welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Thayer & Max
avatar
Kereskedő
Kor :
35
Hozzászólások száma :
78
Reagok száma :
53
Tartózkodási hely :
Vancouver / Montreal
Foglalkozás :
Cuprum Mining Ltd. egyik vezetője / részvényese
Play by :
Cillian Murphy

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Thayer & Max Csüt. 11 Okt. 2018, 18:06
Dignity or money. Shakespeare should have said that too.
Vissza az elejére Go down
avatar
Kereskedő
Kor :
35
Hozzászólások száma :
78
Reagok száma :
53
Tartózkodási hely :
Vancouver / Montreal
Foglalkozás :
Cuprum Mining Ltd. egyik vezetője / részvényese
Play by :
Cillian Murphy

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thayer & Max Csüt. 11 Okt. 2018, 19:57




Jamie Steinfeld segített neki megírni a szerződést, minden egyes alpontot átbeszéltek, amit csak ki tudtak találni és felvetni az elmúlt két napban. Szükségét érezte Max, leginkább amiatt, hogy teljesen hivatalossá tegye az ügyet, és az a pozíció bejelentett munkakörré is vált, így az adózás, az egészségbiztosítás részen is fedeztetve lett volna minden, ha összejön. Nem akart még egyszer kétballábbal labdába rúgni, sem pedig két szék közé esni.
Thayer hívása nem lepte meg, sejtette, hogy az a kétezer dollár egészen mély nyomott hagyott benne, ugyanakkor nem akart élni ilyen klisével Calderone, hogy meglengeti a pénzt és már meg is változik minden, mások hozzáállása meg végképp. A döntés tulajdonképpen nem az ő kezében volt, ő csak a mozgatórugója volt mindannak, amibe talán Thay-t belevonhatta volna.
- Szeretnéd, ha itt lennék, Capo? Megmutatni annak a kölyöknek, hogyan és mit kell - ajánlotta fel nagylelkűen a segítségét Giuseppe, mire Max megrázta a fejét.
- Csak nem megkötözve vár ránk valaki, hogy bemutasd mire vagy képes?! - nézett egyenesen a nála jó tíz centivel magasabb ember sötét mosolyára, aki kurtán megrázta a fejét. Hát persze. Ha már arról volt szó, hogy milyen hibákat követett el, akkor már teljesen természetes módon ő mindvégig ártatlan akart lenni, vagy legalábbis annak látszani. Max felsóhajtott a kezével pedig intett egyet az ajtó felé. - Menj, csinálj, amit akarsz, de ha itt meglátlak, amikor Reed itt van, az volt az utolsó napod nálam - ahogy Durante megfordult, hogy elhúzzon onnan, Calderone még utána szólt. - Nem viccelek. Túl sok van már a számládon. Még számomra is - a felhangzó válasz kimerült egy távolodó, elhaló nevetésben, amivel Max természetesen nem tudott mit kezdeni. Egyre többször fájt a feje a tag miatt, azonban az eredményei lenyűgözőek voltak, minden téren. Bármibe is fogott bele, ha dolgozott, kevés nemet kapott cserébe Calderone. Ettől függetlenül sokszor a sírba kívánta az állatias viselkedése miatt Giuseppét.

Fél órával és kettő cigarettával később Miss Annie mosolygott rá a konyhában, rá is csapva Max kezére, ahogy megkörnyékezte a frissen sült húst az asztalon, mire a férfi felnevetett.
- Anyám is ezt csinálta. Köszönöm, hogy segítesz - mosolyodott el Calderone, mert a házvezetőjénél keresve sem talált volna jobbat. Öt éve, hogy ismerték egymást, de a nő még mindig rejtély volt számára. Nem értette, hogy soha, egyetlen pillanatra sem volt hajlandó megtörni. Pedig ok és indok lett volna rá, nem is kevés.
- Mikorra jön a fiatalúr? Remélem elkészülök az étellel, amit kért - izgatott volt a nő, mindig is tartott attól, hogy Max egyszer majd azt mondja neki, hogy képtelen jól megcsinálni a pizzát, a lasagne-t, vagy bármit, ami olasz. Ellenben a férfi tökéletesen elégedett volt azzal a színvonallal, amit kapott.
- Hamarosan itt lesz - sejtette, hogy a megbeszélt időpontot nem fogja túllépni Thayer. Fontos dolgokról kellett beszélniük és már régen is megbízható volt Reed, amiben szerencsére nem változott. Épp, hogy csak kimondta ezen szavakat, a csengőhangja sompolygott végig a ház belterén, mire Max szélesedő mosollyal nézett a nőre egy na ugye megmondtam jelentéssel.
Egy szó nélkül indult meg a bejárati ajtó felé, és ahogy odaért, már nyitotta is ki az üvegbetétes ajtót.
- Szia! Pontos, mint mindig - nyújtotta a kezét kézfogásra, mert ameddig nem napi szinten tizenórákra voltak összezárva, addig így illett. - Gyere beljebb, remélem éhes vagy, amiről persze nem szóltam, de lesz étel az asztalon is. A földön annyira már ne - felnevetett, és ha Thay belépett a hatalmas épületbe, akkor engedte, hogy Reed felfedezze a helyiségeket a lakásban, lassú léptekkel indulva meg utána.

Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
51
Reagok száma :
23
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Ketrecharcos
Play by :
Chris Wood

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thayer & Max Pént. 19 Okt. 2018, 21:02

Pierre & thayer
Dignity, but he would rather kill the protagonists

Őszintén szólva a Free Running volt az egyetlen ami most segített rajtam. Mocskos dolog volt amibe csöppentem, ez még szarabb mint egyébként amit fizikailag kellett átélnem odaát, Franciaországban. Kellett pár nap, hogy felhívjam Maxet, de nem is bánom, mert így volt időm gondolkodni. Vajon muszáj volt-e verekednem ahhoz, hogy legálisan keressek pénzt, ennyiért? Úgy tűnik nem, de akkor sem volt mindegy, hogy mit csináljak. Először beszélni akartam ennek a feltételeiről is Maxel. Vagy… csinálhatom-e a kettőt egyszerre. Nem, semmi esetre sem, akkor már inkább a saját edzőtermemet akarnám menedzselni. Azzal a pár órás meccsel, amire fogadott, rám, már többet kerestem, mint amit egész évben kereshettem volna. Abból tényleg meg tudnám nyitni a saját termem, azzal biztos keresetem is lehetne. Nomi sem aggódna folyton értem,de őszintén?! Nem érdekel! Menjen a francba! Hazudott! JW is! Engem se lehet a végletekig hülyének nézni, mert nem vagyok az. De, hogy … nem. Nem értem, hogy miért nem lehetett megmondani, ott a játszón, hogy az a kicsi lány nem JW-é? Hanem Nomié? És azt, hogy az a gyerek most kitől is van? Egy havertól… áh tökéletes, ennél jobbat nem is kívánhatnék, de nem is értem miért is vagyok csalódott, ó igen! Hogy az a valaki nem én vagyok, hát röhejes nem? Nem. Cseppet sincs kedvem nevetni, és ami azt illeti, ideje befejeznem a magamon való töprengést, mármint. Bezárni egy nagy ládába, azt el is felejteni, hogy ilyen problémáim is vannak. Ezek is csak löketet adtak arra nézve, hogy mindent magam mögött hagyjak. Foglalkozzak azokkal akik fontosak. Az anyám, a húgom és az unokaöcsém. Ők hárman, az igazi családom, akik számítanak. Nekem kell őket megtartanom, nélkülem már lehet, hogy nem lennének sehol sem. Ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy tököljek; és nem mondanám ,hogy ne elhamarkodott a döntés, mert eleget gondolkodtam rajta, négy nap, még túl soknak is gondolom. De kellett. Pláne annak függvényében, amit a Franciaországi tartózkodásom tükrében, még ha felszínesen is ,de megtudtam a Calderone névről. Persze ez nem jelentette feltétlenül azt, hogy Maxnek köze lenne a családhoz, ám a pletyka másképp szólt, még akkor is ha ő eltávolodott a gyökerektől, és itt tanult az Államokban.
Mégis, beszélnem kellett vele erről az égészről, és a látogatása apropójáról, tudom, hogy nála nem lehetnek véletlenek, barokk körmondatokba csomagolt megjegyzések, amiknek valóban el kell gondolkodni az értelmén. Ezt kevésbé tudtam megszokni, mert én magam mindig is a nyíltságot preferáltam jobban, de ő? Elég titokzatos volt, mindig is.
Kiszálltam a taxiból, ha tehetem gyalog közlekedem, nem a környezet szennyezés miatt, egyszerűen pénzem sem volt még eddig kocsira, pedig jó volna, kiruccanni azzal és túrázni, a kis srácra rá férne, és nem feltétlenül a zsúfolt tömegközlekedéssel cipelném, babakocsit fel , babakocsit le, innen, onnan. Egyébként volt jogsim, apám kocsiját is rengetegszer vezettem, de mi tipikusan, nem abból a családból származtunk, ahol felvetett volna minket a pénz. Egy kicsit elkerekednek a szemeim, amikor körbe nézek, mindig is tudtam, hogy tehetős ember volt Max, de így körül nézve, a villáját látva… igencsak kiesnek a szemeim. Csak össze kellene szednem magam. Miindenesetre a fa tetszik a ház előtt, valahogy ettől egy kicsit barátságosabbnak tűnik a hely, mintha egy fa miatt jobban nézne ki bármi is. Amúgy se kertész vagyok, így hamar beszüntetem a fa és a ház közti elmélkedést. Ennyit még csak megengedhetek magamnak, amikor az órámra pillantva végül úgy döntök, egy percig sem húzom az időt, csöngetek.
Meglepetésemre ő nyit ajtót, azt hittem, hogy ekkora házhoz házvetetés dukál, aki még a cipőt is feladja a lábára, de ne szaladjunk ennyire előre.
- Szevasz – fogok kezet vele, majd beljebb lépek, ahogy elsüt egy poént, már kicsit jobban is érzem magam, vigyorogva nézek körbe. Ez aztán a nem semmi, pazar, és még csak a bejáraton , épphogy beléptem.
- Őszintén szólva, napok óta nem ettem rendesen, és ez nálam nagy szó, szóval bármi is az, remélem meghozza az étvágyam, és azt is, hogy van tartalék belőle, ha netán repetáznék. – kiöltöztem egyébként, mégsem jöhettem edző ruhába. Fekete öltönynadrágot viseltem, fehér inggel, és egy sportzakóval, volt nálam nyakkendő is, de azt hiába imádkozta rám az anyám, amint kiléptem az ajtón és beültem a taxiba, begyűrtem a kabátom zsebébe.
Elindultam, a nappali felé, feltételezhetően afelé, mert elég tágasnak tűnt, és azért még én is felismerek egy nappalit. Nem merészkedtem beljebb, sem másfelé, max majd idővel a mosdóba, de ilyen problémáim még nem voltak, egyelőre.
- Nem rossz, jól rémlik ,hogy egyetem alatt se a koleszba, vagy valamelyik házban laktál, ugye? – próbálok valamiről beszélni, mert el kell ismerni, tényleg nem rossz. Sosem voltam az a pénzéhes fajta, és nem is most fogom elkezdeni, sőt azt sem ,hogy milyen vagyontárgya a mozdítható innen Maxnek, mert nem is ezért jöttem. Ha hellyel kínáltak ,vagy csak intett, hogy leülhetek, azonnal helyet foglaltam, bár előtte a sportzakótól megszabadultam, leterítettem egy szék támlájára. Bár… azért azonnal nem ültem le, csak a nappalit jártam körbe kissé , mire kinéztem magamnak a legmegfelelőbb ülőhelyet.
- Van billiárd szobád? Fogadtam a húgommal, hogy szerinte nincs. Szerintem van. – pillantok fel rá és elvigyorodom, igen a kettőnk életében a fogadás mindig is jelen volt, ő az én mérkőzéseimre fogadott, általában jó megérzéssel. Valahogy ki tudta következetni ,hogy mikor vagyok jó formában. Ehhez nagyon is értett.




Vissza az elejére Go down
avatar
Kereskedő
Kor :
35
Hozzászólások száma :
78
Reagok száma :
53
Tartózkodási hely :
Vancouver / Montreal
Foglalkozás :
Cuprum Mining Ltd. egyik vezetője / részvényese
Play by :
Cillian Murphy

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thayer & Max Csüt. 22 Nov. 2018, 00:34




Hazudott volna, ha ezt a látványt várta volna Thayer-től. Calderone életét az öltönyök, a méretre szabott zakók, frakkok színesítették, s az üzleti életben el is kellett várnia ezt. önmagától és a partnerektől is, noha otthon, vagy a természetben inkább a kényelmes ruhák vonzották. S a jelenlegi, szöges ellentétben állt a vele szemben lévő férfi ruházatával. Max fekete zokniba bújtatott talpa lépett a padló kövezetén, a fekete egyszerű farmerre és a sötétkék, vasmacska apró mintás pólóra esett a választása. Bár a beszédtéma megkövetelte volna a hivatalosságot, úgy döntött, hogy elegendő lesz a szerződés, az összes kisebb betűvel írt részlet és mindaz, ami köztük szóbeli megállapodásként fog megtörténni, már ha odáig eljutnak. Már ha Reed is úgy látja megfelelőnek.
S habár az eszközeit mindig is megválogatta, a célokat pedig önmagának kitűzve szinte szemellenzővel vágtatott a finish felé, de sosem kényszerített senkit sem olyanra, amit ne akart volna.
- Ó, a legjobb helyre jöttél akkor, Thay. Miss Ana órák óta ezen a témán pörög - hangjában az elismerés morzsája bujkált, ahogy a házvezetőnőjéről beszélt. S amellett olasz is volt, szicíliai. Az ételek, a gasztronómia volt talán az életének az első alapköve, amit soha, semmiért sem akart megváltoztatni. Az anyja mindig csak akkor volt elégedett, ha a fiai, Marco és Max teli hassal, szinte gurulva szaladtak ki az étkező zűrzavarából, hogy odakint, a poros-földes udvaron a bőrt rúghassák kedvükre. Hiányzott Max-nek a gyerekkor. Az az ábrándos, bolondos időszak, amikor csakis az volt a fontos, hogy a Lazio vagy a Juventus fogja-e megnyerni a bajnokságot. Hogy vajon hányadik helyen végez majd a rangsorolásban a világbajnokságon az olasz válogatott. Elmosolyodva az emlékekre engedte beljebb Thayer-t, egészen a nappali tágas, világos és kényelmes bútorai közé vezetve őt.
A könyvespolcok sorain az olasz, angol irodalom keveredett békés együttélésben, líra, epika és dráma szimbiózisa volt jelen Max életében, noha volt egy-egy kötet, amit csak a vásárlás idejére fogott eleddig még a kezében.
- Megpróbáltam a kollégiumot is, talán két, három hónapot ott töltöttem, de nem az én világom. Otthon ha sokan is voltunk, teljesen más volt, őket ismertem. Könnyebb volt egy stúdiólakásban az egyetem mellett, ahol egyedül lehettem. Nem kellett osztoznom senkivel semmin és nyugodtabb is volt az a környezet. Nem beszélve arról, hogy így a vizsgáim nagy része is első alkalommal sikerült
- mosolyodott el Max, mert igaz volt. Azzal, hogy a szabadidejében nem zavarták, nem érte felesleges stressz, otthon, a lakás látszólagos magányában stréberré válhatott. Ott a könyvek világa ejtette rabul, az ismeretszerzés.
Beszéd közben figyelte azt, ahogy a régi ismerős hogyan is mozgott ebben a környezetben, és ha magától nem is tette, akkor Calderone hellyel kínálta őt, ott, ahova csak akart ülni a férfi. Elegendő hely volt a nappaliban, de Max nem követte őt, inkább ellépett a bárszekrényig, a vitrin ajtaját pedig kinyitva leemelt onnan két kristálypoharat, az egyikbe már csobogott is a whisky. Közben jött a kérdés, amire egy szélesedő mosolyt engedett meg magának, csak a pohara felé. Fordultában illesztette vissza ideiglenesen a kupakot, de nem csavarta rá azt az üveg szájára.
- Sajnos a húgodnak jössz valamivel - bólintott rá a saját szavaira. - Imádtam játszani, de már időm sincs arra, hogy lökjek párat. Megöregedtem - fanyar mosollyal jelezte ennek a ténynek a megállapítását és igazát. - Boros pincém van a ház alatt, az számít valamit? - nevetett fel, megemelve a whiskey-s üveget Thayer felé. - Kérsz te is? Vagy inkább gin? Vodka? - nézett hátra negyedet fordulva, hogy szemügyre vegye a lehetőségeket. A borok hűtve, a hűtőszekrény polcain sorakoztak. Fehérek és vörösek. Főzéshez és fogyasztáshoz is ideálisak. Ha Thayer kért bármit is, akkor azt töltött a megfelelő pohárba, mert mindennek megvolt a menete, a miértje, a hogyanja. A hagyományokat pedig Max mindennél jobban szerette követni. Már amelyikkel nem ment szembe vasakarattal.
Csak akkor kortyolt bele a saját italába a férfi, ha a vendégét is ellátta a pohárba öntött alkohollal/mentes itallal, és csak akkor helyezkedett el a foteljében, a combjára pakolva és ujjaival megtartva a párlatot tartalmazó poharát.
- Miben változtál az egyetem óta? - érdeklődött. Kérdezett és tapogatózott. Kíváncsi volt, hogy az évek lenyomata Thayer életét mennyire befolyásolták. Régen sem volt csélcsap, felelőtlen figura, de a változás mindig kérdéses, hogy miként befolyásolja az embert. És nem akart egyből ajtóstul rontani a házba, egyből letámadni az ötletével a másikat.
És azt pedig végképp nem akarta, hogy Reed az egész estét feszengve töltse nála. Legszívesebben felajánlotta volna valamelyik pólóját, csak hogy a kényelmes viselet határozza meg a döntéseket, ne pedig a muszáj vagy a kényszer.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Thayer & Max
Vissza az elejére Go down
 
Thayer & Max
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Villák :: Calderone-birtok-
Ugrás: