welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Harvey & Rhea × the wicked ones
avatar
Civil
Kor :
28
Hozzászólások száma :
44
Reagok száma :
31
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
etológus
Play by :
Miss Eiza Gonzalez

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Harvey & Rhea × the wicked ones Kedd 25 Szept. 2018, 20:03
•••
HARVEY BROOKS ►◄ RHEA BOUCHARD
•••
ZENE
•••

Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
28
Hozzászólások száma :
44
Reagok száma :
31
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
etológus
Play by :
Miss Eiza Gonzalez

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Kedd 25 Szept. 2018, 21:13
Négy alkalommal mondtam le eddig az ünneplésünket, ami Jenny válását hivatott megünnepelni. Kissé morbid volt és ennek az elején még hangot is adtam, de mindig az lett a vége, hogy befogtam a számat és hagytam, hogy a lányok hadd tervezgessék az "év partiját", ahogy ők hivatkoztak a válásra. És hogy nekem?! Fájdalmas volt azt végignézni, ahogy a barátnőmet is megcsalták, és habár ők már az élet olyan szakaszában voltak a már exével, ahol nem lehetett csak úgy simán szétköltözni. Ügyvédek, bíróság, vagyonfelosztás, tulajdonszétosztás és rengeteg pénz ment el arra, hogy el akartak szakadni egymástól. Támogatnom kellett Jenny-t, de közben minden egyes találkozásunkkor újra felelevenedett bennem Kyle tette is. Ugyanaz a szituáció, csak minket nem kötött össze a törványi eskü.
- Ki van zárva! - említettem, hogy nálunk készülődött mindenki és ezért a tervezett fél órás öltözésem/sminkem jóval több, mint négy órán át tartott?! Nos, igazság szerint már beleőszültem ebbe, és még egyszer teletöltöttem rosé-val a poharamat, emberes kortyot eltüntetve a számban.  Megvétózták a fekete nadrágot a csipke trikóval. Nemet mondtak a farmeromra és a fehér csónaknyakú ujjatlan felsőmre. De legalább tetszett nekik a citromsárga ruhám, ami éppen, hogy csak combközépig ért és a háta teljesen kivágott volt. Ez alá még egy hülye melltartót sem vehettem fel. Felsóhajtottam, ahogy leültettek a saját ágyamra azzal a címszóval, hogy besegítenek. A hajamat magas lófarokba fogták, a szemeimet pedig még egy sminkes is megirigyelte volna a tusvonal miatt. Nem Jenny-t kellene ünnepelnünk véletlenül?
Még tíz percig hallgathattam a zsivajt, miközben sikerült elfogynia a harmadik pohárka boromnak, és már a negyediket töltöttem volna amikor Jenny, Mary, Lisa és Grace már az ajtóban vették fel a magas sarkúikat. Mind feketén csillogott és villogott, ezért én inkább megmaradtam a táskám színével harmonizáló elefántcsontszínű cipellőnél.
Hatalmasat sóhajtottam, ahogy az ajtóm felé fordulva zártam rá kulccsal az ajtót. Blaise valahol megint csavargott Ziggy-vel, így biztos voltam abban, hogy a kutya jó kezekben volt, és amikor végül megfordultam, már az arcomon feszített a várakozó, parti-énem. Még kellett pár kör alkohol, hogy valóban magaménak tudhassam ezt az állapotot.

Húsz perccel később már a második kör vodka folyt végig az asztalon is, Lisának sikerült felborítania és hatalmas kacagásban kitörnie, ahogy végignézte, ahogy a vodka-folyó igyekezett az asztal sarka irányába, ő pedig fölé hajolva már a nyelvét is kinyújtva igyekezett felnyalni azt. A szám sarka undorral torzult el, és ahogy a lányok visszarántották őt nevetve és hangos beszéddel "ne" és "fúúúj" meg "Ne már, Lisa" kiáltásokkal visszatartani, a szemeim a női mosdó irányába siklottak. Borzasztó hosszú volt a sor, ezért elnézést kérve tőlük elindultam annak irányába, kezemben a pohár borommal, amit az előtt egy vodka shottal fejeltem meg. Nem akartam keverni, de maximum ez csúszott még le könnyedén. A pezsgőtől a fejfájással küszködtem, és volt olyan, amiből elég volt egy és már bazsalyogtam. Gyűlöltem!
Lassan kortyolva araszoltam a cél felé a mosdó irányába, miközben a hangszóróból a zene basszusa végigzongorázott a gerincemen és ha nem is mentem még be a táncolók közé, a zene és az alkohol együttes hatása megtette a magáét, a csípőm olykor-olykor nem tudott ellenállni a zene ritmusának. Hiányzott! Hiányzott valami ebben a pillanatban nagyon, ezért is hunytam le a szemeimet egy hosszú pillanatra, hogy száműzzem a kísértést. Fél éve, hogy utoljára megkínáltak és nem mondtam neki nemet. Azóta pedig nem is kívántam, de ilyenkor... nagyon. Pedig csak egy fél bogyó, és már nem is kellett volna az alkohol. Hanem a testem teljesen átadtam volna az élvezeteknek...
Elszámoltam lassan tízig, és amikor kinyitottam a szemeimet, még mindig nem haladt a sor egy arasznyit sem.
Ekkor döntöttem el, hogy a férfi mosdót választom, ahol egyetlen egy ember sem lézengett. A lépteim még magabiztosak voltak, az alkohol még nem ütött be, de tudtam, ha így folytatom, valamikor nehezemre esik majd az egyenes vonalvezetés is.
Az ujjaim mégis - biztosítékként - a fal felületén siklottak végig, ahogy a férfiak mosdójáig lépdeltem, és ha már ott voltam, mielőtt beléptem volna, még egyszer meg akartam kóstolni a rosét. Csak a biztonság kedvéért. Hogy finom-e még, vagy esetleg megromlott-e az elmúlt tíz percben. De nem, még mindig fenséges volt. Bekukkantottam az ajtófélfa mögül, és csak egy férfi hátával találkozott a pillantásom.
Megköszörültem a torkomat. Az ujjaim belekapaszkodtak a ruhám aljába, hogy némi becsületességet csempészve a hosszába, lehúzzam.. úgy egy centit. Több nem ment. A következő pillanatban már bent voltam, és odasétáltam a nálam magasabb, széles hátú férfi mellé, oldalról felnézve az arcára, amin a borosta jeleit véltem felfedezni.
- Ne haragudj, nem is zavarlak sokáig, csak a nőkre mindig várni kell. De már itt sem vagyok.. igazán - szökkent mosolyba az arcom, és miközben tovább indultam az ajtóval elzárt toalett felé, még egy korty alkoholt kortyoltam. Mielőtt még a szemeim intim területre tévedtek volna.
- Ha szeretnél, akkor mehetsz te is a nőibe, de csak mondom, hogy ott téééényleg nagy a sor és nem szeretek amúgy sem közönség előtt... - sóhajtottam fel, elvágva a mondandómat is, immár bent, az ajtót magamra csukva, hogy elvégezzem a dolgomat, amiért jöttem, és mint Marty McFly,  a volt is, nincs is stratégiát választva el is tűnjek innen. És már odabent jutott eszembe, hogy még csak be sem mutatkoztam. Basszus! Most mit gondolhat rólam? Vagy.. nem.. a férfiaknál sem működik az, ha egymás melletti piszoárhoz álltak, mert akkor túl nagy volt a rálátás. Inkább maradok Jane Doe. Az ismeretlen tettes!
Igen, csak jövök, lebonyolítom a business-t, aztán már itt sem vagyok.




Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
32
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
Somewhere else
Foglalkozás :
Régész / Szerencsevadász
Play by :
Chris Pratt

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Szer. 26 Szept. 2018, 20:23
Két hete annak, hogy egy doboz gyufával, egy kis dumával, és egy óriási nagydarab kartell tag felhergelésével börtönlázadást robbantottam ki Mexikóban, és sikeresen megszöktem míg a káosz tartott. Azóta visszavonultam Montreálba és lógattam a lábam. Nem lettem volna képes sokáig ülni és a seggemen maradni, így folyamatosan buliról bulira jártam, sokat voltam edzőtermekben. Összességében jól mulattam az időmet, de ezt sokan nem értékelték ennyire, erre is ment rá egy korábbi kapcsolatom egy Amanda nevű leányzóval, aki nem szerette hogy folyton talpon voltam és nem akartam otthon ülni, benyomni egy filmet a Netflixen és csak lazulni, na meg hogyan magyarázod el valakinek aki egész végig a társadalom által kitaposott „tanulj-keress munkát-alapíts családot” séma alapján élte az életét, valahogy nehéz volt megtalálni a hozzám hasonlókat, pedig azért hellyel közzel akadtak szerte a világban.
Visszakanyarodva ahhoz a naphoz, épp a teraszon ültem és egy kávét kortyolgattam míg rágyújtottam egy kubai szivarra, nem flancolásból, de néha napján rám jött a szükség és olyankor jól esett egyet elpöffenteni, Tom szokása volt mindig szivarozni mióta csak ismerem füstölt az öreg, és mit is mondjak, sok szokása rajtam ragadt, ha nem is annyira erősen mint rajta. Ezeket a szivarokat akkor szereztem, mikor egy kubai ásatáson fegyveresek tűntek fel, majd menekülés közben ezt a dobozt kaptam fel, és mint kiderült nem a tárgy volt benne amit kerestem hanem minőségi szivarok, és ámbár ez sem rossz, azért leutazni kubába egy rakás szivarért nem igazán éri meg, pláne hogy a hatóságok átvizsgáltak és majdnem megtalálták.
Pont mikor végeztem a kávéval sms-em jött. Nem néztem meg rögtön, mivel nem akartam elrontani ezt a fajta rituálét azzal hogy akármi mással foglalkozom, szépen kihasználtam az időt, majd mikor végeztem mindennel felnyitottam a telefonom biztonsági kódját és elkezdtem olvasni az üzenetet:

„Szia Harv!
Ezer éve nem beszéltünk, és lenne egy kis dolog ami szerintem érdekelhet, szóval keress meg este a Le-Plateu-Mont-Royalban. A hátsó asztaloknál leszek.
Üdv, Jenny”

Jennyről azt kell tudni, hogy ezer éve ismertük egymást, és az egyike volt a világ legdörzsöltebb műkincscsempészeinek. Réges régen sok közös melónk volt, aminek nagyrészét siker és sok pénz koronázta, de mióta kiszálltam abból hogy rossz arcoknak adjak el ritka dolgokat nem igazán volt vele közös ügyem, így meg is lepett hogy itt van és van valamilye számomra, gyanakodtam mivel ebben az életformában bármikor rád fordulhatnak az emberek. Felöltöttem tehát egy stílusos fekete inget, egy fehér nadrágot és cipőt, felvettem a legjobb arany csatos övem, és egy Rolexet, majd megindultam a megbeszélt helyre, hisz már közel volt az éjszaka.
Viszonylag korán érkeztem, szóval volt időm körbenézni, tanulmányozni a helyet, a kijáratokat, őröket, vendégeket… ilyesmit. Történetesen semmi gyanúkeltőt nem véltem felfedezni szóval minden készen állt hogy induljon a műsor. Leültem kicsit egy félreeső asztalnál ahonnan jó rálátás nyílt a hátsó asztalokra és ott vártam hogy megérkezzen. Közben figyeltem rengeteg más társaságot akik érkeztek. Szórakozó férfi és nő társaságok akik ezer okból jöhettek kikapcsolódni, és mind betömörülnek ide, isznak és táncolnak. Na ez is egy formája annak a szabadságvágynak amit én személy szerint minden alkalommal megélek mikor elindulok egy újabb kalandra. Igaz hogy időként az életemet kockáztatom, sőt az is igaz, hogy sokszor csak egy hajszállal úsztam meg a dolgot, mégis mindig elönt az a fajta érzés hogy mennyire örülök neki, hogy nem lettem egy unalmas „Bob” nevű fickó egy íróasztal mögött. Miközben méregettem a férfiakat és nőket Jenny behuppant a velem szemben lévő székbe és jókedvűen köszöntött.
- Harvey!!! Megint elméláztál megfigyelés közben, így akár egy teknős is meglephetne. -
Kuncogott, miközben feltéve az asztalra a telefonját és a táskáját a pincértől rendelt egy italt.
- Jenny!!! Ne mond, lehet hogy legközelebb egy teknőssel randizom majd helyetted. -
Sokan már egy ilyen kis kontrázáson is megsértődnének, de sem én sem ő nem voltunk az a fajta, plusz túl régóta és túl jól ismertük egymást az ilyesmihez, mondhatni túl mélyen.
Egy undok kis mosoly ült ki az arcomra, míg ő elengedte a füle mellett a megjegyzést és folytatta.
- Történetesen faggatnálak róla, hogy mi van veled mostanában, drágám, de épp most jött el az ideje annak amiről beszélni akartam. -
Itt megemelte a poharát amit közben a pincér hozott és az ajtó felé bökött vele. Követve a kézmozdulatot egy magas fickót szúrtam ki, aki épp akkor lépett be.
- Az ott… Miguel Ramas. Nemzetközi fegyvercsempész és drogdíler. Emellett Roberto Juan Ramirez jobb keze. Tudod ki ő igaz? -
Itt kicsit várt, és felém fordulva szélesre nyitotta a szép kék szemeit érdeklődőn.
- Egy milliárdos, akinek mindenben benne van a keze, és nem mellesleg hatalmas műkincs gyűjtő. Azt mondják nála van az egyik legnagyobb nem regisztrált műkincsekből álló gyűjtemény. -
Összefoglaltam röviden tömören a tudásom a fickóról. Jenny lassan bólintott majd folytatta.
- Ezt mind tudod, de azt nem hogy Ramirez emberei találtak valamit angliában amire senki nem számított. Így is nagyon rejtegetik az infót, de azt mondják találtak valamit… és azt állítják hogy az Excaliburt. -
Nagy levegőt vettem és minden erőmmel azon voltam hogy ne öntsön el az izgalom és vesszek el a gondolatban, így egy pár másodperc erejéig néma csendben ültünk, aztán végül én törtem meg.
- Arthur király, a kerekasztal lovagjai, Cameloth… ez egy elég erős brit legenda, de soha senki nem talált semmi alapot ezek létezésének. Honnan veszed, hogy tényleg nem csak valami pletyka az egész. -
Néztem rá gyanakvóan, míg kortyoltam egyet a Martinimből és vártam a magyarázatot.
Ő azonban válasz helyett felemelte a telefonját, majd kis keresgélés után elém tolta azt, és egy kép volt. A kép tartalma egy szikla volt, és benne egy kard, amint épp egy hajón vizsgálgatják láthatóan frissen találva. Aztán végighúzta az ujját a kijelzőn és újra váltott a kép, és egy gravírozást véltem felfedezni, ami annyit tett „Excalib..” a többi részét takarta a szikla, de könnyen ki lehetett találni mi az.
- Hm… ez elég lenyűgöző, de nem hiszem hogy tehetünk bármit, és egyébként is, hogy szerezted meg ezeket a képeket? -
Tettem fel a kézenfekvő kérdéseket, hiszen ha eddig nem gyanakodtam most már tényleg fogok, hisz ha annyira titokban akarnák tartani a dolgot, akkor nem lenne a nő telefonján egy kép a tárgyról magáról.
- Azok közül akik ott voltak a kiemelésnél van egy jóbarátom, aki a képet is készítette és helyből értesített engem, aki szintén érdekelt volt a dolgoban, szóval idehívtalak téged, mert te vagy a legjobb és meg kell szerezned. -
Megkaptam tehát a magyarázatot a kérdésemre, bár korántsem tetszett amit hallok. Nagyot sóhajtottam majd hátra dőlve a széken lehajtottam az italom maradékát.
- Szóval legyek én a csali, aki meglopja az egyik legveszélyesebb gengsztert a világon, hogyha balul ütne ki a dolog akkor engem kapjanak el ne téged. A szívem csücske vagy mondhatom. -
Csóváltam a fejem, de ő gyorsan rákontrázott.
- Csak hogy a kard még nincs a gyűjteményben, még szállítás alatt van és holnap után érkezik meg Angliából, de nem tudom a helyet, és itt jön a képbe Mr. Ramas. Az ő telefonjából biztosan ki tudnánk hámozni hogy mikor és hol fogják átvenni. És ha jól látom el is jött egy lehetőséged hogy megszerezd.
Itt újra a férfit kerestem, aki láthatóan a férfi mosdó felé indult. Gyorsan kellett döntést hoznom, így válaszra nem is méltatva Jen-t megindultam a mosdó felé, és már két lépésre voltam a mosdóból, amikor láttam egy nőt is belépni Ramas után…
”Francba… most mi legyen.”
Mély levegőt vettem majd szépen nyugodtan beléptem az ajtón és a nőnek hűlt helye volt, valószínűleg a WC fülkébe huppant be, amit furcsának tarthatnék hisz ez a férfi WC, de amennyi furcsa dolgot láttam már ez a legkevesebb. Így nyugodtan Ramas mellé léphettem és férfiaktól szokatlanul befoglaltam a mellette lévő piszoárt.
- Helló. Én Jeff vagyok, téged hogy hívnak? – Kezdem meg életem legcikisebb elterelő beszélgetését, miközben kiadtam magamból ami kikívánkozott.
- Leszarom, kopj le. -
Fel sem nézett, csak folytatta a dolgát, majd minek utána láthatóan nem kapok tőle figyelmet így probléma nélkül elintézhettem amit akarok. Elintézve a dolgom behúztam a sliccem.
- Jót beszélgettünk... -
Köszöntem jó hangosan, majd elindultam, de mielőtt még elhaladtam volna teljesen mögötte meglöktem, aminek hatására a feje találkozott a fallal, aztán meg a piszoárral, ami végül elkábította. Szóval ott maradtam a két fülkével, meg a kiütött fickóval akit el kellett valahova dugnom, hogy ne legyen pánik. Épp ezért feltártam az egyik fülke ajtaját el is feledkezve a nőről, húzva a nagydarab gengsztert, és mögötte Rhea ücsörgött letolt nadrággal a WC-n. Lefagyva végül csak ennyit mondtam.
- Szia, bocs, de neki is kell a fülke. -
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
28
Hozzászólások száma :
44
Reagok száma :
31
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
etológus
Play by :
Miss Eiza Gonzalez

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Szer. 26 Szept. 2018, 21:03
Egy ideig még csendben üldögéltem, vártam az isteni beavatkozásra, de mindig akkor kapott el a legyünk prűdek viselkedés, amikor nem kellett volna. Hát nem megittam már négy pohár bort? Vagy csak három volt és egy negyed? Szemöldökeimet ráncolva igyekeztem a nagy üldögélésben összeszámolni, hogy mennyit is fogyasztottam (százon), amikor még mindig semmi. Megmozdultam, többször is, megpróbáltam dúdolni a nagy férfi csorgásban, de megint csak semmi. Egészen addig, ameddig a beszélgetés foszlányai be nem csúsztak az ajtó rése alatt, én pedig megkönnyebbülve kortyoltam bele menet közben a pohárnyi boromba. Fél perccel később már lepakolva a rosé-s poharat valamerre a peremre ott mögöttem húztam le végül a ruhám szűk fazonú alját, de most sem ment lejjebb combközépnél, amikor egy hatalmas puffanás hallatszott be, én pedig megmerevedve füleltem. Csoszogás, húzás, és az első gondolatom az volt, hogy a poharamért nyúljak, amit magamhoz ölelve egyet léptem hátra óvatosan a még tiszta padlón a porcelán felé. A nyelésemet szerintem még egy süket vakondok is meghallotta volna, de a lépésen túl mást nem mertem tenni, mégis, ahogy nyílt az ajtó, hirtelen sikkantottam fel... egy hangyányit, mert rögtön beharaptam a számat is, tágra nyílt szemekkel figyeltem a barna hajú férfit, és a nagydarabot, akinek az előbb beszéltem úgy nagyjából mindenfélét. A kettejük közti különbség csupán annyi volt, hogy aki húzta a másikat, nyitva volt a szeme és nem vérzett. Míg a magatehetetlennek a homlokán lévő duzzadt vágásból lassan kezdett szivárogni a vére.
- Szia! - köszöntem, ha már köszöntek, de a szemeim hol az egyik férfit nézték, hol a másikat, miközben azon gondolkodtam, hogy ez így nagyon nincs jól. - Ha azt szeretnéd, hogy átlépjem, akkor csak közlöm veled, hogy nagyobb, mint egy tulok! Hidd el, tudom mekkora állatok, láttam már nem egyet.. az én szoknyám meg egészen szűk. Most vagy felhúzom itt és egy szál tangában tipegek, te meg láthatod, hogy mi van rajtam, vagy segítesz - zavarban voltam? Nem.. inkább hirtelen jött sokkos állapotban. Úgy tűnt, hogy igazából ugyanaz lehet a végkifejlet, mindkét esetben beszéltem. Ostobaságokat.
- Inkább segíts, nem akarok még vetkőzni - motyogtam már, egyet lépve is az ajtó irányába, de az ájult férfi valóban szinte az egész kijáratot eltorlaszolta, nekem pedig már rég volt közöm igazán hajlékonynak lennem. Jógáznom kellene! Vagy rúdra menni. Aereal tissue - jutott eszembe az a selyem-szerű anyag, amin mindenféle trükköket és forgásokat, pörgéseket lehetett csinálni. - Kérlek - na tessék, még kedves is maradtam itt a rosét szorongatva, amiből csak a miheztartás végett még egyszer kortyoltam.
Léptem egyet bizonytalanul a fekvő irányába, és ha a fekete inges férfi inkább tényleg a segítségnyújtást választotta, akkor... igazság szerint fogalmam sem volt, hogy hogyan is tudott volna segíteni. Emeljen át a küszöböt jelképező fekvő tagon? Vagy gurítsa arrébb azt az embert? Vagy... hogy?
Nyeltem egy nagyot, bizonytalanul pillantva a barna szemű férfire, és egészen az ajtófélfáig araszoltam, ahol óvatosan átléptem a fekvő felkarját, belépve a bordák mellé, de a cipőm sarka megcsúszott valami... gusztustalan tócsán, mire a sikkantást mellőzve más csúszott ki a számon.
- Basszus basszus... - igen, ennyi, miközben valami után kaptam, hogy meg tudjak kapaszkodni/támaszkodni. Jó esetben ez Harvey volt, ám ha nem voltak elég jók a reflexei, akkor beletérdeltem a fekvő férfi gyomrába.. Nagyon rossz esetben. Kiütve is elég fájdalmas lehetett és nem akartam, hogy a bénaságom miatt még le is hányjon valakit fektében. Hogy a rosé? A kezemből kicsúszva csobbant szét az alattam lévő fickó mellkasán, ahonnan a pohár lassan gurult végig a padlón a mosdó bejárata felé. De legalább egyben volt és nem törött szét. Puhára esett.




Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
32
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
Somewhere else
Foglalkozás :
Régész / Szerencsevadász
Play by :
Chris Pratt

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Szer. 26 Szept. 2018, 22:25
Nem kicsit lepett meg a fordulat, hogy egy nőt találtam a férfi WC fülkéjében, mint amikor beléd csap egy felismerés amit addig is tudtál, de csak akkor ugrott be. Belekezdtem az este második legkínosabban induló beszélgetésébe, és láthatóan ő megijedt, én meglepődtem, Ramas meg olyan súlyos volt, hogy lassan kezdett megfájdulni a hátam bele, pedig nem is az egész úriembert kaptam fel, csak a hóna alatt fogva húztam és tartottam idáig. Szemközt nézve vele, akinek még a nevét sem tudtam, gyorsan végig futott a gondolat az agyamon hogy vajon milyen magyarázattal tudom eldugni ide a fickót úgy hogy érthető legyen, és ne a biztonságiőrökkel kelljen birkóznom a következő negyed órában. Úgy látszott egész jól viseli a szokatlan helyzetet, visszaköszönt, majd elkezdte elmagyarázni miért nehéz átlépnie a mexikóit. Történetesen Miguel nem kis fickó volt, szóval teljesen reális alapja volt annak amit mondott.
- Vagy akár berakhatom a másikba is… - Nézek a másik ajtóra, és közben újra letettem a fickót és elkezdtem keresgélni a zsebeiben, majd az egyik belső zsebében megtaláltam azt amiért jöttem, a telefonját. Ha visszaérek probléma nélkül feltörhetem és megkereshetem rajta ami nekem kell, vagy elküldhetem valakinek aki fel tudja törni és megkeresi nekem az adatokat, majd elvállik ha eljutok oda, de egyenlőre még az itteni helyzetet kell kézben tartanom, így újra felnézek az ismeretlen nőre és elmagyarázom a helyzetet.
- Ha kíváncsi lennél, hogy mi folyik itt, akkor röviden annyi, hogy ez a fazon kizsebelt és megpróbált vele kereket oldani, de egy pincér kiszúrta és elmondta hol van. -
Mutatom fel a telefont, mosolyogva és közben szórakozottan feldobom a levegőbe majd elkapom. Nem telt bele öt másodperc és megcsörrent a telefonom, amit reflexszerűen kihúztam a zsebemből majd felvettem.
- Szeva… Ahha… ahha… figyelj most nem tudok telefonálni, mivel épp új emberekkel ismerkedem. Igen, később majd felhívlak… -
Ezzel kinyomtam a telefont, majd ránézve leesett hogy néz ki ez az egész, ezért mind a kettőt zsebredugtam majd folytattam.
- Nem tudom miért hoztam magammal a cégest is… folyamatosan a legrosszabb pillanatokban csörög. – Zártam le gyorsan a témát, miközben segítő kezet nyújtottam neki, hogy kényelmesen átmászhasson a nagyméretű fickón, majd miután szépen áttrappolt rajta, elismerő bólintásban részesítette.
- Megérdemli, így lopkodjon telefonokat legközelebb… amúgy meg semmi baja, de komoly gyomor meg fejfájása lesz. Majd kiheveri.. -
Miután a lány kikerült a fülkéből, újra felemeltem a férfiút, majd beültettem a fülkébe aztán rázártam az ajtót.
- Visszatérve arra, hogy segítsek mert nem akarsz vetkőzni, azt nem támogatom. Mi lenne ha a bárban megbeszélnénk ezt a kérdést egy ital mellett. -
Mértem végig, míg lábbal visszarugdostam Miguel lábát az ajtón belülre, mert máris elkezdett kicsúszni onnan. Sikerült elérnem hogy benn maradjon, így nem maradt más mint elégedetten csakis Rheára koncentrálni.
- Most jut eszembe, hogy már ilyen mélységesen ismerjük egymást, de még be sem mutatkoztam. A nevem Jeff Tenner. -
Nem gyakran használtam álneveket, de mivel a korábbi beszélgetésben már említettem egy nevet, amit valószínűleg ő is hallott kézenfekvő volt, hogy ezt használom továbbra is.
Tudtam, hogy Jenny valószínűleg kinn van és érdekli hogy mik a fejlemények, de nem volt időm vele foglalkozni jelenleg, úgy látszott akad társaságom. Ha Rhea beleegyezett a közös italozgatásba, akkor elindultunk kifelé, még egy pillantást vetve az ajtóra ami mögött az eszméletlen mexikói húzta a lóbőrt reméltem hogy nem ébred fel egyhamar, bár nem látta az arcom. Talán pont az a legnagyobb szerencsém hogy annyira ignorálta a beszélgetési próbálkozásomat hogy még csak fel sem nézett ezzel megmutatva hogy kopjak le, és ezzel elvágva magát attól hogy megkereshessen.
Mit ne mondjak jól alakultak a dolgok. Kilépve a mosdó ajtaján újra a pult felé vettem az irányt, és a korábbi asztal mellett elhaladva ahol ültem, biccentettem Jennynek, majd kétszer alig észrevehetően a farzsebemre csapva jeleztem, hogy megvan amiért jöttünk, aztán tovább haladtam újdonsült ismerősömmel a pult felé.
- Egy Martinit szeretnék, és egy … - Itt rá néztem, és vártam hogy válasszon magának valamit inni.
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
28
Hozzászólások száma :
44
Reagok száma :
31
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
etológus
Play by :
Miss Eiza Gonzalez

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Csüt. 27 Szept. 2018, 14:15
Logikus döntés lett volna a másikban elhelyeznie a férfinek ezt, aki a földön feküdt éppen, belátom. De abba már beleegyezni nem tudtam, mert a szövegelés csak úgy folyt belőlem, mintha éppen egy elzárhatatlan csapot nyitott volna meg bennem.
- Oké, azt hiszem hinnem kellene neked - motyogtam a magyarázkodásra, azon strapálva a meglévő idegpályáimat és agyi szöveteket, hogy ne is gondoljak arra, hogy ez a tagbaszakadt férfi biztos, hogy nem kezd el lopkodni, tulajdonképpen, ha jobban megnéztem, már csak a cipője is többe került, mint egy havi fizetésem volt. A telefonhívás csak egy kicsit zavart meg, és csak kicsit voltam ittas, de nem hülye. Mégis, hinni akartam neki, mert sosem a negatív tulajdonságokat figyeltem az emberekben, hanem azt, hogy mennyi érték is volt bennük. Nos.. egyelőre még rejtély volt számomra, hogy a velem szemben éppen telefont dugdosó férfi miben emelkedhetett fel mások fölé a képességei tekintetében, de egyszer meglesz ez is. Talán a saját, kissé lomha gondolkodásom nem  engedett meglátni már most. Mégis, a magabiztos fellépése, az, hogy rögtön feltalálta magát és hogy nem tolt be a sarokba, hogy nem akart megtámadni, nem kicsit szimpatikussá tette számomra. Na jó, nagyon is. Az igazat megvallva fogalmam sem lett volna, hogyan is védjem meg magam bárki ellen. Egy legyet nem voltam hajlandó lecsapni, az állatokat szerettem, de az emberek.. néha a hideg futkosott a hátamon egy-egy hírt vagy eseményt elolvasva a kegyetlenkedéseikről.
Végül kijutottam a szűk helyiségből épségben, tisztán, nem végigcsúszva a fekvő fazonon, és csak egy zavart, visszafogott mosollyal néztem az újdonsült ismerősre, aki játszi könnyedséggel emelgette azt a sósszsákot, mintha meg se kottyant volna neki ekkora súly. Megköszörültem a torkomat, hogy még csak véletlenül se nézzem a hátát folyamatosan, vagy a csípőjét, vagy.. még lejjebb, amikor eszembe jutott, hogy illene kezet mosnom is, ezért is libbentem el a kagylókig, megengedve a vizet is, de a szemeim a tükörből nézték a férfit még akkor is, amikor a kezeim már víztől voltak nedvesek.
- Ömmm.. - ugye tudod, hogy azt csak idegességemben mondtam a vetkőzést, és épp, hogy csak sikerült rám imádkozniuk ezt a ruhát a lányoknak - nevettem el magam hirtelen, miközben oldalra nyúltam a papírért, nem mintha ellenemre lett volna, hogy végre megszabaduljak ettől a ruhától, amiben eléggé kötözött sonkának éreztem magam.Ami sárgaságban szenvedett. A bemutatkozásra elmosolyodtam, de annál inkább voltam szomjas.
- Rhea Bouchard vagyok, örülök... Jeff - intettem felé, mert túl ciki lett volna végigcsattogni az egész helyiségen, csak hogy megfoghassam a kezét. Persze csak kézfogás miatt. - Kicsit szomjas vagyok, szóval benne vagyok, mehetünk - bólintottam, miközben az ujjammal aprót csavartam a hajam végén, megigazítva a ruhám pántját is a vállaimon aztán. Odakint a zene ismét végigcirógatta a pőre bőrömet, ahol nem fedte ruha a testemet, az emberek viszont mindenhol ugyanolyan őrülten viselkedtek, ha éppen elszabadultak, ezért is igyekeztem odafigyelni nagyon, hova is lépek. Természetesen az apró jelzésekből nem vettem észre semmit, sokkal inkább abból, amint Grace az asztalon sipított, én pedig egy egészen hosszú másodpercre megkövülten néztem az asztalunk irányába. Esküszöm, letagadom őket!
Még a pultnál is sikerült a jelenetet figyelnem, és csak akkor pislantottam egyet a bárpult és pultos felé, amikor a kérdés/kérés nyitva maradt. Rám várt Jeff, éreztem.
- Rosét kérek csak. A vodka shot most kimaradhat, köszönöm - mosolyodtam el, hogy aztán felpakoljam a táskámat magam elé a pultra, de még csak meg sem próbáltam leülni a mellettem lévő székre. Úgyis másnak nagyobb szüksége lesz majd rá, tapasztalat.
- Ha már ilyen szépen elkísértél ide engem.. akkor kifejted kérlek, hogy miért kellene vetkőznöm? Tudod.. érdekelnek az indokaid - hajoltam kicsit a férfihoz közelebb, hogy Jeff hallja is azt, amit kérdeztem tőle. Képtelen voltam kiabálni, mert rendszerint megfájdult a torkom tőle, és elcsuklott a hangom is. Egyszerűen nem arra voltam beállítva, hogy hangos legyek. Voltak.. esetek, amikor ez jól jött, és vissza is éltem ezekkel a lehetőségekkel.
- Hogy sikerült amúgy ellopniuk tőled a telefont? - nem tudtam. Még sosem loptak meg, nem mellesleg tényleg sosem a rosszat vártam másoktól, amit ellenem követhettek el akár. Nem tudtam, hogy erre magyarázatot, vagy bizonyítékot vártam volna-e inkább. De az italt mindenképp, és amikor elém csúszott a boros pohár a talpával és a kevésbé öblös kialakításával, felragyogott az arcom, a mosolyom pedig kiszélesedett. Erre vártam!



Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
32
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
Somewhere else
Foglalkozás :
Régész / Szerencsevadász
Play by :
Chris Pratt

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Csüt. 27 Szept. 2018, 21:38
Az ilyen véletlen, de egyben szerencsés találkozások szerves részét képezték az életemnek, szóval tudtam hogyan tartsam kézben a dolgokat. Rheán látható volt, hogy valamelyik lány társasággal érkezett és valaminek a kezdetét vagy végét ünnepelték. Személyes tapasztalatból azt mondhatom, hogy a női társaságok akkor csapnak nagyobb bulit ha újra megcsapja őket a szabadság szele, vagy bánatból, így válásra vagy szakításra gondoltam, de nem Rheának, mivel túl összeszedett volt és cseppet sem hárította le a kis jelzéseket amiket adtam felé egész eddig. Nem volt jele sem bűntudatnak, sem szomorúságnak, csak egy kis italnak és pörgésnek.
Ezt sikerült leszűrnöm abból a pár percnyi ismeretségből ami eddig lezajlott, de tudtam hogy szépen lassan kiderülnek a dolgok. Nem mintha ez számított volna a mostani beszélgetésünkben, csak ahogy teltek az évek annál jobban automatikusabbá vált hogy minél jobban próbáltam megismerni az embereket rövid idő alatt.
- Nem kell hinned nekem, de szeretném ha hinnél. – Nem erőltettem túl az egész dolgot, hisz ha átlátott a szitán akkor átlátott, ha nem akkor tulajdonképp elértem a célom ilyen téren. Ez nem nagyon befolyásolta a beszélgetésünket továbbá, hisz az újdonsült jóbarátom még jó ideig fog pihengetni a wc fülkében, én pedig sikeresen szert tettem egy szimpatikus és csinos beszélgető partnerre.
Miközben kifelé tartottunk visszautalt a korábbi vetkőzős megjegyzésemre, ami csak azt jelentheti hogy érdekli a téma, és szívesen meg is tenné. Hát még én. Időről időre eljött a pillanat amikor egy jó szabású inget és öltönyt kellett viselnem, de inkább voltam az a póló farmer típusú srác, ami nem indokolt is ha sokat mászol futsz és vetődsz. Ezek gyakorta megestek amikor olyan helyeket kellett felderíteni ahol még senki nem járt. Rengeteg csapdát és útvesztőt helyeztek el a régi emberek, hogy ne találhassák meg a kincseiket és ha ezt összeadod azokkal a zsoldosokkal, kincsvadászokkal és gazdag seggfejekkel akik szintén vadásztak ezekre a tárgyakra, akkor gyakran mozgalmasnak találod a napokat egy ilyen helyzetben. Szóval alig vártam hogy levehessem végre ez a hacukát, de még tartott az este.
- Pedig kimondottan jól fest rajtad ez a ruha, a szín sem rossz, bár szerintem egy vörös jobban kiemelné az alakodat. -
Röviden visszatértem a ruhára, ami tény ami tény sok férfinak felkeltette az érdeklődését, szinte éreztem ahogy az asztaloknál egyes férfiak Rhea után fordultak ahogy elhaladtunk mellettük.
Sejtettem melyik társasággal érkezett amikor lesokkolódott az egyik asztalnál bulizó női társaságon, de nem hoztam szóba mivel ezek a kérdések mindig kellemetlen irányba terelik el a beszélgetést, inkább maradtam a témánál és figyelmen kívül hagytam őket is ahogy Jennyt is. Közben Jen pontosan tudta, hogy nem valószínű hogy visszatérek az asztalhoz, ismert és tudta hogy ha találok magamnak társaságot, akkor nem hagyom ott csak úgy ok nélkül, így összeszedte a dolgait és távozott, végtére is meglett amiért jött és tudta hogy tudom mit kell tennem.
- Rosé… letisztult és stílusos választás, sokan pezsgővel vagy ahogy mondtad valami röviddel kezdenének. -
Mosolyogtam rá elismerően, mivel tudtam ha egy nő szereti a borokat, különösen a jó borokat, akkor az sokat elárul az ízléséről a stílusáról és arról hogy hogyan áll a férfiakhoz, különösen azzal kapcsolatban hogy a férfinek milyen képességekben kell kiemelkednie, bár ez változó lehet személyenként. Ezt követően bele is csapott a közepében, nem kertelt.
- Hm… lássuk csak, ez a ruha bármennyire is szép valószínűleg nagyon kényelmetlen, szóval biztosan szívesen levennéd ha tehetnéd. Emellett sokkal jobban el tud lazulni valaki akit masszázsolok, ha nem szorongatja egy ruha. És végül de nem utolsó sorban van egy jakuzzi a teraszon, amibe be lehet ülni, de orvosi utasításra minden ruhadarabot kinn kell hagyni. -
Folytattam az érvelésem, mivel tudtam hogy úgyis ezekre az érvekre kíváncsi és nem a klasszikus bevágódó szövegekre amiket az összes pasi betanul a netről aztán elmondja nekik akik már több ezerszer hallották.
- Az úgy történt, hogy a telefont leraktam a pultra, pont ahogy most is. – Imitáltam a helyzetet és lehelyeztem a telefonom a pult felületére, majd felé fordultam és folytattam. – Majd egy ismerőssel kezdtem beszélgetni és nem beszélgettünk többet mint egy percet, de mire visszafordultam a telefonnak már hűlt helye volt, és fogalmam sem volt mihez kezdjek, aztán odalépett hozzám egy fickó aki elmondta, hogy látta amint az az alak lenyúlta majd elindult a mosdó felé. Bár fogalmam sincs miért pont a mosdót nézte ki búvóhelynek ha már el akart valamit lopni. -
Kacagtam fel hangosan, s közben kortyolva egyet az italomból végigmértem őt.
- De elég belőlem, mesélj magadról kicsit, a barátod nem haragszik meg hogy egy másik férfival beszélgetsz míg rád vár? -
Kérdeztem puhatolózva, bár tulajdonképp majdnem biztos voltam benne, hogy az iménti lány társaságban egy férfit sem láttam.
- Ahogy én látom a dolgokat, két dolgot tehetünk, először elmegyünk táncol, és utána megmutatom neked a helyet a varázslatos jakuzzival, vagy… most itt hagyjuk ezt a helyet és megmutatom a helyet a jakuzzival ahol szintén olyan hangosan hallgatjuk a zenét amennyire csak akarjuk. -
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
28
Hozzászólások száma :
44
Reagok száma :
31
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
etológus
Play by :
Miss Eiza Gonzalez

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Szomb. 29 Szept. 2018, 23:50
Szólni szerettem volna, ellenkezni a szavaival, de csak egy gyenge legyintés volt a ruha témával kapcsolatban. A vöröset sosem tartottam hozzám leginkább illő színnek, de.. lehet, hogy el kellett volna kezdenem gondolkodni.. Nos, lehet, hogy nem csak a saját, de Jeff fejével is. Felsóhajtottam inkább, nem is nézve azt, hogy kik mellett is tipegtünk el, leginkább én. Egy férfi soha ne tipegjen, csoszogjon, vagy bármi ehhez hasonlatos dolog, mert az hozzájuk nem illett.
Nem is gondoltam, hogy a választásomat ennyire elismerné, ezért csillogó szemekkel, szélesedő mosollyal néztem fel a szemeibe, miközben automatikusan - és nem direkt - megnyaltam az alsó ajkamat.
- Nem szeretem keverni. A pezsgőtől pedig fáj a fejem - magyaráztam a zenét túlbeszélve, már amennyire sikerült, de már tereltem is el a szót, mert én nem voltam elég izgalmas számomra. Csak ittam, a férfi mosdóban végeztem el a dolgomat és megint csak ittam. Véget nem érő körforgás volt ez, amit megzavart Jeff, így úgy döntöttem, ha igazán hiányoztam volna a lányoknak, már rég mentőexpedíciót szerveztek volna a felkutatásomra. Helyette valamelyikőjük éppen lezúgott nagy visongás közepette a székről, mire többeken körülöttük felhördültek, én pedig felszisszentem. Annak ott holnapra nyoma lesz és nem fognak sem emlékezni, örülni meg pláne nem, hogy festővászonnak képzelik majd magukat.
Miközben beszélt a férfi, én igazán igyekeztem, hogy végig a szemeit figyeljem, de olykor elkalandozott a pillantásom az ajkaira, ahogy mozogtak, ahogy kifejtette a dolgokat.. a nyakára, ahogy az ádámcsutka olykor ugrott egyet, aztán ott voltak a ruha alá rejtett csuklyás izmok, a széles váll... megköszörültem a torkomat, aztán meg felnevettem a logikai levezetés végén.
- Szóval... hívhatlak Doktor úrnak? - vettem a lapot, persze. Egy alapos masszázsnak pedig igazán örültem volna. Fogalmam sincs, hogy őszinte legyek, mikor voltam utoljára felfeküdve egy-egy asztalra, hogy mikor tolták bele a könyöküket, a tenyerüket úgy a bőrömbe, hogy azt hittem, ott maradok. Minden egyes masszázsnál úgy éreztem magam a lekászálódáskor, mintha legalább kilencven éves macskás nénike lettem volna, ám mielőtt még a saját magam kis... játékába belepirultam volna, érdeklődve figyeltem a telefon esetét, miközben az ujjaimmal a pohár szárát fogtam meg, a számmal pedig belekapaszkodtam a pohárba, hogy igyak pár kortyot. Kezdtem kiszáradni és amúgy is túlságosan is régen ittam már, nem igaz?
A szemléltetést végignéztem, miközben megint igyekeztem csak Jeff szemeire koncentrálni, de a szemeim.. néha néha más területet is bejártak, ám nem volt szándékos. Tényleg! Esküszöm.
Már épp reagáltam volna, amikor feltett egy kérdést a férfi, mire felsóhajtottam. Aztán megkóstoltam a rosét megint. Aztán egy újabb sóhajt engedtem el.
- A lányokkal érkeztem, ott, akik hangosabbak, mint egy gnú csorda, pedig csak négyen vannak nélkülem. Nincsen semmiféle Smith ügynök... már elég régóta - mosolyogtam fel kedvesen, de nem túl lelkesen az újdonsült ismerősömre, aki folytatta a teóriát, amire megint csak muszáj voltam felnevetni, lassan megrázva a fejemet a találékonyságára. - Tudod, kezdem úgy érezni magam, hogy te mindenképpen szeretnéd, ha ez a ruha nem lenne rajtam - néztem fel a férfi szemeibe, miközben a pultról látványosan odanyúlva és megkaparintva Jeff telefonját, magam elé húztam azt. Fordultam valamelyest, hátammal a pultnak támaszkodva meg, bokáimnál kereszteztem a lábaimat, miközben oldalról néztem fel a férfire.
- Van rajta billentyűzár? Vagy bármi, ami megakadályoz a tervemben? - érdeklődtem, és ha esetleg kisegített, akkor másodpercekkel később már a telefonkönyvnél jártam, beírva a keresztnevemet, a vezetéknévhez a "Rosé szerető" került oda a valódi, Bouchard helyett. Ha emlékezni szeretett volna, a teljes nevem semmit sem jelentett volna neki. Leginkább azért, mert most könnyebb volt leírnom ezt a bortípust, mint bármi mást is. Amint végeztem, megint mozdultam, Jeff felé fordultam, elrejtettem a telefont abban a zsebben, ahonnan azt előhúzta korábban. Ha elöl volt a helye, akkor könnyedén, de ha valamelyik farzsebben, akkor muszáj voltam még közelebb lépni hozzá. A szemeit figyeltem, az illatát éreztem felszökni az orromba, és csak egy kicsit sikerült megborzongnom ettől a közelségtől.
Torkomat köszörülve léptem parányit hátrébb, hogy mentőövként nyúljak ismét a rosémért, meg is nyalva az alsó ajkamat ismét. Mintha gondolkodtam volna!
- Ha masszázst kérek, azt is megkapom? Zene mellett persze, kiválaszthatod, mit szeretnél közben hallgatni - ajánlottam fel neki a negyedik lehetőséget a jakuzzi, a tánc, a hangos zene és a meztelenség mellett. Most valahogy az kimaradt. Reméltem, hogy nem valami ördögűző típus, aki antikrisztusos zenét hallgatott, mert akkor nem biztos, hogy kértem volna abból, hogy tapogasson. Vagy csak csendben, zene nélkül. Igen, az úgy menni fog.
A pohár ismét a számat érte, folyamatosan kortyolva ürítettem ki a poharat egy szuszra, aztán óvatosan lepakoltam annak talpát a pultra.
- Már nem vagyok szomjas - mosolyogtam rá a férfire, és ha benne volt, ha nem ellenkezett, akkor úgy léptem el mellette, hogy a karom súrolja az övét, és a táska is jött velem. Elindultam a kijárat felé, hogyha akart, akkor jött. Utána úgyis ő tudta, hogy merre induljunk el.



Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
32
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
Somewhere else
Foglalkozás :
Régész / Szerencsevadász
Play by :
Chris Pratt

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Csüt. 04 Okt. 2018, 18:54
Minél tovább folyt a beszélgetésünk és ez a kis elmejáték kettőnk között annál jobban élveztem a dolgot. Mostanában egyre többet láttam hogy a fiatalabbak nem ilyen módon ismerkedtek, csak a telefonjukon értékelték, hogy melyik nő tetszik nekik és melyik nem. Ezzel szemben az én életfilozófiámmal ez nem kicsit ütközött. Ha meg akartam valakivel ismerkedni akkor mentem és magamat adtam, és hol sikerült jó benyomást tennem, hol egy pofon volt a jutalmam, de sosem volt személytelen az ismerkedés, mindig sikerült valamilyen hatást gyakorolnom a beszélgető partnerre, az más kérdés hogy mi következett ez után.
A ruhára tett bók illetve megjegyzés egy intéssel el lett intézve, de tudtam hogy jól esett neki hogy dícséretet kapott rá, még akkor is ha nem érzi magát kényelmesen a már említett darabban, és talán kissé kényelmetlen számára hogy ennyi figyelmet kap a férfiaktól, de mivel úgy sétálgattunk egymás mellett mint valami pár, vagy épp ismerkedő felek, nem próbálta volna meg senki megközelíteni a jelen helyzetben. Aztán még több jelét adta azzal hogy tetszett neki a következő bók, megnyalva az ajkát csillogó szemekkel nézett rám, és pedig viszonozva a mosolyát elhessegettem a témát.
- Én is inkább egy jó borra vagy egy kevésbé ütős rövid ital mellett döntök, nem dőlsz ki tőlük és amellett hogy jól érzed magad még tudsz is értelmesen kommunikálni. -
Közben láthatóan néha néha csak egy pillanatra elkalandoztak a szemei és lemérte hogy milyen fából is faragtak. Ezeket a pillanatokat magam is kihasználtam hogy megcsodáljam őt, hiszen bőven volt mit nézni, remek alak, formás test, szép arc, nehéz választani ilyenkor hogy az ember mely részre kalandozzon el, de minden alkalommal visszatértem a szemkontaktushoz amikor beszéltem.
Közben láthattam hogy időnként a mögöttem lévő női társaságra is kalandozik, akikről már korábban megállapítottam hogy valószínűleg vele vannak, és a zaj hatására ami a zene mellett is hallható volt kissé hátra pillantottam majd vissza rá.
- Annak ott holnapra nyoma marad. – Szisszentem fel én is kissé miközben újra hátranéztem hogy rendben van-e.
- Persze, de csak ha leszel a nővér aki velem dolgozik. - Kacsintottam rá. Szerencsére az évek során sikerült elég jó tapasztalatot szereznem masszázs téren. Tapasztalataim szerint három dologgal lehet igazán levenni egy nőt a lábáról, ha egy férfi jól meg tudja masszírozni, ha remekül tud főzni vagy ha zenész. Az első kettőben elég jónak tartottam magam így nem is féltem használni ezeket. Többször is akadt olyan eset, hogy egy együtt töltött remek este után készítettem reggelit a hölgynek.
Rhea kifejtette, hogy a társaság akikkel érkezett az volt akikre tippeltem, és hogy nincs férfiú az életében, aminek az volt az előnye, hogy se nem kell egy agresszív és feldúlt férj elől menekülnöm, és az hogy neki sem. Erre a gondolatra kissé elmosolyodtam.
- Olyan okos is vagy, mint amilyen szép. Mindenképp, de én sem szeretném ezt megtartani, nem vagyok oda az ingekért. -
Közben végigkövettem ahogy magához vette a telefonom, majd egy ujjal a leolvasóhoz érve feloldottam neki, sejtettem mi a célja, de már volt olyasmire is példa hogy egy leányzó Angry Birds-özni kezdett rajta. Beírta magát a telefonba, amelyet aztán visszarejtett a farzsebembe jó közel húzódva, amíg ebben a pózban voltunk addig is tartottam a szemkontaktust és sikerült megállapítanom hogy a szeme nem sötét, inkább egy fajta világos barna amely talán jobban is illett hozzá, emellett persze végigfutott rajtam egy féle bizsergés, megvolt köztünk a kémia ebben biztos voltam.
- Az én választásom egy jazz válogatás lenne, az kimondottan el tud lazítani nem csak téged de engem is. -
Kortyolva egyet az italomból. Reméltem hogy nem arra vágyik, hogy valami death metált fogunk hallgatni, mert arra nekem nem hogy a masszázs de bármi egyéb sem ment volna. Kimondottan szerettem a régi rock zenéket, és a jazz műfajt. Néha napján rám talált a klasszikus és az original metál vonal is, de ezek általában hangulat zenék voltak.
Ha jól sejtettem Rhea elfogadta az ajánlatot, mivel egy huzatra elpusztította a maradék Rosét és közölte már nem szomjas.
- Ebben az esetben lehet hogy én sem. – Gurítottam le a maradékot az italomból, majd kiemeltem az italaink árát a tárcámból, és borravalóval együtt átnyújtottam a pultosnak, közben figyelve ahogy Rhea lassú és tekerős léptekkel távozik, majd mikor én is összeszedtem a cuccaim utána indultam.
Kiérve a hely bejáratához láttam hogy kissé csöpög az eső, ezért közel lépve hozzá átkaroltam, majd kinyitottam az ernyőt kettőnk fölé hogy ne ázzunk meg.
- Még szerencse, hogy az erkélyem fölött van tető, különben a pezsgést ki is kéne hagynunk. -
Nézek rá egy kis vigyorral, majd leintve egy taxit, beülök, majd ha ő maga is beszáll, bediktálom a címet és megindulva körübelül 15 perc múlva ott is vagyunk.
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
28
Hozzászólások száma :
44
Reagok száma :
31
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
etológus
Play by :
Miss Eiza Gonzalez

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Kedd 09 Okt. 2018, 09:08
Kételkedés nélkül fogadtam el Jeff szavait a borral kapcsolatban. Nos, nekem úgy tűnt, hogy ez is kissé megártott, mert egyáltalán nem lepte el pír az arcomat, nem jöttem zavarba nagyon attól, ami a mosdóban történt incidens, noha fogalmam sem volt, hogy hogyan sikerült leterítenie azt a nagy embert. Az este a rejtélyeké,na nem az olyanoké, ahol a lányok cikibbnél gázabb helyzetekbe sodorják magukat, és ha sikerült is néha rájuk is koncentrálnom, biztos, hogy minden esetben csak a léc egyre lejjebb került. Mégsem gondoltam volna, hogy részese kellene, hogy legyek annak, ami ott zajlott annál az asztalnál. Túlságosan is vadak voltak az ünneplésben, nekem bőven elég lett volna egy otthon, vacsorával megünnepelt találkozó, ahol ehettem is volna, nem csak az iváson lett volna a hangsúly. Öregszem.
- Volt már rajtam köpeny, de ha nem gond, most nem kotornám elő - nevettem fel egészen röviden és halkan, ahogy az ápolói pozíciót felajánlotta nekem, de az teljesen más kontextusban történt. Boncolásokkal, állati tetemeket belső szerveinek vizsgálatával, az idegpályák, az izomrostok szemrevételezésével. A mai napig rosszul érint egy-egy állat szenvedése, de a tudomány érdekében muszáj volt néha az élettelen állatokat felnyitni. A minden moralitást nélkülöző emberek pedig nem csak akkor bántották a védteleneket, amikor a fájdalom receptorai már nem működtek.
A következtetésére elmosolyodtam, s habár biztosítottam Jeffet afelől, hogy az ing igenis jól állt neki, nem tudtam hibáztatni. Kényelmesebb ruhákban az ember mindig jól érezte magát, nem feszengett, nem akarta húzogatni a megfelelő helyre, annak ellenére, hogy tökéletesen passzolt az ember alakjára, és elég egyértelmű volt az is, hogy a férfi céljai nem pont ruhatervező ént rejtet maga mögött. Amivel persze ugyancsak nem volt probléma, és örültem, hogy titkon a ma estére nem szerveztem le semmiféle találkozót a Tindernek hála. Most biztosan nem viseltem volna el azt, ha valami lusta, érdektelen férfival hozott volna össze a sors, akivel megint csak nem találom meg a közös hangot. Hiába a sok utazás a képeken, a sok pénz látszata, az emberek nem attól lesznek értékesek. A telefon immár biztonságban a férfi zsebében, és ráadásul az én kezem vagy ujjaim sem kalandoztak el a testén, sikerült visszafognom magam, de azt az apró remegést végigszaladni a testén még éreztem rajta, ezért szélesen elmosolyodva pillantottam fel a szemei a borostás arcán. A férfiaknak jobban állt a borosta, sokkal férfiasabbak és komolyabbak lettek tőle. Szerettem. Megköszörülve a torkomat húzódtam el tőle, ám a zenét illető választásra felvontam a szemöldökömet kíváncsian.
Létezett olyan - nem idős - ember, aki a jazz-t szerette volna? Meglepett, nem is kicsit.
- Kezdhetjük jazz zenét hallgatva. És ígérem, nem fogok Slipknotot kérni, attól kiráz a hideg - már a gondolatra is. A lúdbőr végigszaladt a karjaimon, a gerincem mentén is, ezért az ujjaimmal igyekeztem lesöpörni onnan ezt az abszolút automatikus érzést. Mint amikor az embernek sokkal jobban fáj egy seb, ha ránéz. Ameddig észre sem veszi, addig szinte ott sincs, meg sem történt.
Odakint Jeff figyelmessége mosolygásra késztetett, a közelsége pedig arra, hogy óvatosan a felé eső karommal a derekát öleljem át. Nem voltam cukorból, mindig is szerettem az esőt, ahogy végigfolyt a bőrön, de valóban nem lett volna jó megfázni, ezért ameddig a taxi le nem parkolt mellettünk, lopva csentem az illatából az orromba, eltelve a férfias illattal, ami belőle áradt. Oké, nem mondom azt, hogy nem is azért bújtam hozzá, mert fáztam - a fenéket nem.
- Úgy érzem, tetszeni fog az, ahol laksz - mosolyodtam el csak röviden, és éreztem, ha hamarosan nem fogok tudni vizet is inni, akkor itt még bajok lesznek. A keverés miatt, mert az a néhány shot igen is belerondíthatott az összképbe.
Lehunytam a szemeimet is, egy sóhaj kíséretében, és ahogy a sárga autó megérkezett, már csúszott is hátra Jeff, én pedig követve őt becsuktam magam mellett az ajtót, a címet szinte elengedtem a fülem mellett is, csak hogy az útra, a férfi vezetésére tudjak koncentrálni. Az autó gördülékenyen suhant végig az aszfalton, megállt és továbbment a közlekedési lámpák szabályait betartva, én mégsem értem hozzá a mellettem ülő férfihez sem kényszerből, sem amiatt, mert muszáj lett volna. A masszázst, ha megkapom, úgyis viszonozni fogom, mert nem szokásom csak úgy valamit magamnak akarni csak.
A sofőrt sem akartam belevonni a vetkőzésem rejtelmeibe, ezért a szemerkélő esőcseppeket figyeltem az ablakon keresztül, a város esti fényeit, és ez mosolygásra késztetett. A bemondott címet követően szinte már ott is voltunk, csak azt vettem észre, hogy leparkolt a taxisofőr, én pedig hirtelen pillantottam Harvey-ra.
Ki akartam fizetni az utat, ahogy ő pedig az italainkat, de valahogy sejtettem, hogy úriemberként úgyis leállna velem vitatkozni, ezért mégiscsak kikapartam a pénztárcámat a táskából. És inkább másként fogalmaztam meg, mielőtt még elutasítást kaptam volna.
- Be szeretnék szállni a költségekbe, odaát kifizetted az italomat, és nem szeretek tartozni semmiben sem - mosolyogtam rá Jeffre, és ha engedett, akkor is csak annyit adtam bele az összegbe, amennyit engedett. A szavaim persze nem csak az útiköltséget illették, hanem kvázi mindenre érvényes volt.
Ha túlestünk ezen a kis körön, csak akkor léptem ki a járdára, bevárva a férfit is, mert igazából ha nem is vesztem volna el, fogalmam sem volt, hova kell mennünk pontosan. Ezért ha elindult mellettem, a lépteimmel követve őt vettem fel a ritmusát, noha a tűsarkak koppanásai hangosan visszhangoztam az utca vizes kövezetén.
- Nincs nálam fürdőruha.. - köszörültem meg a torkomat a jakkuzzira gondolva. Nem mintha feltétlenül szükséges lenne hozzá, de az ember valahogy prűdebb lesz melltartó-bugyi kombinációban, mint amilyen amúgy fürdőruhában lenne. Pedig csak az anyaga más jobb esetben a kettőnek. Ráadásul most el is felejthettem a melltartót, csak az egy szem alsóneműt tudtam felmutatni. Mármint.. magamon. - Előfordulhat, hogy fázni fogok a vízben - nevette el magam, ami persze nem volt igaz. Ha előbb fogom megkapni a masszázst, akkor már nem fog érdekelni, hogy mennyire fogok fázni. Nem, ha érintettek - és nem doktorok - akkor ott inkább a testem felhevült és még több érintést követelt.
Ha beértünk az épületbe, és a lift felé indultunk, akkor csak somolyogva álltam meg a fémdoboz oldalánál, végig a férfit figyelve. Ha esetleg a lépcsőt választottuk, akkor viszont megválva a cipőmtől gyors ritmusban szedtem a fokokat. Nincs annál rosszabb, mint amikor kilométereket szenvedünk csak azért, hogy magasabbak legyünk, kerekebbnek látszódjon a popsink és egyenesebb tartást kaphassunk a cipőktől. De a férfiak imádták, ha egy nő magas sarkúban tetszelgett.




Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
32
Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
Somewhere else
Foglalkozás :
Régész / Szerencsevadász
Play by :
Chris Pratt

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Szer. 24 Okt. 2018, 00:38
Megérkeztünk a Harvey szállásra, és tudtam hogy itt kezdődik az estének az igazán szórakoztató része, mivel ritka pillanatok egyike hogy ennyire intelligens és csinos női társaságot tudhattam magaménak. Persze azzal is tisztában voltam, hogy bármikor kibukhat hogy nem az igazi nevemen mutatkoztam be, mivel néhány képen és miegyében fel van tüntetve a nevem, ezért úgy tartottam fairnek ha rögtön egy gyors bemutatkozással kezdünk.
- Tartozom neked egy kis vallomással ha már itt vagyunk. A nevem nem Jeff, hanem Harvey, és azért nem szeretek a rendes nevemen bemutatkozni embereknek, hogy az úriemberek mint akivel korábban találkoztunk ne találhassák meg ezt a helyet. Történetesen csak azokkal jövök ide akikben megbízom ilyen téren, szóval a nevem Harvey Brooks hölgyem. -
Intek magam elé színpadiasan, majd kitartom a karom, hogy belekaroljon, és ha elfogadja magabiztos léptekkel indulunk befelé. Ahogy elérünk a bejárathoz egy úriember kinyitja az ajtót, majd a liftek felé vesszük az irányt, ahonnan szépen lassan feljutunk a tetőlakásba, amit úgymond az otthonomnak mondhattam, de lehetett volna hétvégi nyaraló is az alapján amennyi időt töltöttem ott. Sokat utazgattam a világ körül így nem nagyon volt alkalmam nagyon saját képemre szabni a helyet, sokkal inkább volt az az alap berendezés amit az ilyen lakásokhoz szoktak adni és ez alatt azt értem hogy mindenféle puccos dolog és nagy tévék miegyebek. Ezeket sosem tartottam szükségesnek, de ha már ott voltak akkor előnyömre fordítottam, ha vendégeim voltak. A Jakuzzi az egyetlen olyan dolog amit tényleg én erőltettem bele hogy itt legyen, mivel nincs is jobb mint beülni és élvezni a pezsgést.
- Nos ez lenne az, remélem tetszeni fog. -
Kacsintok rá, míg gyengéden megfogva a kezét bevezetem az ajtón, majd elengedve teszek pár lépést, és levetem a cipőm, majd kigombolom az ingem felső két gombját, hogy kényelmesebben érezhessem magam.
- A taxi miatt ne fájjon a fejed, nyugodtan beszállhatsz, de semmi szükség rá. Amúgy érezd otthon magad, balra van a mosdó, attól még egy ajtóval arrébb a fürdő, ez itt a nappali és a konyha egyben, emellett van két hálószoba, egy ruhás szoba, meg az az erkély arra, ami akkora mint a fél lakás. -
Mutatok kifelé, mivel tényleg akkora volt az erkély, és mivel még nyár volt, remek idő volt éjszaka is, laza 20-25 fokok repkedtek, de ha szükséges volt, akkor akár ez gombnyomásra egy ablakot is le lehetett húzni az erkély körül ami afféle búraként szolgált, hogy ne szökjön ki a meleg és kellemes időben lehessen flangálni odakint. Amúgy az 50. emeleten voltunk így kicsi volt az esélye, hogy bárki leskelődik, ha csak nem repülővel vagy helikopterrel próbálkozik.
- Oh… milyen kár… ez azt jelenti hogy kénytelenek leszünk ruha nélkül ülni a jakuzziba… -
Ingatom a fejemet, mint aki tényleg csalódott, majd kis mosollyal veszem fel vele a szemkontaktust, aztán újra megfogva a kezét játékosan megpörgetem, míg a másik kezemben lévő kapcsolóval bekapcsolom a jazz-t amiről már korábban beszéltünk, így szépen halk hangerőn elindul a dallamos muzsika ami mindig jól jött ha pihenni akartam.
Ezek után elindultam és szépen elvezettem az egyik háló felé, ahol a franciaágy volt, amire körübelül négy ember is ráfért volna, szépen bevetve és egy dísz takaróval lefedve még.
- Szerintem itt tudlak legkényelmesebben megmasszázsolni ha szeretnéd. -
Mosolygok rá.
- Ha fázol a vízben bármikor hozzám bújhatsz, együtt csak kibírjuk valahogy. -
Egy pillanatra áttértem a jakuzzi témára, majd kicsit átmozgatva az izmaimat beléptem a szobába, ahol felvillant a hangulatvilágítás, majd automatikusan meg is szólalt a zene amit a nappaliban elindítottam. Nem voltam ezeknek a nagy technikai kütyüknek a híve, de az okosotthont egy baromi jó ötletnek tartottam, így nagyban megkönnyítette az életet hogy például automatikusan elindul így a zene.
- De ha ezt a ruhát viseled, úgy nem lesz kényelmes sehogy sem, ha szeretnéd adhatok egy pólót, ha félinknek érzed magad, vagy akár le is veheted… -
Vetem fel az ötleteket széles mosollyal, míg én nyugodtan kigomboltam az ingem, és felakasztva azt egy fogasra majd azzal az egyik szekrényre. Így a felső nélkül pompázva egy kicsit odaléptem az ablakhoz hogy magamba szívjam a város látványát, aztán visszatérve hozzá folytattam.
- Nos, kezdhetjük? -
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Kor :
28
Hozzászólások száma :
44
Reagok száma :
31
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
etológus
Play by :
Miss Eiza Gonzalez

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones Szomb. 17 Nov. 2018, 23:32
A vallomást követően felváltva néztem a férfi szemeit, az ajkát, és a felém kinyújtott kezét is. Legutóbb Kyle hazudott nekem, amivel nagyon is megbántott, amit a mai napig varasodó sebként cipelek magammal. Nem akartam rá gondolni, nem akartam a ma estét beszennyezni azzal, hogy éppen az exem jutott eszembe, ezért végül egy apró, bizakodó mosoly foglalt helyet az arcomon.
- Rendben Mr. Brooks, Harvey.. - vékony ujjaim csúsztak az alkarjára a könyöke alatt bebújtatva a kezemet, hogy aztán belekarolhassak. - Másban nem füllentettél? Nem is jakuzzi vár odafent minket, hanem csak egy makettje? - nevettem el magam, mert felesleges lett volna tüskeként magammal hordozni ezt az apró, ám megmagyarázott bakit. Hagytam, hogy vezessen, és habár úgy tűnt, mintha teljesen otthonosan mozogtam volna, korántsem volt ez igaz rám. A gyomrom némileg görcsbe rándult az ismeretlen helyszín miatt, de nem tettem szóvá, még csak az kellett volna, hogy totálisan hülyének nézzen. Valószínűleg az elfogyasztott alkohol mennyisége miatt voltam most itt, de nem érdekelt. Egyszer megtehettem, hogy nem hozzám jöttek fel pár órára, hanem én mentem.. ezért is biccentettem egyet, ahogy kinyitotta a lakás ajtaját.
- Istenem.. - leheltem lenyűgözötten, engedve, hogy beljebb menjen, én pedig lemaradva követtem Harvey-t a lakásba... mit lakásba! Anyám valószínűleg örömében összepisilte volna magát a gyönyörűségtől, még úgy is, hogy nem ő tervezte a belteret. - Ez gyönyörű - mosolyogtam rá a férfire elismerően, ahogy magam után becsuktam az ajtót, kettesben maradva vele, és ha már ő megvált a cipőitől, én is hasonlóképpen kibújtam a magassarkúimból az ajtótól nem messze, és ha már egy gyors lakásbemutatást tartott, megengedtem magamnak, hogy lassú, néma és puha léptekkel elinduljak a nappaliban, lepakolva a táskámat is a kanapé hozzám közelebb eső sarkába pakoltam, ujjaimat végighúzva a háttámla anyagán is, de aztán nem merészkedtem beljebb egyedül, ezért visszaindultam a férfi felé, aki a kezemért nyúlva a már bekapcsolt zene ritmusára pördített meg, amire felnevettem halkan. Mosolyogva néztem fel a szemeibe, engedve, hogy ismételten vezessen, megadva magam léptem utána, egészen a háló ajtajáig.
- A masszázzsal nyertél meg, nem fogok rá nemet mondani - ismételten előre ment, én pedig kiélveztem a vetkőzésének élményét, az ajtófélfának dőlve néztem végig a hátán, ahol az izmok meg-megmozdultak a bőre alatt minden mozdulatára. A mellkasa sem volt rosszabb látvány, ezért is haraptam be az alsó ajkamat egy sokatmondó mosollyal, hagyva, hogy egyelőre a jakuzzi téma a jövőre maradjon.
- A pólóddal rajtam sem lenne sokkal kényelmesebb, nem igaz? - döntöttem oldalra a fejemet játékos mosollyal, végül beléptem utána, és ha kérni is akart rá, vagy esetleg segíteni benne, nem kértem.. egyszerűen csak felcsúsztam az ágyra, a közepén, magam alá húzott lábakkal ültem rá, jobbom ujjait a bal vállamon megbújó pántok alá csúsztatva, kissé lehúztam az anyagot onnan. - Fordulj meg... addig nem vetkőzöm - szélesedett a mosolyom, és tényleg addig meg sem mozdultam, ameddig eleget nem tett a kérésemnek. Tudtam, hogy a megfelelő szögből, a megfelelő ablakból tisztán és teljesen láthatta a vetkőzésem, de talán onnan, ahol jelenleg állt, ez nem volt kivitelezhető. - Teljes testes masszázsra gondoltál? Vagy elég, ha a csípőmig húzom az anyagot? - beszéltem közben, ha esetleg el is fordult, és csak akkor váltam meg pár mozdulattal a felsőtestemet fedő anyagtól, könnyedén ráengedve magamat a matracra, hogy az állam alatt támasszam meg a kézfejeimet. Igazság szerint kettő mozdulat lesz lehúznia rólam teljesen a ruhát, ami most leginkább csak a fenekemet fedte már, hogy csak a szemérmemet fedő anyag fedje a testem, de azzal most valóban nem akartam még foglalkozni. Helyette itt volt a háló levegőjét betöltő kellemes dallam...
- Visszafordulhatsz, köszönöm - mosolyodtam el. - Csak szólok, hogy tudj róla, ha engem taperolsz, utána nekem is meg kell nyomkodnom téged - lestem fel a férfire oldalra fordított fejjel, felkönyökölve, tenyeremmel megtámasztva az állcsontomat. A jobbom jótékonyan takarta még el a kebleimet a férfi elől.  - Nem szeretek csak kapni - felsóhajtottam. Még mindig előnyösen álltak neki azok az izomrostok a testén. A fene vigye el!




Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Harvey & Rhea × the wicked ones
Vissza az elejére Go down
 
Harvey & Rhea × the wicked ones
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Plateau-Mont-Royal-
Ugrás: