welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Alpok - Svájc || Harvey & Holly
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
45
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Alpok - Svájc || Harvey & Holly Szer. 10 Okt. 2018, 18:56
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
45
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alpok - Svájc || Harvey & Holly Szer. 10 Okt. 2018, 18:56


Harvey & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Tudom, hogy nem éppen a legjobb időzítés, de el kellett szakadnom. Egyszerűen szükségem volt a környezetváltozásra, mielőtt végleg elveszíteném a józan eszem. Mióta belecsöppentem ebbe az egészbe, és a nyakamba zúdult minden, azóta rosszul aludtam, nem találtam a helyem, és kezdtem az idegösszeroppanás szélére sodródni. Pedig most kellett csak igazán jelen lennem, és hideg fejjel gondolkoznom. Pozitívan hozzáállnom ahhoz, amihez senki nem tudna. Tovább kellett lépnem és túlélni, de ez nem ment egy olyan helyen, ahol fojtogatva éreztem magam lassan már a nap minden egyes percében.
Így találomra ráböktem a térképre, és úgy döntöttem, hogy utazom. Mindegy, hogy hová sikerül, csak el Montréalból, el Kanadától minél messzebb. Ez végül olyannyira jól sikerült, hogy a svájci alpokat szúrtam ki, szinte szó szerint. Másnap már meg is vettem a repülőjegyet Zürichbe, és két nappal később máris nekivágtam a tizenöt és fél órás útnak. Két átszállásom volt, de még így is egész jól jöttem ki az időből.
Rutinosan foglaltam szállást, vittem a meleg ruháimat, és másra sem vágytam, mint ki a természetbe, távol az emberektől. Pedig alapvetően nem volt bajom velük, noha közel magamhoz senkit sem engedtem szívesen, talán az előéletemből fakadóan. Mindenesetre a telefont minden egyes napon megejtettem a börtönbe, hogy legalább azt a pár percet tudjam az öcsémmel kommunikálni. Mire bemehetek majd hozzá, addigra újra az országon belül leszek, az óceán túlsó partján. Addig azonban csak és kizárólag magammal szerettem volna foglalkozni, és a legújabb munkámmal. Közeledett a tél, ilyenkor az emberek szerették a hegyekkel tarkított havas tájakat. Volt is rá kereslet bőven, ezt már megtapasztaltam az elmúlt években.
A mai reggelen is belebújtam a jó meleg, szőrmés túrabakancsba, meg a hatalmas bélelt kabátba. Mivel azt terveztem, hogy az egész napot fent fogom tölteni a hegyek között, ezért alaposan felkészültem. Nem volt teljesen ismeretlen a terep, legalábbis olyan téren nem, hogy máskor is jártam már hasonló területeken. Jó, azt azért nem állítanám, hogy bármi is hasonlítható Svájc szépségéhez, de a terep legalább nem volt teljesen új számomra.
Mielőtt elindultam, megnéztem az időjárás előrejelzést, és úgy döntöttem, hogy ma csodás napunk lesz. Tiszta, fotózásra tökéletes. Még a napszemüvegemet is felraktam, hogy a hóról visszaverődő napfény ne bántsa a szemeimet, és ne akadályozza a tisztán látásomat. Órákon át meneteltem, és ha olyat láttam, akkor kesztyűbe bújtatott ujjam már kattogtatta is a gépet. Koradélután, mire már vissza akartam indulni, akkor vettem csak észre, hogy a fényviszonyok megváltoztak. Olyannyira belemerültem a munkába, hogy fel sem tűnt, csak amikor már túl sötétnek láttam mindent a sötétített lencséken keresztül. Aggodalmas tekintetem gyorsan keresztülpásztázta az égboltot, és nem volt nehéz észrevenni a rekord gyorsasággal közeledő viharfelhőket. Határozottan olyannak néztek ki, mint amikből mindjárt leszakad az egész évi hómennyiség. Egyáltalán nem volt biztató a látvány, ráadásul nem is voltam olyan közel a faluhoz, ahol a szállásom volt. A francba!
Mire elindultam lefelé, már elkezdtek esni az első pelyhek, és alig húsz perc alatt olyan sűrű hóvihar kerekedett belőle, hogy alig láttam. Határozottan nem erről volt szó mára! Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, de azért még nem volt olyan vészes a helyzet. Legalábbis egy ideig, mert újabb félóra után megszűnt a tájékozódási képességem, pedig alapvetően nagyszerűen megy nekem az ilyesmi. Csak a szerencsén múlt, hogy éppen megláttam a barlangnyílást a szakadó hóban is, és elevickéltem addig a hasadékig.
Óvakodva léptem be a sötétbe, és kerestem elő az elemlámpámat. Szerencsére mindig felkészülten indultam neki, így a hátizsákomban most is lapult egy-két hasznos holmi, többek között ez is. Nem lett volna jó összetalálkozni valami vadállattal, az ő túlélési esélyei a vihar ellenére is jobbak lennének, mint az enyémek. Közben fokozatosan haladtam befelé, eltávolodva a barlang szájától, ahol már nem süvített annyira erősen a szél.
- Édes Jézus… - dünnyögtem az orrom alatt, körbe fordulva a felém magasodó sziklafalak között. – A fenébe, a fenébe, a fenébe! – csaptam ingerülten a combomra. Végül is, én akartam egyedül lenni, hát most aztán megkaptam.


MADE BY TORIE
[/quote]
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
32
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
Somewhere else
Foglalkozás :
Régész / Szerencsevadász
Play by :
Chris Pratt

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alpok - Svájc || Harvey & Holly Szer. 24 Okt. 2018, 00:00
Hogy hogy is kerültem ebbe a csávába? Hosszú sztori… Ami azzal indult, hogy kaptam egy felkérést, hogy az Alpokban kutassak egy bizonyos rég elveszett korona után, amit először spanyol országból egy férfiú, bizonyos Edward Thomson, angol kalóz lopott el, és később a második világháború alatt a német hadsereg szerzett meg, majd elrejtették Svájcban, mert akkoriban az volt a szokás ha valamit el akarsz dugni, hogy senki ne találhassa meg akkor svájc a te országod. Szóval hogy hogyan és mint szerezte meg a kapcsolatom ezt az információt arra magam is nagyon kíváncsi vagyok, de végül az lett az elképzelés, hogy beszököm és megnézem hogy tényleg az-e a dolog aminek mondják. A dolog egy páncélszekrényban csücsült az egyik Svájci kastély mélyén, ahova csak úgy juthattam be, ha megmásztam a felvezető nem túl biztonságos lefagyott jégtáblát, amihez szerencsére jól fel is voltam készülve, teljes hegymászó felszerelésben vágtam neki a dolognak, aminek aztán a fele valahol a hegy lábánál landolt, mert megcsúszott az egyik kezem és le kellett vágnom a súlyt, hogy ne rántson magával a mélybe, de szerencsére életben maradtam és feljutottam. Itt jött a dolog neheze, mivel egy rakás őrön és biztonsági rendszeren kellett átlopakodnom magam, hogy megérkezzek és ne neszeljék meg a dolgot, de végülis sikerült, úgy lopakodtam át rajtuk mint egy ninja. Utáltam tűzharcba keveredni mert általában ott mindig én húztam a rövidebbet a túlerő miatt. Mindig a szerencsére és a tapasztalataimra bíztam magam ilyen téren, és eddig sosem kerültem olyan helyzetbe, ahonnan ne tudtam volna magam kihúzni valahogy, de a szerencse véges dolog és nem akartam hogy pont most fogyjon el, így különlegesen elővigyázatos voltam. Végül kiderült, hogy az egész akciónak értelme sem volt, mivel az őrzött holmi egy remek utánzata volt az eredetinek, ezt onnan állapítottam meg hogy láthatóan friss volt a készítmény, de mindent megtettek hogy eredetinek látsszon, már már annyira erőltetetten hogy pont ez árulta el a csalást. Kissé le is lombozott a dolog, de még ki kellett jutnom, így gyorsan visszajuttattam a szekrénybe a dolgot, és visszatértem a hegy lábához, amilyen gyorsan csak tudtam… éééés itt fogyott el a szerencsém.
Hirtelen zúgást hallottam, ahogy feltámadt a szél, majd nagy erejű lökésekkel és hóval jutalmazott. Nem is tudtam hirtelen hogy reagáljam le a dolgot, ezért rohanni kezdtem keresni a legközelebbi menedéket, mivel ha ilyen gyors hóvihar jött, akkor gyakran lavina is jött vele, amibe pedig nem kellemes beletemetődni. Sebesen száguldottam le a hegy lábától, majd a szemem sarkába bevillant egy barlang, ami pont megfelelő óvóhelynek tűnt a vihar elől, így balra húzva amilyen csak gyorsan csak tudtam betoppantam a barlangba. Hideg és nyirkos ahogy az várható volt, de volt pár fadarab, amivel talán ha szerencsém van tudok tüzet gyújtani, de nem sok esélye volt, mivel tudtam hogy az egész el lesz ázva, azzal meg nem valószínű.
- Francba… -
Rúgtam bele az egyik ilyen fadarabba, majd mikor hallatszott a reccsenés, a közelben hallottam egy halk hangot, mintha valaki vagy valami megmozdult volna. Amilyen gyorsan csak tudtam előrántottam a pisztolyt és a zseblámpát, majd egymást keresztezve tartottam őket a korábbi hang irányába. Arra számítottam hogy valamilyen vadállat fog feltűnni a fényben, de végül egy fiatal és csinos nőt fedeztem fel.
- Ne ne ne… nem bántalak, csak azt hittem meg fogsz enni… vagy ilyesmi… -
Engedtem le a fegyvert, majd visszahelyzetem a tokba, ezzel jelezve hogy nincs bántó szándékom irányában, és egy laza sóhajjal nyugtáztam.
- Ilyen mázlim is csak nekem lehet, benn ragadok egy barlangban, és nem medvével hanem egy csinos hölggyel éjszakázom… -
Ezt egyszerre bóknak is szántam meg komolyan is mondtam, mivel nem sok mindenki mondhatja el hogy egy ilyen kaland során ilyen szerencsés véletlen éri, ahelyett hogy felzabálnák még társasága is van. Persze, lehet hogy ő nem osztja annyira a jókedvem, de nekem nem ez az első köröm hasonló szituációban, csak akkor farkasokkal kellett birkóznom.
- A nevem Harvey… örülök hogy megismerhetlek, dacára a kellemetlen helyzetnek ami összehozott itt minket. -
Mosolygok rá, és kezet nyújtok.
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
28
Hozzászólások száma :
56
Reagok száma :
45
Tartózkodási hely :
Montréal, Québec, Kanada
Foglalkozás :
Természetfotós
Play by :
Priyanka Chopra

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alpok - Svájc || Harvey & Holly Pént. 26 Okt. 2018, 13:50


Harvey & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Igazából máskor is keveredtem már szörnyen rázós helyzetekbe, de valahogy mindig sikerült kikecmeregnem belőlük. Volt már, hogy állat elől kellett menekülnöm, de olyan is akadt, hogy pusztán az anyatermészet űzött velem nagyon csúnya tréfát. Ezúttal ugyebár szintén az utóbbiról volt szó, csak éppen jelen esetben még halványlilám sem volt arról, hogy miként ússzam ezt meg. Szó szerint is ki kellett másznom ebből, de elég lehetetlen küldetésnek tűnt.
Ültem hát csak tovább, és bámultam magam elé, azt latolgatva, hogy mégis mivel érdemeltem ezt ki. Tényleg igaz a mondás, hogy ha jön a baj, akkor csőstül. Olyan balszerencse áradat zúdult a nyakamba az utóbbi néhány hétben, hogy elhinni sem akartam. Pedig a fenébe is, rohadtul nem ezt érdemeltem! Még a légynek sem ártottam, mégis olyan nehéz volt minden. Erre idejövök a világvégére, hogy kikapcsoljak egy kicsit és eltereljem a gondokról a figyelmemet a munka segítségével, de még ebben is kudarcot vallok.
A gondolataim zavaros fonalát végül a közeledő neszek hangja vágta el. Abban a pillanatban összerezzentem, a pánik pedig lassan kezdett úrrá lenni rajtam. Innen nem volt kiút, csak arra, amerről jöttem. Bentebb sem tudtam, hogy képes lennék-e húzódni, ráadásul a félelem szaga csak még inkább ide fogja vonzani az állatot, ami rám talált. Hogy lehet valaki tényleg ennyire szerencsétlen, mint én?! Mintha a világmindenség összeesküdött volna ellenem.
- Mi a… - sietve kaptam a szememhez a kezemet, mert rájöttem, hogy sikerült a legnagyobb állatot bevonzanom, az embert. Hirtelen azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek ezen, és azt is nehéz lett volna eldönteni, hogy egy medve lenne rosszabb, vagy egy fegyveres fickó. Ha fegyverrel rohangált, akkor valószínűleg semmi jóban nem sántikált, és ha én szemtanú vagyok, akkor a rendkívüli körülmények sem fogják meglágyítani a szívét, simán csak le fog puffantani. Senki nem tudja majd, hogy itt voltam, és milyen véget értem. Szívderítő kilátások…
- Ahhoz nem ártana az sem, ha látnék is valamit! – vágtam vissza, továbbra is a szemeimet nyomkodva, ami a hirtelen jött világosság miatt nem működött kifogástalanul egyelőre. Meg is dörzsöltem, csak utána próbáltam ráfókuszálni a hirtelen jött társaságomra, még mindig hevesen kalapáló szívvel. Még jó, hogy nem hallhatta, különben nagyon kellemetlen lett volna. Bár valószínűleg sejtette, hogy nem érzem túl komfortosan magam a jelenlegi szituációban sem, az emberre nem minden nap fognak fegyvert. Általában.
- Nagyon remélem, hogy nem lesz szükséges itt töltenünk az éjszakát. – közben felálltam a földről, leporoltam a ruhámat, és a csípőmet dörzsölgetve nyújtóztattam ki elgémberedett tagjaimat. – Ha elállt a hó, szándékomban áll kimozdulni innen. – inkább elengedtem a fülem mellett a bókot, mert még mindig nem voltam biztos abban, hogy nem jelent rám veszélyt. Ki tudja, hogy milyen szándékai vannak irányomban.
- Én még nem döntöttem el, de szólíts Hollynak! – kissé bizalmatlanul ugyan, de végül elfogadtam a felém nyújtott kezet, és enyhén megszorítottam. Kellemesen meleg volt, úgyhogy egy pillanattal tovább tartottam fogva, mint illett volna. Mikor észbe kaptam, gyorsan el is engedtem őt. – Amerikai vagy? – kérdeztem, őt méregetve a félhomály ellenére is. Ez az én formám, ha tényleg pont egy amerikaival hozott össze a sors. Messze elkeveredett ő is otthonról, akárcsak én.


MADE BY TORIE

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Alpok - Svájc || Harvey & Holly
Vissza az elejére Go down
 
Alpok - Svájc || Harvey & Holly
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 04. A városhatáron túl :: A világ körül :: Európa-
Ugrás: