welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Demetri & Émilie
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Demetri & Émilie Pént. 02 Nov. 2018, 20:25
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demetri & Émilie Pént. 02 Nov. 2018, 20:30


Demetri & Émilie
Végleg eltemetni a múltat

Hetek óta megvan az időpontom mára, egy részem várta, úristen, de még mennyire, hogy végleg megszabaduljak a karomat ékítő mintától, ami közel sem meggondolt éke az életemnek. Inkább egy óriási, ittasan elkövetett hiba, arról nem beszélve, hogy olyan mámoros rózsaszín ködben léteztem akkoriban, ami azóta sem esett meg velem, és amiért manapság messze kerülöm az érzelmi kötődést az életemben. Emlékszem, ahogy vihogva léptem át valamivel több mint tíz éve ezt a küszöböt, azt sem tudtam, a város melyik részén vagyok, nem magamtól jöttem, mástól származott az ötlet. Attól a férfitól, aki a legnagyobb marhaságokra rá tudott venni a huszonegy éves, naiv kis lelkemmel. Utólag visszanézve szinte fájdalmas, mennyire könnyedén irányított akár egy marionettbábút, de talán pont az ilyesmire mondják, hogy a szerelem vak.
Azt hiszem, a történet ezen része nem számít, kivéve az akkor készült két tetoválást, az egyik az ő karjára került, a másik az enyémre. Ironikus egyébként, de az én életemet nézve ez az egész még mindig megállja a helyét, sajnos. Hogy vele mi van, arról már kilenc és fél éve nem tudok semmit, így akartam, és tartom hozzá a mai napig. Rohadt nehéz volt kiszakítani magamat egy mérgező kapcsolatból, hiába voltak mély érzéseim. Az jó kérdés, hogy egyébként miért tartott ennyi ideig, hogy megfogalmazódjon bennem, ennek a tetoválásnak már nincs helye a testemen, de ma jött el a napja, hogy valami más kerül a helyére.
Holott, nem az volt az egyetlen alkalom, amikor ide vetett a sors, azóta már több, komolyan megfontolt tetoválás került rám. Van, amelyik szinte az egész hátamat díszíti. Kamaszlány voltam még, Lyn, a húgom még kisebb, veszekedtünk valamin, ártalmatlan vita volt igazából, de olyan lendülettel lökött meg, hogy elvesztettem az egyensúlyomat, és nekizuhantam az üvegasztalnak. Természetesen eltört, jó pár helyen szétvagdalva a hátam jobb oldalát. Úgy éltem le hosszú éveket, hogy elcsúfították a hátam a vágások, ironikus, de pont a részegen varratott tetoválásomat bámulván jutott eszembe, hogy talán lenne olyan minta, ami eltakarhatná a sebhelyeimet. Akkoriban többször kellett jönnöm, a tervezés sem két perces munka volt, aztán ha jól emlékszem, a varrásnál kétszer töltöttem itt igencsak hosszú órákat, de megérte, mert azóta is töretlenül imádom a cseresznyafaágat és virágait, valamint be kell valljam, kellemes kis löketet adott az önbizalmamnak. Addig nem tudtam, hogy mennyi számít nekem ez az egész tudat alatt.
Itt-ott szétszórtan akadnak még kisebb minták, van a fülem mögött, a bokámon és a tarkómon. Azt hiszem, első ránézésre a legtöbben nem mondanák meg rólam, hogy rendelkezem ilyesmivel, de igazság szerint senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok a testemmel, magam miatt varrattam őket, a saját kedvemért és ez így van jól.
- Szép estét! Demetrihez van időpontom.
Helyezkedtem várakozó álláspontra, előfordulhattak csúszások, mint mindenféle szolgáltatás esetében, úgyhogy megeshet, hogy kicsit ücsörögnöm kell, mire bejutok, de részemről megérte a várakozást. Miután levettem a kabátomat, megdörzsöltem az alkaromat, eszemben sem volt meggondolni magamat, de akaratlanul felsejlett előttem a múltam kevésbé fényes időszaka, amire nem szívesen emlékeztem.
- Pár perc, és jön!
Kaptam meg az infót, amire aztán megeresztettem a recepciós nő felé egy pillantást, ha jól emlékszem, Sofia a neve, legalábbis eléggé hasonlít arra, aki legutóbbi látogatásomkor itt leledzett, az pedig nagyjából egy éve lehetett. Ez persze nem jelenti azt, hogy a memóriám tökéletes, meglehet, rosszul emlékszem, vagy az is hasonló küllemmel megáldott alkalmazott volt. Akárhogyan legyen, leültem addig, hogy az előtérben várjam meg Demetrit.
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
33
Hozzászólások száma :
30
Reagok száma :
23
Foglalkozás :
Tetováló
Play by :
Josh Mario John

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demetri & Émilie Vas. 04 Nov. 2018, 22:50
Szar napjai vannak. Nem igazán akarnak úgy összejönni a dolgai, ahogyan tervezi és ez eléggé feszültté teszi. A legtöbb kuncsaftot lemondta, mert nem volt kedve hozzájuk. Pedig általában ez a munka szokta kikapcsolni. Több, mint 15 éve tetovál. Kispöcs volt, mikor belekezdett, sufniba tetovált a haveroknak, potom pénzért, aztán elhatározta, hogy ennél több kell. Szépen lassan pedig elérte a célját.
Sokan lenézték, mikor elhatározta ezt, de szerencséjére nem szarba nyúlt, hanem a mellékes kis tevékenységeivel szinte aranyba. Aztán kellett valami, amiben a hirtelen jött chast megforgatta. A tetoválószalon tökéletes elindulás volt erre.. S még mindig szereti, sőt. Ennek élne a leginkább, ha tehetné.
Mikor nehezen telnek el a napok, s minden második lépése után valami akadályt lát, akkor szeret elbújni. A tetoválószalonnak van egy hátsó kis helysége, ahova szabad bejárása csak neki van. Egy kényelmes kis kanapé, íróasztal szék, némi ital, meg rengeteg papír, melyekben a megoldást keresi órák óta. De nem jut előrébb, s ekkor már a telefonja is jelez, hogy moccanni kellene. Az előtte heverő, már kihűlt kávéért nyúl, melyet egyetlen egy mozdulattal felhajt, majd egy nagyobb sóhajt kíséretében indul meg kifelé.
Lassú léptekkel érkezik ki. A kávé jótékony hatását még nem érzi igazán, de azért képben van. Tekintete Sofia és Émilie között cikázik, majd egy mosolyt erőltet magára, hogy rosszabbik modora a háttérbe kerüljön.
– Hello – a köszönést mindkettőjüknek címezi, hiszen ma még Sofiához sem volt szerencséje. Hamarabb jött, mint ő, s egészen eddig nem dugta ki az orrát, mert a papírjaival szórakozott.
– Gyere – int fejével a szöszinek, majd ellökve magát az ajtófélfától elindul a kis boxba, ahol a munkáját szokta végezni.
– Mi a mai kívánságod? – telepszik le a székébe és jól végigméri magának a még álldogálót. Szép alak, bájos arc, melyhez a modor is tökéletesen illik. Nem ismeri töviről, hegyire a nőt, nem is érdekli az, hogy most mi a foglalkozása, mi volt a gyerekkori kutyájának vagy macskájának a neve. De, tekintettel arra, hogy Émilie nem most van nála először, azért tud egy s mást, mivel ez a munka is olyan, hogy gyakran ered meg vendégeknek a nyelve.
– Ismered a járást – utal ezzel arra, hogy tudja már hova kell ülni, hogy mit kell levenni. Persze nem lenne ellenére az sem, ha a nő az összes ruháját ledobná és tenne egy felhívást keringőre.. De mivel munkaügyben keresték meg, így ezt az ötletet gyorsan el is hessegeti, s türelmesen kivárja azt, hogy a szőkeség felfedje azt a testrészét, amin dolgozni kell.
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demetri & Émilie Hétf. 05 Nov. 2018, 16:58


Demetri & Émilie
Végleg eltemetni a múltat

Ami azt illeti, én Sofiat egészen megkapó szépségű nőnek tartottam, olyan típusnak, akinek a megannyi tetoválás csupán emelni tudott ezen. Éppen ezért olykor pár pillanat erejéig kicsit tovább időzött rajta a tekintetem, mikor nem figyelt, de sosem olyan sokáig, hogy zavaróvá váljon. Nem terveztem soha elmélyíteni a kapcsolatomat a nőkkel, de attól még vannak olyanok, akik női szemmel is kifejezetten kellemesek. Szóvak igen, megnéztem őket, de szerintem ezzel semmi baj sincs.
Pár perc várakozás után előkerül Demetri, s bevallom, meglep, hogy nem jön ki előtte vendég, szerintem nem voltam még itt úgy, hogy ne dolgozott volna előttem valakin. Mindenesetre ez semmiben sem befolyásolja, hogy most én vagyok a soron, lehet, hogy ez egy ilyen üres nap. Azt nem állítanám, hogy kedvenc és egyetlen tetoválómesterem majd kicsattanna az örömtől, de az ő hangulati mérőjét nem szokásom feljebb tornázni, sokszor olyan érzésem van, hogy simán leharapná a fejem, ha esetleg szimplán bal lábbal kel fel, igaz legalább mosolyog, szóval igyekszik, ami az én szememben bőven elég ahhoz, hogy valaki a mérleg pozitív oldalán csücsüljön. Ahogy anya mondja mindig, nekem aztán igazán egyszerű örömet okozni. Egyébként olyan viszonyban azért nem vagyunk, hogy közünk legyen egymás szar kedvéhez. Az enyém sem az a szokásosan szikrázó, de attól még mosolygok, és eszemben sincs keseregni, azt már fagyiba fojtottam pár napja, mi a lelkem nyomja, egyebet úgysem tehetek. Olykor megered a nyelvem, mert a monoton tűzúgásban hajlamos vagyok elunni az életemet, de azért hatalmas titkokat nem szoktam kifecsegni, igaz, nekem nem is nagyon vannak olyanok.
Azért, ha belegondolok, hová jutottam az akkori alkoholmámoros kis csitritől, aki első alkalommal voltam, mikor tetovált, mindig megnyugszom, hogy annyira mégse cseszte szét az életemet az az italba süllyedt év.
- Szia!
Emelkedem meg a széktől, és utána indulok, hogy végre eltemessük azt az aprócska jelképét annak az időszaknak. Igazából, szerintem halál nyálas is, de az a lényegesebb részlete a dolognak, hogy már tökéletesen okafogyott.
- Szeretném, ha el tudnád takarni ezt…
Rövid ujjú blúz van rajtam, így nem kell nekivetkőznöm, hogy felé tartsam az alkaromat, noha nem szégyenlősködnék akkor sem, ültem már félmeztelenül előtte, mikor a hátamat varrta, nincsen abban semmi. Azért azt nem mondom, hogy az évek során egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy milyen lehet, ha egy ilyen pasi tépi le az ember lányáról a ruhát, és viszont, de nem szokásom keverni a szezont a fazonnal, és mivel nem szeretnék mást keresni, aki gondoskodik a tetoválásaimról időnként, így nem léptem soha túl a határt.
Azt talán sejti, ha már rólam van szó, hogy egy nőiesebb elképzelést hoztam ezúttal is, talán nem megy a falnak tőle, bizonyára eleget varr jóval férfiasabb dolgokat. Előhúztam a telefonomat a táskámból, hogy megmutassa nekem, mit néztem ki magamnak.
- Rá esett a választásom. Ugye megoldható?
Én igazából annyira nem értek ehhez az egészhez, csak remélni merem, hogy a minta elég ahhoz, hogy elfedje a horgonyos love feliratot, ha pedig nem, akkor… Nos, bízom benne, hogy találunk majd valamiféle megvalósítható megoldást, ami illik a stílusomhoz. Ha meg kifutunk az időből, akkor jövök legközelebb, és csak egyeztetés lesz a dologból. Elválik. Ettől függetlenül helyet foglaltam, és kinyújtottam felé a karomat, azt hiszem, most jól jönne az a szolid szadizás, amit a tű nyomán érzek általában, kicsit elterelné a figyelmemet szerintem.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Demetri & Émilie
Vissza az elejére Go down
 
Demetri & Émilie
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Villeray-Saint-Michel-
Ugrás: