welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Maya & Ronnie I To have a great time
avatar
Középiskolás
Kor :
20
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
3
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
pupil, singer of a garage band
Play by :
Andy Biersack

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Maya & Ronnie I To have a great time Szomb. 08 Dec. 2018, 12:01
.
Vissza az elejére Go down
avatar
Középiskolás
Kor :
20
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
3
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
pupil, singer of a garage band
Play by :
Andy Biersack

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maya & Ronnie I To have a great time Szomb. 08 Dec. 2018, 12:02

Smoke weed everyday
Maya & Ronnie
Péntek van. Mi bizonyíthatná ezt jobban a tánctéren a ritmikus zenére vonagló, izzadt testeknél, amik úgy ontják magukból az orrfacsaróan savanyú szagot, hogy az embernek kedve támadna szenvtelenül kidobni a taccsot a terem közepére, elegánsan letörölni a szájuk szélét, majd egy korty tequila-val lemosni az utóhatásként maradt borzalmas ízt. A szagokat szinte vágni lehet, és eme csodás napon az „ahol büdös, ott meleg is” gondolat hatványozottan igaz. Kedvem volna megválni a fekete bőrtől, kibújni az alatta lévő lezser izompólóból, de itt még akkor is kilopják a zsebedből a cigidet, ha a kezed folyton a kabátodon pihen. Noha kétségtelen, hogy ez a leírás bármely hasonlóan jól működő szórakozóhely ismertetéseképp megállná a helyét. Ha rá akarsz gyújtani, jobban teszed ha alsóhangon két dobozzal érkezel az estére, mert garantált, hogy többen is szabadszelleműen fogják értelmezni a „szolgáld csak ki magad!” udvarias gesztust.
Nem sok választ el attól, hogy a dobhártyám legyen az, ami megsínyli a mai estét. Mégis elégedett a mosoly, ami a képemre ül ki, mert ezekben az estékben épp az az öröm, ami a bosszúság is. Mi, a pénzünk rutinos elverése mellett azért vagyunk itt, hogy hódoljunk az élvezeteknek, aminek elengedhetetlen kelléke a vaskós hangszórókból áradó zene. Mellkasomon lüktet a basszus, szívem felveszi a ritmusát, a pörgést, ami az ajtótól a bárpultig való előverekedésem közepette csak még inkább eluralkodott egész lényemen. Karomat, kitüremkedő kulcscsontomat ujjak simítják, szinte meg vagyok győződve arról, hogy egy érdes férfitenyeret is éreztem fedetlen mellkasomon, de nem állok meg egyik fúriánál se, aki a haláltáncba csábítana. Eltaposok pár lábat, eltaszítok pár ember, könyököm belesüpped pár bordába, de a siker érdekében bármit! Márpedig a célom világítótoronyként von magához, és felcsendül a Hallelujah kórus a fejemben, mikor kezem vehemensen csap a bárpult falapjára, ezzel kívánva felhívni magamra a figyelmet. Mintha bármi esélyem is volna túlharsogni ezzel a mozdulattal, más körülmények között hangosnak ható kirohanással az egy másodpercre se halkuló zenét.
- Egy ezüst tequilat! –ordítom, de hiába a nyakamon duzzadó erek, magam se hallom az ajkaim közül kibuggyanó szavakat.
- Mit?! –tenyeréből hallótölcsért formálva közeledik a pincér. Mélyet sóhajtok, teliszívom már lestrapált tüdőmet az áporodott, pállott szagú levegővel, felkészítve magamat egy oroszlánéval vetekedő kiabálásra.
- Egy. Ezüst. TEQUILAT! –artikulálva ontom magamból a szót, mire csak felmutatja a mutatóujját, és fordul is a temérdek ital felé, lekapva a megannyi lehetőség közül a kalapos sierra-t. Benyálazva kézfejemet szórom rá a sót, szinte rutinból kívánom orromon keresztül felszippantani, de szomorúan kell konstatálnom a tényt, miszerint ez bizony nem az a fehér por, mint amihez otthon indulás előtt már volt szerencsém. A szertartásos kísérők egyikét lenyalva bőrömről nyúlok a feles után, hogy egy fintorba torzuló képpel haraphassak rá a lime-ra a bensőmet melegséggel elárasztó shotot követően. Köhintve egyet túrok elő a zsebemből kellő mennyiségű pénzt, grátiszban hozzácsapva pár érme bónuszt is, de a mozdulattal egy szál cigi is előkerül farmerom zsebéből. Piros marlboro… a mai este dresscode-ja a piros, és a vörös. A csuklómra kötött piros kendő mellett az egyetlen, ami hűen tükrözi a Ma Petite ma esti kívánságát.
Zavartalanul gyújtok rá a kellően erős dohányra, könyökömmel megtámaszkodva a pulton futtatom végig tekintetemet a felhozatalon. A levegőbe fújom a kékes felleget… ne csak a szagokat és a meleget lehessen már vágni! Leeresztve a kezemet a parázsló hamu kiéget egy piros ruhát… a viselője egyhamar megneszeli az égő anyag szagát, térül-fordul, vérvörösre mázolt ajkaival O-t formál, szemöldökei rosszallóan futnak össze, majd akkorát suhint kezével, hogy a pofon párját kis híján a bárpult cégérét támasztó oszlop adja. Esélyem sincs, hogy elnézést kérjek, képemet masszírozva nézem, ahogy hátravetve haját, sértetten távozik az ellenkező irányba. Legalábbis távozna, hogyha nem ütközne lépten-nyomon vonagló embertestekbe.
Fájósan dörgölöm a pillanat tört részéig ujjlenyomatokat hordozó arcomat, mielőtt visszatérnék az ütközés következtében elcsorbult cigarettához. Szomorú sors… További két slukk után pöckölöm a még füstölgő csikket a hamutartóba. A választék túl nagy, az éjszaka viszont túl rövid az összes lehetőség megjátszásához, így nincs időm arra, hogy túlontúl sok, drága másodpercet áldozzak a rákok etetésére. Tenyereimet összecsapva, becserkésző vigyorral vetem magam a hömpölygő emberhullámba, elöltve egy-két kósza pillanatot a magukat könnyedén elém vető hölgyek társaságában. A parfümöknek szinte már nyoma sincs, halványan felsejlik még a hajukra fújt lakk szaga, de nem elég figyelemfelkeltőek, nem elég lehengerlőek ahhoz, hogy érdeklődésemet megnyerjék.
Egy vörös haj tűnik ki a tömegből… dress code láthatólag kimaxolva! Közelebb somfordálva, hátának simulva ujjaim hasfalára táncolnak, így húzva még közelebb magamhoz. Mert ugyebár a „szia, jössz táncolni?” egy olyan kérdés, ami ismerkedés szempontjából nagyjából már tíz éve is a nevetségesség határát súrolta.

Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maya & Ronnie I To have a great time Szomb. 08 Dec. 2018, 15:28

Ronnie & Maya
"i to have a great time"

Péntek este, a kikapcsolódás ideje, főleg, mert nekem stresszes hetem volt, ha jók a megérzéseim, a nőiek, akkor még lesz is.
Anyám ás édesjóapám tanácsa szerint nem iszunk semmit, amit nem előttünk bontanak fel, de baszki, egy ilyen helyen? Mindig bontassuk új üveg vodkát? Na ne vicceljünk már, főleg, hogy nem is iszom vodkát, maximum nagyon sok naranccsal. Valami női lötyit kortyolgatunk a barátnőimmel, sárga a színe, remélem, hogy hányni nem azt fogok, majd csillápónisat.
Erről jut eszembe a csillámkaka csináló kapszula. Éppen ma láttam a neten, hogy már feltalálták, nem hiszem el, de komolyan. Bekapod és csillámosat szarsz, mondjuk le is kéne nyelni hozzá. Mert mi nők nem is kakálunk, nem fingunk és nem böffentünk, mi párologtatunk. Én mondjuk hánytatni sem szoktam magam, ellenben van egy barátnőm, aki meglehetősen mélyen nyúlkál le a torkán. Múltkor közölte, hogy emiatt tud mélytorkozni is. Ööö, oooké.
A zene lecsap az elmémre, szétrobbant bennem mindent, kisüti az agyam, de nem számít, semmi sem számít. 10 perce még mellettem vonaglott Dora, most már hűlt helye sincs, vagy csak nem látom, a fények amúgy is a szememre lőnek színes csillagokat. Inkább lehunyom, átadom magam a forró tömeg sodrásának. Testek simulnak nekem, szinte észre sem veszem. A kezem a hajamba, a nyakamon siet lefelé, végig érintem a bőröm.
Apu azt  mondta ne igyak semmit tilosat, azt azonban nem mondta, hogy ne vegyek be egy csodálatos lila bogyót. A drog szerte lüktet az ereimben, mire hazaérek kifolyik belőlem, nem kell félnem. Gondolkodni is tudok tőle, ez party drog, nem fogok tőle összeesni egy sarokban, sokkal hamarabb a piától.
Bizseregve lángol a bőröm, minden érintés kéjmámor, akkor is ha véletlen súrlódik valaki a seggemhez.
Táncolok, semmi mást nem csinálok, vonaglok a zenére. Nem kezdek ki senkivel, az én szívem foglalt.
Fekete rövid és nem, nem, mini ruhám, olyan finoma testemnek, majd beleolvadok. Vastag harisnyám forralja a lábam. Kimozdlok a nekem nem tetsző érintések alól, viszonylag kevesen foglalkoznak velem, vannak itt jobb falatok is. A legtöbben nem is egyedül vannak. Ámen. Igazából szeretnék egy sarokba egyedül mozogni a lüktető zenére, mely olyan hangos, hogy teljesen feltölt.
Egyszerűen élvezem a meleget a zsongást.
Tegyük hozzá, hogy a partydrogok kismiskája is tud értelmes dolgokat alkotni az elmével, ugyanis múlthéten Dora barátnőm 11 percig táncolt szembe a fallal, mondván, hogy magát nézi a tükörben. Kicsit kiröhögtem magam és beavattam, hogy deka tükör nincs a falon, a végére belém dumálta, én is látni véltem. Attól a mukitól nem veszünk több anyagot, az LSD nem a világom. Ahhoz nekem bizalmi kör kell, hogy el merjem magam engedni.
A gondolataim folyton Atlas körül járnak, mennyi élvezném, ha most...
Kéz fonódik a derekam köré, forró test simul a hátamnak, egy pillanatra lemerevedek, de felfogom, hogy sokan vannak körülöttem nagy bajom nem eshet.
A zene ritmusára hátra dőlök, kitapasztalom, hogy egy igazi zsiráf kért fel kulturáltan táncolni, a 164 centimmel, a fejem a mellkasát éri.
Kezem a kezére simul, belém préseli a ruhát, felsóhajtok, sejtem tova is libben, ezért bátran hátra nyúlok és ujjaimmal a combját érintem. Maradjon két percet és mehet isten hírével.
Szeretném, ha tudna táncolni, ha egyszer lenne értelme, hogy jártam egy keveset standard oktatásra, hogy ismerem a salsa alaplépéseit, tudok mozdulni, de eddig minden faszi csak a csípőjét nyomta a seggemnek és a meredő farkát. Könyörgöm, arra most nem vagyok kíváncsi.
Tombol a zene, a szemem sem nyitom ki, beszívom a srác illatát, mmm,
végre nem egy dagadék áll mögöttem, akinek a zsírpárnáiról lecsusszanok. Pedig nem adok a külsőségekre, nem érdekel, de azért jobb egy kígyótestűvel ropni. Belekapaszkodom, maradjon egy kicsit, míg kiszédülnöm magam.
Sajnos kicsit visszatérek a jelenbe és menten rájövök, hogy itt fogok szomjan halni, a szám kiszáradt, a fejem zsong.
Felfelé billentem a fejem, hogy lássam ki a táncpartnerem. Hohahó. Elnevetem magam. Van isten, vannak még helyes srácok.



Vissza az elejére Go down
avatar
Középiskolás
Kor :
20
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
3
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
pupil, singer of a garage band
Play by :
Andy Biersack

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maya & Ronnie I To have a great time Vas. 09 Dec. 2018, 10:57

Smoke weed everyday
Maya & Ronnie
Minden hasonlóan elköltött éjszakán rendre felidéződnek anyámék oktató szavai… na nem ám a szemtől szembe folytatott beszélgetéseinknek köszönhetően! Olyan, nem is tudnám megmondani, mennyi ideje nem volt. Sokkal inkább a macskakaparásként egy papírra firkantott gondolatok, amik a „bagoly mondja verébnek” elv alapján olyan falsnak mutatkoztak az ő elméjükből, hogy nem győzöm megvigyorogni a helyzet komikumát! Azt akarják, hogy tanuljak. Azt, hogy minden tantárgy fortélyát elsajátítsam, hogy a végző, középiskolai megmérettetésen azon tanulók között zárjak, akik tökéletes eredményektől duzzadó oklevelüket a magasban lóbálva hirdethetik világgá, hogy ők minden követ megmozgattak azért, hogy olyan felesleges tudás legyen a fejükben, amire fél perc alatt rá tudok keresni a google-on. Mert végtére is, minek töltsem indokolatlanul hasznosnak vélt információkkal az agyam tárhelyét lexikális tudás címszó alatt, amire a telefonom szélesebb körben tud pontosabb válaszokat találni? De! Mivel mindenkitől ezt várják el, hát tőlem is… mert anyámék, noha semmit nem konyítanak a gyerekneveléshez, azt azért tudják, hogy a praktikákat hogy lessék el más szülőktől. Na nem ismertségi körül révén, sokkal inkább a plázákban, utcákon sétálgatva kapnak el egy-egy félmondatot, és abból összeállítanak egy olyan  bődületesen nagy baromságot, amit később nem átallottak megcímezni nekem. És, ha mákjuk van és egy jobb pillanatomban kap el a postás, akkor még esetlegesen el is olvasom, mielőtt széttépném a papírt, és bedobnám a szelektívbe. Azt hiszem jogosan moshatom kezeimet az ügyet illetően. Akik húsz év alatt egy szalmaszálat nem tettek keresztbe, azok ne akarják fergeteges gyereknevelési stratégiájukkal megmenteni a világot!
Ellenben sokkal inkább elkeserít a ténye annak, hogy nagyanyám is hasonló véleményen van, és teljes vállszélességgel áll ki az őseim mellett? De miért?! Amikor én olyan jól érzem magam, miért kell indulás előtt azzal traktálni, hogy „ahelyett, hogy tanulnál, édes gyermekem! Nem leszel te jó semmire!”. Miért, tán az apám jó volt bármiben is? Olyan színegyes tanuló volt, hogy öröm volt nézni a naplókból kilógó karókat! Mégis a világ egyik legkeresettebb gitárosa! Ehhez pedig, sajnálom, de ez az életmód dukál, a gyerek pedig akarva-akaratlan a szüleitől veszi a példát. Már akiknek van a szemük előtt konkrét példa. Nekem az ő esetükből csak a züllés jött át, azt pedig olyan mesterien csinálom, hogy más szülők összetehetik kezüket-lábukat, amikor a gyerekük elmegy bevágni egy pofa sört, és máris jajveszékelnek, hogy elkanászodik a kölyök! Hát, nekem a minőségi hervadás ezen része valahol a tizennegyedik életévemet taposva érkezett el, amikor a fárasztónak és megterhelőnek nevezett órák után az utcákon korzózva minden második embert megkértünk, hogy legyen már oly’ drága, és vegyen nekünk egy-egy sört. Visszagondolva meglehetősen szánalmas volt, ellenben mostanság, hogyha egy fiatal srác, avagy éppen kiscsaj odatipeg hozzám nagy bociszemekkel, hogy legyek szíves venni nekik egy doboz cigit, meg hozzá valamilyen folyékony kísérőt, egy röhögés következtében elkérem tőlük a pénzt. Mert tudom, hogy én is ilyen nevetséges taknyos voltam egykoron. Megnyugtat a ténye annak, hogy hamar egyről a kettőre tudtam lépni, és most úgy folyik végig a tequila nyelőcsövemen, mint a folyékony arany. Még akkor is, ha ez a fajta ezüst név alatt fut… ne keressünk benne logikát!
Ellenben a tömegből kirívóan felsejlő rosegold tincsekkel, amik kifejezetten érdekessé teszik számomra viselőjüket. Már túl unalmasak a semmitmondó, szőkére mázolt tincsek, a fekete festékbe belefejelt üstökök. Ez most valami mást, amit érzem, hogy szükségem van megkaparintanom. Ezen a téren mutatkozik meg, hogy a kertelés, a szépelgés soha nem volt az én hatásköröm, ellenben meglehetősen határozottan tudok a lényegre térni. Olyan természetességgel siklanak ujjaim vékony derekára, hasfalára, mintha mindig is egy kölcsönös, egymásra való várakozást kívántuk volna beteljesíteni. Keze simul az enyémre, elégedett vigyorral markolom ujjaim közé ruháját, combon kalandozó virgonc tenyerén felbátorodva én is felfedezőútra indulok. Na nem túl mohón, szeretem az édes várakozást… balom csípőjére simít –noha kedvem lenne feltűrni a falatnyi ruhát, nem teszem-, jobbom elvándorol mellkasa előtt, ujjaimmal egy pillanatig végigsétálok fedetlen kulcscsontján, hátravetett fejének köszönhetően nyakának ívén. Hajáról szippantom be az üdítően friss, kellemes illatot.
Virgonc vigyorral konstatálom a semmiben elvesző nevető hangot. Mindig is azt mondták, hogy a vörösekkel vigyázni kell, mert meglehetősen kacérak… nem mondhatom, hogy ezt most felettébb bánnám. Csuklója köré fonva ujjaimat fordítom magammal szemközt, kezeim rögvest végigsimítanak lapockájától derekáig. Egy pillanatig elveszek azokban a borostyánszínű, eleven szemekben… mások esetében meglehetősen unalmas tűzzel égő pillantásokkal találkoztam, akik már egy érintésemtől is levetették volna a textilt. Mert ők csakis ezért érkeztek ide. Ez a lány viszont félmosolyt von ajkaimra, és hiába is próbálnám tagadni, be kell ismernem, hogy kedvemre való ez a változatosság.
Kérdőn húzódik homlokom irányába egyik szemöldököm, fejemmel a bárpult felé bökök. Mert minek próbáljak meg a beszéddel fáradozni, amikor ez egy meglehetősen egyezményes jele annak, hogy „megiszunk valamit?”.

Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maya & Ronnie I To have a great time Hétf. 10 Dec. 2018, 15:16

Ronnie & Maya
"i to have a great time"

Lüktet a zene az ereimben, végig folyik a testemben, le a véremmel, az alhasamba. Imádom ezt az érzést, ami a gerincemre harap, végig csócsál, és végül felemészt. Háromhete egy ilyen buliban az akkori pasimmal voltam, aminek a vége verekedés lett, még nekem is becsúszott egy pofon, pedig csak közéjük állni próbáltam. A vicc az egészben, hogy nem miattam. Az én megnyerésemre még nem verekedtek, pedig milyen hízelgő lenne már.
A faszim, a drága, kikezdett valami szőke nunival és annak a mukija gorombult be olyan szinten, hogy Petert maximálisan felhergelte. Előbb szájkaratéztak, mi meg a csajjal egymást néztük, hogy most mi a tököm legyen? Nem mi döntöttünk, nekem eszembe sem jutott, hogy bárkit is megtépjek, nem vagyok verekedős alkat, én a  békés elintézés híve vagyok, maximum tartok egy vitaestet, de akkor inkább érveljünk, mint hajat tépjünk.
Egyszer láttam vérre menő csajbunyót, repkedett a műhaj, meg a rúgások és a mellcsavargatás. Esküszöm, nagyon ciki volt.
Mondanom sem kell, hogy Peter azóta lapátra került, ha minden igaz meghúzta a műcickósat, azonnal el is döntöttem, hogy nekem is kell. Már nem pasi, hanem a műmell, tuti, hogy ő is azzal csaklizta el a pasimat.
Naná, hogy elmentem szaktanácsadásra, naná, hogy lebeszéltek róla. Naná, hogy béna vagyok.
Most pedig tekergek a zenére, nem érdekel semmi, ami körülöttem zajlik, leszarom a világot. Az ereimben táncoló drog számít, a hő, a dorombolás.
Egy pillanatra állok le a képzelgéstől, hogy valaki nekem simul, majd át is adom neki magam. Tűzforró ujjakkal simogat végig, felperzseli a bőröm a ruhán keresztül, beleolvadok, vagy mondjuk úgy, belé olvadok.
Hozzá érek, átadom magam neki és elmormolok egy imát, hogy ilyen marha magas. Remélem Dora nem éppen a sarokból fotózza, hogy egy idegen sráchoz simulok, dörgölődzök, mint egy kezes macska, de ha olyan jól esik.
Félő azt hiszi, az a csaj vagyok, akit a klotyóban megszopat, de majd keres mást, ha ezt tervezné.
Csípőmmel neki nyomulok, hátradöntöm a fejem, hogy vessek rá egy pillantást. Ujjai végig siklanak a bőrömön, felnyögök, úgysem hallja, mert ordít a zene. Rámarkolok a combjára, a kis husi, még izmos is. Tudnám miért nekem simul, amikor itt mindenki mell és segg, én meg pont nem.
Kifordulok előle egy táncos mozdulattal, ringatom magam, de még a zene bennem zúdul, közelebb lépek, tenyere felperzseli a hátam, csupa pupilla tekintetem elveszik az övében. Üm, minő kékség, fogadj magadba, apukám, nem. Nem úgy, úgy nagyon nem,de ha már lesz egy kellemes estém megéri.
A számra harapok, két kezem a derekán landol, nyitott tenyerem lesiet a csípőjére, de olvas a gondolataimban, mosolyától az enyém is megnyílik. Azt a vadász mindenét.
Na jó, leszek kicsit vad, hogy érezze az örömet, majd aztán megcsattogtatom a hátán az ostorom.
Díjazom, hogy a magassarkúm sem 15 centis, hanem alsó hangon is, csak 4-5, még tudok járni.
Sűrűn bólogatok. Szomjan halok.
Végig futtatom a kezem az oldalán, onnan át a karjára, hogy leszaladjak a csuklóján és kezem a tenyerébe csúsztatom.
Intek, hogy menjen előre, tőrje az utat, nekem ugyan hamarabb nyitnának, de nem akarom én vezetni őt, most még.
Siklok utána a testek között, a hátát fixírozom. Mmm.
Végül lecövekelünk a pultnál, alig hallok valamit.
Intek a srácnak, hogy hajoljon le, hát egy zsiráf, a fülébe kiabálom, hogy maradjon dobhártyája;
- Whiskykola és eszedbe se jusson meghívni. – tisztázzuk az elején, még az ujjammal is mutatom, hogy nono. De még mindig jobb, hogy ő rendel. Az a jó whiskykolában, hogy sok, nem feles.
Arról nem fecsegek, hogy milyen jó illata van, imádom a parfümjét, egészen neki való, különleges.
Borzong a hajam, az arcbőröm. Árad belőlem a forróság, de még el sem érte a drog a csúcsot, mert az kicsit szétcsúszós élmény.
A karórámmal fizetek. Az a pénztárcám és telefonom is egyben.
Kivárom, hogy rendeljen, majd elmutogatom, hogy vonuljunk már kicsit hátrébb, hogy válthassunk 5 mondatot ordítás nélkül, amúgy is sajog a torkom.
Elmutogatom a srácnak, hogy adjon egy szívószálat, majd pohárral a kezemben kifelé osonok az emberek között, előre engedem magam bízva benne, hogy a szépszemű követni fog.
Kilépek egy vastag függönyön át a külső terembe. A függöny mérsékli a zenét, mindenhol párok őgyelegnek, és vagy majdnem dugnak, úgy borulnak össze.
Ehj, nyíltabb terület felé lépkedek, nagyot kortyolva az italomból.
Majd szembe fordulok a sráccal és remélem nem érti félre, hogy ide vezettem, de kint nagyon hideg van, odabent meg nem hallom.
- Maya. – tuti érti, hogy ez a nevem, kezet nem nyújtok, már nem divat, hiába Atlas minden tanítása, mégsem vagyok Uri hölgy ez van.



Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Maya & Ronnie I To have a great time
Vissza az elejére Go down
 
Maya & Ronnie I To have a great time
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie :: Ma petite ceries klub :: Alsó szint-
Ugrás: