welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Raelle & Zoe - past midnight
avatar
Középiskolás
Kor :
16
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
6
Foglalkozás :
tanuló
Play by :
Katherine Langford

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Raelle & Zoe - past midnight Pént. 30 Nov. 2018, 17:40
...Montgomery ház, jóval éjfél után...
Raelle Montgomery & Zoe Morales
Vissza az elejére Go down
avatar
Középiskolás
Kor :
16
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
6
Foglalkozás :
tanuló
Play by :
Katherine Langford

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelle & Zoe - past midnight Pént. 30 Nov. 2018, 17:40

Rae & Zoe
Sosem maradtam még ki ilyen sokáig - nem egyetlen szó nélkül, nem Rae nélkül. Nem mintha bármiféle magyarázattal tartoztam volna a Montgomery családnak, még csak engedélyre sem volt tőlük szükségem, hogy azt tehessek, amit akarok, mégis összeszorult a gyomrom és elfogott a bűntudat, ahogy a küszöbön ácsorogtam, erőt és bátorságot gyűjtve ahhoz, hogy lenyomjam a kilincset. Éjfél is elmúlt, és abban reménykedtem, minden egyes perccel, amit a lábtörlőn tétovázva töltök, növelhetem annak az esélyét, hogy mindenki alszik és senki sem kér számon az éjszakai kiruccanásom miatt. A legjobban Rae-t szerettem volna elkerülni.
A foglalkozás hamar véget ért, képtelen voltam azonban egyből hazajönni. Annyi különböző inger és impulzus ért, sétálnom kellett egy jó nagyot a városban, addig marcangolva magam a gondolataimmal és a kételyeimmel, míg teljesen át nem fagytam és dideregni nem kezdtem. Ha nyár lett volna, talán vissza sem jövök - legalábbis ezt mondogattam magamnak, ahogy ráfordultam az ismerős utcára.
Valójában nem a hideg, hanem a honvágy kergetett haza, az ismerős arcok és a családi légkör hiánya, legjobb barátnőm hiánya. Tudtam, hogy ha most el is kerülöm a nagy beszélgetést, reggel ugyanúgy meg kell majd magyaráznom neki, hova tűntem és miért nem válaszoltam egyetlen üzenetére sem.
Halkan lenyomtam a kilincset és betoltam magam előtt az ajtót. Macskás, szinte már ninjás léptekkel húzódtam be a melegbe; az arcom rögtön lángolni kezdett, átfagyott ujjaim bizseregtek a hőtől. Becsuktam a bejárati ajtót és az emelet felé indultam. Elég sokszor jártam már ebben a házban, hogy tudjam, nagyjából mely lépcsőfokokkal kell vigyáznom - egy-egy hangosabb nyikorgást vagy reccsenést persze nem kerülhettem el, és ilyenkor rögtön mozdulatlanná merevedtem. Hiába füleltem azonban, nem hallottam semmit. Az egész házban csend és sötétség honolt.
Az emeletre érve halvány, pislákoló fénysugár vezetett, keskeny csíkban szűrődött ki Jake szobájának ajtaja alól. Nem lepett meg túlságosan, hogy ébren van, a többi szoba azonban teljesen sötétnek látszott. Éreztem, hogy elönt a megnyugvás, és kissé bátrabb léptekkel indultam neki a folyosónak.
A bejárati ajtóhoz képest Rae szobájába bekommandózni nem jelentett akadályt - aki éjszaka mosdóba járó típus, mint én, az elég hamar megtanulja, hogyan surranjon ki és be az ágyból észrevétlenül -, de azért igyekeztem nem túl nagy zajt csapni. Még a folyosón kibújtam a cipőmből, a kezemben fogva, zokniban osontam be.
Amint becsukódott mögöttem az ajtó, körbenéztem. Kellett néhány pillanat, míg a szemem hozzászokott a fényviszonyokhoz és sikerült kivennem a berendezési tárgyakat. Hunyorogva lestem Jane ágya felé, de nem láttam, fekszik-e benne valaki, minden teljesen sötét volt és mozdulatlan. Elégedett bólintással lehúztam a fejemről a sapkámat és az ágyamhoz lopakodtam. Letettem a cipőmet a lábához, ledobtam a sapkám az éjjeliszekrényre és a lehető leghalkabban, szemről szemre haladva nekiláttam lehúzni a kabátom cipzárját, hogy minél előbb ágyba bújhassak és úgy tehessek, mintha ez az egész este meg sem történt volna...
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Középiskolás
Kor :
16
Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
2
Foglalkozás :
diák
Play by :
danielle rose russell

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelle & Zoe - past midnight Pént. 30 Nov. 2018, 22:44

Rae & Zoe
Ahogy benyit a szobába, szerintem akkor is felébrednék, ha épp legmélyebb álmomat aludnám. Pedig nem hangos, nem csúszik ki a kezéből a kilincs, nem kattan az éjszakai csendbe hasítva illetlenül hangosan a zaj, szinte olyan, mintha súlytalanul közlekedne, pedig hogyan lehetne Zoe súlytalan? Éppen most?
Szorosra hunyom a szemem, ahogy eddig is. Elszámoltam ma már kétszázharmincegyig, hátha elalszom úgy is, hogy fogalmam sincs, hol van, mert tudom, hogy a szüleim biztosan nem viszik túlzásba az aggodalmat, de ha még én sem aggódnék érte, akkor ki? Az nem tűnik helyesnek. Hogy éppen érte ne aggódjon senki. De azért csak szorosra hunyom a szemem - a rosszindulatú kis angyal azt suttogja a vállamon, hogy bizonyára nem véletlenül nem válaszolt az üzeneteimre, még arra sem, ami csak annyit kérdezett, "minden oké?", és bizonyára nem véletlenül settenkedett be úgy, mint egy betörő, és talán nem kedvességből nem akar felébreszteni, hanem csak nincs szüksége az állandó pesztrálásomra. Szeretném, ha ez a lelkiismeretes, de azért tényleg nagyon rosszindulatú angyal elhúzna a vállamról a fenébe.
De szeretnék még egy csomó minden mást is, amitől egyszerűbb lehetne az életem, de sajnos ezektől a dolgoktól nem egy csettintésre vagyok.
Tényleg meg fogod fojtani.
Erre gondolok, amikor mégsem tudom tétlenül hallgatni Zoe halk neszezését, muszáj kinyújtanom a kezem és egy váratlan pillanatban felkattintani az éjjeli szekrényemen az olvasólámpát. Azt hiszem, amint megpróbált volna aludni ő is, lett volna valami feszült a sötét csendben, valami rendszertelen és hangos a lélegzetvételemben, hogy tudta volna, hogy nem alszom. Nem szeretem, ha kimondatlan dolgok vannak közöttünk - de mondhatok vajon ilyet pont én joggal? Pont én, aki valahányszor, ha előkerül, mindent elkövetek, hogy látszólagos gondtalansággal visszasöpörjek a szőnyeg alá egy bizonyos témát? Nem lenne most egy kicsit neki joga megtartani magának dolgokat? Dehogynem. Mégsem bírom elviselni.
Pislognom kell a hirtelen fényben, nagyokat pislogok is, aztán csak átgördülök a másik oldalamra, hogy ránézhessek Zoe-ra. Nem haragszom rá, vagy ilyesmi, remélem nem is gondolja így. Csak... én csak... hát, én csak tényleg aggódtam, mert mégis mi oka lehet rá, hogy nem jön haza egyetlen szó nélkül? Ha azt mondja, kicsit egyedül szeretne lenni, igazából megértettem volna, és nem zaklattam volna üzenetekkel. De hát még csak ezt sem mondta...!
- Hali...! - azért egy kicsit mégis csak próbálok úgy tenni, mintha nem éberen virrasztva vártam volna a sötétben, hanem édesded álomból riadtam volna fel arra, hogy ő épp a zokniját cibálja le. Nem kérdezek semmit, mégis csupa kérdés a szemem, álommorzsák helyett. De leginkább csak azt próbálom felmérni, egyben van-e, vagy látok-e rajta valami szokatlant. Akármit.
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Középiskolás
Kor :
16
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
6
Foglalkozás :
tanuló
Play by :
Katherine Langford

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelle & Zoe - past midnight Szomb. 01 Dec. 2018, 00:28

Rae & Zoe
Lehúzhatom a klotyón az elszánt kísérletemet azt illetően, hogy elhitessem magammal, jogom van szó nélkül élni a saját életemet és eltűnni teljes éjszakákra, ha úgy tartja kedvem; önsegítő csoportba menni az eddig eltitkolt nővérem után kutatva, aztán egyedül bejárni a várost, hogy megnyugodjon a lelkem. Tényleg igyekszem elhinni ezt a sok butaságot, de abban a pillanatban, hogy felkattan a villany, olyan bűntudatosan és riadtan rándulok össze, hogy még én sem hiszem el magamról, nem épp valami rosszban sántikálok.
Néhány pillanatig mozdulni sem tudok, egy tetten ért bűnös minden gyötrelmét felfesti a kislámpa fénye a vonásaimra, majd zavartan a fülem mögé tűrök egy tincset az arcom elől és lerántom a lábamról a zoknit. Mégsem egyensúlyozhatok reggelig fél lábon...
- Szia. Felkeltettelek? - Mintha a köszönéséből nem lenne egyértelmű, hogy ébren van! Kérdésem inkább arra irányul, hogy miattam ébredt-e fel, de ettől sem festek kevésbé ostobán, hiszen mi más ébreszthette volna fel a szobatársán kívül, aki épp hangtalanul próbál átöltözni a háta mögött? Túl fáradt és levert vagyok azonban ahhoz, hogy nekiálljak kijavítani magam, vagy tovább szégyenkezzek a tetteimért, így folytatom a vetkőzést és próbálok úgy tenni, mintha a világon semmi probléma nem lenne azzal, hogy lassan hajnali egyet üt az óra.
Felhúzom a Disney mintás pizsama felsőm, belebújok a shortomba, átfésülöm öt ujjammal kócos fürtjeim és elmélyülten rendezgetni kezdem a takaróm, de mielőtt még bebújhatnék alá, ismét elkezdi a torkomat szorongatni a bűntudat. A legjobb barátnőmről beszélünk! Ha előtte is titkolózom már, akkor mégis kivel lehetnék őszinte ezen a világon? Így hát ott hagyom az ágyamat és hirtelen jött elszántsággal az övéhez sétálok. Kérdés nélkül húzom le róla a takarót, de épp csak annyira, hogy befekhessek mellé, remélvén, nem haragszik túlságosan a lógásom miatt és helyet szorít maga mellett.
Az oldalamon helyezkedem el, felé fordulva, és csak nézem őt, próbálom kitalálni, mit mondhatnék, mit szeretne hallani, és hallani akarja-e egyáltalán a teljes igazságot. Átfagyott ujjam a karjához ér, ahogy a takarót rendezgetem magunkon, de el is rántom rögtön a kezem, nem akarom sokkolni a melegben felhevült bőrét.
- Bocsi... Hideg van kint. - összedörzsölöm a két tenyerem, tölcsért formálva belelehelek. A lábujjam és az arcom is hideg, úgyhogy igyekszem megtartani köztünk egy kis távolságot és úgy helyezkedni, hogy ne ütközzek bele Rae-ba, míg át nem melegszem.
- Elég őrült ez a november... - Mi másról beszélgethetnénk egy ilyen helyzetben, mint az időjárásról? Mégis úgy érzem, jól esik újra a megszokott közegben lenni a legjobb barátnőmmel, és teljesen lényegtelen témákról csacsogni késő éjjel. Mintha minden visszatért volna a normális kerékvágásba most, mikor az egész világ a feje tetejére billen éppen...
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Középiskolás
Kor :
16
Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
2
Foglalkozás :
diák
Play by :
danielle rose russell

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelle & Zoe - past midnight Szomb. 01 Dec. 2018, 10:20

Rae & Zoe
Megpróbálok mosolyogni - nem olyan felhőtlen, minden a legnagyobb rendben van módon, csak úgy, hogy egyértelmű legyen, nem fogok neki anyukás szentbeszédet tartani arról, mire való a telefonja, vagy hogy már rég haza kellett volna jönnie, ahogy nem fogok semmi rosszat mondani neki. Általában soha nem akarok semmi rosszat mondani neki. Talán nem is lennék rá képes - Semmi baj - mondom látszólagos könnyedséggel, ami a legőszintébb dolog, amit viszont mondhatok adott körülmények között. Így nem hazudom azt, hogy aludtam, de biztosíthatom róla, hogy nem történt semmiféle katasztrófa.
Valami álszent mozdulattal végül mégis kicsit megdörgölöm az arcom és a szemem. Nem akarom igazán előadni ezt a színjátékot, a mozdulat inkább arra hivatott, hogy megtöltse valamivel a csendet, ha már egy árva szó annyi többet sem tudok hirtelen mondani, amíg csak a szemem sarkából figyelem, ahogy Zoe átöltözik, mintha legalábbis azért öltözne át, hogy én nézhessem, de közben meg muszáj arra gondolni, hogy vajon... hát, hogy vajon mikortól fog meglátszani rajta az állapota. A gondolatra inkább behunyom egy picit a szemem megint. Elszámolok háromig. Nem tudom, miért én akarom néha elsírni magam a helyzettől, amikor ő a terhes. Aztán újra ránézek. Csak annyit akarnék tudni, tényleg csak annyit, hogy minden oké-e, aludjunk, vagy akar-e beszélgetni, ha csak hagyjam békén, hát azt is le tudom nyelni, csak... mondjon már valamit anélkül, hogy nekem kéne zaklatnom!
Amikor Zoe végül otthagyja az ágyát és inkább az én takarómat lebbenti fel, az olyan, mintha nem is egy, de három kő gördülne le a szívemről. Azonnal és ösztönösen csúszok kicsit odébb, hogy odaférjen mellém és most tényleg nem esik nehezemre mosolyogni, még úgy sem, hogy jesszus, tényleg iszonyatosan hideg a keze! Legapróbb érintésétől is libabőr fut végig a karomon, de aztán végül egy tétoványi két perc után magabiztosan nyúlok a kezei felé - Add csak oda - mondom úgy, mintha ténylegesen elvehetném tőle a kezeit és ráborítom kézfejeire mindkét tenyeremet, bezárva hideg kis ujjait az otthon-melegembe. Egészen hűvösnek érzem magam tőle én is, de remélem, ő melegnek érzi az érintésemet.
Zoe-t figyelni így, egészen közelről, régóta otthonos dolog. Talán sokkal otthonosabb, mint bármi, amit egyébként otthonosnak kéne találnom és ez egy ideje néha egészen zavarbaejtő. Egy kicsit most is az. Egy kicsit szeretném a homlokának támasztani az enyémet, és azt mondani neki, hogy minden rendben lesz. Épp csak nem tudhatom, hogy minden rendben lesz. Figyelem egy kicsit, közben melengetem a kezét, aztán csak egészen csendesen mondom, mert persze, én nem akarok az időjárásról beszélgetni - Alhatunk ám, ha szeretnél. Lekapcsoljam a villanyt?
 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Raelle & Zoe - past midnight
Vissza az elejére Go down
 
Raelle & Zoe - past midnight
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Kertváros-
Ugrás: