welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Charlene & Holly
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Charlene & Holly Kedd 30 Okt. 2018, 15:17
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Holly Kedd 30 Okt. 2018, 15:17


Charlene & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Utálom a hivatalos eseményeket. Valahogy sohasem rajongtam azért, ha nyilvánosan kellett szerepelnem és úgy mutogattak, mint valami szépművészeti tárgyat. Mások biztosan élvezték a felhajtást, a művészek többsége ráadásul igényelte is, hogy rajongják körbe őket, legalábbis tapasztalataim szerint. Én azonban kivétel voltam alóla, talán az előéletem tehetett róla. A túl sok figyelem annyira riasztott most már, hogy sokkal jobban szerettem a háttérbe húzódva szemlélődni, netán névtelenségbe burkolózni.
Ám voltak olyan esetek, amikor ezt nem engedhettem meg magamnak. És én felettébb gyűlöltem ezeket a kivételeket, mégis kötött a szerződés, amit a galéria kötött velem. Előre közölték, hogy készüljek fel erre az eshetőségre, szóval igazából korrektek voltak. Csak éppen akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy az öcsémet gyilkosság vádjával fogják letartóztatni, az én világom pedig fenekestül felfordul, én meg kifordulok teljesen önmagamból.
Hetek óta nem igazán találtam a helyem, napokra annyira eltűntem, hogy szinte elérni sem lehetett, bár akkor munka miatt döntöttem így. Azt hittem, hogy segíteni fog, de amint visszazökkentem a normál kerékvágásba, újra jöttek a borús fellegek a fejem fölé. És még csak nem is használhattam kifogásként, mert amíg lehetett, titkolni akartam. Addig jó, amíg a sajtó nem neszel meg semmit, de alig maradt időm a tárgyalásig. Ha úgy vesszük, a napjaim meg voltak számlálva, ahogyan az öcsémé is.
Gondolataimból a hozzám intézett szavak rántottak vissza, bár nem teljesen fogtam fel az értelmüket. A hölgy nagyon udvarias és lelkes volt, én azonban sajnálatos módon nem tudtam osztozni vele ebben. Zavartan pislogtam hát felé, és egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen dekoráció lesz a teremben, ahol a képeim ki lesznek állítva. Már az is elég baj, hogy saját magamat is oda kell majd állítanom.
- Nézze, igazán értékelem a buzgalmát, de én egyáltalán nem tudok most ezzel foglalkozni, ne haragudjon! Ez nem maga ellen szól, de egyszerűen úgy érzem, hogy megfulladok. – vallottam be őszintén, mert valószínűnek tartottam, hogy mindez tökéletesen az arcomra is volt írva. Általában jól titkoltam a valódi érzelmeimet, sokat gyakoroltam az évek során, de voltak esetek, amikor ez nem ment. Most is túl fáradtnak éreztem magam hozzá, bármennyire legyen is ciki. Tudtam, hogy más imádná, hogy körülötte forog minden, és a nők többsége is szeretett szépen kiöltözni, de én csak nyűgnek éreztem.
- Nem lehetne valahogyan mindezt nélkülem megoldani? – sóhajtottam elkínzottan, beletúrva dús tincseim közé. – Ha lehetne, én el sem jönnék… - körülnéztem a galéria fogadótermében. Ez egy nagy esemény volt, valami jótékonysági gálával volt összeszervezve, ezért is volt annyira fontos. Lett volna legalábbis, ha nekem a magánéletem rendben van és nincs benne számomra sokkalta lényegesebb dolog.


MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
32
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
15
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Rendezvényszervező
Play by :
Scarlett Johansson

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Holly Vas. 04 Nov. 2018, 15:34
Az egyik dolog amit a legjobban szeretek a munkámban - amiért bár nem vagyok odáig, néha mégis villámcsapásként hasít belém a felismerés, hogy élvezem a dolgot -, hogy soha nem tudnám unalmasnak nevezni. Egyik esemény sem olyan, mint az előző. Legyen szó gáláról, könyvbemutatóról vagy kiállításról, egyik helyszín sem olyan mint a másik és minden megrendelő mást és mást akar. Az éves jótékonysági gálák és átadók pedig csak a kellő megszokást csempészik egy rendezvényszervező életébe. Ami persze sokszor szintén kihívás, hiszen mindig jobbat, szebbet és ütősebbet próbálunk alkotni a tavalyinál, még ésszerű kereteken belül.
Önmagában persze egy-egy típusú rendezvény is kihívás tud lenni. Ilyenek számomra a jótékonysági estek, amikor mindig igyekeznem kell, hogy megtaláljam azt a bizonyos arany középutat az extravagáns és az alázatos között. Nem szabad túlesni a ló túloldalára, hiszen ha az esemény dekorációja többe kerül, mint amennyi adomány összegyűlik, mégis hogyan lehetne hiteles az egész? Hogyan lehetne bárkinek az a célja, hogy jótékonykodjon, ha a külcsín többet nyom a latba? Ugyanakkor persze azt sem szabad elfelejteni, hogy milyen közönségnek szól egy-egy esemény. Ki engedheti meg magának, hogy valamilyen hangzatos cél érdekében a családja körében tetőtől talpig elegánsan felöltözve a vagyona egy részét eladományozza? Ezek az emberek, akik számomra is a fő célközönséget jelentik, nem elégednek meg valamivel, ami a legjobb jóindulattal is csupán középszintűnek nevezhető.
Aztán persze nem szabad megfeledkezni a kliensekkel sem. Vannak művészek, akiknek a kívánságai már-már teljesíthetetlennek tűnnek. Vannak akik olyan dolgokat szeretnének egy-egy kiállításukon viszont látni, ami csak egy igazi művész elméjében akkora intenzitású, hogy azt mondhatná rá valaki: lenyűgöző.
- Szóval a dekoráció lényegében egyedül fényekből állna. Próbálnánk kihangsúlyozni magukat a fotókat, amelyekről ön akar mondhatna is pár szót. Ha csak a vendégek között elvegyülve is, de remek lenne... Mit gondol, ez megoldható? - Szemöldököm a magasba szalad, kérdő pillantásom a nő arcát fürkészi, akiről a másodperc egy tört része alatt bárki leolvashatja, hogy gondolatban egyáltalán nem ezen a megbeszélésen jár, hanem valahol teljesen máshol, nagyon-nagyon messze.
Finoman megköszörülöm a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmét. A szavai azonban meglepetésként érnek, amit mégis igyekszem leplezni. A megállapodást már megkötöttük a galériával, már csak Holly, a művész köré kell formálnunk annyira a dolgot, hogy mindketten legalább annyira magunkénak érezhessük a projektet, mint amennyire a másiké is egyben.
- Attól tartok ki kell találnunk valamit, hogy jelen legyen. - Finom bólintással igyekszem még inkább hangsúlyozni a szavaimat. - Ezek az emberek szeretik, ha tudják, hogy ki a képek mögött álló művész. Ettől... elitnek és különlegesnek érzik magukat - halkan felnevetek. - Mintha valamilyen különleges képesség lenne, hogy elmondhatják; találkoztak magával. - Megvonom a vállaimat. Beleszülettem az elit világába, így tudom miről beszélek. És nem félek kimondani.
- Ki tudunk találni olyasmit is, amivel nem vonjuk Önre a figyelmet, mégis jelen van. Ezt talán még egzotikusabbnak találnák a jótékonykodók...
Holly & Charlene


Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Holly Vas. 04 Nov. 2018, 23:27


Charlene & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Nem a körülöttem forgó nő tehetett arról, hogy nekem itt kellett lennem és elszenvednem mindezt, ugyanakkor mégis tőle kellett elviselnem az egész hercehurcát. És ez nekem egyáltalán nem volt ínyemre, hiába mondogattam magamban azt, hogy csak a munkáját végzi. Igen, nyilván csak a munkáját végzi, de ez egyet jelentett azzal, hogy nekem meg az amúgy is gyenge idegeimen táncolt. Alapvetően nem volt ám idegesítő, inkább az bosszantott, amiért körülöttem forgott, és persze amiről még továbbra sem ő tehetett.
- Aligha! – ráztam meg elutasítóan a fejemet, amikor sikerült kiragadnia végre a gondolataim mocsarából. – Semmi kedvem elvegyülni, egyszerűen képtelen vagyok erre! – lehet, hogy kezdtem egy kicsit bepánikolni ennek az egésznek a gondolatától, hiába igyekeztem uralkodni magamon. Teljesen szét voltam csúszva, és ilyen állapotomban még a szokottnál is kevesebb hangulatom volt ahhoz, hogy én jó pofát vágjak az emberekhez. Olyanokhoz, akiket nem ismerek, akiktől kiver a víz, akiknek nem számít semmi más, csupán a külsőségek. Nem kedveltem a vevőim többségét, így nem is nagyon szerettem arra gondolni, hogy hová kerültek a képeim.
- Aki annyira érdeklődik irántam, az próbáljon felfedezni a képeimben. – hülyeség volt, a meghívottak többsége erre úgyis képtelen lennek. Kár is lett volna elvárni tőlük valami olyat, amire eredendően nem voltak képesek. Nem kedveltem a gazdag elitet, de szerintem ez egyértelműen lejött bárkinek, aki kicsit is beszélgetett velem. Én nem próbáltam meg magam eladni, mint a többség. Ha kellett, megvették, ha nem, hát azt is túléltem. Nem túl jó marketing, ezzel tisztában vagyok, de én már csak ilyen különc vagyok a művészek között is.
- Nem hiszem, hogy a meghívottak ettől éreznék magukat elitnek, Miss Whitley! – ráztam meg a fejemet lemondóan. – Ők tökéletesen tisztában vannak a hovatartozásukkal, és ezt nem is restek mások orra alá dörgölni, a lehető legfeltűnőbb módon. – én meg nem is szándékoztam egy percig sem véka alá rejteni a véleményemet ezekről az emberekről. Akár közéjük tartozik, akár nem. – Bár kedves próbálkozás volt öntől… - fűztem hozzá, amikor ismét emlékeztettem magam, hogy ő csak a munkáját végzi, és nem ellene kellene irányítanom a kétségbeesett haragom, és a menekülési vágyam szülte feszültséget.
- Az valóban különleges, aki elmondhatja ezt magáról, mivel a leggyakrabban kerülöm az efféle szerepléseket. Ez nem maga ellen szól, tényleg! – emeltem fel megadóan a kezeimet. – Egyszerűen csak túl későn tájékoztattak erről, és én most amúgy sem vagyok képes erre. Nem a művész szeszélye, hanem… - hogyan mondhattam volna el neki, hogy az öcsém gyilkosság vádjával ül előzetesben, és minden gondolatom körülötte forog? Az ilyesmivel nem henceg az ember, így végül én is inkább elharaptam a mondat végét.
- Jó, azt megköszönném! – szusszantam végül hosszasan, mert feltűnt a hajlandósága arra, hogy segítsen megoldani a cseppet sem könnyű helyzetemet. Ettől máris szimpatikusabb lett, és úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt. – És miképpen tudná ezt kivitelezni? – közben elindultam, a fényeket tanulmányozva, amik jelenleg be voltak állítva. Én már tudtam, hogy melyik képemet hová szeretném, és mennyi hangsúlyt akarok nekik adni.



MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
32
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
15
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Rendezvényszervező
Play by :
Scarlett Johansson

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Holly Szomb. 10 Nov. 2018, 14:34
A munkám része, hogy néha összeakadok olyan emberekkel, akiknek vagy szimplán nagyon más az ízlése és nem tetszik nekik az, amit én találok ki, vagy valamilyen számomra teljesen ismeretlen okból egyszerűen nem tudunk egy hullámhosszon együttműködni. De úgy hiszem mindannyian emberek vagyunk és nagyon különbözőek, így furcsa is lenne elvárni, hogy mindenben meg tudjunk egyezni egymással. Ez a helyzet most is, Holly-val, akinek az évad legszebb kiállítását tudnám összehozni, ha ő is akarná, akár csak egy kicsivel jobban is. Úgy érzem ebben az esetben azonban meg kell próbálnom valamilyen úton-módon kompromisszumra jutnom vele, mert a végeredmény olyan kaliberű, ami nem csak az ő, de még az én karrieremet is előrébb lökheti. Úgy tűnik azonban, hogy Hollynak éppen ezzel az előre vizionált sikerrel és figyelemmel van problémája, amelyet bizony a jótékonysági esten is megkapna, hiszen ő lesz az este sztárja, abban a minőségben, hogy a művész a képek mögött.
- Van esetleg valami konkrét oka? - Kérdő pillantásom a nőre vándorol, igyekszem megfejteni a rejtélyt, amely lassan kezd túl nagy fejfájást okozni egy ilyen egyszerű munkához. - Esetleg a vendéglistával lenne a gond? Van rajta valaki olyan, akinek nem kellene? - Sosem lehet tudni, igaz? Minden eshetőségre gondolni kell, nekem pedig hirtelenjében nem jut eszembe más, amiért ennyire ellenére lehetne a nőnek, hogy személyesen is jelen legyen az eseményen. Hiszen a saját munkáját láthatná a falakon, amelyekért megdolgozott és az elismerésért is, amit a vendégektől kapna.
- Nem érthet mindenki annyira hozzá, mint Ön is - finom mosoly bujkál a szám sarkában. Lám olyasvalakivel fújt össze a szél, akinek nő létére nagyon határozott véleménye van a világról, ez pedig bevallom tetszik. Hiszen nekünk, nőknek mindig is kicsit nehezebb dolgunk volt, a történelem során rengeteg korszakon át. És bár már jó irányba indultunk el, még mindig szükség van olyan határozott és őszinte véleménnyel rendelkező emberekre, mint a mostani kliensem is.
Értem én. Hiszen ő művész, akit nem mint személyt lehet megvásárolni, hanem a képein át lehet csak megismerni. De ahhoz kell egy bizonyos látásmód, hogy ez bárkinek is sikerüljön. Holly pedig valószínűleg nem kíváncsi azokra, akikben nincs meg ez a különleges szemlélet.
- Nem minden gazdag ember indult ugyanonnan. - Megrázom a fejem. Én aztán tudom. Egész életemben olyan emberekkel voltam körülvéve, akik vagy beleszülettek a vagyonba, vagy hosszú és töredelmes úton, de feljutottak a saját létrájuk azon fokára, amelyen ücsörögve és lábukat lóbálva már elég jól érzik magukat. De ahhoz, hogy bizonyítani is tudják, hogy ide tartoznak, a hozzáállásukon is változtatniuk kell. Ez pedig mindenkinél kicsit másképp jelenik meg. Ha azzal kell dicsekedniük, hogy hány művészt ismernek személyesen, hát azzal fognak.
- Én mindenképpen szeretnék megoldást találni erre a helyzetre. - Megvonom a vállaimat, miközben lázasan töröm a fejem azon a bizonyos megoldáson. - Mindenképpen el kellene jönnie. Hiszen az az Ön estéje is, nem csak a jótékonyságról szól, hanem arról is, hogy milyen bámulatos képei vannak. - Lehetetlen küldetés vagy sem, de nem akarok engedni abból, ami az elvárt minimum lenne. - Mi lenne, ha csak.. mondjuk három emberrel kellene találkoznia az egész este folyamán? A három legtöbbet adományozóval...?
Holly & Charlene


Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Holly Pént. 16 Nov. 2018, 12:08


Charlene & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Tudom én, hogy más ölt volna egy ilyen lehetőségért, amilyet most én kaptam. Azt is tudtam, hogy a velem szemben álló nő csak a feladatát végezte, és nem ellenem akart ezzel merényletet elkövetni, de ettől még nem volt könnyebb együttműködnöm vele. Nem vagyok alapvetően akadékoskodó típus, és ennyire elzárkózni sem szoktam az efféle eseményektől, noha sosem szerettem a középpontban lenni. Gondolom azért, mert eleget voltam ott ahhoz, hogy egy életre megutáljam, csupán a sors fintora volt, hogy olyan sikeres lettem a hobbimnak köszönhetően, hogy újra ilyen szerepbe kerültem. Ugyan nem ugyanolyan szinten, de a lényeg hasonló volt. Velem foglalkoztak, és én ezért nem rajongtam.
- Egyszerűen csak nem szeretem, ha túl sok figyelmet kapok. – vontam meg a vállaimat. Ezen a legtöbben meg szoktak lepődni, mert abból indulnak ki, hogy művész vagyok, ők meg szeretik a felhajtást. Nyilván nem büszkélkedtem el senkinek a múltammal, amiből egyértelművé válhattak volna az ellenérzésem okai, de szerintem nem is ez a fontos. Így volt, és kész. – Nem hiszem, hogy akadna ilyen, de különben sem állok senkivel olyan rossz viszonyban, hogy zavarjon a jelenléte. – legalábbis, ha az emlékezetem nem csal, akkor nem akadtak ellenségeim, vagy olyanok, akikkel ne akartam volna valamilyen oknál fogva találkozni. Inkább csak úgy kompletten az emberekkel volt bajom.
- Az lehet, hogy nem mindenki indul ugyanonnan, viszont most ugyanott tartanak, és csak ez számít. A jelen, nem pedig az, hogy mi volt azelőtt, hogy bekerültek volna ebbe a körbe. Nem mondom, hogy nincs ilyen, de nagyon ritka, hogy valaki ne felejtse el, hogy nem mindig volt azon a szinten, ahol most. – vontam meg a vállaimat. Nem volt nekem tisztem elítélni senkit, fejtegetni is felesleges volt a véleményemet ezzel kapcsolatban, mégis megtettem. Talán azért, hogy ne érezze azt, hogy én a személye ellen vagyok, és még beszélni sem vagyok képes vele.
- Gondoltam, hiszen az a dolga, hogy megoldja a helyzetet és eleget tegyen az olyan szörnyű nőszemélyek igényeinek, mint amilyen én is vagyok. – tudtam, hogy nehéz velem, főleg mostanában. Ezért is rebbent halovány mosolyra a szám széle, de alig lehetett csak észrevenni. – El fogok jönni, mert köt a szerződés. Csak tisztázni szerettem volna legalább önnel, hogy ettől függetlenül még egyetlen porcikám sem kívánkozik ide. – közben körülnéztem a térben önkéntelenül is. Hamarosan itt hemzsegni fognak az emberek, és én még nem tudtam, hogyan lavírozzak közöttük. Valahogy muszáj lesz.
- Köszönöm! – újabb mosollyal ajándékoztam meg a dicséret hallatán. Azért azt mindig értékeltem, ha értékelnek. Olyankor is, ha csupán udvariasságból tették. – El fogják árverezni őket, vagy legalábbis egy részüket. Amiket megvesznek, azoknak a bevételéből is alapítványok fognak részesülni. – ez legalább nemes cél volt, kedvemre való. Csakis ezért, és a szerződés miatt vállaltam be, amúgy szívem szerint otthon gubbasztottam volna, hogy a nyomorult, elfuserált életemen merengjek. Persze megtehettem volna, hogy megszegem, amit aláírtam, de olyan nagy összeget kellett volna kifizetnem érte, ami most nem fért bele. A galéria jó nevű volt és elit, nekem meg kellett a pénz az öcsém perköltségeire. Még rágondolni is szörnyű volt…
- Nem hiszem, hogy ezt így képes lenne lekorlátozni. A galéria vezetője elég egyértelműen közölte velem, hogy mutogatni szeretne. Vegyüljek el, mosolyogjak, és próbáljak minden képet vevőhöz juttatni. Mintha az én dolgom lenne az eladás. – nos, igen. Ez a része már egyáltalán nem tetszett. Nem voltam én olyan elbűvölő személyiség, hogy azzal nyerjem meg magamnak az adományozók felét. – Csak egyszerűen nem akarok túl sok figyelmet, ha ez megoldható. Ne kelljen beszédet mondanom, meg ne mutogassanak, hogy én vagyok… én. – hülyén hangzott, de csak így tudtam lezárni a gondolatmenetem. – A képek elrendezéséért is maga felel, vagy csak a többi dologért? – érdeklődtem kíváncsian.

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Holly
Vissza az elejére Go down
 
Charlene & Holly
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Plateau-Mont-Royal-
Ugrás: