welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Pierre & Thayer II Hello old friend!
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
51
Reagok száma :
23
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Ketrecharcos
Play by :
Chris Wood

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Pierre & Thayer II Hello old friend! Kedd 18 Szept. 2018, 22:20

Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
51
Reagok száma :
23
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Ketrecharcos
Play by :
Chris Wood

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pierre & Thayer II Hello old friend! Szer. 19 Szept. 2018, 18:26

Pierre & thayer
Run!

Kardio edzést tartottam a mai napon, és kicsit untam már a megszokott formákat, így kijöttem az utcára, betettem a zenét a fülembe, és elindultam, nem volt nálam csak a telefonom, de az a bicepszemre volt rögzítve. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy ügyesen rohangálok a tereptárgyakról, fel le, különböző figurákat véghez víve, kikapcsoltam. Csak futottam, és  mentem. Nem érdekelt semmi és senki,úgy hiányzott ez már mint maga a kenyér. Noha belül darabokra törtem, időről időre, épp ezért a magánéletemről hallani sem akartam. Ez a jó a sportban, el tudok menekülni, a saját testemre figyelek, a légzésemre, az izommunkámra, és arra összpontosítok, hogy a lépéseim jól kiszámítottak legyenek. Felfutottam az egyik ház legfelső emeletére, kívülről, belülről ismertem a környéket, így tudtam, hogy mit merre találok, itt én indultam előnnyel. Ráadásul amióta megtanítottak parkourozni, azóta imádom. Az esés, a mozgáskoordináció, a jól kiszámított lépések.  Tetszett, hogy nem sima futás.
Az idő is remek volt, kellemes, egyáltalán nem kellett túlöltöznöm, még jó idő van most is, hiába kezdődött el a suli és van itt a szeptember. Óvatos voltam, vigyáztam, de nem tojtam össze magam, ez volt a lényeg, ne szálljon el az agyam idefent.
Aztán idefent, összeakadtam pár sráccal, és vontak magukkal, ezért szerettem ezt a közösséget, nem néztek ki maguk közül, és nem féltek megosztani egymással a figuráikat, vagy a tudásukat, bő fél óra ugrálás, vetődés , mászás után megálltunk egy tér közepén.
- Thayer – pacsiztam le az egyik sráccal, majd a pólómba töröltem a homlokomat, ziháltunk mindannyian, de jól éreztük magunkat, mindannyian elégedettek voltunk és mosolyogtunk.
- Jól nyomod új srác, látszik, hogy nem most kezdted. – szólal meg valaki a hátam mögött, mire biccentve fordulok meg.
- Franciaországban tanultam, jó tanárom volt, bár van még mit tanulnom. Például azt, ott. – mutatok az egyik fal irányába, elég keskeny ahhoz, hogy az  egyik oldalról a másikra félig futva, ugorva fel lehessen jutni a parkolóház ereszére. Jó helynek tűnik a parkolóház is, ráadásul, az-az alak egész ismerősen mozgott aki az imént bemutatta azt a falmászós trükköt. Lassan odasétáltunk a többiekhez, úgy tűnik, hogy ez valami gyülekező tér. Hasonszőrűeknek, talán gyakrabban kellene kikapcsolnom, és ilyen jó helyekre futhatok be.


Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
26
Hozzászólások száma :
25
Reagok száma :
19
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Businessmanus
Play by :
Don Benjamin

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pierre & Thayer II Hello old friend! Szer. 26 Szept. 2018, 09:20
to Thayer

Napról napra egyre több minden gyűrűzik fel körém, amióta csak itthon vagyok. Néha a haverok, a régi társaság, néha pedig Alex tölti ki a napjaimat. Utóbbi sajnos tényleg csak elvétve, hisz az anyja nem is tudom miért olyan, amilyen. Tudom, hogy nem bízik bennem, de arra még nem szolgáltam rá, hogy Alexnél is elveszítsem a bizalmat. Ilyen egyszerűen csak nem történhet meg, mert én nem fogom hagyni. Ha kell, akkor bemegyek reklamálni a hatóságokhoz is, csak azzal Claire fogja megszívni, azt pedig nem akarom.
Jót fog tenni, ha kiszellőztetem a fejem egy kicsit és nem foglalkozok semmivel, ami egy kicsit is nyomasztó tudna lenni. Az kell nekem, egy kis adrenalin, haverok, kikapcsolódás és együtt lógás a gangon. Rég jártam már bent a teremben, ahol minden egyszer elkezdődött. Itt mutatták meg nekem, hogyan kell a falnak szaladni, felrugaszkodni rá, majd hátraszaltóval talppal a földre érkezni. Én suttyó meg utánozni akartam, amiből az lett, hogy pofán tapostam magam a talajon. Így jár az, aki egyszerre akar fasza gyerek lenni nulla tudással. Az idő és a sok edzés pedig igazán szenvedélyemmé változtatta a parkourt. Praktikus, sokszor vettem már hasznát egy adott helyzetben, mikor kereket kellett oldani, zsákutcába kerültem és majdnem sarokba szorítottak. De csak majdnem, mert nekem onnantól már egy fal sem okozott akadályt, hogy kitapasztaltam az épületeken közlekedés minden csínját.
Amikor csak a zene szól, adja intenzíven az ütemet - mert erre nem lehet valami nyálas, kurva lassú zenével tolni - akkor felpörög a dinamika és már csak a mélység foghat meg. A bő melegítőgatya, a póló és fölötte a kapucnis pulcsi megfelelő kelléke annak, hogy nekiindulhassak, legyen bármennyire hideg, őszies az idő. A lényeg úgyis rajtam múlik, meg a cipőmön. Azért az sem mindegy, hogy a tapadás milyen. Nem fogok egy lakkcipőben falat mászni. Várjunk csak, nincs is lakkcipőm.
Társaságra találok, valaki mindig van ilyen gyakorló terepeken, ha máshol nem is. Széles vigyorral pacsizok le és hallom, ahogy valami új srác arról hadovál, hogy Franciaországban kezdte tolni neki. Na had lássam, mivel tudnám helyre tenni a nagy arcát.
- Hé, Thayer, meg is mutatod, vagy csak beleállt a görcs a kezedbe? - állok oda mellé nagy vigyorral, mert megismerem az ipsét. Még mint valami ugrabugra bolha ismertem meg odaát. Most egész jó, amit tol. Pacsira nyújtom a kezem, mert nem szívózni akarok én, csak járatom a buráját.
- Rég láttalak. Mi hozott ide messze?

⇞⇟
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
51
Reagok száma :
23
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Ketrecharcos
Play by :
Chris Wood

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pierre & Thayer II Hello old friend! Pént. 19 Okt. 2018, 19:50

Pierre & thayer
Run!

Meglepődtem, hogy itt látom, de már mosolygok is. Azt hiszem, az egyetlen jó mozgásformával ismertetett meg, odaát. Akkoriban kicsit a harcból is elegem volt, abból is, hogy folyvást verekednem kell, hogy ne kerüljek le a földre. De a szabad futás művészete, mert én annak hívom, megfogott. Tényleg csak egy jó zene kellett hozzá, és máris majdhogynem szárnyal az ember. Másra sem volt szükségem, napról napra többet tanultam, persze meg kell hagyni, rengeteg új mozgás formát, mert itt a képzeletnek is szárnyalnia kell, nem csak nekem, a levegőben, egy-egy ház felett. Hozzá tartozik a saját testúlyos edzés is, amit mindig is jobban preferáltam, ilyen irányú végzettséggel is az egyetemen, noha sokan lenéznék emiatt az embereket, de nézzenek csak körbe. Mind fitt, mindről lehetne példát venni. Egy pacsi és üdvözlő öklözés után fejcsóválva pillantok a másikra.
- Tudod, hogy utálom járatni a számat, veled ellentétben. – majd elpillantok mögötte a ház irányába, ahonnan jöttek.
Emlékszem, hogy amikor kezdtem, rengeteget estem, vagy gurultam, sikerült törés nélkül megúsznom olykor, mert nagy előnyt jelentett néha, hogy a sportban megtanultam úgy esni, hogy ne legyen attól bajom. Ettől függetlenül nem féltem, hogy ha mondjuk esnék. Nem is szabad. Tetszett, ahogy futnak és új volt, így tudni akartam. Szerencsére Pierre nem az a fajta, aki titkolta volna a tudását, és ezért hálás is vagyok neki.
- Én, itt születtem. – most, hogy belegondolok, nem is igazán beszélgettünk mi sosem, csak odaverődtem az ő csapatához akkoriban is, ahogy talán most is. Bár itt most már nem verekszem úgy pénzért, mint odaát, de ennyi ember előtt ezt nem fogom nyíltan kimondani.
- Ideje volt haza térnem, itt sokkal nyugisabb minden. – úgy érzem, erről bőven elég ennyit mondanom, hiszen tudom, hogy ő ott mivel foglalkozott a meccsek alatt, nem kupeckedett, de nem is az én ügyem. Semmi okom, hogy bárkit is szívassak.
- Te, átutazóban, vagy huzamosabb ideig maradsz?- a srácok elindulnak a parkoló ház irányába, én egyelőre még Pierre mellett gyaloglok, ennyi beszéd talán nem árt, még szükségem van arra, hogy kiszellőztessem a fejem. Túl sok dologtól zsong, és ez nem tetszik, nem gondoltam volna, hogy visszatérve ennyi magánéleti problémával kell szembenéznem.
- Később ha gondolod, benézhetünk az egyik kedvenc kajáldámba, ha rá érsz. – jegyzem meg, mielőtt még visszadugnám a fülembe a fülhallgatót, és a srácok után iramodnék.




Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
26
Hozzászólások száma :
25
Reagok száma :
19
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Businessmanus
Play by :
Don Benjamin

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pierre & Thayer II Hello old friend! Vas. 11 Nov. 2018, 22:19
to Thayer

Furcsa látni egy ismerős idegent a tengerentúlról. Arról az időszakomról sosem mesélek senkinek, mert nem vagyok rá büszke. lelépni innét három évre minden szó nélkül, megbántani mindenkit, aki valaha is fontos volt nekem nem volt sohasem az életem egy gáláns döntése. De nem tudom semmissé, meg nem történtté se tenni azt, ami már egyszer mindenki életében nyomot. Hagyott. Emlékszem, amikor anyám meglátott, hosszasan csak kapaszkodott belém és zokogott. Éreztem a mozdulataiból, a gesztusából mennyire ragaszkodik hozzám, szakad meg a szíve és könnyebbül meg egyszerre. Ahogy valahol a fiúk is megértették - hogy a halálba ne értették volna meg, amikor ők ugyanolyan remegő lécen járnak mint én? Vagy léc az egyáltalán? Olykor kötélnek érzem, amely lengedezik a semmibe anélkül, hogy tudnám, valahol az a sötét véget ér. Vagy tán látom én azt? Mintha csak kendővel kötnék a szemem be és csak az ösztöneimre hagyatkozhatok. Mocskos egy világ az, ahol senkinek semmit nem mondhatunk, nehogy bajba keverjük, miközben a hallgatásunkkal bántjuk meg a legjobban. Claire-t úgy érzem már elvesztettem ahhoz, hogy visszaforgassam rossz döntésem következményeit, mert a lelkembe égett az igaza, hogy szólhattam volna. Tudom, hogy megértett volna, mert mocskosul részese volt a világom minden jó és rossz oldalának. Hoztam vissza a halál torkából és adtam egy reményt neki, amit a földbe tiportam.
Most a szégyenfoltom egy múltbéli darabja elevenedik meg élő valójában szemeim előtt és elsőre alig akarom elhinni, hogy most ő itt van. Itt, a bandával, a haverjaimmal, akiket ezer éve ismerek, akikkel együtt tanultuk a lógás és a dinamika minden apró titkát, amit ennek a srácnak adtam tovább. Mert érdekelte és mert úgy gondoltam, van hozzá tehetsége, érzéke és akarata. Mert valakivel kivételt tettem és nem voltam annyira seggfej, mint mindenki mással. Hazudnék, ha azt mondanám, odaát nem volt szükségem senkire, akire támaszkodhattam volna és a rengeteg ismeretlen arc között ott volt az ő visszatérő fizimiskája az egyre ismertebb vonásaival.
- Én sem szeretem fölöslegesen koptatni. - ej öcsém, hát nem ismersz? Nem vagyok az a fajta, akinek be nem áll a szája, még akkor sem, amikor társasággal lógok. A tettek beszéljenek mindig ember, összpontosíts - ezt mondtam mindig neki, amikor valami nem jött össze elsőre. Azért tényleg elég jól összerakta a saját stílusát az alapokra, de most már kíváncsi vagyok arra is, mit tud.
- Szóval te tesó vagy. - megöklözöm a vállát egy laza mozdulattal, miközben meglepett de elismerő vigyor ül ki az arcomra. Hogy lehetséges az, hogy ugyanonnan jöttünk, de ugyanoda valók is vagyunk? Erre mégis mekkora az esély?
- Még megvan? Na jó tudod mit, menjünk mert lehagynak, utána tárgyalunk a kajáról. - nem vagyok ellenére, nagy kajás vagyok és ha nem egy puccos étterem, akkor aránylag tetszeni is fog. Csak a burzsuj dolgoktól ver ki a hideg. Mindenesetre nekilendülök az egyik közeli feszültséges szekrénynek, felrugaszkodok a peremére és már lendülök is a közelebbi fal felé, hogy lökjek magamon és felkapaszkodhassak a tetőre. Akkor hajrá, száguldjunk, szlalomozzunk könnyeden épületek, tetők, kiálló erkélyeken, hogy a csapat által megszabott célba eljussunk - persze, ki a leggyorsabb alapon. A srác tudja hová megyünk? Mert ha régen is járt erre, a város arculata röpke három év alatt is annyit változott, hogy napokig újból fel kellett térképezzem, hogy ha szarba kerülök, ne akkor érjen valami zsákutca meglepetésképpen.

⇞⇟
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Pierre & Thayer II Hello old friend!
Vissza az elejére Go down
 
Pierre & Thayer II Hello old friend!
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» para-para-paradise ;; Pierre & Sansa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Villeray-Saint-Michel-
Ugrás: