welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Why are you here? - Anaїs & Rhydian
avatar
Elit
Kor :
32
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
9
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
belsőépítész, író
Play by :
Michiel Huisman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Why are you here? - Anaїs & Rhydian Vas. 07 Okt. 2018, 08:55
Anaїs & Rhydian
Why are you here?
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
32
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
9
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
belsőépítész, író
Play by :
Michiel Huisman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Why are you here? - Anaїs & Rhydian Vas. 07 Okt. 2018, 09:04

Anaїs & Rhydian
I've been reading books of old…
A lakásom úgy néz ki, mint amiben másfél hete senki sem lakik. Pontosabban, mint amiben másfél hete senki sem takarított. Az asztalon a rendeléseim maradványai, a sarokban és fotelekben a ledobált ruháim. A földön tollak, papírok, könyvek és fényképek szanaszét. Hamufoltok. Üres cigis dobozok. De legfőképpen üvegek. Üvegek mindenütt. Leginkább ezek is üresen, de van, amelyikben még akad néhány korty. Bor, vodka, whisky, gin… olykor valami más.  A bejárónőt kirúgtam. Ne jöjjön most ide nekem senki sem.
Először nem is tudom, hogy hallom-e a csengőt, vagy csupán képzelődöm. És határozottan az utóbbinak szurkolok. Ittam már eleget hozzá. Olykor még Brianát is képes vagyok idehallucinálni, ha túlságosan elevenen sejlik fel előttem egy emlék.
A másodiknál már azért kipukkad ez az illúzióbuborék. Ezúttal hosszabb, és mintha hangosabban is ordítana bele a háttérben zümmögő tv-zajba. Nem nézem, de muszáj mennie valaminek, nem bírom a csendet. És nem is akarok senkit. Ki a fene lehet?
Futólag átsuhan az agyamon, hogy mi van, ha a húgom váltotta be a fenyegetését, és tényleg iderepült Svájcból. De még a hideg is kiráz a gondolatra. Nem kell, hogy itthon legyek, nem igaz? Majd megunja, és szépen visszamegy az első géppel. Én biztos, hogy nem nyitok ajtót. Egyedül akarok lenni. Egyszerűen túl nagy erőfeszítésbe kerül játszani az embereknek, eljátszani, hogy persze, meghalt a feleségem, de azért minden rendben van. Hogy fáj, de azért már múlik, ez is csak olyasmi, amit egy igazi férfi gond nélkül kezel. Ezt akarják látni. És ez az, ami nem megy. Valamikor ekkor szólal meg a harmadik, és röviddel ezután a negyedik istenverte csengetés is.
Ki fogom köttetni ezt a szart. Nem is értem, eddig mért nem tettem meg.
Az ujjaimmal hátrafésülöm a hajam, és végül a tenyeremmel megtámasztom a fejem. Így is hasogat, nem még ettől a nyamvadt sípolástól. Mikor hagyja már abba? Mintha egyenként tépdesné az idegszálaimat ez a hang.
Ötödik. Hatodik.
Oké, nem bírom tovább.
Feltápászkodok a kanapéról, egy kicsit forog velem a világ, de azért elbotorkálok az előszobáig. Most már nem érdekel, hogy ki az, felhúzott annyira, hogy akárki is legyen, elküldöm a bús picsába, gondolkodás nélkül. Nem éppen finoman, inkább lendületből kattintom át a zárat, és nyitom ki magam előtt az ajtót, hogy aztán…
- Ana? Mi a fenét keresel itt? – pislogok rá, és egy kicsit megdörzsölöm a szemem sarkát, hátha csak azért látok homályosan, mert valami fizikálisan akadályozza. De sajnos nem. A legnagyobb jóindulattal sem festhetek túl biztatóan.
- Telefonálhattál volna... – teszem hozzá, még mindig morogva. Nem mintha az utóbbi két napban megnéztem volna a híváslistát, vagy az üzenetrögzítő csodáit. A közösségi oldalakra a baleset óta fel se dugtam a képem. Nem vagyok kíváncsi a szívecskés bejegyzésekre, a szerelmes utazási fotókra, de leginkább a sajátjaim elől menekülök. Nem akarom, hogy véletlenül elém ugorjon egy fotó, de abban sem vagyok biztos, hogy kibírnám, hogy nem kattintok rá én magam. Jobb, ha meg se adom a lehetőségét.
- Ha munka, akkor keresd Harryt, vagy a titkárnőmet. – Csak egy hónapja vettem fel, azt se tudom, hogy hívják. – Egy ideig nem dolgozom. Mondtam, hogy szóljanak mindenkinek. – És szívem szerint már csuknám is az ajtót, nem hallgatva arra a kósza megérzésre, hogy nem csak a munka miatt van itt. De hátha elég gyors leszek.
- Sajnálom, hogy hiába jöttél. Majd beszélünk – és azzal már csukódik is az ajtó, nem vágom rá, de ez részemről már búcsúzás volt. Nem nézek a szemébe. Valahol tudom, hogy ez oltári bunkóság, de talán megérti. Ana olyasvalaki, akit a munkán túl a barátomnak is tartok, az utóbbi pár hónapban egész sűrűn látogattam a baba miatt, volt, mikor Brianával, volt, mikor nélküle. A baleset óta csak a temetésen találkoztunk, de nem akarom, hogy bejöjjön, és szembesüljön vele, mi is az igazság a hogy vagy kérdésre.
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltató
Kor :
29
Hozzászólások száma :
55
Reagok száma :
17
Tartózkodási hely :
❥ montréal
Foglalkozás :
❥ festő & lakberendező
Play by :
❥ claire holt

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Why are you here? - Anaїs & Rhydian Vas. 14 Okt. 2018, 21:54

Rhydian & Anaїs
Still fighting. You made it, after all. You made it, another day.
Az én szótáramban - tetszik vagy sem - nem szerepel semmiféle szülési szabadság. Emma után sem vettem ki éveket és nem ültem otthon csendben háztartást vezetni, ez pedig a fiam érkezése után sem fog változni. Még akkor sem, ha az a seggfej nehezményezi is, hogy egy három hónapos aprósággal járok be meetingre és otthonról dolgozom. Szerinte így nem vagyok elég hatékony, szerintem meg rég nem dugott már egy jót, ezért egy kicsit frusztált és megpróbálja mindenkin kiélni, aki csak lehetőséget ad rá neki. Én ma reggel elgondolkoztam azon is, hogy két pofon kíséretében a felmondásomat lengetem meg az orra előtt, de csak azért mert nem jövök ki vele, nem fogom cserben hagyni egy barátomat, mikor élete talán legnagyobb krízisét éli meg tök egyedül. Mert az a barom azt hiszi, hogy... Igazából fogalmam sincs mit hisz, de rossz úton halad az öngyógyításban, ha számára az a megoldás, hogy eltűnik a kíváncsi tekintetek elől.
- Tsss.... Mindjárt itt lesz Rhydian bácsi - próbálom ringatni a hordozót, miközben már sokadszorra tenyerelek rá a csengőre és a csengetés hosszával egyenesen arányosan veszítek abból a cseppnyi jókedvemből is, amit a kocsiban szóló Coldplayből sikerült merítenem. A nyugalmam már úgy a negyedik csengetés táján odaveszett. Vagy talán nem is volt. Már köszörülöm a torkomat, hogy ne kelljen keresgélnem a hangomat, majd mikor ajtót nyit. Mert határozottan biztos voltam benne, hogy ha elég kitartó vagyok, már csak azért is megnézi ki a fene akarja megzavarni a gyászban való dagonyázását, mert idegesíti a csengő hangja. A sokadik nyomkodás után már engem is felhúz, hogy nem jutok be, majd mikor mégis kinyílik az ajtó, a látvány belém fojtja a szót. De elég gyorsan észhez térek ahhoz, hogy grimaszba torzuljon a meglepett arckifejezésem.
- Neked is szép napot, Rhydian... - lépek egyet közelebb, hogy neki is nyilvánvaló legyen a szándékom. Egy pillanatig sem rejtem véka alá, hogy bemennék. Ha más nem azért, mert percek óta húzza a hordozó a karomat, ami kezd fáradni. - Telefonáltam. - zárom rövidre, még mielőtt ő tenné. Nem mintha a jelenlegi állapotából arra következtetnék, hogy foglalkozott bármivel is a pián kívül. Azzal a lendülettel ugyanis, amivel közelebb léptem, meg is torpantam a tömény alkohol szagtól, ami a pórusaiból áradt. Hát, ez őszintén sokkal rosszabb, mint gondoltam.
- Harry egy seggfej, a titkárnőd meg fel fog mondani, ha nem vigyázol, hogy kire hagyományozod a cégvezetést. - bököm ki kerek perec a véleményemet, de ezt már megszokhatta. Nem tudom elképzelni sem, hogy juthatott eszébe egyáltalán, hogy Harry a legmegfelelőbb ember, akire rábízhatja az üzletet, amíg önkéntes pihenőjét tölti, de nála még egy McDonalds-ból szabadult hamburgetsütőgetőbe is több üzleti érzék szorult, az érzelmi intelligenciáról már nem is beszélve. A fickó nem kedvel engem, én meg őt, ez már csak ilyen törvényszerű.
- Rhydian... - sóhajtok egyet még mielőtt olyat mondanék, amit most nem lenne tanácsos, a szemeimet is behunyom egy pillanatra, és a hosszan benntartott levegőtlassan ki is fújom. Aztán nézek csak ismét rá, a tekintetét keresem, majd mikor ismét falakba ütközöm elkezd dolgozni bennem az anyai ösztön, ami nem csak az ő fájdalmas képe láttán léphet reflektorfénybe, ugyanis immár kétgyermekes anyuka vagyok. Az egyikkel a karomon.
- Kezdjük újra. Sziasztok, gyertek beljebb. Ana, de jól nézel ki, hogy vagy mindig? - vállalom magamra, hogy leszek a szinkronhangja, ha már magától ódzkodik beengedni vagy bármiféle emberi interakcióba keveredni. Ellenvetést nem tűrően állítom meg az ajtót, mielőtt még az orromra csukná, végszóra pedig Liam is hüppögni kezd. Rá terelődik a figyelmem, ismét ringatom kicsit a hordozót, csak csuklik egyet, aztán ismét kémleli a nagy barna szemeivel a világot. Nagyot nőtt mióta utoljára látta, igazi kis vasgyúró, és talán a világ legjobb babája. Óriási szerencsém van vele, azt hiszem kétségtelen, hogy az apja természetét örökölhette. Az szinte meg sem látszik rajta, hogy én vagyok az anyja, ahhoz viszont kétség sem fér, hogy Ben az apja.
- Most akkor bemehetünk vagy szeretnéd, ha egy kicsit gyúrnék még bicepszre? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet és jelzés értékűen megnyomom befelé az ajtót. Ha hátrál, akkor meg sem várom a válaszát, szívesen beinvitálom én magamat. Jártam már itt, ahogy ő is nálunk. Régebben. Az utóbbi napokban mintha a föld nyelte volna el, se kép, se hang. Őszintén aggódom érte. Egy ideig toleráltam a viselkedését, értem, hogy szüksége van magányra, hogy feldolgozza a történteket, de nem érzékelem, hogy bármi is változna attól, hogy itthon ül és nyakig merül az önsajnálatban. Talán bűntudatom is van, amiért a barátságunk ellenére nem vettem észre hamarabb, hogy segítségre van szüksége, mielőtt még az egész világa darabokra hullana.
- Szóval ez a helyzet... - jelentem ki aztán, ha már a szemeim elé tárulhat a látvány. Nem kérdezek, nem minősítek, csak szembesülök a tényekkel és a problémákkal, amiket orvosolni kell. Mert bizony itt akad néhány. Rhydian, mit művelsz te magaddal?
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Why are you here? - Anaїs & Rhydian
Vissza az elejére Go down
 
Why are you here? - Anaїs & Rhydian
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Villák :: Leconte villa-
Ugrás: