welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Charlene & Émilie
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Charlene & Émilie Kedd 30 Okt. 2018, 13:13
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Émilie Kedd 30 Okt. 2018, 13:21


Charlene & Émilie
Glitter everywhere

A munka megszállottjaként nem meglepő, hogy a legtöbb olyan rendezvényen, bemutatón ott vagyok, ahol bármi újdonsággal kapcsolatosan képbe kerülhetek. Az én szakmámban nagyon nagy hátrány, ha valaki nem képes tartani a lépést, márpedig az én maximalista jellemem távol áll ekkora baklövésektől. Nem mellesleg rajongója vagyok a szakmámnak, szóval számomra ez tulajdonképpen szórakozás. Amennyit pörgök tavasztól szeptember végéig, meg sem kottyan a rengeteg szakmai továbbképzés a hűvösebb hónapokban, sőt, feleannyira sem foglalnak le, ha őszinte szeretnék lenni. Ami azt illeti, akad még pár esküvőm, de azok az időjárás okán általában szolidabbak, illetőleg belső terekre korlátozódnak, azokkal kevesebb a munka, mint a külső helyszíneken, noha én jobb szeretem a szabadtéri esküvőket. Ettől függetlenül minden párnak megvan a maga kis álma, amit szeretek maradéktalanul megvalósítani a számukra.
Ezúttal egy friss, üde, ám még jelenleg kicsi és ismeretlen dekorációs cégről van szó. Két fiatal lány vállalkozása, ami vélhetőleg életük nagy álma, és igyekeznek mindent nagyon odatenni, hogy megfeleljenek a vaskos elvárásoknak. Ha most elszúrják, nem igazán akadnak majd le szerződőfelek a számukra, márpedig a kölcsönös együttműködések nélkül nem lesz jó másra a szép kis szalonjuk, mint lánybúcsúkra lufikat felfújni szombatonként. Sok ilyet láttunk már szerintem mind befuccsolni, kell valami plusz, vagy valaki, aki lát bennük fantáziát, és foglalkoztatja őket állandóan.
Ahogy belépek a helyiségbe, szinte biztosra veszem, hogy ők a megengedhető kategóriát képviselik az iparban, ami inkább a kreatívabb, de mutatós megoldásokra helyezi a hangsúlyt, mintsem luxus holmikat áruljon horror áron. Nincs baj azzal sem, van igény rá, én azonban magamhoz közelebbinek érzem ezt a fajta megközelítést, elég sok pár akad, akiknek fontos minden apró megtakarítás, amit össze tudok nekik szedni. Egyébként a legtöbb új cég itt kezdi, aztán amikor felviszi az isten a dolgukat, és megugrik a népszerűségük, az meglátszik az áraikon is. Én ekkor szoktam más partnerek után nézni, mert mindig kell legalább egy olyan közreműködő, aki képes azt garantálni, hogy a lehető legbarátibb áron dekorálja ki az adott eseménynek helyet adó területet. Esetemben az esküvőket. Jelenleg nincsen ilyen problémám, de sosem árt több vasat tartani a tűzben, mert ugyan ki tudja, hogy egy-egy párnak mikor melyik cég bemutató anyaga nyeri el a tetszését.
Be kell valljam, így első látásra szimpatikus az elképzelés, de meglátjuk, mit tartogatnak még. Körbenézve elég sok ismerős arcot fedezek fel, ami egyébként pozitív, szeretem megbeszélni az ilyen eseményeken a véleményemet másokkal, akár magukkal a friss vállalkozókkal, ám a két delikvenst egyelőre nem látom.
Elveszek egy pohárral a hostess lányok által kínált pezsgőből, az arcomon mosoly honol, igyekszem minden részletet beszívni, illetve inkább tanulmányozni, számomra rettentően fontos, hogy mindenre odafigyeljenek a partnereim, különben szó sem lehet közös munkáról. Akinek a tevékenysége nem tetszik, azt nem ajánlom másnak sem. Igazság szerint sokszor úgy gondolom, rettentően nehéz elindulni ezen a piacon új, ismeretlen arcként, én már tíz éve benne vagyok, és kezdetben azért nekem is akadtak lehetetlennek tűnő akadályok az utamba, de szerencsére ma már ott tartok, hogy nem kell azon aggódnom, hogy felkopik az állam, vagy nem lesz miből felnevelnem a majdani gyermekemet.
- Áhh, Charlene! Szervusz! Téged mindig öröm látni!
Köszönök mosolyogva a nőnek, aki bár rendezvényszervező, de nem csupán esküvőkkel foglalkozik, mázlimra, lehetséges, hogy bajban lennék, hogyha kizárólag erre koncentrálna. Akadnak azért nagy nevek így is az én területemen, éppen ezért nem kényelmesedhetek el, muszáj mindig hajtanom az újat és képeznem magam.
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
32
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
15
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Rendezvényszervező
Play by :
Scarlett Johansson

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Émilie Szomb. 03 Nov. 2018, 00:13
Ha egyetlen egy valamit kellene megemlítenem, amit egyszerre kapcsolatba hozhatok a munkámmal és az apámmal is, gondolkodás nélkül tudnám a válaszomat. A kapcsolatrendszer az. Úgy is mondhatnánk, hogy olyasmi ez, amit már egészen kicsi koromban megtanított nekem az apám, holott akkor még nem volt az az elismert politikus, az ismert közszereplő, aki ma. Akkor még csak egy parancsokat osztogató és maga is parancsot követő tisztes katona ember volt, aki egyszerre szolgálta a hazáját és tette büszkévé az őseit, akik bár nem tudták ezt saját szavaikkal igazolni, de a ranglétrán való rohamos felfelé lépkedés és a felettesei elismerő szavai épp eléggé ékes bizonyítékai voltak annak, hogy az idősebb Ronald Whitley a család egyik büszkesége.
Bár gyerekként még nem sok értelmét láttam apám bölcselkedő szavainak és annak, hogy miért is kellene a "megfelelő" gyerekekkel barátkoznom az iskolában, vagy hogy miért fontos, hogy a bátyám és én ne rosszalkodjunk, amikor ismerős, de rettenetesen komoly felnőttek jönnek hozzánk vacsorára.
Volt időszak, hogy utáltam az egészet. A hamis mosolyokat, a szórakozásnak beállított partikat, ahol valójában nagyon is komoly dolgokról folyt a diskurzus, az egész pusztán csak egy újabb ok volt arra, hogy a gazdagok megmutathassák mennyit is érnek valójában a drága ruháikkal és fényes ékszereikkel. Kötelességtudóan mindig minta lánya voltam ugyan apámnak, de soha nem éreztem át annyira - és azóta sem - anyám panaszkodását, amikor arról beszélt, hogy ő sokkal jobban szeret pusztán adományozni a rászorulóknak és nem ekkora felhajtást csapni az egész miatt. Többet költeni ruhára, mint amennyit segítségre... Aztán persze az évek elteltével apám tanítása megérett, én pedig felfedeztem mekkora előnyt jelent nem csak a név, de az okosan, már-már taktikusan kialakított kapcsolatrendszer is. Bár az, hogy mindenkivel éppen annyira legyen jóban az ember, hogy bárkitől kérhessen szívességet, még mindig apám reszortja.
Azok a bemutatók pedig, amelyek közül úgy érzem mindig mindegyikre hivatalos vagyok, remek alkalmat jelentenek arra, hogy a szakmabeliek új arcokat ismerhessenek meg, vagy éppen találkozhassanak a régiekkel. Bevallom, nem az én stílusom egy-egy újonnan induló, még csak feltörekvőnek sem feltétlenül nevezhető vállalkozás megnyitójára járni. Az én köreim akarva akaratlanul is, de magasabbról indulnak. Mégis, néha mindenkinek van egy megérzése. Megérzése, miszerint ez most valami más lesz, különleges lesz. Hogy túl fogja élni. Hogy azoknak a fiatal lányoknak, akiknek az álma volt ez a dekorációs cég nem törik össze.
Nem pásztázom végig a jelenlévőket, hiszen valószínűleg a létező összes szakmabeli itt van a helyiségben. És különben is, ahogy apám mondaná: nem a vadászra váró őzikének kell lennünk egy teremben, hanem ugrásra kész vadmacskának.
- Émilie! - Kedves, őszinte mosoly költözik az arcomra, amikor egymásba botlunk a nővel. - Szia! - Előbb elismerően pillantok végig rajta, mintha szavak nélkül is azt igyekezném kifejezni, hogy igazán csinos ma, majd a mellettünk elsétáló pincér tálcájáról emelek le a kolléganőmhöz hasonlóan egy pohár pezsgőt.
- Téged szintúgy! Mondd csak, hogy vagy? - Szemöldököm a magasba szalad, de éppen csak annyira, hogy ne legyen túlzóan kíváncsi az arckifejezésem. A nevelőnőim - akiket a bátyám miatt kellett olyan sűrűn váltogatnunk - azt hiszem büszkék lennének rám. - Mikor is találkoztunk utoljára?
- Na és hogy tetszik a hely? - Finom mozdulattal mutatok végig a helyiségen, amely ízlésesen és a virágoknak hála kifejezetten tetszetősen van feldíszítve. Ez a rendezvényszervezéssel foglalkozók paradicsoma.
Émilie & Charlene


Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Émilie Szomb. 03 Nov. 2018, 19:36


Charlene & Émilie
Glitter everywhere

Alapvetően mosolygós típus vagyok, szóval számomra nem gond mindenkivel szemben a szebbik orcámat mutatnom, ezekben a körökben nem jár jól az, aki citromba harapott primadonnaként jár-kel. Az esetünkben sokszor fontos a szimpátia, vannak olyan emberek, akik hiába nagy név valaki a szakmában, nem fognak egy nehezen elviselhető, komor alakkal leszerződni. Félreértés ne essék, voltak, akiket nem kedveltem, én sem vagyok olyan irgalmas szamaritánus, hogy mindenkiben megleljem a jót, még ha valójában nincs is ott. Noha a naiv oldalam szereti azt hinni, hogy akar mindenkinek, de ez sajnos nem igaz. A szerencsés helyzet most azonban az, hogy az említett hölgyet valóban kedvelem, nem szükséges magamra erőltetnem az öröm látszatát, noha annyira azért nem ismerjük egymást, de a szimpátiához részemről túl sok sosem kellett. Valahogy mindig mindketten rohanunk, vagy számos másik kollégánk csíp el minket, és nem sikerül beszélnünk, van olyan alkalom, hogy egyáltalán nem. Ezúttal úgy fest, akad egymásra némi időnk, ami részemről mindenképpen kellemes nyitánya az eseménynek.
Charlene mindig makulátlan a szememben, olyan, akivel én is bármikor szívesen együtt dolgoznék, ha úgy hozza a sors, nem mellesleg, olyan körökben mozog, hogy mindenképpen jobb jóban lenni vele, mintsem szálka lenni a szemében. Igaz, én ez utóbbit bárki más esetében szeretem elkerülni, valahogy túlságosan elüt a jellememtől, hogy mások alá tegyek. Maradok a kedvességnél, nekem az mindig bejött.
- Remekül, köszönöm szépen. Szeretem ezeket az estéket, jó látni ezt a lelkesedést, a vérfrissítést.
Nem könnyű bekerülni a véráramba a szakmánkban, nagyon vaskos ismeretségi kör szükséges hozzá, és elég egy hiba, annak máris híre megy, és nem biztos, hogy vissza tudja verekedni magát az ember a foglalkoztatottak közé. Én ezért szeretem mindig a végletekig pontosan végezni a munkámat. Abban hiba nem lehet, de egyébként sem engedne mást a jellemem.
- Ha jól emlékszem, valamikor a nyáron.
Annyi helyen voltam akkor is, hogy meg sem tudnám mondani, melyik alkalommal sikerült összefutnunk, de többször előfordult, abban biztos vagyok. Igaz, munkán kívül sosem alakult úgy, hogy leüljünk, ám vannak kapcsolatok, amik pont úgy jók, ahogy vannak, nem szükséges őket bolygatni. Nekem valahogy úgy tűnt mindig, hogy azért elég más világ vagyunk mi ketten, ez persze nem jelenti azt, hogy adott esetben nem lehetnénk teszem azt barátnők, ám eddig nem alakult úgy, hogy lépéseket tegyünk a dolog érdekében.
- Neked hogy mennek a dolgaid? Van mostanában valami nagy projekt, amint dolgozol?
Volt olyan időszak, amikor elgondolkodtam azon, hogy ki kellene terjesztenem a tevékenységemet, de aztán úgy döntöttem, nekem az esküvőszervezés volt az álmom, a szerelmem, nem csalhatom hát meg, és foglalkozhatok mellette minden mással. Ebben ki tudtam teljesedni, és nagyon jól ment, következésképpen nem ugráltam, az életem más területein épp elég kihívás léteznem, nem teszek magamnak keresztbe ott, ahol minden rendben.
- Pazar. Igazság szerint kicsit meglepődtem, nem számítottam arra, hogy ennyire tetszeni fog. Mostanság alig akadt olyan új arc, akivel szívesen együtt dolgoztam volna. Eddig reménykeltő kivételnek tűnnek a lányok. Alig várom, hogy beszéljek velük pár szót.
Tudom, hogy hozzám hasonlóan sokan ezen az állásponton vannak, hisz anélkül lehetetlen mérlegelni a lehetséges jövőbeli együttműködést, ám azért elég ismert voltam a magam területén ahhoz, hogy némi előnyöm legyen, és ami azt illeti, a velem szemben álló lenyűgöző nő még inkább kitűnt ilyen értelemben.
- Javítsd ki, ha tévedek, de van egy olyan érzésem, hogy ezúttal te is lelkesebb vagy, mint általában.
Engedek meg magamnak egy szélesebb mosolyt, elvégre, azt azért többnyire sikerül leszűrnöm a különböző arcokról, hogy mennyire nyeri el a tetszésüket, amit éppen látnak.
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
32
Hozzászólások száma :
23
Reagok száma :
15
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Rendezvényszervező
Play by :
Scarlett Johansson

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Émilie Pént. 09 Nov. 2018, 22:35
Ha valamelyik kollégám valaha azt állítaná hogy unja a munkáját, biztos vagyok benne, hogy hazudna. Egy rendezvényszervező soha nem unatkozhat, hiszen ha éppen nem túl sűrű a programja a kliensei miatt, hát ott van milliónyi lehetőség, mint a mai is, hogy újonnan nyitott cégek, vagy különböző kiállítások résztvevője lehet az ember. Ahol nem csak érdekes dolgokról szerezhetünk tudomást, de új embereket is megismerhetünk, akik később nem csak hogy jó pontot jelenthetnek - hiszen ha valakinek van valamilyen specialitása rendezvényszervezés terén, hát mindig jól jön az ismeretség -, de ugyanúgy jó társaságot jelenthetnek egy-egy ilyen esemény alkalmával. Amelyek közül a szerencsésebbek úgy válogathatnak, mint sokan a piacon. Bevallom sokszor engem is elhalmoznak a kreatívabbnál kreatívabb meghívók, amelyek közül sokat sajnos udvariasan vissza kell utasítom, ha igazán anya akarok lenni. Ellentétben a volt férjemmel ugyanis, legyen bármilyen zsúfolt is a munkabeosztásom, számomra sokkal fontosabb, hogy jó anyukája legyek a kislányomnak, mint az, hogy minél több pénzt keressek. Hiszen a családomnak annyi vagyona van, hogy ha most úgy döntenék, hogy soha többet egy ujjamat sem mozdítom és nem fogok dolgozni, akkor is megélnék, egészen életem végéig. Egészen elképesztő, nem igaz?
Szeretném persze azt hinni, hogy a családi helyzetem és apám ismertsége ellenére nem vagyok olyasvalaki, aki túl magasan hordja az orrát. Hiszen rengeteg olyan ismerősöm és kedves barátom van, aki nem az elit köreiből lépett az életembe. Különben is, ha valami, hát a családi és anyagi háttér nem kellene, hogy túl sok mindent jelentsen. Mindenki fölött a saját maga által elért eredményei alapján lehet ítélkezni, ezért sem dicsekszem el mindenkinek, aki még nem tudja, hogy az apám híres politikus. Ezért is igyekszem az ajtón kívül hagyni a Whitley tekintélyt, amely már-már öröklődni látszik a családban és egyszerűen csak Charlene lenni, aki azért jött ide ma, hogy élvezze ezt a két alapító számára különleges alkalmat.
- Ó, örülök! - Jókedvű mosolyra húzódnak az ajkaim, ahogyan a kolléganőmet hallgatom. - Abszolút egyetértek! - Még finoman bólintok is néhányat, hogy a szavaimat teljes mértékben nyomatékosíthassam. Milyen szép is látni, amikor valakinek - esetünkben valakik - álma valósággá válik. Egyszerre lehet félelmetes is ezeknek a lányoknak, hiszen teljesen kezdők ebben a szakmában, de mégis olyasmi ez, amit ha mindketten szeretnek, akkor munka is seperc alatt élvezhetővé válik.
- Gyakrabban kellene összefutnunk! - felelem bosszankodást csempészve a hangomba, amelyről mégis érezni, hogy nem gondolom ám halálosan komolyan. Bármilyen jó is lenne Émilie társaságában gyakrabban cseverészni a szakmáink ártalmairól és kellemes pillanatairól, sejtem, hogy mindketten elég elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy még "barátkozni' is legyen időnk. Elég, ha megvan a kölcsönös tisztelet és a kedves és őszinte mosolyok, amelyekkel alkalmanként köszöntjük egymást, egy közös délután előtt.
- Abszolút egyetértek! - Felelem neki, s szinte cinkosságnak érzem a helyzetet, amit mindkettőnk jogtalan meglepettsége mutat azzal kapcsolatban, hogy mire számítottunk ma. - Sokszor csodálom, hogy még van, aki lát fantáziát csatlakozni az iparba, amikor a nagy cégek és multik szinte felőrlik az olyan kreativitást, mint ezé a két lányé is - megcsóválom a fejem. Drágább művelet lenne bármilyen rendezvényt összehozni, ha minden kistermelőtől érkezne, de mennyivel hangulatosabb lenne, és biztos vagyok benne, hogy az alkotók is motiváltabbak lennének.
- Igazad lehet.. - jegyzem meg halkan nevetve. - Sokszor inkább csak szelektálom a meghívóimat, de ez valahogy kitűnt... Vagy szimplán megtetszett és láttam benne fantáziát. Valami új, valami fiatalos.
Émilie & Charlene


Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Émilie Vas. 18 Nov. 2018, 16:04


Charlene & Émilie
Glitter everywhere

Ilyen alkalmakkor óhatatlanul eszembe jut, hogy már középiskolában arról álmodoztam, milyen fantasztikus eseményeket fogok kreálni. Biztos, kellemes családi hátterem volt mindig, de igyekeztek volna valami kevésbé kockázatos foglalkozás felé terelni, hisz anya folyton azt mondogatta, hogy ismeretségek nélkül ebben a világban megállni a helyünket, lehetetlen. Erre én újra meg újra csak azt választoltam neki, hogy milyen szerencse, én mindenkivel megtalálom a közös hangot, és ritka az olyan, akiben ellenérzéseket váltanék ki. Ha mégis akad, annak más oka van, nem a viselkedésem. Mindenesetre sosem hagytam lebeszélni az álmaimról, a lelkesedésem töretlen volt az első általam szervezett esküvőig, és igazság szerint azóta sem változott ez. Ha az ember összehoz egy jó esküvőt, annak már híre mehet a vendégkörből, és ez mind csak exponenciálisan növekszik, manapság már van, hogy vissza kell utasítanom párokat, mert az általuk megálmodott időpont nem fér bele az időbeosztásomba, de olyan is előfordult már, hogy ragaszkodtak hozzám, és miattam módosítottak a terveiket. Az ilyen rendkívül hízelgő tud lenni, s azt hiszem, ezek a fiatal lányok is arról álmodnak, hogy egyszer ne nekik kelljen majd gőzerővel kajtatni a munkát, hanem házhoz jön majd. Nekem már a jövő évem májustól szeptember közepéig tele van, sőt, olyan „elvetemültekkel” is találkozni, akik 2020-ra már beíratták magukat. Néha egyébként megfordul a fejemben, hogy milyen lenne a sajátomat megálmodni a süteményektől az abrosz színéig, de nem vagyok benne biztos, hogy nekem valaha lesz esküvőm. Sőt, inkább arra hajaz az életem, hogy nem fog beleférni soha, ez csak ott bukik, hogy gyereket viszont azért majd szeretnék. Egyszer. Majd. Charlenenek van, úgy tudom, de sosem kérdeztem róla, mert szakmai körökből más magánéletébe sosem szerettem belemászni még felszínes szinten sem. Azon viszont mindig csodálkoztam, miként bírja ezt csinálni egy gyerek mellett. Én szerintem kitépném minden szál hajam, ha kiderülne, hogy babát várok. Amelyik életben egy pasinak nincs hely, ott bizony egy babának sem. Idővel majdcsak megcsendülnek a harangok odabenn, és előbukkan az a semmivel sem összetéveszthető, márpedig én anya szeretnék lenni érzés.
- Igen, jó volna, kár, hogy szerintem örülünk, ha egy tisztességes forró fürdőre jut időnk, nemhogy kapcsolatokat ápolni.
Én legalábbis így vagyok vele, nem szégyellem, hogy a szomszédaimmal a legszorosabb a kapcsolatom, kész szerencse, hogy a legjobb barátnőm pont mellettem lakik, különben szerintem megbolondulnék, hogy sosem jut rá időm. Azért más fél percet sétálni valakihez, és úgy beszélgetni, mint hosszasan kocsikázni.
- Ez engem is meglep. Mégis, újra meg újra felbukkannak, és meglepő számban meglehetősen esélyesek, mégis, egy jó ötletnél több kell, hogy valaki megvesse a lábát. Viszont ez az ifjonti bohém lelkesedés mindenképpen kecsegtető.
A virágokról eszembe jutott egy régi történet, amire akaratlanul ugyan, de kiszaladt az ajkaimon egy könnyed nevetés.
- Emlékszel arra az esküvőszervezőre, akinek a bakijáról hónapokig beszéltek? Volt egy vendége, és csak a vőlegény jött felfogadni, és csak a párja becenevét mondta, ami alapján nő is meg férfi is lehetett volna. Ő meg az hitte, meleg párról van szó, és totálisan erre a témára hozott össze nekik egy esküvő bemutatót. Jesszus, mekkora botrány volt belőle, azóta labdába sem rúghat. Ez egyébként a virágokról jutott eszembe.
A fejem rosszallóan csóváltam meg, igazából azóta sem értem, miként lehet ekkora bakot lőni, mindenesetre szerintem mindenkinek remek tanulópénz volt. Feltételezésekbe bocsátkozni meglehetősen buta dolog, de ez az élet minden területére igaz.
- Ez valami fantasztikus. Nagyon szép ötleteik vannak, amik ráadásul viszonylag költségtakarékosan megvalósíthatóak.
Elmélkedek, miközben lassan sétálok a különböző dekorációs elemek között, mert valljuk be, sok minden akad, ami pazar látvány a szemnek. Nekem elég kényes az ízlésem, nehéz igazán lenyűgözni, de az, amit itt látok, valóban kellemes meglepetés a számomra.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Charlene & Émilie
Vissza az elejére Go down
 
Charlene & Émilie
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie :: Sétálóutca-
Ugrás: