welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Harvey & Jillian ~ Sorry, it's all my fault
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
28
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
○ Montréal ○
Foglalkozás :
○ kitchen-maid ○
Play by :
○ Lyndsy Fonseca ○

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Harvey & Jillian ~ Sorry, it's all my fault Pént. 05 Okt. 2018, 13:51
Harvey & Jillian
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
28
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
○ Montréal ○
Foglalkozás :
○ kitchen-maid ○
Play by :
○ Lyndsy Fonseca ○

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Jillian ~ Sorry, it's all my fault Pént. 05 Okt. 2018, 13:52

Harvey & Jillian




Azt mondják, amitől a legjobban félsz, épp azt fogod magadnak bevonzani, az fog valóra válni és ez így is lett. Azért jelentkeztem a konyhalány melóra, hogy még véletlenül se kelljen a vendégtérben tartózkodnom, tehát a lehető legkevesebb emberrel találkozzak. Így van aegy legkisebb esély arra, hogy zsarukkal vagy CIA ügynökökkel fussak össze véletlenül, akik aztán felismernek, elvisznek és addig kínoznak, míg el nem mondom, hol van apám pendrive-ja. Szóval ja. Eléggé félek ettől, így minél előbb ki kéne találnom, mihez kezdjek azzal a rohadt kütyüvel.
Charles, a főnököm ma úgy üdvözölt, hogy "át ne öltözz". Először megijedtem, azt hittem, hogy ki fog rúgni, de végül sokkal rosszabb hírt közölt.
-Cassie beteg lett és tekintve, hogy péntek van és nagy tömeg várható estére, odakint fogsz ma dolgozni!- közölte, mire elöntött a félelem és azon kattogott az agyam, hogy is érhetném el, hogy ne így legyen.
-De... én nem tudok odakint dolgozni! Soha nem vittem még egy tálcát sem, nem még kettőt! Nincs semmi gyakorlatom ehhez!- hadarom a kifogásokat, de Charles egyre csak a fejét ingatja.
-Gen. Annak, aki kint dolgozik valahogy ki is kell néznie, hogy jó borravalót kapjon és a vendégek se meneküljenek el. Nem küldhetem ki Pennyt!- pillant a konyha felé, de én csak szemet forgatok. -Te legalább csinos vagy, Genevieve.- von vállat én pedig átkozom a szüleimet, hogy miért nem tudtak egy púpos, félszemű csúfságot összehozni.
-Lehet, hogy valaki a százhúsz kilós csajokra bukik! Nem tudhatod!- ellenkezek továbbra, miközben az említett hölgy elsétál mögöttünk az öltözőbe. Ő készíti elő a zöldségeket meg a hasonló dolgokat a konyhában. Oké, tényleg nem egy szépség, jobb, ha el van dugva hátul, de akkor is jobb lenne, ha őt küldené ki felszolgálni ma este.
-Figyelj. Ez nem vita téma. Kedvellek, aranyos lány vagy és lelkiismeretes de, ha nem mész felszolgálni ma este...- és ezt inkább nem is folytatja, mert látja, ahogy neki állok bólogatni és szerintem a tekintetem is elég riadt ahhoz, hogy értse, menni fogok. Kell ez a munka, mert valamiből meg kell élnem, szóval muszáj leszek ma este felszolgálni és remélem, hogy nem fogok zsarukkal találkozni.

Már három órája tálcával futkosok és, még csak most kezd megindulni a tömeg. Hol italokat, hol kaját viszek a vendégeknek és szerencsémre eddig senki olyat nem láttam, aki zsarunak tűnne. Egészen addig, míg nem kell egy új asztalhoz mennem, ahol egy pasi ücsörög egyedül. A fizimiskája alapján simán lehetne akár zsaru is, nem beszélve az ábrázatáról. El tudnám képzelni róla, hogy valami nyomozó vagy ilyesmi, így amikor odalépek hozzá, már érzem, hogy a gyomrom görcsbe rándul. Hát még, amikor sikeresen megbotlok és a tálcámról a hármas asztalnál rendelt chilis bab, valamint a hatos asztal két korsó söre és három martinije a pasin köt ki.
-Basszus! Annyira sajnálom! Ma vagyok először a konyhán kívül!- magyarázkodok azonnal és rögtön előkapom a kötényemből a rongyot, hogy a pasi ruháját kezdjem törölgetni. Ijedtemben még az sem érdekel, hogy talán nem igazán illendő helyeken is taperolom, mert csak azon jár az eszem, hogy a férfi talán zsaru, vagy épp most sikerült felhívnom magamra a figyelmet. Szinte az összes vendég pillantását magamon érzem a feszültségtől pedig úgy remeg a kezem, mint egy nyamvadt alkoholistának.
-Megfizetek minden kárt, esküszöm. Annyira sajnálom uram!- hadarom idegesen, majd lehajolok és a törött poharak darabjait kezdem szedegetni. Még az sem érdekel, ha esetleg megvág egyik-másik darab, mert a pánik teljesen elöntötte az agyam. Hogy lehetek ekkora pancser? Mondtam ennek a szemétnek, hogy nem akarok idekint lenni! Inkább simán rúgotr volna ki, akkor legalább megmentettem volna magam egy ilyen helyzettől. Hiszen, ezek után úgyis ki leszek rúgva, nem? A pasas kéri majd, hogy szóljak a főnöknek, aki közli, hogy takarodjak és fizessem ki a kárt, amit okoztam. Szuper.


Vissza az elejére Go down
 
Harvey & Jillian ~ Sorry, it's all my fault
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Rivière-des-Prairies-
Ugrás: