welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Cherée Nolan
avatar
új tag
Kor :
27
Hozzászólások száma :
2
Reagok száma :
0
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Gyermekpszichológus
Play by :
Lili Reinhart

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Cherée Nolan Szomb. 24 Nov. 2018, 00:39

Cherée Nolan
rövid! idézet
becenév
Cher, Cherry
születési idõ
1991. oct. 09.
születési hely
Québec  
családi állapot
Egyedülálló
szexuális beállítottság
Hetero
csoport
Egészségügy
foglalkozás
Gyermekpszichológus, diák (kriminálpszichológia)
play by
Lili Reinhart
információk a családról
Reinard Nolan, 53, édesapám; Eredetileg Felső-Normandiából származik, négy éves korában a szülei elváltak, így édesanyja új élet kezdése céljából elköltözött a távoli Québecbe vele és az akkoriban két éves húgával együtt.
Édesapám tipikusan az az ember, akit kenyérre lehet kenni, ha a családjáról van szó. Jó természete azonban nem naivitásból ered, leginkább együttérzésből és megértésből. Édesapja olajmágnás utódja, de ezt a mai napig senki sem emlegeti, ahogyan a méregdrága ajándékokat sem, amiket rendszerint minden évben kapunk az ünnepek alkalmával. Édesapám eleinte visszaküldte őket, azonban 1995 Karácsonyán édesapja szívroham miatt egy magán klinikában töltötte a Karácsonyt. Jelenlegi felesége szerint apám undok tette vitte kórházi ágyba az apját, apám pedig azért sem küldött vissza egyetlen egy ajándékot a majdnem végzetes incidens után, mert nem akarta, hogy a lelkén száradjon apja halála. Egyébként építkezési vállalata van és olyan projekteken dolgozik, amik szerte a világban zajlanak. Például Afrikában, Indiában és néhány európai országban is.  

Chantelle Nolan née Dubois, 51, édesanyám; A Liechtenstein-ház nemesi családjának viszonylag távoli rokona, de a messzi kapcsolat ellenére is luxusban nőtt fel. A pénz világát sosem érezte a magáénak, így húszas éveinek elején Kanadában költözött, hogy a saját életútját járja. Édesapámmal két teljes évig szomszédok voltak, míg végül szóba elegyedtek megfeledkezve végre valahára a lopott pillantásokról és a visszafogott hangnemen tett köszönésekről. Könyvelői munkát végez saját irodájában, ami Montreál szívében található.

Bastien, 30, bátyám; Az elsőszülött Nolan, az egyetlen Nolan név továbbhordozója. Négy évvel idősebb nálam és nagyapánk cégénél dolgozik, tudniillik ő a kedvenc unoka. Elég nagy felforgatás hozott a idilli, családi életünkben, amikor Bastien közölte velünk a szándékát, miszerint nagyapánkhoz utazik és az oldalára állva megtanulja vezetni a cégét. Én próbáltam kimaradni a nagy vitából és távol tartani tőle magam, fura ez egy "agyturkásztól", de van, amibe nem érdemes belekezdeni.

Emilée, 28, nővérem; A második legidősebb gyermek a családunkban és az első lány. Két teljes évvel idősebb nálam és nem igazán vagyunk jóban, de azt sem mondanám, hogy rosszban vagyunk. Nem utálom, de nem is őt szeretem a legjobban, szerintem egyértelmű, hogy ki a legfontosabb a számomra.

Aimée, 26, ikertestvérem; Igazából ő a mindenem, vagyis ő volt a mindenem, ameddig meg nem született a kislánya, mert Isabelle, hát... igen. Aimée majdnem minden titkomról tud, vagyis majdnem mindenről, csak egyetlen egy dologról nem, szüzességem elvesztéséről. Ő úgy tudja egy romantikus éjszaka volt, de nem is volt az, nagyon nem.

Isabelle Nolan, 7, legjobb unokahúg a világon; Nincsenek rá szavaim, hogy mennyire imádom őt, mintha a világ legtökéletesebb kislánya lenne, nem is mintha, hanem tényleg az. Nagyon közeli viszonyunk van és miatta ébredtem rá arra, hogy mi is akarok lenni. Tudtam, hogy emberekkel akarok foglalkozni, hogy mások lelkével akarok foglalkozni, csak azt nem, hogy hány éves emberekkel, de végül a gyerekeknél kötöttem ki.

ui.: leírás nagy része Aimée Nolan lapjából származik.
welcome to my life
Omlett - tojás, vegeta és paradicsom illat

Igazából anya nem szerette volna, ha idő előtt megyünk a konyhába, bár nem tisztázta velünk, hogy mikor is érkezik el ennek az ideje és a négy éves Cherée azt gondolta, hogy képes egyedül és önállóan reggelit készíteni. Emlékszem, hogy akkor még néha cumiztam, igen tudom, négy évesen ez ultragáz, de hát a cumi annyira jó volt... Végül kidobták az összeset, de ez egy másik történet.
Szóval egyik reggel nagyon korán ébredtem fel, mindenki aludt még, elgondolkodtam, hogy felébresszem e Aiméet, de végül úgy döntöttem, hogy hagyom aludni, tegnap sokáig csacsogtunk és megbeszéltük, hogy ma sokáig alszunk, de nekem ez valahogy nem jött össze. Beleléptem a rózsaszín kis mamuszomba és elindultam halkan a konyha felé, igazából jól osontam és mindig sikerült megijeszteni anyuékat. Mikor végre a konyhába értem, akkor kinyitottam a hűtő ajtaját és odatoltam a sámlimat, hogy kivehessem a tojásokat. Egyet leejtettem és néztem, ahogyan szétterül a földön, majd szétfolyik. De csak megvontam a vállam és mentem tovább. A vegetával nehezebb dolgom volt, azt nagyon-nagyon magasan tároltuk, túlságosan is, szóval végül sima sót kerestem.
Emlékeztem, hogy hogyan kell csinálni, csak le kell ütni a tojásokat egy tálba, jól fel kell verni villával és megszórni sóval. Igazából nagyon nehéz volt, rosszul törtem össze a tojásokat és belekerült a héja is, de gyerek fejjel csak megvontam a vállamat és ügyeskedtem tovább. Végül megsóztam - talán jóval sósabb lett, mint kellett volna - és elsétáltam a serpenyőért, majd nehezen olajat öntöttem bele és hagytam, hogy melegedjen a lángon, amíg salátát csinálok. Mivel kést és ollót még nem használhattunk, ezért megpróbáltam kanállal szétvágni a paradicsomokat, így mindent beterítettem vele. A kudarcot próbáltam elfelejteni, így inkább beleöntöttem a nyers tojást az olajba, majd a műanyag kanalat benne felejtettem a serpenyőbe és folytattam a saláta készítést. Ügyeskedtem és szorgoskodtam, próbáltam beleadni mindent, de valaminek... olyan... égett szaga volt és a következő, amire emlékszem.
- Cherée Nolan, egy életre ki vagy tiltva a konyhából és tedd le a cumidat! - mondta anyukám, majd futott elzárni a lángot. Én csak sóhajtottam egyet és lebiggyesztettem a számat, hiszen csak reggelit akartam nekik készíteni, arról nem tehetek, hogy nem sikerült. De csak duzzogtam és kiköptem a cumit. - Neked soha többet nem csinálok reggelit és már tudom, hogy nem szeretsz. - dünnyögtem, majd berohantam Aimée mellé és halkan zokogni kezdtem.


Remek döntés - fahéj, fenyő és cukor illat

Anya mindig meg szokta tőlünk kérdezni, hogy mit kérünk karácsonyra, legalábbis azután már így tett, mióta rájöttünk, hogy ki is a Jézuska. Igazából semmi ötletem nem volt, vagyis volt ötletem és vágyam, de tudtam, hogy Aimée mennyire szeretne elutazni itthonról, így... Én is ezt szerettem volna. Ez nem lemondás és nem önsanyargatás, mindössze lemondok a saját vágyaimról egy nagyobb jó érdekében. A szívem mélyén igazából én is szerettem volna kicsit kimozdulni és egy európai utazás nem is tűnt olyan rossz dolognak, nagyon nem.
- Döntöttél már kicsim? - kérdezi anyu mosolyogva, miközben engem figyel. Nem szerettem sosem, ha sokáig bámulnak és igazából ez most kicsit kínos volt, nem kéne neki magától rájönnie arra, hogy mire vágyok? Na mindegy, egy halk sóhaj hagyja el frissen rúzsozott ajkaimat, hiszen éppen egy randira tartottam, amikor elkapott. Holnap lesz karácsony és már érzem a félkész mézeskalácsot és a felállított, de még fel nem díszített fenyő illatát. - Igen, utazni szeretnék, ahogyan Aimée. - felelem mosolyogva, de látszik rajta, hogy nem éppen erre a válaszra számított, már éppen készült volna valamit mondani, de én felpattantam és adtam neki egy óvatos puszit.
- Sok sikert a randin. - na erre a mondatra lefagytam és a kezem megpihent a kilincsen, mégis honnan tudja, hogy én... - Ez nem randi. - másodperc tört része alatt kaptam össze magam és indultam ki az ajtón, mielőtt még bármit mondhatott volna.


Cserfes kislányok - kréta, radír, friss papír

Tudtam, hogy a testvérem nem tanult és valahol éreztem, hogy majd a tanárnő őt akarja feleltetni ma, így hát sokat készültem és önként fogok jelentkezni. Félek, hogy majd én leszek a stréber és mindenki ki fog gúnyolni, de mégis csak meg kell mentenem a testvéremet... Meg hát a padtárseskü sem veszhet a semmibe. Igazából én sem szeretem annyira a kémiát és legszívesebben csak becsuknám a könyvemet, de hát nem tehetem, így inkább elmerülök az atomok és az elektronok világában. Azt szerencsére már tudom, hogy mi a víz kémiai képlete, de ezen kívül mást nem.
Másnap ülünk a padban és a tanárnő már szólítaná fel a testvéremet, amikor pedig hozzá szólna a tanár felemelem a kezemet és jelentkezni kezdek. - Tessék Cherée. - mosolyog rám a tanárnő. - Felelni szeretnék ma én. - mindenki csodálkozik a teremben, de azt látom, ahogyan a húgom megkönnyebbül, rajtam pedig egyfajta pánik lesz úrrá, de tudom kezelni és tudom, hogy ötöst fogok kapni.


Hihetetlen élmény

Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd pszichológus leszek, leginkább gyerek pszichológus, hiszen mióta megszületett az unokahúgom... Egyre jobban szerettem a gyerekeket. Talán egyesek hibának tartják, hogy Aimée megtartotta a kicsit, de én nem így hiszem, szerintem ez az egyik legnagyobb csoda, ami vele történhetett. Meglehet, hogy kicsit irigykedem rá, hogy ilyen csodálatos élményben lehet része, de talán majd egyszer eljön az én időm. Tudom, hogy nekem nem mostanában lesz gyerekem, hiszen ahhoz egy férfi is kéne, de az én életemben pedig... hát nem igazán fér el egy férfi. Na mindegy is.
- Jött egy levél neked az egyetemről. - szólt kedvesen anyukám, mire én csak elsápadtam. Nem tudom miért, de hirtelen félni kezdtem, hogy talán azt írják, hogy nem vagyok elég jó, hogy elutasítanak és sosem lehetek pszichológus. - Ne félj ennyire. Biztos felvettek. - mondta továbbra is anya nyugtató hangon, de Aimée megforgatta a szemeit, kikapta anya kezéből a levelet, felbontotta és olvasni kezdni.
Izgultam, nagyon is izgultam, de mire a végére ért kicsit szomorkás fényt láttam csillogni a szemében, majd rám pillantott. - Sajnos rossz hírt kell közölnöm. - mondta egy sóhajjal, miközben közelebb lépett, de a szomorúság helyét szikrázó mosoly és boldogság vette át. - Felvettek! - nem hittem el, az agyam nem akarta felfogni azokat a szavakat, amiket a húgom száját hagyták el. - Mi? - kérdeztem, majd elvettem a papírt és elolvasni kezdtem azt a fontos sort... "Ön feltételt nyert a..." és... hirtelen minden kétely elhagyta a testemet... Pszichológus leszek.


Istenem... mennyi betű van még?

De szerencsére a végére jutottam


ui:. Orchidea: ritka szépség, szerelem, kifinomultság, szép hölgy, a gyerek kínai jelképe, érett báj, szépség, hosszú élet, luxus, vágy, keleten a kifinomultság, műveltség, gyöngédség szimbóluma, a házasság huszonnyolcadik évfordulóján ajándékozzák, orchideát ajándékozzunk annak a nőnek, vagy férfinak, akinek műveltségét és tudását nagyra becsüljük, aki a kifinomult ízléséről híres.
Vissza az elejére Go down
 
Cherée Nolan
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 02. Karakteralkotás :: Karakteralkotás-
Ugrás: