welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Corinne × Matthew
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Corinne × Matthew Pént. 23 Nov. 2018, 09:31


Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Pént. 23 Nov. 2018, 10:39
hello neighbour



Anyámat kértem meg, hogy néha ugorjon át ránézni a halakra, ameddig pár napra Torontoba kényszerültem. Dr. LeBlanc a New Yorkban tartandó konferencián elő fog adni és nem csak a saját tapasztalatait akarta megosztani, hanem más sebészek munkáit és azok nehézségeit is bemutatni. Ha aktákat nem is adtam ki a kezemből, de a kórlapokat, az elektronikus bejegyzéseket magammal vittem a laptopon. A bőröndöt csak ürügyként cipeltem magammal. Másfél órája szállt le a repülőm a Trudeau reptéren, és háromnegyed órája voltam úton a dugó miatt. Alapesetben fél óra alatt haza szoktam érni. A háromnegyed órából felet anyámmal telefonáltam végig a kihangosítást követően, az utóbbi öt percben pedig az öcsém fárasztott.
- Szerinted nem kellene valamit anyuék évfordulójára vennünk? - kérdezte már hatodik alkalommal, én pedig inkább kiraktam az indexet, mielőtt jobbra tekertem volna a kormányt. Igazából nem tudtunk volna mit, mindenük és mindenünk megvolt.
- Már annak is örülni fognak, ha átmegyünk hozzájuk karácsonyra. Ha még el is mosogatsz, anyu lehozza neked a csillagokat is, Öcsi - elvigyorodtam, amit persze ő nem láthatott. Kettőnk közül mindig is én voltam az, aki előbb segített a szüleinknek, mint kérték volna. Noah pedig a számok bűvöletében élt, azóta pedig a pénzügyi szektor útvesztőiben gyalogolt elégedetten. Persze, összeadni-kivonni tökéletesen tudtam, de ha kerékbe törtek volna sem jutott el az agyamig a deriválás gondolata például. És ha megkérdezték volna, hogy hogyan írom le egy tárgy amortizációját.. hát kössz nem. A lényeg megmaradt, de a felesleges körülményeskedés és túlmagyarázás nem az én világom volt.
- Majd Rachel - gondolkodó hangját követően egyszerre robbant ki belőlünk a nebasszálmárfel nevetés, részemről nem akarattal. Két dolgot nem bírtam: a hazugságot és az emberi butaságot. Rachel pedig az utóbbiból igencsak remekelt. És nem azért, mert szőke volt, egyszerűen az élethez, az abban való ellavírozásból nem remekelt. Lehet, hogy csak én voltam már túl öreg a huszonhárom évéhez, de ha az öcsém elégedett volt vele jelenleg, akkor abba nem tudtam beleszólni. Az ő döntése, az ő problémája.
Nekem Carla nem tévedés volt. Szerettem, és talán a mai napig szeretem, mint embert. Csak azt a nyomorult válási papírokat képtelen aláírni, mert úgy neki kényelmesebb. El kellene mennem végre bíróságra, viszont időm sincs semmire. Még egy jó alvásra sem.
- Majd beszélünk még erről, de most mennem kell. Még be is kell ugranom a rendelőbe, Karen már nagyon vár. Azt mondta, van meglepetése - kételkedéssel a hangomban mondtam mindezt, mert a nő eszement volt, úgy látszik, tanult tőlünk a szívatásból. - Vigyázz magadra, Noah - búcsúztam el tőle, kinyomva a telefont is, ahogy begurultam az utcába, ahol laktam. Egyre lassuló autóval a seggem alatt gurultam el a negyvenkilencig, ahol egy másik autó parkolt. Nem gond, hogy az az én feljáróm. Nem gond, hogy a garázsom elé nem tudok beállni. Nem gond, hogy a négy éves autóm kerekei a sárban fognak dagonyázni. Tényleg. Csak két kerékkel másztam be a sárba, le is állítva a motort, de még nem szálltam ki, helyette a telefont elraktam a kabát zsebembe, az anyósülés felé fordulva húztam össze a cipzárt a laptop táskán, hogy a következő pillanatban tompa, csúszó, nyekkenő kerékhangra mozduljon bele az autóm is a találkozásba. Mint lassított felvétel néztem végig azt, ahogy a másik autó szinte ráépülve az enyémre ment előrébb centiket, a bal első guminál végigpusztítva is a lökhárítóm anyagát.
- Baszdmeg - ja, ennyi volt csak, amit első körben reagáltam, már nyitottam is az ajtót, hogy kiszálljak, ránézzek az autóra és csak reméltem, hogy meg fog állni. Ha más nem, feljelentem, a rendszámát megjegyezni nem volt annyira vészes. Az elhaladó autót néztem és az enyémet felváltva. Szerencsére nem csak a lökhárító sérült, hanem a festés is amorf dizájnt kapott, a fele festék már az utat díszítette. A picsába! Hátrahagyva az autómat a leparkoló másik kocsi felé vettem az irányt, első körben egy olyan kérdéssel a fejemben, hogy mégis mi a picsát képzelt magáról. Kormány volt a kezében, tanulja már meg használni is.
- Helló - jutottam el mégis csak eddig, ahogy a nő kikászálódott az autóból. Alig volt nagyobb egy jól megtermett spánielnél a maga törpe magasságával. Csak nem baszhattam le a két lábáról ezt az ismeretlen nőt, nem igaz?! Majd ha esetleg hülye indokai lesznek.



⇞⇟
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
28
Hozzászólások száma :
41
Reagok száma :
25
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
rehabilitációs mentor
Play by :
Jenna Coleman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Vas. 25 Nov. 2018, 09:06

◊ Corinne and Matt
Phew, you are smart and reach…◊ ◊ ◊


Túl sok minden történt ezen a reggelen, és már azt sem tudtam, hogy hányadán állok a teendőim listájával, nem beszélve arról, hogy nyűgös voltam a kitüntetett női napok miatt. Nem mentek egyszerűen ezek a napok, és sajnos életem férfi tagjai nagy veszekedések árán tanulták meg, hogy ebben az időszakban nem érdemes nyaggatni, vagy meddő és értelmetlen vitákba bonyolódni velem, mert megbánják, és ők húzzák a rövidebbet. Egy szó, mint száz, de nem voltam a legjobb társaság, Scott-ot is úgy tettem ki az iskola előtt, hogy morogtam vele egy sort, amiért nem tud időben felkelni, és menetrendszerűen késünk el…az ugye eszembe sem jutott, hogy én is kelthettem volna, amiért így utólag jár a fekete pont, de na…nem vagyok formában. Az új munkahelyemen is volt valami gubanc, és most elő kell ásnom egy régi papíromat, hogy kezdhessek. Az internetesek még nem voltak kint, a többiről nem is merek nyilatkozni, és Noah is bejelentette, hogy ezen a héten, de legkésőbb a jövő héten ellátogat hozzánk. A ház romokban, takarítanom se ártana, vagy kipakolni. A süti vásár a nyakunkon, én meg ígéretet tettem, és nem szokásom megfutamodni. Arthur-t azóta sem láttam, és az még rejtély volt számomra, hogy ki lakik mellettem. Émilie szerint egy férfi, de hogy még eddig nem láttam, mintha szellem lenne, de egy idősebb hölgyemény járt a ház körül, és alaposan megnézte az enyémet is. Nem értettem az itteni szokásokat, otthon sajnos hozzá voltam szokva, hogy nincsenek árgus szemek, Noah mellett meg észre se vettem, hogy kik élnek velünk egy lépcsőházban. Nekem újdonság, hogy meg kell felelnem némi elvárásnak, és nem árt jóban lenni az itteniekkel, mert megkönnyíthetik, vagy éppen megnehezíthetik a hétköznapjaimat. Az utca már nincs is messze, éppen bekanyarodom, mikor megszólal a telefonom. Tudom, hogy nem vezethetek telefonálás közben, de az anyám az, és ma már századik alkalommal hív fel, és ha ezt elmulasztom, akkor rám küldi a rendőrséget. Apával nem kommunikáltam az elköltözés óta, de anyában maradt annyi érdeklődés, hogy néha felcsapja a számomat, és megkérdezze, hogy vagyok, és ne felejtse ki Scott-ot sem. Sóhajtva fektetem a vállamra, a headset-em valamelyik dobozom mélyén fekszik a hálóban, így színlelt örömmel szólok bele.
- Szia anya…nem értem rá, és oké… - most kell elhallgatnom, amíg elhord mindennek, de viszonylag ezt gyorsan megúszom egy-két mondatban. Felelőtlen vagyok, és nem figyelek oda a családomra, nem éri meg velem kezdeni, és az sem hátrány, hogy én vagyok a família fekete báránya, amiért így otthagytam őket. Persze arról már senki nem beszél, hogy nekik milyen hibáik is vannak, mint például a gyerekkorom, az állandó magány. Egy ideig még terápiára is jártunk, de a nő nem volt százas, és a kapcsolatunk nem javult, ellenben a költözés miatt a szakadék szélére sodródtunk.
- Micsoda? – igen, félek, hogy rosszul hallottam. Nem akarom, hogy eljöjjenek ide, majd megyünk karácsonyra, vagy hálaadásra, de egyébként nagyon is ki vagyok békülve azzal, hogy egy egész óceán választ el tőlük, de anya csak hadar, és nem sikerül leállítanom.
- Na, ne…apa konferenciája éppenséggel itt kell, hogy legyen? Nem lehetne, hogy máshol…ó, hogyne. Még nem rendezkedtünk be, nem hiányzik egy újabb vita. Értem én, hogy szállodában lesztek, de anya… - akadok ki, és észre se veszem, hogy konkrétan belemegyek egy másik autóba. Olyan szokatlan, hogy ezen az útszakaszon áll valaki. Belenyomnék a fékbe, de kések a mozdulatsorral, és sikerül egy cseppet megrongálnom az előttem álló járművet.
- Anya…most le kell tennem. – sóhajtok egyet gondterhelten, és leállítom a motort, aztán kipattanok. Úristen, ugye ez nem egy Jaguár? Nem vagyok otthon a kocsikban, de egy ilyen méregdrága márkát még felismerek. Az ajtót csuknám be, mikor észreveszem a férfit is.
- Helló…bocsi. – kezdenék bele, de kitör belőlem az alapvető kérdés. – Miért ide álltál? Nem volt másik hely? Itt lakom a másik házban, és tulajdonképpen csak azok állhatnak ide, akik ebben az utcában laknak. – mutatok az ingatlanomra, és végigmérem. Karikás szemek, morcos, és feszes ajkak. Nekem lőttek, de mégis van benne valami még ennél is ijesztőbb. Gazdag. A szüleimre emlékeztet.

szószám: 653 Üzenet:   hearts  

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Hétf. 26 Nov. 2018, 18:02
hello neighbour


Rendben, tök jó, hogy eljutottunk a köszönés frázisáig, minden szuper, csak az autóm fényezése csókolta meg a szutykos aszfaltot. Már épp eljutottam volna addig a tényig, hogy felvezessem teketóriázás nélkül, mégis nyugodt tónusban, hogy mi történt annak következtében, hogy figyelmetlenül meghúzta a fényezést, amikor olyan kérdésekkel bombázott, amikkel. Hogy mi van?! Komolyan én állok rossz helyen, csak mert arra a nyomorult helyemre is képtelen vagyok beállni? Jó, tudom, ne legyek feszült, és ne játsszam le a Howard-Sheldon harcot a parkolóhelyért, de ha egyszer NEM én voltam a hibás?
Megdörzsöltem az orrnyergemet is, mielőtt még előjött volna belőlem Miss Picsa, ami soha nem voltam, és egy kényszeredett mosolyt erőltettem a képemre, hogy ne gondolja azt, hogy itt helyben megnyúzom vagy felnégyelem. El lehetett ezt másként is intézni, és inkább a békés megoldások híve voltam. Mindig is.
- Nem akarlak elkeseríteni, de azok állnak ide, akik akarnak. Nincs felfestve egyetlen lakó neve sem sehova - elvileg szabad országban éltünk, nem volt fizetett parkolóhely, de azzal valóban nem vitatkozhattam, hogy ebbe a nyugodt környezetbe mások nem igen szoktak járni. Olykor ismerősök, rokonok is, de az ritka volt. Legalábbis hacsak lehetett, mindig inkább én mentem át anyámékhoz, mintsem nekik kelljen apámat betuszkolni az autóba, aztán meg megvárni, hogy az aktuális remegés elálljon. A nyugalma volt a legfontosabb az öregnél, és bármi felzaklathatta már mostanában.
- De jogos a kérdésed, nem tudtam máshova állni. Mert az ott - ha már ő is, akkor én is megmutattam a két méterre, feljárón álló piros Fordot, csak hogy tisztában legyünk mindketten az indokkal, az okkal. - ...a negyvenkilenc elé állt, ami pedig az én házszámom. Szóval azt hiszem, hogy maradhatunk abban, hogy itt lakom, Missy - becéztem anélkül, hogy tudtam volna a nevét. Az embereknél sok esetben a névkérdés abszolút másodlagos. Jelen pillanatban sem volt ez másként. - És mivel ő ott van, én meg nem vagyok távolról sem Hulk, hogy arrébb rakjam azt az alsó hangon is másfél tonnás autót, így kénytelen voltam ott megállni, ahol.. az autóddal végig is dörzsölted magad rajtam - túrtam végig a hajamon a tarkómnál, visszanézve az autómra is egy rövid pillanatra, hogy ne csak Miss Törpillát figyeljem nonstop.
Harapós voltam? Igen, mert már legalább huszonhét órája nem aludtam semennyit és az utolsó kajálásom is minimum nyolc órája volt, ami egy fejlődő szervezetnek nagyon is kevés. Ameddig anyám a kisfiának hív, addig nem lehetek elég idős. Apámmal ellentétben, aki már gyerekkoromban is megmaradt a Mattnél, de legtöbbször a Matthew vált be nála. Komolyabb volt ő annál, mint hogy becézgesse a fiait, amit ha jól sejtettem, a munkája miatt alakult így és a magára vállalt felelősségtudattól.
- Bocs, nem akartam. Kezdjük elölről, rendben, kedves szomszéd?! - a szám széle felfelé görbült, még akkor is, ha ezzel a mosollyal nem ragaszthatom vissza a festéket. - Matthew Davenport - inkább csak Matt - vagyok, a negyvenkilences lakója. Te pedig új, mert még soha nem láttalak errefelé, és csak három napig nem láttam a kecót - néztem bele a barna szemekbe, nyújtottam is a kezemet egy határozott kézfogásra, és fittyet hánytam arra, hogy neki kellett volna felajánlania a kezét. Anyám mindig pörölt velem ezzel kapcsolatban is, de hát ha egyszer nem érdekeltek ezek a mondvacsinált formalitások?! Nem a királynővel találkoztam most. És reméltem, hogy még csak nem is az öreg néni rokonaival.
- Bármi más még a hibám szerinted? - kérdeztem egy újabb mosoly kíséretében, és nem, nem felejtettem el az autó kérdést, de nem akartam totál seggacnak tűnni/látszani/lenni a kisnő szemében. Mert amúgy nem voltam az.


⇞⇟
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
28
Hozzászólások száma :
41
Reagok száma :
25
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
rehabilitációs mentor
Play by :
Jenna Coleman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Hétf. 26 Nov. 2018, 21:29

◊ Corinne and Matt
Phew, you are smart and reach…◊ ◊ ◊


Az anyám még mindig az idegeimen táncol, és fogalmam sincs, hogy miért akarnak meglátogatni apával. Nem akarom, hogy a közelemben legyenek, és elmondják, hogy mennyire nem döntöttem jól Scott-tal kapcsolatban. Nem igazságos, hogy azt feltételezik rólam, hogy életképtelen lennék, és nem tudok ellátni egy majdnem felnőtt fiút, aki tulajdonképpen az öcsém is lehetne, mégsem az, és én úgy szeretem, mintha a fiam lenne. Szoros kötelék fűz hozzá, tagadhatatlan, hogy a tűzbe is utána mennék, persze csak képletesen. A vérnyomásom egy új táncformát lejt, és kezdek kijönni a béketűrésből is, mikor egy ráadásként végigkarcolok egy nem túl olcsó márkájú autót. Kénytelen vagyok az édesanyámmal folytatott beszélgetést megszakítani, és kiugrani a járgányból, hogy szemügyre vegyem az általam okozott kárt, és nem utolsó sorban, hogy sérült-e valaki. Bizony, bosszant, hogy nem láttam jóval előre, és nem léptem időben a fékre, de aztán el is akad a szavam, mert a férfi minden, csak éppen kedvesnek kinéző nem. A köszönésen kívül nem történik semmi, aztán mégiscsak a bal vállamon tanyázó kis ördög bukik ki, és ugyan megérdeklődöm már, hogy mit keres itt, mert az biztos, hogy nem az út mellett kellene állnia, hanem valamelyik felhajtón, ha el akarja kerülni az ilyenfajta baleseteket. Már érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, de meghagyom azt a kis reményt arra nézve, hogy még baráti viszonyban váljunk el, de a kérdésem után olyan hangnemet üt meg az úriember, hogy nem csoda a kezem automatikus emelkedése. Szimplán ökölbe szorítom a kis kacsómat, és jó pofát vágok a témához.
- Nem is azt állítottam, hogy az utcában névre szóló parkolóhelyek lennének, csak arra utaltam, hogy nem szokás oda állni, ahol mások laknak, még ha szem előtt nincs is kerítés. – a felháborodása egy szinten jogos, elvégre én okoztam a bajt, de nem kell úgy viselkednie velem, mint egy csitrivel, aki szerinte nem tud vezetni, és még le is nézi. Tiszta szüleim. A közeli házra mutat, pontosabban az enyém mellettire, és ekkor kezdem kapizsgálni, hogy rossz emberbe kötöttem bele.
- Missy? – vonom össze a két karomat a mellkasom előtt, és enyhén megemelkedik az egyik szépen ívelt szemöldököm a gúnynév hallatán. – Igazán humoros, uram. – teszem mellé, hogy érezze ez most korántsem a kedves énem.
- Beléd mentem, ez tény. Meg is fogom fizetni a kárt, de azért ne én legyek már a hibás, hogy a piros Ford beállt a helyedre, de most komolyan. – forgatom meg a szememet, és már azon vagyok, hogy faképnél hagyjam, de szorult belém némi illem.
- Mit hozzak, betétlapot? – pillantok rá röviden, és az ezüst Volvom felé sandítok. A szellemlaknak már van tulajdonosa is, és most először ugrik be az öreg hölgy, aki napokkal ezelőtt mustrált. Komolyan ennyire modern világban élünk? Mennyi lehet a pasi, harminckettő…a nő meg hatvan…az igen, ez ám a párkapcsolat. Végül is ízlések, és pofonok, én nem szólok bele, hogy ki hogyan éli az életét, de gusztustalan…mi van, ha a nő pénzeli? Finomít az első benyomáson, de nekem már megvolt, így az sem hat meg, hogy ennyire szélesre ívelődnek az ajkai. Jó…helyes, a szemei olyan furán szépek. Meg se várja, hogy a kezemet nyújtsam, mert megelőz, így kénytelen vagyok az enyémet nyújtani, és a nagy tenyerébe csúsztatni az enyémet. – Igen, az vagyok. Pár napja költöztünk ide, és Corinne Rousseau, de jobban szeretem, ha Corynak hívnak. – erősen megszorítom neki, érezze, hogy kivel van dolga, és ne húzza rám a vizes lepedőt.
- Az, hogy… - elharapom a mondat végét. Beképzelt vagy? Helyes? Szexi? – Nem ismerlek, úgyhogy mára elég lesz az is, hogy rossz helyen álltál, én meg figyelmetlen voltam. Mit akarsz kitölteni? – izzad a tenyerem, amikor elhúzom, és a nadrágomba törlöm, de látszik rajtam, hogy még mindig duzzogok.



szószám: 601 Üzenet:   hearts  

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Kedd 27 Nov. 2018, 14:45
hello neighbour


Előfordulhat, hogy túltoltam a seggfej-effektust, de a lelkiismeretem tiszta volt, mert nem akartam az lenni, csak így sikerült. Néha becsúsznak hibák a gépezetbe. Persze ehhez kellett az is, hogy kérdőre vonjanak, de leginkább az tehetett az egészről, hogy a négy éves autóm sérülés-szüzességét elvegyék.
- Ezt így gondolom én is, de hidd el, még mindig nem az én hibám, hogy Dzsinnek nézted az autóm és nekiálltál dörzsölgetni - tártam szét a karjaimat megadóan. A picsákat! Baromira nem én tehettem róla, hogy nem volt képes kicsit balra kormányozni azt az ezüsthátú gorilla autóját. Tényleg. A női logika olyan útvesztő volt, ahova senkinek sem volt bejárása, én mondom. Mindig is egy baszott nagy misztérium lesz, amit soha, senki nem fog tudni megfejteni. Még maguk a nők is kiakadtak egymáson, akkor egy homo sapiens farkas változatot miért akartak volna rávenni arra, hogy ellavírozgasson Hisztiországban?
- Missy, igen - bólintottam rá az előbb neki adott becenévre, mert jelenleg még fogalmam sem volt, hogy kicsoda-micsoda volt, csak annyit láttam rajta, hogy Törpe, barna hajú kis energiabomba, aki kérdőre vont olyan miatt, amiről abszolút nem tehettem. Jó, lehet, hogy kedvesnek kellett volna lennem, de a seggnyalás világ életemben a legtávolabb állt tőlem, átvitt értelemben és szó szerint is. A nagyon köszönöm szófordulatot még idejében haraptam el, mert gyanús volt, hogy akkor az a pici tenyér nagyot csattant volna a képemen. Kinéztem belőle valahogy, hogy képes lett volna erőszakot is alkalmazni rajtam, mert bár kicsi volt, de erősnek tűnt. Relatíve.
Lehet, hogy csak én kezdtem túlfeszíteni a húrt nála, erről nem voltam teljesen meggyőzve mondjuk. És inkább le sem reagáltam azt, hogy ki kit hibáztat. Úgy tűnt, itt mindenki mindenért hibáztatva volt, szóval ejtettem a témát. A kérdésére pedig egy bólintással feleltem csak. A betétlap tökéletes lesz. Tollam meg van pár a táskában. Ha véletlenül nem fogna az első három a lánynál, akkor a negyedikkel bevések én mindent.
De aztán hogy kerüljem a csípős élét a beszélgetésünknek nem maradt el a bemutatkozás. Mert az rendben is van, hogy ebben az esetben nem voltam túl nyugodt, az eszemben sem volt, hogy most ezzel aligha fogok elmenni a rendelőbe. Nem mintha akkora kár keletkezett volna, de az autómra mindig figyeltem, ha másban nem is ütközött ki az, hogy a családomnak, a Davenportoknak mennyi lóvéja csücsült a bankszámláinkon. Simán elléptem a boltba rövidnadrág-papucs kombóban még október végén is, nem igazán érdekelt, ha megnéztek és ráadásul hülyének is, csak mert nem öltöztem fel öltönybe a legalapvetőbb cselekvésekhez.
- Ha megengeded, akkor Corynak foglak hívni én is - néztem bele a mogyorószín szemekbe, mert ha most elkezdem Rousseaunak hívni, akkor a fejemben a történelmi dolgok is előtérbe kerülnek, és nem volt kedvem porladó csontvázak mellett gondolni erre a nagyon is élő kisasszonyra itt előttem. De mégsem tudtam kibújni teljesen a bőrömből, ezért is kérdeztem rá nála még valamire, aminél elakadt. Gondolkodott remélhetőleg közben és nem csak az agya rebootolt hirtelen, ezért ahogy folytatta, érdeklődve figyeltem az alakját. Leginkább csak az arcát, a haját, a nyakának ívét.
- Ha van nálad betétlap, azt töltsünk ki mindenképp, nálam vannak tollak. Már tudom, hogy hol laksz, úgyhogy nem menekülsz el innen egykönnyen - húztam résnyire a szemeimet egy pillanatra a vigyorom mellett, mintha bármivel is megvádolnám, de csak szórakoztam. Ha esetleg nem volt nála mégsem betétlap, azzal is szolgáltam. Elfordultam tőle, hogy visszalépjek az autóig, de már az anyósülés felőli oldalon kinyitva az ajtót, hogy a táskámból előhúzzak egy fogó tollat, és a tárcámat pedig kiszedtem a kesztyűtartóból a forgalmival együtt. Az autó ajtaját visszahajtottam a helyére és visszasétáltam a nőhöz, aki remélhetőleg már a lappal a kezében várt, ezért egy tollat felajánlottam neki, hogy egy példány nála is maradjon, mindenki a maga részét tölthesse ki.
- Szeretnél végigcsengetni a szomszédokon tanúért? - kérdeztem még ezt tőle. Anyámat csak nem kellett volna idecsődítenem, bár ahogy ismertem, úgy nagyjából még húsz percem volt, mielőtt még megjelent volna a háznál, csak hogy ránézzen a gyerekére, él-e még. Hiába leszek hamarosan már vénember, akkor sem volt hajlandó leszokni erről a törődésről. Már túljutottunk az anyám, kurva ciki vagy korszakon és inkább beletörődéssel éltem irányában. - Vagy megvárjuk anyámat és majd ő aláírja? Lehet, hogy már láttad is a napokban erre kószálni - tettem hozzá, miközben a saját adatok kitöltésének ténylegesen is nekiálltam. Hozzászoktam már az állva, mindenféle támaszték nélküli lapokon írásnak, de azért most nagyon igyekeztem, hogy az írásom ne dokis legyen, gusztustalan macskahányás betűkkel. Ha lehetett volna buktatni, akkor én ebből már az oviban elhasaltam volna.


⇞⇟
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
28
Hozzászólások száma :
41
Reagok száma :
25
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
rehabilitációs mentor
Play by :
Jenna Coleman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Csüt. 29 Nov. 2018, 21:15

◊ Corinne and Matt
Phew, you are smart and reach…◊ ◊ ◊


Sosem panaszkodtam, egészen kiskorom óta megtanultam, hogy hiába emelem fel a hangomat, azzal nem érek el semmit, most mégis úgy érzem, hogy nem bírom kontrollálni az érzéseimet, mert túl sok van belőlük. A költözést nem bántam meg, ahogyan azt sem, hogy Scott az életem része lett. Kedvelem őt nagyon, sőt inkább szeretem, és ez a kötelék a részemről megbonthatatlan. Azonban a többi, az új ország, a megannyi ismerős, és az az a remény, melyet ehhez fűztem, kezd elapadni bennem. Semmi sem megy úgy, mint ahogyan kellene. A szolgáltatókkal nem értek szót, a férfimunkák is rám hárulnak, ahogyan a munkahelyemen való ügyintézés is. Nem maradhatok pénz nélkül, mert hiteleim vannak, és akkor ennek fejébe, belemegyek egy Jaguárba, és a kocsi tulajdonosa sem éppen egy kedves férfi, akiről kiderül, hogy az eddig nem látott szomszédom. Nincs időm tüzetesebben megvizsgálni, mert a méhem összehúzódása, a csoki utáni vágy, és a magamba zárkózás késztetnek arra, hogy rövidre fogjam a társalgást, nem beszélve a végtelen teendőimről. Hiányzik Noha, és kár letagadnom, hogy egy férfi is az életemből. Nem úgy, mint egy partner, amolyan barát. A szerelmet már régóta nem keresem. Daniel halála elvette a maradék esélyt is arra, hogy újra valakivel annyira közel kerüljek, hogy abból egy új élet legyen. Noah-val is megvoltak a mélypontjaink, de kitartott mellettem, és többet kaptam azáltal, hogy elváltunk, mintha benne maradtunk volna egy boldogtalan házasságban.
- Nem néztem dzsinnek az autódat, nem direkt mentem beléd. Mivel bizonyítsam még, hogy nem vagyok egy őrült nőszemély? – a hangom ingázik, tuti, ha sokáig szekíroz, akkor sírva fakadok, de nem adom meg neki azt az elégtételt, hogy úgy lásson. Arthur már így sem kedvel az utcában, az hiányozna még, hogy a közvetlen szomszédomat is ebbe a csoportba soroljam. Nem tetszik, hogy becézget, és úgy próbál rám hatást gyakorolni, hogy eljátssza a tapló barmot. Eleget látok nap, mint nap ilyet a munkában, vagy a való életben, ha lehetséges, akkor kihagynám a délutánomból. A betétlapra koncentrálnék, mint a jó autótörők, és lelépnék. Mindenki menjen az útjára, de mikor végre felel, hogy mit akar, akkor megtáltosodom, és odasétálok a saját járgányomhoz. Az anyósülésre behajolva veszem ki a kesztyűtartóból a pénztárcámat, és a forgalmit is, miközben a barna íriszeim a csokira terelődnek. Takarásban vagyok, nem fogja észrevenni úgysem. Kibontom gyorsan, és egy nagyobbat leharapok az oldalából, de az nem tűnik fel, hogy maszatos lesz a szám tőle, és úgy sétálok vissza hozzá. A bemutatkozáson is túlesünk, kiderül, hogy Matthew-nak hívják, és roppant szellemes. Az én oldalamról ez velős, és kihangsúlyozom, hogy a Coryt szeretem, mert a Missyvel csak olajat önt a tűzre.
- Van már nálam, és töltsük ki. – elengedem a fülem mellett, hogy imponálni akar a keresztnevemmel. Az előbb lehetett volna kedves, és akkor nem lennék ennyire harapós vele. Gazdag, és azt hiszi, emiatt rabolhatja mások idejét is, de ha rajtam múlna, akkor megtanítanám az időmenedzselésre.
- Hát nem is akarok menekülni, meg sem fordult a fejemben. – negédesen viszonzom a mosolyát. A tollat készségesen elfogadom, és a forgalmira fektetve a betétlapot töltöm ki a részemet. Nem hiszem el, hogy még ez is. Az autóm új, a biztosításom szintén. Egy vagyonba fog kerülni, hogy megcsináltassam neki, és ebben már nem is kételkedtem.
- Köszi, de nem szükséges. Az én hibám volt. – zárom le a félbe maradt vitát, és csendesen merülök bele az adatok leírásába.
- Az édesanyád? – akadok meg egy pillanatra. Mekkora egy ökör vagyok, és az előbbi kis melodráma a fejemben hirtelen változik át.
- Ó, igen…meg is lepődött, mert alig egy napja voltunk itt, mikor összefutottunk. Nagyon megnézett. Szokatlan, hogy errefelé nők, gyerekkel költözzenek be? – érdeklődöm és befejezem a hadműveletet. – Kész is vagyok. – nyújtom felé, egy higgadtabb mosollyal. Bárcsak leesne, hogy egy csokifolt van az arcomon. – Csíped ez a süti vásárt, vagy nem fogsz jönni? – ez az utolsó mentsváram, hogy normális benyomást tegyek rá.


szószám: 630 Üzenet:   hearts  

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Vas. 02 Dec. 2018, 23:18
hello neighbour


Nem mondom, hogy ne jött volna jól némi normális nőszemély-ráta az életemben, de a sok lúd disznót győz alapon már oly mindegy volt, hogy eggyel több, vagy kevesebb a melodráma az életembe. Mégis megadóan emeltem fel a kezemet, mentve a helyzetet, mielőtt még az alsó szintről bokán rúg, és akkor a műtéteket sem fogom tudni elvégezni, ergo bevétel kiesés. Kevesebbet tudok utalni majd és azt meg nem engedhetem meg magamnak, hogy pár hétre lesérüljek. Gyűlöltem már azt is, ha lázzal kellett itthon kúrálnom magam és a retyóra is úgy vonszoltam be néha magam, de nem mehettem be betegen a legyengült szervezetek és a friss sebek közé bohóckodni. Emberéletekkel játszottam.
Úgy tűnt, hogy bevettük mindketten a harapós tablettánkat, úgyhogy amikor elvonult Corinne, csak utánanéztem. Még a menése is dacos volt, megbántott, amit biztos, hogy nem fogok itt és most elrendezni, úgyhogy feladtam a szobrozást és a magam részéről a tollakat tettem bele a csapatmunkába, az viszont nem kerülte el a figyelmem, ahogy az a kis nutella folt a szája mentén hirdette, itt csokievésről van szó, kérem szépen. Már épp szóltam volna, amikor a nő figyelme már nem rám irányult, hanem a betétlapra, ezért is köszörültem meg a torkom és álcáztam a kitörni készülő vigyoromat egy köhintéssel. Ha már ő képes írni, akkor én is, és a következő pillanatokat csak annak szenteltem, hogy olvasható és ne doki kézírással véssem fel a szükséges adatokat, miközben sunyin, néha a nő felé néztem, de csak azért, hogy ugye megvolt még az a folt. Hát hogyne, nem.. törölte le, nem vette észre, ezért a végére már inkább csak a tollamnak vigyorodtam el, azon mantrázva, hogy nehogy a másik oldalt is összekenje. Mert akkor biz'isten, hogy egy szót nem szólok. Így is megfordult a fejemben, ezért is volt annyira nehéz, amikor rám nézett ismét. Amikor megint premier plánban láthattam azt a foltot.
Hogy is volt ezelőtt, hogy felbaszta az idegeimet egy pillanat alatt?
- Hát, mindenképpen kell valamilyen tanú, különben nem lesz túlságosan érvényes. Ez olyan, mintha az esküvői tanúd egy kutya lenne. Rávakkant egy jutalomfalatra? - szar példa, de tényleg valakit kellett szereznünk. Nem azért, mert annyira jófejek és irgalmas szamaritánusok voltunk, sokkal inkább azért, hogy hivatalossá tegyük ezt a procedúrát. Apám gratulálni fog nekem ezért a faszságért, Jay pedig kiröhög, amiért elbasztam a fényezést a kocsin. Mindig mondja, hogy egyszer unikornis színű járgányt basz a seggem alá és most jött el a pillanat, hogy fossak, mire megyek vissza hozzá. Az a hülye tényleg képes szivárványt hányó szarvas lovat pakolni a Jaguárra.
- Az anyám, igen - édes is, mert tényleg kedves, de általában csak anyámként hivatkozok rá. Neki persze mindig az anyát toltam, mielőtt még megsértettem volna. Ha azt mondja, Einstand, akkor az öcsémmel még a szar is megáll bennünk. De amúgy kedves nő, nem  kaktusszal vert el minket gyerekként. - Nem mondanám, hogy szokatlan, csak nem jellemző errefelé a gyereksírás - vontam meg a vállaimat. Én is anélkül költöztem ide és bele se mertem gondolni, hogy az exem lebabázik fél éven belül. Tulajdonképpen most épp megcsal a törvény szent színe előtt, legalábbis a válási dokumentumok nem megléte is ezt bizonyítja. Egy köszönöm kíséretében cseréltem vele űrlapot, miközben a sütemény kérdés vetődött fel.
- Nem igazán van ilyenekre időm, de ha azt akarod mondani, hogy te is sütnél, akkor.. talán megkóstolnám. Pertut ehetnénk a vásáron. Megnézem majd bent, vannak-e időpontjaim. Mikor lesz egyébként? - ja, nem szokásom egy hordányi vénlány és már nem is vénlány közé bevetődni. A végén még összezsugorodnék itt-ott, én meg jól érzem magam a bőrömben.
De baszdmeg! Még mindig nem mászott el az a folt a szája széléről, ezért muszáj voltam Corinnet nézni. Szuggerálni. Talán eltűnik. Vagy lenyalja valami láthatatlan állat onnan, de semmi, ezért mérgesen ráztam meg a fejem, és leléptem a köztünk lévő maximum másfél méternyi távolságot és a kabátzsebemből kihalászva egy papírzsebkendőt a lány szemeibe nézve emeltem meg a kezem, és értem az arcához vele, ha nem menekült el előlem. Ha engedte, akkor egyetlen mozdulattal tüntettem el onnan a bizonyítékot, hogy bizony bűnözik és nem tart szigorú diétát.
- Remélem nem haraptad, hanem törted - vigyorogtam rá vadul, felmutatva a bizonyítékot. Csak hogy értse is, mivel vonta el a figyelmem egy ideig.



⇞⇟
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
28
Hozzászólások száma :
41
Reagok száma :
25
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
rehabilitációs mentor
Play by :
Jenna Coleman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Hétf. 03 Dec. 2018, 17:45

◊ Corinne and Matt
Phew, you are smart and reach…◊ ◊ ◊


Amikor a fű zöld, és kék az ég, akkor tulajdonképpen az embernek nem lehet semmilyen gondja, nekem mégis volt. Beköszöntött a szokásos hisztérika korszak, mely minden hónapban ismétlődött. A friss dátum alapján ez még javában zajlott, így a méhem is olyan táncot járt, amilyet éppen akart, követelve egy kis megértést, szeretetet, és megannyi csokis dolgot, mint a sütemények, táblába vagy éppen bonbonba bújtatott csodák. Nem tagadom, hogy ekkor elviselhetetlenül taszítottam el azokat az embereket, akik közel álltak hozzám. Scott-tal veszekedtem egy sort, a szüleimről hallani sem akartam, és még Noah sem vidított fel, pedig ő már megszokta, hogy milyen vagyok, ha elkap a mikulási láz. Eltervezem, ha hazaérek, akkor elnyújtózom a kanapén, és befalok egy vödör fagyit, de legalábbis egy tábla Milkát. Imádtam a lila színt, és vele együtt ezt a nagyszerű íz kombinációt. Sóvárogva pillantok a kocsim irányába, miközben a mellettem állót hallgatom. Mr. Seggfej, mert első körben ez a véleményem róla, mindenáron meg akar győzni róla, hogy én voltam az a hülye, aki megkarcolta az autóját, és ezt különböző humoros megfogalmazásokba rejti el. Igen, én voltam, de attól még ő sem állt a legjobb helyen. Ideges vagyok, fáj a hasam, és menekülni lenne kedvem, de aztán lecsillapodnak a kedélyek, és kapok egy kis egérutat azáltal, hogy visszasétálhatok a járgányomhoz. A betétlapot, a forgalmit, és minden egyebet kiemelek a kesztyűtartóból, hogy kielégítsem a királyfi igényeit, de megakad a tekintetem a bevásárló szatyron. Csak egy harapás, és jobban leszek. Nem lesznek problémáim, a csokis édes íze el fog csábítani, és még az is megeshet, hogy mosolyogva térek vissza a másik úriemberhez. Engedek a kísértésnek, és lopott mozdulatokkal bontom meg a csomagot, és harapok bele a tetejébe. Hmm…szinte elolvad a számon. Nincs időm kiélvezni rendesen, pedig nagyon szeretném a folytatást. Összeszedve a maradék erőmet csapom be az ajtót, és indulok meg a sérült luxus kocsi, és tulajdonosa irányába. Miért kellett úgy történnie, hogy mi szomszédok lettünk, és mellé egy Jaguárt török össze? A hitel folyósítása, az autóm, és még akkor nem beszéltem a havi rezsiről, Scott sulijáról, és az egyéb felmerülő kiadásokról. Ha ilyen autóm lenne, akkor elengedtem volna azt, aki belém jött. Mindenesetre megpróbálok normálisan kommunikálni, elkérem a tollat, és nekilátok az adatok kitöltésének. Nem kellene, hogy zavarjon, de érzékelem a perifériámról, hogy állandóan engem les a férfi, vagyis Matt. Alapjaiban, ha nem lennék feldúlt, akkor még azt is elmondanám róla, hogy helyes. Nem éppen a húszas éveit tapossa, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet valaki jó parti. Elmorfondírozok ezen, de beugrik az öreg hölgy, és eloszlatom a feltételezéseimet. Gazdag, vagy éppen kitartott. Mégis minek mosolyog akkor magában? Felvonom kérdőn az egyik szépen ívelt szemöldökömet, és közelebb lépek hozzá. A tanúk említésére először le sem esik, hogy bizony kelleni fognak. Én úgy voltam vele, hogy ezt mi ketten aláírjuk, és búcsút mondunk egymásnak.
- Még nem történt velem ilyen, így nem tudom, hogy mi a protokoll. – vallom be a második bűnömet, legyen egyszer egy jó napja, hogy valami tudatlan fruskával hozta össze a sors, aki még azt sem tudja, hogyan kell kitölteni egy nyamvadt betétlapot. A néni kerül szóba, aki a háza környékén cirkált. Naná, hogy az édesanyja, és nem a szeretője. Még nyomatékosítja is, mikor visszakérdezek. Ég az arcom a szégyentől, de ezt még talán megmenthetem azzal, hogy a süti vásárt hozom témába. A visszautasítástól megkönnyebbülnék, de mikor az én kóstolómra fáj a foga, enyhén meglepődöm.
- Hát…úgy terveztem, hogy sütök, és két hét múlva. Nekem ezt mondta Émilie, aki szemben lakik. – mutatok át a másik oldalra, ha már ennyire összejött a társaság. Nagyon kevés férfi képes elhallgattatni, de ő eléri, hogy befogjam. Mit néz ennyire rajtam? Kicsit melegem lesz, de hirtelen lép közelebb, sőt már túlságosan is, de ahelyett, hogy ellépnék, hogy is mondjam, de előidézem a bajt. A kezem lendül, úgy a csípőm magasságában, mert nem tudom, hogy mire számítsak. Ő zsebkendővel törli le a számat, én meg ráfogok a micsodájára. Totál lefagyok, és szerintem ő is. A kérdése eléggé más vizekre repít.
- Ha..raptam. – nyögöm ki, de nem mozdítom a férfiasságáról a kezemet, és ráadásul még jön valaki más is.
- Matt, végre itthon vagy. – naná, hogy a mama az.
- Csókolom. – köszönök, de totál káosz vagyok. Mégis, hogyan kellene elmagyarázni a mamának, hogy az új szomszéd a farkamat fogdossa, mikor ő csak a csokifoltot törölte le a számról??

szószám: 715 Üzenet:   hearts  

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Hétf. 03 Dec. 2018, 23:17
hello neighbour


Nem hibáztattam, hogy nem tudta, mit merre a betétlapon. Eddig csak egyszer volt balesetünk, még akkor, amikor gyerek voltam. Apámmal mentünk volna a hegyekbe, és ha csak tizenöt centivel hátrébb jött volna belénk a protestáns papnak jobbról, hogy anyám lábait amputálni kelljen. tizenöt centin múlt. A fejem akkor összetalálkozott az üveggel jobbra mellettem, aminek a végeredménye egy jókora horzsolás nyomai voltak, varrni szerencsére nem kellett a halántékom. Meg egy kicsit azért beszorult a lábam az ülések közé. Az öcsém csak megijedt és a pillanatnyi sokktól megszólalni sem tudott, csak nézte az apánkat, ahogy miután körbekérdezett minket, már szállt is ki az autóból, hogy számon kérje azt a balekot. Anyánk szedett ki a kocsiból, ameddig a mentő meg nem jött értünk és azzal fuvaroztak be minket egy gyors kivizsgálásra a kórházba. Ahogy meghallották a sürgősségin a nevünket, mintha hangyabolyba léptek volna a dokik, a nővérek, és mindenkinek egyből fontosak voltunk. Köszönjük, apa!
Mégis, egy olyan autóhoz, mint ez a négy éves Jaguar itt a seggem mögött, megérdemelte, hogy Drágámnak vagy Kisasszonynak hívjam, és a lehető legjobb bánásmódban részesítsem őt. Ez alól nem volt kivétel a folyamatos időközönkénti sikálás, a műszaki karbantartás, vagy ha éppen Jay azt mondta, hogy "az jó lesz", akkor AZ jó volt. Nem vitatkoztam egy hozzáértővel, nekem csak a lényeg annyi volt, hogy elvigye a seggem oda, ahova akartam, anélkül, hogy menet közben leállt volna a motor.
- Addig jó. Ez azt jelenti, hogy megbízható vagy az utakon - tettem hozzá azért ezt lezárva a betétlapos, autós témát, mielőtt még azt hinné, hogy leginkább a vérét akartam volna venni, mint egy megvadult tapló paraszt tulok. Nem, nem voltam az általában, csak épp szar napot fogott ki. Mondjuk lehet, hogy az öcsém ökörködései tették fel az i-re a pontot, ezt még nem döntöttem el, de majd idővel úgyis kigondolom, hol gurultak el azok a kibaszott gyógyszerek, a nem létezők, amiket nem szedtem. Lehet kellett volna.
- Hétvégén, ugye? Mielőtt még lekésem és nem marad nekem süti - nem mintha annyira kibaszottul édesszájú lettem volna, de ha elém rakták, akkor illemből rá kellett járnom. Meg azért, mert finom volt. A pitéket szerettem a legjobban. Az almásat, a meggyeset, a tököset, a húsosat, igazából mindegy volt, csak legyen eleje, közepe és vége a szeánsznak, ami övezte a kajálásokat. A kis szőke nem túlságosan mozgatta meg a fantáziámat, de ha már Corinne irányba mutatott, akkor a szemeim követték a mozdulatot. Szép háza volt, belülről még sose láttam. De ugyan miért is tettem volna? Nem belsőépítész voltam és ha éppen itthon döglöttem, akkor nem járkáltam át más nők házába. A sajátom mindig is kényelmesebb volt.
A zsebkendő csúszott, koszolódott, én meg gazdagabb lettem egy tenyérrel a golyóimon és a farkamon. Ez a nyeles tojás biznisz nem igazán jött be, már nem az ujjai rajtam, hanem mert még túl korai volt ez az egész taperolás, és még csak elfojtani sem tudtam a halk káromkodást, amit előidézett az önkéntes Marok Marcsával. Basszameg!
Megköszörültem a torkomat, de el nem léptem, mielőtt még letépte volna azt a testrészem, aztán állhattam volna Webster elé, hogy kezdjen vele valamit. Valószínűleg Puncinak hívott volna egy jót röhögve a kínomon. Az jó, ha harapta a csokoládét. Én is mindjárt a nyelvemet. A szemeim a barna szemeket vizslatták. Te tényleg nem akarsz elengedni, Mucikám?
Az ismerős hangra lehunytam a szemeimet.
- Szia anya - kínomban húztam vigyorra a számat, a szavaim hangosan szóltak anyám felé, de a fejem nem követte a beszédemet, nem néztem rá anyámra. Ehelyett inkább az előbb még a lányt törlő jobbom felfutott Corinne állcsontjára, a tenyerem szinte beborította a nyakát, nyakhajlatát is, pedig nem voltam mamut méretű. Egészen közel hajoltam, hogy csak a kis barna hallja a következő, halk szavaimat. - Figyelj, ha gondolod, a kezeddel a farkamon mutatlak be anyámnak, de akkor már egyből a gyűrűt követelné. Ez két szempontból is elég érzékenyen érintene, remélem megérted, Corinne - teleszívtam a tüdőmet, anyám bezzeg semmit sem vágott az érzékeny terület feltérképezéséből.
- Szia! Ne haragudj, hogy elrohantam mindig és be sem tudtam mutatkozni, drágám - szólt anyám menet közben, egyre közelebb érve hozzánk. Nem volt sose hangos, de csak egy nézésébe került, hogy fülemet-farkamat behúzzam a mai napig. Ami nem ment, főleg, mert épp más kezében volt az.
- Kérlek, Cory - fojtottan szólt a hangom, és ha elvonta rólam és farkamról is a kezét, szinte úgy szabadult fel, mint a rabszolgák Lincoln idejében. Az albínó rabszolgák. Megkönnyebbülten dörmögtem el egy köszönömöt, hogy anyám felé forduljak, és ahogy mellém ért, már öleltem is át a derekát, hogy egy puszit nyaljak az arcára. Igényelte, én már kevésbé.
- Nem bírod ki, hogy ne láss, látom - nevettem fel, és mielőtt még elfelejtettem volna, már a szemeim Corinne alakját keresték. - Corinne, bemutatom az anyámat - idén töltötte a hatvanhármat, a barnát már felváltották a rezesen ősz hajszálai, de még mindig gyönyörű nő volt. Az anyám mindig is a legszebb nő lesz az életemben.
- Anna Fodor-Davenport, szia Corinne.. látom, már ismered a fiam.. Csak óvatosan vele, mert könnyen beleszeretsz - nevetett fel anyám, nekem pedig a legérdekesebb látvány az autóm lett hirtelen.
- Anyu! - csak ennyit mondtam fáradtan. Mindig ezzel jött.
- Már a születése napján imádtam ezt a gyereket. Hogy érzed magad itt? Nem rég költöztél ide, ugye? Mindig is egy ilyen csinos kislányt képzeltem el az én drágám szomszédjának - mintha dézsából öntötték volna anyám szavait, persze az üdvözlő arcon nyálazás egyszer Cory felé sem maradt el. Ő nem fog kezet. Ő puszit ad és ölel. Mindig is ennyire közvetlen volt. Tényleg kurvára tetszett az autóm, egy fél perce már csak az foglalta le a figyelmem. Inkább, mint hogy anyám már nekiálljon az összeesküvés-elméleteinek és összeboronáljon Corinnenal. Még csak most ütköztünk, szó szerint.



⇞⇟
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
28
Hozzászólások száma :
41
Reagok száma :
25
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
rehabilitációs mentor
Play by :
Jenna Coleman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Pént. 07 Dec. 2018, 22:47

◊ Corinne and Matt
Phew, you are smart and reach…◊ ◊ ◊



Tényleg elcseszett egy nap ez, ha abból indulok ki, hogy még anyám is bejelentkezett, mint egy plusz teher a következő hetekre. Tévedés ne essék, én szerettem őket, csak távolról, egy óceánnal elválasztva. Nem véletlenül választottam Kanadát, mint az új életterünk helyszínét. Franciaország már fojtogatott, és Scott-nak is kell a változatosság, hiszen itt új esélyekkel mehet neki az iskolának, és az életének is, ami nekem is hiányzott. Noah teljes mellszélességgel támogatott a témában, de az életadóim már nem voltak ennyire mellettünk. Nem is bántam, de azzal, hogy éppen erre sodorja őket a szél, hogy is mondjam….azt eredményezte, hogy elveszítettem az irányítást a kocsim felett. Most itt állok, és magyarázkodom egy betétlapról, amit életemben nem töltöttem ki, és úrrá próbálok lenni az érzelmi kitöréseimen, de ha még egyszer beszól, vagy humor tárgyává tesz, akkor tuti kiborulok, és úgy fogok előtte sírni, hogy még meg is ijed tőlem az új szomszédom. Fél füllel hallom, hogy dicsér, de érdemben nem bírok felelni rá. Biztonságosan vezetek, de ez a mai példa is azt hangsúlyozza, hogy nem készültem fel az egyedüllétre, mármint az exem nélkül. Mostanában elgondolkodtam rajta, hogy mit jelent erősnek tűnni, és valóban annak is lenni. Nem akarom, hogy a szüleimnek legyen igaza, én képes vagyok erre, csak az elején megy zökkenőkkel, aztán jobb leszek, csak higgyen bennem valaki.
A süti vásár az egyetlen kézzelfogható beszédtéma, ha már a többivel felsültünk, de ebben legalább partner, egészen szórakoztató is tud lenni Matt, de azért azon meglepődöm, hogy mindenáron el akar jönni, vagy csak ezt sugallja felém, ha már belementem a drága autójába.
- Igen, szombaton lesz. Nem tudom, hogy mi a szokás, de kaphatsz kóstolót, nem vagyok szőrösszívű, és teszek félre neked, de csak akkor, ha valóban ott leszel. – egy mosollyal oldódom fel a társaságában, mire végzünk a betétlap kitöltéssel, és szóba jönnek a tanúk, na meg az édesanyja, aki nem a szeretője. Totálisan lefagyok azonban attól, ahogyan tud nézni. Most komolyan, mit akar tőlem? A hideg futkos a hátamon, nem értem, hogy mit rontottam még el, és mikor közelebb lép hozzám, hogy letörölje a foltot a számról, de ez csak később realizálódik, akkor az egyik védekező technika rémlik fel nekem még a tanfolyamról, és ráfogok a golyóira, és a nemesebbik szervére. A csodálkozás mindkettőnk arcára kiül, mert amíg ő segíteni próbált, én lefegyvereztem őt, pedig nem akartam ennyire lekorlátozni, és hogy még cikibb legyen a szituáció, megérkezik a kedves mama is. Mi a fene ütött belém? Úgy kapaszkodom belé, mint egy mentőmellénybe, igaz még nem ért ide az édesanyja, de már hallani a közeledő lépteket. Oldalra pillantok, és hangosan köszönök, hogy illedelmesnek tűnjek, de közben meg éppen az ellenkezőjét teszem. A tenyere beteríti a fél arcomat, erősebben tart, mint az apám, aki szájsebész, és sosem szerettem, ha ellenőrizte a fogaim állapotát. Közelebb húzódik, és a fülembe kezd el suttogni. Na, még az hiányozna, hogy gyűrűt követeljen a mama! Már engedek a szorításon, de ténylegesen akkor válik szabaddá, mikor könyörgővé avanzsálódik a hangja. Szétrebbennünk, én meg elfordítom a fejemet, mert elvörösödtem, és félő, hogy perceken belül be is borulok a közeli árokba.
- Semmi gond. – dadogom az idősebb hölgy felé, aki aztán méltóképpen üdvözli a fiát, és a karjaiba zárva ad egy puszit neki. Sosem volt ennyire intim viszonyom az édesanyámmal, arra sem emlékszem, hogy mikor ölelt meg utoljára. Matt nem ereszt, a tekintete rajtam időzik, így menekülni sem bírok. A kezemet nyújtom a bemutatkozás után, de az édesanyja, vagyis Anna rám vetődik. A karjai zár, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb cselekedete, de nekem könnybe lábad tőle a szemem. Melegség járja át a testemet, viszonozni nem sikerül, de hálás vagyok érte, hogy ennyire közvetlen.
- Igen, már ismerem a fiát. – mosolyosodom el őszintén, és engem az sem zavar, hogy a szerelemmel jön a mamája. – Meg kell hagyni, tényleg vonzó. – nevetek fel, szerintem ezzel máris van egy piros pontom. A kérdések csak úgy záporoznak felőle, én meg pislogok, de a saját fia is hasonlóan jár el, csak a kocsija az új kiszemelt. Összeszedem magam, és szépen sorjában felelek a kezem tördelése mellett.
- Pár napja érkeztünk Nizzából Scott-tal. – replikázok, de minduntalan egy-egy lopott pillantást vetek Mattre. – Ó, az öcséd az? – hát meg kell hagyni, de nagyon kíváncsi. – Nem, a nevelt fiam. Nemrégen fogadtam örökbe. Most kezdte meg a tizenegyediket. – tűröm a fülem mögé az egyik kiálló hajtincsemet. – Akkor egyedülálló vagy, drágám? – nem tétlenkedik az anyja, ha már kerítőnőt kell játszania, én meg prüszkölve válaszolok.
- Öhm…igen. Nincs senkim. – látom felcsillanni a szemeit, és mielőtt folytathatnám, már közbe is vág az anyja. – Matt is az, csak még papíron házas. A neje nem akar elválni, szörnyű… - igen, vannak információk, melyek nem tartoznak rám. – Értem, bocsánat, de nekem mennem kéne, és a kocsimat is meg kell nézetnem. Matt..szólsz, ha felhívtad a biztosítót? – érdeklődöm enyhén letaglózva. Még házas??


szószám: 790 Üzenet:   hearts  

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
38
Hozzászólások száma :
29
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal | Kanada
Foglalkozás :
plasztikai sebész
Play by :
Milo Ventimiglia

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew Yesterday at 17:39
hello neighbour


Reméltem, hogy nem arzénnal feltuningolt süteményt rak majd nekem félre, amiért egyébként megértettem volna, esetleg egy kis szögesdrót feltéttel. Hmm, biztosan megérdemelném, amekkora paraszt voltam előtte, de talán most már valamerre a pozitív irányba haladtunk. Azért nem fogok térdre borulni előtte vagy heves bocsánatkérésekbe bocsátkozni, mindennek van határa. Ráadásul a bókra sem reagált, amit elfogadtam, nem zárt a szívébe ezekkel a dolgaimmal, de nem érdekelt. Ahogy az sem, ha éppen az egyik páciensem nem kedvelt. Nem azért voltam doki, vagy nem azért segítettem másoknak, mert azt vártam el, hogy mindenki a talpnyalóm legyen. Gyűlöltem az ilyet egyébként is, és attól sem zuhantam mély letargiába, ha valamelyik nő fújt rám. Még eggyel több.
Szerencsére Carla nem küldött el a picsába, de igazán aláírhatná már azt a kibaszott válási papírokat. Amúgy sem akarom a nevemre venni a fiát, vagy éppen a lányát, főleg, hogy nem tőlem van. Ezra pedig - a picsába, nem most fogok ezen gondolkodni.
Kuráva másfelé tendáltunk. Én őt tisztogattam, ő meg épp lemeózta a portékámat, amivel azért nem voltam annyira kielégült, egyrészt mert nem az utcán akartam kiteregetni a lapjaimat, másrészről még közünk nem volt ehhez. Hál'istennek anyám megjelent a színen, így biztonságban elhagyta a pályát Missy, amiért azért sikerült elnyögnöm egy köszit. Anyám hozta a formáját. Közvetlen volt, cserfes és barátságos, nekem pedig nem kellett mást tennem, mint engedni, hogy menjen Coryhoz, hogy ölelje, hogy nyalja végig az arcát és hogy mosolyogjon rá a száz fogával. Sose láttam még bőgni anyámat, ami azért harmincnyolc évet jelent idén már. Kurva régi lelet voltam már, de a Davenportokat nem zavarta. Egy pont nekem.
Felvontam a szemöldököm, ahogy anyám invesztigálására vonzónak hívott a szomszéd kiscsaj. Oké, ezt muszáj meghallgatnom. Aztán persze anyám persze menetelt a magánélet háborújába, de ami még inkább meglepett az az volt, hogy Corinne nem terelt, hanem mindenről simán dumált. A tarkómat vakartam meg, miközben a Törpelányt és anyámat hallgattam. Utóbbi helyeslően bólogatott és mosolygott nonstop. Kivéve akkor, amikor a válásom ideájáról kezdett hadoválni, nekem pedig megnyúlt a képem.
Mi a lófasz?! Anyám, ez most komoly? Mi a faszomért kell ilyen részletekbe beavatni egy full idegen nőt? Még ha kis tűzről pattant is, ráadásul barna is. Mindig is értük voltam odáig, valahogy több logikát véltem bennük felfedezni, mint a szőkékben. Nagy általánosításokkal élve.
- Anyu - kezdtem bele fáradt hangon, a neheztelés még hiányzott ebből az egy szóból. Anyám mellé léptem, de nem feltétlenül őt néztem - Lehet, hogy vannak dolgok, amik másokat nem érdekelnek. Mint ahogy az én magánéletem sem egy olyan szomszédot, akivel csak most találkoztam - valahol a magánélet környékén a szemeim már Corinne alakját figyelték, leginkább az arcát. Igen, már tiszta volt, nem volt nyoma a csokoládénak. A kérdésén nem lepődtem meg. Már az is egyfajta nyeremény volt, hogy nem lépett le azonnal. Fél percen belül fogja megtenni, a szavai is ezt bizonyították. A kérdést követően a szemeim a két nyomtatványra vándorolt, egy fintornak is beillő arcizom rándulással mosolyodtam el.
- Nem lesz rá szükség, Corinne - utolsó pillantást vetettem a szomszéd személyesebb jellegű információi felé - születési dátum, telefonszám, hogy két, laza mozdulattal tépjem egyelőre ketté, aztán azt is megfelezve a papírt. - Már rég fényezésre kellett volna vinnem, de még meghalni sincs időm. Jay, a fényező nevét majd megadom, mert a te kocsidra is jobb, ha ránéz. Egyikünké sem úszta meg minimális károsodás miatt. Állom a javíttatásod költségét, egy sütiért cserébe - pakoltam rá anyám derekára a balomat, hogy irányba állítsam, menjen a házam felé, és több kárt már ne tegyen. Még szólásra nyitotta volna a száját, de csak rá kellett néznem, és már ment is tovább. Még lesz miről beszélgetnünk bent, mielőtt azt is elárulná, hogy mikor keféltem először. Nem mintha tudta volna ezt az infót, de simán eladott volna a feketepiacon. Rohadt jó beszélőkéje volt. - Ragaszkodom hozzá, ne ellenkezz, kérlek. Dobok egy sms-t a névvel, telefonszámmal. Hivatkozz rám majd nála - nem magyaráztam el neki, honnan tudom a számát. Egyértelmű volt. Meg ha éppen hamisított most, akkor úgyis a szomszédban lakik. Majd átcaplatok hozzá éjjel, felverem álmából, csak hogy Jay elérhetőségeit megadjam. tiszta sor.
- Au revoir, Missy - a vigyorom szétrepesztette a képemet, ahogy elfordultam a lánytól, és mielőtt hozzám vágott volna valamit, anyám után indultam a ház felé. Corynak is dolga volt. Nem akadályoztam meg benne már.



⇞⇟
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Corinne × Matthew
Vissza az elejére Go down
 
Corinne × Matthew
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Kertváros-
Ugrás: