welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Sabrine Thibodeaux
avatar
új tag
Kor :
18
Hozzászólások száma :
1
Reagok száma :
0
Foglalkozás :
♡ tanuló

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Sabrine Thibodeaux Csüt. 16 Aug. 2018, 21:55

Sabrine Marie Thibodeaux
I don't wanna hurt you, but I need to breathe
becenév
Brie, kiváltságosoknak Bean
születési idõ
2000. július 15.
születési hely
Montréal, Québec, Kanada 
családi állapot
egyedülálló
szexuális beállítottság
heteroszexuális
csoport
oktatás
foglalkozás
gimnazista, versenytáncos
play by
Sofia Carson
információk a családról
Anya meg apa a kemény-munka-nagy-sikereket-hoz mintapéldái. Megálmodtak valamit - már amennyire közös volt ez az álom - és lelkiismeretesen teljesítették is a feladatot, közben pedig az sem érdekelte őket, hogy elveszik a gyerekeiktől az édes gyermek éveket. Családi kör, barátok és békés évek helyett nekünk repülőutak, bébiszitterek és a kamerák kereszttüze jutott. És meg is szenvedjük ezt rendesen. Ne legyen a nevem Sabrine Marie Thibodeaux, ha ebben a családban nincs szüksége mindenkinek egy pszichiáterre.
De ott van a bátyám, aki remekül megoldja a problémáit azzal, hogy egyszerűen nem fogadja el többé a rendszert, amit a szüleink állítanak fel számunkra. Kérdés nélkül,  egyedül kiáll helyettem is, hiába mondom neki, hogy a nagy szája miatt egyszer még megverik. Tizennyolc éves létére úgy látja át a családunkban összekuszálódott szálakat,  hogy azt még a nagyapa is megirigyelné.
És ott van az öcsém is, akiről sokszor nem tudom eldönteni, hogy apa, vagy a bátyánk miatt próbál olyan felnőttesen viselkedni. Születése pillanatától kezdve a család szeme fénye volt, ezt a címet pedig senki nem fogja elvenni tőle. Bármennyire szeretnénk néha, hogy a szüleink vegyék le a szemellenzőt és viselkedjenek végre úgy,  mintha tényleg ők nevelnék a három gyereküket, lehet, hogy rajtunk már az sem segítene. Mert túlságosan megszoktuk, hogy egy időzített bombán ülünk, és ha valaki hirtelen felállna, még a végén mind felrobbannánk.
welcome to my life
A fürdőszobámban állok, a reggeli rutinom azon részénél tartva, amikor legalább tíz percen át komolyan farkasszemet nézek a tükörképemmel. Oldalra fordulok, fél lábbal már nem is az aranyos, bolyhos szőnyegen állok. A csempe hidege nem csak a talpamat járja át, egész testemben beleborzongok. Vissza kellett volna másznom az ágyba. Akár még most is megtehetném, de tudnám, hogy már megtörtént a baj. Illetve addig nem is olyan nagy baj, amíg senki nem tud róla.
Gyors léptekkel a zuhanyhoz megyek és elzárom a csapot, ami eddig is csak azért volt nyitva, hogy a víz csobogása elnyomja a szobámból kiszűrődő hangokat. Nem mintha ebben a házban bárki észrevenne bármit is. A szüleimnek valószínűleg még az sem tűnne fel, ha bevennék egy maréknyit a gyógyszereimből vacsoránál. Ahogy az sem tűnik fel nekik, hogy idén - is- szín jeles vagyok a suliban, és a táncban is csak úgy tudnám überelni magam, ha meglenne az a régóta áhított nemzetközi győzelem is. Ellenben a testvéreimmel más a helyzet és valószínűleg ezért is az első dolgom minden alkalommal kinyitni a zuhanycsapot. Simo mindenhol ott van és tuti rögtön beárulna mindenkinek. Lio meg.. Igazából rettenetesen félek tőle, hogy mit reagálna, ha megtudná, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az öcsénkkel ellentétben Ő ennyi idősen nem járkál csak úgy a szobámba reggelente. Legalábbis mostanában már nem fordult elő ilyesmi.
Kiöblítem a számat, iszok néhány kortyot, aztán a fogkefém után nyúlok. Újabban egyre hamarabb tölt el az undor érzése, mégis újra meg újra itt találom magamat. Szabad kezemmel felhúzom a pizsama felsőmet a hasamról és próbálom megállapítani, vajon másabb-e a testem, mint egy héttel ezelőtt. Istenem, mikor fogok legalább kicsit is hasonlítani anyára?
Még javában azon töröm a fejemet, hogy még milyen módon érhetném el, hogy nekem is olyan darázsderekam legyen, mint anyának, amikor újra a szobámba lépek és rögtön feltűnik a takaróm alatt kucorgó alak, aki nem lehet más, mint az öcsém.
- Simo, szállj ki onnan.
- Gyere már! Támadnak a zombik!
- Ilyenkor nem szoktak zombikat ölni.
- Miért?
- Mert alszanak. Gyerünk, kifelé! - Megpaskolom a takaróm alatt mocorgó puklit és pár másodpercen belül megpillantom az öcsém alvástól borzos fejét is. - Ne mondjam még egyszer! - Bár fenyegetően emelem fel az ujjamat, az arcomra mégis mosolyt csal a hatalmas sóhajával és szemforgatásával, ahogy lerúgja magáról a takarómat és lecsusszan az ágyamról. Még azután is, hogy kiment, legalább két percig nézem a félig nyitva hagyott ajtót. Hogy lehet az, hogy Ő remekül elvan a saját kis világában, játszik a buta videójátékaival és hobbiból mindenkinek az agyára megy? Születése pillanatától kezdve minden szem rá szegeződik, mégsem érzi úgy, hogy zseni gyerekké kellene válnia. Apa azt akarja, hogy Lio a hasonmása legyen és az Ő életútját követve valami rettentő sikeres és unalmas ember legyen belőle. Anya repesne, ha egyszer azzal állítanék haza, hogy színésznő akarok lenni. Aztán ott van Simo, aki mindenkinek a szeme fénye, mégsem akar senki semmit csinálni belőle. "Neki még gyereknek kell maradnia. Ő még túl kicsi. Hadd legyen még gyerek." Bezzeg Lio és én nem érdemeltünk volna meg egy rendes gyerekkort?
Alig kapom magamra a ruháimat és nyomom bele az utolsó könyvet is a táskámba, már szaladok is lefelé a lépcsőn, hátha utolérem még valamelyik szülőmet, mielőtt eltűnnek munkába menet és haza sem jönnek, amíg a nap fenn van az égen.
- Anya!
Parfümének illata belengi a folyosót, cipőinek kopogása visszhangzik az előszobában, én pedig úgy szaladok lefelé a lépcsőn, hogy kis híján meg is botlom az egyik fokban. Telefonál. Gondolhattam volna.
- Anya? - Ezúttal halkabban szólítom meg, hátha legalább hátranéz, mielőtt kilépne az ajtón és beülne a kocsiba. Amikor becsukódik mögötte az ajtó, már azon töröm a fejem, vajon az iskolai úszócsapatba kellene belépnem, vagy a kórusba. Akkor talán többet beszélgetne velem. Aztán sarkon fordulok, mert eszembe jut, hogy a gyógyszerek, amiket be kell vennem, a szobámban maradtak.
Vissza az elejére Go down
 
Sabrine Thibodeaux
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 02. Karakteralkotás :: Karakteralkotás-
Ugrás: