Lydia: Szia! Remélem jó helyen járok. Nem könnyű ám megtalálni téged... Aaron Lewis, kiírhatnád, hogy hadnagy vagy ilyesmi..
Lydia: Ha te vagy az, és jó helyen járok, talán még emlékszel rám. A bárból. Azt hiszem az volt az utolsó montreali estéd. Szóval az van, hogy terhes vagyok. Megtartom. Nem várok tőled semmit, nem akartam, hogy így alakuljon, de ez van.
Lydia: Gondoltam jó, ha tudsz róla. Más elérhetőségedet nem ismerem. Remélem tényleg te vagy az. Gáz lenne egy tök idegennek leírni.
Aaron: Szia! Igen, én volnék az az Aaron Lewis. Emlékszem, a barátnőiddel nevetgéltél, mielőtt odaültél volna hozzám és MaiTait kértem neked.
Aaron: Micsoda????? Arra emlékszem, hogy elég forró dolgok történtek, miután hazakísértelek, de azt mondtad, hogy gyógyszert szedsz. Nem lehet, hogy valaki másnak akartad ezt írni?
Lydia: Nem hazudtam, tényleg gyógyszert szedek.. Vagyis szedtem. A lényeg, hogy most így áll a helyzet, és eléggé biztos vagyok abban, hogy te vagy az apa. Az orvosom sem tévedhet, nem vette a diplomáját. Elég jól vissza lehet számolni, hogy mikor fogant.
Lydia:
Lydia: Nem akartam rád zúdítani, de ezt nem lehet kíméletesen közölni.
Aaron: Oké, én hiszek neked, csak meglepett, hisz te magad mondtad. Vagy szedtél valami gyógyszert ami kiütötte? Mindegy is...
Aaron: Bocs, ha faragatlannak tűnök, igazából örülök, hogy elmondtad. Csak... egy kissé hirtelen ért, ugye ezt megérted? Persze neked sem lehet könnyű, nyilván nem így tervezted. Tudok bármiben segíteni neked? Tényleg vállalok mindent, ha arról van szó.
Lydia: Hidegebb fogadtatásra számítottam. Tényleg nem azért írtam, hogy a nyakadba varrjak egy nem kívánatos terhességet. De mivel a tiéd is a gyerek, jogod van tudni róla.
Lydia: Nem kell segítség, megvan mindenünk.
Lydia: Igen, ő az. Egyelőre annyit tudok róla, hogy egészséges és megfelelően fejlődik.
Lydia: Ha később úgy döntenél, hogy szeretnél az élete része lenni, keress meg. Nem várom, hogy most azonnal dönts, adtam épp elég átgondolni valót.
Aaron: Mik a terveid a jövőre nézve? Gondolom azzal, hogy megtartod, sok minden megváltozik. Ha esetleg a munka terén lesznek lemondásaid, csak szólj, okés? Naná, hogy nem hagy hidegen, végtère az enyém is.
Aaron: Nem tudom, hogy ezen van-e mit átgondolni, de rendben. Azt hiszem kellő felelősségérzettel áldott meg az élet, hogy úgy tegyek, mintha nem történt volna ez meg és nem szaladgálna a világban hamarosan egy porontyom. Te jó ég! Az jó hír, hogy egészséges.
Lydia: Nem változik olyan sok minden. Továbbra is dolgozni fogok. Szerencsére még nem látszik annyira, alig észrevehető, épp csak a 13. hétben vagyok. Nem tudja senki az ügynökömön és rajtad kívül, és szeretném, ha ez így is maradna.
Lydia: Ha arra gondolsz, hogy anyagi gondjaim lennének, megnyugtatlak, hogy nincsenek. Nem foglak ATM-nek használni.
Lydia: Biztosan van mit átrágnod. Nem kérdeztem meg, hogy te akarod-e a gyereket. Talán ha megbeszéljük előtte, nem tartottam volna meg.
Lydia: Azt is megértem, ha nem akarod majd. Tényleg, semmi gáz. Sőt, igazából teljesen logikus lenne.
Aaron: Oké, rendben, de nem vettem annak. Csak arra gondoltam, hogy a terhes nők egy idő után otthagyják az aktuális munkát.
Aaron: Miért mondtál volna le akkor róla? És mi motivált, hogy megtartsd? Persze nem mondom el senkinek, mégis ki másra tartozna?
Aaron: Ez lehet furán fog hangzai, de nem vagyok az a fajta, aki ennyitől megijed. Ami azt illeti, én szeretném vállalni. Most ahányszor gondolom ezt végig, akkor sem szeretnék a gyerekem életéből kimaradni. Egyszerűen csak nem tehetem meg vele, ha tudom, hogy létezik. Apa nélkül nagyon rossz felnőni.
Lydia: A terhes nők többsége nem modell... Nem tudom csak úgy feladni a munkámat. Szerződések kötnek. És egyébként sem akarom befejezni.
Lydia: Csak egyszerűen.. Nem tudtam elvetetni. Nem jól időzít, és alighanem te sem így képzelted el.
Lydia: Értékelem, hogy ezt mondod, de ne kapkodd el. Én pontosan jól tudom, milyen apa nélkül felnőni, ha egy mód van rá, nem szeretném, hogy ezt a gyerekem is átélje. Szóval ha vállalod, hogy az élete része leszel, azért hálás leszek. Ha nem, akkor sem lesz semmi..
Aaron: Szóval akkor te meg sem tehetnéd, hogy mondjuk visszavonulsz, mert megvisel a terhesség? Mekkora faszság ez, már bocsánat.
Aaron: Mikor ott volt a lehetőség, akkor érezted ügy, hogy mégsem?
Aaron: Ezen azt hiszem nincs mit átgondolni. Tényleg bárhogy is kattogok ezen, nem tudnék nyugodtan aludni. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, mert cserben hagyom a gyerekem.
Lydia: Nem akarlak minden este zavarni, csak gondoltam megosztom veled a képet, amin már látszik. Egyelőre tudom takargatni bő fazonú ruhákkal, de már csak hetek kérdése, hogy kiszúrják. Addig nem lesz fotózásom.
Lydia: Csak ne tűnj el, oké? Szeretném elhinni, hogy számíthatok rád.
Lydia: Voltam, minden rendben van vele. A rosszulléteim is kezdenek elmúlni. Pokoli volt a hét.
Aaron: Addig rejtegeted, ameddig csak lehet? Keresztbe vágná a karriered a híre?
Aaron: Azt hiszem mint katona elmondhatom azt, hogy tudom mi az a felelősség. Persze nem ismersz, hisz csak egyszer találkoztunk, de igyekszem itt lenni. Mármint jelen az életetekben.
Aaron: A kezdet ilyen nehéz csak? Még nem igazán vagyok képben ezzel a terhesség dologgal, de azt olvastam, hogy a nők kívánósabbak.
Lydia: Csak szeretném minél tovább elkerülni az interjúkat és nyugodt környezetben eltölteni minél több időt. Ha már nem tudom takargatni, zsúfoltabbak lesznek a napjaim.
Lydia: Ennek örülök. Tényleg. Jó lenne, ha nem egyedül csinálnám végig.
Lydia: Eddig ebből semmit sem tapasztaltam, viszont minden reggel rosszulléttel ébredtem. Egészen hozzá lehet szokni, bár örülök, hogy megszabadultam tőle.
Kezdőlap 
