welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


- Gabriel & Jillian - hy, stranger!
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
28
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
12
Tartózkodási hely :
○ Montréal ○
Foglalkozás :
○ assistant ○
Play by :
○ Shelley Hennig ○

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: - Gabriel & Jillian - hy, stranger! Kedd 04 Dec. 2018, 16:19

Gabriel & Jillian

Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
28
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
12
Tartózkodási hely :
○ Montréal ○
Foglalkozás :
○ assistant ○
Play by :
○ Shelley Hennig ○

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: - Gabriel & Jillian - hy, stranger! Kedd 04 Dec. 2018, 16:20

Gabriel & Jillian





Ideje volt rádöbbennem, hogy azzal, hogy egy étterem konyháján gubbasztok, sosem fogok előrébb jutni, sem kimászni abból az adag fekáliából, amibe az apám miatt kerültem, szóval új munkát kezdtem keresni. Persze, aranyos kislány lévén jeleztem a főnökömnek, hogy szeretnék olyan munkát vállalni, aminek köze is van az egyetemi tanulmányaimhoz, amit teljes mértékig megértett és biztosított, hogy amennyiben nem sikerülne a dolog, szeretettel vár vissza. Ezt azért jó tudni...
Mindezt annak reményében tettem, hogy az újságban felfedezett lap- és könyvkiadónál meghirdetett gyakornoki állásra majd talán megfelelő leszek és így nem, hogy jobban tudok majd esetleg informálódni bizonyos dolgokról, de talán idővel arra is lehet lehetőségem, hogy nyilvánosságra hozzak pár információt arról a rohadt pendrive-ról. A nevemet otthon nem ismerik, hiszen álnév és mondhatom, hogy egy névtelen levél formájában kaptam az infókat, bár ez nem zárná ki a lehetőségét annak, hogy a CIA ránézne így is a körmömre. Ez viszont még a jövő zenéje, hiszen előbb meg kellene szereznem azt az állást és erőn felül teljesítenem, hogy minden simán menjen. Lépnem kell, mert nem élhetek így örökké, bujdokolva, homokba dugva a fejemet. Vagy sikerül túlélnem, vagy nem, de legalább történik valami végre.
Az óráim után beszereztem magamnak egy kosztümöt, ami meglepő módon elég jól is áll rajtam, ennek köszönhetően pedig még magabiztosabban indulok el arra az interjúra. Nincs rossz beszélőkém, sose volt vele baj, szóval, ha nem is én lennék a legképzettebb, akkor is meg van rá az esélyem, hogy megkapjam az állást. Az apám egyszer azt mondta, hogy képes lennék még a hóembernek is megmagyarázni, hogy jót tesz neki a melegvíz, de szerintem ezzel csak viccelt. Majd most kiderül.
Izgatottan sétálok be a hatalmas logó alatti forgóajtón, majd kíváncsian körbe pislogok, mert fogalmam sincs merre tovább. Végül aztán úgy döntök, hogy az a biztos, ha megkérdezem a recepcióst, aki -miután alaposan végigmér a semleges ábrázatával- közli velem, hogy üljek le az aulában és, majd szólnak, ha bemehetek az interjúztatást intéző személyhez.
Hálásan megköszönöm a segítséget, igyekszem udvarias és szimpatikus lenni, de semmiképp sem seggnyalónak tűnni, mert azt nen mindenhol díjazzák.
Az aulában jó páran összegyűltek már és, mivel mindenki a másikkal csicsereg, kicsit úgy érzem magam, mint egy kiközösített diák, mikoe besétál a menzára a gagyi amcsi filmekben, szóval kiszúrom magamnak az egyetlen embert, aki egyedül ücsörög és megindulok felé. Lehet, hogy a munkatársam lesz a későbbiekben, tehát jó ötlet lehet, ha haverkodok kicsit.
-Bocsánat, zavarok, ha ide ülök?- üdvözlöm udvariasan a pasast és persze igyekszem nem tudomást venni a furcsálló tekinteteket, amik felém irányulnak. Valami rosszat mondtam volna? Szét van szakadva a harisnyám? Van valami a ruhámon? Mi a fene van?

Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
39
Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Lap-, és könyvkiadó
Play by :
Luke Evans

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: - Gabriel & Jillian - hy, stranger! Vas. 09 Dec. 2018, 17:06

Jillian & Gabriel
Általában három hetembe telik, mire előkészítek egy rögtönzött beszédet.
A felvásárlás folyamata lezárult ugyan, milliónyi tollvonást tudhatok magam mögött, s természetesen előtt is - az előző vezetés veszteséges rendszerének feltérképezése befejeződött, a stratégiai menedzsment most éjt-nappallá téve igyekszik úgy eszközölni a pozitív változást, hogy az ne befolyásolja kedvezőtlenül a hasznot termelő munkafolyamatokat; Egyelőre nem tartunk ott, hogy a pénzem ablakon való kiszórását érezném - egyelőre. Megközelítő adataim vannak a dolgozói létszámról, hisz a tulajdonosváltás minden posztról vitt magával embereket, akiket ugyebár pótolni kell, illetve a maradók szerződésének megváltoztatása okán azt hiszem számolni kell további, közös-megegyezéses kilépésekkel. HR kiléptet, járadékokat és végkielégítéseket számol, újra kalkulál és feladatköröket bővít, az ötlet-, és panaszládák tartalmát dolgozza fel, az immár amerikai fennhatóságú anyacég fejeseivel egyeztet és új szerződéseket írat alá.. Összefoglalva: káosz a köbön. Harmadik napja vagyok Kanadában, mondhatni szálegyedül, mégsem magányom ténye jelenti frusztrációm velejét, és nem is avagy nem csak a nyelvi akadályok; Most kezdtek kétségeim támadni, hogy vajon jó döntés volt-e. Az anyacég az exfeleségem tehetsége, és az ottani emberek rátermettsége miatt sikeres, ami nem jelenti azt, hogy az új piac, az új környezet is szívesen veszi a szájába kanalazott új ízeket.
A jelenlétemnek nagyjából annyi haszna van itt, hogy nem válik belőlem arctalan, új tulaj akit médiumokban fellelhető múltja alapján ítélnek majd meg-, és el. Nem mintha érdekelne mások véleménye, hiszen ez üzlet, nekem pedig tényleges tapasztalatom a marokszedőkkel van: a rossz hírű gazda akkor is magára marad, ha sokat fizet.
A most az ölembe fektetett vékony mappa üres, csak falból hurcolom magammal - enélkül az lennék mások szemében, ami ténylegesen is vagyok: nézelődő turista a saját birodalmában. A kávészünetemet pont ezért tartom meg az interjúztató előszobájában, hogy jelenlétemmel ne zaklassam fel az összeszokott nyáj morálját. A hirdetésekre - mert ugye a kilépőket pótolni kell, a vérfrissítés pedig jót tesz minden szervezetnek - jelentkezők közt nem okozhatok zavart, hisz jó esetben nem is tudják, hogy ki vagyok.
Én meg a legtöbb esetben nem tudom, hogy miről beszélnek - bár a lányom szerint nyelvet tanulni sosem késő, és ha nyitottabb lennék a francia felé, akkor a fülem sem olyannak hallaná a dialektust, mintha valaki a torkában rezgő slájmot próbálná felharákolni.
A hozzám lépő és beszélő nőre előbb a robotpilótám reagál, azaz felállok a helyemről, mert így illik, és utána próbálja az agyam befogadni a hangját, szavait. Mindhiába, francia.
- Bonzsúr. - Mondom zavart mosollyal, és ezzel a másik illetve a hallótávolságban lévők számára is feltártam az összes francia tudásomat - remélem tényleg azt jelenti, hogy jó napot - most pedig állok, mint a nevezetes hímtag a lakodalomban, mert dunsztom sincs, hogy mit akar tőlem. Itt dolgozik? Nem?
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
28
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
12
Tartózkodási hely :
○ Montréal ○
Foglalkozás :
○ assistant ○
Play by :
○ Shelley Hennig ○

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: - Gabriel & Jillian - hy, stranger! Csüt. 27 Dec. 2018, 11:43

Gabriel & Jillian





Az épületen és a személyzeten is látszik, hogy ez egy precíz, kifinomult hely, tehát gyanítom ideje lesz megszoknom -már, ha sikerül elnyernem az állást-, hogy kosztümben töltsem az időm nagy részét. Egy ilyen helyre nem igazán szokás farmerban és pólóban jönni, mint ami eddig a mindennapi öltözékem része volt, de azt hiszem, ráérek majd akkor komolyabban bevásárolni, ha esetleg az enyém lesz az állás.
Nem túlzottan jártam utána a cégnek, mert jobb szeretek a saját tapasztalataimra hagyatkozni, mint másokéra. Ugyanolyan ez, mint amikor megnézek egy filmet, amit állítólag a kritikusok leszóltak és a vége az, hogy nekem meg kifejezetten tetszik. Szóval, fogalmam sincs, hogy milyen munkahely ez, ki mennyire hárpia vagy épp, hogy a magasabb beosztású személyek milyen háklisak. Ettől függetlenül félek mondjuk attól, hogy egy olyasvalaki mellett kellene majd dolgoznom, mint amilyen Az ördög pradát visel-ben volt Meryl Streep, de csak nem vagyok már annyira balfék, hogy ennyire beletenyereljek, nem?
A férfi, aki felé megindulok egyedül ücsörög. Leginkább azért döntök úgy, hogy mellé szegődök, mert a többi asztalnál több klikk is kialakult már, akikhez nem akarok odaszegődni, mint egy nyomi a gimis ebédlőben, hogy aztán beálljon a kínos csend, hogy mi a frászt akarok én ott. A pasas vagy nem egy szószátyár és akkor kényelmesen elücsörgünk majd csendben, vagy maximum váltunk pár mondatot arról, ki mennyire szeretne ide jönni dolgozni.
-Én is az állásinterjúra jöttem és, ha nem gond, szeretnék itt helyet foglalni.- mutatok is az egyik üres székre, de tekintve, hogy ezt már az imént is közöltem, ő pedig egy udvarias köszönésen kívül mást nem mondott, kezdem azt hinni, hogy nem is érti a franciát.
-Parlez-vous francais?- kérdezem homlokomat ráncolva, majd a franciául inkább angolra váltok, hátha akkor elárul többet arról, hogy fogom-e zavarni vagy sem.
-Elnézést. Beszél franciául? Érti, amit mondok?- kérdezem udvariasan és nagyon remélem, hogy az angolt már érteni fogja, mert, ha ez sem nyert, akkor rácsesztem. Lehet, hogy dán vagy szerb vagy ilyesmi, az neg nekem totál kínai.
Kezem még mindig várakozón a szék háttámláján pihen, miközben várom, hogy talán rábólint a helyfoglalásomra.

Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
39
Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Lap-, és könyvkiadó
Play by :
Luke Evans

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: - Gabriel & Jillian - hy, stranger! Szomb. 12 Jan. 2019, 20:47

Jillian & Gabriel
Általában három hetembe telik, mire előkészítek egy rögtönzött beszédet.
A második feleségemmel összesen két évig tartó házasságomat, az ismerkedéstől számított nem egészen hat hónap előzte meg - ezalatt a két és fél év alatt átadott minden tudást, mely ahhoz kell, hogy túléljek a gazdagok jelentette cápatartályban, illetve remekül szórakoztunk. Nem hinném, hogy valaha is szerelemmel viseltetett volna irányomban, ahogy tőlem sem hallott soha olyan vallomást, mely erre engedett volna következtetni, ellenben a barátságunk igazi volt; Ebben a szent percben is az ő emlékének áldozok, amikor nem engedem mimikámra kiülni legbensőbb gondolataimat, miszerint a hozzám beszélő nő egyébként kellemes hangszínén is úgy hangzik a francia, mintha egyszerre raccsolna, selypítene és lenne tele a szája homokkal, amit se kiköhögni sem pedig tüdőre szippantani nem akarna... A francia ajkúak soha nem tudhatják meg, hogy mit is gondolok! Viszont nem csak a lányom, de saját belátásom szerint is jól felfogott érdekem, hogy zöld ágra vergődjek idegenben (ameddig nem szerzek egy nyavalyás tolmácsot), úgyhogy próbálom a hangzásból és egyéb jelekből kihámozni, hogy mit akar.
"Je suis aussi venu a l'entretien d'embauche et, sinon, j'aimerais m'asseoir ici." Felismerem az ambush, soaré és zsemle szavakat, miközben ő a székre mutogat: az ambush az én nyelvemen is csapdát jelent, a soaré estélyt (vagy az IKEA tányéralátétjét) a zsemle pedig zsemle. Summázva: a kisasszony zsemléje csapdába esett egy estélyen, és minekután fontosnak érezte ezt közölni velem, alighanem a segítségemet várja. Ugyebár nem tudhatom, hogy dolgozó-e, munkára jelentkező, vagy csak egy zsemléjét féltő kanadai állampolgár, aki betévedt ide, mindenesetre ezek után már világos, hogy mit akar a székkel. A déli államok szülötteként úgy viselem az előzékeny udvariasságot minden körülmények között, mint más a télikabátot, úgyhogy azonmód a hónom alá csapom az üres mappát, a széket pedig háttámlájánál fogva megemelem; Akárhol is raboskodjék az a jobb sorsra érdemes pékárú, ki fogjuk szabadítani. Egy székkel, mert bizonyosan magaslati ponton rekedt (talán a függönykarnis), vagy egy oroszlán őrzi.
És a parabolával is lehet valami, de egyszerre talán egy feladatnak járjunk a végére.
Őszintén meglep azzal, hogy átvált - illetve ahogyan átvált: angolságában nyoma sincs a francia brekegés lenyomatának, illetve más nyelvterületek ízes inglisének. A hölgyemény bizony jenki, és ha tovább beszél, azt is be tudom majd lőni, hogy melyik államból jött.
- Most már igen, köszönöm, nagyon kedves. Indulhatunk? - Mire végiggondolom, már régen kimondtam, de engem arra neveltek, hogy legyek lovagias: ne kelljen egy nőnek sem könyörögnie a segítségemért, mert az a jó Isten nem veszi szívesen. Kettőnk közül egyelőre csak én tudom, hogy talán hülyeséget beszélek, és nincs is semmiféle zsemle, de a második feleségem bölcs tanácsa azonnal szürkeállományom előterébe úszik: "Gabe, fogd be drágám és mosolyogj".
Mosolygok.
 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: - Gabriel & Jillian - hy, stranger!
Vissza az elejére Go down
 
- Gabriel & Jillian - hy, stranger!
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie-
Ugrás: