be registered and logged in to see this image.]
Még nem gondolkodtam el azon milyen módon fogom felvenni a kapcsolatot az ex barátnőmmel, mert nagyobb gondot okozott nekem az, hogy rendbe hozzam magam annyira, hogy újból taníthassak. Bár az igazgatónak nem kellett sok noszogatás, hogy visszavegyen, mert amikor beléptem az irodájába már tárt karokkal fogadott, kezet rázott velem amiért ilyen hősies cselekedetet vittem véghez majd elkérte az orvosi igazolást és odaadta a szerződésemet. Én a helyében ezért ennél nehezebben engedtem volna vissza egy exkatonát gyerekek közé, még akkor is, ha külsőleg egyáltalán nem látszik meg rajtam a háborús övezet ütötte sebek. A legtöbb nem fizikális volt, bár azért az oldalamon lévő hatalmas vágásnyom még nem gyógyult be teljesen, a legsúlyosabbak mégis a mentálisak voltak, ők viselnek meg még a mai napig is a legjobban.
Engem különösebben nem érdekel az, hogy ha valaki megláthat minket mert egy szórakozóhelyen vagyunk, ahol simán összefuthatnék más diákokkal is hiszen a legtöbbjükkel majdnem egykorú vagyok. De megértem, ha Hailey-nek ez gondot jelent, így inkább félre állok, ha ezzel egy kellemetlen szituációt lehetetlenítek el.
-Időre van szükségem Hailey, utána mindenben a rendelkezésedre állok, de jelenleg egy nagyon nehéz úton vagyok, aminek még nem jutottam el a végéig és még a fényt sem látom az alagút végén. Utána mindent elmesélek… - nehezen tudom elmondani a fájdalmamat, amit a seregben szedtem össze az elmúlt hónapokban. Szeretnék mindent elmondani, az elejétől egészen az eljövetelemig, de még a terapeutámnak sem sikerült teljes mértékben megnyílnom. Senkinek nem kívánom azt, hogy végig mellettem legyen ezen a nehéz úton ezért sem akartam senki olyat beavatni, főleg nem Haileyt, ameddig nem hozom magam rendbe, míg nem leszek újból normális.
-Az elmém. – nem szeretném, ha elkezdene sírni, mert azt utálom a legjobban. Olyankor úgy érzem magam, mintha elbuktam volna, mint szerető és támogató barát. Szeretnék mindenben a társa lenni, de jelenleg egy összetört bábú vagyok, akinek sokkal több önfigyelemre van szüksége és nem tudom, hogy képes lennék normális kapcsolatot biztosítani életem szerelmének, pedig szeretnék, nagyon is. Nem tudom magamhoz ölelni vagy megpuszilni úgy igazán, hiszen még csak aludni sem tudok, mert annyira bennem vannak a közelmúlt eseményei. – Igen, Szíriában. – aprót bólintok, erről már nem szeretnék többet beszélni.
Nem tudom milyen pletykák terjengtek rólam az iskolában azzal viszont nagyon is tisztában vagyok, hogy valamit biztosan beszéltek rólam, arról miért mentem el, most meg miért jöttem vissza. Arra is gondoltam álmatlan éjszakáim alkalmával, hogy házasságkötést találtak ki nekem vagy születendő gyereket, aki miatt el kellett mennem onnan. De valahogy remélni mertem azt, hogy nem arra gondoltak és reméltem, hogy Hailey sem arra gondol, hogy elhagytam egy másik nőért vagy, hogy körbe bulizzam a világot és mindenféle nőcskét ismerjek meg és vigyek be az ágyamba.
-Normálisnak normális Hails, de nem így… és nem ennyiszer. Mindegy, nincs jogom kioktatni téged, nem is akarlak csak aggódok érted. – széttárt karjait megfogom, összekulcsolva ujjainkat. Szerettem megérinteni, a bőre mindig puha volt és selymes, általában jó illata is volt kivéve mikor rágyújtott mert azt annyira nem szerettem, de még így is kedves volt a számomra. Hiányzott. – Köszönöm. – ennyit tudok kinyögni, majd jobb kezét megemelem szám irányába és apró csókót lehelek rá, mint a régi filmekben. Nagyot sóhajtok, majd megrázom a fejemet és elengedem szép lassan a kezét és hátrébb lépek tőle. Nem fogok itt most belemenni ezekbe a dolgokba, tényleg szeretnék ma csak egy normális embernek lenni.
Mikor megfogja kezemet és érzem a húzóerőt egyből közelebb lépek és szorosan ölelem magamhoz, beszívom az illatát és nem eresztem el. Egy ideig csak a feje búbján pihentetem az államat, majd erőt veszek magamon és kis lépést teszek, hogy a szemébe nézhessek.
-Aludj velem ma, kérlek. – remélem elfogadja és benne lesz, mert talán a társaságában sikerülne végre pihennem is.

Hallin

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Kedd 18 Feb. 2020, 16:12

Kellin & Hailey

[You must be registered and logged in to see this image.]Ez az este nem is alakulhatott volna spontánabban. Nem hittem volna, hogy egy egyszerű ivászat és bulizás ilyen fordulatokat tud venni. S őszintén megvallva a könnyek és dráma ellenére örülök neki, hogy ez így alakult. Ha ma este otthon maradok és úgy döntök, hogy pont most kezdem el játszani a jó kislányt, akkor nem futottam volna össze Kellinnel. Nem mondom, hogy a kapcsolatunk olyan sokat fejlődött volna a lopott csókok és a veszekedések között. Egy valamire mégis jó volt ez a hirtelen jött találkozás, még hozzá, hogy nem toporgunk továbbra is egy helyben. Nem fejlődtünk sokat, nem kaptam választ minden kérdésemre, de úgy érzem, hogy egy kis győzelmet azért sikerült aratnom.
- Valamilyen szempontból megértelek, de tudnod kell, hogy válaszokra várok. Kérdőjelek vannak a fejemben, amelyek nem fognak csak úgy varázscsettintésre eltűnni – válaszolok már nyugodtabban. Nincsen értelme a veszekedésünknek, hiszen azzal csak hátrafelé teszünk lépéseket, amelyek senkinek sem jók. Szeretném ugyan megbeszélni, de nem lehet. Türelmesebbnek és megértőbbnek kell lennem. Anyám is mindig veszekszik velem, hiszen az esetek nagy részében megmakacsolom magam, hogy már pedig tudnom kell. Sajnos az élet nem ilyen egyszerű és néha teret kell adnunk a másiknak. Életemben először érzem azt, hogy talán képes lennék erre, de ez is mindössze Kellin miatt van.
- Valóban meghalhattál volna Szíriában – lesütöm a szemem. Seki sem tudta, hogy ott van az iskolában, még én sem. A tanárok ha tudták is, hallgattak. Mindenki csak pletykált. Egyesek azt hitték súlyos beteg és emiatt kórházban van, míg mások szerint szimplán becsajozott és lelépett a ország másik végébe. Én meg persze úgy gondoltam, hogy mindez miattam van. Az őrületbe kergettem a stílusommal, s azzal, hogy nem vállalhat fel, hogy titkolnia kell engem. Mind a ketten tudtuk, hogy ez már így nem mehet tovább, s a szerelmünk kezdett egyre inkább kibontakozni. A lebukás veszélye pedig mindig ott volt velünk.
- Akármennyire is szeretném, most úgy érzem, hogy nincs jogod beleszólni az életembe. Én valószínűleg folytatni fogom ezt a véget nem érő bulizást, míg rendbe nem jönnek a dolgaim, ezt meg kell értened. Mindenki máshogy dolgozza fel, ám cserébe én sem zaklatlak kérdésekkel. Majd te beszélsz, ha jónak látod – zárom le a témát. Nem szeretnék ma már veszekedni, már semmit sem szeretnék. Ez az egész beszélgetésünk olyan szinten kijózanított, hogy már annak sem látnám értelmét, hogy visszamenjek a többi osztálytársamhoz iszogatni.
Ahogy magához ölel, arcomat a mellkasába nyomom és úgy szívom be az illatát, amit ugyan már beszennyezett a szórakozóhely alkoholszaga, de még mindig érzem a parfümjét.
- Veled alszom – túl gyorsan válaszolok, de nem érdekel. Tudnia kell, hogy még a mai napig kétségbeesetten szeretem Őt.

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Szomb. 22 Feb. 2020, 22:04

[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak az jár a fejemben, hogy másképp is alakulhatott volna az este. Lehet, ha két korttyal többet iszok otthon akkor most nem állnék itt életem szerelmével és nem veszekednénk. Mert lehet rég leléptem volna valaki mással, vagy behánytam volna az egyik sarokba és próbálnának felpofozni a haverjaim miközben néhány diákom képet készít rólam és Hétfőn már mindenki erről beszélne az iskolában.
Annyi féleképpen végződhetne az este, de semmiért nem cserélném el ezt a mostanit. Az, hogy Hailey itt van mellettem, hogy megölelhetem és bár haragszik rám mégis viszonozza csókomat az egyik legnagyobb ajándék számomra. Jól esik a lelkemnek, ennek az elcseszett, béna léleknek, ami megtört.
- Nem is számítottam erre. Tudom, hogy mindent meg kell magyaráznom és tényleg fogok is adni válaszokat, de jelenleg még magam is keresem őket. Köszönöm, hogy türelmes vagy. – megfogom a kezét és megszorítom, majd ajkaimhoz emelem és egyenként adok rájuk puszit. Annyira hiányzott ez a nő, az ami közöttünk van.
De muszáj volt akkor elmennem és nem bánom a döntésemet, lehet ez most megindít valamit bennünk. Lehet Hailey is változik majd ezzel, és nem a rossz irányba, mert ahogyan láttam az iskola adatbázisában nem volt a toppon mostanában. És mindez miattam van, tisztában vagyok vele ezért érdemli meg, hogy kiderítsem a válaszokat a kérdéseire, hogy feldolgozzam és utána már tényleg tudok vele is beszélni erről.
- A szerencsén múlott, hogy nem. – erősítem meg, és álla alá nyúlva óvatosan emelem meg fejét, hogy a szemembe nézzen. Nem haltam meg, csak egy részem, viszont most itt vagyok és képes vagyok vele lenni, mert ha nem is tudom feldolgozni egyhamar a történteket segítség nélkül egy dologra megtanított a sereg: a szerelem a legfontosabb, hogy szeressen valaki és te is szeresd Őt. És én egész végig a lányra gondoltam, akit legszívesebben feleségül vennék, ha nem lenne a diákom. Most még nem gondolhatok ilyenekre, meg amúgy is fellángolás és alkohol keveréke lenne ez az egész.
- Ha ez neked jó, Hailey akkor megkapod. De kérlek, gondolkozz el azon mit akarsz, mert a jelenlegi életmódod nem fog sokáig előre vinni. És tudom mennyire elakarsz innen menni, segíteni fogok. – ha kell én magam adok neki pénzt és küldöm el innen, vagy mozgatok meg minden ismeretségi szálat, hogy bekerüljön egy jó egyetemre. Menjen el, messzire az anyjától meg mindenkitől, legyen önmaga, szabad és felelőtlen. Legyen még tinédzser majd fiatal felnőtt, aki élvezi az egyetemet. Ezt kívánom neki.
- Köszönöm. Akkor menjünk. – még utoljára megérintem az arcát, majd megigazítom vállán a kabátot és összekulcsolva ujjainkat indulunk el a hideg éjszakába, hogy alig 30 perces gyaloglás után megérkezzünk a belvárosi lakásomba.
Ott pedig egymáshoz szorosan bújva esünk mély álomba.
Ketten. A világ ellen.

Hallin

Tárgy: Re: hallin - nice to see you again Szomb. 22 Feb. 2020, 22:05

VÉGE
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK