welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


♡ Desire of hearts
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: ♡ Desire of hearts Hétf. 08 Okt. 2018, 17:20


My heart's wish is she

Gabrielle & Richard
Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♡ Desire of hearts Hétf. 08 Okt. 2018, 17:27

My heart's wish is she



Minden embernek van egy vágya, vagy kettő, de lehet több is. Igazából senki nem számolja, ahogy azt sem, hogy mit élünk meg, mit kapunk meg és mi az, amiért csak küzdünk, mint malac a jégen, és soha nem véget nem érő konfigurációkat dobbantunk a talpunkkal.
A kedvem túl jó, olyan mélységesen, hogy már-már büntetni kéne, ha más nem megszondáztatni, lássam, tényleg nem folyik-e az ereimben vegytiszta alkohol.
Már a hangját is mámor volt hallani, a kimért szavakat, melyek mögött mindig lapul valami ócska kis gyengédség a számomra, amire harapok, mint kutya a velős csontra.
A kocsi leengedett ablakán besüvít az éjszakai szellő orkán, majd letépi a hajam a fejemről, sajátos skalpolási módszer, nem mondom. Mégis vigyorgok.
Már 2 hete nem láttam a nőt és most dalol a lelkemben a kurva kékmadár, trillákat nyom, én meg a gázpedált. Kilóharmcinál felkapom a fejem, nem kéne jobban tolni neki, még a végén lecsuknak, mint a picsa és nem a szívem hőn áhított nője lesz a ma este fénypontja, hanem egy montreáli fogda fosszínű priccse.
A helyzet az, hogy találtam neki valami nagyon érdekeset, illetve kaptam egy tippet, hogy van valami a piacon jelenleg, valami, amit nem heti adagokban nyomtak le az emberek torkán, ahogy az megszokott volt, hanem piacra dobták egy az egyben.
Komolyan mondom, mióta ismerem őt, sőt Őt, azóta kutatom, hogy mivel tudnám meghálálni neki a jóságát? Azonban tudnom kell, hogy érdekli-e a dolog? Mert, ha nem, akkor túl sokat kockáztatok a nagy büdös semmiért, leginkább a szabadlábon lévésemet, és ezzel az inkognitómat, de van, amiért megéri.
10 perc múlva éjfél, időben érkezem a randi pontra, ha tudná, hogy annak érzem, kapnék kiábrándító szavakat, de nem baj, ma semmi sem fáj.
Leállítom a motort, kilököm az ajtót, majdnem lehidalok a hidegtől, pedig le volt engedve kissé az ablak, de az izgalom képes rá, hogy feltolja az adrenalint.
A kesztyűtartóból előkaparom a cigim, a fogaim közé dobom, másodszorra, elsőnek az orrom tövét találom el. Marha menő, kéne gyakorolni, ha nem kocáznák a dohányzással lehet menne is. Ideges kölyök leszek, ahogy várakozom Rá.
Mit szólna, ha tudnám, hogy megfestettem sokadszorra? Nem, nem a zuhanyzó csempéjére fehérrel, hanem olajjal, vászonra, színesben, vágyakozóan, szexin.
Direkt élvezem, hogy éjszaka hívom ide, a kikurt férjének tolhat le valami mesét, ha van isten kiszökik, hálóingben, hosszú kabátban alatta semmi, csak a puha, meleg, illatós bőre.
A gondolattól is megborzong a bőröm, suta mosolyos keretei a fejem. Imádom ezt az érzést, ezt a vágyat. Esküszöm jobb, mint megkapni. Na jó, ez csak vicc, hogy lenne jobb? Biztos csodálatosan csókol, milyen finom lehet, meg forró és nedves, szűk.
Rágyújtok a lámpák gyér fényében. A hely megfelelően biztonságos, de azért a bélelt bőrkabátom alatt nem csak a fehér ingem lapul, hanem a Springfield is, kellően nyomva a derekam, de a farmer és az öv megtartja.
Mélyet slukkolok, hátrahajtom a fejem, kifújóm a füstöt, hagyom, hogy az érzés átjárjon. 8 perc van éjfélig, Geby simán elkésik, úrinőiesen, hogy az idegbe kergessen. Pontosan tudja, hogy hódolatom jeléül a lábai elé vetném magam, csak érintsen meg tűzforró ujjaival, babráljon a hajamba, csesszen le, szóljon hozzám, lágy hangján. Ez ám a szerelem. És mellé meglehetően élvezem, hogy imádhatom, hogy akarhatom, hogy vágyhatok rá, mert elérhetetlen, mint a Hold, vagy egy kicsit jobban. Egy ilyen nővel én nem tudnék bánni.
7 perc, mi a picsa? Áll az órám? Megkocogtatom az üveget, jár ez. Hujuj, de lassan telik az idő, bezzeg, ha nem százharminccal repesztek, nem kéne ennyit várnom. A hideg átjár, mint kiskutyát az öröm. 7 perc, jó. Ez nem működik, ugrik egyet, már csak 6. Fú, de hosszú lesz, én már látom. Meseien elnyújtott tud lenni akkor is, amikor infralámpázom a pofám, mert valami nem smafu az arcüregemmel, de így…
Újabb slukk, nem nézek többet az órámra milyen hülyeség ez már? Elmúltam 13 éves, amikor rinyáltam, hogy eljön-e a kiscsaj a 7. A-ból. Na nem, érett, felnőtt férfi vagyok. Kibírom. Elnyomom a csikket a bakancsom talpán.
Tuti késik, jó, megnézem az időt, utoljára. 5 perc. Mivan? A fülemhez emelem, ketyeg. Akkor jár, de lehet merül az elem és lelassult, szokott olyat. Belesek a kocsi műszerfalára, az is hazudik. Anyááád.
Ott jön, felcsillan egy fényszóró, a zsebemhez kapok, kapkodva rágót dobok a számba, még jól érződik a szokásos arcszeszem is, noha nem borotválkozom. Rárágok a mentolos cuccra, meg a számra is, kihúzom magam, lazán a kocsi oldalának dőlök, semmi para. Minden remek. Jól vagyok, a szívem meg kiugrik, mint aki sántikál valamiben. A kocsi meg lassítás nélkül hajt el mellettem. Ó, hogy… jusson eszembe számtalan… szebbnél szebb gondolat.
Idegbaj és agyvérzés. Eltolom magam a felvett macsó pózból, amúgy is csak beégtem volna.
Rápillantok az órámra 3 perc, ki van csukva, ez egy szar. Kinyitom az ajtót és oldalra fordulva beülök a kormány mögé, a lábaim kifelé állnak, előveszem a mobilom, rápörgetek a helyi hírekre, onnan egyenes az út a 9gag irányába. Elütöm az időt, a szívem meg az életemet, de mit számít? Elfordítom a kulcsot a kocsiban, és zenét rittyentek. Nem ordítósat, finom, halk dallamok röppenek a nyitott ajtón, majd leszakad a fejem, talán halkabbra kellett volna vennem. Kitiltanak a környékről is.
Elbajlódok a rádióval, így esik meg, hogy mire visszafordulok, letapogatom a pisztolyt, a szívem, a hajam, a rágót a számban, a telefonom, abban van a kép ugyanis, már csak a halkan koppanó cipők hangja üti meg a fülem. Ennyit a macsós, romantikus terveimről.
Ha lehetne farkcsóválva rontanék elé, de lazának kell maradni, késő levakarnom a buta mosolyt? Késő. Sebaj, tegye szebbé az estéjét, opláopp, az éjszakáját. Az enyém beragyogja a megjelenése. Kurva költőnek kéne lennem, nyáltenger romcsi folyna ki az ujjaim közül. Valaki öljön meg!

•• Zene: What Are You Waiting For? ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
37
Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
3
Tartózkodási hely :
Montreal
Play by :
Amy Adams

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♡ Desire of hearts Kedd 09 Okt. 2018, 19:04


Who we want to be


M       ontreal fényei egyenes vonallá formálódnak, lemaradnak ahogy haladok a városon át, nem veszek róluk tudomást, csak a pirosról mely megállásra sarkall, arra, hogy a fékbe tapossak, s míg az ujjaimmal a kormányon dobolok, zenét választok a mobilon, hogy áttoljam hangosba bluetoothon. Hangulatomhoz valót, mely most pörög, lehet átragadt rám, a lelkesedés az éteren keresztül, mert a protezsáltam hangja oly sürgető volt, hogy szinte azonmód kocsiba pattantam. Szinte, mert előtte még magamra rángattam a rám egyébként nem jellemző nadrágot, merthogy leginkább a szoknyás vagy épp ruhás verzió játszik, most az éjszaka hűvösére tekintettel a szűk farmer mellett tettem le voksom, kényelmesebb. Mellé egy világos blúzt gomboltam. Csizmám magassarkú, mellyel az évek során megtanultam vezetni is, nemhiába, az évek meg a rutin.
Mellém fékez egy jómadár, játékra hívja a Vörös bestiát, ami jelen esetben nem én vagyok, hanem a Tesla a seggem alatt, ám gondolataim gyorsabban váltakoznak, mint kezem a váltón. Elengedem, nem élek a kihívás adta lehetőséggel, ma este lehet másnak is sikerélménye és kibaszott jófej voltam. Betudom napi jócselekedetnek, ámen.
Gondolataim ezerrel lépnek a gázra helyettem, vajon miért e késői hívás, mi lehet ennyire fontos? Tán megszállta az ihlet és Madonnát festett vagy a mai múzsa maga Madonna? Gázra taposok most már igaziból, leteper a kíváncsiság démona, tudni akarom mi lehet ennyire fontos számomra vagy épp érdekes, hogy az éjszaka közepén kirángasson az ágyból rá nem jellemző módon s engem magával rántson. Tán bele sem gondolt, hogy Robert ott fekszik mellettem vagy épp alattam, ami nem mellesleg nem teljesen fedi a valóságot, de akár még így is lehetett volna. Egyrészt messze elkerült az álom ma este, így egy pohár jó bor, Frank Sinatra és laptopom társaságában mulattam az időt a kanapén. Terveztem és számot vetettem, mondjuk ki, dolgoztam.
Robert? Fogalmam sincs, ez is egy olyan este, amikor nem érzi fontosnak, hogy az orromra kösse hollétét. Dolgozik, üzleti megbeszélés, akármi. És e gondolat elültet bennem valamit, letaglóz, a feltételezések kusza hálóját fonja körém, hogy megfojtson és gúzsba kössön. Már a gyorsaság sem olyan fontos, a tudásvágy is alább hagy.
Mi van, ha Robert miatt hívott ma este? Mi van, ha rajongása irányomba oly mértéket öltött, hogy úgy dönt megmutatja nekem a valóságot. Megelevenedik előttem a kép, ahogy feltárja a függönyt és nem takarhatom el a szemem. Nem vehetek róla többé nemtudomást. Lebénulok, mint lecsapott légy a földön, észre sem veszem, hogy túlhajtok a megbeszélt találkozási ponton, csak perifériámban látszik elsuhanni az ismerős járgány, pedig én vagyok az aki suhan.
Fékbe lépek finoman és nemes egyszerűséggel behajtok a legközelebbi parkolóba, mert erre van dolgom, pont így terveztem. Idegeim kisimítom, lenyugszom, a démonokat elkergetem, a zavaró gondolatokkal együtt. Nem, Rick nem tenne ilyet, férfiból van és mint olyan, inkább egymásközt pajtás a témában, mint áruló Robert felé. Igen, egész biztos csak rémeket festek magamnak, ezt pedig mint tudjuk jobb másra hagyni, még a végén életre kelnek és felzabálnak.
Magabiztosság álcáját öltöm magamra, s vele együtt világos szövetkabátom amint kiszállok a járgányból. Hajam kiszabadítom a szövet fogságából és hagyom a vállamra hullani. Magamhoz veszem a mobilt, zsebembe ejtem, másikba a slusszkulcs és kezeim követik őket. Lépteim koppanása már messziről hallható, felveri a gyér utcát, melyen ma este nem túl nagy a forgalom. Mintha minden egyes lépéssel magát az ördögöt próbálnám felkelteni mélységes álmából, pedig nem is alszik olyan mélyen.
-Estét! Ahogy megbeszéltük - utalok a megbeszélt időpontra, bár nem néztem meg pontosan hol jár a vekker, ha saccolnom kéne azt mondanám, nem késtem. Ha mégis, nos majd dörgölje az orrom alá.
Behajolok kissé, hogy belátást nyerjek a járgányban ücsörgő alakra, szemügyre veszem, a magabiztosnak tűnő mosolyával együtt, csak tudnám miért e késői találka. Arcán is azt az izgatottságot látom, mint amit a telefonban, hangja elárult. Végképp elvetem korábbi gondolatbeli kilengésem, de a kisördög motoszkál ma bennem és rémképekkel hajkurász. Tisztában kell lennie vele, mennyire vagyok türelmetlen, különben nem lennék most itt. De ha tippelnem kéne megkockáztatnám, hogy élvezi a helyzetet, hogy most én vagyok aki ugrott egyetlen hívásra.
- Szóval? Kit kell elásni? - kérdezem mosolyra húzva ajkam, hogy üssem a magamban gyülemlő feszültséget, hogy ne úgy érezzem magam, mint egy gyerek karácsony reggelén.


Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♡ Desire of hearts Szer. 10 Okt. 2018, 15:07

My heart's wish is she



Megérkezése felszítja bennem a mélyen lappangó tüzet. Izgatottá válik a szívverésem, kölyök leszek, aki jutalmat kap, akinek a szerelmes tanító nénije a terembe lép és észreveszi, hogy ma milyen szépen fésült, vagy valami hasonló.
Lépteinek hangja felpörgeti amúgy is heveskedő dobbanásait az éltető húsnak, nyugalmat húzok elő a kalapból, amibe már annyi mindet pakoltam egy nyúl füle sem férne bele, nemhogy egy egész nyúl maga.
Felé pillantok, végre a kezem is rátalál a mobilra, előhalászom és halkra veszem a zenét, ki már nem kapcsolom, ha megküzdöttem vele, hős vagyok, azért is mert megállom, hogy el siessek, ülve maradok, kifelé fordulva a kocsiból.
- Szépet. Örülök, hogy eljöttél, remélem… nem zavartalak meg semmi fontosban. – nemzés folyamatában, esetleg a szeretőjével múlatott időben, mert a férje lehet már unalmas, de héj az meg nem lehetnék én? Bele sem merek gondolni, biztosan tart valami ifjú kandúrt, akivel eljátszadozik, lehet én már öreg is vagyok ehhez.
Mi tagadás a látványa máris bearanyozza a napom, őrjöngő csodát húz a bensőmben, neki akar dörgölődni bennem minden, beszívni az illatát és magammal hurcolni, hogy örökre az enyém lehessen, ehhez hűen meg is alig érintettem eddig.
- Beszállsz? – díjaznám, ha nem az utcán beszélnénk meg. Nem vagyok úriember, nem sietek ki, hogy ajtót nyissak neki, azért nekem is van büszkeségem, még akkor is, ha geci mélyre elástam. Kihúzom magam ültemben, talányosan meredek rá. Méregetem, hogy állna neki az ásó vajon?
De hízelgő, hogy ásna velem hullát, mégis azt hiszem, ennyire nem sodornám bajba, de észben tartom, hogy noha az ajánlat vicc, én holt komolyan is vehetem.
- Túl csinos vagy az éjszakai ásatáshoz. – hangja lecsorog a hátamon, verejtéket lök a bőrömre, finomat, leheletnyit, de a gyomromban éledő bizsergést már ismerősen köszöntöm.
- Ám megjegyzem, hogy ebben az ügyben máskor téged hívjalak. – naná, sosem tenném, de azért mindig jól jön valaki, aki tartja a zseblámpát, míg te dobálod a földet egyik halomból a másikba, ettől vagyunk mi páros állatok, már emberek.
Le kéne higgadni. Amint megindul a másik ajtó felé, behúzom a lábam, és még halkabbra veszem a zenét míg magamra hajtom az ajtót, nem csukom be teljesen, félek belefulladok a közelségébe. Megvárom, hogy beüljön, kicsit feltöltődjek vele, felé fordulok ültömben.
- Gondolom izgat, hogy miért hívtalak ide, ilyen későn, csak te meg én. – mosolyom persze arról árulkodik, hogy bántani nem fogom, nem is tudnám, hiszen én rajongásig imádom, de nem vagyok elvakult fanatista, aki menten elrabolja és ténylegesen túszul ejtik, bár most kering a városban egy legenda, hogy az egyik maffiás lányát valaki meglovasította. A dolog nem érdekel, annyi ember van az ügyön, hogy több nem is kell.
- A helyzet az Geby, hogy találtam neked valami… nos fenemód izgalmasat, már szerintem az, ha te is azt mondod kell hát megkapod tőlem. – az igazság az, hogy még nincs nálam. De tudom, hogy ma este széfen kívül van, azt is, hogy miért és azt is, hogy hol, ahogy azt is, hogyan tudok kamerazárlatot csinálni a mukinál. Az egyetlen oka mindennek, hogy ők éppen úton lesznek egy másik ritkaságért, valakinek a fejéért, a kamerákat meg az egyik ismerősöm rakta be és valamelyik este mesélt róla, ahogyan a cuccról is. Igaz olyan geci részeg volt, csodálom, hogy a nevére emlékezett, de még képet is mutatott a faszom ember, hogy mi kincset rejtegetnek. Pár nap múlva szeretnék elárverezni, de addigra valaki úgyis megfújja, már szerintem.
Fellobbantom a telefonom kijelzőjét, belelapozok a képgalériába, és a műszerfal takarásában felé fordítom a készüléket.
A képen Dickens egyik könyve vigyorog, első kiadásban, itt a városban, bizony ám.
A könyvet árulják is, olyan piszok drágán, hogy én meg nem venném, de engem nem is izgat. Az ára több, mint fél millió dolcsi, és biztos vagyok benne, hogy nagy pórt kavarna az eltűnése, de én szeretek veszélyesen élni.
A fószer, aki magával hozta ma, holnap elhagyja az országot, nem idevalósi, nem tagja a Bratvának, egyik maffia csoportnak sem, de ide üzletelni jött valami nehézfiúval. Így házon kívül lesz. Kutyáról nem számoltak be, illetve a fifinek van egy csivavája, ha otthon is lesz, maximum megetetem.
Hagyom, hogy rácsodálkozzon a képre, és eldöntse, szeretné-e? Biztos vagyok benne, hogy idegbajt kap, de ez egy első kiadás, egy eredeti és hamisítatlan.
Őt nézem, míg ő a telefonra pillant, akarom megérinteni, hozzá simulni, ajkára hajolni, megcsókolni. Puha, forró szája van, így ránézésre, rettegve vágyom, hogy belé kóstoljak, megveszek. Pattog az ideg az államban. Illata olyan intenzív, mint a jelenléte. Szeretnék vallani, arról, hogy istennő, hogy megőrülök, szórjon alamizsnát, kicsit. Könyörgöm.
•• Zene: What Are You Waiting For? ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
37
Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
3
Tartózkodási hely :
Montreal
Play by :
Amy Adams

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♡ Desire of hearts Csüt. 11 Okt. 2018, 20:55


Who we want to be


P      róbálok olvasni a ki nem mondott szavak mögötti mondanivalóban, a rezdülésekben, ma kimért mozdulataiban, de csupán annyit látok, hogy éppoly izgatott, mint én vagy csak magammal kellett volna hoznom az olvasószemüvegem. A képzeletbelit, igazi nincs. Semmi baj a látásommal, az olyan mint a sasé, legalábbis a doki azt mondja. Jut eszembe sasszem, feltűnt, hogy egymaga van a járgányban, nem hozott magával potyautast, s ez némileg megnyugtat, de csak akkor, ha nem gondolom tovább a lehetőségeket, mert van ezernyi. Lepellel letakart képet sem látok, bár az még lehet a csomagtartóban is. Persze nem gondolnám, hogy itt akarná felfedni, bármit is ábrázoljon, ez komolyabban fel sem merült bennem, és épp ezért fúrja annyira az oldalam tovább. Mert bár mutatott alkotásaiból, sőt válogattunk már együtt kiállításra, azok a helyzetek mégis kevésbé voltak intimek, nem adtak lehetőséget találgatásra. Zsebemben a telefonra markolok, abba kapaszkodok.
- Úgy érzem valami olyasmit akarsz mutatni nekem, ami miatt megérte eljönnöm. - nem részletezem, hogy izgalomtól nem fosztott meg, csupán a következő jótékonysági kiállítás körüli tervezgetés, e-mailek kiküldése volt az esti terv. Támogatók megkeresése a témában és a többi. Az pedig megvár, mint mindig és témának is bizonyára unalmas egy olyan ember számára mint ő. Tudom, hogy szereti a pezsgést az életet maga körül, ha van ki dicsérje a munkáját és megerősítést nyerjen általa, hogy jó abban amit csinál. Néha úgy érzem erre van szüksége, de most mégsem e miatt vagyunk itt, ugye?
- Megyünk valahová? - válaszra nem várva megkerülöm az autót, hogy becsusszanjak az anyósülésre mellé, felé fordulva  - Ezt bóknak veszem, csak szólj előtte, hogy játszós ruhát vegyek. - mindketten tudjuk, hogy ez csak a poén kedvéért hangzik el, a piszkos munka nem az én műfajom, nem vagyok benne jó, de legalábbis sosem kellett magam eltakarítanom a mocskot. Más sztorit írtak meg számomra a forgatókönyvben legyen az bármily érdekes vagy épp unalmas, kinek mi. Persze tisztában vagyok vele, hogy egy könyv attól lesz izgalmas, olvasható, ha forduló vagy mélypontok tarkítják az eseményeket, a valóság azonban nekem úgy jó, ahogy most élhetem és irányíthatom azt.
Érdeklődéssel figyelek, figyelmem most csak az övé és valahol mélyen magam is dalolom a lejátszóból halkan szűrődő dalt. Mire vár még? Mondja ki, ne feszegesse túl a határaimat, ha ismer valamennyire is, tudnia kell, hogy bár vannak esetek amikor képes vagyok a türelemre, de ez nem az a helyzet. Valamit vagy akarok vagy nem, de azt azonnal. Ez most egy ilyen eset, hiszen itt vagyok, de esküszöm élvezettel feszegeti azokat a húrokat, pedig nem is hangszerben penge. Vagy ki tudja.
Gondolja? Határozottan tudja, de nem szólok közbe, visszafojtom szavaim minden erőmmel, de csak azért nem teszek megjegyzést, hogy ne térítsem le a témáról hiszen oly közel járok a vágyott tudáshoz.
Szemöldököm felvonom, meglepetten figyelem amint a telefonjában keresgél. Végleg elengedtem a találgatósdit, nem jó játék és különben is. Végre megpillantom a kijelzőn felvillanó képet, és szemem is felcsillan, de szükségem van pár pillanatnyi időre, hogy eljusson tudatomig, mi az mit látok, mintha eddig lélegzetvisszafojtva vártam volna, hogy felgördüljön a függöny és tényleg. Érte nyúlok, kiveszem a kezéből a mobilt, ha engedi, hogy közelebbről megnézzem, biztosan nem-e a szemem vetít valótlant. Egyszerre rohan meg milliónyi kérdés és gondolat, behálózva az eddigi nyugtalanságomat. Azt is tovább görgetve.
Felnézek, rá, elszakítom tekintetem a képről.
- Ezt... hogyan gondolod? - kimondom az első szavakat, melyek kontrollálatlanul tódulnak fel belőlem. Tudom, hogy jól keres a képeivel és egyre jobban, ahogy hírnévre tesz szert maga körül, de nem feltételezem, hogy van annyi pénze, hogy megvegyen egy ilyen ritkaságszámba menő könyvet, aztán ki tudja, az is megeshet, hogy lomtalanítás közben akadt rá a padláson, hallottam már csodákat, de ritka az ilyen eset, mint egy első kiadású Dickens. Vagy épp tartozás fejében kapta meg. Neeem.
- Ezt hol szerezted? - mert jól hallottam, nem cseng a fülem sem, azt mondta megkapom, ha kell. Hát hogy a viharba ne kellene. Akarom, de nem így. Szokatlan érzés kerít hatalmába és kezdem elveszíteni az önkontrollom, a biztonságot nyújtó mankóimat. Ahhoz szoktam, ha kell valami megveszem vagy megszerzem magamnak, kivéve, ha a szűk családról beszélünk, de az más.
- Nem fogadhatom el csak úgy, mert kell. Rick ez... - visszaadom a mobilt, amúgy is kialudt a kijelző fénye, vele együtt a kép is, mintha megfosztott volna tőle, pedig csak én magamat. - ez egy vagyonba kerül, bár felteszem ezzel te magad is tisztában vagy.



Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♡ Desire of hearts Pént. 12 Okt. 2018, 16:59

My heart's wish is she


Jelenléte megbélyegzi az estét, vékony hártyával fedi be az érzékeimet, hogy semmi más ne számítson csak Ő. Aki a nap nekem, azt éltető hold, a fényt árasztó izzó, minden, ami kell, hogy élhessek. Neki adnék magamból mindent, de nem kéri, vagy legalábbis ellenáll, de esküszöm, hogy engem csak sokkal jobban izgat ez által. Lehet pont azért mert olyan nagyon nagyra kell nyújtóznom érte. Geby már nem az én világom, ő a felső tízezer legszebb kivetülése és mint olyan, Roberteknek való, akik bármit megadhatnak neki zsebből, én pedig csak a lelkem tárhatom elé és abból ő köszöni, de kevéssel kér.
Na persze a férfi már behívott magához raportra lefektette a szabályokat, a számra rágta, hogy a nő az ő tulajdona, ha hozzá érek, letöri az összes ujjam és festhetek szájjal, lábbal. A bennem lakó kommandós a nyakát szerette volna törni vagy beverni a busa orrát, de én csak egy festő vagyok, nem igaz? Rábiccentettem és teljességgel hidegen hagy a fenyegetése, nem miatta nem nyúlok a nejéhez, hanem mert a nő nem adott még zöld utat, ahogy megteszi, mert meg fogja, akkor leszarok mindenkit. Robert pedig szentül hiszi, hogy én rettegem őt, meghagyom a hitében, addig sem tart szemmel. Az nem zavarja, hogy áhítattal veszem körbe, engem viszont gecire, hogy a jelenlétemben a nyakába bújik, átöleli, csókot nyom a szájára, erőszakosat, birtoklót. Mégis úgy teszek, mint aki nem látja ezt, nem érinti meg. Pedig annyival jobbat érdemelne, valakit, aki megbecsüli. De neki Robert kell, mi a faszt tehetnék? Kivárom a sorom.
Felé fordulok, ahogy a kocsiba ül, parfümjének jellegzetes Ő illata betölti a teret, rám telepedik, elfelejtek gondolkodni. Csókolni akarom a nyakát, vállának vonalát, kihámoznám a kabátból, blúzból… addig vetkőztetném, míg csak a bőre marad, fedetlenül, kristálytisztán, hogy csodálhassam, beigyam a látványát, megteljek vele. Biztos vagyok benne, hogy gyönyörű a melle, hogy kerek és a kezembe való, hogy a nyelvem alá keményedne a mellbimbója… Ö.
- Minden szavam őszinte. – hangom pedig ráspollyal faragták meg, olyan karcos, de kicsit elválok az emlékezet faláról, muszáj levegőt vennem, leakadnom a testének vonaláról, a tudatról, hogy édes kettesben vagyunk. Eljátszom a gondolattal, hogy átnyúlok a két ülés között, magam felé fordítom és csókolom a száját. Khm.
Izgatottan kutatok a mobilom képgalériájában, hogy elé tárjam az este témáját az  A Christmas Carol első kiadását, melyet most féltve őriznek a városban, illetve ma éjszak pont egy gyenge időszak van. Amiért tudok róla az magán ügy, csak időmet fog felemészteni a hála, nem mást.
Figyelem felcsillanni a szemeit a gyér fényben, a telefonom adta lehetőségek végesek, de érzem, hogy megrezdül, hogy a kisugárzása felerősödik, hogy az illata intenzívebb lesz, tán még a szíve dobbanása is átüt a beálló csenden.
Kétkedésére elnevetem magam hátradőlök félig a résnyire nyitott ajtónak, de inkább az ülésnek.
- Jól sejtem Geby, hogy ez egy igen? – élvezem, hogy felhúztam, ha más nem, hát agyban egy kicsit, pedig isten lássa kusza lelkem, sokkal jobban szeretném máshogy, de megértem, hogy őt ez hozza tűzbe, engem meg Ő. Kellemeset a hasznossal. Imádom ezt a gyerekkori érzékiséget, amit kivált belőlem, hogy felforr a bőröm, pattanásig feszül minden idegszálam, könnyed vonásait szemlélve, Szépsége olyan nyilvánvaló, amilyen egyszerűséggel viseli. Nem művi, nem fennkölt, egyszerűen csak nemes. Legszívesebben közelebb hajolnék, ujjaim közé fognám az állát a szájára puszilnék, hogy ne aggódjon, megkapja és nem lesz baj.
- Még nincs nálam. – érzem, hogy neki ez kicsit sok. Tőlem sok. Nem nézed ki belőlem, nem tart elég tökösnek hozzá, szépen vagyunk. Visszaveszem a mobilom, a neki fenntartott helyre csúsztatom a műszerfalban. Mosolyogva figyelem a Nőt és várom, hogy mit szeretne. Persze pontosan tudom.
- És ha azt mondom egy fillért sem adok érte, hogy neked is el kéne rejtened? - tudom, hogy neki magának kell, nem szokta őket kiállítgatni, csak ha nagyon ritkán megkérik rá, de neki a legtöbb darabja aukciós, vagy fasztudja honnan szerezte.
- Ha csak a mi titkunk lenne? – komoly lesz arcom, ahogy próbálom befogadni a jelenségét, megérteni őt, elképzelni mit fog mondani rá. Alig bírom megállni, hogy megérintsem, biztos bársonyos a bőre, ápolt, puha, ízletes, de ezer helyen kóstolnám.
- Tudod, hogy amit kérnék érte, azt nem adhatod meg nekem. – rátolok kicsit a súlyból, amit cipelek, mégis vigyorba fojtom, hogy ne érezze a kínt, hanem elhiggye, hogy én ilyen vicces legény vagyok, aki talán nem is gondolja komolyan, közbe meg de.
Felé nyúlok, azért is kiigazítok egy kósza tincset az arcából, hogy ujjbegyemmel az arcához érjek.
Erő kell, hogy lefogjam magam, akarom őt, olyan veszettül, át akarom rántani az ölembe és fulladásig csókolni, tini szexelni a kocsiban, vagy csak lenni, közelebb húzni. Azt hiszem mindenre vágyom, de a legjobban a csókja íze izgat. Első körben. Visszahúzom a kezem, direkt érintem most a nyakát az ujjaim végével. Tudja, hogy szenvedek érte. Adjon választ, mehet haza, én pedig megyek az utamra.
•• Zene: What Are You Waiting For? ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
37
Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
3
Tartózkodási hely :
Montreal
Play by :
Amy Adams

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♡ Desire of hearts Kedd 16 Okt. 2018, 19:48


Who we want to be


C     satázok önmagammal, hogy miért is ne fogadhatnám el a könyvet, hiszen akarom, ő pedig akarja adni, különben nem ajánlotta volna. Csak egy szavamba kerül, ki kéne mondani, hogy igen, kell, de hiszen szavak nélkül is tudja ezt, ahogyan én magam is, erre nem tudok nemet mondani. Közben nem tudok nem párhuzamot vonni önmagam és a történetbeli fösvény Scrooge közt, vajon ez egy fricska is lenne egyben számomra, egy mellékelt üzenet, ha túlzásokkal is tűzdelve. Érzelmi fösvény lennék? Szórakoztatna a gondolat vagy dühítene, netán saját elmém játszik velem tréfát magam sem tudom. Tán küldené azokat szellemeket rám így éjféltájt, hogy mutassanak valami olyat, mely az orrom előtt van, de nem látom vagy csak nem akarom. Lehet igaza lenne, csakhogy én látom a saját démonaimat, nap mint nap szembenézek velük, mégis hiszem, hogy erősebb lehetek náluk.
Vaknak kéne lennem, hogy ne lássam a felgyülemlett vágyat benne, az akaratot, hogy az övé legyek a mellékes mozdulatokat, a közvetlen de álcába bújtatott érintéseket, melyre mindig talál módot vagy épp okot. Tudom, s látom mégsem adok feloldozást, mi több szítom, ha nem is teljesen szándékkal. Szítom tovább azzal, hogy semmit sem teszek, ha mégis hát az kimerül egy két szóban, buja rövid mondatban, megjegyzésben.
- Felmerült benned egyáltalán, hogy nemet mondok? - nyilván igen, hiszen ha nem így lenne, most vélhetően a kezemben lenne a vágyott darab, nem pedig beszélnénk róla. Arcomról nem tudom levakarni az izgatott mosolyt, mégis ott bujkál a dilemma, de ásót hozok és mélyre ásom.
- Igen, akarom, szerezd meg nekem és örökre titok marad. - tekintetem komollyá válik, mint szavaim, hiszen komolyan gondolom. Akarom annyira azt a könyvet, hogy ne villogni és mutogatni akarjam - a kettőnk titka. - szám előtt képzeletbeli cipzárt húzok, hogy szavaimnak megerősítést adjak, pedig tudhatja, hogy komolyan beszélek.  
Kezd világossá válni a történet. Még nem képezi tulajdonát a könyv, melyet felajánl nekem és ha rejtenem kell azt a jövőben magamnak, hát megteszem. Ezáltal cinkossá leszek, tettestárssá, felbujtóvá és mint olyan zavarnia kellene, pedig egy cseppet sem frusztrál, mi több valami oknál fogva izgalomba hoz a dolog. Rejtenem kéne tán még Robert elől is, bár ebbe részletekbe menően nem gondoltam még bele, de tán épp ez a cél.
- Nos, az üzletpolitikádon még van mit javítani. - egy picit a dac is szól belőlem, mellyel űzöm a gondolatot, hogy akár komolyan beszél, pedig az ki van csukva, de lehet csak én zárom, ki mint malacka a farkast.
Érintése felnyit bennem valamit, léket képez a páncélon, melytől legszívesebben a keze alá simulnék, mint egy kikurt macska és dorombolnék. Mégsem teszem. Nem azért játszom a jégkirálynőt mert ne lenne kedvemre való, vagy mert kevésre tartom, de hiheti ezt is, nem bánom. Nem keverem az üzletet testiséggel, de legfőképp nem érzelmekkel és akárhonnan is nézem vagy hangzik csúnyán, ő számomra egy üzleti befektetés. Hogy mellé vonzó, nos eladhatóbbá teszi vele önmagát és ezáltal a festményeit. Persze mondhatjuk, hogy felnőtt emberek vagyunk, láttam már karón varjút. Az már mellékes vagy nem is annyira, de tisztában vagyok vele, hogy Robert elvégeztet vele ezt azt. Nem venném a lelkemre, ha bármi történne kedvenc festőmmel, azt még talán én sem tudnám megakadályozni, pedig...
- De hogy mégse érezd azt, hogy a kisujjamat sem mozdítom az ügy érdekében, veled tartok. - szavaim komolyak és ellentmondást nem szívesen tűrnének meg. És teszem ezt mert kíváncsi vagyok nem csak a művész oldalára, bepillantást szeretnék talán egy korábbi énjébe, mely által egyensúlyt nyer. Ez még kérdőjeles. Nem sokat tudok a múltjáról, de annyit igen, hogy menekül. Hogy ez önmaga vagy valaki más az még számomra sem egészen tiszta. - Mikor indulunk?


Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♡ Desire of hearts Csüt. 18 Okt. 2018, 12:11

My heart's wish is she


Nem tévedtem, tudtam, hogy kell neki a könyv és azt is, hogy meg fog tenni mindent érte. Ahogyan én megtennék Ő érte. Imádattal csüngök rajta, minden mozdulatát lekövetem, szeretnék a nyakába hulló haja lenni, tekintetének tüzét én éltetni, de a sors nem adja nekem őt, csak jeges hidegségét, kőkemény ellenállását, félek pont ez az, ami miatt akarom őt, ha megkaphatnám, akkor már talán nem is kérném, akkor csak egy lenne a tucatból, egy azok közül, akiknek a testében megmártóztam de nem jelentenek semmit. Olyan könnyedén lépek át rajtuk, miként egy elhagyott papír fecnin, mire felvéstem a monogramom. Ha egyszer meghalok, talán emlékeznek majd rám, így vagy úgy, de addig is megmaradok a köztes létben, ott, ahol a halhatatlanok, a feledhetetlenek korzóznak életről életre. Mi más okom lenne arra, hogy fessek? Önkifejezés, mese arról, aki vagyok, aki lenni szeretnék és akivé váltam az idők folyamán. Most mégis kölyök leszek megint, aki elismerő szóra vágyik, egy félre érthető érintésre, amit magával vihet és megálmodhatja a folytatást.
Bármilyen másik nőnél nemes egyszerűséggel bepróbálkoznék, ahogy azt kell, de Ő más. Annyira különleges erővel bír, olyan magasra emeltem vágyaim emelvényén, amit már magam sem érhetek el, de én csináltam, én tettem, én toltam oda, hogy a magam számára állítsak kihívást. S így van ez rendjén.
Imádom a sűrűn dobbanó szívem, a forrón lüktető akarást, ami feléled a testemben a közelében, nem tagadom.
Csak megingatom a fejem a kérdésre. Sejtettem, hogy nem fog nemet mondani, ő kifejezetten nem hülye. Tudja, hogy mi kell neki és mit tesz meg érte, sajnos én nem vagyok köztük, de ez engem csak feltüzel.
- Ó. – elnevetem magam és rábólintok.
- Szóval lesz egy közös titkunk. – újból elvigyorodom. Jó jel, ebből már ki lehet majd indulni, és esetleg a lábai elé hemperedek, hogy legyen még sok. A könyvnek van sok jelentősége, az egyik, hogy erősíti a kapcsolatunkat, remélem, a másik, hogy mindig és örökre én jutok majd az eszébe róla, akármi történjék is. Ha lecsuknak, nos akkor majd jön látogatni, de börtönbe nem kéne mennem, nem lenne ildomos, azt hiszem ártana az üdeségemnek.
Forró a vérem, tüzel az arcom és áldom a sorsot, hogy sötét van, nem látja mélyen zengő zavarom, ami annak szól, hogy itt ül, illata körbe ölel, mint egy meleg, puha pokróc, legszívesebben elszunnyadnék benne, de kaland vár ma este rám, hiszen igent mondott.
Arcára kiül az áhítat, bárcsak egyszer engem akarna ennyire, de azt hiszem, azzal össze is dőlne a tákolmány, vagy éppen vasbetonra helyeződnének az alapok. Jelenleg hiszem, hogy tudnám imádni, kitartóan, életem végéig és kicsit tovább is. A pokol össze bugyrában imádnám.
- Ugyan Geby az én üzletpolitikám kitűnő, a kérdés az, hogy a tiédről mit tudunk. – a jó kedvem nem csökken, pedig látom rajta, hogy megzavarom, mint mindig. Tudja pedig, hogy imádom, nem titkolom, sőt lehet ezzel hozom női zavarba, hogy csak csettintenie kéne és az övé vagyok, főleg, ha olyat kér, amit lelkem minden erejével neki adhatok. Kérhetné a testem, azzal behódolnék az övének.
- Szó sem lehet róla. – felhörrenek. Hogy jönne már velem? Mi van, ha baj esik? Nem vállalhatok ekkora felelősséget, nem tehetem meg. Féltem sokkal jobban, semmint azt el merné képzelni. Még a fejem is megrázom mellé, azonban ismerem őt, néha kicsit talán jobban is mint kéne, máskor pedig szinte semennyire sem.
Pillantásom rá függesztem, lepillantok a kezemre és újra felé pillantok.
- Nem vihetlek magammal, meg kell, hogy értsd. Mi lesz, ha bajod esik? Hogy állok a férjed elé? – komolyan nem értem, hogy gondolja.  Nekem sokkal egyszerűbb lenne, ha nem jönne velem, nem kéne vigyáznom rá. Hogyan óvhatnám meg őt? Megörülök, ha valami történik vele, nem bírnám elviselni. Igaz, ha olyan dolog történik Robert levadásztat mint egy pincsit, nem győzök majd kibújni a bőrömből. Nincs kedvem még egy nagykutya elől futni, abból van már nekem egy.
- Ne csináld már, ha tudom, hogy ilyen engedetlen vagy, akkor a könyvvel jövök, hogy már túl legyek rajta. – mégis hátra nyúlok és berántom a kocsi ajtaját magam mögött, hogy ültemben visszaforduljak a kormány és a pedálok felé, derekam megnyomja a pisztoly kőkemény vasa.
Majd rábeszélem, hogy várjon meg a kocsiban.
Becsattintom a biztonsági övet és sajnos túlságosan vigyorogva adok gázt.
- Nem vagy könnyű eset, azt tudod igaz? – mégis hullámokban önt el a boldogság, hogy vele lehetek, nem szeretném, hogy a saját kocsijával jöjjön, az enyém jobban beolvad majd a miliőbe, hiszen a város szélére megyünk, nem a villanegyedbe, oda jobban illene a Tesla.
Mégis én leszek az, aki a ma estét így vagy úgy de levezényelem.
Ujjaim alatt még ég a bőrének érintése, még zúg a vérem, de már erősen koncentrálok a feladatra is, hogy végül leparkoljak az ízléses kis ház előtt, körbe kerítés, odabent kutyák, mégis pontosan tudom mit kell tennünk, jó az informátorom. Drága is volt.
•• Zene: What Are You Waiting For? ••
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: ♡ Desire of hearts
Vissza az elejére Go down
 
♡ Desire of hearts
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Rivière-des-Prairies :: Utcák-
Ugrás: