welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Holly × Matthew
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Holly × Matthew Szer. 28 Nov. 2018, 12:00
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly × Matthew Szer. 28 Nov. 2018, 12:33
Winter is coming


- Soha többé nem iszom - egyeztem meg a fehér porcelán istennővel, miközben a kagylójából kiemeltem a fejemet is, miután telepakoltam minden földi jóval. Az még megvolt, hogy Colton tejfakasztójára megérkeztem. Arra is emlékeztem - nagyjából -, hogy a nyolcadik whisky rám mosolygott és nehezen tudtam neki ellenállni, a nyelvemen kellett éreznem az ízét.
Aztán ha kerékbe is törnétek se tudnám megmondani, hogy került a sztripper a képbe, na meg az én ölembe, amikor a második legénybúcsút tartottuk meg tejfakasztónak titulálva. Azt hiszem Candy, Candice névre hallgatott az a gazella testű nő, aki úgy gondolta, hogy a földkerekség minden kanja majd őt akarja megkefélni, és csak az tartotta vissza a köré gyűlő hat bikát, hogy egyikünk sem vállalta volna be a gruppent. Én már túl öreg voltam ehhez, plusz elméletileg házas is, a többieknek meg nagyjából egy egész ovinyi gyerek visított otthon. Coltonnak a legkisebb porontya még csak ki sem billegett a kórházból.
A második találkozást sem úszta meg szárazon a kagyló, de hősként felállva magamra zártam a zuhanykabin ajtaját és a következő fél órában másra sem voltam képes, mint hogy a sarokban megtámaszkodva a képembe zúgó vízzel locsoljam magam. Szerencsére józanító hatású volt a hideg-meleg víz váltakozása. A forrótól sárkányként tüzeltem, a jéghidegtől meg azt hittem, hogy Amundsen sorsára jutva levághatnak rólam néhány testrészt, de szükséges volt.
Fél órával később, még nedves hajjal ültem a konyhaasztal mellett a széken, magam alá húzott lábakkal, tenyerem közé fogva a csak három deci fekete kávét és bámultam annak fekete lyukhoz hasonló sűrű feketeségét.
- Soha többé nem megyek el veletek, faszfejek - köszörültem meg a torkom egy vigyor kíséretében a skype képernyőjét figyelve, ahol a többiek még mindig vegetáltak, és legalább olyan részegek voltak, mint én tegnap este 10 környékén. Persze ezek a görények felröhögtek volna a fogadalmomon, mert mindenki tudta, hogy úgyis rávehető voltam, csak nehezen adtam magam a legtöbb esetben.
A romantikus egybegyűlést a csengő hangja robbantotta szét, meg az én fejemet is, egyetlen szó nélkül hajtottam le a gép képernyőjét és kávéval a kezemben indultam meg a huszonhárom fokos házban az ajtó felé. Már az is ritka volt, hogy itthon voltam, nem még az, hogy valaki zaklatni merészeljen. Általában csak alvásra használtam a házat, a hálómat, de ha éppen anyám és apám, vagy az öcsém jelent meg a színen, akkor muszáj voltam főzni is valamit. Legtöbbször carbonara díszítette az asztalt. Esetleg némi bolognai, de ha nagyon változatos akartam lenni, akkor összeszenvedtem némi steak-et is, ami rohadtul távol állt a Michelin csillagos chefek különleges faszkodásaitól.
Az ajtó kitárult a vendégem előtt, mint Narnia kapuja abban a nyomorult filmben, és megláthatott engem egy szál melegítőgatyában, pucér lábakkal, vizes hajjal és egy egyszerű sötétzöld pólóban. Ha nem kellett az öltöny-nyakkendő kombó, akkor nem is szobroztam benne.
- Holly! - kellett egy kis idő, amíg befogadtam a látványát. Mindig ez volt, ha megláttam. Rohadtul különleges vonásai voltak és plasztikai sebészetben jártas ember szerintem összefosta volna magát a gyönyörűségtől, ha az ő kezei alatt történik meg ez a csoda. Nem vitatom, tényleg gyönyörű volt, és talpig nő. - Jó reggelt! - így hajnali tízkor, fél tizenegy tájékán. - Kérsz kávét? Mondjuk nyálas ez a bögre már, szóval nem biztos, de bent még van a konyhában, ha gondolod - intettem fejemmel befelé, és ha már megemlítettem ezt a csodaszert, akkor meg is kívántam. Hat nagy kortyot, ami leégette a nyelvemet is, de nem érdekelt. Másnapra tökéletes volt. - Mi a helyzet? - az ajtóm tárva nyitva, én meg kurvára nem öltöztem a kinti hideghez. Elálltam az útból, hogy a nő belépjen a szentélybe, ha akart. Nem éltem kacsalábon forgó körülmények között. Minek, ha amúgy is szinte szökőévente van időm a házra? Mindennel felszereltem, mikor beköltöztem, de a luxust elkerültem. Minimálban toltam, ahol csak lehetett.




⇞⇟
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
48
Reagok száma :
39
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly × Matthew Szer. 28 Nov. 2018, 18:50


Matt & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Hivatalosan is megérkezett a tél. Én egyáltalán nem bántam, mert a jelenlegi hangulatomhoz sokkal jobban illett, mint a vidám, virágillatú nyár, a maga lágyságával és napsütésével. A tél azonban kellően kemény volt, letisztult, és hideg, pontosan erre volt szükségem. Nem hiába utaztam el nem olyan régen az Alpokba, ám azóta már Kanadát is belepte a puha, porszerű fehér lepel. Én pedig kellemesen borzongva üdvözöltem a fagyos évvégét, csak éppen felkészülni felejtettem el rá. Ráadásul, ha csak a karácsonyra gondoltam – amit alapvetően egyébként az életutam ellenére is kedveltem -, kirázott a hideg. Évek óta egyetlen normális ünnepünk sem volt, ám idén fog először előfordulni, hogy egyedül töltöm azt. Teljesen egyedül, magányosan.
Az egyedülléttel egyébként sohasem volt bajom, az nem egyenlő a magánnyal. Most viszont határozottan úgy éreztem, hogy nincs senkim ezen a világon, pedig ott volt Ems is, akire bármikor számíthattam. Mégis egyedül maradtam, akár a kisujjam, nem volt már családtagom, akivel megoszthattam volna a szeretet ünnepét. Börtön karácsony? Még rágondolni is szörnyű volt, bár lehet a semminél még az is jobb lesz.
Gondolataimból az arcomba toluló hideg levegő, és némi hópermet zökkentett ki. Elég hűvösre fordult a levegő, ráadásul időnként még a szél is feltámadt. Én meg természetesen kesztyű nélkül álltam neki letakarítani a teraszt, meg a járdákat, hogy egyáltalán közlekedni tudjak. Fogalmam sem volt róla, hogy tavaly hová lett eltéve a hólapát, mivel akkor még Nate feladata volt ezt megcsinálni. Most már ez is rám hárult, mint az olyan dolgok, hogy a szélvédő jég alól való kiszabadítása. Annak idején ezt is az öcsém oldotta meg nekem, mire kikászálódtam a házból indulás előtt.
Így kilátástalannak tűnt a további kinti munka, márpedig nekem ezt most muszáj volt megcsinálni. Ha a járdáról nem takarítom el a jeget meg a havat, a végén még megbüntetnek a lakók. Kétségbeesetten, tanácstalanul néztem körül azokon a helyeken, ahol lennie kellett volna az efféle hasznos eszközöknek, de egyszerűen nem leltem. Az első gondolatom természetesen a szomszédban lakó szőkeség volt, ám nem láttam jelen pillanatban az életnek semennyi jelét, ami arra engedett következtetni, hogy nincs otthon. Tudtam én jól, hogy semmi probléma nem lenne abból, ha átmennék és körül néznék a fészerében, de inkább nem akartam engedély nélkül berobogni az udvarába.
Végül körbefordultam, és megláttam a nem messze lakó Matt autóját a felhajtón. Határozottan a ritka alkalmak egyike volt ez, mert nem sok időt töltött otthon, ezzel tisztában voltam. Nem az a szomszéd vagyok, aki lesi az utcában lakók minden egyes percét, de azért már feltűnt mióta ideköltözött, hogy ő is a munkájának él leginkább. Nem meglepő, az orvosok már csak ilyenek, igaz?
Átcsörtettem hát hozzá a túloldalra, és meg sem álltam a csengő megnyomásáig. Aztán egy kicsit elbizonytalanodtam, mert talán most ébresztettem őt fel, és majd jól leharapja a fejem, de már nem hátráltam meg. Az csak rosszabb lenne, ha felkelteném, és még csak meg sem várnám. Azt hinné, hogy valaki szórakozik vele, szóval egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat, és amikor hallottam a zár kattanását, felemeltem sapkába bújtatott fejemet.
- Szia, Matt! – még egy mosollyal is megpróbálkoztam, hogy ne érezzem magam olyan kellemetlenül a figyelő tekintete miatt. Mindig úgy megnézett magának, hogy azt gondoltam, azt latolgatja, mit szabna át rajtam. Nem igazán tetszett ez a gondolat, én már egészen megszoktam a vonásaimat. Voltak az életemben olyan időszakok, amikor azt kívántam, bárcsak kaphatnék egy új arcot, hogy ne ismerjenek fel, de az már nagyon régen volt, és Montréal megadta a névtelenség és ismeretlenség nyugalmát. Egy időre legalábbis, most meg ki tudja, hogy mi lesz a későbbiekben.
- Ne haragudj, ha megzavartalak valamiben… - most már én is megnéztem őt magamnak, és nem volt nehéz kitalálni, hogy még csak most kezdi a napját. – Jó, rendben! – hiába nem volt jó hangulatom, mégis kibukott belőlem a nevetés a nyálas bögre emlegetésére. – Elfogadom, már úgyis lefagytak a kezeim. – emeltem meg a szóban forgó testrészemet, és megmozgattam az elgémberedett ujjaimat is. – Leveszem a csizmát, hogy ne sározzak össze semmit! – közben máris lehajoltam, és megszabadultam a latyakossá váló lábbeliktől. Aztán hirtelen egyenesedtem fel, és mivel a kapucni idő közben a fejemre esett, most hátra kellett tolnom, hogy kilássak.
- Esik a hó! – adtam az időjárásjelentést. – Nekem pedig eltűnt a hólapátom, és a jégkaparóm. – lehúztam a cipzárt, és kitekertem a nyakamból a sálat. – Igazából ezért is jöttem át, bevallom! – megdörzsöltem az elfagyni készülő orromat. Sebaj, majd csináltatok vele egy másikat, ha már úgyis a szakmájába vág.

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly × Matthew Csüt. 29 Nov. 2018, 15:19
Winter is coming


- Csak egy jókora másnapban, egyébként minden szuper, köszi - nem, dehogy zavart meg. Ha a fiúk látnák, hacsak skype-on keresztül is, akkor biztos, hogy füttykoncertet adnának. Függetlenül attól, hogy mindegyik kurvára nős volt és hősszerelmes. Már megértettem, hogy Miss Cukorka miért engem választott, de csak nem gondolhatták, hogy majd félrevonulva vele kihasználom a nem is ingyenes látogatását?! Belegondolva ebbe az egészbe elég sivár szexuális életem volt, és most nehogy bárki is arra gondoljon, hogy utoljára négy éve voltam nővel, mert nem. Voltak bizonyos alkalmak, amikor már én is éreztem, hogy nem csak a munkába kellett beletemetkeznem, hanem a folyton növekvő stresszt le kellett valahogy vezetnem és az, ha elmentem volna masszázsra, lófaszt nem segített volna. Megvannak ezek a stresszoldó kezelések, nem? Lófaszt. Meg voltam arról győződve, hogy csak a lelkibékés Jézus-követőknek segített és az sem volt rám túl jó hatással, hogy John állandóan arról sztorizgatott Noah Rachel-mániája mellett, hogy éppen hány felé futott a farka egy nap.
Ezért is toltam a képembe inkább a bögrét, amikor Holly lehajolt, hogy megváljon a csizmájától, ami úgy nézett ki, mintha instant disznóvágásról jött volna, már csak a vér hiányzott. Senkinek nem használt volna, ha a gerince mentén végigkövetem a teste vonalait. Ennyire szánalmas azért nem voltam. A kávé valamennyire felébresztett, miután már nem a hányás gondolatával voltam elfoglalva, és ahogy felegyenesedett a nő, egy szélesedő mosollyal néztem végig, ahogy a kapucni lifegett a feje körül. Kislányos vonás volt, kedves.
Tényleg félrepakoltam a testem, és ahogy a havat említette, csak akkor került fókuszpontba a feljáróm, a mellette lévő befüvesített rész, ami fehér hószőnyegbe borult. Muszáj leszek beállni a garázsba én is az autóval, és majd kikaparni magam a nap végén, ha nem akartam jegesmedvévé válni a barlangomban. Brumm-brumm.
- Szeretnéd, ha megkeresném őket? - néztem azokba a brutálisan barna szemekbe, és ha végre beljebb került a lány, akkor kizártam a hideget. Egy jó tüdőgyulladásra nekem sem volt szükségem. - Vagy szeretnéd, ha átmennék, és megmentselek a hóhelyzetből? - nevettem fel, néma léptekkel elcsattogva a konyha irányában. Ha nem akart leizzadni menten Holly, muszáj volt menet közben vetkőzni. Gyűlöltem a hajszárító hangját, biztos, hogy nem fogom használni azt a fost.
Kinyitottam a mosogató feletti szekrény ajtaját és egy igazán visszafogott bögrét sikerült elővarázsolnom neki. Az enyém lámás volt. A fiúk nem hagyták ki azt, amikor beköltöztem és már csak azt vettem észre, hogy a saját normális porcelánjaim eltűntek, helyettük ezek az istenverte görcsök díszítették a lakásom. Ha a seggükbe feldugtam volna sem árulták el, hol temették el a felnőtt életem gyűjteményét. Ezekkel a szarokkal úgy tűnt, mintha retardált lettem volna, de csak azért sem váltam meg ezektől. Bizonyíték, mekkora fasz barátokkal voltam körülvéve.
- Cukor-tej kombó? - néztem rá a lányra, ahogy csobogva töltöttem másfél adag kávét a bögréjébe a kancsóból, és már pakoltam is le a pultra az unikornist, előszedve az említett dolgokat, ha bármelyikre is szüksége volt. A magam részéről megmaradtam a mentes verziónál. A teáimat sem csesztem el cukrozott fosokkal.



⇞⇟
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
48
Reagok száma :
39
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly × Matthew Yesterday at 22:42


Matt & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


- Ha tudtam volna, inkább… - nem fejeztem be a mondatot, csak a fejemet ráztam meg végül. Abszolút felesleges volt magyarázkodnom most neki, mivel már megzavartam, bármit csináljon is. Innentől kezdve már maximum csak magamat hozhattam kellemetlen helyzetbe, senki mást. Nem hiszem, hogy ő akár kicsit is rosszul érezte volna magát azért, mert így látom, hiszen ez az ő otthona, és itt azt csinálhatott, amit csak akart.
Azért annak mindenképpen örültem, hogy be lettem invitálva, és nem is utasítottam vissza. Nem sok időt töltöttem odakint, de csak úgy röpködtek a mínuszok, aminek hála inkább vágytam a jó meleg falak közé, semmint kintre. Pedig nem vagyok egy nyafogós cafka, mindenfélét képes vagyok megoldani akkor is, ha magamra vagyok utalva a vadonban, és havas környezetben is kellett már teljesítenem a saját kihívásaimat, úgyhogy nem is értettem most magam. Talán csak le voltam gyengülve, talán lappangott bennem valami, vagy úgy összességében minden.
- Jaj, nagyon rendes tőled, de nem szívesen dolgoztatnálak a szabadnapodon! – emeltem meg gyorsan a kezeimet, mert ilyen szívességre kérni tényleg nem állt szándékomban. Egyetlen pillanatra sem jutott az eszembe. – Vagyis gondolom, hogy szabadnapod van… - tettem hozzá, mielőtt azt hinné, hogy kémkedek utána, vagy ilyesmi. Mindez csupán tipp volt a részemről, semmi több. – Elég nekem, ha a sajátodat kölcsön tudod adni nekem, és miután végeztem vele, visszahoznám egyből! – ígértem meg, bár ez számomra abszolút evidens volt.
Közben kibújtam a kabátomból, és a konyhában a szék háttámlájára tettem, hogy ne gyűrődjön nagyon. Tétován megálltam a helyiségben, várva azt a bizonyos kávét, amire ígéretet kaptam, aztán már itt sem lennék. Tényleg úgy éreztem, hogy betörtem a személyes terébe, és elrontottam a délelőttjét a megjelenésemmel. Én sem rajongtam a hívatlan vendégekét, még ha ezt általában nem is érzékeltettem.
- Hát ez… - szemrevételeztem idő közben a nekem szánt bögrét. – Igazán bájos. – fejeztem be végül a gondolatmenetemet. – Miért van neked ilyesfajta bögréd, ha megkérdezhetem? – naná, hogy megkérdeztem. Alapvetően nem szerettem senki magánéletében vájkálni, és túlságosan személyeskedőbe sem mentem át soha, de most nem bírtam ki. Túl mulatságos volt ahhoz, hogy ne cukkoljam egy kicsit.
- Vagy esetleg lemaradtam valamiről, és lett itt körülötted egy lány? – mondjuk, abból kiindulva, amit eddig láttam ebből a pasasból, mióta ideköltözött, simán kinéztem belőle egy efféle mulatságos bögrét. – Igen, jöhet mind a kettő, de ne túl sok cukrot! – kértem gyorsan, mielőtt odapakolt volna nekem túl sokat. – Ez lehet, hogy egy kicsit sok lesz. Én nem haldoklom félig, és már jó ideje amúgy is fent vagyok. – azért gyanakodva néztem a bögrébe töltött mennyiséget a fekete löttyből, de ez talán még iható lesz. El is készítettem magamnak úgy, szeretem.
- És milyen apropóból sikerült elérni ezt a zombi külsőt? – természetesen semmi közöm nem volt hozzá, de ha már így itt voltam, akkor rákérdeztem. Amúgy is cikinek éreztem volna a csendet, miközben itt kávézgatok nála.

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Holly × Matthew
Vissza az elejére Go down
 
Holly × Matthew
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Kertváros-
Ugrás: