welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Thief’s Thief
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Thief’s Thief Kedd 18 Szept. 2018, 14:03

Axe & Rich



„Let's the game begin”

Lehámozom magamról a Juke-ot, kinyújtom a lábam, esküszöm jó érzés kilépni a csípős éjszakai levegőre. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy úgy bealudtam, mint a picsa. Hajnalig mondjuk az ecsetet forgattam, de egészségesebb lett volna egy kést a szívembe, meg talán hatásosabb is, mint az az csóka festmény, amit vászonra okádtam.
Finoman ejtem be a kocsi ajtaját, csak nem fogom itt csapkodni. Vagy de, a kutya sem szarja le, bár a kutya lehet pont igen.
Már vagy 3 óra eltelt mióta a fenti hálóban kialudtak a lámpák, remélem, hogy nem ébren virraszt a punci.
Kiegyenesítem a derekam, megforgatom a nyakam, egyik jobban fáj, mint a másik, öregszem vagy mi a tököm. Derékból meghajlok előre, elérem még a lábujjam? Ha meztelen vagyok a pöcsöm is látom, elégedetten paskolok a hasamra, jól van, még nem kezdtem el sörterhesedni. Ami meg késik, az elmúlik.
Hajam szoros hurokba tekerem, a látásba se zavarjon, de akadtam már fent ablakban is vele, azonnal eltöprengtem a kopaszodás esélyein, de ha igaza, és mindent a génjeinkben hordunk, előbb vagy utóbb amúgy is tar leszek, addig meg kiélvezem, hogy rákönyökölnek a nők.
Bemelegítő mozdulatokkal babrálok, mehetnék is futni. Farmerban, sportcipőben, pulcsiban. Mindenem fekete, egy mókus is elütne, nemhogy valaki kocsival. Igyekszem az éjszakba olvadni.
A bige lakása szembe van velem, a Juke meg kölcsön autó, már ebben a királykék színben, ezzel a trendszámmal. Csak nem bukom le egyből.
Az utcán a szellem sem jár, még csak klozetra sem siet senki.
Átvágok a néptelen utcán, fellépek az ápolt fűre. Igaz a nap szikkasztotta, most erőre lobban.
Ellenőrzöm a dolgaimat. A Spriengfield  a zsebemben lapul, nincs kibiztosítva, nem is azért hoztam, de jó, ha van, még engedélyem is hozzá, ha más nem csak betörés miatt varrnak be.
Amúgy meg egy egyszerű punci a célpont, aki már alszik. Nem, nem kell kinyírnom, nem feltétlen, de persze az sem baj, ha megtörténik, csak tudjam eltusolni.
Csak reggel óta dekkolok itt, a meló meglehetősen sürget. Ha van kutyája beszoptam. Főleg, ha nem is egy csivava, bár láttam én már gyilkos galócát.
Az teljesen biztos, hogy egyedül él, eddig legalábbis sokan nem nyomták a kolompot nála és kulccsal sem riogattak. Megközelítem az objektumot, letaposok valami döglődő virágot, ennek már kalap és kabát.
Könyökömmel esek az ablaknak, majd eszembe jut, hogy esetleg megnézhetném nyitva van-e? Nincs. Anyád. Haza kéne ballagni. Már hallom is a jó öreg Robert hangját, miafasztképzelsztekisköcsög?Éntámogatlak bal és bla és bla. Mély levegő, mégiscsak kell a könyököm, faszkivan.
Jól van, viszont akkor elővigyázatos. Zsírság.
Az ajtóhoz sétálok, próbálom kitalálni, ha van riasztó, hol lehet? Tuti nincs, bízzuk a véletlenre. Lenyomom a kilincset. Berosálok, hát nem kinyílik az ajtó? Szent faszom, ez a nő aztán nem fél, hogy valami csúnya bácsi rátör és a torkára nyomja… innentől mindenkinek a fantáziára bízom. Hallgatózom egy kósza percre, ha van valami pitbullja az elő fog acsarogni valami sarokból és akkor kénytelen leszek lepuffantani szegény jószágot.
Maszkot eszembe sem jut húzni, ugyanis nem fogok kutakodni, kérdezősködni fogok, mit kérdezni, egyenesen faggatni. A dolog nem rendőrkézbe való, ha feljelent, akkor tanú híján fogják ejteni az ügyet, a csajnak meg kinézek egy szexi kis tavacskát.
Belököm a bejáratit, aprót nyikordul meg a sarkain, megolajozhatná, ha már… Sokkal hangosabb, amikor magam után lököm be, mi a faszom? Majdnem én is megijedj, ha lenne szívem, most megkerülne hosszú, cirkalmas körben az agyfasz.
Majdnem fütyörészve vágok neki az emeletnek, az utcai világításnak hála látok is, mégis letarolok egy zsámolyt. Minek? Könyörgöm? A lépcső előtt? Két perc néma csen. Vigyázzban vágom magam, megroppan a gerincem.
Elfog a gyanú, oka lehet, tuti csak itt felejtette. Vállat vonok és rálépek az első fokra, semmi nyikorgás. Várok azért, majd még egy fokot haladok, apró reccs, de ez lehet a ház zaja is, miért nem alszik a földszinten?
A ház tágas, de nem hatalmas, felvések egy piros pöttyöt a képzeletbeli noteszembe. Osonkdok a lépcsőn felfelé, minden reccs után hosszú pihenőt tartok. Ha fel is ébred a csend vissza altatja, ez így működik. Mire felérek az elsőre, elkerül két szívinfarktus, az egyik a saját tükörképemtől, már én sem vagyok a régi. Leporolom elkorhadt lelkem. Térkép a fejben. Balra fal, jobbra fürdő, mellette wc, hupsz egy szoba, tök üres. Akkor a háló a folyosó végén lesz. A résnyire nyitott ajtót megtaszítom aprót, olyan hangtalanul nyílik, akárha fuvallat hátán szállna. Bekukkantok, a csaj az ágyban horpaszt. Király.
Kezdődjék a móka.
Térölelő léptekkel szelem át az ajtó és az ágy közötti részt, hogy meglepjem a nőt, ha a párnája alatt esetlegesen fegyvert rejteget sem adok időt elérni, mire észbe kap mellette térdelek a matracon kezem a száján, akárhogy fekszik. Ha talán hason, akkor a párnába préselem a fejét, ez esetben a tarkójára ereszkedek a felsőtestem elhanyagolhatónak nem mondható súlyával.
Úgy helyezkedem, ha ismer néhány alapütést se rója ki rám, az nem baj, ha a karom csépeli, csak tökön ne rúgjon vagy szívgödrön.
Ha felpattan a szeme, szembe találhatja magát a csendre intő, sissegő arckifejezésemmel. Szemmel tartom félig a kezeit, nehogy nekem elkalandozzanak. nem kell nekem elemi ösztön tripla X.  
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Szer. 19 Szept. 2018, 15:19
Rich & Axe

A party dögunalmas. Nem tehetek róla, egyszerűen herótom van már a sok üresfejű libától, akik csak a seggüket rázzák, és azt lesik bagzó szemekkel, melyik csilliárdos fazon fogja ma este ágyba vinni őket. Na persze, a pasik sem különbek. Szívesen vállalhatnék szemfelszedést is, amennyi a szerte elhagyott, legeltetésre kicsapott golyóbis. Még a nyáluk is csorog tőle. Fhejj!
Tartom magam. Megfogadtam, hogy ma semmiképpen nem szedek be semmi rohadást. Négy… nem, három napja nem kapkodtam be a ketaminból. Pedig ott csábítgat a fürdőszobaszekrény polcán. És mit ne mondjak, kurva nehéz megállni! De megígértem Dereknek…
Elsétálok a medence mellett, ahonnan visongó nevetést dob felém a víz. Oldalra pillantok. Éhes cápaszemek merednek a fürdőruhába bujtatott fenekemre. Na tessék! Egy újabb elveszett ember. Odamosolygok, felém emeli a pezsgős poharat. Ráköszöntöm a fehérbornak álcázott teát. Nem, ma piálni sem kéne.
Egészen más célja van a kényeskedő billegésemnek. Meg kell környékeznem a házigazdát. Nem az első eset lesz, hogy körülötte legyeskedek, meglepődni sem fog tőlem. Célirányosan tartok a medence másik oldala felé, hol fehér vásznakat lebegtet lenyhén a szél. A sátor árnyékában napbarnítottan, kiizmoltan ott kelleti magát nekem a célszemély. Jóképű. Nagyon jóképű. És persze, dúsgazdag is. Hogy miből? Azt mondják egy milliárdostól meg lehet kérdezni, csak azt nem, hogy az első milliót miből szedte össze. Utána már a pénz, pénzt csinál. Ellenben a fickóról vannak elképzeléseink…
Robert LeClaire, alias Junior, a felszínen egy mikroelektronikai nagyvállalat tulajdonosa. Valamint nem egy szórakozóhelynek, modellügynökségnek, stb. Elég szerteágazó az érdekeltségi köre, s azt mondják, most kíván benősülni egy amcsi hasonló szinten élő családba. Egy bizonyos, a vélelmezett menyasszonyt még soha senki nem látta. Robie fiú, merthogy alig múlt harmincöt a fickó, körül most is vagy négy óriás tetszeleg, hófehér trikóban és rövidnadrágban, mintha csak mind úszómesterek lennének. Éppen csak túl sok rajtuk az izom. Lányt éppen nem látok a közelében, így kellő magabiztossággal lépek be magam is az árnyékba.
  - Robie…
Csillantom meg magamat feléje. Int, lépjek közelebb, majd az óriásoknak, hogy húzzanak a fenébe. A szél körénk zárja a sátor finom vásznait…

Még nincs hét óra, mikor hazaérek. A kertvárosi kicsi villalakás, csendesen bújik meg. Kertje nincs, hátsó kijárata sem. Csak az utca irányából öleli körül a négy lépcsőfokot keskeny virágágyás, egy-két bukszus, vézna, és féllábszárig érő kovácsoltvas kerítés. Inkább csak a kutyák elől óvva a kókadó virágokat. Az ajtó böhöm nagy mahagóni, akkora bazinagy rézkilinccsel, hogy az egy katedrálisnak is becsületére válna. A bejárattal szemben lépcső vezet az emeletre, ahol két szoba van. Az egyiket használom hálónak. A másik kicsi, inkább lomtárnak való. Ez utóbbival szemben nem túl nagy fürdőszoba, vécé. A földszint sincs eltúlozva. A lépcső előtt egyetlen ajtó, mely egy nagyobbacska nappaliba vezet. Ennek végénél terül el egy konyha, és a lépcső alá nyílik be egy újabb fürdőszoba, valamivel kényelmesebb, mint a fönti, és egy vécé.
Ideges vagyok. Robie házából nem jöttem el üres kézzel, és ezúttal nem a busásan megjutalmazott szolgálatról beszélek. Táskámban egy Apple iPad bújik meg. A nappaliban csak kilépek a cipőmből, fél kézzel segítem le magamról a feszes ruhát, a melltartót. A fürdőből hajszál vékony selyem köntöst kanyarítok magamra, s magam alá húzott lábakkal ereszkedem a kényelmes kanapéra.
Az iPad jelszót kér… Eljátszunk hát egymással egy kicsit…
Három órával később, kissé vörös szemekkel az erős bámulástól, elégedetten teszem félre a ketyerét. Kódja átmenetileg feltörve, adatai lehalászva, kimentve. Most már jöhet egy pohárka jóféle bor. Kortyolgatva jövök-megyek a konyhában, könnyű vacsorát rittyentek magamnak. Elégedett vagyok, megérdemlem. A pendrive-ot elrejtem, majd a saját laptopomról emailt küldök több szerveren átfuttatva az útvonalat, Dereknek. Kódolt üzenet, és ha valaki illegálisan be is lép, csak hülye hablatyot olvashat, egy buta liba nyafogását a pasijának.
Újabb óra elteltével a hálószobába vonulok az emeletre, megszokásból húzom a lépcső elé a zsámolyt. Némi szívszélhűdést kapok a lépcső kanyarjában. Újra megfogadom, hogy leszedetem onnan a tükröt. Ki lehetett olyan barom, hogy odarakta. Kicsivel később belebóbiskolok a filmbe, félálomban nyomom ki a készüléket. Távirányítója a széles ágy másik felén landol…

Az álmok olykor figyelmeztetnek, csak nem mindig vagyunk képesek olvasni a leírt sorok között. Most sem tudok. Hiába menekülök valami sötét sikátorban, lábaimat a nyakamba kapva, valahogy nem jutok előre egy centinyit sem. Mintha valami ragacsos miazma rángatna vissza. Kéz nyúl értem, tenyér tapad a számra…
Felpattannak a szemeim. Ez már nem álom.
Egy germán félisten lovagol a hasamon, erős marka belepréseli a fejemet a tollpárna puhaságába. Felrántom a térdemet, páros lábbal, háta közepét célozva, hogy kibillentsem őt magabiztos tartásából. Értem én mit mutat: Fogjam be, kussoljak, hunyászkodjak meg. Persze! Abból a fából faragtak. Ökleim felkarján csattannak, jobbja a balom után nyúl. Birkóznék vele… nem csak az életemért…
De most épp ez a cél, ha nem tévedek.
Hogy jött be? Bassza meg! Annyira örültem a szerzeményemnek, hogy nem zártam be az ajtót??!! És az átok még a zsámoly-csapdát is elkerülte!
Megpróbálom szétnyitni a számat, hogy a tenyerébe haraphassak, miközben ezerrel száguldanak felé kérdéseim. Persze, egyelőre csak gondolatban…
 

"Let's the game begin"

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Csüt. 20 Szept. 2018, 11:26

Axe & Rich



Imádok nőkkel közelharcba bonyolódni, olyannyira, hogy már-már hobbimnak tekintem. Se. Rávacakolom magam az 50 kilójára, valljuk be jobban szeretem, ha a nő van felül. Fél lábam az ágy mellett, másikkal mellette térdelek, a kezem a szájára tapad, mutogatom, hogy kuss legyen. Tágra nyílt szemeiből azonnal kiszökik az álom, nyoma sem marad, az adrenalin jobb, mint a vekker és a kávé egyben.
Dulakodni kezdünk, megy a huzavona, a combja nekicsattan a gerincemnek, ma sem fogok délcegen távozni. Elcsikorgok egy fájdalmas anyádat, és kissé kibillenek, hogy aztán teljes súlyommal a gyomrába üljek. A legutóbbi mérlegelésen 85 kilót nyomtam, még a refluxa is boldogtalan lenne ennyi plusz súlytól.
Sajog a hátam, ha megint megrúg, esküszöm pofán baszom.
Jobbom melengeti a leheletével, közben üt, ver, nem kímél, nem is értem. Faszért nem lehet elfogadni, hogy éppen beszélgetni szeretnék?
Egy komoly pillanatra eszembe jut, hogy előkapom a fegyverem és a szájába nyomom, ha már felkelt mosson fogat.
Fetreng alattam, dobálja magát, én meg konkrét cowboynak érzem magam, egy ficánkoló dúvadon.
Öklei puffannak a karomon, vállamon, ahol ér. Emberesen küzd, azt meg kell hagyni. Menten elhívom egy randira.
Mégis balommal a keze után kapok, hogy legalább azt lefogjam.
- Higgadj már le! - jó mondjuk kezdhettem volna finomabban, de esküszöm jártam már úgy, hogy szembe pislogtam egy Magnummal és nem, nem  tomselleckkel, hanem egy kurva pisztollyal. Mondanom sem kell, azóta kerülöm ezeket a helyzeteket, inkább élek a meglepetés erejével. Nem volt kellemes élmény, a nőnek sem sok kellett, hogy ne élje túl, de mondhatnám, hogy ő kezdte. Igazság szerint lényegtelen, hogy ki és mikor, a kivitelezés szempontjából lesérült, nagyon.
Igyekszem megállítani a mozgását, mivel nem sikongat, és a fogai súrolják a tenyerem elengedem a száját, eltolom magam tőle és lekeverek egy atyait, hogy figyeljen kicsit rám. Nem adok bele azért túl sok energiát, elég annyi, hogy a nyitott tenyerem csattan az arcán, és meghagyom az 5 ujjam lenyomatát neki bús emlékbe. Remélem ezzel kirántom a vergődésből, mert ha elpattan az agyam, addig ütöm, amíg mozog.
Az hiányzik, hogy belém vájja a fogait, amiikor a gerincem, mert azért akad, már megrccsintette. Két nap görnyedés lesz ebből már az én koromban, de még tombol az adrenalin, még nem fáj.
Egy pillanatra lepillantok a melleire, mit mondjak? Meg kell nézni.
- Figyelj rám nagyon. Érted? - nem annyira mozdulok róla, én jól elüldögélek köszönöm, ő lesz az, aki előbb vagy utóbb de nem kap levegőt, senki nem szeret 60 kilót a gyomrába kapni, igaz elég 5 deka is, ha az ólomból van, én mondjuk azt kicsit kevéssé szeretnék. Illetve a csaj ráülhetne a csípőmre egy hasonló pózban, csak nem ezt imitáló helyzetben. A szemeibe igyekszem pislogni, hogy lássa, próbálom felvenni a kapcsolatot.
Mégis mit gondolt, mi a tököm lesz? Ő lelép LeClaire kütyüjével, ő pedig lazán ennyiben hagyja? Mi a faszom van a nőkkel, hogy nem gondolkodnak? A muki veszélyesebb, mint a madárinfluenza, minek hergelni? Ha börtönbe kerül is kiskirály lesz odabent, elítélni meg nem fogják, mert a fél csendőrség a kezében van, ha nem az egész, mit hitt a punci? Zsarolni akarta? A marhaságával elbaszt az estémet, amikor még egy randim is lett volna, mérhetetlen pipa vagyok miatta. Egész geci nap itt szobroztam, mint valami Dávid. Szerinte nekem ehhez van kedvem? Hogy hihette, hogy nem küldenek valakit a nyakára? Miért nem ment a zsarukhoz, azt persze nem akarta, mert neki saját célra kell, észlény.
Kivárok, hogy átjárja a jóleső béke, elvégre alattam fekhet, mi kell ennél több? Minden mozdulatát szemmel tartom, ha a párna alá kutakodna, a takarója alatt nem lehet fegyver, olyan hülye ő sem lehet, akkor előkapom a sajátom és lenyomom a torkán.
- Felfestem - hahha, de vicces vagyok - a tényeket. Te szépen ideadod, amiért jöttem, rafkosan az összes másolattal együtt, de nekem az is jó, ha cserkész becsszó letörlöd, utasítást ugyanis csak az almásra kaptam. - előre hajolok, hogy az arcába sóhajtsam a továbbiakat.  Ha alám mozdul, összeverem, kezdem unni, hogy ücsörgök rajta és még csak elő sem kaphatom a pöcsöm, hogy meglepődne, ha a mellkasára verném. A gondolattól gonoszan elmosolyodom, olyan közel hajolok, hogy provokáljam, balommal még lefogom a jobbját, a másik keze után nyúlkálok, innen nem látom periférikusan, ha a párna alá matat, és esélyt is adok, hogy ficeregjen, mint egy kurva hal. Igazság szerint elagyalnám, ez van. Nem tehetek róla, de ideges vagyok, olykor pedig cselekednék.
- Figyelj bociszemű, a főnök...- LeClaire, nem is az, de ebbe most ne vájjuk a körmünket. - nem mondta el, hogy tudjam meg kinek beszéltél a dolgairól, feltételezi, nem tetted a szekrénybe pihenni, és hidd el nekem mucika, hogy nagyon kanos lettem a forró testedtől. - jelzem, hogy el fogok játszani vele, ha szopózik, időm van, ráérek, riasztó nem sikoltozott. Annyi kell, hogy a kezeit egymáshoz fixálja, márpedig a zsebemben lapul műanyag bilincs, és onnan azt teszek velem, amit nem szégyenlek, mondjuk, ha jártas a harcművészetekben... akkor lábon lövök a gecibe. Lehet csak azért érzem magam nyeregbe, mert én vagyok felül. Most. Még.
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Csüt. 20 Szept. 2018, 12:39
Rich & Axe


Fuldoklom. Teljes testsúlyával a gyomromra teszi át magát. Befeszítek. Kőkemény hasfal sem segíthet túl sokáig, szép lassan kipasszírozza belőlem a szuszt. Íriszeim kitágulnak, ahogy orrlyukaim is, lélegezni próbálok. Harapási kísérletemet kellő méretű pofonnal honorálja. Fájdalmasan nyögök fel, de még mindig nem hangoskodok. Érthetetlen, hiszen nekem lenne szükségem segítségre. De hát mit csináljak, ha nem vagyok egy sikongatós fajta. Némán küzdök.
Tenyere azonban félig megsüketít. A Bigben nagyharangja kongatja a hajnalt a fejemben.
~Baszki! Baszki! Mekkora tenyere van ennek?~ Magamban méltatlankodom, ujjai vége vörös hurkát mar álkapcsom végére, fülem alá. Jobb arcomon ott marad tenyérlenyomata. Szuper! Majd veszek róla ujjlenyomatot.
Gyilkos indulat tesz róla, hogy teljes gyűlölettel mérjem végig az arcát. Visszafojtott indulatról regél a hangja, ahogy rám szól, maradhatnék-e már nyugton… Nem mozdulok, most már minden energiámmal azon vagyok, hogy kemény ülést biztosítsak neki. Fogytán a levegőm, egyre nehezebb megtartanom a távolságot, hogy tüdőmnek légzésre biztosítsak helyet. Csak tekintetemben bukkan fel a ki nem mondott kérdés: Mi a francot akarsz?
Sejtem miért jött. Csak arra nem gondoltam, hogy ez már ezen az éjjelen megtörténik. Reméltem, lesz annyi lehetőségem, hogy másnap visszacsenjem, amit elcsakliztam. Olyan szép lett volna. S akkor talán észre sem lett volna véve a kis kamikázé akció. Na igen… erről jut eszembe. Valóban az volt. Épp annyira öngyilkos küldetés. Bevallom gyorsan magamnak, hogy igazából nem is reméltem, hogy ennyire értékes adatok lesznek azon a kütyün. Néhány bizalmas telefonszámra tippeltem, egy-két sms-re, talán valamennyi dokumentum másolatra. Sokkal több van rajta, mint hittem.
Na igen… de talán éppen ezért, jóval hamarabb kezdték el keresni. Mivel csak én voltam a szobában, nem volt nehéz összerakni, ki fújhatta meg. Az ügynökség meg szívesen kiadta a címem. Puzzle kirakva, jöhet a megoldás. Jó lenne túlélni.
Könnyek gyűlnek szemeimbe. Nem annyira a riadalomtól, mint inkább a levegőtlenségtől, de némi fintorgással átrendezem olybá a képem, a lovas hadd higgye, hogy bemajréztam tőle teljesen.
Így hát a felszólítására csak biccentek, kellően rémült képet vágva, engedelmesen „elernyedve” alatta, megadóan pislogva fel rá. Közel hajol. Már-már arra merészelek gondolni, hogy mindjárt lesmárol. „Rettegésembe” némi meglepettség, döbbenet is vegyül. Lehet még sem azért ül rajtam? De… Szavai nyomán kirajzolódik a kép, sejtésem beigazolódik. Robie fiú küldte rám. Elégedetlenül nyögök egyet, és ezzel el is veszítem a tartást. Szerencsére ekkor gondol épp arra, hogy súlyát elemeli kissé a gyomromról. Újra lélegzek. Nagy korttyal szívom be a levegőt, s ezzel együtt az illatát is.
  - Milyen… másolat?
Nyögöm és teszem az értetlent. Elhitetném vele, nincs semmiféle másolat. Bízhat bennem, nem vagyok egy lángész. Eggen… ha az lennék, akkor nem nyúlom le a kütyüt, ugye?
- Véletlen hoztam el…
Súgom meg neki az első kigondolt verziót. Az iPad úgy pihen a táskámban, ahogy elhoztam. Nyoma nincs benne a feltörési kísérletnek, annak, hogy akár csak elővettem volna a kis pirosból.
A bociszemű megszólításra hatalmasat pislogok. ~Az barna Te idióta!~ Vágom neki a választ gondolatba, hiszen a barna egyáltalán nincs pariba az én szemem színével. Na jó… erősen meghatározhatatlan az a zöldes-szürkés-kékes szín, mellyel a világra tekintek. Most éppen rá. Kezeimet keresztre feszíti, a fejem két oldalára. Kedvem lenne újra alárúgni. Még sem teszem.
- A táskámban…
Lehelem el, némileg közbevágva, hogy aztán utolsó szavaira megdermedjek kissé. Talán csak nem akar megerőszakolni? Elmerengek a lehetőségen, és odajutok, hogy de. Képes lenne rá a fickó. Újra felötlik bennem a rúgkapálás gondolata, de valamiért félretolom. Nagyot nyelek, tekintetemet belefúrom az övébe, nagyon-nagyon, alig láthatóan, elmosolyodom. A hangom is változik, most mástól suttogó, némileg rekedtes. Tudom, hogy ettől vadulnak meg a pasik.
- Beszéljük… beszéljük meg…
Időt akarok nyerni, lehetőséget, mert aki időt nyer, életet is nyer.
Valahonnan a tudatom hátuljából előugrik egy kis vörös dög, a vállamra ül, és a fülembe duruzsol holmi narkóról, meg piáról. Igen, jó lenne. Kéne, szükségem lenne rá. Távolból dereng fel Derek hangja: „Ne tedd!” A tekintetem a félisten arcán svenkel, megpihen mozgó száján. Túl közel van, csábítóan közel…
Már-már rajta kapom magam, hogy azon merengek, meg kéne kóstolni…
 

megjegyzés, vagy amit szeretnél

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Csüt. 20 Szept. 2018, 14:00

Axe & Rich


Testszkanderozunk. Billegek rajta, mint egy keljfeljancsi. Elüldögélek, akár csaphatnánk egy pikniket, ő lehetne a pipihúsi, én meg mondjuk hozom a kolbászt a partyba. Szerintem van rá esély, hogy meg tudnánk egyezni ebben a dologban. Bőrének forrósága jelzi, hogy azért csak lázba hoztam, még akkor is, ha ez csak az izgalom lázongása. Gondolom, hogy nem lepik meg sokan éjszaka, hogy randira hívják és felvéssék a kis fejébe, hogy szét fogják kefélni, mellé nekem bőven elég ha csak én élvezem, nem baj, ha közben sikongat és könyörög, hogy ne tegyem. Sőt mi több, lehet még izgatna is egy kicsit az esemény.
A gondolatok biztos versenyt futnak a fejében egymással, agyalgat, mi legyen? Hogy legyen? Elmondja, ne tegye? Mi lehetne?
Elemelkedem a hasáról, kifejezetten jól bírta eleddig, lehet a csaj valójában búvár. A torka is lehet talán elég mély. Azt lehet ma még leteszteljük, az is lehet, hogy a fegyveremmel. Nem, nem azzal.
Csak a testbeszédére tudok alapozni, mert az arca homályba vonul, főleg, mert a vonásai nem nyitott könyvként feszülnek pillantásom tüzében. Megmoccantom a csípőm a hasán, imitálom, hogy mire is gondolok, megdörzsölöm a farmerom anyagát a takaróján.
A milyen másolatra elhúzom a szám, még az orrom is meggyűrődik, ahogy kedvesen rávicsorgok, de leszedem a hülye fejét, ha kamuzik.
- Hülyének nézel, bazdmeg? - véletlen hozta el a hálójából? Azt mégis hogyan? Ó, olyan, mint az enyém, nicsak, dicsak, jól elrakom. Ez a nő vagy tök hülye, vagy engem néz annak.
Rámarok az állára, lefeszítem a fejét, még közelebb hajolok. Elkapom a pillantását, ami a számra téved, felrohan a szemöldököm. Komolyan? Legyen. Zárjuk le, dobj nekem mindent át, ami kell és dugjunk egy jót, hiszen a csaj kurva jól néz ki, amit eddig látok belőle.
Milyen sikongatás lenne, ha megcsókolnám. Eleresztem a gondolatot és lerázom, most, még.
- Ha hazudsz aranyom, visszajövök és ígérem, hogy nagyon nagyon fog fájni, de...- feltolom a felsőtestem a nőéről, nem ülök rá vissza, megtámasztom magam a lelógó lábamon, igaz csak félig. Nem nézek körbe, nem érdekel hol van a táskája, nem vonzza oda a tekintetem, mert a paranoia életre kell bennem, és semmi kedvem elemi ösztönbe csapni át, hogy késsel fejje le a finom húsom.
- Tudod baba, neked sokkal jobb, ha én jövök vissza, mert...- elengedem a jobbommal, mutató ujjam a szájáéra siet, onnan le az állára, majd a nyakára.
- Ismered a nagy feka testőrét? Bobby Boyt, na... hüm. - mélyről jövően felmorgok, mint aki értékeli a helyzetét.  Ha ő jönne el hozzá beszélgetni, akkor nem sok esélye lenne. Túlélni. Bobby nem egy jó fej alkat, ő inkább egy vadállat, imádja, ha a nő sikongat, ellenáll, tekereg és leszögelheti. Hallottam erről egy sztorit, azóta forog a gyomrom ettől. Ténylegesen odaszögezte, lemetszett róla ez meg azt.
Úgy lépek le az ágyról, hogy a kezem a füle mögé fut, ráfogok és húzom magammal lefelé az ágyról. Ha nem jön, akkor lesz sikongatás, kevés dolog fáj ennél jobban így perpill. Nem véletlen büntették a kölyköket anno azzal. hogy a fülüket rángatták.
Kiperdítem a takaró alól, le a szőnyegre, hogy lássam minden egyes mozdulatát.
A zsebembe nyúlok, előveszem a  Spriengfieldet, hogy lássa milyen kibaszott hosszú a kezem.
- Hol a táskád? Add ide szép, ha csak egy olyan mozdulatot is teszel, ami nekem nem tetszik.. igazából adhatnál okot, hogy megtegyem.  - megeresztek egy újabb gonoszkás vigyort. Szemrevételezem a puncit, végre nem egy törékeny, 150 centi picsa, meglehetősen magas, hosszú lábaival eléri, hogy elhátráljak. Ha ért valamilyen közelharchoz, meglehetősen magasra tudna rúgni, sajnálnám kipattintani a térdét.
- Na mókuska, tegyük fel, hogy nem hiszek a véletlenekben. - csenevész mód fogom rá a fegyvert, amolyan játékos skillben, ám 2 másodperc alatt lövöm fejbe, de a kipöttyenő agyvelő ma nincs az étlapomon.
- Tételezzük fel, hogy direkt hoztad el, azt is, hogy a biztonság memóriája megmondja feltörted-e.... - blöff, azt sem tudom, hogy van-e ilyen, de az nem az, hogy nem hiszek neki. Biztos, hogy nem véletlen orozta el, hát ne nézzen már madárnak, vagy ha igen, akkor sasnak.
- Abban az esetben szeretnél valamit mondani? - mesélhet tőlem a hétfejű sárkányról is, úgy felrúgom, hogy a mellei előbb érnek földet bármi másánál.
Kivárom, hogy megmutassa hol a táskája, remélem nem lent a nappaliban, nem vonatoznék le, de esetleg többet is láthatnék belőle, miért is ne?
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Csüt. 20 Szept. 2018, 16:33
Rich & Axe


Nem néz ki erőszakolónak, még is felmerül bennem a kétség. Vagy mondhatom úgy is, erős a gyanúm, hogy nem finomkodna. Még sem egy gyilkos ösztönű pasas, hiszen akkor már holtan hevergetnék, vérembe fagyva. Időt húz, mintha csak esélyt akarna adni. Szándékos? Véletlen? A jó ég tudja! Hiszen, simán szétverhetné a fejemet, még ha ehhez nekem is lenne néhány szavam. Most már. Néhány perccel ezelőtt semmiről sem tudtam volna még. S miután már jobb létre szenderültem, hát simán átkutathatná a kéglit. Még sem koszolja össze a kezét a véremmel. Az a pofon is amolyan figyelem elterelés volt, tanácsadó jellegű. Más dolog, hogy nem az a fajta picsa vagyok, akinek ez kell. Ha engem ütnek, azt általában azért teszik, hogy ne tudjak nagyobb kárt tenni. Öhm… lehet, hogy ez most nem egészen egyértelmű. Ám legyen, belemegyek a játékba. Úgy sem tehetek mást, hiszen ez a feladatom. Felvenni valakinek az álarcát. Tény, hogy veszélyes játék. Halálosan veszélyes. De ezt vállaltam. Kérhetnék kimentést is, az ügynökség megoldaná. Miért is nem akarom még?
Elfintorodik. Nem veszi be a mesét. Na igen, eléggé hihetetlen is. Tök véletlenül egy hót idegen tárgyat… pedig de, akár lehetne is. Mondjuk, ha a kis feketével megyek és nem a kis pirossal, akkor akár rá is foghatom, hogy a színe miatt… Így már más a leányzó fekvése. Gondolataim száguldásba kezdenek, kell a második variáció.
  - Pénz kell…
Lehelem, de morgása elnyomja szavaim erejét. Persze, hogy hülyének nézem. Naná! Ha nem nézném annak, nem mernék vele baszakodni. Elhiszem neki, hogy fájni fog, ha vissza kell jönnie. Már csak az a kérdés, kinek fog fájni? Kinek fog jobban? Mert ugye, az érmének két oldala van, s bizony egy viking félistent is érhetnek meglepetések. Egyelőre nem játszom ki minden ütőkártyámat, ott még nem tartunk.
Bobby Boy említésére azért némileg megrándulok. Tökéletes reakció a fickó neve hallatán. Akarva sem csinálhatnám jobban. Hallottam már róla. Láttam is… Ismerem a pillantását is. Éhes, ragadozó tekintet. Nem szeretek ránézni sem. Egyet szeretnék vele kapcsolatban. Beletolni a hasába egy kilenc milliméteres Glock-ot, és addig húzni a ravaszt, amíg van benne golyó. Majd… egyszer…
Helyet változtatunk. A tarkómra markol, ujjai közé bújik a fülem. Tudom, ha nem mozdulok szinkronba vele, letépi. A csuklójára fogok, hogy ne tudja rángatni. Nem kell, hogy fájdalmat okozzon, engedelmesen felállok vele.
Aztán farkasszemet nézek egy stukkerrel. No lám, épp csak az imént gondoltam egyre.
- Jó nagy pisztolyod van!
Dicsérem meg, megengedve magamnak hozzá egy kínvigyort. Próbálom életre kelteni az akasztófahumoromat. Felé mozdulok, hozzá simulok, elválaszthatatlan társa leszek, testének meghosszabbítása. Kérdésére a tekintetem a hálószoba ablakkal szembeni fala felé rebben. Gardróbszekrény üveges ajtaja vetíti vissza kettősünket. Szép pár vagyunk. Ő talpig feketében, szőkén, böhöm nagy stukkerrel, én napbarnítottan, kissé kócos hajjal, fekete selyemből készült, combtőig érő, kombinépántos, csipkés hálóingben. Szemezhetünk egyet a tükörben, majd egy fejjel magasabb nálam. A bajba jutottak, megbocsátásért esdeklő pillantása, és egy mosolyként funkcionáló vigyor a képemen.
- A szekrényben van a kis piros…
Arra felé lépnék, remélem követne. Csuklóját fogom, míg az ő keze félig tarkómra simul. ~Szeress még Hercegem! Imádom az erős férfiakat!~ Magamban röhögök. Vagy a kisördög a vállamon? Egyre megy.
Az üveges ajtó mögötti egyik polcon, derék magasságban bújik meg egy bőr, matt piros aprócska ridikül. Nem sokkal nagyobb, mint a gyomrában rejtekező iPad.
Felpillantok rá. Keserűvé görbül a szám sarka, van bennem némi csalódás, ahogy a hangomban is, mikor halkan visszakérdezek.
 - Megtennéd?
Vajon tényleg képes lenne hidegvérrel lelőni az orrom előtt lengetett stukkerrel? Hogy megverne, ha úgy alakulna, arról kétségem nincs, hiszen csak nem régen ütött meg. Még mindig sajog a helye, s jól sejtem, hogy pár napig fog is.
Elhúzódunk kissé egymástól, elengedem, ő is engem. Mód nyílik rá, nyitom a tükörajtót, felfedem a polcokat. Automata kapcsolja a lámpát, fény vetül ránk. Az akasztós rész egy másik, kevésbé tükrös ajtó mögött rejlik. Természetesen a saját fegyveremet nem itt tartom, az jobban el van dugva. Felé tekintek, az arcát nézem, meg néha a pisztoly sötéten ásító csövét. Két ujjal csippentem elő a pöttöm táskát, hajtom fel a fedelét. Úgy tartom, hogy mindent jól lásson. Még sem adnék neki indokot a lövöldözésre. Két ujjal húzom elő a ketyerét, feléje nyújtom.
 - Nem törtem fel.
~Ennyire pancsernek nézel bazd meg!? Az volt az első, hogy eltüntettem a nyomaimat! Túl éltem egy pár hekker-kurzust.~
- Nem másoltam le. Pénzre van szükségem. El akartam adni, de meggondoltam magam. Holnap visszavittem volna. Vagyis hát… már ma.
Tekintetem elrebben a digitális kijelző felé. Fél négyet mutat. Ma már, máma van már. A kínmosoly visszatér, ahogy közelebb lépek. Semmi fenyegetőt nem teszek felé, csak felpillantok rá.
 - Most akkor… megversz?
~Lássuk, „ki a fasza gyerek”?~
Akaratlanul is elvigyorodom, ahogy a film címe beugrik. Imádom Samet! Ezzel együtt remélem, hogy a mesét is beveszi. Zsaru vagyok, tudom mely testbeszéd mit jelent. El hitetem vele, mert el akarom hitetni, hogy valóban ennyi a történet. A pénz pedig a legerősebb úr a világon. Talán csak a muszáj előzi be kicsit. Ahh! Nekem meg muszáj túl élnem a fazont.
 

Játssz!

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Pént. 21 Szept. 2018, 14:15

Axe & Rich


Lependerítem az ágyról, mint egy engedelmes plüssmackót. Ujjai a csuklóm köré fonódnak, gondolom fél, hogy a füle jön, ő meg marad, volt már példa rá, nem mondom, hogy füleket gyűjtök otthon, de ismerek olyat, aki szereti hazavinni az áldozatok bizonyos részeit. Erről jut eszembe, hogy múltkor náluk vacsoráztam… Kicsit elfog a hányinger, de szerencsére van mivel foglalkoznom, így nem csandázom össze a nő szépséges szőnyegét, pedig biztos irtó puha lehet a talpa alatta, míg én összejárom a mocskos cipőmmel, de én egy műteremben lakok, csak éppen lószaros gumucselló nem található meg benne, vagy még az is simán lehet, meg az is, hogy lefestettem.
Mély sóhajjal engedem át magam a nő kamuáradatának. Teste ugyan ne beszél hozzám elzárt ablakzsiráf, nem is nagyon lapozgatom, tudjuk jól, hogy a papír végletekig fájó sérüléseket tud okozni.
Előbányászom a stukkerem, na nem akarom én itt lepuffantani, azt szeretném, hogy az este gyorsan véget érjen, ő adja oda az almást, én elhúzzak, nem akarom, hogy összekarmoljon, megüssön, elboruljon amúgy ép és tiszta agyam. Akkor aztán lesz ereszd el a hajam. Elkerülném, mert én egy kibaszott pacifista vagyok.
- Mindig azt hallgatom a nőktől, hogy a méret nem számít, szóbeszéd, mi? – elvigyorodik. Mi a faszom? Min vigyorog? Alapjáraton végig tekintenék most magamon, lent van a sliccem? Mondjuk, akkor máris más értelmet kap a bók, mert az tényleg jó nagy, a szájába lehet, be sem férne, mondjuk belepróbálnám, de ez egy harapós szuka, látszik rajta. A szemöldököm felszánkázik a homlokomon. Mi a picsán nevetgél ez itt nekem? A nőn a félelem apró jeleit sem látom, olyan laza, mintha éppen szarni indulna és olvasnivalót keresne. Hogy a gecibe van ez? Én ide betörök, ha kell embert is ölök, pisztolyom van és morcos arcom, a hasam is kigyúrt, azt mondjuk, nem láthatja, de a karom igen, meg a combom, szóval nem vagyok egy hupikék, hogy rajtam nevetgéljen. Lehet elkenődött a sminkem?
A gardrób felé pillant, én ezt sem teszem csak periférikusan. Ha ez a nő itt kuncorászik nekem, akkor valamit tud. Ha csak nem bolond, de nekem senki nem mondta, hogy elmeroggyant lenne. Attól még mondjuk simán. Kinézetre őrült nők ketrece, kicsit összegyűrte az ágy. Egy whiskyvel szebbnek látnám. Jó lássuk be, hogy nem ronda, a segge jó kerek, a csöcsei sem utolsók, kelbimbó… Oké, kapjam már magam észhez,
Meglódítom a gardrób felé. Piros? Mi a faszom? LeClaire, is egy buzi? Mondjuk még rám nem moccant, szóval tőlem akár lehet faszbarát is, pont nem érdekel, amíg nem kell néznem és foglalkoznom vele.
- Okosan, anya. Az első rossz mozdulatra hátba lőlek a picsába. – sejtse, hogy nem viccelek, de minden mozdulatát szemmel… faszom. A nagy sötétre villanó világítás elvakít egy másodpercre. Mire tisztul a kép a csaj még kotorászik. Közelebb sétálok, de maradok ütő, rúgó, harapó távon kívül, a nővel valami nem stimmel. Vagy teljesen hülye, vagy túl vakmerő, vagy nem fél tőlem kicsit sem, Loppal ellenőrzöm a sliccem, nem lóg ki a pöcsöm sem. Oké, itt valami gebasz terjeng a levegőbe.
A mobileszközért lépek, nyújtom a balom, hogy elérjem, kirántom az ujjai közül, a nadrágom derekába tűzöm, a fegyvert végig a buggyant tyúkon tartva.
- Leszarom, kedvesem. Nálam okosabbak majd tudják, tőlem aztán neki eshettél volna kalapáccsal is. – unottan vállat rántok. Akinek kell, majd tudja, én ma csak visszaviszem, de nem lepne meg, ha az ajtóban LeClaire, egyik embere váltana le. Valaki ezt le fogja verni ezen a bolondon az teljesen tutiziher.
- Ki a faszomnak akartad eladni? – tényleg hülyének néz, hát eszemfaszom megáll. Akkor ez a punci nem tudja, hogy kicsoda is az emberünk, nemhogy nem tudja, de nem is sejti, csak betévedt lopni. Oooké. Nekem mindegy. Van pár kamera a házban, biztosan ellenőrizték, így jutottam el hozzá is. Illetve a nagyok és okosak, én csak címet kaptam.
Végigmérem kissé félre biccentett fejjel, kezemben még a pisztoly, igaz nem rá fogom, mert már elzsibbadt volna a kezem, hanem a combom mellett lógatom.
- Takarodj a szoba közepére. – megfelelő távolságban mindentől. Remélem, a bugyijában nem hord nuncsakut, kinézem belőle, az este folyamán másodszor mosolyog itt nekem, hát beszarok.
Újabb vigyorgás. Oook. Ez a nő tervez valamit, amellett, hogy kikurt gyanús az egész, nem vagyok én teljesen fasz, a pszichológiai kiképzésem nem hazudik és a 4 éves festő karrierem sem, ott aztán minden vonása külön él az embernek.
- Térdelj le tündérbogár, de íziben, ne kelljen kétszer kérnem, mert ma csak egyszer vagyok türelmes. – piros pont nekem, hogy nem lőttem térden, az gyorsítaná az ügymenetet.
- Az uram és parancsolom, kér egy darabot a tolvajból, melyik testrészed ajánlod önként és dalolva? – ez persze oltári nagy kamu, de egyszerűen idegesít, hogy a csaj nem fél, kezdek veszíteni a nehézfiú imidzsemből, hát nem sajnálatos?
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Hétf. 24 Szept. 2018, 09:20
Rich & Axe


A méretek… fel nem foghatom miért jár a pasiknak állandóan ezen az esze. De hát ez van, ezen jár, és ez mozgatja a világot. Mert ettől zsong be mindenki. „Nekem nagyobb a farkam, az autóm, a nőm melle, a villám, a jachtom, a bankszámlám!” erre megy ki minden játék. Drog-üzlet, hekkelés, zsarolás, ember-kereskedelem, pénz, pénz, pénz, kis és nagy játszmák minden felé. Az unalomig lehetne sorolni. Már nincs benne semmi izgalmas. Így aztán a megjegyzésére elhúzom kissé a számat, de mivel épp a gardróbban kotorászok, neki háttal, hát ezt nem látja. Pasik…
Előszedem az iPadot, megfordulok, felé nyújtom. Kezd frusztrálni, ahogy a stukkerrel hadonászik. Le kéne csapnom, mint valami legyet a falon. Nem lehet, és ezt pontosan tudom. Teljesen oda lenne az álcám. Bár lehet, így is odalesz. Túl kéne ezt a helyzetet élnem. Nem, és nem tetszik a hangsúlya, ahogy megfenyeget, de ettől még próbálom lazára venni a dolgot. Talán, ha nem látja rajtam, hogy majrézok tőle, ő sem veszi komolyabban, mint kéne. Hátba lőhetne persze, könnyű célpont lennék. Szép, formás hátam van, csak enyhén izmosított, ami nem tűnik fel senkinek. Ahhoz legalább is, festőnek kéne lenni, vagy valami extra képességű személyi edzőnek, hogy a megfeszülő izmok mozgása feltűnjön a finom bőr alatt. Mert mit tagadjam magam előtt, befeszülök, mint valami idegrángatott hal. A görcs szép lassan kezd kialakulni a gyomromban. Bassza meg! Valahogy nem érzem úgy, hogy jól fog alakulni ez az éjszaka.
A kérdésre vállat vonok. Kinek is? Hát nem oly mindegy. De valamit csak ki kell találnom, mondani valamit, ami beleillik a sztoriba.
 - Egy zálogosnak.
Van belőlük bőven. A pénzből meg tényleg vehettem volna némi szert…
Nem, azt még sem. Megígértem, hogy leállok. Megígértem…
Mantrázni kezdem magamban a szót, mintha belekapaszkodhatnék, mintha ez húzhatna ki az oltári szarból, amelybe fejest ugrottam, mikor nem igazán átgondoltam emeltem el az eszközt. Hiszen, sejthettem, hogy keresni fogják, még ha arra nem is gondoltam, hogy ennyi használható infó lesz rajta. Jó… ismerjük el, baromi nagy hülyeséget csináltam, és most csak örülhetek, ha…
Lefagy rólam minden érzelem egy pillanatra, jéggé dermedek. Íriszeim a félisten arcáról a stukker csövére futnak. Nincs kétségem. Magamban mordulok csak egyet. A rohadék kis vörösbőrű genya, hülyére röhögi magát a vállamon. Ez az a pillanat, amelyben már nem bírom tovább palástolni a félelmemet. Megrándulok, fény lobban a tekintetemben. Mozdulok, arra amerre intett. Két, három apró lépés a nem túl nagy szobában. Majdnem az ágy mellé érkezem. Úgy fordulok, hogy végig szemmel tarthassam, most már nem mernék neki olyan nyugodtan hátat fordítani.
Míg engedelmeskedem az újabb felszólításnak, és letérdelek, a fejemben fénysebességgel száguldanak a gondolatok. Mit tehetnék? Azt hiszem, nincs már semmi ütőkártya a kezemben.
Persze, eljátszhatnám az öngyilkos önfeláldozó zsarut. Nekiugorhatnék, hogy aztán a levegőben szállva kaphassam telibe a golyót, mely örökre véget vetne minden kínomnak. Játszhatnám a hőst is, és majd odaátról kiabálhatnám vissza, hogy mekkora „fasza gyerek” is voltam. Na persze.
Érzem, ahogy az adrenalin elborítja az agyamat. Karjaimat kicsit emelem, könyökben hajlítva, mintha csak fel akarnám tenni a kezemet a fejem fölé, mint a filmekben. Tenyerem függőlegesen állva, felé fordulnak, de vállmagasságban állítom meg őket.
 - Gondolom, egy hajtincs nem elég…
Lehelem el alig hallhatóan. Nem vagyok normális, hogy még ebben a helyzetben is poénkodni próbálok. Már nem is tudom, hogy a túlságosan nagy adrenalin lökettől, vagy az elemi félelemtől-e, de úgy remegek, mint a nyárfalevél. Alsó ajkam kissé beharapom, szemeimet alig láthatóan elfutja a könny. A gardróbból kiszűrődő fényben szürreálissá válik a kép. Sóhajtok.
 - Tehát… még is csak megölsz…
Másként hogyan is vihetne el belőlem bármit is LeClaire-nek?
Látom magam, ahogy oldalra vetődöm, begurulok az ágy alá, menet közben tépem le az aljára ragasztott glockot, és az ágy matracán keresztül lövöm szitává a fickót. Ám a képzelgés csupán egy szívverésnyi ideig tart. Tudom, hogy nem teszem meg, hiszen el sem érném az ágyat, ami még szinte egy rendes lépésnyire sincs tőlem, és már is a másvilágon lövöldözhetnék.
~Találj ki valamit Marie, találj ki valamit! Túl kell ezt élned!~
Semmi, de semmi nem jut eszembe! A félelem egyetlen göcsgombócba gyúrja a testem. Megrándulok, kezeim reszketnek, még mindig magam előtt tartom őket. Most magam felé fordítom a tenyereimet, könnyek csordulnak ki a szemeimből, és mint egy őrült, elnevetem magam. A nevetés mélyén tömény hisztéria és rettegés. Felpillantok a fickóra.
 - Legalább… a neved mondd meg, mielőtt lepuffantasz…  
Micsoda hülye kérés. Miért is mondaná meg? Nem fogja. Fejet csóválok. Még mindig nem hiszem el, hogy ez történik.
 - Mielőtt megölsz… adhatnál még egy órát… még utoljára…
Egy kis drog, pia, szex… aztán lesz, ami lesz… ha itt ér véget, hát itt ér véget.
De aki időt nyer… az talán…

Valószínűleg, totál megőrültem.
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Szer. 26 Szept. 2018, 16:15

Axe & Rich


Elraktározom a kincset, nekem szánja, jöhet. Visszaperkálom annak, akié, letudva egy szívesség és máris van egy üres helyem a bankban. Ha, és mivel ismerem a fuszeklit, biztos vagyok benne, hogy még fogok neki melózni, kivéve, ha megölöm ezt a bigét, mert azt ugyan nem mondta, hogy nem tehetem, mégis azt  hiszem nem lenne boldog, tekintve, hogy nekem az sem dolgom, hogy a punci hazudik vagy sem? Le is szarom, nekem csak jó, ha egy ilyen alak, mint LeClaire sittre kerül, vagy a föld alá, az mondjuk, egy kicsit jobban feküdne amúgy is érzékeny gyomromnak.
Rühellem a fajtáját, nem is olyan régen rá vadásztam volna, faszom POLICE felirattal a hátamon, hogy totál legálisan basszam fejbe egy golyóval. Persze, most neki puncsolok, hogy ugyan már ne köpje szét a nevem a világnak, mert nem szeretnék én lenni az, aki alulról rágcsálja az Ibolyát. Főleg, mert a kurva zombi keltők még csak a filmekben léteznek.
Ha lehetek őszinte, és már miért ne lehetnék, legalább önmagamhoz, akkor be kell látni, hogy fáradt vagyok, gecire. A csaj meg löki itt a sódert nekem, ha rizsa lenne, legalább jól lakhatnék.
Unottan intek felé a fegyveremmel.
Figyelem karcsú alakját, izzó energiáit, azt, hogy miben ólálkodik, hiszen egy másodperc alatt ütök lyukat a kis testébe és még csak nem is úgy, ahogy ő azt szeretné.
Zálog, mi? Kapott volna érte 5 dolcsit, de ezt ő is erősen sejti, meg azt is, hogy a rajta fekvő információ lehet megéri a milliószorosát, de nem baj, mit nekem elmélet, meg mélázás? Telibefosom.
Igazából itt sem kéne lennem, de a cucc nálam van és engem elpörget egy másik irányba a kérdés, hogy a luvnya valóban nem nyomta-e fel? Mert, ha esetleg mégis talán igen, akkor én is kérem a faszom jelszót, hogy megnézzem nekem mi lenne használható. Még az sem kizárt, hogy minden. Későbbre jól jöhetne, amikor újra magamra húzhatom az igazság köpenyét és nem csak a festő köntöst. Milyen szexi is az.
Engedelmesen ereszkedik térdre, ezt már szeressem, kérem, ezt már igen. Nem kérdezget, nem vigyorog itt nagy boldogan a tudnám mi a tökömre, amikor senki még csak viccest sem mesél neki. Pedig én alapjáraton humoros fazon vagyok, na nem amolyan színpadra kiállós és másból gúnyt űzős, de az is menne, nekem mi nem?
Ma morconába öltöztem, kéjgyilkosba, olyanba, akiről el kéne hinnie, hogy ugrubugri gyorsan szíven kínálom egy skullóval, és nem tudom, hogy mi volt az imént még oly szórakoztató, de nekem is elmesélhetné, lenne kedvem kuncorászni, csak éppen nincs min. Nyilván én látom rosszul, hogy egy feketébe öltözött muki betörint iccaka, még pisztolya is van, a kedve is hullámzó, és nem kell tőle félni. Mifaszom Piroska? Megszelídítetted a farkast? Agyrém.
- Kislány, kezeket tarkóra! – még a végén itt szórakozni kezd vele, én meg nem ma jöttem hathúszassal a falvédőről. Láttam én már nőket úgy harcolni, mint a hétördög, egy a vállam is majdnem eltörte, neki finomabb szerkezet volt az orra, de mindketten sikoltoztunk.
Ez a nő meg nem ömlik össze, nem könyörög, nem ígér fűt, fát, egresbokrot, csak finoman figyel, mint pók a sarokból, esküszöm a hátamon versenyt futnak a borsó szemek, pedig még csak húvelyest sem ehetek. Hát ez akar tőlem valamit. Lehet engem, nem lenne meglepő.
Betalálok a darabolós poénnal, mert végre azt látom, hogy félni kezd, vagy csak fázni. Lepillantok csupasz melleire, amit nem sokat takar a mucikás hálóing, nagyot nyelek. Anyámfasza.
Hujuj, de valakinek, de jó idomai vannak. Mond csak, néni, nem térdelsz közelebb? Előrántom egy másik fegyverem és meg sem halsz, ha a szájpadlásodra lövök.
Vagy mi?
- Hajtincs? – elröhhintem magam. Komolyan? Parókád nincs húsibogyó? Mert akkor azzal is ellenék, magammal viszem, még benézek valami bárba hazafelé, lelöttyintek egy jóféle rumoskolát, és táncolok egy kört.
Felszalad a szemöldököm, menten leesik a hajtövemben.
- Megölni? Hát nem csak hullából lehet darabolni, nem nézel elég gyilkoselméket, meg szieszájt! – Rosszallóan ciccentek felé. Élőről sokkal jobb vagdosni, hangosabbak a sikolyok, jobban lehet élvezni, és mellé én szeretem, ha meleg a hús, amikor beleváj a vadásztőr.
A nő meg rohamot kap, igaz röhögőt. Nem szívlelem, én már látom, hogy nem leszünk öribarik, hát nem ura a testének, csak azt remélem, hogy nem csorgat maga alá, mint az ördögűzőben.
Hujuj, van ám baj bőven, elhátrálok kicsit, kilesek az ablakon a függöny takarásában. A bige meg sírva, röhögve vergődik nekem. Lehet kiborult a bili. Eddig bírta a fene nagy önbizalma, pedig teste, mint egy gazelláé, oly ruganyos, a végén kedvet kapok levadászni.
Újabb döbbent nézés. A nevem?
- Egy, senki nem mondta, hogy lepuffantalak, az dögunalmas. Kettő, randira ne vigyelek el? – szabad kezemmel megvakarom a homlokom. Jóvan’ kezd ez alakulni, csak nem úgy, ahogy én azt szeretném. Ezt lehet nem vártam volna meg, mások tuti kivárják, míg lelépek és aztán csandáznak a wcbe, vagy a zuhany alatt hugyozzák magukat össze.
- Mire? – nyekkenés a hangom. Mi a picsa van? Most ez valami utolsó kívánság? Mi vagyok én, bazdmeg börtönőr? Homárt ne szolgáljak fel? Hát jó, ez kezd nekem nem tetszeni, de a figyelmem nem lankad, gyanús, és ami gyanús, az gyanús, így ennyi. Édes jó tanítómesterem mindig azt mondta a nők alapból nem lacafacáznak, bevetnek mindent, könnyeket, a testüket, a nedves ölüket, hú de szépen fogalmazok itt a nagy sokkban.
- Mucika, mondta, hogy nem belezlek ki, maximum elviszek egy ujjad, manapság már a segged is simán kitörlőd 4 ujjam, majd jó fej leszek és nem a hüvelyket nyisszantom le. – próbálok egy kicsit azért egyezkedni, hogy biztos, ami ziher értse, hogy nem akarom én elfolyatni a vérét nagyon, rá a szép szőnyegre, de azért csak jó lenne, ha esne neki, hogy köthetünk mi akár még üzletet is.
- A kisujjad? Mit szólsz? – hangom már-már kedves, kérlelő, még egy hajszál és átcsapok gügyögőbe. Jézusszentereje, ments ki innen!
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Csüt. 27 Szept. 2018, 14:06
Rich & Axe


Faszom szar helyzet. A felszólításra szép lassan tovább emelem karjaimat, majd kissé hátra, hogy tenyereimet a saját tarkómra tudjam fektetni. Milyen jó is lenne, ha most lenne egy titkos tartó a lenge hálóingem alatt, fent a tarkómhoz közel, ahonnan egy aprócska pengét lehetne előbűvölni. Miért vannak a filmekben ilyen kutya közönséges megoldások a hasonló helyzetekre.
Itt térdelek, nézem a félistent, és őrült sebességgel elemzem a helyzetemet. Sok elemeznivaló persze nincs rajta. A hajtincs ötletén mind a ketten derülünk. Rajtam nem látszik annyira a jó kedv. Sejtettem, hogy nem lesz elég a felajánlás. Meg is rándul a szám széle, amikor a közkedvelt sorozatokat említi. Belesóhajtok.
- Minek nézném? Élem az életet.
Eggen! Nem kell annak krimi sorozat, aki testközelből láthatja, miként is küzdenek a zsaruk a rossz fiúk és lányok ellen. Következő mondatában némi bizakodást hint el, nem kíván megölni. Igaz, így sem sokkal jobbak a kilátások. Mire az ember lányát megszabadítják akár csak a kisujjától is, az sem kevésbé fáj. Elfintorodok, majd akaratlanul is némi mosolyra rándul a szám. Nincs ebben semmi vidámság.
- Hát…
Meghúzom a vállam. Egy jó kis randi épp beleférne. Akár vele is. Gyanítom egy kufircnál többre nem tellene tőle. Nem hinném, hogy az a tartós kapcsolatos fajta, főleg nem egy magam fajtával. Mármint, akinek most hisz.
Basszus! Már magam sem tudom ki is vagyok valójában. Hiszen én sem akarnék többet magamtól, mint egy alapos kettyintést! Remek. De azért poénnak jó, még ha keserűvé is válik tőle a szám. Ez mindjárt eszembe juttatja, mennyire szomjas vagyok. Nagyot nyelek.
Végül nyersen adja tudtomra, egyértelműsítve, hogy tényleg nem nyiffantana ki, de a kisujjamra igényt tartana. Magával vinné, de nélkülem.
- Axelle. A nevem, Axelle.
És nem Mucika. Tudom, hogy az olyan fickók, mint ez is itt, nem szeretik, ha az áldozat megmondja a nevét. Az már túlságosan is személyes szitu. Nem tudnak elvonatkoztatni. Persze, ez sem mindig igaz. A korábban éppen általa említett szuper-sorozatokban a sorozat-gyilkosok éppen hogy szeretik tudni az áldozataik nevét, mert később ebből táplálják beteges fantáziájukat. És higgyék el nekem, ha mondom, hogy az élet sokkal keményebb regényeket ír. Persze, nem egy ilyen remekműben van némi túlzás. Olykor elmisztifikálják a rettegett alakok teljesítőképességét.
Próbálok szemkontaktust létesíteni. Már nem folynak a könnyeim, cserébe jó lenne kifújni az orrom. Megszívom kicsit, hogy enyhítsek a kellemetlenségen.
- Gondolom, nem tudlak lebeszélni erről? Pedig jó lenne valami más alternatívát kitalálni.
Sóhajtom el, bár túl sok reményt nem táplálok az ügyben, hogy eláll az ujjlevágási szándékától. A para újra belém költözik kissé. Nagyon nem szeretném elveszíteni semelyik testrészemet sem. Azért persze, megpróbálok alkudozni vele, mert miért is ne?
Közben elszáguldanak a gondolataim. Abban biztos vagyok, hogy LeClaire soha többet nem fog kérni engem az ügynökségtől. Ami nem baj annyira. Az információ már úton van a célállomásra. Meglátjuk mi lesz, lehet vissza is fognak hívni. Ám az is lehet, hogy nem. Az is lehet, hogy továbbra is Robie fiút kell majd megkörnyékeznem. Ez esetben nem lesz éppen könnyű dolgom. Talán jól jöhetne, ha a pasas egyik emberét tudnám kicsit irányítani, a vele kapcsolattal a magam malmára hajtani a vizet. Nem egyszerű, de hát semmi sem az.
Visszatérek elmélkedésemből a szobába, és megint csak a fickóra nézek.
~Miért vagy ilyen vonzó, basszus?~
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Pént. 28 Szept. 2018, 10:33

Axe & Rick

+16


Kezd ez átcsapni valami burleszkbe, igazából más semmi dolgom itt, a csaj nem nyitott egy kis alamizsnára, pedig szerintem tudna nekem adni olyan információt, amiért cserébe elhallgatnám, hogy nem volt együttműködő. Nem nagyon, kicsit nekem egyszerűnek is tűnik, mint az egyszeregy, de nem baj nem azért jöttem, hogy lemérjem az IQ-ját.
Igazából én megvagyok, le kéne lépni, agyalgatok, okosan, szépen, összeszedetten, hogy elmondjam-e a puncinak, hogy nekem nem fognak hinni, miszerint ő elemelte egy kütyüt a főkiller orra elől és semmit nem kezdett vele. Az egész geci hihetetlen. Ha pénzre van szűksége Robie fiú több morzsát szórt volna elé, ha letérdel és leszopja istenesen, semmint amennyit ér ez a szar. Már ala nature. Ha meg teszem azt eladta volna a helyi kiskamikázénak mondván, hogy kié, már elhurcolták volna és éppen tórnokharcásat játszva hámoznák le a bőrt a testéről. Visítana, mint a disznó és azt is beismerné, amit soha el sem követett, csakhogy ilyenkor már nem számít. Amikor a megfélemlítés a cél, mindegy, hogy mit mond, ha pedig teszem azt csak a megkínzása, jobb ha semmit sem mond, úgysem vethet neki véget. Slussz, passz.
Rálegyintek, nem vagyok én gyilkos elme, de még csak szám sem. Ha rám gondolt, de ha mondjuk egy tolvaj, megjegyzés; annak geci szar, akkor elhiszem, hogy az élete hugyos torta és nem habos.
Faszért nem megy vetkőzni inkább, vagy kurvának, akkor is megbasszák, csak kap érte pénzt, így is meg fogják, csak máshogy. Nem értem a nőket. Itt van ez is. Jól néz ki, nekem mondjuk nem esetem, de azért egy körre levarrnám, kettőre is, ha jó a szájtechnikája és mehet seggbe is.
Ennek haláltáncaként a nő ráhátaz a randira.
Ne bassz már fel, komolyan. Itt állok a kezemben nem is a pöcsöm, hanem egy kurva Springfield, ő pedig azon agyal, hogy lepippantana. De persze a hiba bennünk van, férfiakban, mi vagyunk azok akik, mindig csak a mamára… akarom mondani a puncira gondolnak. De, hogy ők is teszik csak éppen a másik nemre vonatkozólag, az nem gond. Mi genyók vagyunk, rohadékok, akiknek a vérük lázong, akár egy beltéri buli. Ők meg csak pajzánok.
Megfuttatja a szemöldököm.
- Jól van, csincsilla, beszélhetünk randiról is, egy másik alkalommal, visszajövök nappal, csokor rózsával, doboz óvszerrel. – bonbont nem hozok, csak nőne a segge tőle. Mondjuk… ha bele lehet kapaszkodni, nem ilyen fokhagyma. Nem veszem teljesen poénnak, hiszen lássuk be, hogy ha felnyom a rendőrségen mit mond? Hogy ellopott valamit és visszaloptam? Hagyjuk már. Lehetnek haverjai, akik mondjuk csákmoriszok, de én csak a végrehajtó vagyok, neki nem velem kell ezt lebunyóznia, de… és a de fontos tényező, főleg ebben az esetben, nőből van. Tőlük senki nem várja el, hogy logikusan gondolkodjanak.
- Csodás neved van, édesanyád biztosan nagyon büszkén adta neked a szülőágyon. – most mi a faszomnak kell ezt megosztani velem? Mi közöm hozzá? Ja tudom, hogy rá tudjam vésni a köszönőkártyára, vagy ha így folytatja a sírkövére.
Bámulok rá a hold törte sötétben, odakint égnek a lámpák, vészjósló fénybe vonják az utcát, a függöny meglebben, ahogy hátralépek tőle, nem megyek közel a nőhöz, nem olyan közel, hogy rambinamód rám vesse magát, nem szeretném megütni, még nem.
Jó neki, hogy bemutatkozhat a saját nevén, én már alig emlékszem a sajátomra, 4 éve elvétve használom csak.
Tádám, eljön a pillanat, amikor a bula végre a fejembe pillant.
- Ami azt illeti, kedves Axelle, még köthetünk is üzletet. Te cukimód elmond nekem a kütyü jelszavát és én itt sem vagyok, biztosítom róla Robie fiút, hogy nem nyúltál a cuccához, nem küld hozzád több killert és senki nem kúrja a segged sem rojtosra, valamit nem viszem magammal az ujjad. – ezek a feltételeim. Nem hazudok csak kicsit, de ha nem igazságvizsgáló gép, nem hiszem, hogy szemet szúr neki, ahhoz nagyon perecnek kéne lennie a témában. Másfelől meg a bige csak egy kísérő lány, aki gondolom jó pénzért szajha is, de ez meg természetes.
A lábam mellett lógázom a fegyvert, célara ugyan nem tartok vele, de mire moccanna tenném. Azért jobb félni, mint betojni. Láttam már túl sok csodát. Unottan és ráérősen ráereszkedem a fésülködő asztala szélére, mögöttem a tükör. Nem engedem rá a teljes súlyom, nehogy rám boruljon, egyrészt összetörik a tükör… hét én rossz szex, másrészt engem is összetör. Lehet a csaj meg itt erőszakol meg, miközben elfolyik éltető vérem.
- Dönts íziben, szedném a lábaim hazafelé. – lehet furán hangzik, de nekem is van otthonom, mára még melóm is akad bőven, be kéne fejeznem egy megálmodott festményt, mielőtt kirobban az elmémből és örökre a semmibe vész, sajnálnám, ismerek valakit akit érdekelnek a fura ecsetelések.
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Pént. 28 Szept. 2018, 11:26
Rich & Axe


Felmerül bennem a kérdés, hogy a fickó vár valamire. De mi a jó büdös francra? Akar valamit, ez számomra egyértelmű, és valamiért felmerül bennem a kétely az iránt, hogy valóban a vagdosás tartja még itt. Mi a rohadás kellhet még neki?
Ezerrel pörög az agyam. Lázasan keresem a megoldást a helyzetre, válaszokat a bennem felbukkanó kérdésekre. Az első gondolatom az, hogy kurvára nem hiszi el a sztorimat. Jó, én sem hinném el. A gondolat be is fészkeli magát az agyamba, és ekörül kezdek el keringeni. Na már most, ha nem hiszi el a sztorit, akkor tudni akarja az igazat. A baj ott van, hogy nem igazán van már másik csali, amit odadobhatnék neki, ami sokkal jobb, mint a korábbi volt, ami hihetőbb és elfogadhatóbb. Mi marad? Az igazság.
Viszont ha az igazságot mondom el neki, rohadtul le fog puffantani a böszme nagy stukkerjával. Rohadt élet! Valahogy minden irányból ahhoz a skúlóhoz jutok el.
- Na persze…
Kétkedő szusszanással dobom elé szavaimat. Bizonyára az a fazon, aki rózsát vesz egy nőnek. Főleg egy olyfajtának, mint amilyen látszatra vagyok. Egy prostinak nem szoktak rózsát venni. Vállat vonok. Ez legalább jól esik, kezd elzsibbadni a karom. Tenyerem hűvöse hűsíti a tarkóm. Talán segít gondolkodni is. Lopva lesem meg arcvonásait az alig félhomályban. Az utcai lámpák szűrt fénye, a Hold sápadtsága, és a nyitva hagyott gardróbajtón át kiszűrődő fénypászma élesre rajzolja az árnyékokat. Fázom. Beleborzongok.
- Ja… ott…
Még hogy szülőágy. Anyám a legközönségesebb Marie névvel ajándékozott meg.
Anyám. Évek óta nem láttam, nem is hallottam róla. Gondolom még él, hiszen nem keresett meg senki, hogy temettessem el, vagy hogy éppen vagyonokat örököltem tőle. Bah! Marhaság. Anyám minden pénzt elivott, elnarkózott, elbagózott. Vélhetően most sincs ez másként. Aztán még az is lehet, hogy Jane Doe-ként földelték el valahol. Vállat is vonnék rá. Kábé ennyit törődött ő is velem.
Úgy tűnik alkudozó szavaim egyféle célt érnek nála. Tekintetem követi mozdulatait, ahogy helyet foglal az aprócska, keskeny tükrös szekrényke szélén. Vagy inkább csak nekitámasztja a hátsóját. Figyelek rá, hiszen minden ezen a pillanaton múlhat. Alkut ajánl.
Feltételei igazán kedvezőek. Életben maradok, és a továbbiakban sem akar majd senki sem kinyírni. Legalább is eme partizán-akciómért nem.
Azonban…
A dolognak van egy aprócska hátulütője.
- Nem tudom fejből a kódot… -Bököm ki, tekintetemmel az övét fürkészve, tudva azt, hogy ezzel kerékbe törtem a korábbi mesémet, és elárultam azt, miért is emeltem el az iPadot. - De… megoldható a dolog. Csak le kell mennünk a földszintre…
Na igen. A ketyere, ami helyettem a jelszóazonosítást és a hekkelést elvégezte, lent pihenget egy szekrénykében, elrejtve. A gond ott van, hogy ha a fickó meglátja azt a kütyüt, akkor gyanút fog majd. Rohadt életbe…
- Esetleg… feljebb öltözködhetnék? Nincs túl nagy melegem…
Sejtem, hogy a legkevésbé érdekli a komfortom, de egy próbát azért a kérés megér. Elvégre neki sem célja talán az sem, hogy dögrovást kapjak. Persze, a kisördög megint röhög a vállamon, és sutyorog is a fülembe. Bele is ülteti a frászt. Ugyan, miért kell ennek a fickónak a kütyü jelszava? Mit akar vele? Hiszen csak egy fogdmegember. Egy bérfegyver, akit az olyanok után küldenek, mint én. Az ilyenek nem szoktak alkudozni. Aztán, mire akarja használni a megszerzett információkat?
Most újra végig mérem. Próbálok belelátni, értelmet találni a nagy katyvasz mélyén.
Nehezen akar összeállni a kép, bár egy újabb gyanú fészkeli be magát a gondolataim közé.
~Meglátjuk majd, meglátjuk!~
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Pént. 28 Szept. 2018, 13:00

Axe & Rick

+16


Hátbazdmeg menten felháborodok. Most nem hiszi el, hogy nekem van romantikus énem? Elkerekedik a szemem és a bennem lakó örök kisfiú azonnal fellázad, ha lenne nálam egy machbox most hozzá vágnám. Hogy meri itt kétségbe vonni nekem? Majd lezuhan, mint Toldi malomköve, hogy abban kételkedik neki hozok-é virágot. Na abban teheti, de eddigre én felidgelem magam. Nem lépek a szájába, mert nem ismer, és mert igenis vert belém anyám jó modort, igaz azt is maflással, de aztán valahol el is hagytam. Idejekorán, valahol a gimiben, a focicsapatban azt hiszem, ahol a modoroddal a segged is kitörölhetted, ahogy ez igaz volt később a zsarulétre is, igaz ott nem ártott némi morzsa.
Most valahogy mégis szíven ütne a kétkedése, ha lenne szívem, de ma már dobogott eleget.
- Hát csak nem erre vágynál? – halkan felnevetek, komolytalan. Csaje, nekem jelenleg fegyver van a kezemben, éppen üzletelünk, te meg romantikáznál? Mi lesz a következő, hogy felkérsz egy tangóra? Hitetlenül megvakarom a homlokom a balommal, az a szabad kezem ugyanis. Milyen kedves történet lenne az esküvőnkön. Hogyan ismerkedett meg a kedves pár? Az úgy volt, hogy fegyverrel fenyegetett én meg közben beleszerettem sudár alakjába. Ugyanez tőlem; hát, ahogy ott térdelt, vacogva, mellbimbói átszúrták a puha anyagot, azonnal levetettem a gyűrűméretét. Khm. Igen, akarom.
Végem van bassza meg, az előbb még fel akartam darabolni, most meg valamiért azt érzem komolyan elhívhatnám randizni. Valaki akasszon kolompot a nyakamba.
Pislogok rá, próbálom befogadni a látványt és az élményt együtt. Mondom én, hogy a nők erre vágynak. Legyél velük kikurt erőszakos, pofozd fel, tépd le a ruháját, baszd falhoz, és gyűrd össze, ők meg eléd olvadnak, hiszen a férfiban az állatot keresik, de közben legyél pacsker, akibe a mocskos talpukat törölhetik. Erős, de gyengéd és kussolj, ha 200 euro a cipő, amit kinézett. Öleld át éjszaka, old meg a problémáit, de hagyd érvényesülni és csak heti egy összebújás jár mindezért. Ámbár ha mellé jársz, világgecije vagy.  És közben legyél is, de nem baj, ha néha eltűnsz a térképről.  
Összegezve, csak a gond van velük és a szexen kívül minden másra alkalmatlanok. Ők nem böfögnek, nem fognak és véletlen sem isznak meg egy üveg sört, semmi pajtás nincs bennük.
A gondolatmenet végén felciccenek, ezt lehetne fejtegetni, hajtogatni hajnalig.
Merő gúny két szóban, nekem pedig merül az elem. Kezd az aurám összezsugorodni, komolyan mondom, menten letérdelek mellé lelkizni, kisírhatja magát a vállamon. Hagyjam meg neki a pszichiáterem számát? Vagy mi legyen? Hát a nő olyan, mint a kocsi zúzdából kikerült darabok, széjjelmarcangolt és lélekben összetiport, én pedig tervezem testben, meg ne sajnáljam, mi vagyok én? Máltai?
Hát de tudtam, hogy felnyomta ezt a szart. Most ezzel mégis mi a faszt kezdjek? Na persze lehet blöff, hogy felállhasson, hogy teret nyerjen és időt, de nem hiszem. A nő, érzésem szerint, bizalmat szavaz nekem. Miért???
- Jaj babám, bazdmeg, hát szopatsz engem? – nem tudja fejből mi? Annyira tudtam, hogy megnyitotta. Mi a geci van, ha csak vicceskedtem, cseleskedtem és most azonnal puffantom hasba, hogy csak akkor hívjak mentőt, ha elcsacsogta mennyi másolat van, hol? Kinek küldte el?
Felver a szívem, jól van, mégsem egyszerű kis tolvaj, akkor pedig szenteljünk neki figyelmet.
- Lemegyünk a földszintre és az első dolgom lesz, hogy hátba lőlek, ha szórakozol. Felállni! – hogy én milyen kikurt geci fáradt vagyok ehhez. Már azt hittem mehetek haza, és valójában igen, mert nekem nem dolgom megtudni, hogy mi történt az infóval, az a dolgom, hogy a picsa adja vissza.
Agyamba idézem, hogy van a falon egy tükör, ha kifelé mennénk, a lépcsőnél, mielőtt lelövöm magam.
- Ne punciskodj, kihordasz egy megfázást, mellesleg nekem így jobban tetszel, szkafanderbe nem bújnál? – tetőzik a probléma, nem gyökeret ver, azon túl vagyunk, sokkal inkább ellep. Csakhogy. Ha a bige még nyer egy kőrt LeClair embereivel, akkor lehet elböfögi, hogy elmondta a jelszót nekem is. Nem tűnik nagyon kitartónak az elhatározásai mellett. De csak egy escort, mit várhatnék a fajtájától? Hüm hüm hüm.
- Kifelé, lassan, szépen, okosan.  Kezek szépen összefogva mögötted a seggeden. – intek a fegyverrel, hogy eljött a cselekvés ideje. Noha nem tudom, minek megyünk le, de legalább, ha menekülnöm kell, nem az ablakon keresztül teszem meg, kevesebb az esélye, hogy kitörik a lábam.
Megvárom, hogy megforduljon, szemrevételezem a gömbölyű seggét, formás hátát. Olyan távolságba maradok, hogy ha hátravetődik legyen időm elmozdulni. Jobb félni, mint bepisálni.
- Mondom közben mi lesz. Te megadod a jelszót, én nem kérdezek többet, te sem. Elintézem, hogy ne verjék a szart is ki belőled, cserébe elkerülöd a LeClair klánt, olyan messzire, amit csak elbírsz, nem vállalsz több munkát feléjük és nem állsz az útjába. – halkan beszélek, nem akarom szétkiabálni, de ahhoz, hogy mindketten megúszhassuk el kell hitetnem a megbízóval, hogy a csaj geci hülye, amúgy az is, nem lesz nagy dolog.
-  Ha pedig… - végig terelem a rövid folyosón. – mégis van másolatod, informátorod, és ez kiderül, akkor menekülj, le a világ pereméről, mert csak te leszel gyanús, innen bármi kikerül, és hidd el nekem, tudom, hogy nem lenne szép a halálod. Hosszú lenne, hetekig tartó, csontroppantó. Ez a módi. – unottan vállat rántok, nekem nincs vesztenivalóm, semmi. A dolgom elvégeztem, ez már csak móka és kacagás, meg egy kis segítség nekem, amikor a szükség úgy hozza. Megállok, ahogy lelép az első lépcsőfokra.
- Szépen kérlek, okos legyél, egy hullának nem tudok virágot hozni, illetve… de. – sőt mi több, majd szép lesz a sírján.
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Hétf. 01 Okt. 2018, 11:46
Rich & Axe


+16
Sért a nevetése. Miért is ne vágyhatnék bazd meg, némi romantikára?! Talán mert épp eszkort vagyok? Faszom! Kedvem lenne belerúgni egyet a bokájába. Na persze, mindezt térdelve elég nehéz kivitelezni. Amúgy meg, igenis minden nőnek szüksége van arra, hogy nőként elismerjék. Óh, nem! A pénz, amit az eltöltött órákért kapok, koránt sem az. Az üzlet, és nincs benne semmi romantika.
Fhú bazd meg, de elegem is van abból, amit csinálok! Na nem mintha zsaruként több figyelmet kapnék a pasiktól. Egy egyenruhás épp annyira semleges nemű. Pfff…
Aztán meg, ha felhozza is az ember lánya a romantikát, mindjárt jön a visszavágás: Mi van kisanyám, nem jó a szinglilét? Baszki, nem mindenki akar ám szingli lenni. Olykor a körülmények kényszerítik bele az embert, és simán el lehet ám hinni, hogy a faszom se akarja. Igenis, virágot akarok és bonbont, meg mozi után vacsorát, és az ágyba bújás előtt nem árt, ha legalább még háromszor randizunk valami semleges helyen. Ne, ne hívj a lakásodra, és ne is akarj hozzám jönni. És igen, segítsd le a kabátom, és nyisd ki nekem az ajtót. Mert ilyen romantikus hülye vagyok, csak jól titkolom, mert ma lúzer, aki nem így tesz. Ezt várja el a társadalom. Igaz, mást is elvár, de azért leszbi nem leszek.
Vállat vonok.
A visszakérdésre pedig elég észlelhetően elfintorodom. Úgy nézek ki, mint aki szopat éppen? Jaj, ne! Szívesen vágnám a fejéhez a párnámat. Mindamellett, hogy az egész „elszólással” bazi nagy rizikót vállaltam. Hiszen, mi van, ha nem az, akire tippelek? Bizonyos persze, semmiben sem lehetek. De mi van akkor? Akkor most fog lepuffantani abban a hiszemben, hogy utolsó pillanataiban kicsacsogom legféltettebb titkaimat. Azért na… ha már meg kell halni jobb lenne Marie Michaudként, mint Axelle M. White-ként.
Felállok, a kezem továbbra is a tarkómon van, már tényleg elzsibbadt a karom. Azért nem rimánkodok még neki, hogy leengedhessem, épp csak a könyökömet lógatom meg kissé. Ez is segít.
- Vicces fiú vagy igaz?
Még hogy szkafander! Nem, azt azért nem, de egy köntös és papucs simán beficcenhetne a képbe. Tovább fintorgok, és megindulok előtte a szobaajtó irányába. Le fogunk menni a lépcsőn a nappaliba. Az ablakokon lent, nehéz, sötétbarna brokát függönyök lógnak, aligha szűrődik át rajtuk fény. Lámpát kell majd gyújtani, valami irányfényt, nehogy essünk-keljünk a sötétben. Még a végén lövöldözhetnékje támad. Nem venném a szívemre, ha lyukat csinálna a hátamra. Nem áll jól.
A felszólításra végre leengedhetem a karjaimat, cserébe most kitekerve kulcsolom össze az ujjaimat a hátam mögött.
- Milyen romantikus is ez.
Bököm magam elé a szavakat sóhajtva. Elindulunk. Lassan végig sétálunk a keskeny és nem túl hosszú folyosón, míg a lépcsőhöz nem érünk. Ő meg beszél. Elmondja, hogyan is képzeli el a jövőt. Ciccegek egyet.
- Remélem nem is fognak kérni az ügynökségtől. Tudod, nem mindig én döntök.
Már csak a remény marad, hogy a főnökség sem kéri, hogy maradjak a LeClaire szféra körül. Inkább csak érzem, mint tudom, hogy megtorpan a lépcső tetején. A vállam felett pillantok rá vissza, elmosolyodom, talán egy hangyányit gunyorosan csak.
- Szeretek élni.
Csak ennyi. Pedig még hozzátehetném azt is, hogy még ha úgy tűnik, ez nem így van. Pedig de. Az élet szép, én meg rohadtul ragaszkodom hozzá. Más dolog, hogy szavai elindítanak bennem egy gondolatot. Valamit tennem kéne. Nem annyira ellene, mint inkább magamért. Egyre inkább foglalkoztat ugyanis a kérdés: Ki lehet valójában? Merthogy nem kutya közönséges verőember, az biztos. Erősödik bennem a válasz, mely irányában hajlanék is, hogy ő sem más, mint beépített zsaru. Vagy valami olyasmi. Hiszen, ha jól veszem ki, az info kellene neki is, ami a kis kütyün van. Egy verőembert ez nem érdekel. Az beveri a páciens fejét, és viszi, amiért küldték.
Visszafordulok, és megindulok lefelé. Majdnem gondtalanul lépegetek, amikor is a félhomályban belém száll az ideg. Újfent elfelejtettem a kurva tükröt a lépcsőkanyarban. Ösztönösen dobom magam hátra, kezemmel kapaszkodót keresve két oldalt.
- Bassza meg! Kurva tükör!
Zuhálom, torkomban kalapáló szívvel a lendület közben. Holnap, ha még élni fogok, tutira levetetem ezt innen. Hogy neki mentem-e a hátam mögött igyekvőnek? Talán…
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Szer. 03 Okt. 2018, 13:09

Axe & Rick

+16


Unottan vállat rántok, ami azt illeti még a favicceim is olyan szarok, hogy abból erdőt nem lehet építeni. Nem jellemzően vagyok egy humorherold, de a magamhoz való szem megvan, vagy mondjuk úgy, hogy a túléléshez, az pedig menten több, mint elég. A legerősebb vágyunk az életben maradásra van, emiatt is eshet meg ama csúnya eset, hogy befenyítem az életével, ha már a darabolás nem jött be. Pedig láncra fűztem volna az ujját és úgy adom át Robbie barátunknak, hogy legyen mit a levesbe aprítania. Na, talán neki több van, mint nekünk mindannyiunknak, egybevéve.
Nem mondom, hogy nem mennek jól a képem, de ez csak annak köszönhető, hogy Geby lerágja a fülem és igyekszem nem a halált mázolni minden egyes vászonra, amit összeszínezek vagy éppen alkotásnak csúfolt művet vések rá. Kicsit jobb vagyok grafittal, de az meg a kutyának sem kell. Az emberek modernt akarnak, színeset, ütőset, olyat, amibe azt látják, ami takarnak. Az új módi, hogy modellt állnak, de mossam el a vonásokat és legyek élő Photoshop. Vakarjak le 10 kilót, onnan meg pár centit és a segge is lehetne kerekebb, a hasa meg kockásabb. Menj el edzeni bazdmeg! Én mondom nehéz a magánosok éje…. folytatnám, de félek, hogy dalra fakadok, miközben a nő ringó csípőjét, formás seggét kémlelem, mint aki tilosban jár, pedig nem is.
- Babám, senki nem mondta, hogy most akarok über romi lenni. – lemaradok mögötte, miközben kilegózunk a szobából, vége a meghittségnek, pedig milyen jó melegnek és puhának tűnt az ágya, igaz kicsit kirángattam belőle, legalább nem pisálta össze.
- Te ilyen szerelmes alkat vagy? – minden nő arra vágyik, hogy eljöjjön érte a szőke herceg a hullámzó fehér paripán és elvágtassanak a naplementébe, majd jön a valóság. A királyleány ocsmányul nevet, és igenis fingik, a királyfinak meg büdös a szája és nagyobb az egója, mint a cerkája. Jönnek a kölykök, lemállik a festék a palotáról és mindenki félrekefél. Nincs ebben nagy titok, a holtodiglan csak addig igaz, míg valaki az első 5 évben elpatkol és nagy vagyont hagy a másikra. Voltam már szerelmeske, azért fogalmazok így, mert fellobogás volt, oly hamar aludt ki, ahogy a savlekötő hatni kezd a gyomorban.
Nézzük meg ezt a nőt, kurva, mert hívhatjuk bárminek, az escort is ribanc, csak luxus árban, attól az ami, egy kurva, aki pénzért adja el a testét. Pötty. Vitának helye nincs.
Szóval egy romantikus szajha, aki arra vár, hogy megmenti valaki, felkarolja a szutyokból és akkor fütyülhet az egész hóbelebancra. Igazából nem sok esélye van. Azok, akik vele és a társaival élvezkednek, rendszerint házasok, vele csak félrepancsolnak. Van már nejük, aki levámolja a tárcájukat.
- Hogy őszinte legyek, én leszarom. Ha vagy olyan ostoba, hogy besétálsz a LeClaire birtokra és ezzel Robbie ölébe, akkor magadra vess. – vállat vonok újfent, nekem mindegy, azonban, ha a nő nem fél, akkor lehet, ha megtudom a jelszót és elmondom a fuszeklinak, hogy a csaj feltörte a gépet. Lévén én csak bizonyítékot szereztem, hogy tényleg tudja, mi okom lenne a privátjában kutakodni?
A punci úgy látszik nem érti meg, hogy ez a halálos ítélete, ő még azt hiszi ez valami kikurt játék, hát játssza, nekem aztán töknyolc, hogy miben murdál meg, ha ugyan. Ismerve a főkiller embereit, előbb eladja rabszolgának, ahol nem lesz luxus, ürítőzsák inkább, és mindenféle perverzség elszenvedője, ahol nem baj, ha sikít, sőt. Ott majd kérdés nélkül vagdossák meg, kötözik ki és dugnak fel neki mindent, ami el sem fér egy emberben. Ettől nekem nem lesznek álmatlan éjszakáim.
Felsóhajtok, miközben a lépcsőig terelgetem.
- Mind így vagyunk ezzel.  – ki a tököm nem szeret élni? Én is, emiatt vagyok a kibaszott Kanadában és nem otthon a családommal. Pedig elhiheti nekem is bárki, hogy sokkal szívesebben ülnék a vacsora asztal mellett és vadásznék R. félékre, nem pedig nekik dolgoznék. Sakk-matt.
Annyira elvetemülten agyalok, hogy mi legyen? Nyírassam ki a bulát, vagy ő fog engem? Mert teszem azt beköp, hogy elvittem a jelszót is, ami teljesen biztos, ha kést illesztenek hattyúnyakához, akkor nekem is reszelnek. Ha… ki kéne nyírni a faszomba, az lenne a legegyszerűbb.
Hátra röppen, én meg előre lépek éppen, gerincoszloppal leveszi a fegyverem csövét és ezzel kiveri a kezemből, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy éppen lépek lefelé, talpam megcsúszik a lépcső peremén, felnyikkanok, a korlát után kapok, ehhez a pisztolytól meg kell válnom, a kettő együtt nem fér a kezembe. A nő után is nyúlok reflexből, az már három, seggre ülök, felszisszenek, ma tényleg nem leszek délceg. A pisztolyom koppan a földszinten, mi pedig félúton, én a magamra rántott növel, és a pánikkal, hogy a végén tényleg megölöm.
Igyekszem lefelé taszigálni, már vergődöm is talpra, és igen, sajnos kész vagyok rá, hogy vissza fog élni a helyzettel, balom a szemérmem előtt lazsál, mielőtt minden nők fegyveréhez fordul és tökön kínál bármilyen testrészével. A többit megbírom. Lehet azt sem vette észre, hogy elveszett a fegyverem, lehet élvezi a fura ölelést, amiben részesítem, lehet, annyi minden lehet, de semmi sem biztos. Sajgásig fajul a seggcsont fájásom. Jobbommal ölelem magamhoz, a mellét is letapogatom, de az véletlen...
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Pént. 05 Okt. 2018, 17:21
Rich & Axe


Über romi! Megforgatom a szemeimet. Félelmetesen hülyék tudnak lenni a pasasok. Ha nem fosnék attól, hogy hátba lő, még a vállamat is megrángatnám, és jót röhögnék rajta. De nem most. Most nem annyira van kedvem röhögni az ilyen lezser szövegelésen. Azért kicsit sóhajtozok és hümmögök magamban. A pasas kikurt jól néz ki. Milyen lett volna, ha máshol futunk össze, más körülmények között? Elképzelem, és képzeletem vetítővásznára film pereg. Motor… igen, egy motor mindenképpen. Böhömnagy Harley, vagy inkább a „nagyszoknyás”  56-os Indián. Igen. Meg a tengerpart, de inkább egy elhagyottabb rész, sziklás, kevés homokos résszel. Látom magunkat, ahogy pucérra vetkőzve rohanunk a víz felé, ahogy együtt úszunk, ahogy felfaljuk egymást a tengerben, majd a parton is. Szeretkezünk a homokban, sziklán, erdő mélyén, tisztáson, éjjel és nappal, a lemenő nap alkonyati fényében… bárhol és bármikor. Szenvedéllyel. Tiszta „Kék laguna”. Über romi…
Észhez térek. A hangja ránt vissza a valóságba. Szerelmes alkat?
- Nem mondanám.
Nem is emlékszem arra, hogy valaha eljutottam volna egyetlen pasassal is odáig, hogy szerelmesnek mondhatnám magam. Aztán meg az alkalmi, és kevésbé alkalmi partnerek terén sem bővelkedem, a két kezemen meg tudom számolni a pasasokat. Nem, nem vagyok éppen szerelmes fajta. Persze, melyik lány nem vágyakozik. Aztán meg ott van, hogy egy zsarunak miféle családja lehetne? Állandó veszélyhelyzetre az ember nem szül gyereket. Hümm… Hoppá! Most éppen nem zsaru vagyok. Persze, nagy cucc, legalább annyira veszélyes az, amit épp csinálok. Ugye bár, épp egy stukker csöve előtt sétálgatok.
A LeClaire bírtok… pfff… marhára nem fog hiányozni. Ha a fickó tényleg képes lekoptatni rólam Robie fiút és az embereit, hát eskü, nem megyek arra. Soha többé. Mert hát ugye, szeretünk élni. Lám, a viking félisten is a hátam mögött erre gondolhat. Legalább is erre következtetek a válaszából.
És, ez az a pillanat, amikor a tükör elé fordulunk, s talán éppen elmélázásomnak köszönhetem, hogy halálra rémülök képmásainktól. Hátradobom magam, egyenesen a karjaiba. Vagyis nem. A stukker csöve nyomot éget a gerincemhez. Felnyögök a fájdalomtól, mely élesen végig szánkázik rajtam. Cserébe viszont kiverem a kezéből a fegyvert, mely halk koppanással pottyan a szőnyegpadlós lépcső szélére, s onnan a földszintre. És bár sötét van, még is csak enyém a hazai pálya előnye.
Nekidőlök a hátammal, átkarolgat, fenékre ül. Jobb tenyere a bal mellemre simul. Új kosaras melltartó. Felröhögnék a gondolattól, ha nem egészen máson törném éppen a fejemet. Azért elüldögélek kicsit a combján, mígnem megpróbál felállni. Nem segítek neki, hagyom, hogy erőből tegye. Neki fáj, nem nekem. Persze, az az ötlet is felbukkan, hogy ágyékon csapom könyékkel, vagy bármi mással, ez mindegy is a cél a lényeg. Nem teszem. Ha esetleg úgy alakulna, hogy később másra is használhatom a pasast nem csak fegyverhordozónak, ne legyen már neki záp a tojás…
Azért elunom az ölelkezést.
- Engedj!
Szisszenek rá, s míg ő a felállással bajlódik, magam alá kapom a lábam, talpam a következő lépcsőfokra simul. Rugóvá válok. Katapultként lök előre a lendület, rásegítek az elszakadásra azzal, hogy kicsit hátracsapok. Arcot, mellkast, kart, bármit érnék, bármit, hogy azzal foglalkozzon, ne velem. S ha sikerülne, akkor a leszálló ív már egy újabb fokon talál. Ha lehet, kettesével-hármasával fogom szedni a lépcsőt. Hamarabb kell leérnem. Én tudom, vagy legalább is erősen sejtem, hová esett a stukker.
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Hétf. 08 Okt. 2018, 15:50

Axe & Rick

+16


Sajátos a koreográfiánk, nem mondom, hogy egy kimittudon ellenénk vele, ahogy azt sem, hogy ismételném, vagy nem sokszor. Az ölembe huppan, nekem meg megugrik a vérnyomásom míg a nő elüldögél, mintha mi sem lenne természetesebb. Kezdek aggódni, hogy komolya randizna velem, sőt mi több, lehet megerőszakolna, vagy éppen maga alá gyűrne én pedig elfelejtenék tiltakozni, nincs hozzá erőm alapon. Meg nem is akarnék. Izmai nekem feszülnek, kemény, mint a kádszéle.
Tenyérbe leveszem a mellméretét, még be is jönne, beleillik a kezembe, hosszú ujjaim pont lefedik, ha én is úgy akarom, egy pillanatra fut át az agyamon, hogy milyen lehet a bőrének íze, már folytatódik is a közelharc, mert a pisztolyom valahol odalent nekikoccan a padlónak. Szentfaszom.
Díjazom, hogy nem mászik a fejembe, nem tépi le a golyóimat, nem lennék jó kedvű, sőt a kedély is elkerülne messzire, a jó mindenképpen. Maximum bemorculnék és nem állnék jót sem magamért sem érte. Volt már rosszabb is, na persze még lehet is.
Halovány a fény, de a szemem cseppnyit már szokott, még ha macska nem is vagyok, sem kicsi sem nagy, és olyan szőrös sem.
Kiengedem az ujjaim közül, főleg mert megkér rá, na nem a szavával, hanem a könyöke koccol mellkason, kissé kiszorítva a levegőt összetöppedő tüdőmből. Hörgök egy kört, meglódul lefelé, én pedig már lököm is fel magam, hogy valahol utolérjem. Ha mákom van, elfelejti a zsámolyt, ha nincs és eszében van, akkor is ki kell kerülnie, ha átröppen rajta, akkor is időt veszít, én meg levegőt, de kinek mi kell a túléléshez.
Talpra szökkenek, ellököm magam a lépcsőfokról, mire leér én már a levegőbe tolom magam, átlendülök a lépcső korlátja felett, jobbommal szorongatom egy ideig a korlátot és elmormolok pár imát, hogy ne legyen alattam kisasztal, nagyszék, fotel, karó, amibe esetleg beleülhetek. De nem örülnék egy tükörnek sem, ami összetörhet és 7 év rossz szexet verne rám, abból jobban szeretem a jót.
Kommandósék  azt tanítják, hogy érkezz talpra, abból mozdulj előre, gördülj át a válladon, és bazd be mindened, amit csak lehet, de ne törj össze. A csont bitang erős, ha nem elég nagy erővel és hírtelen csapnak oda, el sem törik, bár egy repedés pont úgy megállítana, mint egy csont áthatolva a húsomon, bőrömön.
Fél szemmel látom, hogy a nő árnyéka megérkezik a földszintre kicsivel mögöttem, de neki hazai pálya előnye jutott, nekem pedig összetörik a talpam alatt valami, odavág rendesen és még levegőt sem kapok rendesem, amióta a könyöke belerobbant a mellkasomba. Zihálok, mint egy tüdőbeteg. Luke, én vagyok az apád.
Megroggyan a térdem, összecsuklok, kezdek megfelelően pipa lenni, a fájdalom ide is becsíp, oda is beüt, öregszem bassza meg. Oldalra vetem magam, gurultamban tompítok egyet, beverem az oldalam. A kurvagecifaszommostmártényleg.
Meztelen talpak trappolnak el mellettem, utána kapok, mint egy csivava, és remélem karcsú boka akad az ujjaim közé, ha nem, akkor lendületből fordulok vissza és majdnem négykézláb vetődök a nyomába. A tervem ledönteni a lábáról.
Nem lennék boldog, ha megszerezné a pisztolyom, ki tudja, hogy mire képes egy nő vele, lehet ijedtében ló homlokon, vagy mert remeg a keze, vagy csak úgy.
Arcba rúgni nem annyira tud, ha elérem a lábát, hiszen az egyiket fogom, a másikkal meg akkor tud harcolni, ha sikeresen lerántom a 10 körméről.
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Kedd 09 Okt. 2018, 09:02
Rich & Axe


Elszabadulok. Érzem, ahogy spontán hátracsapott könyököm betalál. Nem érdekel hová, a lényeg, hogy kisiklom ujjai közül. Katapultba lépek. Egy ugrással a lépcsőfordulóban termek, kanyarodom. Rásegítek balommal, kapaszkodva a korlátba. Nem lenne jó, eltaknyolni a lépcsőn lefelé. Két nagyobb ugrással az utolsó előtti lépcsőfokra érek. A homályban fekete négyszög a zsámoly. Nem felejtem el, hogy ott van, igaz, kicsit rábillenve az alsó fokra. Rámarkolok a korlátra, és oldalirányban ugrok el. Karral segítek rá a fordulásra. Átröppenek a zsámoly felett, a levegőben kanyarodva be a lépcsőfordulójába.
Eddig a pontig nem is foglalkoztam azzal, merre járhat a támadóm, csak az volt a lényeg, hogy hamarabb érjek le. Hogy nem vagyok teljesen egyedül, eszembe juttatja a mellém érkező. A lépcsőforduló sarkában, rattan állványka foglal helyet. Semmi, de semmi célja nincs, csak máshol nem volt neki hely, kidobni meg nem akartam. Rendszerint a reklámújságokat, szórólapokat szoktam a tetejére dobni. Ennek a polcos vacaknak a tetejére érkezik meg, ahogy átugorja a korlátot. A készség persze, azonnal ripityára törik súlya alatt.
Visszahőkölök kicsit, de két szívverés alatt elmúlik a döbbenet. Előre dobom magam, ahogy a padlóra rogyik mellettem. Elsuhannék.
Filmbéli jelenet következik. Utánam nyúl. Ujjai bal bokám köré fonódnak. Pillanatnyi, ahogy kimerevedik a kép. Jobb lábam a levegőben, felső testemet viszi előre a lendület, s ahogy leszögezi a bal lábam, elvesztem az egyensúlyomat. Előre vágódok, hasam közelít a padlóhoz. Tompán kiáltok fel. Bosszús hangon. Menet közben igyekszem korrigálni az érkezésemen. Bal kezemmel próbálom meg becsapódásomat enyhíteni. Tudom, hogy fájni fog a csuklómnak, de talán nem törik el. Kissé kifordulok balra, leérkezem. Hangosan nyekkenek egyet, levegő után kapok. Újabb szívdobbanás.
Egyszerre több dolgot is szeretnék csinálni. Szabad jobb lábammal megpróbálok hátrarúgni valahogy. Mindegy, hogy találok-e vagy sem, de megpróbálom ezzel távol tartani magamtól. Közben jobb kezemmel végig söpröm a teret magam előtt. Ujjaim megérintik a fegyver hűvös fémjét. Azonnal ráfogok, s ekkor hagyom csak, hogy maga felé rántson.
Mert ebben biztos vagyok, neki is kell a stukkere. Engedem, hogy közelebb húzzon, s ha ez történik, menet közben próbálok fordulni a saját tengelyem körül, hasról hátra. Jobb tenyerembe belesimul a mordály markolata, ujjam a ravasz felé siklik. És bár a bal csuklóm lüktet, de attól még alátámasztok balommal a fegyvernek. Szabályosan, ahogy illik, ahogy azt tanítják, hogy biztosabban tudjak célozni. A viszonylagos sötétben felé fordítom a fegyver csövét, lehet éppen homloka közepére célozva vele. Zihálva kapkodok levegő után.
- Elég volt Szépfiú! –Szisszenek rá.-  Tedd szépen tarkóra a mancsaidat!
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Szer. 10 Okt. 2018, 13:25

Axe & Rick

+16


Harci dráma veszi kezdetét, nekem a hátam oda, a seggcsontom is volt már boldogabb, ahogyan a bokáim is volt fittebbe, azt hiszem, futni sem fogok ma menni, majd legfeljebb holnap, ha addig is túlélem a napot, akarom mondai az éjszakát. A csaj bokája ficánkol a markomban, akárha valami halat próbálnék megszelídíteni, olyan kevés sikerrel, ami nem segít elindítania halász karrierem. Agyalni sem sok időm akad, a csak elnyekken, eltervezem, hogy felhúzom magam és elfekszem a hátán, csakhogy hátra rúg, a talpa telibe trafálja a vállam. Megbillenek hátra, ha nem kapaszkodnék a lábába esélyes, hogy hanyatt baszódnék, de így, csak húzom őt is magammal. Erőszaktevőnek már elmehetnék, ha nem fájna a testem több ponton, mint ami engem már boldoggá tudna tenni. Nem hazudom, hogy nem kultiválom a fájdalmat, az ágyban. Sehol máshol.
Kaparászik, sejtem, hogy meg fogja lelni a fegyverem, most ellőhetném a poént, hogy nincs megtöltve, de hazugság lenne. Nem parázom túl, hiszen a csak egy ribanc, aki nem valószínű, hogy tud bánni a fegyverrel, sejtem, hogy kibiztosítani sem tudja, honnan a picsából tudná?
Mély levegőt veszek, tolok egyet magamon, hogy neki simuljak, visszaszerezzem a fémet és lenyomjam a torkán, ha már mást nem.
A következő pillanatban mégis felém pördül, kiengedem a lábát a kezemből, eddig is csak kapaszkodtam belé, most döbbenten pislogok a sötétben a fegyverem csövére. Eddigre bájosan térdelek, félig a nő felé billenve. Kérése előtt dobom a két kezem a levegőbe, nehogy tiszta véletlen megrántsa a ravaszt izgultában nekem.
Ám a keze nem remeg, a hangja sem, sőt igazából hazatalál a csúzlimmal a kezébe, bennem pedig azonnal felmerül a gyanú, miszerint nem egy egyszerű escorttal van dolgom. Nem hiszem, hogy szopáson kívül másra is kiképezték. Meg sem hallom a tarkóra utasítás, csak bámulok rá.
- Zsaru vagy prüntyökém? Mert akkor kibaszott nagy bajban vagy. – én meg nem, mert hekusként nem fog lelőni, azonban lehet, hogy gecire mellé lövök, de a beállása, a tapasztalata, ahogy a keze alá támaszt, a hangja, ahogy felszólít. Minden nagyon betanult, zsigerből szaladó. Na most, vagy sok eljár valami pukkangatós klubba, amit nem hiszek, vagy egyszerűen igazam lesz és a nő egy kikurt ügynök. Akkor bebaszhatja, mert abban az esetben nem marad életben, sem ő, sem az összekötője, sem az, aki valaha bemutatta és bekínálta Robbie srácnak.
A kezem a combomra ejtem, ráülök a sarkamra, a mellkasom zihál a közelharctól és attól, hogy levetődtem, mint egy faszom Herkules. Veszek pár mély levegőt, a gondolatok vágtáznak a fejemben.
- Tudod, kurva szar a helyzet, ha a tégla vagy, mert a cucc, ami most nálam van és aminek a jelszavát is tudod, nos eléggé közel visz téged ahhoz, hogy valaki levágja a kibaszott fejed. – elvigyorodom, muszáj, hogy elhiggye nem fosok tőle, hogy golyót röppent a fejembe. Pedig megeshet, de nem hiszem, hogy megteszi, egyszerűen ahhoz nincs elég vér a pucájában.
A lábai előttem a földön, tudom, hogy még ebben a pózban se bírja a fegyvert sokáig tartani, mert van súlya, beremeg a keze.
Talányosan méregetem.
- Na cicám, történjen valami. -  nem fogy a türelmem, moccanni akarok és őt is kipöccinteni ebből a helyzetből, szívből remélem, hogy nem lő le a gecibe. De jó lenne tudni, hogy ki ő, esetleg még köthetünk üzletet is, ahhoz viszont tudnom kell ki a punci, ennyi.
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Hétf. 15 Okt. 2018, 15:56
Rich & Axe


Zihálok. A szívem ezerrel veri a tamtamot, őrült dobszóló. Kár hogy nem lehet belőle megélni, kiadathatnám DVD-n. Sőt, a vikinget is megkérhetném, boruljon már a mellemre, s hallgassa meg miféle mnyúzikot produkálok! Kell ide zeneakadémia? Frászt! Elég egy-két egészségesnek kevésbé mondható halál közeli élmény. Ala bérgyilkos módra.
Figyelem a mozdulatait. Istenuccse, szemközt pöttyintem egy skúlóval, ha nagyon ugrál. De nem, csak a karjai emelkednek a levegőbe. Félülésből ülésbe húzom magam, hajrá hasizom. Innen térdelésbe, majd szépen felállok. Természetesen ügyelek rá, hogy a bejárati ajtó, tejszínű katedrál üvegén át beszűrődő fényben jól látható legyen a fickó. Na nem egy rivalda, de azért a sunyiságot észreveszem.
- Már miért lennék zsaru? Épp csak az imént tudattam veled, szűkagyú barátom, hogy szoktam nézni a szíeszájt. Meg az enszíájeszt is, hogy a többi bárgyú zsaru sorozatról ne is beszéljek.
Miért egyértelmű, hogy a stukkertartásra gondol? Onnan, hogy éppen farkasszemet néz a csővel. Onnan meg a halál kacsingat ki rá, és tutira nem csak kacsingat, ha rosszat tesz.
- Na szépen! Térden maradsz, ujjacskáidat fond össze a tarkódon, megfordulsz, és araszoljunk csak be a nappaliba.
Egyelőre nem teszi, hanem lazábba vált, és szövegelni kezd. Felvonom a szemöldökömet.
- Történjen valami?
Hörrenek fel látszatra dühösen, majd megmozdítom a stukker csövét, jelzés értékkel bíróan intve a nappali sötéten ásító bejárata felé.
- Tudod „Cicám”, -Nyomom meg a szót. - simán lepuffanthatnálak. Aztán a kijövő zsaruknak elregélném, hogy betörtél, stukkerrel akartál kényszeríteni erre és arra. Még a kék foltjaimat is megtudom nekik mutatni. Elmesélem, hogyan ejtetted el a stukkert, és miként szereztem meg. Senki nem fogja kétségbe vonni a jogos önvédelmet. Hidd el, simán elhiszik nekem. Téged meg elkaparnának valami köztemetőben egy számmal jelölt sírban, mint Jhon Doe-t.
Nagy levegőt veszek, és megismétlem a korábbi finom mozdulatot a nappali irányába.
- Gyerünk! Araszolj csak befelé. Ne kelljen elismételnem, mert a végén még azt hiszem sunnyogsz valamiben, és véletlenül elsül ez a stukker. Jut eszembe!
És szépen ki is biztosítom a fegyvert, nehogy már kétségei legyenek elhatározásom felöl. Hogy mi lesz utána? Valójában fogalmam nincs. Illetve van. Ha le kell lőnöm a viking félistent, simán elhiszik az önvédelmes sztorit. Aztán meg ott van az is, hogy tényleg zsaru vagyok, még inkább hisznek majd nekem. Robie fiúra vonatkozóan is védve vagyok, hiszen annyi terhelő infót gyűjtöttem be, hogy hatszáz évre elegendő börtönt a nyakába sózhatnak érte. Meg is értem mister LeClaer-et, hogy gyilkológépet küldött rám. Hogy miért élek még? Mert nem tudja a jóember, kinek toltam tovább az infót. Meg kell hagyni, azért nem egy hülye gyerek. Szépen kalkulálgat a kis okos fejecskéjében. Ám bennem az is ott fészkel gyanúként, hogy ő is csak a saját malmára hajtaná a vizecskét. Talán neki is jól jönne, ha a markában tarthatná Robie fiút. Mit tagadjam, nem egy életbiztosítás a szitu.
Ha még eddig sem mozdult meg, hát újfent intek felé a stukkerrel.
- Na cicám, történjen valami.
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
avatar
Művész
Kor :
33
Hozzászólások száma :
38
Reagok száma :
32
Tartózkodási hely :
• Montreal
Foglalkozás :
• Festő
Play by :
• Ben Dahlhaus

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Szer. 17 Okt. 2018, 15:28

Axe & Rick

+16


Az igazság az, hogy a nő még csak beijeszteni sem tud, nem mert nem hiszem el, hogy fájna, ha lelőne, hanem mert pontosan tudom, hogy nem teszi meg. Ha van is bennem néminemű félelem azt messzire tolom, a kommandós nem fél, a kommandó egy kamikáze pilóta és meghal, ha kell, de persze én hülye sem vagyok és meghalni sem fogok.
Unottan ciccenek fel, miközben a kezem a combomon lazul, ugrásra kész izmaim meg, megfeszülnek. Nem tudom elképzelni, hogy lelő, nem hiszek amúgy sem a nőkben, kurvának jók, de beépítettnek sem. Nézzük meg ezt a puncit, ha tégla. Mondom, ha. Elhozott valamit, valami nagyon fontosat és azt hiszi, hogy bárki beveszi, hogy ő pénzt akart cserébe, helyesbítek, azt hiszi, hogy ez bárkit érdekel. Ahhoz meg, hogy a csapata eldugja a világ előle, minimum az kell, ami nálunk volt, hogy hat embert lemészároljanak és cafatokba temethessék csak el. Addig tolják majd előre, mert beáldozható, ahogy mi is azok voltunk, létszám a nagyobb jó érdekében, nem több. Ha csak nem kurogatja valami főfejes, ja nem, akkor sem.
- Jaj Muci nem kell ez a szar duma. Mit tanítottak neked az egyetemen? Bár lehet odáig el sem jutottál. – unottan rálegyintek, semmilyen mozdulatom nem mesél neki arról, hogy beijesztett volna. Az azonban szembetűnő, hogy nem filmekből tanult fegyvert használni, hát elmegy már a faszomba. Síelni nem onnan tanul?  Jó neki, mert akkor leül a tv elé és menten képzett agysebész lesz, ha végig nézi a Grace klinikát. Megnézhetné a született feleségeket is, abból meríthetne ihletet ahhoz, hogy legyen furfangos. De ez Alien is feküdne neki, akkor meg savat tudna felöklendezni. Hagyjuk már, bazdmeg.
Ámbár megeshet, hogy ő az a típus, aki könyvet tett a párnája alá és bebiflázta a mikró biológiát. Uhgyan már kérlek. Megállom, hogy elröhögjem magam. Legalább lenne valami nagyon hatásos mondandója.
- Figyelj már nagylány, csak elmondom így diszkrétbe, ha már ilyen szépen kettesben maradtunk, hogy geci gyorsan le fogják nyúzni a bőröd. Hogy lehet az, hogy téged nem képeztek ki ténylegesen, hogyan legyél nem zsaru? Azt kened, hogy egy ilyen mozdulat és még a piros lámpánál dekkoló vak is rájön, hogy zsernyák vagy? Mellékesen nem vagyok meglepve, hogy egy kezdőt dobtak be a nagyhalak közé, a kutyát nem érdekli, ha addig ütnek, míg kifordul a beled. – ez lesz a sorsa és ezt valószínűleg maga is tudta. Én meg csak ütöm a vasat, amíg jó meleg. Ha csendőr, ha nem, akkor is így fog járni és itt az én mellékelt ábrám, nem annyira lehet megúszni.
Statisztikai adat lesz, mint jómagam, elhalálozott bélyegzővel az aktára nyomtatva.
- Azt nem, értem soha, hogy az ügynököcskék, miért mindig kurvák? Nekem elmondhatod, ha már tervezel elásni, hogy igazából ti ezt élvezitek. Sír a szátok, hogy nem direkt tartjátok oda a seggetek egy gyalázatos szexre, de közben meg benedvesedik a bugyid, ha arra gondolsz, hogy lefognak és megbasznak, mi? – Michael az, aki előbújik a lelep alól, ő az aki lenézi a nőket, mert mint ez a bula is, sík hülye., a legtöbbje. Jó, hogy nem ordított rám, FBI kezeket fel. Szent faszom.
Viszont élek a lehetőséggel, és míg a kezem mosolyogva a magasba kezdem emelni, ahogy kéri, a fejem mellett megállítom a mozdulatot egy pillanatra, ökölbe szorítom a kezem, majd kitárom az ujjaim, és a tarkóm felé lendítem, ahogy kérte.  Leadom a „jelzést” a társamnak, aki nincs is. De ezt ő honnan is tudhatná, nem igaz? Azonban a jelet lehet nem érti, hogy éppen fedezést kérek, de az szemet szúrhat, hogy jelelek, amennyiben rendőr. Amúgy pedig csak egy ideges mozdulat, nem több annál. Nem nézek félre, nem pillantok a háta mögé, a beszűrődő fénysávba.
Mivel messze van, kihagyom az első lehetőséget, hogy feltápászkodás közben átszelve a teret neki ugorjak, lehet még a végén véletlen lő le. Fél térdre tolom magam, onnan felfelé haladok. A bennem tekergőző vadmacska meresztgeti a karmait és a gyomomban élezi őket, alig várja, hogy vér fakadjon, nem lenne rossz, ha az nem az enyém lenne.
Megindulok befelé. Jogos önvédelem, hüm. De sokat tudunk.
- Jogos. Felmerül majd a kérdés, honnan a szakértelem, de… engedjük ezt el. – aprókat lépek, ahogy kérte, de nem araszolgatok, egyszerűen hátat fordítok neki, nem fog lelőni, még.
- Nem hiszem, hogy a kiérkező brigádtól kéne félned, sokkal inkább attól, akinek a cucca nálam lapul és persze, visszaveheted, minek után lelőttél, de nekem fogytán van az időm, nemsokára nagydarab disznók lepik el a házad, és nincs annyi skulló a fegyverben, amennyi megmentheti a tyúkszaros kis életed. – finom és egyben hangzatos utalás rá, hogy fent már említettem én elintézem, hogy senki se bántsa, ha ideadja a jelszót, de ez a pincsi ágyba nem jut el.
Hergelően elemelem a kezem a tarkómról, hogy az órámra nézzek, ha csak le nem lő, vissza is tolom a helyére.
- Mond már el cica, mert nem értem, hogy van ez? Lelősz. Oké. Kijönnek a zsaruk, oké. Jogos önvédelem, oké. De… - szembe fordulok vele és meg is állok, mert nem tervezek átesni a kanapén, sem beljebb nyomulni, megállok a legsötétebb pontján a szobának.
- Hogy leszek én névtelen? Vagy kilövöd a szívesem keresztül a személyazonosságom is? – rohadjak meg, ha értem, pedig esküszöm kezdek kíváncsi lenni. Lemarja az arcom savval, letöri a kezeimet és a fogaimat megeszi reggelire? Az már nem jogos és nem önvédelem. Szóval tegye már ezt nekem össze, hát szeretnék a homályból a fényre lépni. Ha csak nem ér oly messzire a keze, hogy eltöröl, akkor viszont nagyon magas rangban van.
A csajnak borsónyi agya van, erre kell nekem rágyúrnom.
- Na, akkor mondom mi van. Szépen ide adod a pisztolyom, nem hagysz rajta több ujjlenyomatot, nem vágnak sittre pár gyilkosságért. Kiköhögöd a jelszót, én elviszem a gépet a jogos tulajdonosának. Te elkerülsz engem is, meg a LeClaire brancsot. Ezt tudom felajánlani, de érdekel a te verzióid is, csak szépen kérlek legyen több értelme, mint amennyit eddig mutattál, mert kezd kicsit lejárni az időm, a végén dühös leszek. – teszek egy lépést felé, figyelmeztetni fog, ha lő, addig nem fog, a vérében van, mint az, hogyan guruljunk, pattanjunk fel és fogjuk a fegyvert valakire, és persze a kibiztosítás….ja igen a tvből tanulta. Istenem.
•• Zene: Hide and Seek ••
Vissza az elejére Go down
avatar
Bűnügy
Kor :
25
Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
11
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Beépített ügynök - Kábítószer ügyosztály
Play by :
Laisha Wilkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief Szer. 17 Okt. 2018, 16:31
Rich & Axe


+16


Rohadt életbe! Látom, hogy nem igazán hatják meg a szavaim. Sőt. Mintha még inkább magabiztossá válna tőlük. Ellenben velem, aki viszont őrjöngésig pánikolok odabent. Rohadtul rám férne egy adag kokó. Bassza meg! Nagyon kéne. Minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy ne remegjen kezemben a fegyver. Nem a súlyától, még nem. A narkó hiányától. Apró verejték csepp indul meg a tarkómon lefelé, pedig nincs melegem. Csak elegem. A szövegeléséből is. Elfintorodom. Lehet, most és itt azonnal kéne szétloccsantanom a fejét. Aztán lelépni a világ végére. De lehet, hogy a saját fejemet kéne átcsúzlizni. Megszűnne minden fájdalmam.
- De kurva okos vagy bazd meg!
Morranok rá, és kezd felmenni bennem a pumpa. Tényleg lelövöm. Gecire lelövöm ezt a pofázó szarzsákot. Megfeszülök. Mert amit mond… kibaszottul igaz.
Kezdő vagyok, hiába élek Axelle White-ként már egy jó ideje. És abban is igaza van, hogy nem képeztek ki. Persze, megtanítottak jó néhány dologra, ami ahhoz kellett, hogy első osztályú eszkort legyek. Ezzel nincs is gond. „Improvizálj!” Ezzel bocsátottak útra. Aztán Derek is csak odáig jutott velem, hogy megrángatott, mint a kutya a rongyot, hogy miért szívtam be! Hát rohadjon meg ő is.
- Nem vagyok kurva! És rühellem az erőszakot is! De hát mit tudhatsz te?!
Morranok a fickóra, és ha lehetne szemmel ölni, hát most ezerszer döglene itt meg előttem. De szeretném elmondani neki, hogy merre, meddig, hány méter! Elmondanám, hogy ez nem én vagyok. Hogy nem, nem kettyintettem annyit, mint amennyinek az látszik. Hogy ezerszer mondtam nemet, és csak Robie fiú hívására volt mindig igen. És hogy hányszor okádtam ki a belem az undortól hajnalba, vagy másnap, amikor már egyedül maradtam. Ez a seggfej itt azt hiszi, hogy olyan kibaszott könnyű beépítettnek lenni? Végig nézni, hogyan vernek lilára egy lányt, csak mert nem akar szopni? És csinálni valamit, hogy ne is jusson el a tudatomig, hogy mennyire lecsúszok közben! Mennyit nézek félre, szorítom össze a fogam, és az öklöm.
Igen… kezdő vagyok, és lazán bedobtak a mélyvízbe, felkészítés nélkül.
Hullámzik a mellkasom az indulattól, de igyekszem visszafogni magam. Pedig… Isten látja a lelkem, nagyon szívesen meghúznám a ravaszt.
Átkozottul kéne egy adag!
Egy villanásnyi mozdulat ránt vissza a valóságba az önsajnálat mezejéről. Egy pillanatra ökölbe szorított kéz. Apró mozdulat, villámgyors jel, mely reflexeket indít el bennem.
- Mit vigyorogsz, mint a tejbetök? Lelőlek, ha hülye vagy!
Fenyegetem, de már sejtem, nem hisz nekem. Nem hiszi, hogy meg is teszem. És valóban nem. Nem azért, mert gyáva vagyok, hanem mert ezt is belém nevelték. Berögződések, amelyekre olyan tökéletesen épít.
Végül csak megindulunk a nappali felé. Már nem is emlékszem, miért is megyünk oda, olyan régóta huzavonázunk. Véget kéne ennek vetni. Akár egy golyóval.
Órát néz. Összeteszem a képet. Leesik. Az imént jelzett valakinek, és most vár. Arra, hogy az a valaki megjelenjen. Villámgyorsan pördülök egyet amíg ő a nappali felé tart. Egyetlen kisebb oldalra lépés, hogy rázárjam a bejáratot. Nem fog senki bejönni rajta. Csak úgy nem.
- Miért? Van neved? Azt hittem névtelenül születtél.
Merő gúny csöpög belőlem, elvégre megkérdeztem már korábban hogy hívják. De hát választ nem adott. Innentől kezdve névtelen. Na persze, ha fekete listás, akkor ujjlenyomat, DNS van a rendszerben tőle, hát nem lesz Jhon Doe. De azért egy próbálkozást megért a dolog.
- Szép monológ.
Jegyzem meg, majd tisztes távolban megpróbálok elaraszolni mellette. Befelé. De nem annyira akarom, hogy elérjen. Menet közben kattintom fel a falikart. A lámpa fénye az ő szemébe csap bele, el kell, hogy vakítsa. Nekem a fény felül van, igaz kicsit fókuszálnom kell, de látok. Remélem, átjutok mellette. A kanapé mellett áll, s ha sikerült elslisszolnom, akkor én egy fiókos, vitrines szekrény elé érkezem. Persze pontosan értem, mit akar sugallni. Már fent is felajánlotta, hogy lekoptatja rólam a LeClaire klánt. Csak még mindig nem fér a fejembe, miért is tenné meg nekem ezt a nagy szívességet?
- Miért?
Tudom, hogy érti a kérdést és nem kell neki magyaráznom.
 

Soha ne mondd, hogy SOHA!

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Thief’s Thief
Vissza az elejére Go down
 
Thief’s Thief
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Kertváros-
Ugrás: