welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Axelle & Will - Egy kis játékos vetélkedő
avatar
Szolgáltató
Kor :
34
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
42
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Étteremvezető
Play by :
Charlie Hunnam

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Axelle & Will - Egy kis játékos vetélkedő Szomb. Nov. 03, 2018 2:58 pm
Résztvevők: William és Axelle
Helyszín: Montreal, Imperial étterem, konyha
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
34
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
42
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Étteremvezető
Play by :
Charlie Hunnam

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Axelle & Will - Egy kis játékos vetélkedő Szomb. Nov. 03, 2018 2:59 pm

William & Axelle
Játékos  vetélkedő!
 Egyre többen lépnek ki az étteremből, és őszintén kezdek aggódni. Elgondolkodtam az eladáson, de még nem jutottam el odáig, hogy ezeket megvalósítsam. Az étteremnek dübörögnie kell, amíg úgy nem döntök…és ezt nekem kell meghoznom. A fejemet fogom, és aláírom a szerződésfelbontást. Nagy a fluktuáció, versenyképesnek kell maradnunk, de azt hiszem ehhez én már kevés leszek. Fel kell vennem valakit, aki irányítja a személyzetet, vagy a vezetés egyik részét átvállalja tőlem. Még nem akartam teljesen visszatérni, a napokban terveztem, hogy elmegyek anyáékhoz, és náluk töltök pár napot. Anya említette, hogy apa testvére ellátogat hozzájuk, és hozza magával a gyerekeit is, így nem ártana, ha én, és a húgom legalább megjelennénk ebédre. Nem akartam cserbenhagyni őket, az elmúlt hetekben az erős támaszaim voltak, de ez most kiborít. A kezemben megremeg a toll, és muszáj egy kis szünetet beiktatnom, különben sírva fakadok. Milyen férfi az, aki az irodájában rinyál? Nem éppen az, akire felnéznének a többiek. Teszek egy fél fordulatot a bőrszékemmel, és összefűzöm a karjaimat a tarkómon.
- Jerome… - kiáltok ki az ajtón, hogy jöjjön be a főpincér. Már suhan is, és a nyílászáró mellett farol le.
- Igen, Will… - nem hagyom, hogy végigmondja, csak belekezdek.
- Nem érdekel, hogy honnan, és miként, de ma este szerezz nekem embereket. Régen álltam a konyhában, tudom…kijöttem a gyakorlatból, de másképpen nem visszük el a műszakot sem. Úgy döntöttem, hogy nyílt napot tartok az étteremben, de ahhoz szükségem lesz a segítségedre is. A munkaerő nem fog besétálni, vonzóvá kell tennünk a helyet. A rablás óta nem ülepedtek le a hírek, és most nincs jobb ötletem, mint egy szabad foglalkozás. Én fogom vezetni, ez egy gyorstalpaló, és aki jó lesz, annak munkát ajánlok. Mi ez, ha nem egy nagyszerű ötlet? – lelkesülök fel a saját kis tervemen, és már fel is állok, hogy a dzsekimet magamra kapjam, és leléceljek.
- Elmentem vásárolni, este jövök, addig is légy szíves rendezzétek át a konyhát. Pierre segítsen a séfnek, mert nem lesz könnyű ez. A menü meg…muffin. Nem vagyok cukrász, de csak menni fog, és valami előételek. – morfondírozok, és már ott is hagyom az elveszett lelket.

Este hét óra

Nem lehetek benne biztos, hogy többen eljönnek, de azért a városban nagy nyüzsgést keltettem ezzel a felhívással. Az egyik lánynak az az ötlete támadt, hogy csináljunk nyílt eseményt az egyik közösségi portálon, ahol már húszan visszaigazoltak, hogy itt lesznek. El se hiszem, hogy ezt én találtam ki.
- Hogy állunk, Sienna? – érdeklődöm az egyik konyhalánytól, aki a fa dobozokat húzza be az egyik társával együtt.
- Tom elhozta a kéréseinket. A zöldségek frissek, gyümölcs, dísz is van elég, nem fogunk besülni vele. – bízom benne, ezért magamra öltöm a fehér séfkabátot, és kimegyek a vendégtérbe, hogy megnézzem, kik fognak jönni.

 
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
31
Reagok száma :
23
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Axelle & Will - Egy kis játékos vetélkedő Hétf. Nov. 05, 2018 3:01 pm
Axe és Will


Halálugrás. Megint csak ez a szó villan fel bennem, amikor arra az őrületre gondolok, amit kitaláltam önmagamnak, mint jövőképet. Hogy mit szólna hozzá Derek, vagy a régi kollégák közül bárki, elképzelni nem tudom. Túl sok minden szart megéltem az utóbbi hetekben ahhoz, hogy megpróbáljak úgy gondolni az életemre, mint normálisra. Minden nap reggeli kín, amivel véres verejtékkel harcolok meg, csak az enyém, és senki nem áll ott mellettem, hogy sajnáljon. Na jó, nem is kell. Csessze meg mindenki a sajnálatát. De azért néhány emberi szó jól esne.
Valami enyhébbel csillapítom a vágyat, remegő kezemből a földre potyog minden. Mikor lesz ennek vége? Senki nem mondta persze, hogy leszokni könnyű, főleg nem, ha egyedül próbálkozik meg vele az ember, és köszöni szépen, de nem kér senki segítségéből. Annyi mindent megoldottam már magam körül, miért ne oldhatnám meg ezt is. Zokogva guggolok le, és szedegetem össze a tablettákat. Fájdalomcsillapító, mely ideig-óráig rendbe tesz. Persze, ez is egy függés, de lassú lépésekkel kell előre haladnom.
Néhány óra, pár jeges vizes zuhany után, lényegesen jobban érzem magam. Meleg plüss köntösbe kucorgok a kanapén, ölemben a notebook, és álláshirdetéseket böngészek. Nem szeretem a világhálót, a nagy közösségi oldalakat. Még is most itt kutakodom. Mondták, hogy néha akadnak jó lehetőségek. Már zsong a fejem, cikázik a szemem, és úgy vélem, újabb adag fájdalomcsillapítóra lesz szükségem, amikor ráakadok a keresettre. Valami nyíltnapszerű hülyeség egy étteremben. Olyan elképesztő az ötlet, hogy akár még jó is lehet. Fejet csóválok, majd félrekotrom ölemből a készüléket. Alig fél órám van a nyitásig, és még oda is kell érnem.
A tus alatt gyorsan végzek, elvégre nem vagyok koszos. Egyszerű ruhába bújok, semmi kihívó. Fekete vászonnadrág, világossárga vászon, női ing, vékony, zöldszínű kötött kardigán. A kocsit a mélygarázsban hagyom, inkább busszal megyek, még ha a tömegközlekedést nehezen viselem. A cél nincs messze, három megálló mindössze, meg pár méter gyalog.
Az utolsó távot már majdnem futva teszem meg, a kiírt kezdő időpont előtt egy-két perccel érek oda. Néhányan már lézengenek itt, bizonytalanul sorolok be a sor végére. Fogalmam nincs mi vár rám. Utolsónak lépek be az étterem ajtaján a vendégtérbe. Jó lesz itt hátul, ahol talán viszonylagosan visszahúzódva hallgathatom végig a feladatot. Hogy meló is lesz-e belőle, az már más kérdés persze. De ha ott akarom hagyni végleg az ügynökséget, kell valami fix pénz, amiből a számlákat fizetni tudom.
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
34
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
42
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Étteremvezető
Play by :
Charlie Hunnam

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Axelle & Will - Egy kis játékos vetélkedő Kedd Nov. 20, 2018 6:38 pm

William & Axelle
Játékos  vetélkedő!
Tudom, hogy őrület, hogy én, aki el akarja adni a helyet, éppen azon ügyködik, hogy új munkaerőt vegyen fel, de néha vannak jobb napjaim, és akkor bánnám, ha meg kellene válnom az álmomtól. Ez az egy maradt, ami egyben a veszteségem, és a boldogságom jelképe is. Tudom, hogy Samet már nem hozza vissza ez az egy, de bízhatok benne, hogy jobbá varázsolom az itt dolgozók életét, akik hittek a feleségemben. A konyhában már minden terepre készen áll, csak a kíváncsiskodók hiányoznak, meg egy jó hangulat, hogy ne kelljen idő előtt lehúznom a rolót. A vásárlást én magam intéztem, a recept sem lesz valami bonyolult, mert az egyszerűségre törekszem. Nem a konyhafőnököt keresem, hanem kisegítőket, akik előszeretettel dolgoznak a szakácsok keze alá, például szeletelnek, vagy éppen húst sütnek. A fejemben több ötlet is van kibontakozóban, de egyelőre az is kérdéses, hogy hány ember fog ide ellátogatni. A többieken végignézek, veszek egy mély levegőt, mielőtt a vendégtérbe mennék ki, aztán úgy döntök, hogy összecsapva a két tenyeremet meglesem, hogy mit alkottam, és mire számítsunk. A szűk folyosóról már hallom a nyüzsgést, és meg is lepődöm, amikor kiérek, és egy kisebb csoport fogad.
- Jó estét, William Moreau vagyok, az étterem vezetője, és a ma esti szakács is egyben. – három idősebb hölgyemény kuncog össze, amikor a kezemet nyújtom feléjük.
- Mr. Moreau, már volt szerencsénk itt enni. Remek lehetőség ez, az unokám mutatta a felhívást, és nem tudtunk ellenállni. Remélem nem bánja, és nincs korhatár. – elmosolyodom, és megrázom a fejemet.
- Ne aggódjanak, nincsen, és megnyugodhat mindenki, mert jól fogunk szórakozni. – kacsintok rájuk, aztán továbbállok, és megpróbálok mindenkinek bemutatkozni. Egyesével haladok, a tömeg nagy, aztán eljutok a végére is, ahol nekem háttal egy nő magában álldogál.
- Maga pedig, ide jött? – kocogtatom meg a vállát, és ha felém fordul, akkor egy széles mosoly kíséretében üdvözlöm.
- Jó estét, a nevem William Moreau, és az Öné? – nyújtom a karomat, hátha sikerül kezet is fognunk, de ha nem akarja, akkor nem erőltetem. Mindig felkelti az érdeklődésemet, ha valaki egyedül jelenik meg egy helyen, mert akkor az valamilyen okra, vagy éppen bátorságra vall.


 
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
31
Reagok száma :
23
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Axelle & Will - Egy kis játékos vetélkedő Kedd Nov. 27, 2018 2:43 pm
Axe és Will


Álldogálunk, várakozunk. Jó néhányan befutnak még. Jó magam a háttérbe húzódva figyelek. Megszemlélem a helyet belülről, az érkezőket. Ki hogyan öltözködött, miként viselkedik. Van, aki hozzám hasonlóan csendesen szemlélődik, vannak harsányabban, és kevésbé. Fehérek, feketék, még sárgák is. Nem mintha zavarna a bőrszín változatossága. Szeretem nézni az embereket, ahogy önfeledten élik az életüket. És közben van időm a saját nyomoromon is elmerengeni.
Meg is ingok rendesen. Lehet, sarkon kéne fordulnom, és elrohannom valamerre, ki a világból. „Állítsák meg a Földet, le akarok szállni!” Néha jó lenne. Könnyű megoldásnak tűnik, bár úgy vélem, kellően bátornak kell hozzá lenni, hogy az ember bármiféle fegyvert önmaga ellen fordítson. Mert ilyen szempontból fegyver a tabletta is, vagy az injekciós tű, de akár még egy harminc emeletes ház teteje is.
Merengésemet a tulaj érkezése szakítja félbe. Azonnal megállapíthatom, hogy jóképű. Ím, egy másik viking félisten. Asszonyszomorító. Elmosolyodom a gondolatra. ~Szia, William Moreau.~ Nézem, ahogy mindenkivel kezet fog. Egy idő után nem köt le túlságosan. Tovább fut tekintetem a berendezésre, a helyre. És bár a fülem ott van a történéseken, így fordulhat elő mégis, hogy mikor hozzám ér, éppen háttal állok neki. Nem szándékosan, és nem udvariatlanságból.
– Elnézést, Mr Moreau. Természetesen, ide. Engedje meg, Axelle White vagyok.
Ujjaim belecsúsznak a méretes férfitenyérbe. Ilyenkor képes vagyok törékenynek érezni magam. Persze, ez csak pillanatnyi illúzió, nem engedhetem meg magamnak a gyengeséget.
– Ne haragudjon, hogy háttal fordultam, csak olyan hosszú volt a sor, én meg elkalandoztam. Szép ez a hely.
Nem teszem hozzá, hogy azért lennének ötleteim a feldobására, mert ez mindenkit sértene. Én meg semmi esetre sem akarom megbántani, hiszen olyan kedvesen fogadja a társaságot.
Vélhetően a kézfogás után el is engedi a kezemet, így visszahúzom a karomat magam mellé, de továbbra is rá figyelek. Most már nem engedem, hogy elkalandozzak. Hiszen fontos lenne megfelelően megfizetett munkát találnom. Nem szabad félvállról vennem. Közben persze, erősen imádkozom magamban, hogy Derek ne akarjon majd visszaerőszakolni az eszkort ügynökségre.
Mr. Moreau korábbi szavai játékra engednek következtetni. A jól fogunk szórakozni, legalább is. Kíváncsi vagyok, miféle meglepetést tartogat a számunkra, és miként is fog választani közülünk. Vajon milyen szempontok alapján?
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
34
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
42
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Étteremvezető
Play by :
Charlie Hunnam

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Axelle & Will - Egy kis játékos vetélkedő Kedd Dec. 04, 2018 7:23 pm

William & Axelle
Játékos  vetélkedő!

Tudom, hogy őrült vagyok, hogy nem a megszokott módon akarok új embereket csábítani a konyhámra, de haladni kell a korral, és ehhez a közösségi felület eléggé nagyban hozzájárul. A tekintetem végigfuttatom a társaságon, és elmosolyodom, hogy célba értem. Nem hinném, hogy innen ne tudnék majd választani, ha eljön a verseny vége. A kezemmel, és a szememmel is arra törekszem, hogy mindenki nyugodjon meg, mert nem fogom leharapni senkinek sem a fejét. Az öreg hölgyek még viccelnek is, a hangulat alakul, én meg elérek az előtér azon részéhez is, ahol eddig még nem jártam. Az egyik nő nekem háttal áll, így finoman kocogtatom meg a vállát, és ha találkozik a pillantásunk, akkor kezet fogok vele, és be is mutatkozom illendően, de úgy tűnik, hogy megijed, vagy csak zavarba jön. A tenyeremben elveszik az övé, annyira puha, és finom. A kékjeim le is siklanak a kézfejére, és megállapítom, hogy mennyire csinos. Nem csoda, ha nekem is kell egy kis idő, hogy visszatérjek a beszélgetéshez, és felvegyem a fonalat.
- Nem tett semmit Axelle, és örülök, hogy megismerhetem. – még ráadásként, mielőtt elhúzná a kezét, az ajkaimhoz emelem, és egy könnyed csókot nyomok rá. Látom rajta, hogy nincs ehhez hozzászokva, ezért hamar engedem el, és közlöm a társasággal, hogy mi lesz a mai program. A játék él is, én pedig, ha ezzel megvolnánk, akkor intek, hogy kövessenek a konyhába. A folyosó szűk, ezért csak kettesével tudnak jönni, én várok türelmesen, terelem a birkáimat, mert úgy érzem magam, mint egy pásztor, aki vigyáz a nyájára. Ha már mindenki beért, akkor megállok a pult előtt, és csendre intem a népet.
- Akkor ismertetném a szabályokat, de előtte megkérdezném, hogy ki az, aki már dolgozott konyhában? – érdeklődöm, és megvárom, hogy feltegyék a kezüket.
- Errefelé másképpen működik ez, mint odahaza, ahol kis helyen kell munkafolyamatokat ellátni. Egy étteremben szinte mindenre egy-egy ember jut, és a séf az, aki összefogja az egészet. Én is erre törekednék ma este, így csapatokban fognak dolgozni. Kiválasztok egy vezetőt, aki választ magának csapatot. – érintem össze a tenyeremet, és körülnézek, aztán az előbbi hölgyeményre bökök.
- Ms. White kijönne ide hozzám? Maga lesz az első csapat kapitánya. – nyújtom ki a karomat, és a magam melletti helyre bökök.


 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Axelle & Will - Egy kis játékos vetélkedő
Vissza az elejére Go down
 
Axelle & Will - Egy kis játékos vetélkedő
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Villeray-Saint-Michel :: Restaurant Imperial-
Ugrás: