welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Ana && Archer
avatar
Szolgáltató
Kor :
25
Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Ana && Archer Pént. 02 Nov. 2018, 12:57
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
25
Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ana && Archer Pént. 02 Nov. 2018, 16:25
Azt hiszem, a káosz ott kezdődött el, hogy a kis, közös konyhánkban lévő kávéfőző felmondta a szolgálatot, és hiába hívtam ki hozzá az első szerelőt, akit kidobott a google keresés, végérvényesen búcsút kellett neki mondanunk. Ha valaki még egészen mostanáig kételkedett volna abban, hogy az emberiség nagy részét csak a koffein hajtja, akkor benézve az irodánkba megbizonyosodhatott volna arról, hogy így volt - hiszen a mindennapokban lelkes és gyorsan dolgozó munkatársaim nagy része a munkaidő első néhány órája után vált hasznavehetetlen, vánszorgó zombivá, akinek még arra se volt ereje, hogy levonszolja magát a szemben lévő starbucksig.
Igaz, semmi jogom nem volt kritizálni őket, mert én sem teljesítettem a legjobban, most, hogy legalább még két ember munkája szakadt a nyakamba; nem tudom, ezt Ana jelen nem léte tette másokkal, vagy a kávéfőző hiánya, de hirtelen mindenki csigalassúsággal dolgozott, mintha nem léteztek volna a határidők, meg a kliensek, meg egy teljes cég, aminek dolgoztunk. A papírhalmok a kis asztalomon lassan abszurdális méreteket öltöttek, egy nagyobb kupaccal felhalmozva az asztalom bal oldalán, és kisebbel a jobbon - és ez már önmagában elég volt ahhoz, hogy egy kisebb pánikrohamot idézzen elő bennem. Egyáltalán mikor került ide ez a rengeteg papír? Hiszen csak három percre mentem ki az épület elé rágyújtani...
Egy rezignált sóhaj kíséretében teszem félre a szemüvegem az undorítóan pink, macskás bögrém mellé és fejelem le a laptopom billentyűzetét; ebben a tempóban sosem leszek kész semmivel, főleg nem azzal a projekttel, amit megígértem, hogy befejezek péntekig... Ami lényegében holnap lesz. Úgy tűnik, ennek is éjszakázás lesz a vége, csakúgy, mint az elmúlt három éjjelen, amikor próbáltam utolérni magam azzal a papírmunkával, amit valaki az asztalomra tett. Miért gondolta mindenki azt, hogy ha a főnök asszisztense is vagyok, akkor minden papírt rám lehet bízni?
Felegyenesedve a székemben próbálok kinyújtózni, hogy kicsit megmozgassam elgémberedett tagjaimat; a bögrémben még mindig ott van a regeli energiaitalom már rég kiszénsavasodott maradéka, amit nem volt időm meginni, és a páfrányom is szemrehányóan nézett rám, mert napok óta elfelejtettem már meglocsolni. Az ilyen pillanatokban bántam, hogy Ana nincs itt - hiszen ő egyből tudta volna, hogyan szedjen rendbe mindenkit, aki a koffeinhiánytól hirtelen felmondta a szolgálatot.
Kéznél lévő papír hiányában az asztalom lapjára írom fel ceruzával, hogy szóljak a kávéfőzőről is, aztán visszahajolok a kis gépem fölé; elvégre is nem azért vagyok fizetve, hogy a legszebb szavakkal élve is csak így baszam itt az eget, főleg, hogy a papírhalmok maguktól nem fognak eltűnni... És nem igazán volt már kire átruháznom őket.
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
30
Hozzászólások száma :
65
Reagok száma :
24
Tartózkodási hely :
❥ montréal
Foglalkozás :
❥ festő & lakberendező & rúdtánc oktató & kétszeres anyuka
Play by :
❥ claire holt

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ana && Archer Vas. 02 Dec. 2018, 19:00

Archer & Anaїs
If you are a mom, you are a superhero.
A pillanat, a karambol, a kórház és a szülés nem csak ahhoz vezetett, hogy új taggal bővült a családunk, hanem bizony ahhoz is, hogy előbb egy kórterembe, majd a saját konyhámba kerültem száműzetésre. Legalábbis valahogy így éltem meg a folyton pörgő életvitelemből való kiszakadást, hisz az utolsó utáni pillanatban is a Kazowsky-projekt miatt aggódtam, aminek a határideje vészesen közeledett az átadáshoz, de a munkálatok vaja része még csak el sem kezdődött. Otthonról koordinálni mindent nem túl felemelő érzés, mégis megbeszéltük Bennel, hogy egy időre hanyagolom a munkát és legalább az első hónapokban kivonom magam a frontvonalból. Mit megbeszéltük, szinte kijelentette, még nála is eljön olykor az a pont, mikor nem sok esélyt hagy a beleszólásba. Arra viszont nem számítottam, hogy elúszunk, ennyire és ennyien. Sokat vártam, néhány hetes csúszásba keveredtünk a nagy projektek átadásával, hónapokra túlvállaltuk magunkat, bár azt hiszem ebben jócskán benne van az én kezem is. Nem számítottam arra, hogy napjában alig néhány órám lesz gép elé kerülni, ami még arra sem épp elég, hogy az e-mailjeimet megválaszoljam és sűrű bocsánatkérések közepette hívjam fel az értetlenkedő és meglehetősen elégedetlen ügyfeleinket, hogy a titkárnő után én magam is elnézésüket kérjem a cég nevében. Egész más lenne, ha én is ott lennék és teljes gőzzel hajtanánk, egész más lenne, ha Harry - akire Rhydian valami megalapozatlan döntést hozva a cégvezetést bízta - nem lenne pocsék és nem tenne tönkre az utóbbi időben mindent, amire gondja adódik. És az is teljesen biztos, hogy más lenne, ha Rhydian - aki jelenleg utolérhetetlenül tölti határozatlan idejű szabadságolását - maga is bevonszolná a seggét az irodába és csak tenne valamit. Bármit.
Épp ezért vagyok kénytelen a reggeli pelus csere, etetés, büfi szentháromságot megtoldani az öltözéssel is, és sűrű bocsánatkérések közepette ígérgetem Bennek, hogy nem maradok bent sokáig, de ez most valóban élethalál kérdés. Muszáj bemennem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem hullik minden szét, amiért egészen eddig dolgoztam.
Mázlimra Liam csendes baba, az autóban épp csak elgügyörészik magának, így nem túl nehéz mellette telefonálni. Előbb a recepcióra, hogy megkérdezzem egytől tízes skálán mekora odabent a felbolydulás, majd az asszisztensemnek küldök egy hangüzenetet, hogy kerek negyed óra múlva meglátogatom az irodában. Nem aggódom érte, jó munkaerő, de épp elég ideje vagyok távol ahhoz, hogy muszáj legyen megbizonyosodnom arról, hogy nem tart passziánsz délutánokat. Valahol van egy homokszem a gépezetben - ha még nem nőtte magát kaviccsá -, és muszáj megtalálnom, mielőtt rossz hírét keltenék a vállalkozásnak.
Persze az irodába érve keltünk némi szenzációt és eész csoportosulás tornyosul fel a recepciónál, míg átveszem az imént megérkező postát, hogy megkíméljem egyébként is fáradt kollegámat, egy oda-vissza körtől a folyosó végéig. A hátam mögül viszont meghallom azt a hangot, amit szerettem volna legalább még három hónapig elkerülni. Kelletlenül fordulok az irányába, de a bájos mosoly helyett valószínűleg valami egészen más kifejezés ül ki az arcomra.
- Az... egy gyerek... - ütközik meg a bébihordón Harry pillantása, mire a szemöldökeim a homlokom közepéig szaladnak. Őszintén várom a folytatást, majd mikor nem érkezik, le kell hűtenem magam, hogy ne emelt hangon válaszoljak.
- Nagyon jól látod, Harry... - helyeselek magamra erőltetett nyugalommal, de mindez csak a látszat.
- Hát ez hallatlan, mégis mit keres itt egy gyerek? Ez egy munkahely... Itt az emberek dolgoznának... - háborog, mintha lenne oka rá, pedig a fiamnál nyugodtabb gyereket keresve sem találna a földön. Még az irritáló hangjára sem sírja el magát, bár felébred a szunyókálásból. Egy pillantást vetek rá, elmosolyodva konstatálom, hogy hang nélkül ásít, majd már ragadnak is vissza a haspók szemei, de ennyi idő éppen elég arra, hogy lenyeljem a mondandómat és ne fejtsem ki neki bővebben a véleményemet arról, hogy szerintem mi, vagy jobban mondva ki az, aki itt rontja a munkamorált. Mert nem a fiam, az teljesen biztos.
- Hogy ez mekkora egy... barom... - csukom be magam mögött morogva az iroda ajtaját, ahova sűrűn szedett lábaimnak hála sikerült rekodt idő alatt elérnem. Persze nem mindennapi látvány az iroda közepén egy csecsemő, nem hibáztatok senkit azért, mert megbámulnak. - Áh.. Szia Archie! - veszem észre aztán az asszisztensemet, és első ránézésre beigazolódik, hogy a sejtésem jó volt, nincs a helyzet magaslatán.
- Mennyire rossz a helyzet? - kérdezem, hátha itt sikerül végre belőni mennyire állunk szarul a megbízásokkal a határidőkhöz képest. Fel vagyok készülve elég sok mindenre, de jelenleg még meg kell nyugtatnom magam, hogy ne rúgjam ki a ház oldalát, amiért Harry morgása még mindig áthallatszik.
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
25
Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ana && Archer Csüt. 13 Dec. 2018, 02:44
Lassan nyüszíteni tudnék kínomban; mikor egy újabb mappa csapódik az asztalom lapjára, már arra sem veszem a fáradtságot, hogy felnézzek, ki hozta ide, csak egy rezignált sóhaj kíséretében dolgozok tovább a befejezésre szánt projekten, amíg a telefonom csörgése fel nem hívja magára a figyelmem.
A kijelzőről Ana fotója és telefonszáma néz vissza rám; egy pillanatig hezitálok, felvegyem-e. de végül jobb híján csak hangpostára küldöm, abban a reményben, hogy ha üzenetet is hagyna, annak semmi köze nem lesz ahhoz, hogy búcsút mondhatok a munkámnak. Nem most, hogy már egy tinédzser is lakik a kis lakásomban; a gyámügyes hölgy biztosan kapna az alkalmon, hogy kioktasson arról, mennyire felelőtlen dolog volt egy ilyen fontos pillanatban elveszítenem a munkám, és hát... Igaza lett volna. És igazából hazudnék, ha azt mondanám, nem félek egy ilyen végkifejlettől - hiszen tökéletesen tudatában voltam annak, hogy nem voltam a helyzet magaslatán, csakúgy, mint a kollégáim többsége.
- Csak velük ellentétben én legalább csinálok is valamit... - Nem tudom, magamhoz morgok-e vagy a telefonomhoz, esetleg a száradófélben lévő páfrányhoz, de még be sem fejezem a kis félmondatom, már újra a félkész projektre koncentrálok; talán ezért is kerüli el a figyelmem az, hogy az ajtó kinyílik és a főnököm besétál rajta, mintha csak egy átlagos munkanapra jönne be. Csupán a nevem hallatán kapom fel a fejem; és az első sokk után még egy elnyúzott mosolyt is magamra erőltetek, mintha azzal letagadhatnám az egész rendetlenséget, amivé vált az irodai életem az elmúlt napokban.
- Ana...! - Szinte felugrok a székemről, látva, hogy itt van, elvégre is nem számítottam rá; lehet, ez lett volna az a dolog, ami miatt hívott? És mit válaszolhatnék a kérdésére, hogy épp kitört az irodai dolgozók zombi-apokalipszise, mert tönkrement a kávéfőző? Valószínűleg ez kimondva még rosszabbul hangzana, mint a fejemben.
- Hát... A kávéfőzőnk végérvényesen elromlott, hiába hívtam rá szerelőt. - Sután túrok a hajamba, elszégyellve magam, hogy még egy ennyire egyszerű feladatot se tudtam jól elvégezni; de aztán a kezem a nagyobb mappahalmon landol, és rezignáltan csúszik le róla az asztal lapjára, a mappára, amit percekkel ezelőtt tett ide valaki és amire eddig még rá sem néztem. - Ezek itt talán péntekre kellenek...? Talán az alsó kettő az, amit még legutóbb bíztál rám, amikor beszéltünk, aztán hármat Clara sózott rám, egyet Harry hozott ide és... ez nem is tudom, kié, pár perce hozta ide valaki.
Úgy van, Archer, vállald fel büszkén, hogy képtelen vagy utolérni magad... Idióta!
- Viszont hogy ne legyek csupa rossz hír, sikerült befejeznem pár fontosabb klienst még határidő előtt... aztán elúsztam a többivel, nem akartalak zavarni. - Szégyenkezve húzom össze magam, elfordítva a tekintetem a főnököm arcáról; és csak most veszem észre, hogy nem egyedül érkezett, hanem vele van a fiatalabb gyereke is. Egy hosszabb pillanatig megakad rajta a tekintetem; egészen békésnek tűnik, és egy pillanatig még azt is elhiszem magamnak, hogy nem rettegek a gyerekektől, de aztán visszafordulok Ana felé és elfelejtem ezt a gondolatot. Elvégre is itt van ez a rengeteg mappa, és gondolom, ezeknek a jelenlétét nem tudom eltussolni egy ártatlan bókkal arról, hogy mennyire aranyos baba Ana kisfia, így nem is próbálkozok. Arról nem is beszélve, hogy már rég elfeledkeztem arról, hogy valamivel több tisztelettel kéne beszélnem a munkatársaimról, meg a feljebbvalóimról, főleg, hogy épp a főnökömmel csevegek. Lehet, a három napos nem alvás kezdene rossz hatással lenni rám?
- Megkérdezném, csináljak-e neked egy kávét, de hát... - Bele sem merek gondolni, mennyire elveszettnek tűnhetek ebben a hirtelen témaváltásban, de hirtelen nem tudom, mit mondhatnék még, így végül csak egy suta vállvonásra telik tőlem. Lélekben még elmondok egy gyors imát, hogy ne ez legyen az a nap, amikor megkapom a felmondólevelem, aztán csak várok a válaszára, akármi is legyen az, megjegyezve magamnak azt is, hogy leszokjak arról, hoyg rengeteget beszélek minden stresszhelyzetben. De erre ráérek még később...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Ana && Archer
Vissza az elejére Go down
 
Ana && Archer
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie-
Ugrás: