welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


He and I
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: He and I Hétf. 19 Nov. 2018, 16:21

University of Montreal étkezője

Atlas & Maya
Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Hétf. 19 Nov. 2018, 16:24

Maya & Atlas
"Tell me what your waiting for"

Az Élet nagy talánya, hogy miért kell mindig az, ami javarészt nem lehet a mienk? Miért vágyunk mindig nagyobbra és törünk olyan babérra, melyet nem hogy el nem érünk, de még csak a levesünket sem ízesíti meg.
Az ember eredendően mohó, kell neki a másé, a szomszéd nője, a kertjéből a gyümölcs, de a fa ága már ne lógjon át, mert akkor leárnyékolja a petúniákat. Azért az nem baj, ha a körte áthullik és főzhetünk belőle kompótot, vagy, aki erre sajnál időt facsarni magából, az jobban jár, ha azonnal pálinkának fölözi le.
Vágyak. Buják és összetettek, mert kellenek dolgok, kell a jobb mobil, kell a gyorsabb autó, a nagyobb lakás, az önállóság. Válaszd az életet, hogy mindent kicsavarsz magadból és végül nem tudsz ellépni jobbra, mert felzárkóztál a fal mellé, de ahhoz hülye vagy, hogy teljesen megfordulj, így letérsz inkább balra és az egész el van cseszve.
Utakon járunk, kitapossuk a szép új cipőt rajta, majd egy újat veszünk, mert mindannak ellenére, hogy a népesség nagy százaléka roppant szarul él, még mindig megtehetjük, hogy kidobjuk a kaját, vagy éppen nejlonzacskóban vesszük a kenyeret, mert nem számít semmi. Mert ember embernek farkasa és tudod miért még? Mert csak az egónak van jelentősége. Annak, hogy merj különc lenni, merj nagyot dobni és szard el, ha leigázol másokat, mondj le arról, hogy áldozz, hessentsd el a zavaró gondolatod, öld ki magadból az empátiát, gyilkold le az érzéseidet. Vágj a karodra éles csíkokat, hogy a fájdalom elűzze a gondolkodás csíráját is, nem kell, minek? Dobd ki az ablakon és egyből ugorj is utána, de előtte hívd fel aputanyutnagyitunokatestószomszédot, hogy te bizony ugrani fogsz, ha nem kapod meg, amire oly annyira áhítozol.
Öld meg ezzel az ő érzékeiket is… Válaszd a gyilkolást.
Nem, nem kell pisztollyal tenned, nem kell késsel, de még csak végzetesen ki sem kell irtanod egy másik lényt, egyszerűen csak alázd meg, rúgj bele és hitesd el vele, hogy nélküled fabatkát sem ér.
Igaz? Magunkra ismerünk kicsit mindannyian?! Igen, lehet te pont állatvédő vagy, és fához láncolod magad a hétvégén, amikor én megveszem a legújabb Louis Vuitton táskát, a kikurt Prada cipő mellé a Emilio Pucci napszemüveget. Mert megtehetem. Ha megteheted, te is megtennéd. Azért mondom ezt, mert látom a fancsali tekinteteket, amik követnek, a makulátlan körmöm, a mindig friss hajam és a tökéletes sminkem. Ez mind én vagyok, gyűlölhetsz emiatt, tedd meg. Én is teszem néha, mert a lelkem most világosodott meg, ahogy Ő... előttem lépked az egyetem folyosóján.
Dora mellettem csacsog, a seggét dicséri, arról áradozik mekkora farka lehet? Jaj, lányok ne legyünk már prűdék. Igenis számít a méret. Igen, megnézzük a faszik seggét, a száját és elmélázunk azon, hogy alánk tudna-e istenesen vágni, mert azt tanultuk, a srácoktól. A foci csapat tagjaitól a lépcsőházban, a lelátó alatt, az öltözőben. Pontosan, az összes rozoga rozzant gimis év arról szólt, hogy ki hol és mikor, kivel és hányszor?
Lehetne ezt tagadni. Minek?
Szóval, igen. Miről is van szó?
Csacsog a lány és csak mondja, miközben nekem hatezerrel ver a szívem, mert olyan közel lépek Hozzá, hogy még ne legyek feltűnő, de illata lekúszik a torkomon, le a gyomromig és sajnos megérint mindenhol, mintha ezerkarú polip lenne.
Hallom a hangjának bús zöngésest, ahogy a kollegával, értsd az egyik neves proffunk, arról értekeznek, hogy mennyire legyenek szopatósak a ZH-k? Vagy a vizsgán mi alapján rúgják ki alólunk a széket? Tegyék. Istenem, de nem érdekel.
A szívem hevesen zakatol, le kell ráznom Dorát, mert tudom, hogy ez az édes tünemény, ez a kis unikornis itt előttem, tuti, hogy khm.. hatalmas a szarva, ami engem izgat és az biztos, hogy nem a homlokán hordja, szintén le fogja pattintani a cölibátusban élő doktor Greent. Napirendi pont, egyedül étkezni, na ma nem fogsz kedves barátom, ebben egészen biztos vagyok.
A táskámba kutatok, keresgélni kezdek, miközben le nem maradnék, majd fájón felsóhajtok. A francba is, a telefonom a teremben maradt. Kérlelő pillantás Dora felé, aki megadó sóhajjal sarkon pördül. Bármikor így tenne, mert szolga jellem és mert alapjáraton a fülem közepéig van belém zúgva, de még ő nem jött rá. Azt már kapizsgálja, hogy kicsit kezdi nézegetni a csajok seggét és mellit, de még csak azt hiszi összehasonlításként teszi. Azonban én ismerem már vagy 10 éve, mindig is a bestem volt, az is marad. Tudom ki ő és azt is, hogy ki lesz, neki még kell egy kis idő, de az adatik, ha csak el nem basz egy kamion, na az áttudja húzni a számításokat.
Az étkezőbe sietünk, egyrészt éhen pusztulok, de ha csak nézhetem őt, már jól lakik mindenem.
Magam elé engedek egy társaságot, míg tálcát ragadok és beállok a sorba az ételért kuncsorgók mögé. Mind ilyenek vagyunk, a testnek kell a hajtóerő, nekem pedig ő a pillangóm, a gyomromban lakik.
Istenem, ha elrabolhatnám és az ágyamhoz kötözhetném, minden porcikáját végig kóstolnám, esküszöm még az is izgatna, ahogy tiltakozik, sőt.
Khm. Tessék? Igen, szeretnék. Gőzöm nincs mi az ebéd.
A jó seggű előttem halad már megint, előnyt adok neki, elvégre itt Ő az egér.
Alig észrevehető a mozdulat, amivel gombolok egy lyukat halványlila blúzomon, a hosszú kabát alatt, igaz a cipzárja is felhúzva. De retek hideg van, mondjuk az egyetemen ala nature nincs, de én fázós vagyok.
Helyet foglal, ahol szokott, ahogy szokott, már venné elő a jegyzeteit a táskájából, amikor az asztalára csúsztatom a tálcám és egy ezerkilencszáz wattos vigyor kíséretében kibújok a kabátomból a szék háttámlájára terítem, majd helyet foglalok vele szemközt.
- Tiszteletem! – még egy mosoly, a táskám magam mellé ejtem egy másik székre. Engem nem szoktak elküldeni, engem senki nem küld el, én a diri lánya vagyok, nekem többet lehet, mint a kis csíráknak.
- Remélem zavarhatom, csupán pár percet rabolnék el, a drága idejéből. – lófaszt kedvesem, az egész kell, minden belőled. Hosszú ujjai, ahogy moccannak, tekintetében a vélt kíváncsiság és gondolom, menten elküld anyámba, de akkor morci leszek, nagyon morci.
Kellő távolságba ülök az asztaltól, hogy hossz szúszárú csizmába bujtatott harisnyás lábam és rövidke szoknyám engedélyezzen némi rálátást a combomra. Próba egy. Megnézi-e? Vagy a melleim domború vonulatára vet-e egy pillantást?
Istenem, add, hogy ne legyen buzi.


Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
37
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
állatorvos ~ egyetemi vendégelőadó
Play by :
Travis Fimmel

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Csüt. 22 Nov. 2018, 19:52

Maya & Atlas
Hallevesből nem lehet akváriumot csinálni.
Azt hittem pánikrohamok fognak gyötörni - tévedtem. Erősre főzött szálas teákban és homeopátiás nyugibogyókban keresem a lelki békémet ennek ellenére, mert azt hiszem jobb félni, mint megijedni. Nem mintha számítana bármit is, hogy milyen benyomást keltenék a diákokban és tanáraikban egy epizóddal, viszont semmi kedvem hülye kérdésekre válaszolgatni. Jól vagy? Mi történt? Elmeséled hogy alakult ez ki nálad? Jaj hallottam, részvétem, tudok segíteni? Öngeneráló folyamat lenne ez, lássuk be.
Nem győzöm elégszer és eléggé hangsúlyozni, hogy csupán vendégelőadó vagyok az egyetemen. Nem érdekel ha bejárnak, az sem ha elmaradnak, nem érdekel, hogy a hörcsög megette a házit, a hörcsögöt a macska, a macskát pedig a kutya: még osztályzatot sem adok. Azt majd a prof, akivel amolyan párbeszéd-szerűen tartunk órát, hisz ez amúgy az övé lenne, én meg a berendelt "szakértő" vagyok papíron. Gyakorlatban meg a prof jó barátja, másképp nem is vállaltam volna el ezt az egész cirkuszt.
Mindketten máshová jártunk ugyan egyetemre, de van ami helyszíntől függetlenül is ugyanaz marad. A folyosó jobb oldalán sos beadandó pötyögés - ctrl c v -, esetleg néhány szó kicserélése, hogy azért ne legyen teljesen ugyanaz. Bal oldalon szerelmi dráma, a női mosdóból lányos "Betty Bo egy ribanc" gyűlölködés hallatszik ki, emitt a professzorasszonynak könyörögnek a kegyelem kettesért, amott a diákszövetségek egyike tapétázik, valaki pedig rohadtul el fog késni valahonnan. Otthonos érzés ami azt illeti, pedig az utóbbi időben minden szociális igényemet nullára redukáltam: ha anyám hajlandó lenne beérni az emailekkel, vagy esetleg ismerné a morze kódot, egyáltalán meg sem kellene szólalnom.
Ehhez képest annyit beszéltem ma is, mint amennyit az utóbbi négy évben összesen nem, és még mindig nem akadtam ki.
Sőt, kicsit bánom, hogy nem ebédelünk együtt, de neki valami dolga van valahol, nekem meg szigorú beosztásom a kajálást illetően, mert akkor is muszáj ennem, ha egyáltalán nem akarok. Az éhség fokozza a depressziót, a depresszió meg az étvágytalanságot - ördögi kör. Egyedül ülök le, a tabletem után turkálok a táskámban, és megdermedek a mozdulatsor közepén, akár a szarvas a reflektor előtt, amikor leül mellém az egyik diáklány.
- Üdvözlöm Miss... - Tekintetem garantáltan nem az arcára tapad, de nem is a dekoltázsában süllyed el: úgy nézem a kabátot, táskát, tálcát, mintha nem is a holmijai lennének, hanem az asztalomra szart volna. Állítólag zavarbaejtő amikor ezt csinálom, pont ezért tudatos az alkalmazás. Az étkezdében nincsen kijelölt helyük a tanároknak, én ráadásul vendégelőadó vagyok még kevesebb létjogosultsággal - ergó nem zavarhatom el csak úgy, de semmi nem tiltja, hogy egyéb módokon távozásra bírjam.
- Három percet kap, de előre szólok, hogy nincs befolyásom az osztályzatokra, ha emiatt remél zavarni. - Eltolom a tálcámat magam elől, az asztal tetején fűzöm egymásba ujjaimat úgy, hogy kevés csuklófordítással kényelmesen le tudjam olvasni az időt a karórámról. Ő nekem idegen, és egyébként sem érzem helyesnek, hogy közösen étkezzek az egyik diákkal.

 
Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Csüt. 22 Nov. 2018, 21:50

Maya & Atlas
"Tell me what your waiting for"

Izgulok, mint egy kisiskolás, aki még soha nem látott férfiembert és szerelembe esik az óvó bácsijával, mondjuk nekem abból nő volt.
Zúgva lefetyeli a vérem a többet akarás, nekem kell, hogy figyeljen, hogy kicsit észrevegyen, mert én napok óta álmodok róla éber állapotban is akár. Minél jobban nem vesz észre, engem annál jobban sarkal a veszett angyal, hogy ezen változtassak.
Meglepem. Talán a jelenlétem okozza, talán ezt akarom elhinni. Na, nem mondom, hogy kivillantott dekoltázsom leveszi a lábáról, mert sokkal izgalmasabb a táskám számára, ha kéri, neki adom. Anyád, barátom.
Megköszörülöm a torkom.
- Baker. – rendes lány vagyok, kisegítem a nevemmel, nem veszem fel, hogy nem tudja, majd megjegyzi. Nem azt akarom, hogy a dirihez kösse a nevem, azt akarom, hogy az enyém legyen előtte, de imádnám, ha nem tegezne le, annyira pöpec lenne. Hangja lecsúszik a tarkómon, megkeneget némi mézzel és elönt egy megkönnyebbült mosoly. Nem küld el azonnal, ámbár azt sugározza felém, hogy ez meg fog történni, még nem sejti, hogy kitartó vagyok és makacs, mint egy léggömb a fák ágai között, erős szélben. Aztán majd elpukkan, de a gumi nem bomlik le.
Mély sóhajjal ereszkedem le a székre, azonban a mosolyom virít az arcomon. Istenem, hogy lehet valaki ilyen jó pasi? Nézem a szemeit, búsra formált arcizmait, nem sokat mosolyog, nem mostanában, tudom, hogy a lelkében egy kaktusz lakik, ismerem már, tartott pár előadást és nem sokat hallottuk humormorzsákat elhintetve, sem pedig magáról mesélni kilépve a komfortzónájából.
Azonban én vagyok a diri lánya, belelestem a kis titkos aktájába, igaz apám leordította a fejem, de tudom, hogy meghalt a gyereke. Édes bogár, majd én megvigasztalom, nem kell ennyire aggodalmasnak lenni. Kedvet érzek lemosni róla a múlt minden fájdalmát, hogy neki simuljon a jótékony energiám.
- Három? – elnevetem magam, nem vagyok harsány, nem hívom fel a figyelmet magunkra, nem akarok kitűnni, elveszni akarok benne és vele.
- Valóban szűkre szabta. – édesem, hát milyen morci. Mit tenne vajon, ha megérinteném? Tálcája arrébb siklik az asztalon, elvettem az étvágyát, pedig ráférne némi súly, izomban, vagy én a csípőjére, az is hús.
Elönt a forróság, illatát érezni vélem. Rápillant az órájára, megint elnevetem magam.
- Látom, komoly időmérő van. – mély sóhaj, de nehéz dolgom lesz vele, ám vagy pont nem, lehet csak kicsit kell körbehízelegni.
- Nem a jegyeimről van szó, azok megfelelnek, köszönöm. Én sokkal jobban szeretnék egy kis pluszt és ebben tud nekem segíteni, már amennyiben elnyerem a tetszését. – kétértelmű megjegyzés, és nekem nem is úgy kéne, ahogy ő fogja gondolni, de sejtem, hogy más most eszébe sem jut, még, bár a női mellek a halottra is hatással vannak. Ha csak nem buzi, az de fájna.
- Lesz egy gyakorlati foglalkozás, nekünk kell hozzá mentort választani és amennyire én tudom, de javítson ki, ha tévedek, de dolgozik az Ecomuseumban. Jól tudom, hogy ott nem házi kedvenceket kezel, de én szeretnék tapasztalatot szerezni. – villámmal a tésztába túrok, amit magamhoz vettem és a számba csúsztatok egy kisebb falatot, én nem tervezek távozni, de kell, hogy elhiggye ebédelni is jöttem, holott őt falnám fel, az asztal alá süllyednék és megtennék neki bármit, csak sóhajtsa a nevem.
- Kicsit maga után informálódtam, ezt bocsássa meg nekem, így utólag is, de nagyon jó véleménnyel vannak Önről az Ecomuseumban. – le is bukok, hogy biztos az infóm, de én nem szarral gurigázok. Célratörő vagyok, talán ezzel kicsit felkeltem az érdeklődését. Észveszejtő kék szemeit kutatom, csókra termett ajkát, elfáradt izmokat a szája körül, lepillantok hosszú ujjaira elönt a forró vágy. Jó ég, tilos lenne neki, ilyen hatással lenni rám, hogy még a lábujjaim is izgatottan mozdulnak a csizmám orrában. Nem folytatom egyelőre, kivárok, hogy győzködnöm kell-e? Azonban azt sejtheti, hogy nem fogok tágítani. Hevesen dobol a szívem, kicsit, csak kicsit reagálna rám, mint nőre. Persze biztos benne is él ez a szarság, hogy 18 múltam ő pedig 37, de az csak 19 év, ettől lesz ő érett és finom. Végig kóstolnám minden kis porcikáját, tuti kissé horpadt hasa van, amolyan arc elnyelős, az ing alatt finoman domborodó karjai elnyerik a tetszésem, de amióta bejár órát adni, csak őt bámulom, mint valami eszelős. Igaz a seggére is kiosztanék 15 pontot az 5-ből, ez már szerelem a javából.


Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
37
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
állatorvos ~ egyetemi vendégelőadó
Play by :
Travis Fimmel

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Pént. 23 Nov. 2018, 08:52

Maya & Atlas
Hallevesből nem lehet akváriumot csinálni.
Egyetlen perc alatt elég sok mindent képes vagyok megállapítani a Miss Bakerről. Egy: pofátlan. Kettő: csipkebokor vessző. Három: nagyon zöld szeme van. A társaságának változatlanul nem örülök, de - vele ellentétben - nekem volt gyerekszobám, így udvariasan végighallgatom mielőtt nemet mondanék. Feleslegesen szócséplő és még mindig itt ül, amivel erősen próbára teszi a türelmemet.
- Miss Baker, szíveskedjen a tárgyra térni, kérem. - Ha a közös kajálás volt a cél, akkor meg kellett volna várnia, amíg invitálom. A kívül-belül nőies nőket kedvelem, és a lány viselkedéskultúrájában egyáltalán nem nőies - mondom ezt én, sacc húsz évvel idősebb fejjel; Tetszik vagy sem, azon sznobok közé tartozom, akik adnak az etikettre - de az szinte biztos, hogy egyetemet tévesztett. A jogtudományi karon örömmel látnák a lelkében keselyű lányt. Egyik kezem hüvelykujjával dobolok a másikon, máris eltelt egy perc és én még mindig nem tudom, hogy mit akar, de azért külön felbosszant, hogy enni kezd. A beszélgetés közepén-elején, miközben kettőnk közül ő az, aki kérni akar valamit.
Azon nem akadok fenn, hogy informálódott rólam, általában az veri le a biztosítékot, ha a tudás amire szert tesznek, visszaélés tárgyává válik - mindenesetre haladunk, sikerült elbrekegnie mi járatban errefelé. Az utólagos bocsánatkérés meg halottnak a csók.
- És hol van erről a dokumentáció, Miss Baker? - A mentorprogramok nagyon szigorú keretek közt zajlanak, papíron legalábbis - kötelezettségekre és egyéb szankciókra való tekinttel akkor sem tennék ígéretet szóbani megállapodásra, ha egyébként érdekelne az ajánlat.
- Havonta egy-két napot töltök az állatkertben, tehát mentornak alkalmatlan vagyok, de beajánlhatom amennyiben mutat erről az egészről valamilyen papírt. - Az órámra pillantok, fél perce maradt.


 
Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Pént. 23 Nov. 2018, 11:29

Maya & Atlas
"Tell me what your waiting for"

Felszalad a szemöldököm, ó hát nem vagyok neki túl szimpatikus, de csak zavarom a köreit, legalábbis erre szeretnék gondolni. Nem szeretném azt elhinni, hogy ilyen ellenséges. Mégis az arcomon hagyom a nyugis mosolyt, nem baj, ha kiakasztom, ahogy az sem, ha nem rejt egyből a szíve csücskébe, mert majd fog, elég kitartó alkat vagyok.
Kifújom a levegőm és a tárgyra térek, mondjuk szívesen vettem volna, ha legalább cseppet emberséges és nem egy pöcs. De mit is vártam? Hiszen a pali meglehetősen gazdag család sarja, neki a pénz nem számít, márpedig alázatot azok ismernek csak, akik függenek bárki mástól. Ő pedig nem teszi, a maga ura, neki nem kell senkihez sem tartoznia, mindent megtehet, és ez jön le, így négyszemközt. Ahogy mindez rólam is elmondható. Én nem rettenek a sárkánytól, akkor sem ha lángot okád, sőt mi több, akkor lebarnulok az ereje mellett. Szóval apukám bennem emberedre akadsz, mert amit én akarok, azt előbb vagy utóbb de behúzom strigulának, mert a lehetetlen az nem létezik a szótáramban. Ő pedig kell nekem, falatozni akarok belőle, akkor is ha pokróc egy halom sünnel karöltve.  
Az óráin sincs jelen teljes valójában, egyszerűen azt érzem nem érdekeljük., mert ott is úgy van vele, hogy ha vagy akkor vagy, ha nem akkor sem számítasz. Neki azt gondolom, hogy senki sem, önmaga. Egoista kis kukac, de lássuk be, hogy nem sakkozni akarok vele, ahhoz meg nem kell semmi, amit én szeretnék. Nekem a farka kell, nem több, na jó, a teste is jöhet vele. Azért belém szerethetne. Nem állnék ellen. Rávillantom a tekintetem, eltűröm a hajam az arcomból,  a testbeszéd nyelvén ez bizalom.
Dokumentáció?! Anyád! Elnevetem magam. Igazából mi sem egyszerűbb, mint írni egy papírt, belógni apám irodájába és rányomni egy bélyegzőt? De nem mondom, erre nem gondoltam. Ő is csak azért, hogy lepattintson. Bármelyik másik tanárom örülne, hogy fejlődni akarok, ő pedig máris azon agyal, hogyan toljon el magától, ami valahol vicces. Minek csinál olyan melót, amitől a hideg kirázza, amikor semmi szüksége nincs rá. Ego növelés, nem több annál, márpedig azt hiszem az neki magasabb jelenleg, mint az IQja, de elnézem neki, hát olyan gyönyörű férfi.
Érdekelne, hogy mennyire kemény a segge, vagy éppen sima a hasén a bőré ám vagy lejjebb, milyen méretekkel bír?
- Ha úgy dönt, hogy vállalja, meg fogom mutatni, nem hordom magamnál. – pofátlanul apró falatokkal tömöm magam tovább, nekem is ennyi időm van a következő előadásom előtt.
Azonban ez egy veszett ügy, ahogy én érzem, így hátra dőlök kissé, most én tolom arrébb a tálcám, tekintetem ráakad a terembe slisszoló Dorára, aki döbbenten pislog felém, majd leül egy asztal szélére, hogy helyet foglaljon nekem is.
- Bizalmatlannak tűnik irányomban, valamivel rászolgáltam, hogy hazugnak hisz? – hangomba sértett él feszül. Komolyan meggyanúsít? Igazából leszarja, nem mond igent, azt mondja, van valaki más, és mellé ragaszkodik apapírhoz, mint valami ingatlanügynök, aki éppen készül eladni a kecóm és rúgózik a tulajdonlapon. Nehogy koldus cigány legyek, aki más lakását akarja eladni. Nem mondom, hogy nem szűkül össze a pupillám a haragtól, ami egy pillanatra fellobban bennem. De lássuk be, nem ismer engem és ezek szerint a nevem sem mondott neki semmit. A diri lánya ilyet kamuzna? Nadekérem.
- Természetesen be fogom mutatni a papírokat, de elfogadom, hogy nem szeretne segíteni ebben, és ha nem haragszik, kérhetnék még egy időpontot egy másik ügy megbeszéléséhez? – minek után az órájára pislog és a fejében tuti tiktakkolnak a másodpercek, nem akarom még jobban kihúzni a gyufát, de a hülye asszisztensi állással kellett volna kezdenem, csak félek neki oda tapasztaltabb ember kell és reméltem picit talán jobban megismerne, ha elkísérgetném gorillákat etetni, vagy mit tudom én.
- Hagynám megebédelni és nekem is lesz egy ZH-m, nem zavarnám tovább. – csalódott vagyok-e? Mérhetetlenül. Engem észre szoktak venni, nem pedig én lihegek mások nyomában, de benne vonz valami, mint darazsat a szörp a pohár szélére. Ha más nem, veszek egy pónit és minden nap kétszer kihívom hozzá. Rápillantok az órájára, így fejjel lefelé azt látom, hogy még van több, mint egy percem. Annyival jobb dolgokkal is el tudnám tölteni az időm, minthogy itt puncsoljak neki egy nem létező ügyről konzultálva.
De ilyen közel lenni hozzá, a mi kis privát szféránkban. Hami. Rányalok a számra, pedig esküszöm, hogy az övét kéne rágcsálnom, harapnom, a számba szívni. Megbolondulok úgy akarom. De azt is érzem, hogy mikor nem kell tovább ütni a vasat, mert nem lest belőle kard, csak egy eldeformált vasdarab.
Ömlik belőle a sötétlő energia, nekifeszül az enyémnek és tol el, messzire, urigeller ül velem szemben. Tekintettel letol a székről, ki a világból. Várjunk még papi, egy keveset, légyszi.


Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
37
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
állatorvos ~ egyetemi vendégelőadó
Play by :
Travis Fimmel

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Szomb. 24 Nov. 2018, 20:39

Maya & Atlas
Hallevesből nem lehet akváriumot csinálni.
Nagyon sok helyzet van, amikor könnyebbség lenne az emberek számára, ha rendelkeznének a gondolatolvasás adományával; Én például tudnám, hogy tetszem a lánynak akiről egyelőre nem tudom, hogy a diri ivadéka - mondjuk ha tudnám sem érdekelne - aki úgy ráharapott kettőnk gondolatára, mint egy szájzáras pitbull. Ha fiatalabb lennék, de legalábbis nem túl egy tragédián, nagyon szívesen letörném a kis szarvait illendő keretek közt, de ma... S ha ő látna az én fejembe, akkor azonnal értesülne, hogy nem jelent ő nekem ennyit sőt, semmit sem: nem kívánom az ételt, nem gyötör éhségérzet, csupán az eszem tudja, hogy ennem kell. Ennek jegyében ez az egész nem több, mint kötelesség, munka amit el kell végezni a szervezet működtetéséhez - és ugye az evés nem olyan dolog amit az ember el tud rontani, vagy el tudna rontani úgy, hogy az az életét veszélyeztesse, ergo baromira unalmas folyamat. A majdani kielégülés esete sem forog fent, ami a jóllakottság érzetével küldene szét endorfint a testemben - nem vagyok éhes még mindig, de ennem kell. De nem tudok, mert ő kihagyta az udvariassági formulák egész sor lépcsőjét, belengette magát ide liánon, invitálás nélkül - én meg nem fogadom el asztaltársaságomnak, tehát nem tudok étkezni ameddig karattyol, mert nem illik. Persze ne gondoljuk, hogy egy másik helyszínen majd engedékenyebb lennék a programmal kapcsolatban.
- Pedig nem ártana, Miss Baker, legalább egy tájékoztató brossúrát a programról. - Komolyan, mindjárt kibontom a hajam! Ennyire hülye nem lehet, ha ide jár, mondjuk a kanadai oktatás színvonaláról egyelőre nincs átfogó összképem. Amerikáéról igen... az olyan, hogy annál lejebb már csak akkor, ha a vakondok is érdeklődik;
- Ne legyen önhitt, Miss Baker. Szimplán nem az a fajta ember vagyok, aki rábólintana bármire is, mielőtt nem látta volna a szerződést. A mentorprogramok kötelezettségekkel járnak mindkét fél részére, mondhatni üzleti tranzakcióról van szó. Ahogy a legtöbb ember, én is szeretném tudni mit vállalnék magamra, ha résztvevője kívánnék lenni a programnak. Ha szíveskedik utána nézni, 2012ben nem kis botrány kerekedett egy ugyanilyen helyzetből Amerikában. Szóbani megállapodásokat nem kötünk egyetlen, homályos mondatra alapozva, kegyeskedjék felkészültnek lenni legközelebb, és ne feltételezzen becsületsértést egy logikus kérés mögött. - Szívesen hozzácsapnám, hogy Megértette?, de hát volt gyerekszobám és nem kívánok ebből hatalmi vagy akár dominanciaharcot kikerekíteni. Ha nem képes megérteni az érvelésemet, ennél több szót úgysem fogok a témára vagy akár rá vesztegetni, hisz hova rágjam bele ennél jobban a szájába;
- Miért, ezt az időpontot kérte? - Mutatok rá gúnytalanul a kéretlenség tényére, fél kézzel a táskámban kotorva névjegykártya és ceruza után; Nevem, szakterületem és email címem az egyik oldalon, így a hátoldalára firkantok és odacsúsztatom. Illemtan.
- Vásárolja meg, kölcsönözze ki, mert úgy érzem nem egy nyelvet beszélünk. A papírokkal pedig ne fáradjon Miss Baker, rákérdezek a kollégáimnál, holnap reggel pedig nyolc húszkor várom a professzor irodájában. - Engem senki ne vádoljon meg azzal, hogy az oktatás útjába állok - a professzor pedig a sok közül azt az egyet jelenti, akivel közösen tartunk órát.
- További szép napot, Miss Baker, és sok sikert a ZHhoz. - Nem nyúlok a saját tálcámért, tabletemért, semmiért sem, ameddig az asztalomnál van.

 
Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Hétf. 26 Nov. 2018, 14:55

Maya & Atlas
"Tell me what your waiting for"

Fz első huszonöt másodperc hozománya, hogy méhkasba nyúltam vele. Mert olyan utálat süt a szeméből, ami menten összeroppantja bennem a dédelgetett kártyavárat és alá temet engem, hogy ott rothadjak el élve. Pislogok a csodálatos szempárba, mély levegőt veszek. Jogos a feltételezés apukám, kéne, hogy legyen róla papírom, de ha ezen múlik, akkor kitalálok valami nagyon igézőt, hogy belógjak édes jó apám irodájába és szerezzek valami szart róla, noha reméltem, hogy kicsit nyitottabb lesz, hogy értékeli, hogy én értékelném őt. Na persze nem eszik olyan melegen a kását, én meg is égetem magam vele, de a kedvéért végig maratom a bőröm, ha neki úgy tetszem. Bárcsak engem érintene az a sok hosszú, puhának tűnő ujjacska.
Eszem-iszom, falom a látványáét, hangját, mely oly lekezelő, hogy a bicska megnyílik kissé a zsebemben, de mázlija, hogy legalább jó a hangszíne, alig várom, hogy a nevem nyögje vele.
Valamivel mégis mellé nyúltam, hát szemmel láthatóan iszonyatosan ellenséges. Lehet, lelő itt valami légpuskával. Anyukám most segíts meg!
- Rendben, köszönöm a tanácsot, bevallom, szerettem volna előbb a véleményét kikérni, de már tisztában vagyok vele. – és mesélj nekem, mi a franccal váltottam ki az ellenszenved ilyen nagyon korán? Amikor én minden rohadék órán még figyelek is. Nem is eszem ezen a kefét, nem szabad, sem a belőle áradó sötét energiának engedni, mert sírva fakadok és a lábai elé borulok, hogy kicsit foglalkozzon velem.
Önhitt? Döbbenten ejtem le a villámat, jó, hogy alacsonyról, így nem csörömpölök, mint egy őrült, ám szavai a szívemig hatolnak. Olyan bunkóság árad belőle, amire idő kell, hogy ne sértődjek meg. Lekezelő hangneme nem kevés, de legalább sok. Mindattól független, hogy van igazság tartalma a szavainak, de azért bazd meg! Mégis megjelenik az ajkamon egy kis mosoly, engem ennyivel nem riaszt el.
Jó, ez nem jött be, csakhogy nekem van más is a tarsolyomba, pedig ha fegyver lenne benne, most fejbe  lőném, na jó, inkább csak lábon, hogy el tudjam vonszolni.
- Huha, szép levezetés volt, igazán hálás vagyok, hogy órán kívül is ad leckéket. – a jó kurva anyádat, te pökhendi fasz. Ám a helyzet az, hogy nekem meg annál jobban kell, minél inkább görénykedik. Valójában meg szerintem buzi és a családja nem fogadja el, ettől ilyen kielégületlen és frusztrált. Kéne neki egy jó baszás és ezt én megadhatom, nekem is hiányzik egy alapos, hogy is mondjam? Kúra.
- Legközelebb hozok magammal egy kétpéldányos kérvényt egy időpont egyeztetésre. – hangom játékos, nem élesnek szánom, de bazdmeg. A tiszteltnek ő sem mutatja jelét sem, akkor nem is értem, hogy mitől várja el? Mert szavait mézzel kente be, attól még savat köp velük rám.
A tisztelet nem kijár, azt ki kell érdemelni és azzal, hogy lekezelő faszfej, nem fogja. Ha a családja nem lenen gazdag, ő a sárba fetrengene, mert ezzel a stílussal… Fúh, nem, nem. Nem baszom fel magam.
Aprót meghajtom a fejem, ha neki ez kell, akkor legyen így.
Matatni kezd a táskájában és kapok egy névjegykártyát, valamint a kézírása. U biztos egy titkos találka helyszíne és időpontja. Csak tetszem neki, szépnek talál. Igen, igen. Illemtan?
Jó, hát ez, nem. Mégis elnevetem magam, ilyen a büdös világon nincs. Azt a sznob mindenit, jó uram. Kezdem azonban kapizsgálni, hogy mi böki a csőrét. Hát volt pofám megzavarni, ó kis drága húsi bogyó, ha sejtené, hogy én még miket tervezek vele.
- Esetleg nem ad illemtan magánórákat? Szóból könnyebben megérteném. – ilyen nincs. A jókedv pedig szerte ugrál a szervezetemben, majdnem hangosan kinevetem, nem csak őt, ezt az egészet. Már éppen tervezem megkérdezni, hogy 21. századi is van belőle? Mert nekem eddig valahol kiakadt az elakadás jelzőm, olyan 1800 körül.
Rákérdez? Atyámfasz! Mekkorát fogok bukni. Bassza meg, bassza meg. Buukta. Sebaj, majd kidumálom, ha szóba kerül, még nem tudom hogyan, de ott majd spontán vetélek neki egy választ, ha meg nem… áh úgysem alszom addig egy szemhunyásnyit sem.
- Köszönöm, akkor 8:20. – előadásom lenne, katalógusos, de majd Dora beír. Isteni király, csak ő meg én. Már el is felejtem, hogy le fogok bukni. Felállok, összekanalazom a holmim, a névjegykártyát a táskámba csúsztatom.
- Önnek is, máris szebb a napom. Jó étvágyat. – Szeretlek! Ezt nem teszem hozzá, mosollyal sem, mert valójában otthon elnyalogatom a kézírását a névjegykártyáról.
Igyekszem szexisre fogni a járásom, hátha utánam pillant, miközben pontosan tudom, hogy már el is felejtkezett rólam.
Átülök Dorkához roppant felnőttesen elsírom neki, hogy Cavanaugh egy igazi pökhendi pöcs.

Másnap 8:00

Utolsó ellenőrzés a sminkemen a kocsi visszapillantójában, őrülten hideg van odakint, az eső is szemerkél, én pedig oltárit fogok bukni és nem is agyaltam válaszon, ha kiderül, hogy hazudtam neki, mert nem akarom ezzel rondítani a szép emléket, amit az adott, hogy 15 perc alatt minden szavát megszépítettem. A múlt szépül, ahogy telnek a percek.
Farmer, magas szárú csizma és testhezálló zöld pulóver alkotja öltözékem, meg persze kabát és sapka, hogy a nem túl mély dekoltázsom se fagyjon márványosra. Ez az egy, amit utálok Kanadában, ritka hideg tud lenni, bár tuti van rosszabb is.
Kikászálódok a kocsiból magamhoz veszem a kávémat a termosszal, amit otthonról hoztam, táskám a vállamra dobom. Megcélzom Blackwater proff. irodáját, mert ott van randim az Adonisszal a Vikingek istenségével, a Férfival, kiről álmodoztam az éjszaka, nem is keveset, legalább kielégült vagyok.
Csizmám sarka kopog a kövezeten, kínosan ügyelek, hogy időben érkezzem, engedek magamnak két percet, hogy előbb érjek oda, nehogy az legyen, hogy nem jár jól az órája és elkések, lehet agyonver egy telefonkönnyel, ha még van olyan.
Megigazítom a hajam és a felsőm, a sálam kétoldalt a kabátomra lököm, azért hátha észrevesz mellügyileg, lehet itt sem lesz, vagy elküld anyámba, mert tegnap hazudtam neki. Isten irály lesz.
Hét tizennyolckor kopogok az iroda ajtaján, a szívem meg majdnem a kezem után ugrik, úgy izgulok.
Ma legyen jobb a kedve és ne azért mert este kefélt valakivel. Hanem mert rám gondolt miközben izmos farka köré zárta a markát.


Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
37
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
állatorvos ~ egyetemi vendégelőadó
Play by :
Travis Fimmel

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Pént. 30 Nov. 2018, 10:36

Maya & Atlas
Hallevesből nem lehet akváriumot csinálni.
- A véleményemet. - Nem vádolom meg, nem szembesítem és nem mondom ki, hogy szemen szedett hazugságnak tartom az iménti mondatát, de hát lehet ezt nonverbálisan is érzékeltetni. Az hagyján, hogy megzavart, mert étkezés után nyilván legyintenék egyet és elfelejteném, de ez a zöld szemű dög most nézett face-to-face hülyének. "..szeretnék egy kis pluszt és ebben tud nekem segíteni, már amennyiben elnyerem a tetszését.."; "..nekünk kell hozzá mentort választani.."; "..ott nem házi kedvenceket kezel, de én szeretnék tapasztalatot szerezni.."; Sok beszédnek sok az alja, bla bla bla, a nem létező véleménykikérés helyett csacsogósra vette a figurát, no meg közvetlenre - "..kicsit maga után informálódtam, ezt bocsássa meg nekem, így utólag is.." - amivel 3 perc alatt kimeríti a tiszteletlenség fogalmát; Én nem a kis haverja vagyok, vagy a tanára, akit kötelez és korlátoz is a törvény, én itt egy senki vagyok, aki úgy elküldheti a kurva anyjába, hogy szinte várja majd az indulást. Hogy nem hívnak többet vendégelőadónak? Szerinted érdekel ez engem?
- A tájékozatlanság orvosolható jelenség, Miss Baker. - Szájkaratézik. Azt hiszi egyenrangú adok-kapokban vesz részt, de igazság szerint untat, ezáltal pedig ingerel, hogy nem takarodott még el, pedig a véleményemet egyértelművé tettem. E n n i  a k a r o k. Mert muszáj, hogy ne csavarodjak magam köré agyilag, noha nem érzékelem az éhségérzetet, de még csak szomjas sem vagyok.
- Kiváló gondolat, Miss Baker. - És hidd el, a következő random alkalommal ha kérvény nélkül érkezik - de nem csak ő, az összes - elvitetem a kampusz-rendőrséggel. Bár a mai nap igazán szavatolja, hogy legközelebb meg sem próbálok egyedül leülni a menzán. Btw ha a családom nem lenne gazdag, akkor is állatorvos lennék, ergo vendégelőadó itt - mert én önerőből jutottam végig az iskoláimon, sehol nem vásároltak nekem helyet. Tehát igen, van mire verni a nyálamat.
Nevet. Én meg feladom a megértésére tett erőfeszítéseimet, és mint a nemi erőszak áldozatai, miután tudatosult, hogy nincs menekvés, rezignáltan bámulok ki az arcomból. Soha, soha, soha, soha többé nem eszem itt. Soha.
- Jelentkezzen protokoll faktra a társadalomtudományi karon, ott minden laikust beavatnak. - Amennyire ez lehetséges, már parázslik a tekintetem az idegtől. Időhöz kötve eszem, előtte rákészülve az evésre, mert muszáj - hisz nem kívánom az ételt, csak úgy nem tudnék letolni egy falatot a torkomon anélkül, hogy ki ne hánynám, viszont ezt a szellemi, fizikai, akármilyen felkészülés elpárolog, amint megtörik a koncentráció, vagy más érzelem kezd dominálni.  
Tehát miután távozik, én is szedem a cókmókomat, az érintetlen tálcámat pedig egy apróját erősen számolgató diák kezébe nyomom, mondván nincs időm kajálni, és távozom.

Másnap 8:18

A kopogtatásra Blackwater szól ki - Szabad! - de nem kel fel, még csak fel sem pillant. Alighanem különleges érzékkel van megáldva, mely pontosan tudja, hogy diák vagy figyelmére inkább érdemes nem diák áll a küszöbön; Továbbra is a dolgozatok javítására összpontosít, bár azért egy Igen? erejéig megerőlteti magát.
- Hozzám jött, Jimmy. - Szúrom oda elfordulva az ablaktól, és a Blackwater asztalával szemközt állított székek felé intek.
- Foglaljon helyet, Miss Baker. Inna egy kávét, teát?

 
Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Pént. 30 Nov. 2018, 14:47

Maya & Atlas
"Tell me what your waiting for"

Összerándulok, na baszki, ez nem is az Ő hangja, mekkora cink lenne, ha nem is lenne itt. Hát viccesnek nem tartanám, de lecke lenne a javából, hogy mennyire nem számítok semmit sem. Akkor megint meglepem az étkezdében, had örüljön nekem. Azért inamba szál a bátorság, milyen gáz lenne már. Mély sóhajjal lépek be, eligazgatom a hajam, legyen, ahogy lennie kell. Ám a jó öreg Blackwaterhez semmi kedvem nincs, de majd megmondom, hogy a jóképű haverja felültetet.
- Tiszteletem….- ááá, és itt van Ő, a nagyon nagy. Istenem, de jól néz ki ma is, mit is akartam? Miért is vagyok itt? Aggodalom költözik a tekintetembe, lehet, hogy direkt nem akar velem kettesben lenni, ó lehet fél, hogy rám ugrik. Iiigen, akarom. Gyere maci, ugorj nekem, hódíts el, de az sem kell, elég ha csettint egyet és a lábai elé vetem magam,mintha vonat lenne, igázzon le, hajtson keresztül rajtam, csak közben vetkőzzön le, látni akarom.
Ó azok a kék szemek, szerelem, helló, üdv neked, örülök, hogy itt zajongsz bennem, de kicsit húzz el a picsába, gondolatokat akarok, sokat. Meggyőzni őt, hogy akar engem, minden szempontból, mert az nem lehet, hogy nem akar. Igaz? Olyan nincs. Még nem volt, nem lehet ő az első.
- Jó reggelt. – azért hősiesen odabiccentek a proffnak, aki felém biccent, ő azért keni-vágja, hogy én a diri kicsi lánykája vagyok, megtisztel egy fura mosollyal, visszaküldök egy zavart vigyort, majd lebillen a feje és a továbbiakban, pont lefossa a jelenlétem, hála az égnek, de így, hogy fogok finoman udvarolni? Ó a francba is már. Azért biztos hallgatózni fog az öreg.
Na mindegy barátom, jön még kutyára kamion, ahogy a mondás tartja.
Kávé, tea? Egyem a kis szívét, milyen úriember. Jó lehet, tényleg bele kellett volna lesnem az illemtan könyvbe, ha eszembe jutott volna.
Mert ő aztán mintapéldány.
Kecses mozdulattal kifordítom a széket, hogy ne a proffal szemközt üljek le, lévén nem hozzá jöttem, de a hátam sem akarom neki mutatni, így a féloldalas megoldást választom, ugyan így szívem hősi Vikingje még félig mögöttem marad, de hiszek benne, hogy nem olyan kultúrbarbár, hogy így fog velem beszélgetni. Tán lehűlhetne ide, szemközt velem, mrrrrr.  
Azért lehet fél, hogy megerőszakolom és milyen jól teszi, azt a kis ártatlan szívét neki. Pasit is meg lehet? Nekik vajh feláll, ha le vannak bilincselve és segítségért sikoltoznak? Ha más nem a szájára ráülhetek. Iiih, de nem ezen kéne agyalni, megint kiokít majd, ha itt irulok-pirulok.
- Köszönöm, hogy kaptam még egy esélyt, a tagnapi után. –  Felé fordulok a széken ültemben, kicsúszok a szélére. Torokköszörülés, és még mindig azon agyalok, kérjek egy teát? Ez már majdnem randi. Ihatok a bögrécskéjéből? Agyam? Az lesz vajon?
- Nem kérek, köszönöm, van kávám. – Felé mutatom a poharam és hála az égnek ezen nem szerepel a közössé avanzsált nevünk, mely arról ad hírt, hogy én leszek a leendő neje. Ámen.
Kis drága, hát, hogy lehet valaki ilyen jóképű, jó seggű és mellé még cuki is? Kell nekem ez a hapsi, nincs mese, okosan kéne neki menni, de félek, ő kicsit más kaliberű nőkhöz van szokva, nem baj, majd lesz hozzám, rá kell jönnie, hogy én vagyok a tökéletes neki.
- Azonnal a tárgyra térnék. – tudom, hogy rossz pont, mert szerintem ő szeret vezetni, mindent. Majd ő megmondja, hogy mit gondoljak, de ehhez én nagyon önálló vagyok, és mi lenne, ha én mondanám meg, hogy ő gondoljon mire? Mondjuk rám, hogy milyen bugyi van vagy nincs rajtam, bár sejtem ez most nem lesz téma.
- Tudom, hogy a tegnapi bemutatkozásom nem nyerte meg a tetszését, de bízom benne, hogy nem ástam nagyon mélyre magam. – mert sajnos nem a nadrágjába tettem, de kinézem belőle, hogy nem kéne mélyre nyúlnom, hamar a kezembe akadna. Tuti nagy farka van. Nekem meg valami nagy hiányom, hogy folyton ezen jár az agyam. Jesszusom, rosszabb vagyok, mint egy pasi. De csak a közelében leszek hülye. Mit tehetnék ellene? Főleg, hogy élvezem a vérem pulzálását, zajos szívhasadásomat. Őt.
Volt már pasim, jártunk, meg csak szexeltünk és abból jártunk, vagy csak tipitapi, annyi sem. Voltam már végzet asszonya, de ezek mind kölykök voltak hozzá képest, megvillantottam a melleimet és nyert ügyem volt, de neki az intellektus kellene, az meg a közelében elvész, ördögi kör.
Atlas kérem, nem vagyok én tökhülye, csak ne lenne ilyen formás, ilyen csábító, ilyen tiszta illatú és ennyire kőbunkó. Vélhetőleg egy igazi taljparaszt, aki nekem mégis kell, le kell nyelnem, nem, nem azt, de azt szívesen, hanem a sértéseit, melyekkel megdobál majd nap, mint nap, ha ugyan kapható arra, amit szeretnék.
A szék mellé teszem a táskámat, nem tervezek hosszan maradni, de nem akarom az ölembe venni, olyan hülyén néz ki, minek takaróznék vele, a testbeszédem nyílt és őszinte, had higgye, hogy jó szándékkal jöttem, semmi hátsó akarás. Pedig szeretem hátulról. Faszom már. Gondolj másra.
Jobbomban a műanyag termosz, magammal citáltam otthonról, kapaszkodom belé, jó lenne, a azt hinné tegnap helyre tett, ma jó kislány leszek.


Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
37
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
állatorvos ~ egyetemi vendégelőadó
Play by :
Travis Fimmel

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Vas. 02 Dec. 2018, 12:26

Maya & Atlas
Hallevesből nem lehet akváriumot csinálni.
Ha hallanám a gondolatait, akár ajtón keresztül is, most megengednék maganak egy csúnya mosolyt: soha többé nem fogok a menzán enni, ezt elintézte tegnap ez az illetlen gyerek; Nem véletlen tehát, hogy nem egyedül fogadom - Jimmynek azért van rutinja ezekkel a kis... khm ..diákokkal, szeretném ha fültanúja lenne a kisasszony társalgási modorának és objektív véleményt alkotna. Jogosan viszket a tenyerem egy pofonért, vagy az Y generáció már csak ilyen pöcsköszörűket adhat a világnak? Mindegy, abban megegyeztünk, hogy ha nem bírom idegileg akkor úgy itt hagyom az egyetemet, hogy böfögni sem lesz idejük egyáltalán semmit;
- Jó reggelt. - Visszhangozzuk szinkronban Blackwaterrel, miközben én a szék forgási irányának megfelelően szemközt helyezkedem el a lánnyal, két méterrel távolabb: a másik ablakhoz állok, tartásom egyenes, bal kezem ujjai a jobb csuklómat fonják körül. Ha mégis kér valamit, azt úgyis innen fogom tudni szervírozni, lévén itt van a vízforraló és az instant marhaságok.
- Az utolsót. - Veti közbe Blackwater, szerintem zsigeri ösztönből, bár ő mindig ad újabb és újabb utolsó esélyeket, én viszont rábólintok a dologra: ugyan esélyt valamilyen lehetőségre szoktak az emberek kapni, és én sem tegnap, sem pedig ma nem kínáltam fel lehetőséget... Ettől függetlenül ha ma is felbosszant, számomra halott. Nem igaziból, de távoltartási végzéses módon halott. Intéssel jelzem, hogy tegyen akkor úgy, térjen a tárgyra ha már az illem és az évszak diktálta forró italválasztással nem élt.
- Csak forgassa az ajánlott szakirodalmat, Miss.. Craker - Baker! - Baker, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő, senkivel. - Általánosítok, hiszen ki tudja mit akar: ha megint valami homályos mentorkodásról van szó...
- Tehát, mit tehetek magáért? - Mert hát a tárgyra térés az nálam az, hogy azonnal közlésre kerül az információ, és nincsenek prózai szünetek két mondat között - avagy ne harapófogóval kelljen már kihúznom belőle, hogy mi a frászt keres itt, mert a fikuszra öntöm már a teámat.


 
Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Hétf. 03 Dec. 2018, 12:07

Maya & Atlas
"Tell me what your waiting for"

Elég merész, hogy most itt ülök, mert a tanárok krémje lehet simán elküld az anyámba, nem lepne meg. Újdonságként sem szolgálna számomra, hiszen ahogy most látom, őt aztán az ég egy adta világon semmi sem érdekli Hányaveti, nemtörődömsége bosszantó egyszersmind bicskanyitogató is. Nem tudom, hogy emberek mitől hiszik azt, hogy mások felett állnak? Mert lé csörgedezik a bankszámlájukon? Elhiheti, hogy az enyémen is, nem szenvedek hiányt és lehet nem vagyunk gusztustalanul gazdagok, de legalább tudjuk az értékeket és számít egy emberi gesztus.
Biztos a drága hibátlan, mint a megmunkált gyémánt, mást nem tudok elképzelni, más nem emelheti ennyire fölém. Ha csak az nem, hogy a testéből olyan hő árad irányomba, amitől leolvad a sál a nyakamból, és újra felforr a kávé az ujjaim között.
Biccentek a köszönésre, majd elutasítom a kávé és per tea felkínálást. Főleg, ha az utolsó, akkor végkép. Már azt sem teszem hozzá, hogy miért nem kérnek a büdzséből, bizonyára beleférne, de ez sem az én dolgom, ahogy azt erősen sejtem. Azonban díjazom a felkínálást, mi lenne, ha önmagát terítené elém és elkóstolhatnám?
Lehet ez az oka, hogy fél velem kettesben lenni, retteg, hogy megerőszakol. Ó te kis drága, ne félj, nem sikoltoznék, sőőőt.
Beszarok bazdmeg. Az utolsó esélyem? Blackwater aztán nagyon tudja, hogy miről van szó, gőze nincsen, hogy milyen egy lekezelő malac a kedves kollégája, én mondjuk emberek közé sem engedném, maximum meztelenül, hogy elvonja valami a figyelmet a magasra tartott orráról, csak pofára ne essen, fene nagy gőgjében. Valaki fel találja rúgni.
De majd akkor ott leszek és jól ráfekszem.
Gyere ide, te kis böngyöri, elfektetlek a térdemen és elverem azt a kőkemény segged, hát viselkedj, mert menten a szádba lépek a magassarkúmmal.
Már végig sem gondolom, hogy direkt, ala bunkóságból, és vagy jelzésként, hogy annyit sem számítok, hogy a nevem megjegyezze, ám vagy agyban képtelen rá, de elvéti a nevem.
Akaratlanul felhörrenek, halkan, csak magamnak. Én vagyok tiszteletlen mi? Minek vársz el olyan, amit te magad nem adsz meg? Én drágám, hát majd fejlődsz te is mellettem, hát milyen szép ember, azok az ujjak, az a formás ajak. Biztos milkatáblás a hasa és szőrős a mellkasa. Megkattanok.
Jó, nem baj, hiszen nem az esze miatt akarom a faszit, nem indítanám el IQ bajnokságon az is biztos, de nem is ez a cél. Már fel sem kéne vennem, hogy nem tudja a nevem, de az, hogy nem kötötte össze a dirijével az arrogancia legmodortalanabb jele. Én olvasgassak illemtan könyvet mi? Rá is bőven ráférne. Bár lehet nem az illemmel van baj, hanem egyenesen a felfogóképessége lassú vagy éppen az a taljparaszt, akit semmi nem érdekel. A családja dönti a lóvét a zsebébe, megvették neki a diplomát, mert kicsit nehezen hiszem el, hogy ennyi ésszel máshogy szert tehetett rá. Igazság szerint engem a farka jobban érdekel, mint az agya,
Bosszant a felsőbbrendűsége, a kivagyisága, az, hogy hite szerint ő baszta a spanyolviaszt. Mégis vonz valami hozzá talán a betöretlensége, a vad csikó mivolta. Lehet, hogy pont az, amennyire lekezelő másokkal, arra nem képes, hogy azt tudja kinek melózik. Látszik, hogy belefosik a világba, semmi nem érdekli, de mit is várok? Hiszen kinyiffantotta a gyerekét, most pedig dagonyázik az önsajnálatban. Kezdek kicsit tartani tőle, hogy nem igazi lángolás vezérel irányába, hanem az empátia, a szánalom lakozik a szívem mélyén. Sajnálatos lenne, de előfordulhat. Lehet nem csókolni óhajtom búskorom száját, egyszerűen csak jól esne nevetni látni, mert emberből vagyok, engem arra neveltek, hogy a boldogság alanyi jogon jár mindenkinek, neki is, nekem is. Neki talán adhatok, lehet azzal ki is merül minden, amire vágyom. Szomorú lenne, de meg kell próbálnom, hogy tudjam kezelni, hogy forró hangja ne csorogjon le a hátamon, mint a gejzír.
Elmosolyodom erőltetett úriságán, kezdem felszínnek vélni, álarcnak, menedéknek. Én kis drágám, hát egyelek is meg, mi elől bujkálsz oly serényen? Gyere maci, majd a mami kikezel!
Nade, elő a farbával.
- Szeretném betölteni önnél a megüresedett asszisztensi állást. – akkor nem köntörfalazok. Élénk pillantásommal iszom a látványát, nem hunyászkodom meg és nem roggyantom meg a vállaimat. Magabiztos vagyok, akarok valamit és képes is vagyok rá. Ajánlólevelet ne várjon, pontosan tudja hol tartok, mit tudok, mire vagyok képes, hiszen az óráin ülök, 18 vagyok, nem várhat tőlem 25 év gyakorlatot.
Hevesen dobol a szívem, tudom, hogy élénkebb lesz a szemem színe, hogy látszik az ajkamon, ahogy a vér indiántáncol bennem.
Ne hajts el, kérlek, ne! Mond, hogy jó, hogy mehetek. Ölelj meg, szeress, csókolj a számra és kérd meg a kezem is egyből, én pedig hűséges szolgád leszek.. az ágyban.



Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügyi dolgozó
Kor :
37
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
állatorvos ~ egyetemi vendégelőadó
Play by :
Travis Fimmel

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Pént. 07 Dec. 2018, 15:14

Maya & Atlas
Hallevesből nem lehet akváriumot csinálni.
Hazudnék ha azt állítanám, hogy nem lepődök meg Miss Baker szavain. Mások talán fennakadnának azon, hogy vajon honnan értesülhet egy egyetemista, első-, max másodéves arról, hogy nekem - aki változatlanul nem vagyok, nem voltam és nem is leszek a tanári kar tagja - asszisztensre van szükségem, de lássuk be az információ nem titkos, ő is helyesen értesült róla.. Mit érdekel, honnan tudja? A tegnapi "utánamnézős" mondata után lenne néhány ötletem, de elengedem.
És az itt a nagy igazság kérem, hogy nem tudom zsigerből odavágni a nemet - ami válaszreakció szintjén annyit jelent, hogy egyik kezemmel felkönyökölök a nekem kb mellig érő szekrényre, közvetlenül a vízforraló mellé, ugyanazon kéz tenyerébe pedig beletámasztom az államat, és pislogás nélkül kezdem bámulni a lányt. Pontosabban irányába nézek, de a tekintetem egész jól árulkodhat arról, hogy a gondolataim kurva messze járnak.
- Ne ijedjen meg, mindig így néz ki ha gondolkozik. - Kotyog közbe Blackwater, máskülönben testbeszédem alapján azt hihetné a laikus, hogy rögvest kiszakad belőlem az agresszió.
- Önnek nincs meg a megfelelő végzettsége, Miss Baker, mindazonáltal..
- ..mindazonáltal csak azért kell asszisztens, mert nincs elég kezed, hogy egyedül dolgozz..
- De necces eseteknél..
- ..úgysem vállalsz necces eseteket még, Miss Bakernek pedig jó lehetőség lenne szakmai tapasztalat szerzésére..
- Miért, Miss Baker mit is tanul? - Fókuszra találok a lány zöld szemeiben, ami talán jelzi, hogy ez a kérdés neki szól, mondjuk én azt sem bánom ha Blackwater válaszol. A múltban, a vidámabb múltban bevett szokás volt nálunk a hangos gondolkozás - a felmerülő kétségeket ördög ügyvédjeként oszlatta el a másik (ha ugyan tudta).
- És az egyetemi elfoglaltságai? - Szalad össze a két szemöldököm egy tökéletes kérdő tekintet kedvéért, mert hát azért diák, hogy legyenek órái - én meg biztosan nem igazolom le a hiányzást, hisz az első mindig a tanulás kell legyen. Megöregedtem, ugye?
- Nyakunkon a félév vége, a következőre majd úgy variálja az órarendjét, hogy minden kötelezettségének eleget tehessen, plusz a TO megmondja hamar, hogy érhet-e kreditet..
- ..ha a gyakornokom?
- Adózni sem kell utána, látod, meg is oldottuk. - Kissé kábultan nézek a lányra, a gondolataim nagyjából hatezer szálon járnak: el vagyok ettől szokva, hogy őszinte legyek.
- Jó ez így, Miss Baker? Ha igen megtenné, hogy utána jár a TO-n, hogy mi ennek a bürokratikus folyamata? - Amúgy hogy a frászba jutottunk ide?
- Neked is menned kell vele, hogy válaszoljon a neked szóló kérdésekre?
- Öhm.. tényleg. Jól van, mehetünk akkor Miss Baker? - De most komolyan, mi a fene folyik itt? Bőségesen reggeliztem, szalonnás tojásrántottát ráadásul, valószínűleg a szénhidrátkóma teszi; A takarítónőm fia, akit csupán az anyja sóhajtozásait megszüntetendő vettem fel házi szakácsomnak, merőben más ételekkel etet, mint amit amúgy depressziós kedvetlenségemben magamnak vásárolnék, ráadásul nem méri ki az egészséges adagot - én pedig meg szoktam enni ami a tányéromon van, nem szeretem pazarolni az ételt. Uzsonnára Snikers-t pakolt.
Csokit, érted? Én pedig várom, hogy uzsonna legyen.


 
Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Kor :
18
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
₰ Montreal
Foglalkozás :
₰ Egyetemista // University of Montreal //
Play by :
₰ Julia Adamenko

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: He and I Szomb. 08 Dec. 2018, 11:07

Maya & Atlas
"Tell me what your waiting for"

Iszom a látványát, ahogy mozdul, lélegzik, ver a a kis gonosz szíve. Egyszerűen imádom, ahogy van, egyszerűen veszettül jól néz ki, az illata meg tökéletes. Igaz messze egy bunkó, de ezt elnézem neki, mert nem a királyi udvarnak szánom bemutatni. Bár lehet ott pont megállná a helyét, hiszen ott is mindenki pökhendi szar alak.
Láthatóan meglepi a kérésem, pedig ez egy egyszerű állítás, nem titok, hogy segéd kezet keres, és az én lehetnék, sok szempontból, a kézügyességemmel még nem volt probléma. Khm. Vele esetlegesen bevetném több ízen is. Mondjuk egy jó masszázs, happy finish-sel persze, csakis.
A gondolat a fejembe robog, mint egy gyorsvonat és azon kapom magam, hogy féltékeny leszek a kezére, melyben az állát támasztja. Meg sem merem kockáztatni a kérdést, miszerint, mi a picsa járhat a fejében? Tuti nem örülnék.
- Azt mondja? Komoly probléma lehetek, ha így el kell... gondolkodnia. - mégis elmosolyodom, boldogan, vidáman, sokat mondóan. Hát tuti kicsit fáj neki, hogy pont engem kell ez ügyben meghallgatnia, amikor én vagyok a fő szar, aki még csak az illemhez sem ért, de ha jól sejtem ez a teheneket nem fogja megzavarni, ha nem kérek bocsánatot mielőtt könyékig merülök a seggébe. Brrr. Az ember lánya miket be nem vállal egy jóképű doktorért?
Nincs? Persze, hogy nincs, szóra nyitom a szám, de a válasz érkezik helyettem, odakapom a fejem és hálásan rávigyorgok Blackwaterre. Hálám barátom, majd ha nagy leszek, küldök meghívót az esküvőnkre. Mert szinte biztos, hogy lesz, együtt, neki és nekem. Már a dokik rémével.
Biccentek, ez az. Kéz akarok lenni, segítő, minden szempontból.
Újra nyitom a szám, hogy necces eseteknél ott lesz ő, aki elpattogja, hogy mit szeretne, én pedig ugrom, mint a nikkelbolha. Neki ezt is. Boldogság vibrál a bőröm alatt.
Kérdésére felszalad a szemöldököm. Milyen hülye kérdés ez? Hát bazdmeg, Ő maga is tanít.
- Jelenleg az alap szakon tanulok, mint elsőéves. - ami jobb esetben is 11 félév, tehát alap tudásilag mindenhez kapcsol egy kicsit. Utána van választási lehetőségem. De azt hiszem itt ez most nem kérdés. Mellékesen nekem még nem kell szakosodnom, majd, ha eljutok odáig, illetve amikor.
Kíváncsian pislogok rá, nem nagyon értem ezt a kérdést, nem tőle, mert akkor ő vajon mit hisz, mi mit csinálunk az óráin? Aludni járunk be, vagy melegedni, nyilván, mert otthon unalmas lenne? Agyam eldobom. Azt az arrogáns mindenit, te drága, hogy rúgjalak fel.
De amúgy sem nagyon tudnék ennék értelmesebben válaszolni, mert a tekintete engem fixál, pedig kicsit homályosnak tűnik, biztos a szerelem miatt teszi.  Máris elvarázsoltam, hát igen, ez vagyok én. Megcsillantok egy kedves mosolyt, egy finom értekezést szemmel.
Újabb válaszra nyitom a szám, de nem kell, mert az önjelölt menedzserem átveszi a szót és végig tol a kérdezési listán.
Szeretném elmondani, hogy tökéletesen felkészült vagyok, hogy nem fog hátráltatni, mellé szívből remélem, hogy az alap dolgokra is emlékszik, tán kicsit a számba rágja, azt is. Meg magát is.
Kihúzott háttal, egyenes ültemben kivárom, hogy B. megnyerje nekem a szépszeműt, hogy akarjon. Nem nagyon értem, hogy mire fől segédkezik, de kezdtem azt hinni, hogy kicsit abban bízik, megnyitom a haverját, hogy jót teszek neki, talán kicsit faragok a mogorva énjén. Felpuhítom, mint egy finom szivacs labdát.
Biccentek. Nemhogy jó, de a legjobb az egész világon. Győztes mosolya csillan meg a szememben, de ajkamon nem csúszik meg, nem akarom, hogy azt lássa olyan boldog vagyok, mint aki máris csatát nyert.
- Hogyne! - felpattanok a székről, és B.-hez fordulok, hogy nagy mosollyal elsuttogjak neki, egy nagyon köszönömet.
Alig bírok a bőrömben maradni, szűk lesz a bordáim között a hely, a belső szerveim alig férnek el, nem is biztos, hogy ez a dolguk.
Összekaparom a holmim és illedelmesen elköszönök, ha már lúd legyen kövér, kilépek a folyosóra, bevárom a tanárbácsimat, hogy felzárkózzon mellém. Nem szólok hozzá, nem csacsogok vele, mert tudom, hogy idegbajt kap és félek, hogy félúton visszafordul, elküld a genyóba. De olyan büszkén feszítek mellette, mintha máris az enyém lenne, minden bájával együtt. Még így is jóval magasabb, mint én. Megkattanok. Illata vonz magához, hosszú lépteihez igazítom az enyémet, kicsit kell ugyan sietnem, de futok is, ha azt akarja.
Boldog vagyok, és ez nem rossz.
A tanulmányin, a faszkalap nő fogad minket, aki arról híres, hogy szarik bele mindenbe és fosik rá mindenkire, hogy maradjunk a fekáliás hasonlatnál. Ó persze, hogy Cavanaugh megjelenésére felpezsdül, mint egy meleg, megrázott pezsgő.
Anyád.
Olyan nyájasan köszön oda, hogy menten leokádom. Visszaköszönök, mert ÉN vagyok a faszival kisanyám, engem visz haza és... jó, még csak, hogy kínozzon, de ha jól tudom a rendelője a saját házában van. Viii. Kedvem lenne a tenyerem dörzsölni.
Esélyt adok a férfinak, hogy elmondja miért jöttünk, hogy kimondja azért van itt, mert engem akar. Buuu.
Idepisilek, olyan izgatott vagyok.
Kapok egy három oldalas félig x-elgetős papír halmot, ő is kap, ő még tollat is, azt én nem. Meg is lettem volna lepve. A nő kidülleszti melleit, majd kiesik a dekoltázsán, rá az asztalra.
Kedélyesen töltögetek, a szívem meg kalimpál, mint egy őrült motoros.
A többi meg homályba borul, hiszen már nem számít, már valamit nyertem, egy kis időt vele, hogy láthassa nem vagyok teljesen hülye pedig de, mert amit most vállalok az elég sok. Időben, lélekben. Neki meg én leszek az, de muszáj kicsit visszafogni magam.
Töltögetünk, a csaj meg beszélgetne vele, vetek felé pár gyilokzöld tekintetet, fel sem veszi, de ééén fogok vele dolgozni. Mindenki más kushadjon a picsába.
Végül elhagyjuk a TO területét, a folyóson szembe fordulok vele és felfirkantom a címet meg az időpontot, amikor kezdünk. Naná, hogy érdektelen, naná, hogy lekezelő, naná, hogy szerelmes vagyok.



Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: He and I
Vissza az elejére Go down
 
He and I
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Plateau-Mont-Royal :: Université de Montréal-
Ugrás: