welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Holly & Émilie
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Holly & Émilie Hétf. 29 Okt. 2018, 12:19
***
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Hétf. 29 Okt. 2018, 12:20


Holly & Émilie
Lelki bajra egy kis süti

Egy hét az még oké, a kettőre is azt mondom, hogy egye fene, nem árt néha egyedül lenni kicsit, de azért azon már túl vagyunk, én pedig elkezdtem aggódni. Eleve hajlamos vagyok a nekem fontosakat gyakrabban zaklatni, mint talán szeretnék, noha ez nálam ez a pozitív érzéseim kivetülése, szóval most már ott tartok, hogy ez így nem mehet tovább, mert begolyózok. Mindenféle baljós tévképzeteim akadtak mostanra, bár ezekről mindig lebeszéltem magam, mert olykor láttam nála felkapcsolt lámpákat. Egy ideig annyiban hagytam ház, aztán tegnap megelégeltem a dolgot, és eldöntöttem, hogy ma megpróbálom valamiképp felrázni. Milyen barát lennék, ha hagynám, hogy csak úgy penészedjen otthon, lehet, hogy depressziós, tökre a padlón van, és jól jönne neki a társaság, csak így nem igazán mer bárkivel találkozni. Nem tudhatom, de abban biztos vagyok, hogy ez nem jellemző rá, azért akárhonnan nézzük, tizenöt éve ismerem, barátok vagyunk nagyon rég, bármennyire is nehéz volt az út akkoriban a sebzett kislányhoz. Ilyet viszont még sosem csinált, így az életem tenném rá, hogy most bizony baj van. Nem várok tovább arra, hogy ő jöjjön hozzám segítségért, hisz jól tudom, ilyenkor hajlamos bezárkózni, tehát ezt a lépést nekem kell megtennem, és mivel szeretem, fontos nekem, ezért örömmel megyek a dolgok elébe.
Sütöttem muffint, ilyen kis miniket, amiket egyben be lehet kapni. Gyanítom, sokat nem evett mostanában, de ezek picik és cukik, könnyen elcsábul rájuk az ember, s ha csak egy-kettő utat talál a gyomrába, már jók vagyunk. Először pizzára gondoltam, de azt körülményesebb megenni, ha valaki rossz passzban van, és kajára sem tud gondolni. Meg egyébként túltoltam a pizza témát az utóbbi időben, úgyhogy ezt inkább elnapoltam. A fagyi szerelmi drámához jobban illik, márpedig arról nincs szó, legalábbis csak tudnám, hogyha lenne valami pasi a képben, azért igencsak sok mindent megosztunk egymással önmagunkról. Nincs is igazán más olyan barátom, akiben ennyire bíznék, mint benne. Igaz, ami igaz, eleve nagyon zárkózott, és nehéz út vezet hozzá, éppen ezért holt biztos, hogy a titkaim nála biztonságban vannak. Sok egyébként nincs belőlük, nem vagyok az a fajta, akinek szennyes lenne a múltja. Őszintén szólva addig a sorozatgyilkos apjáról sem hallottam – akivel azonos a vezetéknevünk, míg őt meg nem ismertem.
Szomszédunk vagyunk, úgy alakult, hogy amikor elköltöztem anyáéktól, eladóvá vált az övé melletti lakás, miért ne ragadtam volna meg az alkalmat, nagyon kényelmes dolog, ha mellettünk lakik a legjobb barátnőnk. Könnyedén lépkedek hát át a belső közös kertkapunkon, elvégre praktikusabb volt így kialakítani, minthogy állandóan nagyobb kört tegyünk. Nem mintha lusta lennék, de alapvetően elég mozgékony és pörgős életet élek, legalább ezen hagy spóroljak. Kezemben a tálca muffin, csokis fajta, hívogató színes díszítésekkel, hátha kedve szottyan hozzá, és esetleg feldobja picit, bár azért remélem, a társaságom jobban fog esni neki. A szokásosnál többet várakozom a csengetés után, míg ajtót nyit, felmerül bennem, hogy talán elgondolkodott azon, hogy úgy tesz, mintha nem lenne itthon, de végül elvetem, hisz nyílik is az ajtó.
- Szia! Hoztam egy kis édességet, meg magamat, mert őszintén szólva már halálra aggódtam magam miattad, úgyhogy legalább személyesen kellett látnom az arcodat.
Nem fogok fölösleges köröket futni illedelmesség terén, barátok vagyunk, köztünk fölösleges az ilyesmi. Lecseszni sem fogom, bár, ha semmi baja, akkor azért lehet, szívni fogom kissé a fogam.
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Hétf. 29 Okt. 2018, 12:57


Ems & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Tudom én, hogy a legrosszabb taktika, ha baj esetén az ember magába zárkózik, és nem beszél senkivel, de tényleg nem éreztem most hajlandóságot magamban arra, hogy jó pofát vágjak másokhoz. Megvolt a magam baja, ráadásul be is gubóztam, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. Jó, szokták mondani, hogy a művészlelkek amúgy is szeszélyesek, és sokszor vágynak magányra – nálam ez hatványozottan igaz volt -, de most még a szokottnál is nagyobb volt bennem a késztetés a munkára. Legalább abba beletemetkezhettem.
Ám annak ellenére, hogy áhítottam a magányt és meggyőztem magam arról, hogy jobb nekem most egyedül, a gondolataim mindig baljósak voltak. Kínzott még most is a bűntudat, és bosszantott, hogy nincs kihez szólni, ugyanakkor mégsem volt kedvem senkivel találkozni. Létezik egyáltalán ilyen? Még saját magamon sem voltam képes kiigazodni. Ráadásul itt volt ez a hatalmas ház, és én úgy lézengtem benne, mint egy kísértet. Mióta a nagybátyám meghalt, azóta veszített az otthonosságából. Egy ideig próbáltam megőrizni, és amíg az öcsémmel ketten laktuk, talán ment is, de most már ő sem volt itt. Hetek óta egyedül voltam, és ehhez még én sem szoktam teljesen hozzá. Bármennyire rossz volt is bevallani, de megviselt. Nem csak az ügy, hanem ez is.
Mintha csak a sors akart volna egy kicsit megkönyörülni rajtam, vagy a gondolataim ordítottak olyan hangosan, hogy kihallatszott az utcába, de pont a legjobbkor szólalt meg a csengő. Egy pillanatig tartottam tőle, hogy esetleg valamilyen firkász neszelt meg valamit, vagy egy riporter talált rám, de végül összekapartam magam annyira, hogy legalább megnézzem. Elég volt csak a szőke hajzuhatagot látni ahhoz, hogy némiképp megnyugodjon a lelkem, ugyanakkor újra elfogjon az aggodalom és egy újabb adag bűntudat mardossa a lelkem.
Bezárkóztam. Elhanyagoltam még azt is, akit nem lett volna szabad, erre ő éppen a legjobbkor állít be. Hirtelen azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek ezen a rengeteg balszerencse után, de mielőtt még eldönthettem volna, már szélesre is tártam előtte a korábban gondosan bezárt ajtót.
- Szia, Ems! – sóhajtottam beletörődően, mert tudtam, hogy innentől nincs menekvés, vagy kibúvó. És talán már nem is akartam elrejtőzni a csigaházamban, legalább őt szerettem volna beengedni rajta. Csak akkor mégis miért éreztem mégis olyan nehéznek? – Látod, élek és virulok! – még egy mosolyt is megpróbáltam kipréselni magamból, bár azt hiszem, feleslegesen. Fejemmel, és a fél oldalammal is az ajtófélfának dőltem, úgy pislogtam rá fáradt szemekkel.
- És be akarod hozni magadat is, vagy csak az édességet adnád be? – reméltem, hogy az előbbi lesz a válasza, mert arrébb is álltam, hogy be tudjon jönni. Értékeltem én a figyelmességet, csak kimutatni nem voltam képes jelenleg. Abban sem voltam teljesen biztos, hogy egyáltalán meg fogom tudni kóstolni, de az illata alapján úgy éreztem, hogy jó lenne. – Nem számítottam ma senkire… - pedig rá előbb-utóbb kellett volna. Csoda, hogy eddig kibírta, de ezért őszintén hálás voltam neki. Azt hiszem, hogy szükségem volt egy kis időre.



MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Hétf. 29 Okt. 2018, 13:57


Holly & Émilie
Lelki bajra egy kis süti

Hallani olykor az egymáshoz közelállókkal kapcsolatosan, hogy képesek megérezni, mikor van igazán szükségük a másikra. Fogalmam sincs, miért pont mostanra elégeltem meg a néma várakozást, és a távolról látszó alakjának ablak előtti sziluettjét. Nem azért vagyok itt, mert nekem van rá szükségem, nyilván az én életem sem fáklyásmenet, de bizonyosan közelében sincsenek a problémáim az övének. Sőt, nem is az én problémáim, inkább csak közvetve. A húgom miatt inkább a szüleim feje fájna, ne az enyém, ám egyelőre erről tartanom kell a számat, szóval megőrzöm a titkát, legalábbis addig, amíg nem durvul el nagyon a helyzet. A hátam nem fogom tartani az őrültségéért, annyi bizonyos. Attól is kivagyok, hogy Michnek nem mondhatom el, márpedig ő ugyancsak szinte mindent tud rólam. Egyetlen dolog kivételével, de arról csak Holly tud. Egymás legnagyobb titkainak tudói vagyunk, bár az enyémet egyszerűen csak szégyellem, és csalódásként éltem meg, éppen ezért nem hirdetem, hogy bizony, megesett velem a filmekben unalomig elcsépelt Las Vegasi-i esküvő valakivel, akibe olyan szinten bele voltam habarodva, hogy a világon bármire rá tudott volna venni. Egy hónapra rá már érvénytelen volt, szóval nagyjából annyi értelme volt, mint kacsára gumicsizmát adni. Azóta sem láttam, de jobb ez így.
- Azt látom, hogy élsz.
Aligha gondolhatja, hogy a virulós részt benyalom, egyrészt meglehetősen testes empátiával áldott meg az ég, másrészt pedig nagyon jól ismerem az előttem álló szomorú szépséget. A virulástól messzebb nem nagyon állhatott volna szerintem.
- De ha még egyszer ekkorát kamuzol bele a szemembe, leharapom az orrodat.
Nyilvánvalóan nem fogom megtenni, de szerettem volna éreztetni vele, hogy fölösleges lefutnunk az unalomig ismert: hogy vagy – jól, minden oké – ne mondd már, látom, hogy nem – kört. Aki jól van, az nem zárkózik be egyedül egy tök üres házba. Az ilyesmi a depressziósokra vall, márpedig, ha nála ez a helyzet, akkor igencsak komoly gondok lesznek, és fogalmam sincsen, miként fogok tudni segíteni rajta azontúl, hogy itt vagyok, és bármikor meghallgatom. Pszichológus nem vagyok, illetve, még azt sem tudom, hogy miért van ez az egész, de türelmes leszek, majd elmondja, amikor kész van rá, nem szabad siettetni a dolgokat, még a végén visszahúzódik a kis csigaházába.
- Természetesen terveztem lábatlankodni egy keveset. Mondjuk az aktuális tűréshatárodig.
Elvégre, ha jó ideje nem találkozott senkivel, akkor bizonyára kevés is bőven sok lesz neki belőlem, hiába vagyunk barátnők. Éltem én már meg olyan napokat, amikor elküldtem a hozzám közel állókat a picsába, mert egyszerűen senkire nem voltam kíváncsi. Viszont én általában magányosan nyalogatom a sebeimet, és egyedül teszem túl magam a problémáimon. Beszélni szeretek róla, de azt vallom, hogy helyettem úgysem tudja senki megoldani őket. Az azonban szokott segíteni, ha legalább van, aki meghallgatja őket.
Mivel beinvitált, beléptem a házba, és lerúgtam magamról a cipőket, a nappali felé tartva, azért elég sokat jártam már itt, ismertem a járást, és nem zavartattam magam.
- Azt szinte sejtettem, pont mint az elmúlt hetekben.
Egy röpke sóhajjal letettem a tálcát az első útba eső erre alkalmas tereptárgyra, aztán se szó, se beszéd megfordultam, hogy megöleljem. Ismert, tudta, hogy én ilyen vagyok, ölelgetek mindenkit, akit szeretek, nem szokta megúszni senki, de a közvetlen környezetem már megszokta. Az meg más kérdés, hogy szerintem neki most szüksége volt rá, lehetséges, hogy nem mond ma el semmit, de szerettem volna tudatni vele, hogy bármi történt, én itt vagyok neki, amint ő kész arra, hogy beszéljen róla. A szokásosnál talán kicsit szorosabban tartom, de hát hiányzott már nagyon, és jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy holnap, holnapután, vagy épp az elkövetkezendő héten fogunk-e egyáltalán beszélni.
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Hétf. 29 Okt. 2018, 15:22


Ems & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Mit mondhattam volna? Teljesen jogos volt a részéről, hogy mérges volt rám. Valószínűleg én sem lettem volna odáig azért, hogyha eltűnik szó nélkül, és én nem tudok róla semmit. Ennek ellenére akkor is úgy éreztem, hogy nem akarom, hogy bárki is háborgasson. Még Ems sem, pedig ő csak kedvességből és aggódásból jött át. A legkevésbé sajnálatra, szánakozásra és aggodalomra volt most szükségem. Épp eleget emésztettem én magam minden miatt, az önsajnálat mocsarába süppedésről már nem is beszélve. Pedig az nem old meg semmit, ezzel én is tisztában voltam.
- Nem hiszem, hogy túl jól mutatnék azok után. Még kevesebbet tenném ki innen a lábaimat, hacsak nem fizetsz nekem egy nagyon jó plasztikai sebészt. – viccnek szántam, még ha nem is volt mulatságos, és az arcom sem árulkodott éppenséggel a vidámságról. Igaza volt, tényleg távol állt tőlem a virulás, és megjátszani sem lettem volna képes, hogy minden rendben. Semmi nem volt rendben, a világom a feje tetejére állt, és én nem tudtam, hogyan másszak ki a gödör aljáról kötél nélkül.
- Az most nem túl tág, hogy őszinte legyek… - igen, egy jó volt a velem szemben álló szőkeséggel kapcsolatban, mégpedig az, hogy lehettem vele őszinte. Jelenleg úgy éreztem, hogy senki mással nem beszélhetek, noha vele sem szerettem volna. Egészen eddig észre sem vettem, hogy mekkora szükségem lenne valakire, aki mellettem van egy kicsit. Igazából még most is nehezemre esett bevallani magamnak, nem is nagyon akartam. Pedig az öcsémen kívül talán ő állt hozzám a legközelebb ezen a világon. Nem maradt másom, a zárkózottságom miatt nem büszkélkedhettem túl sok baráttal.
- De mindjárt gondoltam, különben nem jöttél volna át. – beletörődő volt a sóhajom, amivel végül bebocsátást engedtem neki. Jobban mondva ez volt az én néma beleegyezésem abba, hogy bejöjjön az otthonomba, amelyet immár csak egyedül laktam. – Nincs túl jó kedvem, Ems. – mintha ez nem lett volna nyilvánvaló, úgy közöltem vele. – Egy ideig nem is voltam itthon. – vallottam be kelletlenül. Elmentem, jobban mondva elmenekültem, mert szükségem volt rá. Inkább mentem fotózni, mintha az mindent megoldhatna. Igazából segített is egy darabig, de amint visszakerültem a megszokott közegembe, az új hétköznapi kerékvágásba, máris ismét visszacsúsztam. Pedig már kezdtem kilábalni egy kicsit.
Gondolataimból a váratlanul jövő támadás zökkentett ki. Meg is rezzentem az ölelés hatására, és először még az sem jutott eszembe, hogy illik viszonozni. Csak álltam, mint egy darab fa, viszont elhúzódni sem kezdtem. Végül kellett ugyan egy kis idő, de felemelkedtek a karjaim, és a barátnőm köré fontam őket, halkan szusszanva egyet. Nem ernyedtem bele az ölelésbe, hogy neki kelljen megtartania a súlyomat, de érezhetően enyhültem egy kicsit, és belefeledkeztem az érzésbe, hogy valaki van itt.
- Köszönöm, hogy jöttél! – suttogtam a fülébe. Másra nem számíthatott tőlem, de szerintem már ez is nagy szó volt, hogy legalább ennyit sikerült kinyögnöm. – Kérsz valamit inni? – köszörültem meg a torkomat, mielőtt elsírnám magam. Már így is könnybe lábadtak a szemeim, és ha még pár percet így maradtam volna, egészen biztosan összeomlok. Márpedig ezt nem engedhettem meg magamnak. Azóta sem tettem, hogy az öcsémet lecsukták. Egyelőre szerencsére még nem csinált belőle túl nagy hírt a sajtó, de tudtam, hogy idő kérdése. Jobban mondva a tárgyalásig volt időm, onnantól kezdve vége lesz ennek a viszonylagos nyugalomnak az életemben. Mivel ottan tájt tűntem el, talán Ems sem tudott még róla, és tényleg csak puszta aggodalomból jött át az eltűnésem miatt.
- Van bor, valami erősebb, vagy forró csoki, kávé, gyümölcslé… - soroltam szépen, mintha nem tudta volna magától is nagyon jól, hogy mit talál nálam.




MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Kedd 30 Okt. 2018, 09:54


Holly & Émilie
Lelki bajra egy kis süti

- Érted mindent, drága, még egy jó plasztikai sebészt is.
Megtenném egyébiránt, ha valaha szépészeti beavatkozásra lenne szükségem, nem az anyagi dolgok jelentenék az akadályt, inkább az elveim. Én képtelen vagyok készpénznek venni, hogy egyszer szükségem lehet ilyesmire, azt vallom, hogy inkább fogadja el az ember méltó módon azt, hogy öregszik. Nekem ezzel nincs semmi bajom, igaz, lassan elgondolkodhatok majd azon, hogyha valaha gyereket szeretnék, nem ártana ráfeküdnöm a párkeresésre, de ezzel úgy vagyok, hogyha erőltetem, pláne nem fog összejönni semmi. Igazából hely sincs az életemben egy férfinak, szóval különösképpen értelme sem lenne. Talán majd ha lenyugszom, és nem a munkám lesz a fő prioritás az életemben.
- Gondoltam, ezért mondtam, hogy ameddig bírod a jelenlétem, ha az csupán két perc, akkor annyi.
A semminél több, illetőleg legalább személyesen láttam, hogy fizikailag nincs baja, a nyúzottságot nem nevezném annak, sokkal inkább gyanakszom lelki bajra, de azzal támpontok nélkül nehéz mit kezdeni. Meglátjuk, jutunk-e ma valamire, de ha csak egy kicsit beszélünk, akár az időjárásról, bánom én mi a téma, már szerintem az is elég lesz legalább arra, hogyha legközelebb beszélgetni szeretne, vagy csak csendben egymás mellett ücsörögni, akkor szól.
- Ha nem szeretnéd, nem megyek be, csak beadom a sütit. Én tudok várni.
Megsértődni sem fogok rajta, ha így alakul, ráerőszakolni nem szándékozom magam, látom, hogy baj van, de egyetlen probléma sem oldódik meg attól, hogy nyomulok, és ki akarom rángatni valakiből. Van, hogy hagyni kell, míg valakiben megérik az elhatározás arra, hogy beszéljen, nála szerintem több idő kell az ilyesmihez, mint az átlag esetében.
- Azt láttam, nem is tudod, mennyire megkönnyebbültem, mikor végre láttam fényeket a házban.
Eszemben sincs lecseszni emiatt, sosem közeledem így senki felé, valóban megkönnyebbültem és örültem, viszont a némasága okán biztos voltam abban, hogy baj van, az pedig azért elég hangulatromboló. Nem szeretem, ha a számomra fontosak szenvednek. Sőt, senki részéről nem szívlelem az ilyesmit. Egyelőre nem kérdezek rá, nem érzem, hogy itt lenne az ideje.
Érzem, hogy sokkal nehezebben oldódik fel, mint azt megszoktam, jól tettem, hogy zaklattam rögtön a mi a baj kérdéskörrel, mert azzal vélhetőleg semmire sem jutottam volna. Be kell valljam, jobban esik a karjaim közé zárni, mint a problémákat kutatni, már csak azért is, mert biztos voltam benne, hogy nagyon nagy a baj, ha ilyen állapotba került.
- Bármikor.
Súgtam vissza, ajkaimra enyhe mosoly húzódott, tudom, csodákat nem vagyok képes tenni, de ha egy picit jobb, én már attól is nyugodtabb vagyok.
- Kérek szépen, igen, de tudod, szerintem előttem bátran összezuhanhatsz, és talán… szükséges is lenne rá.
Ha vak lennék, és érezném, mennyire feszült, és milyen szinten elfojt magában valamit. Ez jóra nem vezet, és ha nem előttem, a legjobb barátja előtt adja ki magából az egészet, akkor lehet, olyan alkalommal fog kitörni belőle, amikor abszolút nincs itt az ideje. Ennél többet azonban nem fogok mondani, eszemben sincs győzködni, ismer, tudja jól, hogy nekem bármit elmondhat. Az ég szerelmére, ha meggyilkolna valakit is gond nélkül segítenék, még csak meg sem gondolnám.
- A valami erősebb teljesen jó lesz, ha te is iszol. Ha nem, akkor maradjunk a forró csokinál.
Egyedül eszemben sem volt alkoholizálni, és mivel egészen itthon tudtam érezni magam, ezért hogyha rábólintott a röviditalra, akkor elindultam, hogy töltsek mindkettőnknek, amennyiben nem volt benne, úgy a forró csokit rábíztam, az macerásabb, hogyha éppen nincs készen, én pedig inkább rá figyelnék, mint a konyhában ügyködésre.
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Kedd 30 Okt. 2018, 13:08


Ems & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


- Úgysem érnéd be annyival… - már majdnem el is mosolyodtam. Igazából úgy sejtettem, hogy biztosan magamra hagyna, ha erre kérném, de nem szívesen tenné. Talán még meggyőzni is próbálna a bizonyos két perc után, hogy ugyan hadd maradjon már. Én meg valószínűleg hagynám magam meggyőzni, mert ha be nem is vallanám magamnak, de szükségem volt társaságra. Még akkor is, ha magammal egyetemben a pokolba kívántam mindenkit. Pedig Ems csak segíteni akart, tudtam én, de ettől még nem lett kevésbé rossz a helyzet.
- Figyelsz engem? – szűkültek össze egy pillanatra a szemeim, de nem voltam komolyan mérges miatta. Meg is enyhültek gyorsan a vonásaim, mielőtt még félreértené, és azt gondolná, hogy tényleg felháborodtam ezen. A szívem mélyén tudtam én, hogy ez természetes azoknál, akik törődnek egymással. Szerintem én is hasonlóképpen viselkedtem volna fordított esetben, bár lehet én tovább vártam volna. Nem vagyunk egyformák, én igazából teljesen másképp működöm, de talán pont ezért jöttünk ki jól már olyan sok éve.
- Lehet én lettem a helyi látványosság, csak még nem tudok róla. – nem, még nem voltam az, de hamarosan talán tényleg az leszek. Szinte megjelent a lelki szemeim előtt a jelenet, a riporterek üldözése és egyéb nyalánkságok. Kétszer már átéltem, és borzasztóan szenvedtem, főleg a kamaszkori problémáim mellett. Sosem volt könnyű, és ha nem lett volna tapasztalatom hasonló helyzetben, akkor is tudtam volna, hogy egyetlen porcikám sem vágyik rá. Így azonban kiváltképp halálra rémített a lehetőség, hogy újra megtörténhet. Meg is fog, elkerülhetetlen volt.
Azért az ölelés minden tiltakozásom és ellenérzésem ellenére is jól esett. Nem kezdtem nagyon hálálkodni, egyszerűen fejeztem ki, hogy örülök a jelenlétének. Engem ismerve viszont tudnia kellett Emsnek is, hogy ez milyen nagy dolog, és komolyan gondolom.
- Hogy összezuhanjak? – kérdeztem a homlokomat ráncolva, miután kibontakoztam az ölelésből. – Kötve hiszem, hogy megengedhetném magamnak ezt a luxust. Ha egyszer megteszem, mi a garancia rá, hogy nem indul meg a lavina és képes leszek összeszedni magam újra? – én is sokszor elgondolkoztam már ezen a lehetőségen, de mindig megkeményítettem magam. Úgy gondoltam, hogy máskülönben képtelen lennék tovább csinálni ezt az egészet, de ha én feladom, akkor ki marad az öcsém mellett? Egyáltalán járt még neki esély? Minden további nélkül!
- És a kettő együtt? – vetettem fel. – Gyere, csinálok egy forró csokit és öntünk bele, amit szeretnél. Szerintem én whiskyt fogok… - méregettem elgondolkozva a bárszekrényt, és ha velem tartott, akkor megindultam a konyha irányába. – Gondolom, akkor már nincs mára programod. – nem tartottam valószínűnek, hogy bevállalná az alkoholfogyasztást úgy, hogy még dolga van. Nem olyannak ismertem, annál sokkal profibb volt.
- Hogy vagy, Ems? – próbáltam terelni a szót, és időt adni magamnak. Tudtam, hogy úgyis be fogom avatni, csak azt nem tudtam, hogyan tegyem. Ő lesz az első, azóta az ügyvéden és az öcsémen kívül senkivel sem beszéltem még a történtekről. Nem álltam rá készen, meg az ilyen amúgy sem hétköznapi téma, mint az időjárás.





MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Szer. 31 Okt. 2018, 09:05


Holly & Émilie
Lelki bajra egy kis süti

Csupán egy finom, apró mosoly rajzolódik ki az arcomon. Ha arra kérne, őszintén, hogy hagyjam magára, megtenném, ámbár nem szívesen. Nem azért, mert meggyőződésem, hogy jó neki egyedül, hanem mert akkor valószínűleg még nem kész a problémái megosztására, következésképpen hiába kardoskodnék, semmi értelme sem volna. Szeretem a kihívásokat, ám ez messze állna attól. Én nyitottabb vagyok nála, könnyebben beszélek a dolgaimról, legyen az jó vagy rossz, persze nem mindenkinek, de neki igen. Általában azért közöttünk nem ilyen döcögős az információáramlás az ő részéről sem, ebből gondolom, hogy most nagyobb a probléma.
- Persze, ha látjuk, hogy valakinél ég a villany, már figyeljük.
Szavaim csöppnyi élét egy mosolygós kacsintás mossa el, azért azt abszolút nem mondanám, hogy figyeltem. Munkába menet, illetve hazaérkezvén természetesen átkukkantottam, hátha látom, de sokáig még a pislákoló fények sem jutottak. Tényleg aggódtam, ez mostanra sem változott, de azt legalább már tudom, hogy fizikailag nincs baja. Elnéző fejcsóválással illettem a látványosság mivoltával kapcsolatban, ám azért akaratlanul megragadtak a fejemben a szavai, mintha több jelentősége lenne, mint elsőre hangzik, mintha lenne mögötte valami mélyebb, aggasztóbb dolog. Tudom, min ment keresztül még gyermekként, és ez gondolom nagyban hozzájárult ahhoz, hogy zárkózott felnőtt lett belőle. Akkoriban azonban biztos, hogy helyi látványosságnak számított, aminek kétlem, hogy örült.
- Mert ilyen vagy. Mindig mindent elfojtasz, és egyedül próbálsz megoldani. Épp ezért, ha egyszer megteszed, utána ugyanúgy vissza tudnál bújni a csigaházadba, de egy kicsit könnyebb lenne. Mert tudod, Holly, nem kell mindennel egyedül megküzdened, én itt vagyok, hogy segítsek.
Be kell valljam, féltem őt, igen sok időbe került, míg elértem, hogy bízzon bennem, és közel engedjen, most kicsit úgy érzem, hogy megint visszaküldött a start mezőre, ami azért nem nevezhető kellemes érzésnek, de sejtem, valójában nincs ilyesmiről szó, egyszerűen a problémái temetik túlságosan maguk alá, és egyszerűbbnek gondolhatja alatta megbújni.
- Ez egy zseniális ötlet.
Hogyhogy nem jutott eszembe…
- A whisky tökéletes lesz.
Eleve azt ittam volna, ha már rövidital, és erős. Igaz, voltak korábban problémáim az alkohollal, de miután öt évig tiszta voltam, óvatosan visszatértem a fogyasztásukra, természetesen módjával. Ő ezt is tudja, miként azt, hogy már közel sem mondhatjuk, hogy probléma lenne számomra.
- Nem, nincs, vezetni legalábbis nem terveztem.
Munkám mára nincsen, és semmilyen családi vészhelyzet kapcsán nem kell autókáznom, egyelőre, de ha beütne a ménkű, akkor megyek majd taxival. Mindenesetre bízom benne, hogy a húgom nem ma este óhajtja robbantani a bombát.
- Azontúl, hogy aggódom a barátnőmért, köszönöm szépen, jól. Némi vihar akad a családi biliben, de remélem, elsimulnak a dolgok, mielőtt kitörne úgy igazán.
Nem vágyom arra, hogy a húgom és a semmiből kipattant esküvői ötlete körül forogjon minden, de előbb-utóbb biztosan így lesz, mert én ugyan nem közöltem vele, hogy nem normális, amit csinálni készül, de Mich és apa biztosan le fogják törni a lelkesedését a házassággal kapcsolatban, csak idő kérdése, míg kibukik a dolog.
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Szer. 31 Okt. 2018, 12:25


Ems & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


- Én nem szoktam csak úgy nézni, hogy kinél ég… - tehát nyilvánvaló volt, hogy nem egyszerűen véletlenül látta meg, hanem aggódott miattam és már figyelte a házat. Nem is beszéltem hát annyira félre, de az ő esetében ezért egy pillanatig sem haragudtam. Az már más lett volna, ha egy idegenről tudom meg ugyanezt. Határozottan nem érezném magam biztonságban, de egy kicsit talán amúgy is paranoiás voltam. Nehéz az ilyesmit levetkőzni, de nem lehetetlen azért.
- Ó, Ems, tudom én… - sóhajtottam beletörődően. – És azt kívánom, hogy bárcsak tényleg tudnál segíteni. Azt, hogy bárki tudjon segíteni, de senki nem tud. Ez olyan dolog, amit nem lehet megoldani, és én hiába szeretném, hiába próbálnám meg, akkor is felettem áll. És ez a tehetetlenség a legszörnyűbb érzés a világon. – kissé türelmetlenül túrtam bele a hajamba, de ez természetesen nem neki szólt. Ez magának a helyzetnek szólt, és ennek a bizonyos érzésnek, amit épp az előbb fejtettem ki. Utáltam, amikor nem tudtam semmit sem csinálni annak érdekében, amit helyesnek gondoltam, vagy éppen szükségesnek.
- Nem szeretek amúgy sem másokra utalva lenni. – tettem még hozzá mintegy mellékesen, noha bizonyára ezt ő is nagyon jól tudta. Nem is gondoltam azt, hogy én rá lennék attól még, hogy segítséget kérek, de jelenleg nem tudtam megtenni még ezt sem. – De, ha van egy időgéped, akkor talán elfogadom a segítséged. – egy halovány kis mosoly azért az arcomra rajzolódott, ahogy ránéztem a barátnőmre. Már nem bántam annyira, hogy megzavarta a begubózással töltendő délutánom nyugalmát.
- Rendben, akkor hozd a whiskyt, én meg előkészülök a csokihoz! – biccentettem a szekrény felé, aztán bevártam őt a konyhához vezető folyosón. Az volt a szándékom, hogy igazi forró csokit fogok főzni, nem pedig bolti porból készítem, noha az is akadt az egyik fiókban. Amint kéznél volt az alkohol, én előszedtem két tábla csokit, némi fűszert, tejet és tejszínt, aztán hozzáláttam a melegítéshez, fél szememet a szőkeségen tartva.
- Mi történt? – kérdeztem őszinte aggodalommal. – Ugye jól vannak a szüleid? – valahol mindig is irigyeltem őket, amiért olyan családi életük volt, amilyen nekem sohasem lehetett. Kezdetben sem volt már tökéletes, aztán kész rémálommá vált ugyebár minden. Ők meg olyan tökéletesek voltak a szememben mindig, hogy gyakran kívántam azt, bárcsak hozzájuk tartoznék, és nem ott lenne a helyem, ahová születtem. Jó, azt nem mondhattam, hogy a nagybátyám nem adott meg nekünk mindent, amit csak tudott, de akkor sem pótolhatta egy normális család hiányát.
Ezért is fordítottam a figyelmem végre magamról inkább Émilie felé, és nem a saját problémáimmal foglalkoztam. Némi felüdülést is jelentett, ha őszinte akarok lenni, de nyilván tisztában voltam azzal is, hogy nem fogja sokáig hagyni ezt a nyugalmat nekem. Előbb-utóbb úgyis kénytelen leszek színt vallani.






MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Csüt. 01 Nov. 2018, 20:15


Holly & Émilie
Lelki bajra egy kis süti

Jobbnak látom elengedni ezt a témát, meddő vita lenne. Nyilván, ha hazaér, ő is látja, hogy valakinél égnek-e a lámpák vagy tök sötét van, főleg ilyenkor ősszel, amikor már korán sötétedik. Ha nem akarom, is látom, hogy a szomszédnál mindent elnyel az éjszaka. Ettől függetlenül jóval fontosabb ő nekem annál, mintsem ilyen balgaságokon álljak neki kardoskodni, semmi értelme nem lenne.
- Akkor inkább úgy fogalmazok, hogy meghallgatni szeretnélek, azt, hogy kiöntsd a szíved, nem megoldani a megoldhatatlant. Tudom, milyen a tehetetlenség, és az biztos, hogy nincs annál rosszabb, egyetértek. De attól még nem kell teljesen egyedül lenned ebben az egészben.
Legyen az bármi is, én teljes mellszélességgel kiállok érte, de ha úgy érzi, hogy még nekem sem szeretné elmondani, akkor nem fogja, nem lepődnék meg azon sem, ha hónapok múlva bukna csak ki. Zavarna, hogy semmilyen szinten nem engedné, hogy mellette legyek, de feldolgoznám.
- Persze, szándékomban állt két hét múlva kamatostul visszakérni a kölcsönt.
Ezen a ponton egy picit kibújt belőlem a szarkasztikus énem, mert hogy azt sosem állítottam, hogy rám lenne utalva, de azt nem tartottam normálisnak, hogy valaki mindig mindenben egyedül legyen, és gyakorlatilag az egész világot próbálja távol tartani magától.
- Kettő is áll a pincében. Ha lenne időgépem, akkor már jóval régebben használtam volna…
Folytathatnám, de nem szeretném. Nyilván visszamennék valami olyan síkba, ahol semlegesíteni tudom az apját, hogy ne tegye tönkre az egész életét, de sajnos ilyesmi nem áll módomban. Tényleg nagy kár.
- Bármi legyen az, ami a lelkedet nyomja, azért remélem, idővel enyhülni fog.
Ennyit tudtam mondani annak híján, hogy bármi fogalmam lenne a vele történtekről. Ha nem, hát nem, talán majd máskor megosztja velem, de ha nem, nos, akkor ennyiben maradunk ezt illetően, nem fogom rágni a fülét, mert az az érzésem, hogy jelenleg még azzal is csak bántanám pluszban. Helyette megragadom a whiskys üveg nyakát, és indulok utána a konyha irányába. Jobb lesz nyakon önteni az édességgel és a szesszel ezt a témát úgy hiszem.
- Hú, kész szerencse, hogy nem vigyázok kórosan a vonalaimra.
Elengedtem egy könnyed kis nevetést a két tábla csoki látványára, igazából bőven belefért, no, nem mindennap, de amennyit én forrócsokizom, nem ez az adag fogja megnövelni a hátsóm körfogatát.
- Most még jól vannak, de nem állítom, hogy ez sokáig így marad. Kinéz némi családi botrány nálunk.
A nyakamra futtattam ujjaimat, és kissé gondterhelten megdörzsöltem bőrömet a nyakam tövénél, nem terveztem magamról beszélni, jobban mondva még csak nem is az én életemmel volt a gond, de úgy tűnik, mégis alkalmam nyílik előhozakodni a témával. Megbeszélhetném a családommal, de jelenleg velük még nem áll módomban, különben keresztbe teszek a húgomnak.
- Egyébként anya emlegetett a múlt héten, üzeni, hogy szeretettel vár hálaadáskor, nem kell hoznod semmit, csak magadat.
A jelenlegi állapotában nem vennék rá mérget, hogy el fog jönni, de anya mindig meghívta, hiszen nagyon szereti őt is, noha fogalma sincs, mi mindent élt át, egyszerűen olyan, mintha különös érzéke lenne arra, kiket kell tyúkanyóként pátyolgatnia. Feltűnően sosem tette, de úgymond befogadta a kis családunkba, örömmel látta, akárhányszor arra vetődött.
- Lyn kitalálta, hogy férjhez megy. Alig több mint egy hete ismeri a pasit.
Szerintem kezdésnek ennyi bőven elég volt, ismeri a húgomat, találkoztak már párszor, annyit bizonyosan megállapíthatott már róla, hogy közel sem az a házasodós típus, kis túlzással két percnél hosszabb kapcsolata sosem volt.
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Vas. 04 Nov. 2018, 22:13


Ems & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


- Tudod, hogy nekem az ilyesmi sosem ment túl jól… - feleltem halkan, lesütött szemekkel. Nem szégyelltem igazán magam emiatt, bár tény, hogy hatalmas hiányosság volt ez a részemről. Egyszerűen nem szerettem megnyílni, vagy panaszkodni, mert úgy voltam vele, hogy azzal úgysem vagyok előrébb. Pedig az embernek azért vannak a barátai, hogy néha megtehesse ezt, még ha luxusnak érzi is, vagy érdemtelennek rá önmagát.
- Pedig lehet, hogy jobb lenne, ha nem keverednél bele. Hidd el nekem! – sóhajtottam gondterhelten, immár felpillantva a barátnőmre. Tudtam én, hogy csupán segíteni akart és mellettem állni, de vannak olyan esetek, amikor pontosan azzal védhetem meg a hozzám közelállókat, ha nem engedem őket magamhoz. Ha nem szavazok nekik bizalmat, nem avatom őket be a titkaimba, mert csak nekik ártanék vele. Ha ő nem is tudta ezt, én tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy jobb inkább megbántani és majd később kiengesztelni, mint tönkretenni az életét azért, mert önző módon rá zúdítom minden kínomat. Ez egy barát dolga, igen, viszont az is, hogy megvédjük a másikat.
- Én meg már jóval régebben betörtem volna hozzád, hogy ellopjam! – mosolyodtam el szomorkásan. Könnyű lett volna viccelődni, és annyira szerettem volna belekapaszkodni ebbe, de nem tettem. Kár lett volna komolytalanul kezelni ezt a helyzetet, de hát úgy tenni sem tudtam, mintha semmi nem viselt volna meg. Nem voltam ehhez elég jó színész, és valószínűleg Ems is sokkal jobban ismert ennél.
- Ez sosem fog, Barátnőm! – ráztam lemondóan a fejemet. Ezzel szembe kellett néznem, nem volt mese. Csak elfogadni volt baromi nehéz, hogy már nincs visszaút, és nem tehetek semmit az ügy érdekében. Egyedül annyit tudtam, hogy készítek egy jó nagy adag forró csokit, hátha az jobb kedvre derít mind a kettőnket. Szorgosan hozzá is fogtam, hogy minél előbb csészékbe kerülhessen, mi meg a nappaliba, a kis sütemények mellé, amiket ajándékba kaptam.
- A csoki mindig jó mindenre, nem? – pillantottam oldalra sebtében, majd vissza a lábasra előttem. – Botrány? Nálatok? – mint aki nem hiszi, hogy jól hallott, úgy néztem rá oldalasan. – Ugyan már Ems, a ti családotoknál meghittebbet és tökéletesebbet még soha nem láttam! – nem mintha ne lapulhatna némi szennyes a szőnyeg alá söpörve bárki életében. Attól még, hogy valami külső szemlélő számára nagyon jónak tűnik, még nem biztos, hogy az a kép nem hamis. De esetükben tudtam, hogy valódi a mintacsalád képe, elég régóta ismertem őket hozzá. Még emlékeztem arra, hogyan lettem rosszul, amikor megtudtam a szőke kislány családnevét. Eljátszhattunk volna azzal is, hogy testvérek vagyunk, de sokáig nem vallottam be neki az igazságot magammal kapcsolatban.
- Rendben, köszönöm a meghívást! – mosolyra rebbentek az ajkaim, de magamban sírni lett volna kedvem. Életem első hálaadása lesz az öcsém nélkül, és még csak nem is fakadhattam most ki emiatt. Túl szánalmas és felszínes lett volna a részemről, ha ilyenek miatt sírok, mikor más a családját veszítette el. Eszembe jutott természetesen Will kéklő írisze is, ami olyan fájdalmasan csillant meg, hogy a szívem belefacsarodott. – De természetesen nem fogok üres kézzel menni! – ez azt hiszem, hogy nyilvánvaló volt, és inkább beszéltem, minthogy az ügy másik áldozatán agyaljak.
- Micsoda?! – kérdeztem vissza úgy, mint aki rosszul hallott. Meg is állt a kezem a kevergetés közben, fél testemmel pedig Émilie felé fordultam. – Ezt nem mondod komolyan! És ő ebben teljesen biztos? – nyilván nem volt az, csak azt hitte, legalábbis a húgát ismerve. – Biztos csak valami fellángolás lesz ez… - állapítottam meg, aztán valami szöget ütött a fejemben. – Ezek szerint a szüleitek még nem tudják. Remélem, hogy nem a hálaadáson akarja bejelenteni, mert lehet mégsem megyek el. Igazából nem tudom eldönteni, hogy szeretnék-e lemaradni erről a műsorról, és inkább kimaradni a kellemetlen, feszültséggel teli helyzetből, vagy részese lenni és jól szórakozni apukád arcán… - hangosan gondolkodva fordultam vissza az immár olvadozó csokinkhoz. Sokkal könnyebben ment mások problémáival foglalkozni, és arról beszélni.







MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Hétf. 05 Nov. 2018, 15:41


Holly & Émilie
Lelki bajra egy kis süti

Hogyne tudtam volna, amennyiben nem érezném úgy, hogy ezúttal túlságosan nagy a baj, egyszerűen ennyiben hagynám a történetet, miként párszor már megtettem, de most nem hagy nyugodni a tény, hogy túl rosszul néz ki, lesír róla. Én általában észreveszem, mert ismerem egy ideje, de jelenleg szerintem bárki megmondta volna, hogy háborog az a szép, tiszta kis lelke. Féltettem. Sokszor kívántam már, legyen ez bármekkora árulás, bár olyan jellemmel áldotta volna meg a húgomat az ég, mint őt, de sajnos köszönőviszonyban sem volt vele.
- Elhiszem, minden további nélkül, de attól, hogy elmondasz valamit, még nem fogok belekeveredni. Kivéve, ha mondjuk megöltél valakit, de akkor simán megyek és elássuk együtt. Hallottam valahol, hogy úgy lehet a legbiztosabban eltüntetni egy hullát, ha megetetjük a disznókkal.
Ó, ha tudnám, mennyire beletenyereltem a dolgok kellős közepébe, valószínűleg felképelném magam, de mivel vigyorgok, mint a tejbetök, biztosra veheti, hogy csak egy idióta viccel próbálom oldani a feszültséget.
- Simán kölcsönadtam volna, ne viccelj. Minek ellopni, ha odaadom?
Szemeim megrezzentek, hogy egy huncut kacsintást eresszek meg felé, ami engem illet, bármit megosztottam azokkal, akiket szerettem, sőt, az a típus voltam, aki még a hajléktalanoknak is vitt kaját, néha szándékosan többet főztem emiatt.
- Ugye tudod, hogy egyre jobban aggódom?
Az, hogy sosem fog enyhülni a benne lévő akármi, ténylegesen azt ordítja a képembe, hogy rohadt nagy a baj. Beharapom az ajkaimat… ne faggasd, Ems, ne faggasd, attól csak rosszabb lesz a helyzet. Ettől még nem éreztem jobban magam, kifejezetten zavart, hogy ilyennek látom, az még inkább, hogy képtelen voltam segíteni neki, hisz elmondása szerint nem lehetett. Meglehetősen patthelyzetben voltam.
- Ha nem is mindenre, de nagyon sok mindenre.
A szavaira megvontam a vállam kissé hanyagul, azért a mi családunk sem tökéletes, de tényleg végtelen szeretetben nőttem fel. A szüleim valóban tökéletesek, a húgom meg tipikus feketebárány nálunk. Sokszor azt hiszem, azért pasizik annyit, hogy az én adagomat is elfogyassza, mert én bizony túl régen nem kerültem közel egyhez sem. Van ez így. Nem hiába lettem leszbikusnak titulálva anyám barátnője által.
Persze, hogy nem jön üres kézzel, sosem teszi, nem gondoltam, hogy ezúttal másként lesz, csupán átadtam anya üzenetét olyan formában, miként az elhagyta a száját.
- Jól hallottad, de, komolyan mondom. Ő teljesen biztosnak tűnik, szerintem röhejes az egész. Már időpontot is foglalt nálam decemberre, én meg rohanhatok mint az őrült, mert képtelenség ennyi idő alatt megszervezni egy normális esküvőt. Fogalmam sincs, hogy gondolja…
Egyértelműen ki voltam akadva a sztori miatt, és nem enyhültek az ellenérzéseim azóta sem.
- Azt hittem, hamar közli, hogy tévedés volt, de a bejelentésének már másfél hete, és még mindig lángol a szerelem. Állítása szerint, és tudod, az a legbosszantóbb, hogyha nem ismerném, simán én is elhinném, hogy olyan szerelmes, mint az ágyú.
A hálaadásos bejelentés ötletre megcsóválom a fejem, noha egészen színpadias megoldás lenne, a húgomhoz illő, de egyelőre még nem bízom abban, hogy ennyire nem szaladt el a szentemmel a ló.
- Azt adja neki az ég. Egyébként, bármilyen kellemetlen legyen, én addig nem fogom bírni tartani a számat. Ez annyira abszurd, képtelen vagyok visszafogni magam. Ha neked nem mondtam volna el, tuti felrobbanok hamarosan. Nem tudom, mit csináljak… Vagyis, lehet pont hogy semmit sem kellene csinálnom, de… ez így nincs jól.
Holt biztos, hogy nagyon jól fog jönni az a forró csoki az ugyanolyan ízű muffinokkal, mert valamivel ki kell simítanom az idegeimet, s még mindig a közelében sem vagyok annak, amiért valójában idejöttem, azaz a barátnőm problémájának.
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Kedd 06 Nov. 2018, 09:11


Ems & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


- De, szerintem igen. – én tényleg csak őt szerettem volna megóvni, és mivel nekem ezzel kapcsolatban teljes volt a meggyőződésem, így aligha lehetett megmásítani az elhatározásomat. Közben azonban mégis szerettem volna kiadni magamból, jól esett volna megbeszélni valakivel, és erre nála alkalmasabb személy nem létezett az életemben. De vajon lehettem ennyire önző, hogy ténylegesen belekeverjem őt ebbe az ügybe? Mert előbb-utóbb úgyis tudni fog róla, de jobban örültem volna, ha minél később.
- Én nem öltem meg senkit… - feleltem végül halálra vált arccal. Nem hibáztattam, mivel nem voltam hajlandó semmit elárulni neki, így fogalma sem lehetett róla, hogy mennyire beletrafált. Ez kérdés sem volt bennem, hiszen fontos voltam neki és szándékosan nem mondott volna ilyesmiket, ha tudja, hogy miről van szó. A vonásaimon azonban képtelen voltam uralkodni, ahogy a megsokszorozódott pulzusomon is. Még jó, hogy nem dobogott annyira hangosan a szívem, hogy ő is hallja.
- Mert abban hol a kihívás? – egyszerűbb volt visszatérni az időgép témájára, magamon pedig továbbra is igyekeztem uralkodni. Valószínűleg nem sok sikerrel, de kénytelen voltam belekapaszkodni minden egyes kis szalmaszálba, ami elterelte a gondolataimat arról, amit sikerült most megbolygatnia még jobban. Hogyan mondhattam volna el, mikor az aggodalom mellett még szégyelltem is a történteket? Pedig nekem aztán semmi közöm nem volt az egészhez.
- Ne aggódj miattam, én megleszek! – még egy halvány kis mosolyt is megkockáztattam, még ha nem is volt túl meggyőző. – Elég, ha én aggódom minden más miatt. – és ezt így is éreztem helyénvalónak. Az én problémám volt, hát nekem kellett megbirkózni is vele. A gond csak az volt, hogy tényleg folyton elkalandoztak a gondolataim és mindig rosszabb képek jelentek meg a fejemben. Nem volt menekvés, hogy a fene vinné el! Ezért is próbáltam mindig inkább rá terelni a szót, addig sem nekem kellett beszámolnom a velem történtekről.
- Akkor mondd meg neki, hogy nem kaphat meg mindent, és te nem tudsz ennyi idő alatt olyan munkát végezni, amihez szívesen adnád a neved. Különösen neki, mert annyira fontos neked, és azt akarod, hogy minden tökéletes legyen… - adtam ötletet, bár ez nyilván már az ő fejében is megfordult, amióta jött a hír a nagy eseményről. – Ettől fontosnak érezné magát, és ha tavaszig el tudnád tolatni vele, talán még meg is gondolná magát. Addig sok idő van még. – mondjuk annyira ismertem már a húgát, hogy ha valamit nagyon a fejébe vett, ahhoz ragaszkodott, máskor meg olyan szeszélyes volt, akár a tenger. Sosem tudtam követni a csapongásait, de sokszor a saját öcsémre emlékeztetett.
- Azért másfél hét még nem olyan sok idő, Ems. Még megváltozhat a dolog, összevesznek valamin és a húgodból kiindulva majd jó nagy patáliát csap, eljátssza a hattyú halálát, aztán túllép az egész sztorin, és két hónap múlva már másik fiúról lesz szó. – megrántottam a vállaimat. Nem akartam én ítélkezni, de tényleg jellemző lett volna a leányzóra az efféle viselkedés. Kicsit szétszórt volt a szentem, de sosem volt gondom azzal, hogy jól kijöjjek vele.
- De ezt nem neked kéne közölnöd a szüleiddel! – pillantottam fel a csoki ízesítése közben, némi tejszín hozzáadása után. Így csak még krémesebb lesz. – Nem sokat tudsz tenni, amíg őt nem lehet ettől eltántorítani. Maximum kivársz, és gyártasz pár kifogást, hogy nincs helyszín, nem tudják vállalni a tortát, meg ilyen apróságok. Túl kevés időt hagyott, hátha te meg adhatsz neki többet a variálásra, és arra, hogy jobb belátásra térjen… - nem sok reményt fűztem ehhez a végkimenetelhez, de sosem lehet tudni. – Jobb ötletem nincs, Ems, de már korábban is felhívhattál volna emiatt. Akkor nem kerültél volna robbanás közeli állapotba. – azért egy futó mosoly mégis végigkúszott az ajkaimon, ahogy megcsóváltam a fejem, és a kész csokit elkezdtem kiporciózni a bögrékbe. – Önts bele, amennyit szeretnél. – toltam felé a pulton az egyiket.


MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Szer. 07 Nov. 2018, 18:50


Holly & Émilie
Lelki bajra egy kis süti

Elintézhettem volna annyival, hogy csupán legyintek a szabadkozására, ámde úgy ítéltem meg a gesztusai alapján, hogy valamibe rettentően sikerült belenyúlnom. Kissé belesápadtam a dologba, miként ő maga, pedig isten lássa lelkem, én nem akartam kellemetlenkedni, sőt, ő az utolsók közt van, akit valaha meg akarnék bántani szándékosan. Még az én életemben is akadnak olyan emberek, akiknek legszívesebben kinyomnám a szemét, és nem vagyok rest a tudtukra adni a nem tetszésemet, ámde Hollyval mindig igyekeztem hímestojásként bánni. Erre tessék, most beletrafáltam valamibe, de nagyon. Hagyjam ennyiben? Őszintén, óriási dilemmában voltam, de nem tűnt alkalmasnak a pillanat, hogy rákérdezzek, ha ő nem, hát ki? Az volt az egyetlen értelmes magyarázat a reakciójára, hogy valaki bizony megölt valakit. Biztosan nem az apja ugrott be neki megint, az már évek óta lecsengett ügy, és ha eddig nem volt tőle ilyen szinten padlón, miért pont most lenne? Egyelőre jobbnak láttam, ha nem kardoskodom, és erőltetem a témát, mert a jelenlegi állapotát látva lassan temethetném, azt meg nem szeretném. Csupán sóhajtottam egyet, ami jelenleg annyit jelentett, hogy elengedtem a témát, aztán vagy előkerül majd a kellő időben, vagy továbbra kínozza magát vele megértő fülek nélkül. Ez már legyen az ő döntése.
- Végülis, nem vagyok aggódó típus.
Enyhe irónia dugta fel mostoha kis fejét a szavaim mögül, elvégre Holly pontosan tudta, milyen ember vagyok, így hat bizonyosan nem gondolta komolyan azt, hogy én ne aggódjak. Érte. Majd pont… Annyit ért el csupán a szavaival, hogy eztán csendesen teszem majd, s nem emlegetem neki, hogy a frász kiver attól, mi lehet vele, amit még nekem sem mer elmondani. Csöppet sem aggasztó, ugyan.
- Óóóóóó, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe. Te egy zseni vagy. Attól, hogy a húgom, még nem kötelességem két perc alatt megszervezni az esküvőjét. Talán ez működhet. Megpróbálom vele eltolatni márciusig legalább, és ha addig együtt marad a pasival, akkor legalább mondhatjuk, hogy életének leghosszabb kapcsolatáról beszélünk, és talán… TALÁN… tényleg működni fog ez a házasságosdi.
Ebben a verzióban ugyan én nem bíztam, de ennyi esélyt hagyhattam a húgomnak, hátha valóban komolyan gondolja. Azért azt reméltem, hogy ebben az esetben nem fog keresni valaki mást, aki megszervezi neki ilyen rövid idő alatt, mert nem szerettem volna, hogyha beleesik ugyanabba a hibába, mint én, és két hónap múlva már házasságbontás van soron. Igaz, az ő életébe sokkal inkább beleillik egy ilyen folt, mint az enyémbe, de odafenn a nagy kaporszakállúnak fura humora van. Kész szerencse, hogy az enyém csak las vegasi rettenet, sehol sem volt hivatalos, és ha esetleg egyszer az életben úgy döntenék – aligha -, hogy tisztességes keretek közt férjhez megyek, annak nem lenne akadálya.
- Pont ez az. Most lóhalálában szervezzek meg potyára egy lehet meg sem fog valósulni esküvőt? Ahhoz, hogy abból decemberre legyen valami, éjjel nappal ezzel kellene foglalkoznom… Máskülönben nem merném hozzá adni a nevem, de erre valljuk be, szerintem senkinek sem lenne kapacitása.
Marad hát az a megoldás, hogy megkérem, tolják el. Ha olyanjuk van, maximum elmennek a városházára, és összeadatják magukat, mit bánom én. Abba már igazán nem lesz esélyem beleszólni, ha ők így szeretnék.
- Tudom, hogy nem nekem kell, nem terveztem, de megőrülök, hogy csak nekem mondta el.
Arra inkább nem reagáltam egy mosolyon kívül egyebet, hogy felhívhattam volna korábban. Ez egyrészt számomra nem telefontéma, másrészt itthon sem volt szinte soha, így nem éreztem úgy, hogy ildomos lenne zavarni. Sms-ben jeleztem, hogy remélem, minden rendben vele, de az meg vagy elkallódott az éterben, vagy nem tudott vele mit kezdeni, és inkább nem írt. A jelenlegi állapotát figyelembe véve igazából ez utóbbit sem zárnám ki. Ha valaki el akar bújni a világ elől, az nem fog holmi üzenetekkel bajlódni.
Szavak helyett inkább a csokoládét öntöttem a kapott bögrébe, nem apróztam el, toljuk meg akkor azt az endorfin szintet rendesen, szóval teletöltöttem, maximum holnap reggel dupla adag futással kezdem a napot.
- Tervezel sütit sütni a vásárra?
Ki tudja, ha ilyen hangulatban telnek a mindennapjai, talán a szokásos éves süti vásár sem fogja kicsalni a házból, de úgy voltam vele, hogy egy kérdést megér a dolog.
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Csüt. 08 Nov. 2018, 00:07


Ems & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Csupán alig láthatóan rándult meg a szám széle, amikor közölte, hogy nem aggódó típus. Dehogynem, és éreztem is az iróniát, de a gyilkosság felemlegetése teljesen kiakasztott. Kellett pár perc, mire újra normálisan tudtam gondolkozni, még az volt a szerencse, hogy Ems közben beszélt hozzám, és mivel teljesen más volt a téma, így nekem is könnyebb volt egy kicsit elvonatkoztatnom a történtekről. Bár nem mondhatnám, hogy úgy éreztem volna, valaha is képes leszek túllépni ezen. A régi sérelmeket és rossz emlékeket feldolgoztam és magam mögött hagytam, legalábbis azt hittem. De most megint úgy éreztem, mintha csapdában vergődnék, és senki nem lenne képes segíteni rajtam.
Másoknak egyébként remekül tudtam ötleteket és megoldásokat mondani, csak a saját problémáimról ne kelljen beszélnem. Ezért is igyekeztem annyira, hogy tovább meséltessem. Egy részem ugyanis nagyon szerette volna beavatni a szőkeséget, ám a másik sikítva menekült volna annak még a gondolatától is, hogy beszélni kell arról, hogy mi nyomja a lelkemet. Ami talán már örökre odaköltözött, és nem ereszt.
- Hát persze, hogy nem kötelességed! – bólogattam egyetértően. Nem akartam a húga ellen uszítani, de ahogy elnéztem, ehhez nem is kellett volna senki hathatós közreműködése. Már így is ki volt akadva szegény lányra, de tudtam én, hogy itt pusztán a szeretet állt a háttérben, semmi több. Az én barátnőm nem volt az az irigykedő fajta. – Hass rá azzal, hogy szeretnéd, ha minden tökéletes lenne, de ennyi idő alatt lehetetlen. Minden jó helyszín már hónapokkal ezelőtt betelt, és különben is van jelenleg más munkád, nem tudsz ennyire szétszakadni, csak ha nem alszol éjjelente. Valami ilyesmi csak meghatja… - vontam meg a vállaimat. Igazából egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy bármi is meghatná a húgát, mert ha nem róla van szó, akkor mással se foglalkozzon senki a környezetében.
- Hagyd, Ems! – legyintettem könnyedén. – Ne emésztd magad ezen, mert felesleges! Ő ki tudja, hogy jobb belátásra tér-e, de ha nem, akkor sem tudsz elvállalni egy ilyen munkát most, és kész. Lehet, hogy a rokoni kapcsolat miatt gyorsabban is haladhatnál vele, mint amennyi időt eredetileg elvenne, de attól még nem állt meg a világ csak azért, mert férjhez akar menni. Nem kaphat meg mindent, te is tudod! – megráztam rosszallóan a fejemet.
- Ha mást nem, majd azt mondjuk, hogy rám talált a szerelem és gyorsan össze akarunk házasodni a párommal, és már elígérkeztél. – annyira abszurd volt a gondolat, hogy szinte el sem akartam képzelni. Én egy ilyen fantáziaképtől ennél távolabb már nem is lehettem volna. Nem nekem valók a kapcsolatok, most meg pláne nem, de azért kicsit mulatságos volt elgondolni.
- Ja, komolyan? Senki más nem tudja? – kérdeztem vissza csodálkozva, közben pedig magamnak is töltöttem némi alkoholt, majd rá a csokit. Magamhoz vettem a bögrét, úgy vettem az irányt újra a nappali felé, most már teljesen felszerelkezve csokival. – Gyere, menjünk be, ott kényelmesebb lesz! – invitáltam magammal gondolkodás nélkül, és amikor beértünk, én a magam részéről lehuppantam a kanapéra.
- Bevallom, ezen még egyáltalán nem gondolkoztam. El is felejtettem, hogy most szokott lenni… - sütöttem le a tekintetem egy pillanatra, ám csakhamar visszakalandozott az Ems által sütött muffinokra. Nem sokáig bírtam, már el is emeltem egyet. – Semmi kedvem egyébként sütögetni most, lehet időm sem lesz rá, de ha mégis, akkor ott leszek! – ígértem meg, bár most nem akkora lelkesedéssel, mint általában. – Gondolom, te mész! Mit fogsz sütni? – még mindig tereltem a szót, hogy időt nyerjek a döntésre. Továbbra sem tudtam kitalálni, hogy megkíméljem a sztoritól, vagy hagyjam neki, hogy átvegyen egy keveset az általam cipelt terhekből. Addig is kellemes volt ez a biztonságos téma.


MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Szomb. 10 Nov. 2018, 10:50


Holly & Émilie
Lelki bajra egy kis süti

- Meg fogom neki mondani, hogy más választása nincs, már amennyiben engem szeretne az esküvőszervezőjének. Nyilván így is ingyen fogom csinálni a magam részéről, azt meg nem kérheti, hogy a megélhetési forrásaimat toljam félre az ő kedvéért.
Ennyire önzetlen azért nem voltam, lehettem volna, az igaz, mert nem kopna fel az állam, ha úgy döntenék, hogy egy hónapig nem dolgozom, volt félretett pénzem, de nem szoktam hazárdírozni a munkámmal. Illetőleg, mivel nem támogattam a hirtelen esküvőjét, nem is leszek hajlandó mindent megtenni azért, hogy az létrejöjjön. Inkább adok időt neki, hogy valóban komolyra forduljon a dolog, ha ugyan így lesz egyáltalán. Közel sem bíztam ebben a verzióban.
- Tudom, és igazad is van, de ismersz, persze, hogy emiatt meg rosszul fogom érezni magam. Mégis milyen testvér vagyok én, hogy nem vagyok képes támogatni? Mit mond ez el rólam? Már most ostorozom magam, pedig még nem beszéltem vele az eltolásról. Istenem, kiborító ez a helyzet.
Amiatt meg pláne cefetül érzem magam, hogy pont neki mesélem el, akinek szintén megvan a maga problémája, és fogalmam sincs, rajta miként segíthetnék legalább egy hangyányit. Ehelyett még a saját problémám zúdítom a nyakába, ami miatt még barátként is leszerepelek a saját szememben. Szép az élet… Beletúrok a hajamba, kissé fáradtan és űzötten, most épp képtelen vagyok a mosolygásra, holott igazából nem jött el a világ vége egyáltalán.
- Ez jó lett volna, ha akkor rögtön bedobom, mikor előadta a dolgokat. Most már utólag nem mondhatom neki, túlságosan kifogásszagú lenne.
Arról nem beszélve, hogy megbukna a dolog, mert tudtommal nincs senki, akihez Holly hozzá akarna menni, hacsak nem vagyok ilyen téren is borzasztóan lemaradva. Az biztos, hogy ilyen téren kezet foghatunk, én legalább közvetlen vagyok és könnyen ismerkedem, de még így sincs hely egy pasinak az életemben. Semmi időm nem lenne rá, és amíg nem érzem azt, hogy a munkám mellett képes vagyok és akarok is időt szakítani egy kapcsolatra, addig fölösleges bármibe belemenni. Az viszont igaz, hogy bizonyos téren már majd felkopik az állam.
- Nem, az ilyen dolgokat még a bátyámmal szoktam megbeszélni, de most ő értelemszerűen kiesik, gondolhatod…
Nyilván le lenne harapva a fejem, ha csak úgy elmondanám Michnek, ő meg Lyn fejét venné, szóval szép menet lenne. Inkább bevonultam alkoholos csokistul, az a baj, hogy ez a téma tényleg rettenetesen fel tudott idegesíteni pillanatok alatt, szóval nem erőltettem még a gondolkodást sem ezzel kapcsolatosan, de most azért kibukott. Inkább adjam ki egyszer, mint magamba fojtsam folyamatosan. Kényelmesen hátradőltem a kanapén és a kezeim ügyében pihentettem a forró bögrét, kellemesen melengető volt.
- Tudod, hogy nem kötelező sütni, csak legalább gyere majd ki egy kicsit, mást nem beszélgetünk egy keveset, és megnézed, ki-mit alkotott, meg adományozol egy keveset, és kész is vagy.
Szerintem jót tenne neki, és nem kezdene el mindenki más gyanakodni, hogy mennyire eltűnt mostanában, én úgy gondolom, minél inkább felszívódik valaki, annál egyértelműbb, hogy problémái vannak.
- Persze, hogy megyek, Carollal nagyban szervezzük a dolgokat. Én alig várom, de azt még nem tudom, mit fogok sütni, majd kitalálom. Most valami látványosabb dologra fáj a fogam.
Tavaly az egyszerű, de isteni finom sütimmel arattam, el is vittem a helyi kék szalagot vele, idén nem szándékozom bezsebelni ezt a díjat, bár tavaly sem számítottam rá.
- Na milyen lett a muffin?
Egyet elvettem, hogy megkóstoljam, a nyers tészta nyalogatása mégsem fogható a kész eredményhez, azt pedig még nem teszteltem. Remélem, nem csak jól néz ki, hanem finom is, noha nem szoktam melléfogni a sütés terén, ez szerencsére jól megy.
- A forró csoki isteni ötlet volt.
Nem tűnt fel, hogyan is tűnhetne, hogy az ajkaim köré szép kis csokivonalat rajzolt máris, szóval bizonyára vicces látvány lehetek. Én vagyok az, aki mindig maszatos lesz, ha eszik, de az még a jobbik eset, szinte nincs olyan alkalom, hogy ne enném le magam.
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
36
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Kedd 13 Nov. 2018, 19:21


Ems & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


- Nyilván ezt ő sem gondolta, csak szerintem… szóval nem gondol bele egyáltalán. – vontam meg a vállaimat bizonytalanul. Jól ismertem a családját, de azért mégsem az én húgomról volt szó, hogy annyira jól tudjam, mikor mit tenne. – Szerintem most annyira lelkes, hogy csak magával foglalkozik és a leendő esküvővel. Aztán gondol egyet, és úgyis mindent lefúj. – ezt már azért biztosan tudtam a leányzóról. Sajnáltam volna Emst, ha kidolgozza érte a belét is, aztán hoppon marad. Ciki is lenne a kapcsolataival szemben is.
- Racionális testvér, aki aggódik érte, mert szereti és csak a legjobbat akarja neki, nem pedig csalódást. – néztem rá komolyan, mert én így láttam ezt. Én se örültem volna a helyében, de szerintem más sem. – Beszélj vele minél előbb, jó? Talán az lesz a legjobb, és hátha még bele is megy a dologba. – mondtam volna, hogy majd megbeszélem vele én, ha szeretné, de nem volt jogom beleszólni, bármennyire álljak is közel a családjához. Ez az ő ügyük volt, nem az enyém, és különben is megvoltak a saját gondjaim, de valahogy könnyebb lett volna másokét megoldani. Főleg, hogy az enyémre nem létezett már semmiféle megoldás.
- Így is-úgyis kifogásként fogja szerintem felfogni, ha megkéred az eltolásra. – de persze nem erőltettem, én csak adtam egy ötletet, hogy esetleg mit találhat még ki. Úgyis megfogják oldani egymás között, és valami lesz. Csak azt reméltem, hogy nem fogja az én barátnőmet megviselni, ha esetleg beleöl rengeteg energiát, és már elfogadja a helyzetet is, aztán bekövetkezik, amit mind a ketten sejtünk már most is.
- Rendben. Talán kinézek majd, ha nem lesz más dolgom. Ha úgy van kedvem, még sütök is valamit szívesen, de… - sóhajtottam egyet szomorkásan, és végül megrántottam a vállaimat. – Szóval nem tudom. Meglátjuk! – ennyit tudtam mindössze ígérni, és reméltem, hogy ez most elégnek bizonyul. Egyébként valószínűleg tényleg rám fért volna, hogy kimozduljak egy kicsit, de egyszerűen nem éreztem magamhoz hozzá elég erőt, a hangulatomról már nem is beszélve. Mindenkire mosolyogni, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, nem én vagyok.
- Látványosra? – felvont szemöldökkel pislogtam rá a bögrém pereme felett. – Mindig túl akarsz tenni magadon, igaz? – ingattam meg mosolyogva a fejem. – Akkor mindenképpen ott a helyem, hogy legalább azt megnézzem, mi az a nagy látványosság, amivel majd megnyered megint a versenyt. – magamnak egy kicsit több whiskyt tettem a forró csokiba, mint Emsnek, de ez az én titkom marad úgyis. Végig is marta a torkomat az első néhány korty, de nem érdekelt. Legalább nem köhögtem el magam, mert az már aztán tényleg nagyon ciki lett volna.
- Nagyon finom, mint mindig! Köszi, hogy hoztad! – tényleg jól esett a muffin, eddig észre sem vettem, hogy egyáltalán éhes lennék. Most meg egyiket ettem a másik után, és aztán rá kellett parancsolnom magamra, hogy ugyan álljak már le egy kicsit. – Tudom, az mindig jól jön. – bólogattam, magam elé meredve az emlegetett italba. Nem tudom, hogy hány perc telt el, amit csendbe burkolózva töltöttem, de a szőkeséggel egyáltalán nem volt kellemetlen a hallgatás.
- A hálaadásra viszont egyedül fogok menni hozzátok. – szólaltam meg végül kifejezéstelen arccal. – Nate börtönben van… - nyögtem ki, ledobva a bombát. Egyáltalán nem éreztem magam megkönnyebbülten. Fel se néztem inkább, csak bámultam tovább hol a bögrét, hol a dohányzóasztal fényes falapját.


MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
31
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
29
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Esküvőszervező
Play by :
Blake Lively

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie Vas. 18 Nov. 2018, 16:08


Holly & Émilie
Lelki bajra egy kis süti

- Valóban nem szokása belegondolni a dolgokba.
Meglepődnék, ha egyszer sikerülne neki, de ezúttal szerintem még a szokásosnál is felelőtlenebb, ettől függetlenül igyekszem a lehető legkompromisszummentesebben megoldani a helyzetet, mert megbántani azért nem tervezem, mégiscsak a húgom, és szeretem.
- Remélem. Mert ennek így semmi értelme nincsen, ennyi idő után hogy a viharba lehetne megismerni bárkit.
Nekem hónapok alatt sem sikerült, az az esküvő ugyancsak elsietett baromság volt a részemről, de legalább valamivel többet vártam, és nem mellesleg nagyon részeg voltam, szóval olyan állapotban még jó, hogy mellőztem minden megfontoltságot. Azóta nem engedem meg, hogy ilyen hibákat elkövessek, sosem iszom annyit, hogy bajba kerüljek miatta.
- Mindenképpen megpróbálom majd.
Jól esett, amit mondott, örültem, hogy racionálisnak tűnik, nem pedig ünneprontónak, más lelkesedését letörőnek. Az sem állt szándékomban, csak egy kicsit lassítson, ezt szeretném.
- Azt nem mondom, hogy nem csinálom meg, csak hogy nem most. Egyébként meg, senki más sem vállalná el ilyen rövid idő alatt, maximum felárért. Tudom, mert én sem csinálom, maximum akkor, ha a vágyott helyszín elérhető, illetve, dupla áron, mert abba rendszerint beledöglök, annyit melózok rövid idő alatt.
Nagyon sok a munkám, nyaranta kiváltképp, akkor esélyem sem lenne ilyenekkel hazardírozni. Valószínűleg megoldanám, de Lyntől nem kérnék pénzt, és annyira önzetlen sosem leszek, hogy a saját megélhetésemmel játszak.
- Nincs de. Csak hogy tudd, ide fogok jönni, és kirángatlak, ha itthon leszel, legalább egy kis sütit egyél. Fáradnod nem kell a sütéssel, csak ne ülj itthon. Kérlek…
Az az utolsó, halkan csendülő szó már-már kétségbeesett, esdeklő, valóban aggódom, és szeretném, ha nem zárkózna be, mert úgy érzem, ezzel magának árt a legtöbbet.
- Nem, inkább azért, mert a bonyolult dolgokkal kapcsolatban elbizonytalanodnak az emberek, és csak később fog elfogyni. Nem szeretnék nyerni, a múltkori is derült égből villámcsapás volt számomra.
Nem számítottam rá, hogy az apró sütigolyók akkora sikert fognak aratni, hogy alig egy óra alatt elfogynak. Csak valami gyorsat és egyszerűt szerettem volna, biztonsági játékot játszottam, meglepett, hogy ennyire bejött mindenkinek. Annak viszont örülök, hogy ez legalább valamennyire csalogató a számára, és lehetséges, hogy így már azért kinéz, és nekem sem kell erőszakoskodnom, azt úgysem szeretem.
Hálás mosollyal bólintottam, én már annak örülök, hogy egyet evett, nemhogy aztán többet. Tudtam én, hogy egy kis muffin csodákra képes. Csendben nyammogok és csokizok, egészen addig, amíg meg nem szólal megint. Először csupán bólintok, lévén tele a szám, aztán amikor meghallom, hogy Nate börtönben van, meglepettségemben elkerekednek a szemeim, és nagy sietségemben, hogy lenyeljem a falatot, majdnem sikerül mellé nyelnem, de így is olyan érdesen, összerágatlanul csúszik le a nagyobbacska darab, hogy végig marja a torkom, és beletelik egy percbe, míg képes vagyok megszólalni.
- Ez… mi? Hogy?
Éreztem én, hogy ennél azért most több kellene ide, szóval próbáltam összekaparni magam, miközben kezdtem kapizsgálni, milyen nehéz helyzetben lehet most szegény. Nem elég, hogy az apja az, aki, most még a testvére is elkövethetett valami szörnyűséget.
- Nagyon sajnálom, Holly… Mi történt?
Lehet, nem kellene megkérdeznem, de ha már elkezdte, mondja végig. Az egyik kezemet az övére csúsztattam, és finoman megszorítottam, hogy éreztessem, minden szinten itt vagyok vele, neki, és ha csak annyit tehetek, hogy nem rohanok világgá, úgy gondolom, már azzal is többet tettem, mint bárki más tudna jelenleg az életében.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Holly & Émilie
Vissza az elejére Go down
 
Holly & Émilie
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Kertváros :: Fournier-ház-
Ugrás: