welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Rolling in the deep
avatar
Művész
Kor :
29
Hozzászólások száma :
12
Reagok száma :
6
Foglalkozás :
vizuális tervező
Play by :
Ana de Armas

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Rolling in the deep Vas. 23 Dec. 2018, 15:06

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
29
Hozzászólások száma :
12
Reagok száma :
6
Foglalkozás :
vizuális tervező
Play by :
Ana de Armas

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Rolling in the deep Vas. 23 Dec. 2018, 16:45


----- Gabriel & Madison -----

MADE BY TORIE


Igazán ellettem volna még munka nélkül, de a kínálkozó lehetőséget nem akartam kihagyni. Kettő, azaz kettő nappal ezelőtt tartották meg a kiadónál a fejesváltás miatti partit, és mondhatnám azt, hogy miattam volt az esemény de ennyire még soha, senki nem örült nekem. A tegnapi napot azzal töltöttem, hogy a jelenlegi és a volt főnökök neveit mondogattam félhangosan és azt követte az, hogy minden létező helyre leírtam a számomra idegen arcokhoz rendelt neveket. Volt, akit megtaláltam facebookon, volt, akiről cikkeket találtam és volt, akiről egy egész tanulmányt írhatott volna némelyik elvetemült pszichológus tanonc.
Az első két napomon még kísérgetett a főnököm, nyájas hangján közölve azokat a követeléseket, amikre csettintésre kellett volna reagálnom és egy pillanat alatt megjegyezni azokat. Nyuszikám, nem mondták még neked, hogy aranyhal vagyok? Nem zavartak az elvárások, mert Kaliforniában is tempós munkához voltam hozzászokva, ahol hiányzott a kanadai vér nyugalma, ott leginkább csak a valley girl akcentussal tudtak kiborítani. A harmadik napomon megtudtam, hogy Claudia Goldman felmondott, és onnantól kezdve saját magam főnökeként kellett volna kitalálnom, hogy milyen feladatok vártak rám. Aha, köszi szépen.
A negyedik nap minden létező e-mail-t elolvastam, átböngésztem a telefonkönyvet és az ötödik nap pedig ma jött el. Emlékszel még, hogy tegnap a neveket tanultam meg, akikkel dolgom volt és lesz? Na, azt ma igazából kivághattam a kukába, mert kis túlzással a harmada banda feladta és inkább szarva az egészbe elhagyta a süllyedő hajót. Így is kell, tényleg. Boruljon csak a bili, a cég pénzével pedig játszunk, hadd kerüljön egy nehéz helyzetből még kilátástalanabba. Én meg a folyosóra.
Találomra nyitottam be egyik irodából a másikba némi kopogást mímelve. Fogalmam sem volt, hogy ki dolgozott adott napokon és ki nem. Lehet, hogy csak én játszottam Caspert és éppen egyedül kísértettem a kiadót falakon belül, sose lehetett tudni. Az első ajtón túl egy egészen rendetlen iroda maradványai fogadtak. A másodikban két nyomtató mosolygott rám nagy zörgések közepette, ahogy lapokat hánytak ki magukból, míg a harmadikban egy pápaszemes figura üldögélt, a gépének képernyőjén túl, éppen malacként visított az egyik pornós ribanc. Még a köszönést is elfelejtve vágtam magamra az ajtót, mielőtt még meginvitált volna. A névjegytáblán Leo C. Wright állt. Balra mentem inkább és a lift helyett a lépcsőt választva egy emelettel feljebb. Még több iroda fogadott és még kevesebb emberrel. Fél kettő volt, az emberek kilencven százaléka épp az ebédet tömte magába, ha épp nem a farkát matyurgatta, nekem pedig nem volt még dolgom. Legalábbis nem jött be rendelés, nem kaptam még meg a céges elérhetőségeimet sem.. egy e-mail címnek azért igazán örültem volna. Arról még csak nem is álmodoztam, hogy céges telefont vagy autót kapjak. Ha a Szilícium-völgyben nem volt erre lehetőség, akkor itt, északon biztosan nem lesz. Még JD-nek sem finanszíroztak ennyit a kórházban, nekem meg csak a kézügyességem volt jó. Na jó, még a számmal is igazán ügyes voltam. De az más tészta.
Nagyot sóhajtva húztam elő a farzsebemből a telefont és kikerestem Sara számát. Istenem, őt is de rég ölelgettem már meg. Két éve? Még nem ment férjhez ő sem. A  hívást fogadták a túloldalon, mire elmosolyodtam, ahogy nekidőltem a mögöttem lévő ajtófélfának.
- Szia Sara! Képzeld, hazajöttem - kezdtem bele, mert hiába, hogy már másfél hete a bátyámat boldogítottam, senkihez nem volt még kedvem. - Van kedved esetleg találkozni? Tudod, már arra sem emlékszem nagyon, hogy nézel ki - nevettem fel, hazudtam. Tudta. A számomra kedves arcokat sosem tudnám elfelejteni. - Most? Most.. nem jó. Dolgozom. Azt hiszem - néztem szét a folyosón, jobbra és balra is. - Hmm... na jó, rendben. Mit szólnál egy kávéhoz? - válaszolt. Tökéletes volt neki. - Tíz perc múlva? - nem, nem lett volna jó. Bőven kicsúsztam volna azzal már az ebédszünetre szánt időből . És az is biztos, hogy nem fogok elmenni Wright irodájának ajtaja előtt, ezért megint körbenéztem. Merre vannak a menekülési útvonalak? - Oké, szia. Ott várlak - köszöntem el a gyerekkori barátnőmtől, nyomtam ki a telefonomat és már szaladtam is, nem feltétlenül szó szerint a táskám, a kis birodalmam felé, hogy felmarkoljam a táskámat.
Csak arra nem számítottam, hogy Mr. Helmsbe ütközöm a sarkon túl, az utolsó pillanatban elamőbázva előle, mielőtt letaroltam volna, nagyjából ráépültem a mögöttem feszítő falra. Akkora tér csak elég lesz, hogy elférjen mellettem, nem igaz? A 168 cm-hez az 55 kilóm párosult. Nem voltam elefánt termetű, de sose lehetett tudni, kinek mekkora hely kellett.
- Bocsánat. Nem akartam, elnézést - lecsúsztam a falról, hogy kihúzzam magam. A kezem automatikusan lendült a csak névről - és újságcikkekből elhíresült - fickó felé. - Hogy van, Mr. Helms? Örülök, hogy látom - valóban? Azt hiszem, igen. A partin még csak mítosz volt. A cikkekből pedig nem feltétlenül az igazi énjét emelték ki. Oké, ott meg legenda volt.  Mindig tudd, hogy ki a főnököd! - Kér egy kávét majd esetleg? - komolyan? Most ez meghívás volt a részemről, vagy épp le akartam buktatni magam, hogy elhúzom innen a belem... Basszus már! Nem, nem kávét főzni vettek fel a kiadóhoz. A lehető leghülyébb ötleteim voltak ebben a pillanatban. Nem lepődtem volna meg, ha fogalma sem lett volna, ki vagyok. Azzal kellett volna kezdenem, tényleg. - Úgy értem.. hozhatok valamit, vagy.. főzhetek is itt - törtem meg egy sóhajtás kíséretében.

Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
39
Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Lap-, és könyvkiadó
Play by :
Luke Evans

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Rolling in the deep Vas. 13 Jan. 2019, 13:04

Madison & Gabriel
Egy nap Elméletbe költözöm, mert Elméletben minden jól működik.
Már két napja annak a kisebb botrányba fulladt partinak. Csak kettő. Ms Rhodes még öt napig fogja élvezni a magánklinika vendégszeretetét, mely közvetlenül az én, közvetve pedig a figyelmetlen rendezvényszervező pénztárcáját terheli - ergó én még öt alkalommal vagyok kénytelen napi egy órát eltölteni Ms Rhodes ágya mellett, virággal kedveskedni és hogylétéről érdeklődni, mely menthetetlenül átcsap az életéből kicsipegetett anekdotákba; Otthon nagy divatja van az ilyen esetek ihlette pereskedésnek, úgyhogy száz százalékosan kötelező köröket futok, nem mintha félnék egy bírósági tárgyalástól. A legjobb és legdrágább ellátásban részesül? Igen. Lesznek maradandó sérülései? A doki szerint kizárt. Az ügyvéd ettől függetlenül cidrizik? Ő mondjuk ezért kapja a fizetését.
Tehát az egy óra elteltével, és a Ms Rhodes csacsogásától szárazra facsart aggyal lépek be a frissen megvásárolt épületbe, melyben a szintén frissen megvásárolt kiadóim egyike működik, mert a malmok ha lassan is, de végre megőröltek valamit. Itt már lezajlott az átállás, az utolsó tollvonásokat ejtjük - ha a másik két érdekeltséggel is eljutunk erre a szintre, a jelenlétem tökéletesen nélkülözhetővé válik. Hazamehetek Dél-Karolinába, sörözhetek a remegőkóros apámmal nyugdíjasapartmanjának tornácán, miközben az időjárásról, a földről és a lányomról csevegünk. A mi múltunkról sohasem. Érdekel, miközben nem akarom tudni, nem merem tudni - pedig nem rontana a viszonyunkon; Beszélgethetnénk a szomszédjairól is, hiszen ez a nyugdíjasközösség nem kollégiumi minőségben létezik: apró házikók adják meg az önállóság illúzióját a déli napsütésben megszíjasodott népeknek, nyavalyától függő ápolói felügyelettel, de heti egy orvosi látogatással mindenképpen.
Az soha nem volt kérdéses, hogy majd ide vonulok vissza én is - csupán az, hogy mikor.
Gondolataim közül a mélynövésű tanker rángat ki a sajátos geller-kűrrel, amivel az ütközést próbálja elkerülni sikerrel - míg én magamon csak annyit veszek észre, hogy a robotpilóta dolgozik; A súlypontomat lentebb eresztettem, a hátam pedig domborodik, hogy esetleg bele tudjak fordulni vállal az ütközésbe, ráadásul teljes súllyal. Gondolom ha ifjonc koromban nem kellett volna segítenem a farmon, és így tornaórán kívül is focizhattam volna, akkor csak összejön az a sportösztöndíj - az alapok huszonöt év alatt sem koptak ki belőlem.
- Minden rendben, kisasszony? Nem sérült meg? - Emelem felé a kezemet enyhén behajlított karral, de tisztességes távolságból mellyel a féltést fejezi ki a testbeszédem, de a szexuális zaklatást elkerüli - egyúttal szavaira haloványan megrázom a fejem: nem történt semmi. Ezt neki is tudnia kell, hiszen röntgenlátás és saroktükör nélkül aligha szúrhatott volna ki előre, lépteink zaját pedig elnyeli a kopott futószőnyeg, amitől elsőként fogok megszabadulni amint az átépítési műveletek és a belső tér rendezés ideér.
- Nagyon kedves, köszönöm kérdését remekül.. vagyok. Bocsásson meg kisasszony, de attól félek nem jut eszembe a neve. - Azt nem teszem hozzá, hogy az arca sem ismerős, sőt, három cégre való emberrel vagyok így. Lágyan szorítom meg a kezét s rázom meg kissé, miközben tekintetem vonásain fürkész lusta ráéréssel.
- Egy kávé nagyon jól esne, de nem iparkodott valahová még az imént? Semmi esetre sem szeretném feltartani, vagy terhelni a társaságommal. - Lássuk be, nem vagyok legyőzhetetlen akadály közte és a lógás közt - ha azt mondaná fontos dolga van, még én kérnék elnézést. Mondjuk nem az én dolgom számon tartani ki-merre-mikor és jogszerűen-e: ha gond adódik, én mindig csak egy embert rúgok seggbe, azt aki a létra tetején áll - ő meg majd a többit, hiszen részben ezért kapja a fizetését.
 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Rolling in the deep
Vissza az elejére Go down
 
Rolling in the deep
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie-
Ugrás: