welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Émilie & Damian II who will be the puppy?
avatar
Elit
Kor :
29
Hozzászólások száma :
48
Reagok száma :
34
Tartózkodási hely :
Toronto, Montreal - ingázom
Foglalkozás :
Médiavállalat vezető - Örökös
Play by :
Nick Bateman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Émilie & Damian II who will be the puppy? Pént. 02 Nov. 2018, 18:33


Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
29
Hozzászólások száma :
48
Reagok száma :
34
Tartózkodási hely :
Toronto, Montreal - ingázom
Foglalkozás :
Médiavállalat vezető - Örökös
Play by :
Nick Bateman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Émilie & Damian II who will be the puppy? Pént. 02 Nov. 2018, 21:33


Émilie & Damian
Who will be the Puppy?
• • • • • • • • • • • • • • • • •

Vártam már ezt a napot, tényleg és végre elérkezett! Annyira örültem, a tenyésztővel is sikerült lebeszélnem a napot, azt mondta, hogy afféle nyílt napot tart, megszülettek a kicsik, és meglehet őket nézni. Nem biztos, hogy még ilyen korán fel fognak ismerni minket, vagy ki fognak választani, de akkor is be voltam sózva. Nagyon utána néztem a helynek, annak, hogy milyen érdemei voltak a felmenőknek, egyszóval mindennek. Lehet, hogy más egy apró szőrős ugató akármit lát bennük, de én azt a kis társat remélem benne látni, akit majd nyolc hét múlva elhozhatok, és a társam lesz, a forgatásokon, a magánéletemben is. Felpörögtem, mert az első önálló lépésem a Gabriellé való válásomban. Kis lépésekkel, de el fogom érni, hogy ne húzzák rám a bátyám szerepét, hiszen már meghalt, és én az ikeröccse, nem játszhatom a végletekig az ő szerepét. Egyébként is elcsépelt, és teljes mértékben olcsó szappanoperás húzásnak gondoltam ezt az egész helyzetet.
Korán keltem, mert tényleg be voltam sózva, a kicsik már másfél hetesek, ergo látják a világot, nagyjából, valamennyire nyitva van a szemük. Hajlandó voltam vagyonokat fizetni a leendő kutyámért. Tudtam, hogy kis srácot szeretnék, de  még nem tudtam hogy ki lesz vagy mi lesz, ha meglátom. Mindenesetre, tetszett ,hogy fogad és nem érdekelt, hogy le kell, hogy vegyem a cipőmet, az se zavart, hogy a telefonbeszélgetés közben hátulról a lánya hangját hallottam, aki sikítva közli, hogy ez az a filmsztár aki a legutóbbi robotos szörnyes filmben szerepelt, vagy ahogy az sem, hogy az egyik akciófilm szerepemet emlegette. Ez nem érdekelt annyira. Az annál inkább, hogy tud fogadni, és szigorú feltételekhez kötötte a látogatást is, és beengedett a lakásába, a kertjébe, így tényleg láthattam én is őt, hogy hogyan tartja az állatait.
- Mr LeBlanc, remélem nem gond, de egy hölgy is fog csatlakozni , nem tudott más időpontban jönni, remélem nem lesz probléma. – ha belegondolok nem, csak ne azt a kutyát akarja akit kinéztem magamnak. Olyan nadrágban jöttem, aminek nem számított, sport gatya és sport cipő, egy enyhe v kivágású póló, és egy farmerkabát, aminek kapucnis toldása van. Az egyik sportkocsival érkeztem, amit én vettem magamnak, persze Damian autói közt is volt mit nézni, és vezetni is, fogom is őket. Ám most ezen a Porschen akadt meg a tekintetem, metál kék. Begurult a kocsim a ház elé, és kiszálltam belőle. Aztán elindultam az ajtó felé és csengettem. Odabentről számos kutya hangját hallottam, próbáltam felkészülni mindenre, de végtére is a kert gondozott volt, az órámra pillantottam. Pontosan érkeztem, az utcában ekkor parkolt le a furgon, amivel a biztonsági őreim követtek. Elegem volt belőlük, de Broody belátta, hogy nem kell mindenhová a valagamban lennie.
Nem bántam, hogy más is lesz, érdekes helyzetek születhettek ezekből a váratlan helyzetekből, és örültem, hogy a gorillák kimaradnak belőle. Broody szerint egy testesebb álltat jobban illett volna hozzám, szerintem fogja be, én majd eldöntöm. Ezen felbuzdulva szerintem, majd szerzek magamnak egy kinti kutyát is, aki Broody ellenes lesz, és azért fogom tartani, hogy edzésben tartsa a srácot. Meg mindenkit aki túl közel merészkedne a birtokhoz. Hm… kezd tetszeni ez a kósza ötlet.
- Szép napot Damian LeBlanc! – nyújtottam kezet a hölgynek, kellemes volta ház is belülről, kis ajtókkal voltak elzárva bizonyos területtől a kutyák, de ezt leszámítva rendesen viselkedtek, noha egy-kettő így is ugatott. Olyan helyet néztem, ahol nem a mini extra mini yorkiekkal foglalkoztak, nem számított, ha esetleg nagyobbra nőve az átlagnál kicsit nagyobbak, csak az számított, hogy egészségesek legyenek.
- Üdvözlöm, én Maria vagyok, kérem ott törölje le a cipőjét, az ilyen fertőtlenítős ragacs. –láttam már ilyesmit, de végtére is nem bántam. Így odaléptem és beletapodtam a cipőmet, ha kölykökhöz megyek, nem fogom bánni egyáltalán.
- Igazán szép a ház… -pillantottam körbe ,és elindultam a nő után, egy kis ajtón vezetett el, egy sokkal csendesebb helyig. Ez volt a baba szoba, a földön kutyapelenkák voltak, és ott volt a kennel is , ahol a mama kutya most ki-be ugrált, hogy megnézze, kik érkeztek.
- Foglaljon helyet ide, és nézze meg őket bátran. – míg leültem a kennel mellé, megnéztem az édesanyát is, és a kicsiket is, eszembe jutott az én otthoni kutyám, Franciaországban, aki már meghalt, pont ezért szerettem volna egy másikat. Míg figyeltem a kicsiket, a nővel beszélgettem, észre sem vettem ,hogy letelepedett ide a fiatal lánya az egyik kanapéra. Elvileg hozzányúlhattam mindhez, de még nem szerettem volna megpiszkálni őket, pont amikor jöttem, akkor etette meg őket az anyjuk. Csengő hangját hallottam, és felkaptam a fejem, én itt maradtam és tovább csodáltam a kicsiket. Biztos a másik nő érkezett meg, aki az én időpontomra lett behívva, valami esküvő szervező. Elég zsúfolt lehet az ő programja is.





MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
48
Reagok száma :
38
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Émilie & Damian II who will be the puppy? Szomb. 03 Nov. 2018, 15:33


Damian & Émilie
”Fight” for the cutest puppy

Alig pár hete esett meg velem az a borzalom, hogy hazaérve a szülői házba a szokásos vasárnapi reggelire elcsíptem egy beszélgetést az én tündéri anyukám, és az abszolút nem kedves, sőt, többnyire szerintem rosszindulatú barátnője között, aki általában ott leledzett az összes családi eseményen a láncdohányos férjével. Soha nem fogom megérteni, anya meg ő miként lehetnek barátnők, de ez végülis nem tartozott rám. Az viszont határozottan, hogy éppenséggel rólam volt szó.
- Őszintén, Olive, én nem értem a lányodat, se kutyája, se macskája, pasival még az életben nem láttuk, most komolyan… nem gondolkodtál el rajta, hogy esetleg leszbikus?
Ezen a ponton meglehetősen a magasba szöktek ívelt szemöldökeim, és ha nem lennék jól nevelt, kedves ember, akkor istenemre mondom, megtépném. A kísértés ennek ellenére rendkívül nagy. Hogy az istenbe képzelni ő azt, hogy beleugat az én életembe? Épp megindulnék a konyha felé, hogy dacos vonásaimmal felszerelkezve harcba szálljak, mikor a végtelenségig nyugodt, intelligens édesapám a vállamra ejti markáns tenyerét, és nemet int a fejével. Így hát kardoskodás helyett inkább az ölelésébe menekülök, ő pedig vigasztalóan simogatja a hátam, és a fülembe suttogja, hogy mindennek eljön a maga ideje. Ismer jól, tudja, hogy az én lelkemen könnyű sebeket ejteni, mert érzékeny vagyok, de ő mindig igyekezett megvédeni, amitől csak lehet, meg aztán, tudjuk mindketten, hogy az ilyen eseteket anya mindig könnyedén kezeli.
- Természetesen nem gondolkodtam el rajta, ismerem a lányomat, de őszintén, annyi munka mellett, amibe hajszolja magát, esélye sincs ismerkedni. Nem féltem, mindennek eljön az ideje, annak is, hogy ő a magánéletére koncentráljon.
Belemosolyogtam apa mellkasába, szinte ugyanazt mondta, amit ő. Nem véletlen, hogy még most is töretlen közöttük a szeretet, szerelem, barátság… Minden, ami csak kell, hogy egy kapcsolat működjön negyven év után. Csodáltam őket mindig, és reméltem, hogy egyszer megélhetem, amit ők, bár arról lekéstem, én huszonévesen aligha leszek édesanya, de igazság szerint ez soha nem szerepelt a terveim között. Anya pedig olyan erkölcsi magasságról tett ismét tanúbizonyságot, hogy a tiszteletem csak még inkább növekedett az irányába, már ha ez lehetséges volt, hiszen nem húzta elő a nála legalább nem él megint az elvált fia kártyát, amivel visszaüthetett volna.
Mindenesetre, a kellemetlen eset után úgy döntöttem, felnőtté válásom és lelki érettségem jeleként veszek egy kutyát. Nem tudom egyébként, hogy ez miért mérce bárki szemében, de engem ne vegyen a szájára még egyszer az a banya, és kész. Csak azért is állapotba kerültem, ami maradjunk annyiba, a makacsságom tökéletes kivetülése, és közel sem örültem, hogy tudok ilyen lenne, de szerintem nem született olyan ember, akinek csak jó tulajdonságai vannak.

Ekképp eshetett meg az, hogy jelenleg az egyik yorkie tenyésztőhöz tartottam, ahol nemrég született egy alom, és ha minden igaz, választhatok belőle egy olyan tündéri kis moszatot. Részemről imádnivalónak tartom, szóval jóban leszünk, annyi szent, noha elég borsos az áruk, de én minőség párti voltam világ életemben, és bár szokásom jótékonykodni, de nem kezdenék menhelyi kutyával első körben. Aztán ki tudja, hogyha úgy adódik, és megszeretem ezt a kutyás dolgot, akkor majd hazaviszek egyet a kertbe, akkor már olyan ebnek adva második esélyt, akinek valaki összetörte az ártatlan szívét azzal, hogy kidobta otthonról.
Alig szálltam ki az autóból, elém állt valami fazon, aki legalább kétszer akkora volt, mint én, ha mérlegeltünk volna, talán háromszor. Tűsarkas, kosztümös, filigrán termetemből ember legyen a talpán, aki kinézi, hogy bárkinek ártani akarnék, de esküszöm, ez a pasas pont úgy nézett ki, mint valakinek az izomagyú testőre. Csodás.
- Bocsánat, de szeretnék bemenni.
- Minden további nélkül, amint megbizonyosodtam arról, hogy ártalmatlan.
- Hogy mit tetszik? Kinek akarnék ártani? A kiskutyáknak?
A hal a szatyorban megirigyelte volna sűrű pislogási kényszeremet, totál nem értettem a helyzetet. Legszívesebben felpofoztam volna, ahogy végigmustrált, de ha tettlegességig nem folyamodtam, a szavaimat már eszemben sem volt visszahozni.
- Igen, jól látja, maximum a hátsómba dughattam volna fel valamit, amivel bárkinek ártani tudnék.
A táskám után nyúlt, amit azonnal hátrarántottam. Az én cuccaimat ne tapizza senki.
- Maga megveszett? Húzzon előlem, mielőtt jelenetet rendezek, és lejáratom azt, aki miatt itt van. Jobban mondva maga járatja le.
Biztos, hogy egy alig lendületes ütésébe kerülne, és a földön kötnék ki, de arra alapoztam, hogy nem engedheti meg magának a jelenetet. Máskülönben erőszakosabban lépne fel.
- Szépen kinyitom a kedvéért a táskámat, ha már ilyen szépen kérte. – Naná, hogy a zöngéim dúskáltak az iróniában. – De nem nyúlkál bele, meg hozzám sem, különben ordítás lesz a vége.
Szerintem rájöhetett, hogy komolyan gondoltam, és mivel relatíve együttműködtem, nem arcoskodott, bólintott, én meg jó kislányhoz méltóan tisztességesen körbemutogattam. Kicsi bézs színű darab volt, illett a ruhámhoz és a kosztümömhöz, aligha fért volna el benne bármi, amivel kellemetlenségeket lehet okozni másnak.
- Megfelel?
- Minden rendben, kisasszony, fáradjon be.
- Hálás köszönetem.
Lendületesen indultam meg mellette, és visszanyúlva riasztotta be az autómat. Ilyet én még nem éltem, esküszöm, pedig sok emberrel találkoztam már. Vagyonosokkal is, de ezek szerint valami nagyember lehet odabenn, aki miatt ez a műsor szükséges volt.
Mire a csengőhöz értem, már valamelyest kifújtam magam, és úgy nyomtam rá, s pár pillanat múlva derűs mosollyal köszöntem a házigazdának.
- Szép napot! Maga bizonyára Maria, nagyon örülök! Émilie Delacroix vagyok, és élek a gyanúval, hogy egyenesen Justin Trudeau jött magához kutyát nézni.
Könnyed nevetéssel léptem beljebb, amihez csatlakozott a hölgy is, és bevallom, majd kifúrta az oldalam, valójában kinek a fogdmegjei dekkolnak odakinn.
- Jöjjön beljebb, kedvesem, ott törölheti meg a lábát.
- Természetesen!
Tettem, miként kérte, hisz itt ő van otthon, s egyébként sem szerettem volna semmi rosszat a kiskutyáknak. Utána bekísért a kiskutyákhoz, és be kell valljam, onnantól kezdve a kutyusokon kívül mást nem láttam, azért egy könnyed szép napot kiszaladt a számon, mert láttam a szemem sarkából, hogy ketten vannak benn, de én a kutyák miatt voltam itt, nem más okán.
- Te jó ég, Maria, gyönyörűek!
Lelkesedtem máris, s magas sarkú ide, vagy oda, könnyedén léptem oda a kennel mellé, de nem nyúlkáltam, csak biztonságos távolságból figyeltem a kis gombócokat guggolva, egy-kettő még nem lakott jól, és kúsztak-másztak az anyjuk után, hogy cicit kapjanak.
- Hát sziasztok! Egyáltalán hogy lehet közületek választani?
Mosolyogtam szélesen, noha hallottam valami olyasmit, hogy érdemes megvárni a kutyusok választását, mert úgyis az jön oda, aki nekünk ideális lenne, vagy valami ilyesmi. Nem értettem hozzá, sosem volt még kutyám.
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
29
Hozzászólások száma :
48
Reagok száma :
34
Tartózkodási hely :
Toronto, Montreal - ingázom
Foglalkozás :
Médiavállalat vezető - Örökös
Play by :
Nick Bateman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Émilie & Damian II who will be the puppy? Vas. 11 Nov. 2018, 12:32


Émilie & Damian
Who will be the Puppy?
• • • • • • • • • • • • • • • • •

Mivel a picik aludtak, nem akartam őket piszkálni. Annyira boldog voltam, hogy újra lehet kutyám, hogy nem érdekelt semmi sem. Beszéltem a lánynak is arról, hogy milyen a színészkedés, és arra is odafigyeltem, hogy ne ejtsem szóba Franciaországot, hogy igazából én ott nőttem fel, és semmi közöm ahhoz az emberhez, akinek jelenleg a bőrében vagyok. A lány valahonnan előkerített néhány fotót, fél évig gyakoroltam Damian aláírását, így csípőből kellene mennie, és lám, amikor megkapom a filcet, azonnal az ő dedikálását vésem fel. Ugye én kutyákat szerettem volna nézni, de… ez így nem jó… nem fogom elküldeni, mert alapjába véve nincs problémám az ilyesmivel, de… kezdett kínos lenni számomra, pláne hogy a másik nőt legalább békén hagyják a kicsik nézegetése közben.
- Szívem, gyere hozzunk inni a vendégeinek. – hála az égnek, az anyai közbenjárás hatására kislisszolt, én meg a maradék fényképet gyorsan aláfirkantottam, és félre tettem, majd feltérdeltem és a kennel peremére könyököltem.
- Csodaszépek, nem igaz? – fel se pillantottam a nőre, hanem a kis tele hasú hordókat figyeltem, baseball sapka is volt rajtam, de megfordítottam, hogy a simléder a tarkómon legyen, így lehetett látni az arcomat is. Benyúltam a lámpa alatt és megsimogattam egy újjal az egyik hátát. Még egyiken se volt jelölő szín, mert mi voltunk az elsők, akik láthatták a kicsiket. Ennek örültem. Megsimogattam azt, amelyiknek kis hófehér tappancsa volt mindkét első lábán, mire álmosan nyújtózkodott és kis vékony hangot adott ki magából. Az anyuka felpillantott ránk, kedves, jó természetű ő is, ha így ideenged vadidegenekként magához és a kicsikhez.
- Fiút vagy lányt szeretnél? – letegeztem, de csak azért, mert hasonló korúnak tűnt a nő, s talán nem bánja. A kutyások, vagy leendő kutyások sokkal elfogadóbbak egymással. Megakadt a tekintetem egy távoli kicsin, aki be volt gubózva a sarokba, és egyedül szuszogott a kennel pereme alatt, látszólag jól elvolt. A kis simi után felpillantottam újra a nőre, csinos, kicsit meglepett, hogy ide is kosztűmbe érkezett, de mivel a földön térdelt, mellettünk, így úgy tűnt, nem zavarja, hogy piszkos lesz a ruhája.
- Damian LeBlanc. – nyújtottam felé a kezemet egy esetleges kézfogásra. Koránt se akartam flörtölni, akkor egyébként is másképp kezdtem volna. Az életemben amúgy is nagy a felfordulás és a kavar, semmi sem hiányzik belőle. Se szerető, se egyéb más olyan kapcsolat, ami megbonyolítaná az életemet.
- Volt már kutyád, vagy közülük lenne az elsőd? –
nem figyeltem, így odanyúltam egy kicsihez, akit épp ő cirógathatott és így a kezünk egymásnak ütődött. – Bocsánat. – mosolyogva fordultam vissza a kölykökhöz, és mutató újjal simiztem meg a pici kobakját. Na ki lesz az én új társam? Visszafogtam magam, és újra belemerültem a nézelődésbe. Bárcsak ide költözhetnék, itt annyira nyugodt minden. Bár akkor gyanús, hogy az összes kutyát vinném magammal. Kezdett melegem lenni az infralámpa miatt, így elhúzódtam és levettem a melegítő felsőmet, amit letettem az egyik fotel karfájára, s mivel még a vendéglátóink még mindig kint voltak a konyhában, így kicsit nyugodtabb voltam, hogy nem kell a Damiannal kapcsolatos kérdésekre válaszolgatnom, egész biztos, hogy holnap elújságolja a suliban minden haverjának, hogy ki járt itt. Sokszor nem szerettem a felhajtást. Úgy tűnt, hogy az anyuka eleget szoptatta a piciket, mert gondolt egyet és felállt, néhány amelyik a cicin maradt, utána potyogott, ahogy elsétált, kiugrott mellettünk az ajtón, és körbejárt a szobában, a nőt is megszaglászta, minden holminkat szemügyre vett.



MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
48
Reagok száma :
38
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Émilie & Damian II who will be the puppy? Vas. 18 Nov. 2018, 16:06


Damian & Émilie
”Fight” for the cutest puppy

Nem nehéz kiszúrni, hogy épp dedikálásra kérték fel a férfit, ami valljuk be, nettó tahóság, ha valaki épp kutyáért jött volna. Legalább annyi időt hagytak volna neki, hogy kutyát válasszon, utána meg talán előhozakodhatnak ezzel a dologgal. Én legalábbis ekképp vélekedek erről.
- A hírnév árnyoldala, nemde? Mint a kinti túlbuzgó izomemberek.
Pillantottam a másikra, és valahol motoszkált bennem, hogy láttam valahol, de ha fejbe lőnek sem, jutott volna eszembe. Az az igazság, hogy idejét sem tudom, mikor jutott időm kikapcsolódni, még ha pusztán annyiról van szó, hogy leüljek teszem azt egy film elé. Ha marad egy üres órám, sokkal hamarabb futok egyet, vagy főzök, minthogy ilyenekre fordítsam. Nem tartom túl produktív tevékenységnek.
Mikor odagyűjt a sok kis szőrcsomó, már én magam is benyúltam, hogy a puha kis bundájukba túrjak. Egyem meg a pici szívüket, olyan törékenyek, aprók, nehéz elképzelni, hogy sokkal nagyobbra nőnének, bár ez a fajta nem is teszi, de nekem pont elég egy kis eb, azzal szerintem elbírok.
- Igazából nekem nem az a fontos. Valahogy úgy voltam vele, mielőtt idejöttem, hogy biztos beleszeretek az egyikbe, és meg van oldva ez a választás dolog. De őszintén, szerintem mindegyik nagyon édes. Bár az a fehér foltos egész egyedi, kitűnik a többi közül.
Pillantok arra, amit épp megsimogatott, nem nagyon olvastam utána a kutyaválasztás kérdéskörének, de én speciel mindig ösztönösen vonzódtam azokhoz a kutyusokhoz, akik gyengébbnek, esendőbbnek tűnnek, merthogy ugyebár ők kelnek el biztos utoljára, és majd megszakadt értük az ember szíve. Az egyik unokatestvéremnek fialt egyszer a kutyájuk, akkor mindig ölbe vettem a picit, és dajkáltam, aztán zokogtam, mikor utolsóként ugyan, de gazdára talált és elvitték. Mindig szerettem volna kutyát, de anyáék nem engedhették meg. Most már lehetne több is, keresek annyit bőven, ám beérem egyel is. Kezdenek, aztán majd meglátjuk.
- Áhh.
Szökött tekintetembe a felismerés ténye, szóval az a színész. Tudtam én, hogy ismerős valahonnan. Mindenesetre nem törtem ki hisztérikus rohamban, a sajtó nem cikkezett róla sosem túl hízelgő hangnemben. Ettől persze még lehet kedvelhető, itt és most kifejezetten normálisnak tűnik, de igazából nem számít, nyilván nem miatta vagyok itt.
- Émilie Delacroix, örvendek!
A széles, kedves mosolyom mindenkinek járt, attól függően, milyennek látta a világ, akárki más. Én mindig szerettem a saját következtetéseimet levonni valakiről.
- Nem volt sajnos, gyerekkoromban mindig álmodoztam egyről, de a szüleimnek nem futotta rá. Szóval egész mostanáig kellett várnom az első kis ebemre. Neked volt már?
Egész közvetlen és emberközelinek tűnik, nem olyannak, aki magasan hordja az orrát. Ez kifejezetten pozitív. Az enyémhez hozzáérő kezére csak mosolygok, nyilván véletlen volt, szóval csak megrázom a fejemet, amitől megrebbennek szőke tincseim. Én az a fajta nő vagyok, aki mindent a véletlennek tulajdonít be, ha valaki flörtölni próbálna velem, biztos, hogy észre sem venném, mert nem gondolnám szándékolt mozdulatnak.
Felkacagtam, ahogy a mini csorda nyafizva, nyüsszögve kotort az anyuka után, aki mostanra vélhetőleg elégnek titulálta a tápanyagot, amit a porontyai szervezetébe juttatott. Mivel odajött hozzám, ezért az ő bundájába is beletúrtam, hogy megdögönyözzem kicsit.
- Esküszöm, lehetetlenségnek tűnik egyet kiválasztani.
Egy röpke sóhajjal próbálom eldönteni, hogy melyik tetszik jobban. A hátsó kis magányos, a fehér tappancsú, vagy az, amelyik a legvadabbul csóválja a farkát, és épp a kezem nyalogatja, amivel a kennel szélén támaszkodom.
- Neked van kedvenced?
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
29
Hozzászólások száma :
48
Reagok száma :
34
Tartózkodási hely :
Toronto, Montreal - ingázom
Foglalkozás :
Médiavállalat vezető - Örökös
Play by :
Nick Bateman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Émilie & Damian II who will be the puppy? Szomb. 01 Dec. 2018, 22:00


Émilie & Damian
Who will be the Puppy?
• • • • • • • • • • • • • • • • •

MRajtakapottan húzom be a nyakam a vállaim közé, és úgy pillantok át a nőre, aztán meglepetten egyenesedek fel, és gondterhelten helyezkedem vissza a sarkaimra, majd magam elé pillantok.
- Sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hozták, magát. – pillantok fel rá őszinte bocsánatkéréssel.
Végigpillantottam a kicsiken. Ha nem zavarnék, egésznap elidőznék itt.
- Hogy? A kis fehér zoknis? Amelyiknek mindkettő első lábán zokni van? – igazából pont ő tetszett meg nekem is. Ekkora pechet. De világ életemben nem voltam az a veszekedős fajta, sem pedig az, akinek mindig az kellett volna, ami a másé. Ha a bátyám lenne itt, az más lenne, az az elmeroggyant, nyugodjon békébe, még képes lett volna az egész házat kivásárolni a család tulajdonából, hogy az egész a kutyákkal az övé legyen, de én nem ő vagyok.
A kézfogás után újra a picikre pillantottam. Már a nevét is tudom, Émilie, szép francia név, bár itt Kanadában nem kéne, hogy meglepjen.
- Egy nagy cane corsom volt, tizenkét éves volt, sokat utazom, az utóbbi időben, és ő nem bírta a távollétem. Ezért, úgy döntöttem, hogy valami kisebbel próbálkozom, mármint… ez elég hülye kifejezés, de azért őt legalább vihetem magammal kézipoggyászként. Nem úgy mint egy nagyobb testűt, akire még akár ráfoghatnak egy karantén időt is, ha úgy ítélik, hogy nincs meg minden papírja… Vagy a híresen hírhedt csomagkezelési szabályok…Nem, ilyennek nem szeretném kitenni egyetlen esetleges nagyobb testű kutyát, akkor már egy kisebb, ő is ugyan úgy tud szeretni, és annyi szeretetet adnak, amennyit az ember el se tud képzelni. – igen, kicsit megeredt a nyelvem, de ez van, a kutyákról, snowboardról, és más extrém sportról akármennyit tudok beszélni, nem szégyellem. – Hiányzik, az előző kutyám, és úgy döntöttem, hogy nem halogatom tovább, szeretnék egy újat. Akivel saját élményeink lehetnek.
Megköszörültem a torkom, és tényleg elhallgattam.
- Mivel foglalkozol? –próbáltam témát váltani. Benyúltam a kicsikhez, azt mondta a tenyésztő,hogy fel lehet őket venni kézbe, óvatosan persze. Az anyuka idekint szimatolt tovább minket, megsimogattam, kedves teremtés, tényleg nem akarja leszedni a fejünket, amiért itt vagyunk a kölykökkel.
- Nézd, így tudod megfogni őket… -a kis zoknishoz nyúltam, és megfogtam finoman a kis grabancát, ahogy az anyja tenné, és felemeltem, mind a négy pici lába négyfelé lógott, de ő meg se moccant. – Tartsd ki mindkét tenyered. – pillantottam fel Émiliére mosolyogva, ha megtette, amire kértem, akkor odahelyeztem a tenyerére a kicsit.
- Eleinte mindent össze fog pisilni… de ha következetesen tanítod, nem lesz baj. Mikor megérkezik hozzád, nem árt, ha egy-két hetet otthon tudsz vele tölteni, vagy ha olyan a helyed, magaddal vinni, és ha olyan munkatársaid vannak, akik tolerálják az épp szobatisztaságot tanuló törpéd, akkor nyert helyed van. – megint kezdem… - szólj, ha untatlak, vagy zavarlak… - ültem vissza a korábbi helyemre és kivettem egy kölyköt én is magamnak. Addig is legalább csendben maradok, és nem tűnök valami lökött kutyamániásnak. Bár már szerintem így is levonta rólam a saját következtetését, a verő emberemmel, és a dedikálással kapcsolatban.
Én pedig ,alig tudtam elképzelni,hogy valaki kiskosztümbe jöjjön egy ilyen helyre, abból ítélve amit mondott, nem úgy tűnt, mint akinek valaha is nélkülöznie kellett.


MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Émilie & Damian II who will be the puppy?
Vissza az elejére Go down
 
Émilie & Damian II who will be the puppy?
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Kertváros-
Ugrás: