welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Jade & Léon / Burned
avatar
Civil
Kor :
34
Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
tűzoltó
Play by :
Matt Bomer

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Jade & Léon / Burned Kedd 27 Nov. 2018, 10:20
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
34
Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
tűzoltó
Play by :
Matt Bomer

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jade & Léon / Burned Kedd 27 Nov. 2018, 10:53

Jade & Léon
Flames in the night
Üveges tekintettel meredtem a bepárásodott ablakra, vajmi keveset lehetett érzékelni a külvilágból oldalra, de nem számított. A világ ugyan nem állt meg körülöttem, de én megrekedtem benne, és nem tudtam még most sem, hogy valaha elindulok-e újra, fogok-e még élni igazán, őszintén mosolyogni, ne adj isten nevetni, érezni annak minden mélységében. Csak voltam. Ettem, aludtam, dolgoztam. A lényeg, a töltelék, az, ami élővé tesz egy embert, hiányzott belőlem. Mintha az elhunyt feleségem magával vitte volna a lelkemet.
- Mit mondjak Sarahnak a pörköltről?
Lajhárokat megszégyenítő módon fordultam Paul felé, aki a legjobb haverom volt a kollégáim közül, tudtam, hogy erre illenék mondanom valamit, de manapság a bókokat oly gyakran szórom, mint amilyen sokszor görbül mosolyra a szám. Következésképpen soha. Sóhajtottam egyet, nem akartam bunkó lenni, kedveltem a feleségét, az esküvőjükön is tiszteletemet tettem, sőt, gyakran átjártunk hozzájuk. Többször hívtak azóta, tudom, aggódnak értem, de jelenleg még nem tartok azon a ponton, hogy bárki segítségét elfogadjam.
- Mondd neki, hogy isteni volt, mint mindig, és persze köszönöm neki.
Miattam csinálta, de sokat nem fogyasztottam belőle, nem éreztem éhesnek magam, vagy a hangulatom okán, ezt már magam sem tudom.
- Azt a rohadt.
Kiált fel mögöttünk Carlos, az egyik lelkes újonc, kinek szemei még sokat nem láttak a szakmánkból, de ami késik, nem múlik. Mindenesetre valóban meghökkentő volt a belváros szívében égnek szökő lángorkán, mit a berobbant autó okozott, a másik valamivel tőle távolabb feküdt fejreállva, sokszor a karamboloknak „hála” istenesen meghazudtolják a járművek a fizika törvényeit. Mellette egy nő zokogva térdelt, és nyúlkált befelé.
- Paul, mérjétek fel az égő autót, ha nincs benne senki, minél hamarabb oltsátok el. Kölyök, gyere velem, valószínűleg valakit ki kell szednünk a másikból.
Lori már ott térdelt az anyuka mellett, az arca leheletnyit fehéredett, biztosan egy gyerek, akkor szokása mérsékelten ugyan, de kiborulni. Biccentettem a többieknek, hogy jöjjenek, én magam vittem az emelőt, hátha szükséges lesz. Rögtön a másik oldalra léptem, tekintettel arra, hogy onnan bizonyosan könnyebben közelítem majd meg az autóban rekedtet. Lehasaltam, úgy kerültem egy szintbe a gyerekülésben ragadt kislánnyal.
- Jó estét, kiasszony, remélem, kisegíthetem a járműből.
Hopp, egy mosoly, a gyermek nem sírt, sőt, viszonozta a gesztusomat, és lelkesen bólintott. Látszólag nem volt baja, csak éppen kiszállni nem tudott.
- Anyu, minden rendben, ne sírj, a bácsi segít.
Értelmes, okos kislány, semmi kétség, mindösszesen az tűnt gondnak, hogy a zúzódott autó annyira deformálódott, hogy a biztonsági öv csatját lehetetlenségnek tűnt kioldani. Egyébként sem érte volna el, hiába tűnt már hat éves formának.
- Bemászok oda hozzád, és elvágom az övet, úgy ki tudsz majd mászni. Fáj valamid?
- Nem, jól vagyok!
Abban biztos voltam, hogy sokkos állapotban van, így nem fogadtam volna rá, hogy valóban minden rendben van vele, de azt majd a mentőseink ellenőrzik. Lori átvette a szót, hogy gyors állapotfelmérést végezzen, de amennyit ténykedésem közben láttam, mindene mozgott, és a tekintetével is képes volt fókuszálni, nagy baj nem lehetett. Percek múlva már a mentőautóban ült. Szerencsés helyzet, amikor ilyen könnyű megmentenünk valakit. Az összeégett autóban már nem járt ilyen jól a sofőr, a vak is látta, hogy összeégett, hozzá nem értünk ki időben, talán lehetetlenség lett volna. Az utólagos vizsgálatok alapján majd felmérjük, mitől robbant be ilyen gyorsan.
- Hadnagy!
Sietve odaléptem Paulhoz, a hangjából érződő hitetlenkedés okán nem ért rá a dolog, ismertem, tudtam, hogy sok mindent látott már hozzám hasonlóan, bármiért hív, az nekem sem fog tetszeni. S valóban, a felfeszített csomagtartóból egy felismerhetetlenségig összeégett test meredt vissza ránk, a helyzeten csak rontott, hogy pluszban szét lett áztatva. Jade bizonyosan falnak fog menni a gyönyörűségtől, ha ezt meglátja.
- Értesítsétek a Jade C. Sorensent. Lehetőleg azonnal jöjjön, ha bármire jutni szeretne…
Nem kételkedtem, hogy itt lesz, amint tud, nem hiába volt az egyik legjobb a szakterületén. Csak várnunk kellett. Nem szerettem volna belegondolni, mit élhetett át szegény szerencsétlen, mire bejutott abba a csomagtartóba. Istenem, remélem, már rég halott volt, mire elérte a tűz.
Vissza az elejére Go down
avatar
Igazságügy
Kor :
35
Hozzászólások száma :
85
Reagok száma :
67
Tartózkodási hely :
Montréal, Kanada
Foglalkozás :
Vezető törvényszéki antropológus
Play by :
Jessica Chastain

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jade & Léon / Burned Kedd 27 Nov. 2018, 20:11

Léon & Jade
Elfoglalt voltam, mint általában úgy mindig. Ritka alkalom volt az, amikor papírok fölé görnyedve dolgoztam, de azért előfordult olykor-olykor. Leginkább azokban az esetekben, amikor már nem halogathattam tovább az adminisztratív feladataimat. Akkor aztán rászántam magam, és a tőlem telhető leggyorsabban próbáltam megcsinálni a papírozást. A világon talán az egyik legrosszabb dolog volt, ezt mindenféle túlzás nélkül állíthatom, nekem felért egy kínzással. Azt hiszem, hogy nagyjából így érezhették magukat azok a nyomozók, akik asztalhoz lettek kényszerítve a terepmunka után. Borzasztó.
Most azonban akadt bőven feladat, pedig éppen tavasszal szokott besűrűsödni a meló. Akkor, amikor a téli fagy után elkezd felengedni a föld, és előkerülnek a tetemek, azonosíthatatlan maradványok. Olyankor jövök én a képbe, meg így karácsony előtt. Az emberek teljesen kifordulnak önmagukból, és őrültségeket művelnek. Például a kezem alatt fekvő is abszurd módon az egyik plázában zuhant le. Olyannyira roncsolódott, hogy felkértek az azonosítás megkönnyítésére, mivel papírok nem voltak nála. Ki az a barom, aki pont egy bevásárlóközpontot választ arra, hogy kioltsa a saját életét? Ott, ahol gyerekek is vannak? A Mikulás jelmezbe bújtatott idiótákhoz még el sem értünk, máris elkezdődött ez az egész. Múlt héten meg a Black Friday szedett több áldozatot is, ki érti ezt?
Rosszallóan ingattam a fejemet, aztán tovább koncentráltam a testre, vagy legalábbis arra, ami maradt belőle. A boncolást már elvégezték a kollégák, nekem már csupán azonosítanom kellett ezt a szerencsétlent. Éppen szerettem volna a fogászati kartonokat átnézni, hátha találok benne valamit, amikor megcsörrent a telefonom.
- Sorensen! – vettem fel sebtében, a vállam és a fülem közé szorítva a telefont. Közben a szemüvegem lecsúszott az orromon, úgy tanulmányoztam az előttem lévő nyitott mappa tartalmát. Csak hümmögtem, és nyugtáztam a hallott információkat, egészen egy bizonyos pontig. – Hogy micsoda? – egyből ráncba szaladt a homlokom, és máris érdekesebb ügynek ígérkezett az új, mint amivel jelenleg foglalkoztam. Azon nyomban összecsaptam a kartont, és lelökve az asztalra, már szabadultam is meg a kesztyűimtől.
- Rendben, máris indulok! – mire a hívás megszakadt, a telefon a mappa sorsára jutott, ott landolva a kupacon. Kibújtam a köpenyemből, és a felszerelés után néztem. Elég gyorsan megtaláltam, és már indultam is utamra. Az a szerencse, hogy időben kapcsoltam, és még visszafordultam a mobilomért. Az az átkozott készülék valahogy mindig önálló életre kelt, és megpróbált megszökni előlem. Erre azonban most nem volt időm, mert várt két azonosítatlan hulla. Beteges, hogy ez hoz lázba, én ezzel tisztában vagyok, de teljes volt a lelkesedésem.
Ez egészen addig ki is tartott, amíg az iránymutatásnak engedelmeskedve eljutottam a helyszínre. Körbe volt zárva az egész, és nem volt nehéz meglátnom a balesetet szenvedett két járművet sem. Határozott léptekkel indultam meg abba az irányba, ahol a kiégett kocsi dekkolt, amikor elém lépett a járőr, megakasztva a lendületemet.
- Sajnálom hölgyem, de nem mehet tovább! – emelte fel a kezét fontoskodva. Lekezelően – tudom, baromi rossz szokásom – néztem végig rajta, aztán húztam elő a beléptetőkártyámat a rendőrség épületébe.
- Szerintem meg igen, és minél tovább feltart, annál kevesebb az esélye annak, hogy megoldjam az ügyet. Dr. Sorensen vagyok! – lobogtattam meg a képemmel ellátott kis lapot.
- Ó, ne haragudjon, már várják! Arra menjen! – igazított útba zavartan, és már fel is emelte előttem a kordont.
- Köszönöm, én is pont így gondoltam! – biccentettem felé a hála legkisebb jele nélkül, aztán folytattam a megkezdett ritmusban a menetelést. Azért a szám szegletében megjelent egy halovány kis mosoly. Végre újra munkában voltam, semmi sem állíthatott meg így a kényszerpihenő után. – Üdv, fiúk! – köszöntem a tűzoltóknak, aztán felfedeztem Léont is. – Hadnagy! – egy fejbólintással üdvözöltem. – Mutassa, hogy mink van! – bár elég gyorsan felmértem a helyzetet ahhoz, hogy erre ne feltétlenül legyen szükség. Ráadásul, már a telefonban is vázolták, hogy ketten lesznek.
- Mégis ki volt ez a címeres ökör?! – fakadtam ki, amikor megláttam, hogy néz ki a csomagtartóban lévő maradvány.
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
34
Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
8
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
tűzoltó
Play by :
Matt Bomer

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jade & Léon / Burned Szomb. 01 Dec. 2018, 16:15

Jade & Léon
Flames in the night
- Értesítettük Dr. Sorensent.
- Remek, akkor próbáljuk meg a terep többi részét valamelyest rendbetenni. Az autóhoz ne nyúljon senki.
Nem lelkesedtem ezért az egészért, többnyire a fél éjszakánk úgyis rámegy egy-egy ilyen esetre, de sejtéseim szerint ez a mostani még annál is rosszabb lesz, mindenkit, aki az autó közelébe jutott, ki fognak kérdezni, ami részemről ugyan nem volt aggályos, csak az idő, ameddig mindezt lezavarják. Bele fog telni jó néhány órába pluszban, míg mi innen hazaverekedjük magunkat. Öröm az ürömben, hogy a rendőrök pillantok alatt kiértek, és elkerítették a környéket. A bámészkodók még az éjszaka közepén sem kerülték el a helyszínt. Képtelen vagyok felfogni, hogy miért jobb katasztrófaturistát játszani, mint hazamenni szépen az ágyukba, és nyugodtan kipihenni magukat. Olykor, sőt, igazából az időm tetemes részében nem értem az embereket. Tisztelet persze a kivételnek.
- Az ég szerelmére, valaki menjen már oda közölni a járőrrel, hogy ne tartsa fel a törvényszéki antropológust.
Morranok fel, amikor messziről meglátom a vörös üstököt, de kár a szóért, hiszen a nő pillanatok alatt lekezeli a tagot, és bebocsátást nyer erre a mostoha terepre, ám ha valaki, ő bizonyára látott már ehhez hasonló rémséget. Az újonc példának okáért elhányta magát, először feltakaríttattam vele, aztán beültettem a kocsiba. Minek bámészkodik, ha nem bírja a gyomra. Én viszonylag gyakran láttam összeégett embert, nehezen jön számra a hulla szó, következésképpen nem igazán hatott meg a látvány, már csak azért sem, mert a csomagtartóban ragadt szerencsétlen nem a mi hibánkból halt meg. Legalábbis szerintem ahhoz túlságosan szenesnek hat még vizesen is, ennyi idő alatt képtelenségnek hat számomra, hogy felemésztette a tűz.
- Dr. Sorensen.
Biccentettem a nőnek, noha korábban már kerültünk olyan helyzetbe, hogy tegeződésre váltsunk, de a jelenlegi körülmények között jobb volt a magázódás. Nem tudom, én ilyenkor jobb szerettem minél távolabb kerülni fejben mindenkitől, jobb volt elvonatkoztatni, úgy tenni, mintha nem lennék a saját testemben, nem én tapasztalnám ezt a sok szörnyűséget. S én nem tapasztaltam akkora dózisban, mint mondjuk Jade. Intettem neki a csomagtartó felé, és tekintettel arra, hogy kénytelen voltam lezáratni, és elállni a bámészkodók útját a műszaki kocsinkkal, most felemeltem a kasznit, hogy minden gyönyörűsége a nő elé tárulhasson. Undorító, de komolyan, de legalább a kukacok még a közelébe sem kerültek, hogy elkezdjék feldolgozni. Vagy tudom is én, miként működik ez, de nem fogok kiselőadást kérni a témáról, isten mentsen tőle.
- Bizonyosan olyasvalaki, aki nem lát át egy lezárt csomagtartón.
Feleltem totál rezignáltan, a magam módján megvédve az embereimet, mert lássuk be, a kutya nem tudhatta, hogy a sofőr, akit azóta már elvittek fekete zsákban, hullát rejteget hátul. Mégis ki a túró feltételezne ilyesmit alapból?
- Kénytelenek voltunk megfékezni a lángokat, máskülönben átterjedhetett volna a másik autóra, onnan pedig tovább.
Sajnálkozni nem fogok neki azon, hogy nehéz a munkája, a miénk sem egyszerű, bizonyos szempontból mindkettő kizsigereli az embert, de végezzük, ahogy tudjuk.
- Azonban, ha bármiben tudunk segíteni, csak szóljon.
Még itt vagyunk, maradunk egy darabig, még sokunkkal nem végzett a rendőrség, addig pedig bőven ráérek, bár azt nem tudom, lehetünk-e bármiben a nő segítségére.
- Az biztos, hogy semmilyen iratot nem találtunk az autóban, ami ép maradt volna, az autó rendszáma alapján van egy sofőrünk, de lehet lopott is.
Célozni vágyom ezzel arra, hogy ezen a vonalon vajmi kevés esély van arra, hogy közelebb kerüljön ahhoz bárki, kicsoda járt olyan szerencsétlenül a csomagtartóban, és mi történt vele valójában.
Vissza az elejére Go down
avatar
Igazságügy
Kor :
35
Hozzászólások száma :
85
Reagok száma :
67
Tartózkodási hely :
Montréal, Kanada
Foglalkozás :
Vezető törvényszéki antropológus
Play by :
Jessica Chastain

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jade & Léon / Burned Vas. 09 Dec. 2018, 23:59

Léon & Jade
Valószínűleg nagyra értékeltem volna, ha hallom, hogy Léon máris a segítségemre igyekezett küldeni valakit, de szerencsére elég nagy volt a szám, nagylány is voltam már, úgyhogy addigra ügyesen megoldottam a bejutásomat. Legalább a járőr is megjegyezte egy életre, hogy a vörös hajú szélvészt engedje csak át bátran, különben harapni fog.
Biztosra vettem egyébként, amikor odaértem a tűzoltók hadnagyához, hogy nem fogja sértésnek venni, amiért nem pacsiztam most le vele. Közvetlen viszonyban voltunk, de amikor munka van, akkor szerettem én is megtartani a távolságot, úgyhogy szerencsére ő is vette a lapot. Úgy sejtettem, hogy hasonlóképpen vélekedhet ezzel a helyzettel kapcsolatban, addig meg aztán el sem sikerült még jutnom, hogy szemrevételezzem a feladatomat.
Csakhamar felfedeztem a legnagyobb hátráltatómat, vagyis a lánglovagok ténykedését. Utáltam, ha összebarmolták a helyszínemet, és az már igazán csak részletkérdés, hogy mindez szándékosan esett meg, vagy merő véletlenből, esetleg tudatlanságból. A végeredmény ugyanaz volt, méghozzá egy igencsak rossz állapotban lévő maradvány. Voltam már rosszabb helyzetben is, de határozottan nem örültem ennek. Csak meg fogja nehezíteni az egész folyamatot, és több gyakornokot kell majd bevonnom. Biztosra vettem, hogy ők maguk élvezni fogják, szegény áldozat már kevésbé.
- Lehet, de ez nekem attól még nem segít! – ingattam a fejemet rosszallóan. – Mondja, most mégis mi a franchoz kezdjek ezzel? Amíg nem szárad meg, addig nem nyúlhatok hozzá érdemben. Félő, hogy szétmállana az egész. – dünnyögtem az orrom alatt, és mivel rendkívüli módon koncentráltam a megoldás megtalálására, ezért még az arcom is egyfajta grimaszba fordult. Az orromat enyhén felhúztam, a szemeim pedig összeszűkültek. Meg kellett ezt oldani, nincs mese!
- Értem én, tisztában vagyok a feladatuk menetével és a miértekkel is, de ez… - rámutattam a maradványokra, aztán csak lemondóan megráztam a fejemet. Nem lehetetlen küldetés, én amúgy is mindent megoldottam, amit csak ember képes volt, de ettől még nem fogok jó pofát vágni hozzá, amikor a legtöbb nyom valószínűleg tönkre is ment, hála a buzgóknak.
- Ennél többet? – ugrott meg a szemöldököm kérdőn. Nem akartam beszólni, nem ő tehetett róla, hiszen tényleg csak a munkájukat végezték. Szívem szerint vissza is szívtam volna egyből a szavaimat, de erre már nem volt lehetőségem. Csak remélni tudtam, hogy ismer már annyira, hogy ezt ne vegye magára, vagy éppen sértésnek. Nem feltétlenül neki szólt az udvariatlanságom, hanem magának a helyzetnek, ami most nagyon bosszantott.
- Ezeket elnézve nem is csodálkozom. – intettem a kiégett kocsi romjaira. – Oké, valószínűleg az embernek van annyi esze, hogy nem szállít senkit a saját csomagtartójában. Úgy tippelem, hogy a kocsi lopott lesz… - nem szerettem találgatásokba bocsátkozni, de most tényleg ez volt a reális. - Akkor gondolom a sofőrünk személyazonosságát is meg kell még állapítani. – inkább csak magamhoz beszéltem, mert nyilván nem Léon feladata lesz ezt kinyomozni, ő csak közreműködött. Ahogy én szoktam gyakorlatilag.
- Semmi gond! – szögeztem le, mert nem rettentem meg a több munkától. – Az milyen állapotban volt? – ráncoltam a homlokomat, próbálva megtalálni a hullaszállító kocsit. – Egyáltalán miért vitték el még az előtt, hogy megérkeztem?! – újabb idegeskedés következett részemről. – Elmozdították, hiába egyértelmű a halál oka, én azért szeretem érintetlenül látni a helyszínt. – magyaráztam, hol ide, hol oda mászkálva.
- Úgyhogy most megnézem, ami maradt belőle. Ha kiderül, hogy ez a szerencsétlen gyilkosság áldozata lett, és nem egyszerűen csak a csomagtartóban akart utazni, akkor hívnom kell a rendőrséget is. – közöltem előre Léonnal, bár elég régóta volt már a szakmában ő is ahhoz, hogy mindezzel tisztában lehessen.
 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Jade & Léon / Burned
Vissza az elejére Go down
 
Jade & Léon / Burned
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie-
Ugrás: