welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Fabian & Hudson II What the F...hell?!
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
95
Reagok száma :
45
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Klub vezető - Escort - Gyermek segélyszervezet támogató
Play by :
Mariano Di Vaio

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Fabian & Hudson II What the F...hell?! Pént. 12 Okt. 2018, 19:26
***
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
95
Reagok száma :
45
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Klub vezető - Escort - Gyermek segélyszervezet támogató
Play by :
Mariano Di Vaio

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Hudson II What the F...hell?! Pént. 12 Okt. 2018, 19:26

Fabian & Hudson
“What the fucking doing on?!”
Szerettem ha minden flottul megy, leszoktam ülni az egyik távoli sarokba, és onnan figyelek mindenkit, jólérzik magukat, és az én klubomban, nincsen drog, se fű, se semmi csak a pia, az is bőven elég. Szerencsére olyan emberek dolgoznak nekem, akik kiszúrják az olyan fazonokat, akik árulni akarnának, és azokat rövid úton kipenderítik. Mit kipenderítik? Nem kell tudnia senkinek sem arról, hogy mi történik velük. De ide többet nem jönnek, és tudja mindenki, hogy ilyen szinten jobb távol maradni Hudson Duncan Payne klubjától. Ennek pedig így van rendjén. A zene is jó, és a lányok is ügyesek, a múltkori fiaskó után nem szeretnék még egy olyan akciót, mint amit Luna apjával játszott el az egyik lány. Meg is szívta ,de rendesen, bár ez érdekelt a legkevésbé. Mindent rendbe akartam tudni a klub körül. Bár a személyzeti ügyek csak addig az én ügyeim, amíg átnézem a papírjaikat, és döntök arról, hogy melyikkel kellene interjúzni, és a végső döntés a személyzetisem elbeszélése alapján, az alsó szint esetében, a felső az teljesen más lapra tartozik, ott tudom, hogy mindenki megjelent, mindenki bent van, de most… idelent mintha kezdenei kialakulni a káosz.
Félre hívom a fő pultos néhány pillanat erejéig.
- Mégis mi a franc van itt? Az emberek majd megőrülnek, hogy nem kapják meg a rendeléseiket odafent… - intek a galéria egyik sarka felé.
- Tudom főnök, tudom, bocsánat, de Sunny már négy napja nincs itt, és az épp bent lévő lányok próbálják helyettesíteni. – elkerekedik a szemem és hűvösen pillantok a tagra.
- Miért nem szóltok? Így a bevételtől is elesünk. – kaffantok, mire sarkon fordulok, és elindulok az irodám felé, majd a fenti lányok közül lehívok egyet, hogy vegyék át annak a csajnak a helyét, és közben a biztonsági főnökömet is ráállítom az ügyre, hogy keresse fel ezt a Sunnyt, mert olyan nincs, hogy minden bejelentés nélkül hiányzik a melóból.
Odafent fel alá járkáltam az irodámban, és próbáltam a Sunny rejtélyes eltűnése feletti ügy végére járni, kevés sikerrel egyelőre. Csak nyugodtan. Jó ideje nyugodt vagyok, amióta eldöntöttem, hogy különválok Abigailtől, és a saját utamat kezdem járni, azóta minden nyugodtabb.
Tudtam ,hogy sok rosszakaróm van, a múltkor a divatbemutató után , csak annyiért elraboltak egy lányt, mert azt hitték, hogy ő a húgom. Badarság. A húgom egy kaszinóban dolgozott, amiről a biztonsági főnökömön kívül csak én tudtam, és nem is szándékoztam elárulni senkinek sem, így van rendjén.
- Főnök, itt van lent egy nyomozó, és veled akar beszélni. Fabian Leclaire. –mire kinyomtam a telefont és elindultam a földszint irányába, ott is volt egy kisebb iroda a miheztartás végett, az a lenti főnökök részére volt fenntartva, meg a klub vezetőjé, egy kicsit nagyobb , azt fogom most igénybe venni szerintem, máris elindultam a földszint irányába, a hátsó folyosói kulcskártyás liftből szálltam ki, ami egyébként nem látszott külső szemlélő számára, mert rendesen a falba volt építve, és eltakartuk a kíváncsiskodók szeme elől. Nem akartam odafentre vendégeket, bár a lift is kártyával és kulccsal indult el csak erről a szintről, meg ujjlenyomat leolvasóval; biztosra mentem. A fenti területet féltve őriztem az óvatlan látogatóktól is. Az őrök és a klub vezető, addig is feltartották az ismeretlen nyomozónkat. A biztonsági főnököm eközben a maga kontójára elkezdett kutakodni ezután a Leclaire után, jobb ha tudom,hogy kivel állok szemben, és azt is, hogy mit akarhat tőlem, meg milyen ügyekben nyomozott eddig.


Vissza az elejére Go down
avatar
Igazságügy
Kor :
45
Hozzászólások száma :
19
Reagok száma :
16
Tartózkodási hely :
«Ingázás Quantico és Montréal között«
Foglalkozás :
«FBI különleges ügynök ‖ Tréner«
Play by :
«nikolaj coster-waldau«

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Hudson II What the F...hell?! Vas. 21 Okt. 2018, 19:00
Az ablaktörlő ide-oda cikázott, maga alá gyűrve a vadul zuhogó esőcseppeket, melyek már jó néhány órája áztatták a város utcáit, ezzel elűzve az utcákról a hajléktalanokat és a bajkeverő suhancokat. Csupán az éttermek és a szórakozóhelyek jártak jól, hisz az ilyen estéken inkább töltötték fedett helyen szabadidejüket a fiatalok, mint sem odakint a hidegben.
Útközben recsegett-ropogott a rádióm, melyen különféle rendőrségi bejelentkezéseket lehetett hallani az egységektől, melyek nem is igazán rám tartoztak. Csupán azért volt nálam a rádió, hogy azon keresztül tudjak kommunikálni a helyi kollégákkal, akik közül kettő éppen mögöttem cirkált a villogó járőrautóban.
Magam részéről megmaradt alattam a sötétfekete Ford, mely szinte nesztelenül rótta az utcákat, követve a GPS jeleit, melyek a keresett szórakozóegység felé vittek.
Ismét magam előtt láttam a lány mezítelen holttestét, felsejlett előttem fiatal alakja, precízen oldalra rendezett feje, s a négy égtáj felé rendezett, torzójához tartozó testrészei.
Bizarr látványt nyújtott, s különösen azért volt megrázó az eset, mert az áldozat egy újabb fiatal nő volt, immár sokadszori alkalomra.
Ugyanaz a póz, ugyanaz az eljárási mód és ugyanazok a tetthelyen hagyott, jellegzetes tárgyak.
A legyező és a parfümös üveg.
De vajon milyen indítéka lehetett a gyilkosnak? A gyilkosnak, ki az USA-ban kezdte meg gyilkosságait, s terjeszkedett egyre feljebb, míg el nem érte Kanadát, s ott nem folytatta tovább a pusztítást.
Leállítva a motort a Ma Petite Series Club előtt, ismét ujjaim közé emeltem a megkopott névjegykártyát, s a hátlapján kézírással szignózott sorokat.
„ Szépségem, bármikor…
H. P”
Hogy mit is rejthettek ezek a sorok önmagukban, egyelőre nem tudtam rájönni, abban azonban biztos voltam, hogy ez az alak valamit tudhat a lányról. Már csak ki kellett derítenem azt, hogy egész pontosan milyen kapcsolatban is állhatnak egymással, s hogy vajon a helyszínen talált dns nyomok vajon megegyeznek-e a férfi dns-ével.
- Srácok, ide most bemegyünk, remélhetően rendes fogadtatásban lesz részünk – jegyeztem meg a két egyenruhásnak, miután ők is elhagyták a járműveiket, s komótos léptekkel sétáltak felém.
- Egyelőre bemegyünk, megkeressük, hogy itt van-e ez a bizonyos férfi, és kihallgatom őt. Addig figyeljenek mindenre, és ha bármi gyanúsat látnának, akkor ne féljék használni a fegyverüket. Chad, szóljon be, hogy a helyszínen vagyunk – menet közben még megkértem a fiatalabb kollégát, aki biccentve be is jelentkezett a vállára szerelt rádión az őrsre, s jelentette a hollétünket.
Az ajtónál természetesen nem volt egyszerű dolgunk az áthaladásnál, hisz két masszív, robosztus alkat állta az utunkat.
- Szép estét urak, Fabian Leclaire, FBI, ők pedig a rend őrei – igazolványomat felmutatva, ezzel egyidőben a mögöttem felsorakozott két egyenruhást is bemutattam, akik eközben csípőre tett kézzel, alaposan szemügyre vették a bejáratot, s a közeli utcasarkokat.
- Belépés csak szórakozó közönségnek. – morrant vissza az egyik, keménykötésű alak, akin majd szétszakadt az a sötét öltöny. Látszott rajta, hogy komolyan veszi a munkáját, s talán kissé önhatalmúan próbálja megoldani az ügyeket.
- Oké, szeretnék beszélni a főnökükkel. Kérem, szóljanak neki. – nem erőszakoskodtam, inkább intelligens módon tettem egy újabb próbát, mire a másik őr végig pillantott rajtunk, s a fülesébe szólt.
- Pár perc, meglátjuk, mit tehetünk. – jegyezte meg a fülbevalós pasas, majd beledörmögött a csivitelőjébe, s aztán várakozott. Közben végig pillantott rajtunk, s tekintete megakadt a rendőrök fegyverzetén.
- 17-es Glock? Szép…- hozzáértéssel fürkészte a pisztoly markolatát, amikor recsegve érkezett fülesén a válasz, s így kitárult előttünk a szórakozóhely ajtaja.
Az addig csak tompán dübörgő zene felerősödött, s ahogy átléptük a klub küszöbét, átjárta minden porcikámat a zene, mely végig szántott a padlón, s a talpamon keresztül hatolt át a testemen.
Pillantásommal alaposan szemügyre vettem a helyet, ami dúskált a drága vendégekben, s a még drágább pompázatban. A fények, az építőelemek formái és milyensége fülledt erotikáról duruzsolt, s akárhová is pillantottam, mindenütt csinos nőkre tévedt a tekintetem.
Ez azonban nem a szórakozás pillanata volt, így a röpke nézelődést követően haladtam a biztonsági őr után, aki ajtót nyitott az egyik helyiségben, mely úgy tűnt, hangszigetelt.
- Itt várjon – jegyezte meg mogorván, s tova sétált. Az egyik egyenruhás bekísért a helyiségbe, a másik azonban az ajtóban állt meg, s onnan pásztázta vigyázón a terepet.
- Ezeknek van mit a tejbe aprítani – súgtam oda halkan a fiatal rendőrnek, aki maga is ámulva vette szemügyre az impozáns bútorokat s a kényelmesnek tűnő ülőgarnitúrát. Egyelőre azonban nem akartam leülni, s nem is értem semmihez, csak diszkréten nézelődtem. Ha megjelent a tulaj – márpedig ő léphette át a küszöböt, hisz feltűnően jól öltözött alak érkezett – közelebb léptem.
- Üdv, elnézést hogy így munka közben zavarjuk, de nekünk is teendőnk akadt – jegyeztem meg, miközben felemeltem az igazolványomat, hogy ő is láthassa, nem csak egy félőrült tévedt be ilyen késői órán, hogy zaklassa.
- Fabian Leclaire, Ön pedig, ha nem tévedek, Hudson Duncan Payne? – hogy pontos legyek, a névjegyről olvastam le a nevet, majd a férfi tekintetébe fúrtam pillantásomat.
- Mond önnek valamit az a név, hogy Sunday Elodie Parker? – kíváncsian kutakodtam a fazon arcvonásait fürkészve, s próbáltam a legapróbb rezdülésekből is következtetéseket levonni. Bármi hasznos információ lehetett a fiatal lánnyal kapcsolatban, s nem tudhattam azt, hogy nem-e a darabolós gyilkossal állok szemben.
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
95
Reagok száma :
45
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Klub vezető - Escort - Gyermek segélyszervezet támogató
Play by :
Mariano Di Vaio

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Hudson II What the F...hell?! Hétf. 22 Okt. 2018, 13:52

Fabian & Hudson
“What the fucking doing on?!”
Hogy jelenleg még Abigail miatt is szívesebben basztam volna valami nimfomán fizetős vendégével, az is biztos. Azt valahogy biztosabbnak éreztem. Eddig, nem volt ügyem a hatóságokkal, max annyi, hogy a molesztálás miatt, amibe belekeveredtem, de nem én voltam a vétkes, mert fel is vették ahogy az általam kísért nő kiborul és zaklatni kezdi a fotósokat, csak amiatt hívtak be kihallgatásra. Akkor ismerkedtem meg Lunával, azóta tart a barátságunk is. De ez a helyzet, merőben más, a mostani. Mielőtt beléptem az ajtón, megigazítottam a nyakkendőm és vettem egy nagy levegőt, aztán átléptem a küszöböt.
Meglepett, hogy hárman is jöttek, de rég dolgozom emberek között, így nehéz olvasni az arcomból.
A tekintetem a jelvényre siklott FBI? Igazából itt azért kis csomót éreztem a mellkasomban, mi a fenét akarnak? Meg se kellett szólaljak, már mindent mondott magáról, a nevemet is, noha a középsőt hivatalosan nem használom, mégis így vagyok anyakönyvezve.
Elgondolkodtam, hogy ilyen helyzetben mi a teendő? Fogjak kezet vele, vagy ne?
- Pontosan, Hudson Duncan Payne ; bár a Hudson Payne is megteszi. – hogy miért nem szerettem, ha a középső nevemen hívnak? Mert az csak anyám privilégiuma, ez amolyan rigolya. Mégis, kezet nyújtok, kézfogásra természetesen, hiszen a végletekig udvariasnak neveltek, pálcával és testi fenyítéssel, de megtanultam mindent a saját érdekemben.
Meglepetten kúszik fel a szemöldököm a követkekő kérdés hallatán.
- Persze, Sunny nálunk dolgozik, de négy napja nem jelent már meg, ezt is csak bő egy órája tudtam meg, amikor észrevettem, hogy az egyik szinten nem működik megfelelően a kiszolgálás. – magyarázom nyugodtan, és a Mr. Leclaire mögött álló rendőrökre pillantottam. Az egyik épp egy nonfiguratív álló vázát kezdett piszkálni, művirág volt benne természetesen, de nem is a hasznossága miatt vettem.
-Azt…a – dőlök előre és mutatok a fiatalabb rendőr irányába, de már késő, így a szemeim kerekednek, és egy elfojtott megfáradt nyögést hallatok. A váza csörömpölve törik ripityára. Lehunyom a szemem, és egy nagy levegőt véve pillantok újra a társaságra. Kedvem lenne üvölteni a fazonnal, hogy üljön le a valagára, és meg ne moccanjon, de mégis csak rendőrökkel és egy FBI-ossal vagyok körülvéve.
- Tudok segíteni az uraknak? – dőlök vissza és karba fonom a kezeimet a mellkasom előtt. – Vagy hozassak még több vázát? – pillantok újra a fiatalabb rendőr srácra, majd Mr. Leclairre, elvégre ő most a csapat vezető, nekem úgy tűnik.



Vissza az elejére Go down
avatar
Igazságügy
Kor :
45
Hozzászólások száma :
19
Reagok száma :
16
Tartózkodási hely :
«Ingázás Quantico és Montréal között«
Foglalkozás :
«FBI különleges ügynök ‖ Tréner«
Play by :
«nikolaj coster-waldau«

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Hudson II What the F...hell?! Kedd 30 Okt. 2018, 20:04
Jó néhány percig a kutya sem nyitotta ránk az ajtót, így kiélvezhettük a hangszigetelt helyiség minden apró momentumát, s szinte teljes nyugalommal várhattuk a háziúr érkezését.
Akármerre néztem, mindenhonnan a pénz és a csillogás tükröződött vissza, az egész helyiség luxusban pompázott, s érződött, hogy mesteremberek segítségét vonták be annak idején, amikor ez a klub elkészült.
Ízléses falak, s hozzá megfelelően passzoló bútorok. Már-már az egész szoba úgy festett, mint egy legénylakás, vagy egy négycsillagos hotelszoba előtere. Még a dísztárgyak is egy vagyonba kerülhettek, s láthatóan nem csak az én figyelmemet keltették fel, hanem az engem kísérő kollégáimét is.
- Szerintem nem kellene mindent megtapogatni uraim – jegyeztem meg a kollégáimnak, hisz nem volt odaillő viselkedés mindaz, amit produkáltak. Legalábbis a fiatalabb, aki ámulva vette kézre a különféle berendezési tárgyakat.
Ők azonban, mintha csak a falnak beszélnék, még mindig egymás közt cseverészve vitatták meg azt, hogy nekik is szükségük lenne arra a dohánytartó dobozra, meg az ő lakásukban is jól mutatna az a lávalámpa, s a csajukkal is szívesen hemperegnének azon a bőrkanapén…
Szerencsére, s mert nem igazán óhajtottam tovább hallgatni az egyenruhás kollegák efféle társalgását, nyílt az ajtó, s végre megérkezett a szórakozóhely tulajdonosa. Akiről mellesleg már annyit sikerült kideríteni, hogy nagyon sok pénze volt, jobbnál jobb autókkal járt, s egy alkalommal molesztálással vádolták. Mindez persze nem volt perdöntő bizonyíték ellene jelen esetben, ahhoz azonban elegendő volt, hogy felébressze a gyanúmat, s akár potenciális elkövetővé válhasson.
- Örvendek, Mr. Payne – miután kezét nyújtotta felém, egy erős, határozott mozdulattal ráztam meg végtagját, miközben balommal zsebre csúsztattam a már feleslegessé vált igazolványomat.
Megtehettem volna, hogy ezt követően még teszek néhány tiszteletkört, s agyondicsérem a klubját, de nem voltam az a tenyérbe mászó alkat, s ha lehetett, akkor egyből a lényegre tértem. Nem szívesen raboltam mások idejét, ha szükségtelen volt, ebben az esetben azonban tartogattam néhány kérdést az öltönyös úr részére, aki látszólag úriembernek tűnt, de az én dolgom az volt, hogy kiderítsem, mennyire nem az a színfalak mögött.
Első blikkre egyébként nem tűnt sorozatgyilkosnak, s láthatóan a mi jelenlétünktől sem öntötte el a veríték, de ez még nem volt egyenes bizonyítéka annak, hogy ártatlan lenne. A legtöbb szociopata amúgy is mestere volt a színészkedésnek, s a legkevésbé pánikoltak be, ha egy nyomozói brigád megjelent a porondon.
De vajon Mr. Payne mit rejtegett?
- Tehát négy napja nem járt itt…hm – éppen folytattam volna a megkezdett mondatot, amikor váratlan csörömpölés törte meg a nyugodt csevejt a hátam mögött. A házigazda alig hallható megjegyzését a fiatal Chad elnézést kérő szavai követték, miközben magam is szemügyre vettem a baleset helyszínét.
Sikerült az egyenruhás pillantását is elkapnom, össze is ráncoltam a homlokomat, ezzel némán jelezve felé nem tetszésemet, de utóbbiról ráértem kioktatni a rendőrautóban.
Mindenesetre, nem vetett a szervezetre túl jó fényt az, hogy efféle incidensekkel járt a munkánk. Rongálásokra ugyanis nem voltunk feljogosítva, kivétel ez alól, ha valaki fegyvert rántott ellenünk, s védekeznünk kellett az illetővel szemben, avagy netán emberi életeket kellett mentenünk. Jelen helyzetben azonban egyik opció sem merült fel, pechemre.
- Öh..bocsánat – nyögte ki ismét Chad, miközben visszafordultam Mr. Payne felé, aki szerencsére, mondhatni igen jó humorral kezelte le a fiatal kollégát.
- Elnézést kérünk Mr. Payne, a kárát természetesen megtérítjük. A srácok most vannak először ilyen luxusban…- próbáltam kicsit szépíteni a helyzeten, nem mintha ezzel visszahozhattuk volna a váza árát. Még egy pillanatra hátra bólintottam a srácok felé, s ujjaimmal mutattam nekik, hogy álljanak le, s ne piszkáljanak semmit. Csak ezután fordultam vissza ismét az öltönyös úr felé.
- Tehát, visszakanyarodva Miss Parkerhez. Az Ön beosztottját holtan találtuk, emiatt nem bukkant fel itt a munkahelyén. Volt nála egy névjegykártya, ami egyenesen Önhöz vezetett, emiatt is kezdtük meg itt a nyomozást. Szeretném, ha elmesélné nekem azt, hogy mit is jelent ez a néhány sor ezen a kártyán, amit Sunny-nak adott… - zakóm belső zsebéből előhúztam egy fotót, ami a helyszínen talált kártyáról készült, s amin jól láthatóak voltak Mr. Payne sorai:
„ Szépségem, bármikor…
H. P”

- Miféle kapcsolat volt egész pontosan Önök között? – Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy nem pusztán főnök-alkalmazott viszonyban álltak egymással, a kérdés már csak az volt, hogy vajon mi történhetett kettejük között, s az elég indok lenne-e egy gyilkossághoz.
- Khm, főnök…- mintha a sors is azt akarta volna, hogy ne tudjam nyugodtan végezni a munkámat, ezúttal az öltönyös fickó egyik embere lépett be, s közelebb hajolva Mr. Payne fülébe súgott.
- A VIP-ban gáz van, az a múltkori vendég megint balhézik…
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
95
Reagok száma :
45
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Klub vezető - Escort - Gyermek segélyszervezet támogató
Play by :
Mariano Di Vaio

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Hudson II What the F...hell?! Szomb. 03 Nov. 2018, 13:27

Fabian & Hudson
“What the fucking doing on?!”
Nem tudom, hogy mire ment ki a játék, de kezdett bosszantani, hogy a kétbalkezes társaság még a berendezési tárgyaimat is összetöri. A személyiasszisztensem, mert övé a hely, ki fog térni a hitéből, hogy az egyik kedvenc vázáját törték össze, egyedi darab volt, amit nem lehet csak úgy megvásárolni bármely dizájn boltban. Modern művész, talán csinál még egy ugyanolyan darabot, mint az a törött. Kevesen tudnak mégis kihozni a sodromból, ha mégis, azt sosem tárom a nyilvánosság elé.
- Majd megkeressük a váza számláját. – biztosítom az ügynököt arról, hogy nem fogom annyiban hagyni azt,hogy csak úgy törnek zúznak a kollégái.
Ám a következő mondatok kissé meglepnek, pillanatnyi zavartság tükröződik az arcomon, és magam elé meredek. Bosszant, hogy nem figyeltem oda a dolgozómra, talán emiatt halhatott meg? Nem nyúlok viszont a névjegykártyához, ez egy olyan holmi, aminek Sunny közelébe se szabadott volna kerülnie, mert ezt nem osztogatom mindenkinek. De ha a zsaruknál van, egész biztos, hogy be akar valaki mártani, és én sem ma jöttem le a falvédőről.
- Ügyvédet akarok. – böktem ki, mielőtt még bármit is mondanék, ezt nagyon is jól tudom, hogy rendelkezem az ügyvédnek való joggal. Hiszen, bármit mondok, felhasználhatják ellenem.
- Ha pedig le akarnak tartóztatni, készséggel állok a rendelkezésükre. Nem szeretnék nagy felhajtást, azzal, hogy a parketten keresztül kísérnek ki, így ha nem volna probléma, akkor a parkolóház felől mennék, ahova beállhatnak az urak az autóikkal. – ez nagyon nem jó, egyáltalán nem jó. Ki akarna bemártani? Hiszen az alkalmazottakkal egyáltalán nem fekszem le. Ha pedig gyilkossággal vádolnak, gyanúsítanak ki, nem mondta ki ez a Leclaire, de szerintem egyértelműen engem gyanúsít, akkor tényleg jobb ha meg se szólalok.
- Határozatlan időre átveszi a klub vezetését az asszisztensem. Hívd Ewerettet azonnal. – fordultam szembe az emberrel, majd szigorúan pillantottam rá. Az említett meg is jelent hamarosan, közelebb intettem magamhoz.
- Szólj Lunának, hogy letartóztattak, valamint keressétek meg annak a vázának a számláját, a biztos urak széttörték. – súgtam neki oda. Egyébként azt az ügyet leszámítva, ahol engem mint csak tanú hallgattak ki, nem voltam börtönbe, csak a kihallgató szobában. Ugyanis a partnerem, a celeb akit kísértem, túl heves volt, és bántalmazta a fotóst. Abigail nem hiszem, hogy rosszat akarna nekem. Talán valaki annak a nőnek, mert szúrjuk a szemét, és kit a legkönnyebb eltávolítani? Azt az embert, akinek az afférja, vagy bármilyen más tette túl nagy nyilvánosságot kapna. Ezáltal biztos nem jönnének a közelembe nők sem, mert azt hinnék, hogy tényleg valamilyen gyilkos vagyok.
Elgondolkodva pillantottam a rendőrökre, és az ügynökre.
- Nos? – nyilvánvaló, hogy a két rendőr ezek után ezért volt itt segítségnek. Azt hiszem , mindent megtettem, a klub elfog futni az asszisztensem kezében is ,amíg kell. Abigail úgyis tudni fogja, hogy sittre kerültem. Lehet, hogy ő maga fogja letenni az óvadékot. Bár azt tudtam,hogy olyan tiszta vagyok mint a patyolat, mégsem tudtam mit kezdeni a rendőrök gyanújával. Ki kell várnom az időt, hogy kiderüljön az igazság, ezen azért aggódtam. Tudtam, hogy milyen az Amerikai igazságszolgáltatás, ítélte már el úgy embereket, hogy ártatlanok voltak, és húsz évvel később a modern technika fejlődésével jöttek rá, hogy ártatlan volt. Addig meg ott ült, a gyilkosok közt. Nem jó kilátások. A tetejében, senki nem tudta rólam, de betegesen irtózok a zárt cella szerű helyektől, köszönhetően a gyerekkori fenyítéseknek, de ez sem olyasmi amit bárki tudtára hoznék, a világ minden kincséért sem.


Vissza az elejére Go down
avatar
Igazságügy
Kor :
45
Hozzászólások száma :
19
Reagok száma :
16
Tartózkodási hely :
«Ingázás Quantico és Montréal között«
Foglalkozás :
«FBI különleges ügynök ‖ Tréner«
Play by :
«nikolaj coster-waldau«

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Hudson II What the F...hell?! Vas. 04 Nov. 2018, 18:26
Nem titkoltam, hogy a névjegy, mit találtam, az a holtest mellett hevert, s ha a fiatalember észnél volt, akkor ezt a megállapítást már a külső borításból is levonhatta. A kártya ugyanis egy átlátszó fóliában hevert, óvva annak anyagát attól, hogy a rajta lévő bizonyítékok megsemmisüljenek. A kérdés már csak az volt, hogy vajon miért kaphatta Sunny a kártyát a meglehetősen bizalmas üzenettel?
Kíváncsian fürkésztem az előttem álló alak vonásainak minden rezdülését, tekintetét, hogy abból olvassam ki a reakciókat a kártya láttán. Szánt szándékkal akartam kellemetlen helyzetbe hozni őt, hogy az apró emberi reakciókból felmérjem, vajon mennyire lepődik majd meg? Mennyire érezhető majd feszültség ezután? S bár még közel sem jártam a célhoz, s még a kolléganőm is csak vizsgálódott a holttesten, addig is alaposabban fel akartam mérni az áldozat kapcsolatait. A munkahelyét, a barátait, a főnökét…
- Ügyvédet? Pedig csak társalogtunk – egy halovány mosoly húzódott az arcomra, s meglepett Payne viselkedése. Ha valaki ilyen határozottan kéri az ügyvédjét szinte már az első percben, annak valami vaj van a füle mögött. S már csak az volt a kérdés, hogy vajon miféle baj. Ő lehet-e a tettes, vagy netán tud valamit a lánnyal kapcsolatban? Esetleg valami más oka van arra, hogy ennyire védje az irháját?
- Kérem, Mr. Payne. Itt senki sem mondta, hogy le akarnánk tartóztatni, mi csupán a munkánkat végezzük. Néhány rutin kérdést akartam feltenni, ez minden efféle ügyben megszokott. De úgy látom, önt meglehetősen felzaklatja ez az ügy – ismét némi szándékoltsággal mondtam azt, amit, hogy tovább figyelhessem a férfi reakcióit.
A fiatal férfi eközben heves intézkedésbe kezdett, amit némi torokköszörüléssel, hátra tett kezekkel vártam ki. Igazából még mindig nem értettem, hogy ha ártatlan, akkor miért viselkedik ennyire gyanúsan. Pillantásom közben végig futtattam a belső téren, s látva a nagy luxust, még az is felmerült bennem, hogy talán ehhez az egész klubhoz van köze a félelmének.
Vagy mégsem? Vajon ő lenne a mészáros, aki évek óta szedi áldozatait szerte az USA területén? S aki most átlépve a határokat, már Kanadában is vadászik?
- Nos Mr. Payne, ahogy mondtam, nem szeretnénk Önt letartóztatni, de ami azt illeti, felmerült bennem egy, s más ezzel a kártyával kapcsolatban. Szóval amondó vagyok, hogy valóban jobb lesz, ha befáradunk a kapitányságra, ahol…nyugodt körülmények közt beszélgethetünk – Ami azt illeti, bár csöndes volt ez az iroda, a fiatalember bástyái egy tapodtat sem mozdultak mellőle, s mindvégig szigorúan bámultak minket, ami mondhatni nehezítette a nyomozást.
- Természetesen megértem, ha ragaszkodik az ügyvédi jelenléthez, így nem is kell válaszolnia a kérdéseimre, ha nem akar. Arról azonban addig is mesélhetne, míg megérkezik a kolléga, hogy mit lehet tudni Sunnyról? Mikor került a klubba, volt-e családja, hogyan viselkedett a vendégekkel? – próbáltam olyan kérdéseket is intézni hozzá, melyek általánosnak számítottak, s nem hozhatták őt kellemetlen helyzetbe.
- Khm, elnézést főnök, de beszóltak, hogy jó lenne, ha bemennénk – az egyik egyenruhás kolléga lépett mellém, s súgta fülembe az információt, majd megállt mellettem, s kíváncsian várta a válaszom.
- Egy kis türelem Chase, még várunk valakire. Mr. Payne…megnézhetném azt a részleget, ahol Sunny dolgozott? Milyen beosztásban is volt egész pontosan önöknél? – Ez is egy fontos része volt a nyomozásnak, hisz minden eshetőséget figyelembe kellett vennünk, s egy gyilkossági ügyben igyekeztünk minden pontot aprólékosan átnézni.
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
95
Reagok száma :
45
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Klub vezető - Escort - Gyermek segélyszervezet támogató
Play by :
Mariano Di Vaio

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Hudson II What the F...hell?! Pént. 16 Nov. 2018, 12:43

Hudson and Fabian.
► But you wont take away my pride,
No not this time... ► ► ►    iBeautiful Lie


Úgy szerettem, amikor megpróbáltak hülyének nézni, de tényleg, és erre ott van a jóviális udvarias mosolyom is, amit nagyon sok időm volt begyakorolni, lévén a megjelenésemmel dolgozom. A rengetek nevelési óra Abigailtól, az élettől, az, amikor fapofával végig kellett állnom, moccanatlanul végig nézni, ahogy jogtalanul büntetnek meg egy lányt, mert nem tette meg azt, amit megparancsoltak neki, aztán megalázták a fél szoba szeme láttára? S mindenki hagyta, miért ne hagyta volna, az a lány annak az embernek a tulajdona volt. Az érzelmek kimutatása gyengeség, ezt talán az itt jelenlévőknél is korábban tanultam meg, rögtön miután meg tanultam járni, és elhagytam az anyatejet.
- Lehet, hogy magának rutin, nekem nem. Ezen okból kifolyólag nézze el nekem, ha túl óvatos vagyok. Új vagyok még a klub szakmában, meglehet, hogy emiatt akarnak bemártani, sok híresség közt mozogva, megtanultam, hogy a magasabb társadalmi pozíciókban élő emberek könnyedén intéznek el ügyeket a saját maguk szájíze szerint, a kisebb emberek kárára. – magyaráztam teljes nyugalommal, miközben végig pillantottam újra a díszes társaságon.
Tessék, most meg mégis be akar kísérni a rendőrségre, mire egy szemöldökráncolás volt a jussa és még mogorvábban villant a pillantásom, mint eddig bármikor. Tessék! Vártam, és keserű mosolyra húztam az ajkam, ilyenbe is csak én csöppenhetek! Nem elég, hogy apám eladott, ideje korán, most meg belekevertek egy ilyen szarságba! Még csak vallani se tudok, mert rengeteg magas rangú nő sínylené még, szenátorok, kancellárok, a királyné nevében dolgozók, mert velem kettyintettek egykor, vagy a közelmúltban. Fergeteges. Mindig is tudtam, hogy valaki szemét majd kiszúrom, és a maga mocskos módján fog elintézni.
A telefonon, Luna volt az első akinek üzenetet küldtem, talán nem neki kellett volna Eli talán segítőkészebb, ő nem kérdőjelezné meg, hogy öltem-e , ő kérdés nélkül hinne nekem. Ebből látszik, hogy nem tart ott a mi barátságunk, mint ami Eli és köztem van. A levelezésből, mármint az abból maradt rossz érzésből nem maradt meg semmi, külső látszatra, csak belül rogytam meg kissé.
Szilárdan pillantottam fel az ügynökre és némi gondolkodás után, úgy itéltem, hogy ezek olyan kérdések, amikből talán nem lehet bajom.
- A klub nyitása óta velünk dolgozott, és nem , nem tudok arról,hogy volt-e családja. Sokan szokták azt mondani, hogy egyedülállók, még ha otthon gyereket is nevelnek. Tudja, félnek attól, ha netán kiderülne, fel se veszik őket, én pedig nem vagyok köteles nyomozót fogadni, minden egyes alkalmazottam után, hogy kiderítse a családi állapotát. Megpróbálok hinni annak, amit megosztottak velünk az interjú alkalmával ezzel kapcsolatban. Sosem volt beteg, lelkes alkalmazott volt, és vidám, annyira a csapat tagja volt, hogy megpróbálták eltitkolni előlünk, hogy négy napja nem dolgozik. Magam is csak a mai fejetlenség okán vettem észre, és az érkezésük előtt nagyjából egy fél órával ezelőtt tudtam meg, hogy mióta hiányzik; ugyanis szokásom a klubba lemenni, és nézni, hogy hogyan dolgoznak a lányok és a fiúk a pultban, ha van időm. – még pittyegett a telefonom, majd visszaírtam a választ is. – Jól jattoltak neki, így úgy gondolom, kedves volt a vendégekkel.
Befejeztem, ennyit tudtam mondani Sunnyról, hogy mióta dolgozott nálunk.
- Azt hiszem, ehhez házkutatási parancs kellene, nem? Mégis csak gyilkossági ügyben nyomoz, amellett nem szeretném,ha a jelenlétükkel megzavarnák a vendégeim. – újabb pittyegés, és szerencse,hogy az iphonet nem vágtam földhöz, már megtanultam nyilvánosan az indulataimat kontrollálni, ezért nem fogok toporzékolni azért, mert szerintem, úgy érzem, hogy Luna nem hisz nekem. Persze… mit vártam, a legjobb barátja! A kibaszott legjobb barátja nyomoz utánam, a gyerekkori legjobb barátja! Most kicsit féltékeny lettem, a tényre, hogy neki volt gyerekkora, valószínűleg ennek a fajankónak is. Ezek ketten játszhattak, labdázhattak együtt, én meg… sikolyokba fúló hörgéseket hallgattam, és romlott ételt ettem a hűtőből, vagy épp ott ahol találtam. Jah, megedződött a gyomrom. Ewerett érintését éreztem egy pillanatra a vállamon, majd biccentettem, azt hiszem, ő észrevette az apró jeleimből ,hogy gond van. Hat éve ismer és a legrosszabb korszakomban ismert meg, Lunával ellentétben. Benne jobban bízom.
- Hívom az ügyvéded, Hudson. – halk hangjára amellyel a fülembe súgott, csak biccentettem, és eltüntettem a zsebem mélyén a telefonomat.
- Mi legyen, Leclaire nyomozú úr? – várakozón pillantottam rá. Bemegyek? Nem megyek? Maradok? Mi lesz?

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Hudson II What the F...hell?!
Vissza az elejére Go down
 
Fabian & Hudson II What the F...hell?!
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Ville-Marie :: Ma petite ceries klub :: Alsó szint-
Ugrás: