welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Spotlight
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
28
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
2
Foglalkozás :
asszisztens / ügyvezető
Play by :
Matthew Daddario

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Spotlight Szomb. 08 Dec. 2018, 15:28


- Amit csinálsz, az a személyi szabadságom korlátozása. Bűncselekmény.
A férfi szavai hallatán 0/24 pókerarán megrándul a száj – gunyoros félmosolynak indul, de aztán nem fejeződik be, fel sem néz, a fényképezőgépet tartja a kezében, túl jó szerkezet egy középszerű partifotós kezébe, de nem is ez az igazán érdekesek, hanem a képek a memóriában. Félvállról válaszol.
- Biztosan izgalmas csevegést folytathatnánk mi ketten a személyi szabadság korlátozásáról, most mégis inkább arra kérném, Mr. Feng, hogy hallgasson, ha a kérdéseimre nem kíván válaszolni.
Fenget persze nem a rendületlenül higgadt, udvarias szavai győzik meg, hanem az ablaktalan szoba zárt ajtaja és főképpen a mellette álló tengerészgyalogos alkatú férfi, a biztonságisok közül is régi motoros. Az ő kisfiús arcától persze nem ijed meg, eddig is hiába kérdezte, kinek dolgozik, kik szerepelnek a képeken, ki hozta be a klubba, nem kapott választ, csak csúfondáros pofavágásokat. Feng még a minimális tiszteletet sem hajlandó megadni neki, mindegy, hogy ez most a hallhatóan idegen dallamú bevándorlóangoljának vagy a lágy vonásainak szól. Nem bánja. Nem az a dolga, hogy féljenek tőle. Elég az, hogy ő tudja, darabokra tudná szedni a fotóst. Ki tudna piszkálni belőle minden egyes kurva választ, mint a koszt a körme alól, valószínűleg nem is tartana sokáig, a kidobó sem kellene hozzá, elég lenne egy gyorskötöző és némi meghitt kettesben töltött idő, és Feng hamarabb csicseregne el mindent, amit tud, mint hogy maradandó kárt kellene tennie benne.
Közben viszont lehet, hogy kissé összemocskolnák a padlót a kérdései. Ezt a járólapot pedig Hudson választotta. Ez az ő padlója. Joga van eldönteni, mi kerül rá. Hudson pedig tisztának akarja ezt a helyet. Nem érti, de elfogadja ezt a döntését, hogy főnöke visszautat akar találni a normális világba, még ha ő maga biztos is benne, hogy nekik kettejüknek ott már semmi keresnivalójuk nincs. Vagy neki legalábbis nincs. Ha Hudson viszont hisz abban, hogy neki van, hát ő mindent megtesz érte, hogy legyen is. Vagyis nem nyúzhatja meg Fenget – legalábbis Hudson beleegyezése nélkül nem –, még ha ez is lenne a legegyszerűbb megoldás. És közben az egészet élvezné, a kurva életbe, de mennyire élvezné kifaggatni, majd szépen becsomagolva visszaküldeni a fotóst a feladónak. Vágyik rá. Sőt. Szüksége van rá, mint egy adag drogra. De egész életében annyira uralkodott a szükségletein, hogy szinte tudomást sem vett róluk, négy év szabadság ezen nem változtatott sokat.
Befejezi a képek végigpörgetését.
- Nos? Nem akar válaszolni? Úgy is jó. – Feláll a székről, biccent a biztonságisnak, aztán kiveszi a gépből a memóriakártyát, a zsebébe csúsztatja, de a gépet ott hagyja az asztalon Feng előtt. Olyan kifejezéstelen arccal, mintha csak egy extra négysajtosat készülne rendelni, rápillant a karórájára (a fejében tárolt határidőnapló alapján most még el kell érnie), aztán benyomja az iPhone-ján az 1-es gyorshívógombot. Mielőtt főnöke felvenné, még kilép a helyiségből, és becsukja maga mögött az ajtót (Feng hevesen érdeklődő tekintete szinte lyukat égetni érződik a tarkóján.)
- Hey – szól bele nyugodtan, a hangja egyáltalán nem árulkodik arról, hogy vészhelyzet lenne. De nyilván mert számára nincs olyan, hogy vészhelyzet, még ha ez a jelen helyzet meglehetősen kellemetlen és aggasztó is. Ez persze már abból nyilvánvaló, hogy egyáltalán felhívja. – Tudom, hogy mindjárt programod lesz, de lehet, hogy jobb lenne, ha most inkább idejönnél. Nem, semmi gond. Elintézem. Indulj el, addig felhívom a nőt. Az irodádban várlak. De ne száguldozz, jó?
Az ügyféllel könnyedén elbánik, elvégre valahol mindketten ugyanazt akarják, nem csoda, ha értik egymás nyelvét, így aztán bármennyire is az utolsó pillanatba mondták le az időpontot, a kedvező kárpótlási csomag és egy közeli új időpont problémamentesen elsimítja a dolgot. Ha lehetséges, a nő még elégedettebb, mintha sor került volna a ma estére. Hiszen, mint ő ezt finoman a tudtára adja, oly sokan vannak, akik bár épp így szeretnék birtokolni ezt a gyönyörű férfit legalább egy pár órára, sosem engedhetik meg maguknak, hogy valóban meg is tegyék, a nagyrabecsült ügyfélnek viszont része lehet ebben a ritka luxusban.
Az irodában mindent előkészít, beteszi a kártyaolvasóba a fényképezőgépből kivett sticket, megnyitja a mappát a képekkel, betölti az intranetről a jelszóvédett biztonsági kamerák felvételeit, ott van a sarokban Feng is, aki eközben is a lezárt kis helyiségben várja a sorsát. Ha Hudson meglátja ezeket a képeket, nem kétséges, érteni fogja, hogy van egy megoldásra váró probléma, amiben nem cselekedhetett nélküle – csak azt nem tudja, hogy ő mit akar majd kezdeni vele. Végül is Hudson minden dühkitörése ellenére valahol mélyen legbelül az ő mércéi szerint az irgalom és könyörület embere, legalábbis, ha nem személyes ellenségeiről van szó, Feng pedig csak egy kis halacska ebben a játszmában. A könyörület persze ostobaság, de nagyon szép ostobaság, és ez a gondolat kissé ellágyítja az ajka vonalát kávéfőzés közben.

Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
95
Reagok száma :
45
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Klub vezető - Escort - Gyermek segélyszervezet támogató
Play by :
Mariano Di Vaio

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Spotlight Vas. 09 Dec. 2018, 13:10

Hudson and Osric.
►  What's Wrong?► ► ►    Beautiful Lie


Abigail és az ő elcseszett ötletei… szerintem nincs még olyan nő, akiben ne jártam volna. Mostanra legalább nem kell férfiakkal együtt lennem, az utolsó is csak az a kövér fazon volt, akit a videó szerint megöltem. Annyira azt akarnám tudni, hogy mégse úgy történt, hogy senkit sem öltem meg, de… el tudom képzelni magamról, hiszen sokszor Ewerett is sokkolóval üt ki, vagy elharcol a medencéig, és vízzel józanít ki. Utáltam magam ezért, hogy így el tudok kattanni. Talán, az, hogy kikezeltek, csak fél megoldás volt, így is megmaradt az agresszióm. Megvan ilyenkor a protokoll, Ewerett visz az egyik üzleti limuzinnal, aminek sötétített ablakai vannak, a helyszínre és ott marad a közelemben. Teszem amit miatta tennem kell, ugrok , amikor mondja. Annyi önállóságom van már, hogy tudunk Osriccal pingongozni az időpontokkal, de ha kifizettek, ugyebár. Akkor a munkát is el kell, hogy végezzem. Haragudnom kellene rá, vagy arra aki miatt felhívott, de nem tudok. Szívesebben töltöm az időm, olyan helyen ahol nem kényszerből vagyok. Ilyen hely volna a klub is. A saját mentsváram, a saját helyem, ahol én irányítok, ha az életemet már más óhajtja kézben tartani.
A hívás után, még a tükör előtt is megállok, hogy szemügyre vegyem magamat, végtére is úgy döntök, hogy nem érdekel, hogy nem csokornyakkendős estre megyek, attól menet közben megszabadulok, de most még jól érzem így magam, ebben az összeállításban, akkor így is fogom kitenni a lábam a házból. Egy utolsó simítás a hajamon, menthetetlenül piperkőc vagyok, ezt aláírom. De, ragaszkodom a külsőhöz, még akkor is, ha belülről rohadtnak érzem magam. A legszebb alma is lehet keserű, ha végül beleharapsz.
Nem tudom, hogy mi volt a gond, de örültem neki mert így legalább nem kell azzal a nővel lennem.
Beültem a kocsi hátsó ülésére, Ewerett ragaszkodott, hogy ő hozzon el a klubba, a garázsban úgyis van három kocsim, arra az esetre, ha magam óhajtanék távozni innen. Egyébként ő maga is kíváncsi volt arra, hogy mi lehet a gond, amiért Osric felhívott, mert ha nem vagyok ott, ügyesen végzi a munkáját, nélkülem is. Elég rátermett a feladatra, és bízom benne, ha nem lenne képes elirányítani a klubot nélkülem, nem bíztam meg volna ezzel a munkával.
A tabletemen pörgetem át az üzeneteimet, néhányat megjelölök az emailek közt, amit fontosnak érzek, és később majd válaszolni fogok rájuk. Így, hogy nem nővel töltöttem az estém, volt időm foglalkozni a munkámmal is. Néhány jótékonysági gála est, és egy-két árvaházi meghívó, kisebb jótékonysági eseményre. Még eldöntöm, hogy melyikre menjek el. Lunát megkérdezem, hogy melyik ház eseményére érdemesebb elmennem. Nem véletlenül támogattam az övét első sorban, mert tudtam, hogy ő, azt a pénzt amit adok, tényleg arra fordítja,hogy a gyerekeknek jobb legyen, nem úgy mint Jean Babtise Laufey, az apja, aki gyerekkereskedelemmel is foglalkozik az árvaház intézménye mögött. Csodálom, hogy még nem jött rá a nő az apja piszkos ügyeire, de egyelőre nem az én tisztem felvilágosítani.Nem akarok a rossz hír hozója lenni. A klubhoz egyre közeledve kibámulok az ablakon, és azon lamentálok, hogy mi szüksége lehet rám? Lehet, hogy a folyamatban levő rendőrségi ügyemmel kapcsolatban hív be? Ugyanis… nemrég bejött hozzám Fabian Leclaire FBI-os nyomozó, és gyilkosságokkal gyanúsított, ott van az eltűnt pincér lány, akinél megtalálták az öltöny kabátomat és egy olyan névjegykártyát, amit az Abigail által kiközvetített exkluzív vendégeknél szoktam hagyni. Az a nő is meghalt, akinél azt a névjegykártyát hagytam. Én, magamtól annyira jöttem rá, hogy van egy olyan ellenségem, aki azokat a nőket írtja, akikkel lefeküdtem. Kiváló ötlet, ha elakar tenni láb alól, hosszú időre, mert a saját helyzetem miatt nem tehetem meg, hogy bevallom, kikkel töltöttem bizonyos napokon, az estéimet, vagy délutánjaimat. Mert azzal rengeteg nőt, felsőbb tízezer bélit, és magasabb beosztásút is kellemetlen helyzetbe sodorhatnék. De, sikerült elintézni, hogy szabadlábon védekezhessek, óvadék ellenében. Ez azzal járt a gyakorlatban, hogy el se hagyhattam nagyon az országot, nemhogy a megyét. Fáradtan dörzsöltem meg az orrnyergemet és, a klub garázsába érve kiszálltam a kocsiból, majd a lifthez lépve a saját biztonsági kártyámat használva, a földszintre a klub mindenki által látogatható szintjére indultam. Ewerett, majd jön utánam. A liftben vettem le a csokornyakkendőm, és a zsebembe mélyesztettem, majd az iroda felé tartottam, gyanítom, hogy ott lehet. Amint belépek, megeresztek felé egy félmosolyt, az őszintébb fajtából, amit csak a hozzám közelebb állóknak tartogatok.
- Osric. – biccentek, és az bárszekrényemhez sétálok. – Mesélj, történt valami? – koccan a jég a pohár falához, majd hamarosan ott pihen az benne az aranyszín folyadék is. A földszinten az ő irodája van, az emeleten az enyém, így itt nem ülök ösztönösen az asztal túloldalára, hanem az innenső oldalán maradok. Körbepillantottam a szobán, és a tekintetem megakadt a Leclaire nyomozó által hozott rendőrök kézlenyomatán, a ritka díszt nem sikerült még pótolnunk, a művész egyetlen egy darabot készített belőle. Ki kell találjak oda valami mást…Vagy Osricra kéne bíznom, hogy feltöltse a dísz üres helyét, elvégre ez az ő irodája. Figyelem, próbálok belőle olvasni, de ő is legalább olyan jól sőt, talán jobban rejti nálam az érzelmeit, én is bírom egy bizonyos fokig, elrejteni mások elől, de ha nagyon nagy érzelmi szarba kerültem, otthon vagy néhány szemközt, robbanok. Eli, akit két évvel korábban ismertem meg Osricnál, domina; s bár nőt nem bántanék, de volt,hogy a közelében akadtam ki, és sikerült leállítania, a férfi társaimnál már ökölváltások is szoktak előfordulni.

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
28
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
2
Foglalkozás :
asszisztens / ügyvezető
Play by :
Matthew Daddario

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Spotlight Vas. 09 Dec. 2018, 15:35

Biztos ez az érzés, amit úgy kellene lefordítania magában, ha nem lenne túl cinikus hozzá, hogy pillangók a gyomrában, de sokkal inkább kezdő junkie korának intravénás flasheit juttatja eszébe, zsigeri elfolyósodás, hófehér villanás, a felhőtlenség túláradó élménye, aztán azonnali hiányérzet. De még a vegetatív reakcióin is képes uralkodni egy fokig, és meg is teszi, mindössze fegyelmezett mosollyal viszonozza Hudsonét, és a pillantás, amivel végigméri a black tie-nak megfelelő összeállítást, semmivel nem tartalmasabb a barátian kritikus, majd barátian elismerő tekintetnél. Hát hiába.
- Jól nézel ki – üdvözli, és belekortyol a kávéjába, amíg Hudson kiszolgálja magát a bárszekrényből. – Szinte sajnálom azt a szegény nőt.
A kérdés hallatán viszont nem kerülgeti a forró kását. Hudson mellé áll, átfordítja a képernyőt az íróasztal innenső oldalára, és az asztalon megtámaszkodva megnyitja a mappát.
- A biztonsági kamerákon szúrtuk ki a fotóst. A nyakában a beléptetőkártya szalagján a HC logója szerepelt, volt nála igazolvány, a beléptetésnél nem szúrták ki, mindig ők szoktak fotózni a bulikon. De felhívtam őket, és nem ismerik a fickót. Elkértem a gépet.
Léptet a képek között, néhány sima kép az önfeledt vendégekről, aztán előkerülnek a kényes darabok: félreeső zugokban kis zacskók, tabletták, porok hasonlóan önfeledt használóikkal, a képek alapján pedig a vendégek mintha a drogot egy, a klub dolgozóinak pólóját viselő fazontól kapnák. A fazon arca rosszul kivehető, de biztosan nem ismerős: ő személy szerint megesküdne rá, hogy sose dolgozott náluk, de még csak nem is látta korábban.
- Mindegyik fotó mai. Kerestük az elosztót, de nem találtuk meg. Még ő felismerhető valamennyire – mutat az egyik képre, ahol az egyik végfelhasználó arca is látszik –, őt sem találtuk meg, észrevehették, amikor lekapcsoltuk a fotóst, de esetleg Ewerették átnézhetik újra a helyet, biztos vagyok benne, hogy nem találnak senkit. A fotós viszont még a vendégszeretetünket élvezi. Nem nagyon közlékeny.
Hát ennyi. Felegyenesedik, nekidől az asztalnak, és ismét belekortyol a kávéba.  Persze, nem olyan vészes ügy, mint a gyilkosságok gyanúja, de azért elég kellemetlen. Főleg, ha nem ez volt az első nap, és több kép is van – ez több mint elég a klub bezárásához, és akár újabb vádat is jelenthet Hudson nyakában. Persze, ő személy szerint annyira azért nem aggódik, biztosan megoldják ezt is hárman, ahogy eddig is mindent.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Spotlight
Vissza az elejére Go down
 
Spotlight
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie :: Ma petite ceries klub :: Alsó szint-
Ugrás: