welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Trick or treat - Damian & Elie
avatar
Szolgáltató
Hozzászólások száma :
35
Reagok száma :
22
Tartózkodási hely :
Odafönn
Foglalkozás :
Programtervező
Play by :
Eva Green

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Trick or treat - Damian & Elie Pént. 02 Nov. 2018, 21:13
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Hozzászólások száma :
35
Reagok száma :
22
Tartózkodási hely :
Odafönn
Foglalkozás :
Programtervező
Play by :
Eva Green

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Trick or treat - Damian & Elie Pént. 02 Nov. 2018, 21:29

Damian & Elie
“The face behind the mask”
Szereti valaki tényleg a vakrandikat? Most komolyan, mi a jó abban, ha kénytelen vagy kiöltözni valaki kedvéért, akiről a nevén kívül csak annyit tudsz, amennyit egy nem túl közeli barát elárul a jelleméről és részt venni vele a zsákbamacska emberi változatán? Az én esetemben ráadásul ez főleg udvariasság, nem őszinte érdeklődés, mivel a legtöbb munkatársamnak igazából fogalma sincs róla, hogy milyen vagyok. Ők is tudják, hogy mindenem a munkám, imádom a színpadot és nem szívesen vagyok távol hosszabb ideig, ráadásul a hosszútávú kapcsolatok nem az én kedvenceim. De ezen kívül? A legtöbb teljesen biztos benne, hogy tősgyökeres hetero vagyok és csak a női zuhanyzóban találkoztam valaha is más fedetlen testrészeivel, ráadásul más vágyam sincs, mint találni egy pasit, aki azonnal teherbe ejt, amint magam mögött hagyom a trapézokat. Hogy mennyi ebben a két dologban a tévedés, annak felsorolására nem elég egy egész lap, így inkább csak mosolygok és rájuk hagyom a dolgot. Mondták már, hogy az ember akkor jár jól, ha nem a munkahelyén keres egy éjszakás kalandokat? Nem tévedtek, a turnék alatt én próbálkoztam vele és soha nem lett jó vége. A pasik nem tudják megérteni, mit jelent a minimális kapcsolat, a nőknek nehéz felfogása van az érzelmeket illetően. A szex csak szex, minek kell túlkomplikálni és érzelmeket vinni az egészbe? Így pedig maradnak a klubok és az internet, ahova pedig ugye sikeres ember nem megy. Valahogy így indult, hogy leszerveztek nekem egy vakrandit, megint. Évente van egy elvetemült munkatárs, aki úgy gondolja ismeri azt, aki a legjobban illik hozzám. A mostani delikvens egy.... dobpergést kérek: könyvvizsgáló. Igen, nem viccelek, egy szemüveges, középmagas, kissé elhízott és tudálékos alak, akinek drótkeretes szemüvege van és az első pillanattól elmondta nekem vacsora közben minden fogás veszélyeit. Egek ura. A végén pedig kifejtette a véleményét a nőkről és a feladatukról, hogy otthon maradjanak a gyerekekkel és vacsorát főzzenek. Ötvenes évek feeling? Nekem is, az a fajta, amitől hányingerem van. Kifelé menet pedig elkezdte ecsetelni, mennyire keres jól ezzel a munkával. Ami... nem is olyan lenyűgöző. Oké, jobb, mint az én fizetésem a cirkuszban, de még messze nem annyira magával ragadó, mint a hobbim. Ott ugyan pénzt nem fogadok el és amit kapok, azt vissza is forgatom, de az ajándékok ellen egy szavam sincs. Amíg nem csokor. A vágott virágot nem igazán kedvelem. A bonbont mindig tovább lehet adni valakinek, aki kevésbé vigyáz a vonalaira. Leszámítva a chilis étcsokoládé falatokat. Azok a gyengéim, de ezt se sokan tudják rólam...
- És természetesen fontos, hogy tudj kertészkedni. Anyám büszkesége a veteményes és nincs finomabb étel, mint amit friss háztáji zöldségekből főznek, vegyszer mentesen. Biztos vagyok benne, hogy elég lesz pár évet ráfordítanod a tanulásra és utána fogsz tudni csinálni mindent. Akkor aztán tényleg nem lesz időd ugrálni, mint munka – hé, itt álljon meg az a fáklyás menet! Miért beszél úgy velem, mintha a vacsora közben már átmentem volna a barátnő kategóriába és kifelé menet a menyasszonyig jutottunk volna? Sok minden vagyok, de természetjáró, na az nem. Soha életemben nem kertészkedtem, Vegas a sivatag közepén volt, Montrealban pedig a város közepén élek és a fél életemet végig utaztam. Amire csak annyit tudott mondani mellesleg, hogy legalább neki nem kell elvinnie sehova, úgyis láttam már mindent. Hát köszi. Akkor nekem itt és most volt sok ez a „móka“.
- Ebből elég volt! Nem tudom, honnan veszed, hogy van kedvem kertészkedni, de elárulom, hogy nincs. Valamint nem akarok gyereket, eszem ágában sincs felhagyni a munkával és az a fizetés, amire te olyan büszke vagy... két-három éjszaka alatt megkeresem, ha jól forgatok egy fenekelőpálcát. Most pedig van egy másik találkozóm is – húzom ki erővel a kezemet a szorításából, igazítom meg a hajamat és nézek körbe. Már az utcán vagyunk, de nem beszéltem elég hangosan ahhoz, hogy feltűnést keltsek. Leszámítva a férfinál, aki a kuka mellett ácsorog. Most dobta el a cigit? Vagy rágyújtani készül? Nekem mindegy, elég jó az arca egy záráshoz. – Ugye tudod, hogy a sarkon kellett volna megvárnod? Mindegy, majd később megbüntetlek érte, most menjünk! – lépek oda hozzá és ragadom meg a kezét, remélve, hogy veszi a lapot és megmozdul. A királynői zárást igazán megérdemlem, két órát szántam az életemből ennek a szűklátókörű baromnak a szórakoztatására. És tudom, hol kell megragadni egy férfit, ha mozgásra akarom bírni. Nem mintha a könyvvizsgáló nem sietne el a másik irányba azonnal, hogy megnézte jobban az arcát. Nekem a lendület a következő kukáig tart csak, ott megállok és a táskámba túrok, amíg meg nem találom a szivaromat. Igen, van nálam néhány vékony, vaníliás rúd, egyesek szeretik, ha rájuk fújom a füstöt és ugyan ki mondta, hogy csak a férfiak élvezhetik egy jó szex után? Fél perc alatt felparázslik a rúd vége és mélyet beleszívok, miközben az illat eltölti az orromat. – Soha többet vakrandit... Ha kibírsz még velem itt öt percet hímsoviniszta beköpés nélkül, meghívlak egy italra... vagy egy fenekelésre. Választhatsz! – kacsintok rá, mielőtt újra beleszívnék a szivarba és lassan kiengedném a füstöt, hogy szürke fátylat vonjon az arcom köré. Igen, máris sokkal jobb, hogy nem kell visszafognom az irányító énemet.

// kinézet & zene
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
29
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
40
Tartózkodási hely :
Toronto, Montreal - ingázom
Foglalkozás :
Médiavállalat vezető - Örökös
Play by :
Nick Bateman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Trick or treat - Damian & Elie Vas. 04 Nov. 2018, 13:09


Elisiana & Damian
Both?
• • • • • • • • • • • • • • • • •

Elegem volt! Senkivel sem beszélgethettem erről, és ez készített ki a legjobban. Nem vagyok hisztis fajta, sosem voltam, mert egyébként se áll jól egy férfinek, de amit Damian megengedett magának az emberekkel szemben! Röhejes! Egyébként is látják rajtam, hogy nem stimmel valami, én nem tudok olyan fölényes lenni, mint ő. Pontosabban nekem fárasztó, én emberbarátibb vagyok, mint az a nyomorék akit elföldeltek. Egyáltalán nem bánom, hogy meghalt, mert nem is ismertem igazán, csak azt sajnálom, hogy hagytam magam belerángatni ebbe az egészbe. Ha találkoztunk akkor is mindig úgy viselkedett velem, mintha én is egy lennék azok közül, akik azért élnek, hogy őt kiszolgálják. A franciaországi szerepek miatt volt fontos olykor találkoznunk. Világéletében egy elkényeztetett zsarnokoskodó seggfej volt.
Elvesztem, azt sem tudom, hogy hol kezdődők én és hol ér véget Damian szerepe. Sikerült kikerülnöm a biztonsági őreimet, az egyik szórakozóhelyről szöktem ki. Veszélyes volna a városban mászkálnom, egyedül? Nem érdekelt, csak azért kellett ennyi őr, hogy az arany tojást tojó hasonmásuk biztonságba legyen, hogy a hajam szála se görbüljön, azt a telefonomat, amiről tudtak, behajítottam egy taxi ülésére, amikor elhaladtam a lehúzott ablaka mellett. Hadd keresgéljenek. Ha bármire is szükségem lesz a mai estén, azt úgyis a tárcámban lapuló kézpénzzel fogom megvenni. A privát telefonom, amiben összesen, ha hat ember telefonszáma pihent, Noémié, aki a farmon van kint, nem tudom, hogy hányadán állok vele, de szeretnék segíteni rajta, remélem jól érzi magát, és biztonságban. Martha a farm gondnoka, de vele nem ápolok szoros viszont, akkor ott vannak még a Franciaországi háztartásom dolgozói, a házvezetőnő és a komornyik. Ez nem is hat. Siralmas. Elsétáltam egy étterem előtt, igazából megéheztem, be is tértem megvacsorázni. Nem akartam hazamenni, bármelyik villájában rám találnának, és egyedül akartam maradni, az se érdekelt, ha leszúrnak a város közepén. Csak barangoltam, megálltam valahol és nekitámaszkodtam a falnak, újra elővettem a telefonomat.
A mellettem kiszűrődő fényben, szóváltás hangja üti meg a fülem és akarva-akaratlanul is felkapom a fejem, a mondat végére mindenképp, már épp indulnék, hogy megnézzem, hogy mi a gond, amikor a nő gondol egyet, és karon ragad, meglepődni sincs időm, egyértelmű a szavakból, hogy épp egy rossz randi tanúja lehettem.
Megálltam, amint ő is és kíváncsian pillantottam le a filigránnak tűnő nőre. Amilyen kecses és kisebb hozzám képest, annyival határozottabb is, vagyis…nem a külső teszi az embert, és nem kell félreérteni ez alapján senkit. Milyen egyszerű lenne, ha magamat adhatnám.
Nem a döbbenettől nem szólaltam még meg, egyszerűen csak jónak láttam, ha inkább megvárom a megfelelő alkalmat arra, hogy láthatóan lenyugodjon. S ez hamarosan meg is történt.
- Elegem volt mára az ivászatból, így lehet, hogy fontolóra venném a második ajánlatod. – pillantottam el abba az irányba, amerre a dagadt fazon távozott. Annak ellenére, hogy egy ilyen helyre hozta a partnerét, látszott a ruhája anyagán, hogy olcsó fajtából való. Megigazítottam a kézelőmet és végigfutottam a pillantásomat a nőn újra.
- Drogos buliba pedig semmiképp sem mennék – egyébként mindig is bevallásos voltam, szerettem új dolgokat kipróbálni, és úgy tűnt hogy Damian jegyese az extrém dolgokat szereti, szerencsére onnan sikerült kimentenem magam, ügyesen. De azért, amikor közölte, hogy ő a domina, hát majdnem kiröhögtem. A helyzet abszurditásán, mintsem azon, hogy nem tudnám elképzelni azt a nőt annak. Érdekesebbnél érdekesebb helyzetekbe csöppenek az ikerbátyámmal kapcsolatos ügyek miatt. De eddig még megölni egyáltalán nem akartak.
Egyébként, ez nem olyasmi, amit az ember a netről össze-szed. Persze, ezután belevetettem a témába magam, és valljuk be őszintén érdekelt, a fogalmakkal tisztában voltam eddig is, hogy léteznek, de mivel nem forogtam olyan körökben, nem érdekelt túlzottan. Most meg? Igen elkezdett érdekelni, mert nem igazán kísérleteztem volna olyasmivel, amit egyáltalán nem értek. Valamiért a jegyes pedig ebben nem tűnt jó partnernek. De akkor ezzel az erővel miért lenne jobb, egy utcán összeszedett másvalaki alkalmasabbnak tűnő erre a feladatra?
Viszont , előre rohantam, egyáltalán nem is biztos, hogy csinál ilyesmit az előttem álló, akinek még a nevét sem tudom, lehet hogy szórakozik velem, is, hogy aztán lekoptasson. Bár nem annak a fajtának tűnt, a határozott pillantásából ítélve.






MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Hozzászólások száma :
35
Reagok száma :
22
Tartózkodási hely :
Odafönn
Foglalkozás :
Programtervező
Play by :
Eva Green

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Trick or treat - Damian & Elie Szomb. 10 Nov. 2018, 12:26

Damian & Elie
“The face behind the mask”
A füst csak pár pillanatig fojtogató, miközben eljut a tüdőmig és megtölti káros anyagokkal a légbuborékokat. Mégis, olyan jó érzés ilyesmit csinálni, valamit, ami sokkal károsabb, mint az a pohár bor, amit eddig megittam az este folyamán. Még csak nem is fogok tőle fújni, ha hazafelé elkapnak és ez volt a cél. Az alkohol ízét élvezem, nem pedig a mennyiségét és azt a fajta felelőtlenséget, amelyet belém tölt. Szeretem a kontrollt, szeretem a tényt, hogy észnél vagyok, és emlékszem rá, mi történt az éjszaka, még ha nem is volt olyan kellemes. Sokkal rosszabb a hiány, amikor foltok vannak a memóriámban. És az első italba még ritkán tudnak valamit beletenni, akkor nem lehet azzal védekezni, hogy valaki csak részeg volt. Paranoia? Még szép, a második nevem lehetne, tekintve, mi mindennel vagyok nagyon-nagyon óvatos. Szülői ártalom és nyaktörő mutatványok tanulásának alapfeltétele a dolog. Egy rossz mozdulat elég az örök életre szóló sérüléshez is...
Mit akarok én itt igazából? Mármint a szivar kivégzésén kívül volt konkrét tervem, amikor elkaptam egy idegent az utcán? Nem iszom többet, ha haza akarom vezetni a kocsimat, mégis felajánlottam neki egy italt. Meg sem néztem az arcát különösebben, hogy legyen tényleg kedvem kikezdeni vele. Csak kihasználtam a tényt, hogy hallotta a szavaimat és mentőövnek tekintettem. Mindegy, valószínűleg nem fogtam ki a város egyetlen rejtőzködő sorozatgyilkosát, ilyen szerencséje kétszer a világon senkinek sincs. Viszont a szavai alapján úgy hangzik, mégiscsak valami érdekesre akadtam. Sok reakció várható arra, ha felajánlok egy fenekelést, a férfiak és nők irányultságától függően, és ilyenkor tényleg érvényes a szabály, hogy a külső nem minden. Nagy pénzt tettem volna arra, hogy a pasi valami csajozós szöveggel üti a lehetőséget. Talán, mert valahogy Hudsonra emlékeztet a kinézete és a pillantása. Ugyanolyan kritikus, mint az övé tud lenni, amikor valami nem tetszik neki. Csak nem rám irányul, ezért nem szólok be rá. Helyette átgondolom, amit mondott és nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak. Nem mindig kedvelem a kezdőket, de ma épp nem bánnám, ha valaki nagyot és erőset kellene helyreraknom. Kár, hogy a szőnyegporoló feltűnő...
- Hogy mi van? - a hangom feljebb megy pár oktávval és a második megnyilvánulása elég is, hogy elköhögjem a szivarfüstöt. Mégis minek néz ez engem? Vagyis, ezt tudom, és azt is, hogy nincs sok fogalma a folytatásról, de egészében akkor is... mi van? Ki beszélt itt bármilyen tudatmódosításról? Én még azt sem bírom, ha a játszótársaim egynél többet isznak, a drog kilométeres tabu és a listám elején áll. - Én nem játszom kábítósat. Ha érdekel az ajánlatom, megkapod az ízelítődet és józanul eldöntheted, tetszett-e, akarsz-e folytatást. Még úgy három perc, mire ezt elszívom, ennyi időd van vátoztatni és lemondani az egyéb programokat. Vagy szólni, hogy egy órát késel, bár utána nem fogsz végig ülni egy hat fogásos francia vacsorát, az biztos - ha mégis képes lenne rá, az azt jelentené, hogy én végeztem fél munkát. Ez nem egy szexuális játék, amely csak messziről tűnik fétisnek, hanem valódi próbája a lehetőségeknek. Fájni fog, kényelmetlen lesz és egyértelművé teszi az érzelmeket. Tetszik, nem tetszik, ki szeretnéd próbálni máson? Jó néhány lehetséges kimenetel van...
// kinézet & zene
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
29
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
40
Tartózkodási hely :
Toronto, Montreal - ingázom
Foglalkozás :
Médiavállalat vezető - Örökös
Play by :
Nick Bateman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Trick or treat - Damian & Elie Szomb. 17 Nov. 2018, 16:57


Elisiana & Damian
Both?
• • • • • • • • • • • • • • • • •

Elegem volt abból, hogy mindenki szórakozik velem, az otthoniak zsinóron rángatnak. Úgy kell viselkednem, ahogy azt mások elvárják, és még ez a nő is kinevet, egyébként csinos, de azért kinevet. Mogorván pillantottam le rá, és kicsit össze is húztam a vállaimat. Úgy látszik a bátyámnak volt igaza, hogy talpig pöcsfejként több vágyát, elképzelését tudja érvényesíteni, mintha valami udvarias lenne, és tisztelettudó.
Egy pillanatra az is az eszembe jut,hogy simán csak ki akar rabolni, biztos itt áll a társa valahol, és arra várnak ,hogy beadjam a derekam, majd felmegyek hozzá, és után fejbe vernek és kipakolják a zsebem, meg a testem, és eladják a belső részeket a szervkereskedők piacán. Szép kilátások, talán mégsem volt olyan jó ötlet egyedül kiruccanni az éjszaka és menekülni a saját valóságom elől.
Megvakartam az államat és visszasiklott a tekintetem a felparázsló árnyékokra amik az arca felé vetültek, az egyik slukk nyomán.
- Mehetünk. – felelem nyugodtan. – Közben mesélhetnél arról ,hogy mit takar ez a fenekelés. Tudod a héten belefutottam egy hasonló helyzetbe, de hanyatt homlok menekültem a szituációból. Nem igazán tudom elképzelni magam kikötve, azt pedig végképp nem tudom elképzelni,hogy hogyan élvezném, hogy pipacs pirosra fenekelnek, de legyen. Ha megígéred, hogy senkinek sem fogsz erről mesélni, hogy velem voltál. –ekkor kutatón pillantottam rá, szemmel láthatóan pedig nem ismert fel, vagy a sötét miatt nem látta jobban az arcvonásaimat. De ha egyáltalán nem ismert fel, annak csak még jobban örültem, így nincs akkora veszteni valóm. A bátyám meg került már olyan orbitális képtelen helyzetekbe, mint egy teljesen felforgatott Vegasi háló, különböző emberekkel körülötte, és kit érdekelt? Senkit, mert csak egy örökifjú, trónvárományos kis seggdugasz volt, akitől kitellettek az ilyen kihágások. Én? Az örök jófiú, az örökké elásható, és csak bajban kellő srác, akit a bátyja helyére ültethetnek? Az legyen csak mindig jó.
Az nem volt kérdés, hogy fájni fog, biztos, hogy fájni fog, de nem tudom ,hogy akartam-e hogy fizikailag is fájjon, így is nagy terheket hordoztam magamban.
Kiléptem az árnyékból, és leintettem egy taxit, még visszafordultam felé, és vártam. Valahogy nem éreztem fontosnak,hogy megmondjam neki, hogy ki vagyok, hogy hívnak. Úgyis csak erről az egy estéről, erről az egy óráról volt szó, nem? Megállt a kocsi, én pedig várakozón tártam ki az idegen nő előtt és kérdőn pillantottam rá, tudtam ,hogy ha tovább ácsorgunk, lehet ,hogy még meggondolom magam, legfeljebb soha többet nem ébredek fel holnap, ha rosszul sültek volna el a dolgaim ezen az estén.





MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Hozzászólások száma :
35
Reagok száma :
22
Tartózkodási hely :
Odafönn
Foglalkozás :
Programtervező
Play by :
Eva Green

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Trick or treat - Damian & Elie Szer. 28 Nov. 2018, 20:38

Damian & Elie
“The face behind the mask”
Nem tudom ki ez a férfi, de a fajtáját egyből felismerem. Sok ilyennek volt már dolgom. Van pénzük, valamilyen körökben hírnevük és fiatalok. Általában jár mellé egy unalmas kis barátnő vagy feleség, aki jól mutat a címlapokon, közepesen tud teljesíteni az ágyban és csillagos ötösre értékeli minden meghívott a vacsora partyjait. Lefordítva a teljes ellentéteim. Mert én nem vagyok alapanyag semmilyen publikus kiadványhoz, amennyiben nem teljes cirkuszi sminkben mutatnak be rajta és álnéven. A többi nálam tabu, egyértelműen. A vágyaim szexuális téren... minden tekintetben szerte ágazóak. Kipróbáltam sok mindent és ki fogok a jövőben is, nem mondok nemet a férfiakra, sem pedig a nőkre. Még a kettőre együtt sem, ha jó a társaság. És fogalmam sincs, hogyan kell összeállítani a megfelelő menü sort egy puccos eseményre. Tudom, mi a finom és van szerencsém egy-két igazán jó fogáshoz is, de alapvetően én nem az a fajta vagyok, aki csak úgy végig tud ülni és élvezni egy ilyen fine dining dolgot. És pontosan ezért kedvelnek általában. Nem akarok tudni a bankszámlán lévő összegről, hogy mekkora házat, gyűrűt vagy éppen milyen kirándulást engedhet meg magának a partner, amit én kérek, az sokkal értékesebb és egyben teljesíthetőbb is számukra: teljes megadás néhány órára. Amikor kikapcsolnak, nem érdekli őket a telefonjuk tartalma, az interneten a hírek, vagy éppen az, mennyire várja egy gyerek a karácsonyt. Sőt, az irányítás magában olyasmi, amit feladnak. Én mondom meg, mi lesz és hogyan lesz, az egyetlen lehetőségük pedig jelezni, ha nem képesek teljesíteni a kéréseimet. Általában képesek, csak meg kell próbálniuk. Szeretem tágítani a határokat. És amikor leszállnak a kínpadról, sokkal nyugodtabbak és összeszedettebbek. Magabiztosabbak, mert ismét képesek voltak valamire, amiről nem hitték. A maga módján az ilyesmi sok önbizalmat tud adni. Nem véletlenül keresnek annyit a szexuálpszichológusok is...
- Nekem nincs szükségem kötélre, az akaratod fog ott tartani. Amennyiben holnap nem pornó forgatásra mész színésznek, olyan nyomot sem hagyok, amely lebuktat. Arra meg gondolom rájöttél, hogy fogalmam sincs, ki vagy, és ezt neked sem kell tudnod rólam - foglalom össze a főbb pontokat, miközben még egy utolsót szívok a szivarból. Ugyan van egy centinyi a szipka előtt még, de a vége, ahol összenyomják a rudat, nekem már túl erős és fanyar. Megnyugodni akarok, nem magamat kínozni. Az egy másik program és tornaszerűen van kivitelezve. Mindegy, a füstrúd végére értem, a férfi pedig több mint aktívan kifogott közben egy taxit. Szóval csak becsusszanok az ülésre és megadom a sofőrnek egy nyilvános parkoló címét nem messze a cirkusztól, a szórakozó negyed szélén. Nem hagytam a randi partneremnek, hogy otthon vagy a munkahelyemen vegyen fel, így a kocsival semleges területre hajtottam. És egyébként sem vagyok nagy ivó. Most jól jön, egy-két percnyi kínos csendet kell elviselnünk csak, amíg a késő esti könnyed forgalommal megküzd a sofőr. Én teljesen nyugodtan dőlök hátra és csak a szemem sarkából tanulmányozom tovább az utastársamat. Fogalmam sincs, mennyire elszánt, de ha tippelnem kellene, azt mondanám, jobb, ha nem tudja pontosan, hova is akarom vinni...
A taxi megérkezik, a sofőrnek a szeme sem rebben, miközben a kezébe nyomom a pénzt és kiszállok a saját oldalamon. Van, amikor a lovagiasság nem elvárás és ez épp ilyen helyzet. Megvárom, amíg kihajt a parkolóból és eltűnik a sarkon. - Gyere, innen én viszlek tovább! - szólalok meg, miközben a táskámból előhúzom a kocsim kulcsát. Semmi feltűnő darab, egyszerű városi terepre kitalált példány, sima fekete színben. Nem elég vonzó a tolvajoknak, elvan benne egy kutya hátul és mégsem egyterű mamamobil, amelybe a gyerek fél focicsapata felszereléssel együtt befér. Most egy táska van a csomagtérben, mondhatni, a szokásos felszerelés. És nem először jön jól, hogy tartok benne maszkokat is. A sajátom fekete, csipke szerű anyagból áll több rétegben és az arcomhoz alakítottam annyira, hogy kép apró kampó is a helyén tartja a fülemnél. Meg van néhány sima fehér is. Teljes arcot, szemkörnyéket, csak orrot-szájat takaró darabok fehérben. Az a fajta, amelyet házilag díszítenek, amikor nincs ebay változat. A szájat takaró korlátozza a légzést is, így félre teszem, a másik kettőt és a sajátomat kiszedem, majd megvárom, amíg beül a kocsiba és átnyújtom neki a két fehéret. - Olyan helyre megyünk, ahol lesznek mások is. Ha úgy érzed kell, használd valamelyiket. Szólok, mikor kellene felvenned! - többet nem mondok, csak rükvercbe rakom a kocsit, kitolatok és kihajtok a parkolóból. Rá egyenesek az egyik városból kivezető főútra. Huds klubjába is vihetném, az nincs messze. De elsőre sok. Viszont nem ez az egyedüli hely a szélsőségek rajongóinak. Mondjuk úgy, a természetnek is megvannak a maga kedvelői...
// kinézet & zene
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
29
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
40
Tartózkodási hely :
Toronto, Montreal - ingázom
Foglalkozás :
Médiavállalat vezető - Örökös
Play by :
Nick Bateman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Trick or treat - Damian & Elie Vas. 02 Dec. 2018, 15:34


Elisiana & Damian
Both?
• • • • • • • • • • • • • • • • •

Megdöbbenek, ő tényleg nem tudja,hogy ki vagyok, és ez kicsit felpiszkálja a kíváncsiságom. Egyúttal örülök is, van remény, van lyan ember, aki nem ismeri fel a bátyámat?! Hála a magasságosnak!
- Nem épp pornóforgatás, de színész vagyok… szoktam vállalni fél akt jeleneteket. – jegyzem meg csendesen. – a több pénzt, meg hasonlók… - manapság nem éri meg fenék dublőröket se alkalmazni, ha valaki nem szégyelli felvállalni a testét, én pedig nem szégyelltem, maximum a tetoválásomat takargattuk sminkkel a jobb bicepszemen, de ennyi.
Amikor beülünk a kocsiba, egy szót se szólok, valójában eléggé ideges vagyok, kínosan is érzem magam, és merésznek is, hogy bevállaltam egy ilyen lépést. Alig hiszem el, hogy én… hamarosan el leszek fenekelve. A taxis miatt meg se szólalok, elég szemfülesek ők is, hogy pletykákat adjanak tovább másoknak. Így megy ez, tudom.
Az egész esemény, olyan mintha önként hagynám magam elraboltatni, azt hiszem az adrenalin is dolgozik bennem, hagyom,hogy az idegen nő görgesse tovább az eseményeket. Bárcsak… cigiznék. De nem… gyakorlatilag szeretek egészségesen élni, mert így kényelmes. Az alkohol még időnként belefér, de semmi más egyéb nem. Nem érdekel, hogy a bátyám mivel tömte magát, én én vagyok. Gabriel vagyok. Nem ő. Aki a maga útját járja, és önként fog kipróbálni olyasmit, amit lehet, hogy ő már megtett, de… nem tudom, valahogy nem tudtam a jegyesében bízni. Akkor miért egy idegen nő? Mert ő nem vár el tőlem semmit, nem ismer, amivel lebuktathatna, vagy elmondhatná bárkinek is, hogy ki vagyok. Miért hiszem el neki, tényleg nem látom rajta,hogy erről hazudna, vagy nagyon profi.
Amikor beült a kocsiba, én is beülök mellé, és elveszem tőle a maszkokat, bekötöm magam, aztán ahogy elindul a kocsi, még megnézem a környéket, ahonnan elindultunk. Ám visszakalandozik a tekintetem az ölembe pihenő maszkokhoz. Az arcomhoz illesztem először a teljes arcot takarót, egyáltalán nem kényelmes, kicsit szűk, nem rám méretezték. Ezután a fél álarc következik, ez egy kicsit jobb, egy fokkal jobb.
- Van valami jelentősége, hogy a tied fekete, az enyém fehér? – bukik ki belőlem a kérdés, a hátsó ülésre teszem a teljes arcot takarót, a felet megtartom, és azt fogom tovább a kezemben. Szinte észrevétlen kezdek dobolni a maszkon; a feszültséget próbálom így levezetni. Talán sikerül, talán nem. Lehet, hogy tényleg erre van szükségem?
Kiszakadni a hétköznapjaimból, abból, hogy folyton menekülök az elől, hogy nem is az vagyok, aki? Mások talán örülnének, ha bátyám bőrébe bújnának, de én? Hanyatt homlok tetszem ezt, legszívesebben visszarohannék oda ahol az egész gyermekkoromat éltem, és egész mostanáig Franciaország környékén éltem szabadon. Megfulladok, nem bírom tovább.
Bár sejtettem, hogy mi lehet a különbség, én tapasztalatlan vagyok, ő tapasztaltabb, gondolom. De nem árt megkérdeznem, szerintem. Nekidöntöttem a fejemet a fejtámlának és vettem egy nagy levegőt, hosszan eresztettem ki, majd becsuktam egy kicsit a szemem. Végtére is egyáltalán nem zavart a csend. Tulajdonképpen miről tudnék beszélgetni egy vadidegennel, itt most nem ez volta a fontos, és szemlátomást ,tényleg elhatározta, hogy bevon egy kis fenekelésbe, ha már azt választottam. A mai napig nem gondoltam volna, hogy ha valakin random segítek az utcán, annak ez lehet a vége.



MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Trick or treat - Damian & Elie
Vissza az elejére Go down
 
Trick or treat - Damian & Elie
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie-
Ugrás: