welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


talán nincsen minden rendben - lionel & michel
avatar
Elit
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
2

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: talán nincsen minden rendben - lionel & michel Szer. 21 Nov. 2018, 20:53
...
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
2

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: talán nincsen minden rendben - lionel & michel Szer. 21 Nov. 2018, 21:15
Talán nincsen minden rendben itthon. Talán megint elcsesztem valamit, és az is biztos, hogy próbálhatom helyrehozni a gyerekeinknél. Pontosabban a legidősebb fiamnál. Napok óta nem szól hozzám. Napok óta, még a fejét is elfordítja, ha éppen ahhoz van kedve. És én ezt tűröm. Tűröm, mert egész egyszerűen nem tudok mit tenni. Vagy nem akarok? Már magam sem tudom.
Nehéz szülőnek lenni, és még nehezebb akkor, ha az ember egy olyan személy, akinek van neve. És nem csak neve van, hanem tekintélye, hovatovább ezek miatt – ami igazából egyet jelent a munkájával – nem tudott soha időt szakítani arra, ami igazán fontos volt neki. Vagyis szakított rá, de igazából ezt nem a családnak hívták a fejében akkor. Ja, ezt elcseszted Michel Thibodeaux, már megint. Újabban nem tudom, hogy hova tart az életem, és nem tudom, hogy hol rontottam el olyan dolgokat, amiket igazából alap lett volna, hogy megtegyek. Nem tudom, hogy miért van előttem egy majdnem üres borosüveg, és nem tudom, hogy miért ég a kezemben egy cigaretta, amiről igazából az előtt leszoktam, hogy még úgy igazán rászokhattam volna.
A francba is. Még egy pohárral töltök, hogy a bánat ízét lemossa ez a mittudjam-én-milyen-de-üssön rozé. Vagy vörös? Fene sem tudja, félhomály van, az én szemem pedig az elmúlt években legalább kétszer olyan rossz lett, mint egyébként valaha volt, így most egészen vicces látványt nyújthatok. Mármint hogy egyik kezemben a cigi, a másikban a borospohár, néha szívok egy-két slukkot, és közben hunyorítva próbálom elolvasni, hogy mi is van a borosüveg címkéjére írva. Pedig amúgy tapsolhatnék is egyet, és akkor mindjárt világosság lenne.
- Taps. – nyögöm fáradtan, és elnyomom a csikket az általam kinevezett hamutálba. Mondjuk a feleségem biztosan nem fog örülni neki, mert valamelyik csicsás méregdrága vázája, vagy mi a tököm az, ami éppen útba esett, amikor egy hamutálat kerestem. Hát basszus, ez van. Ő is lelocsolta a kedvenc ingemet múltkor valamivel, hát most éppen az ő egyik kedvenc vázájába nyomtam el a csikket. Amúgyis undorító, meg mondtam én hogy ne vegye meg, meg azt is, hogy ha majd egyszer rágyújtok, ebbe fogok hamuzni. Nem hitte el, hát tessék. – Taaaaps, a fenébe is! – semmi. Mondjuk tapsolni kéne. Vagy csak üldögélni itt a sötétben. Várni, hogy a bűntudat, az önmarcangolás, meg az önsajnálat a wc felé vigyen. Vagy a szekrényhez, hogy még egy üveggel tudjak bontani.
Lépteket hallok. Képzelődöm? Nem, az nem lehet, nem ilyenekről szoktam képzelődni. Nem, valami jó húszas évei közepén járó színésznőről. Igen, meg nem. Vagy már csak én sem ismerem be magamnak. De ezek határozottan léptek. Gondolom felébredt valamelyik gyermekem az irdatlanul gáz közjátékomra. Már nem a tapsra, hanem az előtte mindenféle létező káromkodásra, meg arra, hogy motyogtam mindenféle hülyeséget. Az összes felmenőm édesanyjának a foglalkozásáról agonizáltam eleget, majd a régi idők emlékére teljesen hangosan bömböltettem a Guns ’N Roses dalait.
- Nocsak, Lionel. Azt hittem, már elfelejtetted az öreged arcát. – húzódik cinikus, vagy ittas (mindenki döntse el maga, mert én már nem tudom) mosolyra a szám. Tapsolok egyet, így végre meglátom fiam arcát. – Vagy csak ismét szólni kívánnál azon dolog miatt, hogy én… Hogy is mondtad a múltkor? „Ne dumáljál bele, lófaszt se tudsz rólam…” Mondanám én tovább is, de az apák csak elfelejtik a fiúk által mondott sértéseiket. Igaz? – arcomon már semmilyen mosoly nincs, inkább a szomorúság és csalódottság egyvelege rendezi át vonásaimat.
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
19
Hozzászólások száma :
50
Reagok száma :
39
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Egyetemista
Play by :
Carter Jenkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: talán nincsen minden rendben - lionel & michel Csüt. 22 Nov. 2018, 21:17
to Fater

Oké, szőnyeg pipa! Ha már idekint retek hideg van és látom a saját leheletemet, akkor érje meg az a kicseszett kocsipucolás. Már több mint egy éve - mit egy, másfél! - van meg ez a csoda, amit még a tizennyolcadik szülinapomra kaptam, mégis úgy bánok vele, mintha tegnap jutottam hozzá. Nem az én érdemem, a szüleimé - jó ízlése van a fateromnak na - és úgy becsülöm meg, mintha a világ minden kincsét ebbe kovácsolták volna bele. Ha tudnák mi mindent látott az a visszapillantó tükör, akkor a kocsi is sírna. Na nem ülésre borított üdítőre kell itt gondolni, csak valami teljesen másra. Nem találtam semmi óvszert és társait - mondjuk már rég nem -, inkább csak morzsát meg sarat, töménytelen mennyiségű sarat.
Jobban összehúzom a nyakam körül a kabátot, ahogy leteszem a földre a kézi porszívót. A gumikat ellenőriztem, az ülések tiszták, ismét érzem a kocsi "új" szagát is, amit a legutóbbi óta pár napja nem. Na ilyenkor jut eszembe az, hogy kitakarítom - na meg mikor van időm. Kezd bennem érni a döntés, hogy válaszolok a meghívásra és kimegyek Los Angelesbe tanulni filmforgatást. Hosszasan mérlegelek, mert nem szívesen teszem, mi több, egyenesen halogatom. Nem akarom megmondani senkinek, nem akarom szembe nézni azzal, hogy akkor nulláról kell induljak, ismertségek nélkül, a szüleim befolyása nélkül. De hát erre vártam egész életemben! Csak olyan kibaszott nehéz megmondani mindenkinek, Olynak főleg. Nem vihetem ki, nem mondhatom, hogy tanuljon ő is velem, neki versenyei vannak. És mi van, ha nem megy a távkapcsolat?
Gondolatok ezreinek súlya húzza a fejem és inkább csak sóhajtok egyet. Ezen a hídon még átmehetek karácsonyig bármikor, addig pedig bosszanthat nyugodt szívvel az a legjobban, hogy ki kell gányolnom a kocsit és ebben a rohadt hidegben mennyire könnyen meg is fázhatok. Jó, nem húztam fel a cipzárt, öreg hiba. De nem vagyok egy beteges fajta, vagyis ha megfázok is jól titkolom, mert orvost sem akarok látni. Mostanában nem, a közeljövőben sem.
Miután az utolsó tükröt is letakarítom és beteszem az új illatosítót, befelé indulok. Fülemet megüti a fater jól ismert mély, idiótán gurgulázó hangja. Mit akar ez tapsoltatni? Megkattant már megint? Biztos megint az üveg fenekére nézett, mint teszi azt mostanában nagyon sokszor. Cöh...
Leveszem a kabátot, komótosan bújok ki a cipőmből, miközben lekapom a sálat. Úgy döntök, hogy átsunnyogok a nappalin, mintha senki nem lenne ott - végtére is semmi kedvem vele foglalkozni. De valahogy nem bírja befogni, nem bírja visszafogni magát. Miért nem ilyenkor akar megszűnni létezni?
- Csá, fater. - igyekszem jó arcot vágni hozzá, miközben félig felé fordulok. A lépteim lelassulnak, ösztönösen mozdulok felé, de a szemeim a lépcsőt keresik. A szobámba akarok csak takarodni, felugrani a néhány lépcsőfokra és eltűnni, mint aki itt sem volt.
De nem hagyja. Miért nem kussol el? Miért most kell ezt kezdenie? És én miért nem tudok valamit elereszteni a fülem mellett? Csak úgy könnyeden, mint egy remek színész. Tuti ez anya titka, meg a házasságuké.
- Mert nem így van? Most is megmondom, lófaszt nem tudsz rólam. Ott voltál a szalagavatómon, mikor elballagtam, tudod, hogy egyetemre járok, mást még tudsz? Ja bocs, tök véletlenül eltaláltad, hogy milyen kocsit szeretek.

⇞⇟
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: talán nincsen minden rendben - lionel & michel
Vissza az elejére Go down
 
talán nincsen minden rendben - lionel & michel
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Villák :: Thibodeaux villa-
Ugrás: